Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	ÖSSZJÁTÉK A KÖZÖSSÉGI KEZDEMÉNYEZÉSEK HELYI TÁMOGATÁSÁÉRT Helyi forrásokból helyi ügyeket támogatni
Szerző:	Benedek Gabriella – Kovács Edit – Scsaurszki Tamás
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2009
Szám:	3
Oldalszám:	5
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	proHáló, Kárpátok Alapítvány, Gyökerek és Szárnyak Civil Fejlesztő Műhely, Magyar Adományozói Fórum, Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány
Települések:
Tárgyszavak:	közösségi alapítvány, adománygyűjtés, támogatásosztás, közösségfejlesztés, önkéntesség, szervezőcsoport
Megjegyzés:
Annotáció:

A közösségi alapú fejlesztő munka folyamatos kihívása az, hogy hogyan képesek az emberek közös céljaikat felismerni, s erőforrásaikat összehangoltan mozgósítani a célok elérése érdekében. Vannak persze jó példák, és nagy számban ismerünk elakadásokat is. Amikor a Gyökerek és Szárnyak Civil Fejlesztő Műhely tagjaiként saját ferencvárosi (Budapest, IX. kerület) munkánkban mi is erre kerestünk felhasználható ötleteket, bevált gyakorlatokat, újfent rátaláltunk a közösségi alapítványokra.

Olvastuk, hogy a közösségi alapítvány egy jól behatárolható földrajzi/közigazgatási területen élő közösség átfogó fejlődésének támogatását, az egész közösség életminőségének jobbítását tűzi ki célul. A közösségi alapítvány három alapvető funkciója az adománygyűjtés, a támogatásosztás és a közösségfejlesztés. A közösségi alapítványok nemzetközi elterjedésének egyik oka, hogy nagyfokú szabadságot ad a szervezetnek abban, hogy miképp ülteti át a gyakorlatba a modell alapelveit. Ez igaz az adománygyűjtés-adományosztás-közösségfejlesztés közötti arány kialakítására is. E három funkciónak egyidejűleg kell jelen lennie, de a helyi igényektől, adottságoktól és lehetőségektől kialakított arányban, folyamatosan törekedve az egyensúlyra.

Megtudtuk, hogy az első közösségi alapítványt az USA-ban, Clevelandben alapították 1914-ben, amikor számos, elkülönítetten alapított és nem működő jótékony célú pénzalapot egy szervezetben egyesítettek és modernizáltak. Nem sokkal azután, 1921-ben, a kanadai Winnipegben alakították meg az első nem amerikai közösségi alapítványt. Az elkövetkező évtizedekben több száz közösségi alapítvány jött létre az USA-ban és Kanadában, de majdnem 60 év telt, amíg 1979-ben Észak-Írországban megalakult az első közösségi alapítvány az észak-amerikai kontinensen kívül. Az első kelet-európai közösségi alapítványt 1994-ben alapították a szlovákiai Besztercebányán; ma már több mint félszáz hasonló szervezet működik földrészünknek ezen a felén, Lengyelországtól Bulgáriáig. Magyarország gyakorlatilag érintetlen e témában, leszámítva, hogy az Életfa Környezetvédő Szövetség az elmúlt években komoly szervezőmunkát folytat, hogy Egerben létrehozza az első közösségi alapítványt Magyarországon.

A közösségi alapítványok (51 országban 1441 szervezet) közel fele működik az USA-n kívül, s ezek az alapítványok, megtartva az eredeti modell legfontosabb alapelveit, számos földrész és ország jellegzetes ismérveit hordozzák. Ez megerősítette bennünk, hogy a közösségi alapítványokról nem mint egy amerikai modellről, hanem mint az USA-ból eredő koncepcióról beszélhetünk, mely egy jó elképzelésnek a helyi adottságokra építő egyedi megvalósítása.

Hazai környezetünkben, saját kezdeményezéseink, illetve más, közösségeket segítő (fejlesztő)munkánk során a következőket tapasztaltuk:

