Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Helyi fejlesztések szerepe és lehetősége II. rész
Szerző:	Faludi Erika
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	6
Oldalszám:	4. p.-5. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	kistérségi együttműködés, helyi fejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

faludie.txt

Faludi Erika
A helyi fejlesztések
szerepe és lehetősége
II. rész

,Nem azért vagyunk, hogy megmondjuk az
embereknek, mit tegyenek, hanem, hogy
segítsünk nekik azt tenni, amit akarnak."
(Ernesto Sirolli)

Kistérségi együttműködés

A kistérségi tanácsadás szintje az az ütközőpont, ahol legjobban tetten érhetők a kistérségi fejlesztés gondjai, ellentmondásai:
1.A központi támogatások és a helyi fogadókészség közötti kapcsolathiányok
2.A fejlesztés nem integrált jellege, fejlesztő szakmák teljes párbeszédhiánya: a) ,területfejlesztők" gazdaság-, vállalkozás-, és infrastruktúrafejlesztése; b) építészek, tájtervezők, környezetvédők törekvése az épített és természeti környezet megóvására; c) népművelők, szociológusok, falukutatók társadalom és közösségfejlesztő működése között.
3.A kistérségen belüli együttműködési és érdekproblémák, elsősorban a térség központja és az ellátott falvak között
4.A fentiek között a támogatási esélyek különbözősége, vagyis a szükséges szereplők anyagi és erkölcsi elismerésének differenciáltsága.
A növekvő gazdasági problémák a falvakban és az ipari válságtérségekben egyre erőteljesebben szociális feladatként csapódnak le. Ez a teher gátolja meg az önkormányzatokat (kis falvakban a sokszor társadalmi megbízatású polgármestert) abban, hogy a helyi gazdaságra, az infrasturktúrára, a művelődésre energiát és pénzt fordítsanak. Pedig ezek nélkül a szociális helyzet csak romolhat.
Vas megye aprófalvaiban elsőként megvalósult kistérségi tanácsadó iroda, habár az üzemeltető településszövetség igényére foglalkoztatási menedzserrel is kibővült, bebizonyította, hogy a viszonylag gazdaságosan működtethető egység már nem tud közvetlen kapcsolatot teremteni kiterjedt régiójával, és komplex fejlesztés helyett lényegében gazdaságfejlesztési tanácsadással foglalkozik vasvári központtal, nem közvetlen kontaktusban a falvakkal.
A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei irodájaként működő PRIMOM például felismerte a kapcsolathiányt, és kistérségi irodákat hozott létre, amelyek elsősorban a kapcsolattartás szerepét töltik be, háttérben a megyei iroda szakmai és információs segítésével. Párhuzamosan folyamatos képzési programokkal igyekeznek felkészíteni a potenciális vállalkozókat. Vagyis a kistérségi tanácsadás Magyarországon még mindig túl nagy léptékű ahhoz, hogy a falu valójában befogadja, és a személyesség szintjén elfogadja és használja. A ,kistérség" is túl nagy a valódi együttműködéshez. 4-15 falu - méretétől függően - tud valóban együttműködni. A nagy településszövetségek gazdaság és infrastruktúra centrikusak, önkormányzati jellegűek lehetnek. A kicsik a rugalmas, változatos helyi fejlesztésekben lehetnek eredményesek, amelyeket társadalmi szervezetek, közösségek együttműködése eredményezhet. Ezeknek a mikrorégióknak a szintjén van élettere a ,generalistának", a kapcsolattartásban működő személyiségnek, aki mintegy tolmácsként működhetne a helyi igények és a tanácsadó irodák között.
Fel kell figyelnünk a hasonlóságra, ami a kistérségi tanácsadó irodák és a munkaügyi kirendeltségek tevékenysége, térségi elhelyezkedése, felszereltsége között van. Már most alkalmasak ezek a kirendeltségek, sőt, ma még csak ezek alkalmasak, hogy jelenlegi feladatuknál szélesebb tanácsadói szolgálatot lássanak el. A munkanélküliség enyhülésével pedig áttolódhat a tevékenységük a kistérségi koordinációra, vállalkozásfejlesztésre. Első feladatuk lenne a térség szellemi, képzettségi kapacitásának feltérképezése, és e kapacitások, mobilizálásának megkezdése. A kezdetek kiscsoportos képzési formákból, együttműködési tréningekből állhatnának, amelyek fokozatosan bővülhetnek a térségfejlesztés szakterületeinek megismertetésével. E kirendeltségek láthatnák el a következőkben ismertetendő kapcsolattartó menedzserek képzését, illetve a képzés infrastrukturális hátterét biztosíthatnák. Később megegyezés kérdése lehet, hogy a kapcsolattartók részére esetleg irodai munkahelyet (telefont, számítógépet, stb.) nyújthatnak.
A ,top down" fejlesztési elképzelések és támogatások megfelelő beágyazódásának, fogadásának előkészítésére, valamint a ,bottom up" - gyakran még meg sem fogalmazódott - helyi igények kifejeződésének segítésére a jelenlegi szereplők hiányos láncolatába új elem beépítését javasolom, ez a

kapcsolattartó menedzser.

