Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Egyenlő eséllyel a rák ellen.
Roma halandóság, szűrés és képessé tétel
Szerző:
Jó Marianna
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2012
Szám:
2
Oldalszám:
10
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Halandóság Roma közösségekben Rák szűrés Rákellenes civil szervezet
Megjegyzés:
Annotáció:

Tényállapot

Magyarország a születéskor várható élettartam alapján az európai uniós országok között viszonylag rossz helyen áll, a szomszédos országok szinte mindegyike megelőzi. Az átlagos várható élettartam 71 és 79 év Az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése, Országos Egészségfejlesztési Intézet, Determine Project között van, de ez nem jelenti azt, hogy minden magyar állampolgár ennyi évet él egészségben. Egyenlőtlenségek vannak a férfiak és a nők születéskor várható élettartama között, továbbá, a szegények és a jómódúak, az ország keleti és nyugati részén élők, a vidéken és a nagyvárosban élők élettartama között. Nemzetközi összehasonlításban érdemes megjegyezni, hogy a 20 leghosszabb születéskor várható élettartamú magyarországi kistérség átlaga sem éri el a lengyel vagy a cseh várható élettartam átlagát.

Ezen egyenlőtlenségek mögött társadalmi, gazdasági, környezeti és kulturális különbségek állnak, amelyeknek jelentős része méltánytalan. Méltánytalannak nevezzük azt a különbséget, amely „az adott időbeni és társadalmi kontextusban nem szükségszerű, és csökkenthető, vagy megszüntethető”
Az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése, Országos Egészségfejlesztési Intézet, Determine Project lenne. A méltánytalan különbségek csökkentése nem csupán emberi jogi, humanisztikus feladata lenne minden társadalomnak és kormányzatnak, hanem gazdasági érdeke is.
Az egészség javítható és a különbségek csökkenthetőek különböző társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti meghatározókon keresztül. Ennek feltétele, hogy a kormányzati politika és az ágazati politikák egymással összhangban, ágazatköziségben dolgozzanak, hiszen az egészség ügyét nem lehet elkülönülten, egy meghatározott tárca és szakpolitika ügyeként kezelni.
Magyarországon hosszú múltja van a roma közösségek egészségi állapotának külön kezelésének, a romák egészségének javítására irányuló indítványoknak és látszatkezdeményezéseknek. Viszonylag kisszámú kutatásra hivatkozva időnként indulnak programok, amelyek elkülönülten próbálják az egészség ügyét „megoldani”. Joggal merül fel a kérdés, hogy ez a probléma romaprobléma, vagy inkább a szegénység problémája?


„Roma halandóság Becker András, A rövid élet titka, Magyar Narancs, 2010. szeptember 30.

