Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A közösségi fejlesztőmunka képzése
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1996
Szám:	4
Oldalszám:	10.
A cikkben lévő
Nevek:	Vercseg Ilona, Hegyesi Gábor, Gosztonyi Géza, Horváth Izidorné, Szokolay Örs, Csider Sándor, Sári Mihály, Gombos József, Kleisz Teréz, Szokoly Mária
Intézmények:	M.M.I. Közösségfejlesztési osztálya, Hálózat a Demokráciáért Program, ózdi Őrhegy Egyesület, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Pécsi Orvostudományi Egyetem, JPTE Pollack M. Műszaki Kara, Tanárképző Főiskola Közművelődési Tanszék, KLTE Művelődéstudományi és Felnőttnevelési Tanszék, Juhász Gyula Tanárképző, pécsi JPTE Felnőttnevelési Tanszék, Budapesti Tanítóképző
Települések:	Budapest, Szombathely, Pécs, Debrecen, Püspökladány, ózd, Szeged
Tárgyszavak:	konferencia, közösségfejlesztés, képzés
Megjegyzés:
Annotáció:

A KÖZÖSSÉGI FEJLESZTŐMUNKA KÉPZÉSE

Az itt látható címmel szervezett konferenciát január utolsó napjaiban a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési osztálya, a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Hálózat a Demokráciáért Program, mintegy 36 szakember részvételével Budapesten a Corvin téren.
A hazai felsőoktatás szinte valamennyi jelentős egyetemi, főiskolai szakmai műhelyének a képviselői eljöttek erre a kétnapos tapasztalatcserére, de jelen volt az ózdi Őrhegy Egyesület két képviselője és néhány más szakmai szervezet érdeklődője is.
A különféle megközelítések találkozását, a lehetséges együttműködések kezdeményezését vállalta ez a találkozó, azt, hogy megismerjük, a közösségfejlesztésben ki mire helyezi a hangsúlyt, a közösségi fejlesztőmunka milyen tartományait tárta fel eddig, s hogyan tudnánk egymás számára megismerhetővé tenni a feltárt és felhasznált szakirodalmakat. Külön hangsúlyoztuk, hogy nem kívánunk értékkülönbséget, rangsort felállítani a különböző megközelítések között, fontosnak tartjuk, hogy sokféle megközelítés és sokféle érvényes igazság létezik egyidejűleg, amelyeket szeretnénk tiszteletben tartani.

