Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Programozó közösségi munkások – utazási kedvcsináló
Szerző:	Madarász Csaba
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2010
Szám:	2
Oldalszám:	15
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	Nyílt forráskódú szoftver, internet, önkéntes munka, informatika, openspace, virtuális közösség
Megjegyzés:
Annotáció:

Pakolás
A közösségi munka ritkán látogatott szigete a nyílt forráskódú programozók világa. Mielőtt szervezett felfedező túrára indulnánk, tegyük tisztába az alapfogalmakat!

Mit jelent az, hogy nyílt forráskód?
A közösségi szerkesztésű on-line enciklopédia, a Wikipedia magyar szócikke szerint:
A szabad vagy nyílt forráskódú szoftverek (FLOSS) szabadon használható, másolható, terjeszthető, tanulmányozható és módosítható számítógépes programok. Ilyen például a Linux operációs rendszer, a Mozilla Firefox böngésző vagy az OpenOffice.org irodai csomag.
Olyan közösségekről van itt szó, amelyeknek tagjai elsődlegesen a számítógépet–internetet használják együttműködésük teréül és kommunikációs formának is. Ez a terep és ez az eszköz is. Kicsit meredek, nem?
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon működik-e ez a közösség, működnek-e ezek a közösségek, ha kapcsolataik döntő hányada on-line, a net kesze–kusza hálójában van?
A válasz határozott igen. Meghatározott kommunikációs csatornák vannak kiépítve az üzenetek egyes típusaihoz, önkéntesek segítik a kezdőket, dokumentációk és felhasználói fórumok a haladókat.
Mi sem bizonyítja jobban ennek a formának a sikerét, mint a nagyszámú, ingyenesen elérhető és jól használható nyílt forráskódú szoftver (akár az is, amivel ezt az írást készítem, az OpenOffice).

Célirányosan
Talán mindenféle irónia nélkül mondhatjuk, hogy az egyszerű, mezei nyílt forráskódú közösség tagja nem feltétlenül van képben a nyitott társadalom filozófiájával, talán nem ismeri Karl Popper gondolatait, vagy éppenséggel a segítő beavatkozás „tételét”. Nem feltétlenül aktív a saját lakókörnyezetében, sőt, gyakran még interperszonális kapcsolataiban is kommunikációs nehézségekkel küzd.
Önkéntes munkáját viszont határozottan jó ügyért végzi. És ezt tudja is. Az informatika, a szoftver szimbólum ebben a világban. Azok a szoftverek, amelyeket nem lehet változtatni, testre szabni, vagy a működésükbe beleírni, javítani, fejleszteni, nem jók. Olyanok, mint a diktatúra, a rejtett felsőbbrendűség, hatalom, amely túlságosan meghatároz, behatárol. Mint mikor a kocsinkhoz értenénk, de nem kapnánk kulcsot a motorháztető felnyitásához. Vagy másképpen, mintha valaki megtanítaná nekünk, hogy hogyan lehet elboldogulni néhány mondattal a világban – adna mellé egy vaskos könyvet is –, de a nyelvtanulást nem biztosítaná. Nem adná a fejlesztéshez szükséges kapuhoz a kulcsot a kezünkbe. Még ha fizetünk érte, akkor sem. A nyílt forráskódú programozók az átláthatóságot kedvelik. Szeretik látni a program forrását. A teszteket, amelyeket lefuttatott, hogy itt dolgozhasson az asztalunkon. És szeretnek közösen játszani, problémát felvetni, megoldást közösen keresni, cselekedni – ez a típusú játékosság pedig maga a fejlesztés belső motorja.

Történetesen
A programozók, mint említettem, on-line, virtuális közösségekbe szerveződve fejtik ki áldásos tevékenységüket. Gyarapítják a közjót, a helyi közösségeket, a kormányzatokat, a civil szervezeteket, a vállalkozásokat – mindenkit, aki akarja, aki nyitott a felfedezésre és nem szeret fölöslegesen pénzt kiadni olyanért, amit ingyen is megkaphat.
Furcsa, nem? Hogyan lehet, hogy sokan (tényleg nem kevesen) azon dolgoznak szabad- vagy munkaidejükben, hogy a közjót hálózatokba szerveződve gyarapítsák? Hogy úgy hozzanak létre valamit, hogy azonnal, a létrehozás pillanatában már mások által is használható, újrafelhasználható, módosítható legyen?