Magyarországon kb. 7–15 évvel rövidebb életre számíthat valaki, ha romának születik. Hablicsek László Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig, Bp, 1999 10 évvel ezelőtti előrejelzése szerint a roma férfiak várható élettartama 2010-re nem éri el a hatvan (átlag magyar 69), a nőké a hetven évet (átlag magyar 77 év). Puporka Lajos és Zádori Zsolt A magyarországi romák egészségi állapota Bp, 1998 tizenöt évre teszi a romák és nem romák várható élettartama közötti különbséget. Pontos adatokat nehéz találni, hiszen a 2001-es népszámláláskor mindössze 190 000 vallották magukat romának, bár a becslések kb. 650 000 főre teszik a roma lakosok lélekszámát. (A becslést nehezíti az is, hogy az egészségügyi ellátórendszerből nem lehet erre vonatkozó adatokat kivonni, ugyanis az OEP nem tudja számon tartani, hogy ki vallja magát romának.)
A roma közösségek demográfiai szerkezete eltér a többségi társadalométól: termékenyebb, fiatalabb a korösszetétele és magasabb a haladósága. A Magyarországon élő roma közösségek tagjainak születéskor várható élettartama kb. 7–10 évvel rövidebb a többségi társadalomba tartozó állampolgárok születéskor várható élettartamánál, vélt és valós egészségi állapotuk lényegesen rosszabb. Rákos megbetegedések és agyi keringészavarok terén a romák kétszeresen felülreprezentáltak; a roma nők daganatos mortalitása pedig 1,5-szerese a férfiakénak. „A 19 éves kor feletti roma népesség 66,3%-a szenved valamilyen betegségben, 16,1%-a egynél több betegségben, illetve 23% egyszerre három vagy több betegségben.” Delphoi Consulting: A szegénység csapdájában, 2004
A romák hozzáférése az egészségügyi ellátórendszerhez – életkörülményeik, szokásaik, kulturális jellemzőik (pl. szégyellőség), illetve a rendszerben előforduló diszkrimináció miatt – inkább akadályokba ütközik, mint a többségi társadalom tagjai számára. Ugyanakkor, amikor szegény, deprivációban élő közösségekről beszélünk, elmondhatjuk azt is, hogy az egészségmegőrzés illetve a prevenciós magatartás az értékrendszerükben általában a háttérbe szorul más, sürgetőbb szükségletekkel szemben, mint pl. a fizikai szükségletek illetve a biztonság szükséglete. Így a depriváció nem csupán okozója a magasabb mortalitásnak, de bizonyos értelemben ördögi körként fenn is tartja azt.
A Romák egészségi állapota összességében a várakozásoknak megfelelően rossz Solymosy József Bonifác, egészségfejlesztő, az „Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen” program kampányértékelő kerekasztal megbeszélésén – rosszabb, mint a nem romáké, ez a probléma azonban nem roma-, hanem szegénység-specifikus, hiszen a romákat érintik mindazon betegségcsoportok, amelyek a szegényeket érintik.
Nagyon fontos a célcsoport meghatározása, hiszen amikor romákról beszélünk, ez alatt valójában a magyarországi roma közösségeket értjük, akik lakóhelyükben, szokásaikban és sokszor nyelvükben is különböznek egymástól. Fontos az is, hogy tudjuk: a depriváltak a tartós szegénységből fakadóan más érték- és attitűdrendszerben működnek. A deprivációnak az a „lényege”, hogy értékütközés van, és mert nem depriváltak szervezik az összes Magyarországon futó fejlesztési programot, ezt az értékkülönbséget mindig elfelejtjük. A megélhetési gondokkal küzdő embereknek az egészségtudatos magatartás, a prevenció és az egyéni felelősség lebegtetése nem sokat ér, ezért fontos elhelyezni a szolgáltatásokat olyan összefüggésekben, ami a célcsoport számára is értelmezhetővé válik.