− Közösségi kezdeményezések támogatására közösségi szinten nincsenek források, különösen nem függetlenek, melyek kellő elvi és tevékenységbeli szabadságot adnának a megvalósítóknak.
− A lelkesedést és a tervezést a források gyakran csak 6–18 hóra követik (pályázati rendszeren keresztül), mely megakasztja a folyamatot, s a prioritások is megváltozhatnak.
− Gyakran áttéteket, gesztorokat kell találni a támogatás fogadására (pl. be nem jegyzett, vagy frissen alakult csoportok esetén, különösen igaz ez az ifjúsági csoportok támogatásánál).
− A pályázati pénzek elnyeréséhez fölöslegesen nagy adminisztratív teher rakódik a cselekvésre szerveződött csoportra, ennek oka a bizalmatlanság, melyet természetes módon generál a támogató és a megvalósulás közötti jelentős távolság.
− Sokszor a kezdeményező csoportoknak nem szervezetre, hanem csak egy kis támogatásra lenne szüksége, hogy valami változást hozzon létre saját környezetében (alkalmi lakóközösségi összefogások esetén), végül mégis „kapnak” egy szervezetet, hogy támogathatóak legyenek. A közösségi munkák finanszírozása érdekében gyakori jelenség a kényszer szervezetalapítás, ami persze már az alakuláskor is sokszor érzékelhetően csak látszatmegoldás. A szervezet puszta léte nem a siker mérőfoka, hiszen a megalakulástól még nem lesznek képesek a tagok szervezetten működni, ismerni és alkalmazni az együttműködés szabályait, kezelni a konfliktusaikat stb.
− A közösségi kezdeményezések gondolata általában a civilekben alakul ki, és gyakran bennük is végződik. Számos közismert oka van annak, hogy miért alakul ki nehezen a három szektor összjátéka, az viszont bizonyos, hogy hiányának fontos kísérő jelensége a kezdeményezések törékenysége.

Mi hiszünk abban, hogy a közösségi alapítványok társadalmilag hasznos munkát tudnának végezni a mai Magyarországon, ezért szeretnénk az alábbi írásunkkal is mindenkit arra inspirálni, hogy gondoljon bele, nincs-e a környezetében is szükség arra, hogy:

− az erőforrások összeadódjanak, és ezt a közösség tagjai maguk birtokolják, és a helyben felajánlásra kerülő támogatások felhasználásáról helyben szülessenek döntések és helyben legyenek felhasználva;
− legyen egy közös célokra felhasználható alap, melyhez nem követelmény a bejegyzett szervezet, melyben nincsenek túlzott adminisztratív követelmények, hiszen a támogató szeme közel van a megvalósításhoz;
− a támogatót a megvalósított program papírforma eredményei mellett annak tanulságai és esetleges buktatói is érdekeljék, érdeklődése, figyelme jobb munkára ösztönözze a program-megvalósítókat;
− legyen egy olyan megbecsült szervezet, amely a magánemberek, helyi cégek eseti, vagy rendszeres támogatásait hiteles és professzionális módon gyűjti, gondosan-okosan kezeli és a támogató szándékával összhangban elosztja meghatározott közösségi ügyek támogatására?

Nem akarunk úgy tenni, mintha ezzekel eddig még senki nem foglalkozott volna Magyarországon. Ha csak az elmúlt három évet nézzük, a hazai civil diskurzus rendszeresen napirendjére tűzi a közösségi alapítványok kérdését. Elég csak a proHáló által 2006-ban és 2009-ben megrendezett konferenciákra, a Kárpátok Alapítvány-szervezte 2008-as nemzetközi tapasztalatcserére vagy a Magyar Adományozói Fórum Adományozók – Egymás közt című konferenciára utalnunk, hogy érzékelhessük azt a szerény, de folyamatos figyelmet, amit e (hazánkban eddig gyökeret nem vert!) szervezeti modell kap.

Mi is közös gondolkodásra hívtuk a nyár közepén a VI. Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért elnevezésű rendezvény résztvevőit. Felkértük Csáki Rozit, a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány egyik kezdeményezőjét, hogy mesélje el nekünk, hogyan és miként fogtak bele a munkába, s mivel foglalkoznak manapság. (lásd Csáki Rozália cikkét! A szerk.)

A műhelyben Csáki Rozi élményszerű beszámolóját követően megkértük a résztvevőket, tisztázzuk közösen kérdéseinket, vessük fel érveinket pro-kontra a közösségi alapítványokról. Hogy minél több szempont kerüljön felszínre, három csoportba szerveztük a résztvevőket – önkormányzati, civil, üzleti – érintettségük mentén. A közös gyűjtés és beszélgetés során az alábbi megállapításokra jutottunk:

Miért lehet érdekes a közösségi alapítvány gondolata közösségfejlesztőknek?
− jelentős mértékben helyi erőforrásokra épít és kizárólag helyi igényekre, szükségletekre válaszol;
− helyben adódik össze a támogatás, helyben és átláthatóan születnek a döntések – ellentétben például az adózás központosított, redisztributív jellegével;
− kiemelt szerepe van a folyamatban és a fenntartható működésben a bizalomnak és a kapcsolati tőkének (ezek felismertetése, fejlesztése klasszikus értelemben vett közösségfejlesztői feladat);
− a fejlesztői szerep és a támogatói (pénzosztó szerep) ténylegesen el tud válni egymástól.

