Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Az Európa Parlament konferenciája Budapesten, 1991. május 15-17:A politika az állampolgárok szolgálatában és az állampolgárok részvétele a politikában
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1991
Szám:	2
Oldalszám:	12. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	állampolgáriasodás, önkéntesség, konferencia
Megjegyzés:
Annotáció:	Ki kell szélesíteni a hatalomhoz való hozzáférést a hátrányos helyzetűekre, s általában a kisebbségekre is. Minden társadalomnak szüksége van az önkorrekcióra, ezért fontos a civil társadalom bevonása az önkormányzásba.

A politika az állampolgárok szolgálatában és az állampolgárok részvétele a politikában

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Budapesten rendezett egy rendkívül jelentős konferenciát május 15-17-éig "Politika és állampolgárok" címmel. A lakosság önszervező csoportjai, az egyesületek, a különféle körök, mozgalmak a "nemkormányzati" szervezetek (angolul Non-Govemmental Organizations NGOs) milyen beleszólási, részvételi lehetőségeket kínálnak az állampolgároknak a helyi- és a "nagypolitikában" való részvételre? Ezzel a kérdéssel foglalkoztak a három napon keresztül mindazok, akik az Európa Parlament, az egyes országok nemzeti parlamentjel és a különböző önszerveződő csoportok képviseletében - összesen vagy 250-en - meghívást kaptak a találkozóra.

A Közösségfejlesztők Egyesülete az ICEA (lntemational Community Education Association) egyik tagszervezeteként két főve) meghívást kapott a konferenciára, amelyen Gergely Attilával ketten képviseltük szervezetünket. Néhány gondolatot fölidézünk az eszmecseréből, amelyen magunk is fölszólaltunk az egyik munkacsoportban.

Tapasztalati tény, hogy elfordulóban vannak mindenfelé az állampolgárok a politikától - ezt jelzik az alacsony szavazati-részvételi arányok, még akik el is mentek, azok is kiábrándultan visszahúzódnak a szavazásokat követően. Hiszen igen gyakran csalódást keltenek a "kiválasztottaik", s a politikában a polgárok részvételének más, közvetlenebb formája nem elég ismert még a polgári demokráciában gyakorlottabb országokban sem. Ezek a jelenségek aztán különösen indokolttá teszik, hogy a pártokon, a kormányzásban közvetlenül részt vevő politikai szervezeteken kívül valamilyen kerete, s kezdeményező lehetősége legyen a lakópolgároknak saját és környezetük sorsának alakulásában-alakításában.

Miközben a politikai pártok ideológiájának bűvöletében élünk - fogalmazták az angol és a francia résztvevők is - szükséges a hozzáférés, a politikában való részvétel erősítése az önkéntes szervezetek által. Ki kell szélesíteni a hatalomhoz való hozzáférést a hátrányos helyzetűekre, s általában a kisebbségekre is. Újra rangot kellene adni a közösség érdekében végzett munkának, már csak azért is, mert az újból kezdeményezések ritkán származnak a hivataloktól, az államapparátusból, inkább a polgároktól vagy azok közösségeitől.

Különösen szenvedélyesen szólt a nem állami szervezet (NGO) érdekében az egyik olasz parlamenti képviselő, aki így fogalmazott: Berozsdásodott a nyugati és a keleti demokrácia is. Az önkéntes munka felkarolása nem valami luxus, nem szívesség a kormányzati szervek részéről, hanem éppen ellenkezőleg, egy befektetés, egy jól megtérült befektetés, azért ezt az államnak minden eszközzel kötelessége támogatni. Ami az anyagi finanszírozást illeti, fontos közfunkciókat látnak el ezek a szervezetek, az állam intézményei helyett végzik el ezeket az állampolgárok saját intézményei, - tehát jár nekik az anyagi támogatás.

Általában a nyugati országok képviselői különös féltő felelősséggel szóltak a keleti országokhoz, nehogy azok kritikátlan másolásra törekedjenek. Dirk Jarre - aki az Európa Tanács egyik népjóléti szakértője - így tette föl a kérdést: "Összeomlott a szocialista rendszer, de vajon ennyire jó a nyugat-európai rendszer, hogy más alternatívája nincs is? Nem kellene e dialógus a közös válasz keresésére?" Arról már összefoglalójában beszélt, hogy a demokrácia nem kőbe vésett örökkön érvényes parancsolatok és megoldások rendszere, hanem annak időben állandóan változó-alkalmazkodó formáinak kell kialakulniuk. És térben is más-más vonásai rajzolódnak erősebben. Az egyes európai országok különbözősége igen fontos érték - ezeket kellene megőrizni és továbbfejleszteni. A pluralizmus az identitás egyik garanciája.
Az egyik munkacsoportban arról folyt hosszú dialógus, hogy a különféle médiáknak is szolgálniuk kellene ezeket a nemkormányzati szervezeteket, ezekben is biztosítani szükséges a részvételt, a hozzáférés lehetőségét. Ehelyett ezek a médiák nem a pontos információkra figyelnek, hanem elsősorban látványt, akarnak nyújtani. Gyakran hátat fordítanak a problémák mélyreható elemzésének. S mivel a NGO szervezeteknek nem ilyen látványosnak, szenzáció értékűnek tekinthető a működésük, azokról a tömegkommunikációs médiák alig számolnak be. Pedig az alultájékozott polgár nem tud jó állampolgár lenni. Ehhez persze az ő nyelvén, az ő stílusában kellene hogy szóljanak ezek az eszközök, ha ténylegesen fel akarnák vállalni az állampolgárok mozgósítását.

Szóba került, hogy az állami ás kereskedelmi rádiók mellett olyan nonprofit szerveződésű helyi rádiók is kellenének, amelyeket például különféle önszervező közösségek működtetnek. (Ez a kérdés különösen érdekelt bennünket, hiszen küszöbön áll idehaza is a helyi rádiók beindulása. Bár csak érintőlegesen esett szó az üléseken azokról, kapcsolatokat és néhány tanulmányt is szereztünk a témáról, amelyeket a közeli időben szeretnénk földolgozni és közzétenni.

A kelet-európai résztvevők főként ezeknek az országoknak a rendszerváltás körüli nehézségéiről beszéltek. A konferenciát küszöntő Szabad György is azt emlegette, hogy mi itt a diktatúra másnapján vagyunk még, hogy a választásokon egy olyan nép választolt, amely maga is a diktatúrában nevelkedett. Ezért is, az önkorrekcióra való folyamatos készenállás miatt (lenne) fontos nálunk a civil társadalom közreműködése, illetve annak az önkormányzásba történő bevonása.

Végül is az előadásokból; vitákból jól kirajzolódott, hogy a demokratikus rendszerek kétféle technikájának erőteljes távolodása késztethette a konferencia kezdeményezőit a dialógus meghirdetésére. Erezhető volt a képviseleti demokrácia - ha professzionalizálódik is, valószínűleg nem tud tartósan megélni az általa képviseltek részleges, alkalmi vagy rendszeres jelenléte nélkül. A választott képviselőknek - a rendszer egészének is - igazi legitimitását nem a ciklus elején történt egyetlen állampolgári "beavatkozás", aktivitás: a választáson való egyszeri megjelenés adja, hanem a folyamatos részvétel dimenzióinak a megtalálása és betöltése. Az önkormányzás ideális rendszerében tehát a képviseleti és a részvételi demokrácia egymást feltételező és kiegészítő technikája egyenrangú jelentőséget és lehetőséget kap.

Péterfi

Parola archívum