A program

Amikor 2007-ben az American Jewish Joint Distribution Committee (Joint/JDC) nemzetközi zsidó civil szervezet, és a Susan G. Komen for the Cure, nemzetközi mellrákellenes szervezet közös programján kezdtem dolgozni, a feladatom az volt, hogy a három legnagyobb magyarországi rákellenes civil szervezet A Magyar Rákellenes Liga, a Rákbetegek Országos Szövetsége, „A Rák ellen, az emberért, a holnapért!” Társadalmi Alapítvány volt ez a három szervezet közös szervezetfejlesztési tréningjét vezessem. A tréning közben különböző projektek is megvalósultak, egyike volt ezeknek az a kezdeményezés, mely úgy indult, hogy „csináljunk valamit roma asszonyoknak mellrák témában, mert eddig még soha nem voltunk képesek elérni a roma közösségekhez”. A három sikeres pilóta-projekt során a programba beszálltak támogatással és humán kapacitással, a Nyílt Társadalom Alapítványok, partnerként csatlakoztak a Vöröskereszt, az Országos Egészségfejlesztési Intézet, a Védőnői Szolgálat, az Oxigénnel Kezeltek Országos Egyesülete, az ÁNTSZ szűrési koordinátorai és később, a Jóban-rosszban filmsorozat színészei is.
A program Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen néven, azóta is működik. Közel öt év alatt 45 vidéki emlőszűrő és felvilágosító rendezvényt tartottunk, kb. 5 500 mammográfiás és 15 000 egyéb szűrést szerveztünk kb. 17 000 ember részvételével, több mint 100 helyi partnerrel együttműködésben és kb. 30 000 megtett kilométerrel.
A program létrejöttének alapvető oka az volt, hogy Magyarországon az emlőrák az egyik legsúlyosabb vezető női halálozási ok: minden 8. nőnek lesz emlőrákos epizódusa élete során, a 75 000 emlőrákos betegszámhoz évente 7 500 új daganatos diagnózis csatlakozik, és közülük 2 100 nőnek sajnos nem sikerül legyőzni a betegséget. Az emlőráknak számos katalizátora lehet, de nagyon ritkán lehet visszavezetni a betegséget a kiváltó okra (leginkább csak genetikai öröklődés esetén, genetikai vizsgálattal). Ugyanakkor a korai felismerés megoldás a betegségre – mondhatni az egyetlen megoldás – hiszen az egészséges életmód sem tud sajnos garanciát adni a betegség elkerülésére.
Magyarország emlőrák diagnosztika szempontjából nagyon jó helyzetben van, előrehaladott know-how-val azon ritka országok közé tartozunk, ahol nem csak ingyenes az emlőrákszűrés, de 2003 óta a Nemzeti Rákellenes Program keretei között folyamatosan szervezi is az ÁNTSZ. A szűrési rend szerint minden 45 és 65 éves kor közé tartozó nőt 24 havonta hívnak meg mammográfiás szűrésre, amely a legnagyobb bizonyossággal hivatott kiszűrni már a legkisebb észrevehető elváltozást. A meghívott nők a lakóhelyük szerinti legközelebbi illetve az illetékes akkreditált szűrőközpontba szóló meghívót kapnak, melyen meg van jelölve a szűrés helyszíne és időpontja (óra, perc).
A probléma 2007-ben, a program elindulásakor az volt, hogy a szűréseken való éves megjelenési szám nem érte el a 40%-ot, ugyanakkor a hivatalosan kitűzött cél 70%-os 70%-os szűrési megjelenési arány esetén 30%-al csökkenthető lenne az emlőrák-halálozás Magyarországon. megjelenési arány volt.
A szinte 40%-os megjelenésben tudhatóan alulreprezentáltak voltak a szociálisan hátrányos helyzetben élők: a fogyatékossággal élők, a mélyszegénységben élők (pl. roma nők) és az extrém körülmények között élők (pl. családok átmeneti otthona).
A program során számos okot találtunk arra, hogy miért maradnak távol az asszonyok a szűrésekről Ezek közül a legjelentősebbek:
– utazási nehézségek – távolság, rossz utazási lehetőségek,
– nem tudják, miről szól a szűrés és miért fontos,
– félelem, hogy kiderül: baj van, és nem tudják, hogy utána mi lesz a teendő; kitaszítottságtól való félelem: a rák mint stigma,
– kulturális különbségek, pl. vetkőzés, szemérem,
– egészségtudatosság kérdései: a rossz társadalmi-gazdasági státuszú emberek csak a lázat vagy az erős fájdalmat tekintik betegségnek,
– változó korral járó problémák, változó nőiség,
– rossz körülmények között élőknek nem prioritás az egészség, depriváció,
– diszkrimináció vagy barátságtalan bánásmód az egészségügyi ellátórendszerben,
– munkahellyel kapcsolatos problémák: munkanapra esik, munkáltató nem engedi el,
– nem ismerik ki magukat az emberek az egészségügyi ellátórendszerben, eltévednek,
– korlátozottság (fizikai vagy mentális),
– ritkán, de előfordul: nincs tb.