Miért lehet érdekes a közösségi alapítvány gondolata helyi vállalkozóknak, cégeknek?
− közelebb kerül közösségéhez, és nagyobb bizalma lesz egy olyan csatornán keresztül történő támogatás-elosztáshoz, melynek alakítói és döntéshozói között maga is ott van;
− a helyi érték létrehozásának reklámértéke van, beszélnek róla, nő az ismertsége, hiszen helyben a legjobb reklám a szájról szájra terjedő hír, azaz a szájreklám, nagyobb cégeknél lassan már elvárt magatartás a társadalmi felelősségvállalás, jellemzően ott, ahol üzemel, ahol dolgoztat, termel, kitermel;
− sok embert hajt – a gazdasági élet szereplői között is! – a lokálpatriótizmus, mely könnyen fordítható felelősen tervezett, jó célokra;
− hosszú távra szóló érv, hogy az életminőség javulása növeli helyben a vásárlóerőt.

Miért lehet érdekes a közösségi alapítvány gondolata a területen működő civileknek?
− felébresztheti, vagy éppen növeli az emberekben a tettvágyat, a segítő szándékot, ha közbeszéddé válik a filantrópia;
− a civileknek is érdeke, hogy a helyi vállalkozásoknak a közösségben felhasználható pénzügyi forrásai valóban helyi szükségletek megvalósítását szolgálják, helyben maradjanak;
− olyan saját ügyet is meg lehetne valósítani, mely egy-egy szervezetnek önmagában túl nagy feladat, de másokkal összefogva, szervezetten a terv kivitelezhető;
− az egyes szervezetek és magánkezdeményezések felerősítik egymást, ha összefognak, s igaz ez egy olyan szervezet belépésére is, amely megszervezi, koordinálja a több szervezet által is érintett területen a közös munkát, összehangolja és bővíti a forrásokat, illetve azok felhasználását. Látszólag versenytársnak tűnhet a szűkös forrásokért való harcban egy újabb civil szervezet, de érdemes figyelembe venni, hogy a közösségi alapítványok jellemzően olyan források után tudnak nyúlni, melyek egy-egy kisebb helyi szervezet számára nem elérhetőek, melyekhez többszintű együttműködést kell felmutatni;
− akkor hatékonyak a helyi – kistérségi – fejlesztések, ha alapjukat együttműködő helyi közösségek adják, ebből kiindulva fontosak a kisközösségek támogatására, annak erősítésére létrejövő szervezetek koalíciói is.

Miért lehet érdekes a közösségi alapítvány gondolata az önkormányzatoknak?

− Az önkormányzat alapvetően a lakosság ügyeinek közösségi tisztét viseli, így számára is fontos a jó kapcsolat és az együttműködési szándék a helyi lakossággal, ezért is egyre nő a nem pusztán gazdasági érdekből végrehajtott fejlesztések értéke;
− a jó (jobb) közérzet része annak, hogy a lakosok ínségesebb időkben is helyben maradjanak, ehhez a munkalehetőségek teremtése mellett a közösségi alapítvány által támogatott ügyek is hozzásegítenek, hiszen a település épülése, szépülése, a benne élők szükségleteinek, igényeinek minél szélesebb körű és minél magasabb színvonalú kielégítése közös érdek;
− az önkormányzás elve jól illeszkedik a közösségi alapítványok elveihez: közösségi erőforrások birtoklása helyben, közös(ségi) tervezés és a források elosztási rendszerének, prioritásainak kidolgozása.

Miről ismerhető fel egy közösségi alapítvány?
A jó közösségi alapítványokról azt szokták mondani, hogy tükrözik az általuk szolgált közösséget. Ezzel – többek között – azt fejezik ki, hogy nincs két egyforma közösségi alapítvány, ahogy nincs két egyforma közösség sem. Ugyanakkor mára elfogadottá váltak azok a legfontosabb ismérvek, amelyek megkülönböztetik a közösségi alapítványokat más közösségi szervezetektől.