Miért éri meg nekik?
Azt mondják, jó a közösség. Néha összejönnek, hazai csoportokban, nemzetközi konferenciákon, sörözni mennek, kitalálnak új projekteket. Néha fordítanak, használati utasításokat írnak.
Van, hogy sprintelnek. No jó, nem futnak 6 alatt százat, de mégis sprintnek hívják azt a formáját az együttműködésnek, amikor koncentráltan több napig, ételért, italért közösen magasabb sebességű fejlesztési fokozatba kapcsolva, fizikailag is összegyűlnek és együtt dolgoznak közösen felvetett és megbeszélt problémák megoldásán. Ez nem egy egyszerű közösségi fórum. Ez a fórum és az utána lévő állapot, mikor a fórum megállapításait meg kell valósítani.
A kóderek nemcsak a kódot írják közösen – itt a döntések nagy része közösen zajlik, hiszen ha valaki valamit szeretne, egy új funkciót vagy tulajdonságot egy alkalmazásra, vagy megcsinálja maga, vagy pedig embereket lelkesít, gyűjt maga köré, akikkel együtt dolgozva halad előre a célja felé.

Tudatosság
A nagyobb programozói közösségek – mint a tavaly október végén a hazánkban világkonferenciát tartott Plone nyílt forráskódú tartalommenedzsment szoftvert gondozó Plone alapítvány által segített fejlesztői közösség – igen magas fokú szervezeti tudatosságot visznek bele működésükbe. Túl a szoftver fejlesztésén, az együttműködés magas színvonalát valósítják meg a szervezeti életben is. A nemzetközi Alapítványt a szoftvert használó vállalkozások tartják fent adományokból – és így minden évben jut pénz egy 4–500 fős világkonferencia szervezésére is. Ez a 3 napos konferencia 2 napi fizetős kurzussal kezdődött – hiszen ezekre az alkalmakra a legjobb képzők is eljönnek, és adják a ténylegesen nagy értékű tudásukat –, majd a konferencia után, az említett sprinttel folytatódott, 3 napon keresztül. (Megjegyzem, a szervezők kiemelten kezelték a Közép- és Kelet-európai régió fejlesztőit, mert a Nyílt Társadalom Intézet támogatásával utazási és belépőjegy támogató ösztöndíjakat osztottak mintegy 40 ember számára.)
A konferencia másfél napja pedig az Openspace (nyitott tér) módszertannal szerveződött.
Hasonlatosan a Barcampekhez, az Openspace-nek is az a célja, hogy maguk a résztvevők szerkesszék meg a saját eseményüket. Nem kell sok hozzá – a technika, módszertan tudatosításán túl, kell hozzá néhány terem, egy nagy, kifüggesztett papíron egy táblázat, lebontva termekre és időpontokra, és jó pár ragadós cetli, amire fel lehet írni, hogy ki miről szeretne előadni.

Valóban működhet ez a magas fokú
önszerveződés?
A tapasztalatok szerint igen. A demokratikus értékek és folyamatok ilyenformává transzformálása meghozza a gyümölcsét. A közösség hálás, hogy a részvétel fontosságát off-line (értsd nem on-line) is megtapasztalhatjuk. A közeg befogadó, barátságos és nincsenek merev szabályok. Ha nem tetszik, ahol ülsz és amit hallgatsz, senki nem sértődik meg, ha elmész. Itt nem erről szól a dolog. Itt a fő hangsúly a közvetlen kapcsolaton van, amit a közös érdek hoz össze. No meg azon, hogy meg tapasztalja mindenki a való életben, hogy milyen, ha összerázzuk az emberi együttműködés szabad gyökeit.
A programozók is barátságosak, bár néha még más közösségek számára is érthetetlen nyelven beszélnek. A programnyelvek óceánján is léteznek szigetek, nyelvjárások, kulturális szokásrendek, kódok.
A virtuális világ is valóságos – nincs kétségem efelől, meg afelől sem, hogy az ott elültetett magokból sarjadó növények gyümölcseit itt is bőséggel fogyaszthatjuk. A kérdés, hogy tudjuk-e, hogy mit eszünk, és az honnét fakad?
Remélem, a közösségi munkások, a közösségeket kutatók egyszer bátorságukat összeszedve valódi felfedező túrára indulnak a nyílt forráskódú programozói közösségek felé, ahol nemcsak barátokkal fognak találkozni, hanem kollégákkal is, akik ugyanazokért a célokért munkálkodnak – még ha speciális területekre fókuszálva és más nyelven megfogalmazva őket.
Ha tetszett az írás, írj nyugodtan az alábbi címre! Írd meg, miről szeretnéd, hogy írjak, én pedig írom a következőt:
Madarász Csaba: Programozó közösségi munkások – utazási kedvcsináló című műve Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
vagy: madarasz.csaba@gmail.com
linkek:
Plone.org
wikipedia – Nyílt forráskód
Openoffice.org

Parola archívum