Ezekre a gátló tényezőkre próbált megoldásokat találni az Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen program, lakossági bevonással és helyi egészségnapok szervezésével. A program elsősorban azokat a településeket kereste/keresi fel, ahol országosan is igen magas a roma lakosság aránya, drámai a halva születések száma, rövidebb a várható életkor, a megszüntetett uránbányászat vagy a multinacionális cégek visszavonulása miatt általános a munkanélküliség, ahol a háziorvos csak kéthetente jár ki, vagy éppen a megyeszékhelyre való közlekedés is igen nagy nehézségekbe ütközik.
A program partnerségben, a helyi igényeknek megfelelő koncepció alapján működik, nagymértékben támaszkodván a kulturális szokásokra, a települések erősségeire, specialitásaira, erőforrásaira.
A mammográfiás szűrést lehetőség szerint vagy helyi szervezésben, mobil szűrőkamion bérlésével oldjuk meg, vagy amennyiben ez a területi illetékesség miatt nem lehetséges, az asszonyok közös beutazását, buszbérléssel oldjuk meg az illetékes szűrőközpontba. Ilyenkor az emlőszűrés mellé – a fogadó kórházzal együttműködésben – más daganatos szűréseket (mellkas-, cer- vix-, tüdőszűrést) is szervezünk.
Az egészségnap további elemei közé tartozik a daganatos megbetegedésekről (hangsúlyosan a mellrákról) szóló ismeretterjesztő előadások és lakossági fórumok tartása, valamint ezzel párhuzamosan, igény szerint egyénre szabott életvezetési tanácsadás, egyéb szűrővizsgálatok szervezése. Pl. vérnyomás-, vércukorszint-mérés, testtömeg-index számítása, testzsírérték-, csontsűrűség-mérés, nőgyógyászati, tüdő-, bőr-, garat-, látás-, hallás-, gyermekortopédiai szűrés stb. A helyi lehetőségeknek megfelelően, igyekszünk minden korosztály számára szervezni felvilágosító programokat, ilyenek pl. a drog és dohányzás prevenciós beszélgetések illetve a szex-edukációs programok.
A program legfontosabb tartalma, hogy a helyi közösségek bevonása nélkül egyetlen sikeres rendezvényt sem lehetett volna tartani, éppen ezért a legelső lépés mindig a helyi partner megtalálása, akik olyan szervezetek, tekintélyszemélyek, akik a helyi közösség számára hitelesek. Partnereink legtöbbször roma civil szervezetek, helyi CKÖ-k, védőnők, vagy ritkán önkormányzatok, akiknek munkatársai személyesen keresik fel a háztartásokat és minden program a helyi igények szerint a közösségben élő programszervező javaslata szerint épül fel.
A prevenciós szűréseken kívül, szórakoztató programokkal (helyi ovi, iskola, színjátszó kör, nyugdíjas kórus, néptánc klub, hastáncos, hagyományőrző zenekar, a Jóban-rosszban filmsorozat szereplői, stb.) és – a deprivációban élők számára nagy vonzerővel bíró – ingyenes ebéddel várjuk a résztvevőket.
Nagy sikerként éljük meg, hogy az országos átlagnál jobb szűrési megjelenési arányt tudunk elérni mélyszegénység által sújtott településeken, de az is nagy siker, hogy sokszor olyan rendezvényeket tudunk szervezni, ami roma közösség által kezdeményezett, de a többségi társadalom tagjai számára is hasznos. Ez utóbbira jó példa a kiskőrösi Baxtale Rom által szervezett szűrés, amelynek első egészségnapja a roma asszonyok igényeire szerveződött, és a rákövetkező 9 napon a többségi társadalom asszonyai jöttek a mobil szűrőkamionon szervezett szűrésre (kb. 900 szűrés).


Fenntarthatóság?