− A közösségi alapítvány olyan bejegyzett nonprofit szervezet, amely egy meghatározott földrajzi helyen élők (kerület, város, kistérség, megye stb.) közösségének egészét szolgálja. Ezért a legtöbb közösségi alapítvány küldetése úgy fogalmaz, hogy az adott közösség életminőségét kívánja javítani.
− Kuratóriumában az adott közösség minden fontosabb csoportja és szereplője képviselteti magát.
− Jól tájékozott a közösség helyzetét, ügyeit, problémáit és a problémák lehetséges megoldásait illetően.
− Független szervezet, azaz semmilyen más szervezetnek (önkormányzat, vállalat stb.), vagy egyénnek nincs rá meghatározó befolyása.
− Tevékenysége három fő területet ölel fel: adománygyűjtés, adományosztás és a közösségépítés.
− Átlátható és elszámoltatható módon, az adott ország törvényeinek megfelelően működik. Különösen fontos, hogy a törvényi kötelezettségeken túl mindent megtegyen, hogy a közösség előtt elszámoltatható legyen.
Bizonyára számos olyan nonprofit szervezetet ismerünk, amelyekre a fenti ismérvek közül egy vagy több igaz, de általában csak azokat a szervezeteket tartják közösségi alapítványoknak, amelyek egyszerre az összes ismérvnek megfelelnek (vagy aktívan törekszenek arra, hogy valamennyinek megfeleljenek). A közösségi alapítvány koncepció helyi megvalósítására lehetséges egy új civil szervezetet létrehozni, vagy átalakítani, kibővíteni egy már létező, korábbi közösségi szerepvállalása, pozíciója miatt minden szempontból alkalmasnak tűnő szervezet misszióját, működését.

Mire lehet építeni egy közösségi alapítvány elindításának elgondolásakor?

− Fontos a már meglévő szervezetek, a helyi vállalkozók, a helyben működő és hasznot hajtó cégek, a helyi „prominensek” megnyerése, az elszármazottak visszakapcsolása, az emberi kapcsolatok (belső-külső, gazdasági, szakmai, emberi).
− Fontos körülmény, hogy a jövő generációval (gyermekeinkkel) kapcsolatos jobbító szándék ott él majd’ mindenkiben, s különösen erősen van jelen a kisgyerekes családok esetében.
− Szinte sosem számolunk eléggé az emberekben rejlő kreativitással, lelkesedéssel, a fejekben lévő ötletekkel, valamint azzal, hogy az eddig közösen elért sikerek megerősítik a cselekvőképesség érzetét és új erőt adhatnak, ezért ezeknek rendszeresen teret kell nyújtani és hangot kell adni. A helyi tudának fontos részét alkotják a környezetben élő idős emberek történetei, kihasználatlan energiái, tapasztalatai, s az ott élő aktív lakosság szaktudása is.
− Sokkal könnyebb és hitelesebb a közösségi kezdeményezések generálása, ha figyelembe vesszük a közösség helyi kulturális, hétköznapokba épült szokásait, pl. kaláka, kölcsönös szívességi kapcsolatok.
− Érdemes számolni a helyi munkákban a város/faluvédő – alternatív – fiatal generációval, akikben egyszerre buzog a tett- és a kalandvágy és leghőbb vágyuk: helyet találni ebben a világban.

Mire van szükség az elinduláshoz?

Az első lépés mindenképpen egy szervezőcsoport felállása legyen! Ebben olyan önkéntes, elkötelezett emberek jöjjenek össze, akik érzik, hogy szükséges lenne másképpen adományozni (gyűjteni és felajánlani), valamint aktivizálni kellene a helyi lakosokat, hogy vegyék kezükbe egyszerűbb, maguk által is megvalósítható helyi ügyeiket. Feladataik például:

− tájékozódni a közösségi alapítványok működéséről, olvasni, felkeresni másokat;
− a 3 szektor széleskörű megszólítása, mindenképpen törekedve az egyensúlyra;
− tájékoztatás a pontos információk érdekében, valamint az ellenérzések megbeszéléséhez, potenciális konfliktusok feltárásához, megbeszéléséhez, tisztázásához, a konkurensek partnerré válásához.