Vercseg Ilona bevezető előadása indította a konferenciát, amelyet teljes terjedelmében megismertetünk a kedves olvasókkal. Ezt rövid 20-25 perces kiselőadások és élénk dialógus követte a két nap során. Ez utóbbiakból egy vázlatos összefoglalót készítettünk, amelyben csak a legfontosabb gondolatokat emeljük most ki.
Hegyesi Gábor a szociális munka egészébe beágyazódott közösségi fejlesztőmunkáról beszélt hozzászólásában, arról, hogyan, milyen belső vívódásokkal alakult ki náluk a szociális munka képzési rendszere. Szerinte az dönti el, hogy ki milyen területét vállalja magáénak ebből a szakmából, hogy milyen az érintettek személyes identitása.
Részletesebben szólt a szociális munka kialakulásának történetéről, a különféle modellekről, amelyekben alapvető kérdés volt, hogy kinek az oldalán állt a szociális munkás: a kliensén, vagy az önkormányzatén?
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális-munkás képzési rendszerén belül az általános szociális munkás ismeretek elsajátítása a cél, ahol a közösség ennek a munkának az egyik jellegzetes szintere. Hegyesi a képzés második lépcsőjében, a szakosodás során tartotta egyik fontos, választható iránynak a közösségfejlesztést. Erre még egy későbbi hozzászólásában is visszatért, azt hangsúlyozva, hogy ebben a szakosodási – általa “master” szintnek nevezett – fázisban kellene összefognia az itt is megjelent műhelyeknek pl. egy ütőképes közösségfejlesztői szakirány megszervezésére.
Gosztonyi Géza a képzésekhez kapcsolódó terepmunka tapasztalatairól szólt. Az oktatók felelőségét hangsúlyozta, akik ha egy terepről a hallgatók el is mentek – ottmaradtak az elindított változások támogatására, pl. a családsegítő szolgálat alkalmazottaiként folytatva a megkezdett folyamatokat. A főváros VII. és VIII. kerületében két különböző évfolyamnál szerzett tapasztalatait összevetve arról is beszélt, hogy a levelező képzésben a résztvevőkhöz képest a nappali hallgatók érettségének, élettapasztalatainak hiánya, a rövid képzési idő, a nagy létszámú csoportok milyen gondokat jelentenek a szakmai gyakorlatban.
Felvetette – amit többen később megerősítettek -, hogy tudatosítani kell a hallgatókkal azt is, ha ezen a területen kívánnak munkát találni, önmaguknak kell a saját munkahelyeiket megteremteniük.
Horváth Izidorné Szombathelyről – a Pécsi Orvostudományi Egyetem kihelyezett szociális-munkás tagozatának képzési rendszeréről szólva – a gyakorlat orientált törekvéseiket mutatta be. A közösségfejlesztéshez való kapcsolódásban hangsúlyozta, hogy a szociális munkás tevékenységét kapcsolatrendszerek körében fejti ki, ezt a kapcsolatrendszert kell megerősíteni. Arról is beszélt, hogy ők a szakembereket a “felhasználók” körét szeretnék kitágítani: a kliens mellett az intézmények, a helyi önkormányzat-helyi hatalom, és a civil szervezetek (pl. a zöldek) is megrendelőkké válhatnak.
Felvetette, náluk jellemző gyakorlat, hogy szakértőként bekapcsolódnak az önkormányzat szakmai bizottságának munkájába.
Jelezte, hogy a saját könyvtárukban több szakanyag fordítása is megtalálható, amiben a helyi idegen nyelvű tanszék munkatársai voltak a segítségükre.
Szokolay Örs Pécsről építészként a JPTE Pollack M. Műszaki Karáról érkezett, ahol településmérnököket képeznek. Mondandójában jelentős hangsúlyt adott annak kifejtésére, hogy a településrendezés, a településtervezés és a településfejlesztés három eltérő fogalom, a műszaki területen dolgozók és a közvélemény is gyakran összemossa ezeket. Pedig a közösség- ill. településfejlesztés nem pusztán területhasznosítási kérdés. Team munka kellene legyen a településtervezés. “A terv semmi, a tervezés minden” – idézettel fejezte be mondandóját.
Csider Sándor ugyancsak Szombathelyről, de a Tanárképző Főiskola Közművelődési Tanszékéről érkezett. Az általa oktatott három féléves tantárgyszerkezetet mutatta be részletesebben, amelyben az első félévben animációt és csoportlélektani ismereteket tanít, a másodikban kulturális animációt, a harmadikban pedig “területi közösségfejlesztést”. Mindhárom félévben gyakorlati szeminárium is szerepel, a második kettőben egy-egy kistelepülésre járnak a hallgatók.
Csider kiemelte azt a pozitív tapasztalatát, hogy a felsőbb évfolyamos hallgatók gyakran “visszatanítanak”, az alsóbb évfolyamos társaik kurzusaiban. Ezt a fontos módszertani lehetőséget más kollegák is kiemelték.
Sári Mihály Debrecenből a KLTE Művelődéstudományi és Felnőttnevelési Tanszékéről egy kisváros Püspökladány több évig tartó társadalomfejlődési- fejlesztési folyamatáról tartott ismertetőt. Egyik legfontosabb következtetése, hogy amennyiben a helyi kommunikációs eszközök, a képzés, a fejlesztés jól működik a helyi társadalomban, ott változás indul el.
Az ózdi Őrhegy Egyesület képviselői civil szervezet alkalmazottaiként beszéltek tapasztalataikról, Gombos József Szegedről a Juhász Gyula Tanárképző politológusaként az állampolgári ismeretek és készségek fejlesztéséről, továbbá a multikulturális oktatás jelentőségéről szólt. Kleisz Teréz a pécsi JPTE Felnőttnevelési Tanszékéről szakmaszociológiai megközelítésből elemezte a közösségfejlesztés emancipálódási törekvéseit, jelezve, hogy itt a népművelésből történő kiválás komoly indulatokat szabadított ennek az új szakmai műhelynek a képviselőire. Ő egyébként a saját tantárgyszerkezetében külön szólt a közösségszervezés radikális modelljéről, ami egyszerre szolgálhatja a pacifikálást és a változtatás erősítését is.
Szokoly Mária a Budapesti Tanítóképzőből egy most induló kísérletükre hívta fel a figyelmünket: ifjúsági közösségi munkás kurzust indítanak a közeljövőben. Nagyon fontos kérdést tett fel a megjelentekhez: megtörténik-e vajon a külföldi szakirodalom megfelelő adaptációja a magyar és közép-európai viszonyokra?
Mi szervezők végül vállaltuk, hogy összegyűjtjük a kollegáktól a lehetséges szakirodalmi és tematikai adatokat, továbbá a Közösségi Adattár irodalomjegyzékeivel kiegészítve azt eljuttatjuk számítógépes lemezen a konferencia résztvevőihez.

Péterfi Ferenc

Parola archívum