Kardinális problémája a programnak a fenntarthatóság: az egészségfejlesztés egyik alapelve szerint elengedhetetlenül fontos, hogy az egyszeri akciókat kövesse a közösségfejlesztés legalább tendenciák szintjén, azért, hogy ez valódi és helyben maradó segítés legyen, ne csak lelkiismeret-megnyugtató akció.
A változás elindításához három stratégiai irány egyidejű alkalmazása lenne szükséges Solymosy József Bonifác, egészségfejlesztő:
I. „tűzoltás” – adjunk kenyeret, ha éhes (Maslow-i értékek hierarchiája), vegyük észre, ha valaki rákbeteg,
II. operatív beavatkozás – adjunk munkát, hogy vehessen kenyeret vagy vigyük el a szűrésre,
III. preventív beavatkozás – a hátrányos helyzet újratermelődési mechanizmusait blokkoljuk – esélyegyenlőség, méltányosság, igazságosság stb., összehangolt szakmapolitikák következetes megvalósítása.
A mellrákszűrés már önmagában egy operatív beavatkozás. Az egészség-nap tűzoltás – a résztvevők kapnak enni és motivációként kulturális programokat, roma zenét stb. A civil kurázsi erősítése, a szemlélet-változás/változtatás pedig, mely kikényszeríti az alapelveket, szakmák összefogását erősíti – preventív jellegű.
Mindezek mellett, ha a programot nem követi más, a közösségre irányuló fejlesztés, félő, hogy elvész a preventív beavatkozó jelleg.
Az Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen program, partnereivel együttműködésben, többféle megoldásban próbálkozott különböző lobbi tevékenységekkel annak érdekében, hogy a program elemei egy államilag finanszírozott és hosszú távon fenntartott keretbe épüljenek bele. Próbálkoztunk foglalkoztatási programokkal ötvözni, közösségi segítő-mediátor foglalkoztatásával, de sehol sem találtunk garanciát arra, hogy az önkormányzatok hosszabb távon tudnának mediátorokat foglalkoztatni.
Hivatkoztunk a Roma Integráció Évtizede Stratégiai Tervére, hiszen a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA H/2920. számú országgyűlési határozati javaslata felkéri – többek között – „a roma közösségek érdekében tevékenykedő nonprofit szervezeteket, a helyi önkormányzatokat és a cigány kisebbségi önkormányzatokat, a kormányzati és önkormányzati intézményeket, az egyházakat, a munkáltatókat, hogy tegyenek meg mindent a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervében megfogalmazott célok megvalósításáért”, mely később a 1105/2007. (XII. 27.) Kormányhatározatban lett pontosítva.
A kormányhatározatban 25 cselekvési pontban határozták meg a feladatokat a 2008-as évre, amelyekből 2009 végén a TÁMOP 6.1.2/LHH/09/2 keretein belül 5 feladat került kiírásra. Összehasonlításban nem burkolt szerénytelenséggel az állapítható meg, hogy az Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen civil támogatású összefogás több pontot valósított meg a Roma Integráció Évtizede irányában a Magyar Kormány részéről a roma közösségek egészségének fejlesztése érdekében tett elkötelezettségből, mint az állami és eu-s finanszírozású struktúrák.
Az új uniós roma keretstratégia külön fejezetben említi az egészség ügyét, és kiemeli, hogy a „tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy minőségi egészségügyi ellátást tudjanak biztosítani különösen a nők és a gyermekek számára. Ugyanígy prevenciós és szociális ellátásokat is kell biztosítaniuk ugyanolyan szinten, mint a többségi társadalom tagjai számára. Ahol csak lehetséges, meg kell oldani, hogy a képzett romák részt vegyenek a saját közösségüket megcélzó egészségfejlesztési programokban” Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. An EU Framework for National Roma Integration Strategies up to 2020, Brussels, 5.4.2011 .


A beavatkozás felelőssége

A program indulásakor három pilóta-programként indult, azt próbálván megvizsgálni, hogy működik-e a szűréseknek ilyenfajta közösségi megszervezése. A támogatók számára a program a roma asszonyok megszólítása miatt annyira sikeresnek számított, hogy az eredetileg egy évre szóló támogatást 2008 óta folyamatosan meghosszabbítják, arra ösztönözve a programszervezőket, hogy minél több településre juttassák el a felvilágosító üzeneteket. Ugyanakkor a támogatóknak nem fontos az, hogy ugyanazon a településen hosszabb ideig, tartósabb változást próbáljunk megtartani az ott élők egészség-magatartásában. Sajnos a mandátum szempontjából a számok a fontosak – hány helyszínen hány emlőszűrést és felvilágosítást sikerült rendeznünk. Ugyanakkor tudjuk, hogy az egyszeri beavatkozások nem hoznak attitűd-változást, különösen nem a deprivált közösségekben.
Felmerült a kérdés, hogy szabad-e beavatkoznunk, akárcsak ilyen szinten is – a segítségünkkel a közösség könnyebben eljut-e majd a jövőben az emlőszűrésre, vagy pedig azt fogja várni, hogy a mi szervezésünkben minden 2. évben menjen a településre a mobil szűrőkamion? Keltünk-e túlzott elvárásokat? Elvárják-e majd, hogy nem csak az emlőszűrésben, hanem más problémáikban is segítünk? Túlzottan belevonódunk-e a helyi problémákba személyesen is? Képessé tesszük-e a közösséget arra, hogy magától is hasonló programokat szervezzen? Képessé tesszük-e őket, mint közösséget, vagy csak egyéni szinten tudunk felvilágosítani? Felszínre tudjuk-e hozni a belső erőforrásokat? Egyáltalán mindenhol vannak-e belső erőforrások?
Sajnos közösségfejlesztésből felkészületlenül, ezeket a dilemmákat csak menet közben láttuk meg.