A másik fontos lépés egy aktív és befolyásos kuratórium szervezése, amely képes elköteleződni az aktív adománygyűjtés mellett, s amely döntési helyzetbe kerül az összegyűjtött támogatások felhasználásában, valamint képes az aktív szervezőcsoporttal közösen létrehozni a közösségi alapítvány fejlődésének stratégiáját. (A kuratórium esetében is fontos törekedni az egyensúlyra. Nyilvánvalóan döntési helyzetbe szokott kerülni, aki a támogatást adja/megszerzi, de emellett vannak más szempontok is, melyek szintén hangsúlyt kell, hogy kapjanak majd – pl. döntési helyzetbe kell, hogy kerüljön olyan civil szervezet, mely sok embert fog össze, vagy speciális területtel foglalkozik, vagy olyan ember, aki hiteles, megbecsült tagja a helyi társadalomnak. A közösségi alapítványok esetében egy különlegesen aktív kuratóriumra kell gondolnunk, hiszen feladatuk:

− adományok, támogatások gyűjtése, pl.

o tőkére, azaz a közösségi alapvagyon növelésére: ennek kamatai szolgáltatják évről évre a közösségi alapítványból felhasználható keretet, valamint alapvetően ebből történik a szervezeti működés finanszírozása;
o konkrét ügyek támogatására, különböző alapok létrehozásával;

− helyi problémák, igények, szükségletek gyűjtése civil szervezetektől és/vagy közvetlenül a lakosságtól, majd ezek helyi ügyekké növelése, adományozók és önkéntesek mozgósításával;
− nyilvánosság szervezése: fontos, hogy a közösségi alapítvány a helyi közösség életében központi helyre kerüljön, akkor lesz ismert, akkor lesz ügyeinek hatása;
− támogatók szervezése: ez már részben a kuratórium felállításával egy időben megkezdődik. Folyamatos feladat – az újak bevonása mellett – a már meglévő támogatókkal való kapcsolattartás.

Az indulásnál ajánljuk még figyelembe venni, hogy…
Magyarországon jelenleg nincs a közösségi alapítványok fejlődését kimondottan célul tűző támogató szervezet. A visegrádi országok mindegyikében volt egy ún. támogató szervezet (supporting organisation), amely külön programot indított a közösségi alapítványok létrehozására és fejlődésük támogatására. A támogató szervezetek előadásokat és beszélgetéseket szerveztek a közösségi alapítványok létrehozását tervező közösségekben, közös képzéseket és egyéni konzultációkat biztosítottak a megalakuló alapítványoknak, kiadványokat fordítottak és írtak a közösségi alapítványokról, tanulmányutakat szerveztek, lehetővé tették a felálló közösségi alapítványok közötti tapasztalatcserét, országszerte népszerűsítették a közösségi alapítványokat és persze anyagi támogatást is nyújtottak. A támogató szervezetek kitűnő szakmai munkája és morális támogatása kulcsfontosságú volt a közösségi alapítványok sikeres indulásában és kezdeti fejlődésükben. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen típusú támogatásokra az induló magyar közösségi alapítványoknak is szükségük lenne, és érdemes lenne elgondolkodni azon, akár minden érdeklődő szakember bevonásával közösen, hogy miképp lehetne ezeket biztosítani.

A közösségi alapítvány egyik jellemzője, hogy a szervezés folyamán és a megalapítását követő első években rengeteg önkéntes munkát követel a szervezőktől és a kuratórium tagjaitól. Éppen a támogató szervezet és a közösségi alapítványok indulását célzottan támogató források hiánya miatt lesz valószínűsíthetően nehéz finanszírozót találni a kezdeti lépésekre (a szervezést, az első adományozók felkutatását, az első adományosztó programok megvalósítását stb.). Ha az indulás sikeres is, a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-két évnek el kell telnie, amíg a közösségi alapítvány elég forrást tud összegyűjteni mindennapi működésének finanszírozására, amiből például fizetett munkatársat tud alkalmazni. (Megjegyezzük, hogy ezután sem lesz könnyebb, hiszen a visegrádi országokban működő közösségi alapítványok eddigi története azt mutatja, hogy 5–8 év kemény munka és viszonylag töretlen fejlődés kell ahhoz, hogy a szervezet gyökeret eresszen, elfogadottá váljon a közösségben és fel tudja mutatni a hosszú távú fenntarthatósághoz elengedhetetlen komolyabb eredményeket. Éppen ezért sokan úgy tartják, hogy a közösségi alapítványt a következő generációknak hozzák létre). Ez nagy fokú kitartást, elkötelezettséget, sok önkéntes munkát és reális tervezést kíván a közösségi alapítvány munkájában résztvevőktől.
Reméljük, inkább kedvet hoztunk a közös gondolkodáshoz, semmint eltántorítottunk volna bárkit is tőle! A legelszántabbaknak pedig még az alábbi cikkeket, linkeket is ajánljuk jó szívvel:

Ajánlott linkek:
www.szka.org
www.kozossegfejlesztes.hu
www.cfoundation.org

Parola archívum