Képessé tétel

Leginkább civil szervezet keres meg minket és kéri/pályázza meg a segítségünket. Ez a segítség kétféle: anyagi támogatásunkkal lehetővé tesszük szolgáltatások kifizetését, pl. nőgyógyász vagy szűrőkamion kivontatási költségei, hétvégi túlóra kifizetése, közös és ingyenes ebéd finanszírozása stb. Az anyagi támogatáson kívül olyan partnereinket is hozzuk a programokra, akik szaktudásukkal meg tudják tölteni az egészségnap programját. Ezen kívül olyan módon szervezzük össze a közösség tagjait egy érdekegyeztető megbeszélésre, ami jól modellezi, hogy hogyan kell egy bizonyos probléma köré olyan stakeholder-eket, érintett személyeket összehívni, akik a településen belül meghatározó tudást vagy érdekcsoportot képviselnek – biztosítva azt, hogy a roma nőknek szánt programon tényleg ott legyenek a roma nők is. Ezeken az érdekegyeztető megbeszéléseken
a helyi lakosokon kívül a területileg illetékes ÁNTSZ képviselője is jelen van – ezáltal meg tudjuk teremteni azt a kapcsolatot, ami egy hasonló, jövőbeni programhoz szükséges. A program kimondott célja az, hogy a segítségünkkel megszervezett rendezvény know-how-ja ott maradjon a településen – irányt mutatva, hogy milyen helyi és szakmai részvétel szükséges ahhoz, hogy a témában sikeres programot szervezzenek, de ahhoz is, hogy milyen programokat lehet viszonylag kis pénzből megszervezni, és milyen technikákkal lehet a közösség azon tagjaihoz eljutni, akik tisztán csak az önkormányzat vagy az ÁNTSZ számára nem megszólíthatóak. A program kiaknázza a közösség helyi erőforrásait, a tervező megbeszélések során lépésről lépésre jutnak olyan megoldásokra, amelyeket a közösség tagjai (vagy a polgármester) külön-külön nem találnának meg.
Volt olyan sikerélményünk, hogy a vízvári cigány közösséget sikerült felkészítenünk külső forrás befogadására: 2009-ben Egyenlő Eséllyel a Rák Ellen programot szerveztek – ezt követően a helyi CKÖ vezetője sikeresen megpályázott egy (6.2.1. egészségtudatos magatartás fejlesztésére irányuló) TÁMOP Programot.
A kiskőrösi többszöri programszervezés során a helyi Baxtale Rom szervezetnek sikerült elérnie, hogy az önkormányzat beépítse a költségvetésébe a szűrőkamion kiállási költségeit – fontos lett annyira a településnek ez program, hogy az önkormányzat kifizesse a helyi asszonyok emlőszűrésének többlet- kiadásait.
Sajnos kudarcok is vannak. Dolgoztunk olyan településsel, ahol egyszerűen úgy tűnik, nincs belső erőforrás. Ezt leginkább Tiszabőn éreztük, ami Magyarország legszegényebb települése, és ahol 2009-ben azért szerveztünk (nagyon sikeres) programot, mert a szomszédos pályázó település, Fegyvernek, nem akarta, hogy az ő rendezvényükre átmenjenek a tiszabői roma családok (szomszédság). Tiszabőn a polgármesterrel kommunikációs hiányosságok miatt egyáltalán nem tudtunk tárgyalni, a jegyző pedig (aki nem roma származású, és nem is Tiszabőn, hanem Fegyverneken lakik) dacból elvállalta a program megszervezését. A rendezvény jól sikerült, nagyon sokan részt vettek rajta. Amikor egy nyitott beszélgetésen azt kérdeztük a lakosoktól, hogy tudnának-e hasonló ilyen rendezvényt elképzelni, azt válaszolták, hogy nem, hogy ilyen itt nem szokott lenni, és valószínűleg nem is lesz: „…mert Tiszabőn az emberek irigyek még arra is, akinek egy kicsit jobb, akinek akár egy használt biciklije is van, és azt várják, hogy mikor lopják el tőle”.
A túlzott elvárásokat is megtapasztaltuk, amikor 2008-ban Encsre szerveztünk programot, ahol a Roma Parlament helyi képviselője volt az egyik szervező (karöltve a helyi egészségfejlesztővel). A program után sikerült ruha és bútoradományokat szerveznünk Encsre, és partnerünk, a Nyílt Társadalom Intézet intézményi támogatási szerződést kötött a programszervezővel. Sajnos a támogatási lehetőséget a helyi partner nem tudta jól használni – fejlesztést nem vittek a közösségbe –, a támogatás nem lett sikeres, és az együttműködés megszakadt. Helyi partnerünk még most is felhív különböző problémáival, segítséget kérve, amit sajnos nem tudunk megoldani, mert nincsen rá mandátumunk (pl. Mikulás ünnepségre segítsünk pénzt szerezni). Úgy tűnik, túlzott várakozást keltettünk és azt a hamis képet, hogy mi minden problémával tudunk segíteni.
Tiszabura pedig a mi túlzott bevonódásunkat hozta: a település olyan sajnálatra méltóan elszegényedett, hogy az utóbbi három évben a helyi védőnő kérésére, minden karácsony előtt szervezünk oda ruha és tartós élelmiszer adományokat. Erre szintén nincs mandátumunk, ez egy olyan választott jótékonysági akció, ami csak pillanatnyi enyhülést hoz, de a problémákon nem segít.
Mindhárom utóbb említett település példa arra, hogy egyszeri segítésünkből sikeres program esetén is lelkiismeret-furdalás és hiányérzet lehet – hogy belenézhetünk az elképzelhetetlen nélkülözésbe, de hatékonyan nem tudunk segíteni ezeknek a közösségeknek.
A megoldás nyilvánvalóan egy olyan szociálpolitika lenne, ami nem a szavak szintjén támogatná a magyarországi roma közösségeket, illetve az elszegényedett településeket, hanem gyakorlati módon – és nem csak pályázatok szintjén, hanem helyi közösségi munka elősegítésével is. Olyan megközelítéssel, amely nem csupán épületekre vagy létesítményekre akar fenntartható és innovatív módon pénzt költeni, hanem helyben maradó tenni tudásban, cselekvő közösségekben látja a helyi problémák megoldását.
A mi részünkről pedig, akik már bevonódtunk - a szükséges szociálpolitika hiányában talán lehetséges lenne olyan támogatásokat megpályázni a közösségek számára, amelyek helybe vihetnék a közösségek fejlesztésének hosszabb távú lehetőségét.

Jó Marianna
MAZS Alapítvány, Alapította az American Jewish Joint Distribution Committee
Marcia Presky Női Egészségmegőrző Program
American Jewish Joint Distribution Committee and Susan G. Komen for the Cure
1075 Budapest, Síp utca 12.
Web: http://www.mellrakellen.hu
Tel.: (+36 1) 888-9407; fax: (+36 1) 269-6694
Mobil: (+36 20) 962-7382; e-mail: marianna@jdc.hu

Az American Jewish Joint Distribution Committee, Inc. (JDC/Joint) 1914 óta működik az amerikai zsidó közösség tengerentúli szervezeteként. Fő feladata világszerte a zsidók szolgálata, különös tekintettel azon területekre, ahol a nehéz életkörülmények miatt életük állandó fenyegetésnek van kitéve.

A JDC azonban fontosnak tartja a nem zsidó közösségek segítését is, amit az erre a célra létrehozott Nemzetközi Fejlesztési Program keretében (International Development Program, IDP) tesz. Ez a nem vallási alapon nyújtott támogatás hivatott megtestesíteni a Tikkun Olam fogalmát, vagyis azt az erkölcsi kötelességet, mellyel enyhítenünk kell az emberek szenvedését és javítanunk a világ tökéletlenségeit. A JDC Nemzetközi Fejlesztési Programja (IDP) több mint negyven országban van jelen – a legtöbbje nyomor, háború vagy természeti katasztrófa által sújtott terület.

Parola archívum