A kapcsolattartó menedzser helyben élő, nyitott, szintetizáló képességű, legalább középfokú végzettségű, jó szervezőkészségű személy lenne, aki arra hivatott, hogy egy kisebb települési társulás számára segítséget nyújtson bizonyos terület- településfejlesztési feladatok (kistérségi projektek) kidolgozásában és megvalósításában. Helyi szinten a kapcsolattartás az önkormányzatokkal, a társadalmi szervezetekkel, a vállalkozókkal, gazdálkodókkal, oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális intézményekkel, valamint a potenciális segítőkkel szükséges. A kisrégió szintjén együtt kell működni minden kistérségi szervezettel (pl. tanácsadó irodák, munkaügyi kirendeltség, ellátó intézmények, társadalmi szervezetek, jelentősebb munkahelyek, szolgáltatók, településüzemeltetők, védett területek kezelői, stb.), és amennyiben hiányos a kistérség intézményrendszere, úgy a regionális, illetve megyei együttműködést is vállalni kell (központi források, minisztériumok, megyei szervezetek, társulások, regionális felügyeletek, fejlesztő, tanácsadó és társadalmi szervezetek).
Nyilván a kapcsolattartó menedzser feladata sem terjedhet ki mindenre. Alapképzettségénél és érdeklődésébél fogva ezért háromfajta profil alakítható ki a fejlesztések már ismertetett, egymásba fonódó megosztottsága szerint (társadalmi, gazdasági, környezeti), természetesen a másik két szakterületre is átnyúló kapcsolatrendszerrel. A kapcsolattartó menedzser irányultságát az határozza meg, hogy van-e helyben lakó alkalmas személy, és főként, hogy a társult települések preferált feladatához milyen fajta teendők ellátására van szükség (az ideális három menedzser működtetése lenne egy társuláson belül, ez azonban valószínűleg már nem finanszírozható.
A menedzser munkáltatója a települési társulás lenne, és a működés költségeit, vagy azok egy részét a társulás központi vagy regionális fejlesztési forrásból megigényelhetné.
A menedzser részt venne körzete fejlesztési projektjének kidolgozásában és megvalósításában, a folyamatosságot, a helyi fogadókészséget és így a realitást képviselve. Mindkét fázisban fő feladata a helyiek bevonása, informálása, a helyi tudás és a szakértők közötti közvetítés.
A menedzser szakterületeit és kapcsolatait a mellékelt ábra mutatja be.




Hálózatok

Gombos Gyula így ír a két világháború közötti népi mozgalom keletkezéséről: ,...itt keletkezett egy ér, amott egy patak, aztán még több ér és még több patak, mindegyik úgy vágva magának kicsi medret, hogy a másikról többnyire mit sem tudott. Mégis egymás felé és ugyanoda tartottak. E folyamatot senki se gondolta ki előre, még kevésbé szervezte. Történt magától. ... Enélkül (a népi irodalom nélkül) a sok helyi, vagy különálló törekvés semmiképp sem állhatott volna össze mozgalommá. Egységgé azonban így sem vált. Nem volt vezére, nem volt központja és országos szervezete, de volt közös lelkülete, közös iránya és célja."
Ma a falvakból, a falusi térségekből az információt, a tájékoztatást szolgáló kapcsolatokat hiányoljuk leginkább. Valóban nagyon égető a kérdés, de azt hiszem ha birtokába jutnánk technikailag (pl. ,teleházak" formájában) akár a világpiac napi árainak is, ez még a társadalmilag és gazdaságilag bénult környezetben nem működne eredményesen.
A hálózatok azok a laza, informális szerveződések, ahol az információ ugyan részben véletlenszerű, és befogadható, hasznosítható, emberi léptékű. Az objektív információból a közös bölcsesség által véleményezett tájékoztatás lesz, ahol a hasznosítható hírre rögtön mozgósíthatók az érdekeltek. A hálózat védettségérzetet biztosíthat az egyénnek, aki egyre védtelenebbnek és kiszolgáltatottabbnak érzi magát. A hálózatok kapcsolhatják össze a várost a faluval, egészítheti ki egymást a kétfajta lehetőség, életmód.
A gazdasági együttműködés (gazdakörök, kertbarátok, szakmai egyesületek) a társadalmi szerveződések (kulturális, egyházi, stb.) mellett nagy lehetősége van a szabadidő eltöltésben való együttműködésnek falu és város között. Családi, baráti, közösségi kapcsolatok fejleszthetők pl. biotermelők és városi fogyasztóik között, ahol a város a falun termelőnek a kulturális eseményekhez való hozzájutást, a beszerzéseket könnyítheti meg. A hálózatok a közös érdek, a közös érdeklődés mellett tehát a bizalomra épülnek.

Léptékek

Nem érzem magam elég tájékozottnak ahhoz, hogy meg merjem ítélni E.F. Schumacher eszméinek, vagy a szivárvány-gazdaságtannak a gazdasági megalapozottságát, vagy az ökológiai irányzatok bármelyikét. Ezek az eszmeáramlatok mind a fejlett nyugati országokban alakultak ki, és többnyire a harmadik világ gyakorlatára és ideológiájára támaszkodnak. De fel kell figyelni ezen gondolatkörök átfedéseire, ami a kis léptékben, a hagyományok figyelembevételében, a természettel való maximális együttműködésben, és átfogó, holisztikus szemléletben foglalható össze.
A falvak nem egykönnyen fogadják el a ,globális fenntartható fejlődés" jelszavát, mert ebben a ködös keretben nem találják meg a helyi cselekvés irányait és konkrét formáját. Meg vagyok róla győződve, hogy van fenntartható fejlődési pálya a falusi térségek számára, azonban annak a megoldásnak mindenhol helyben kell kiforrnia.
Elfogadhatóbb szemlélet a falvak számára Wendell Berryé, aki mint farmer (USA, Kentucky), egyetemi tanár és író, kiválóan egyesíti magában a széles látókörű, de szülőföldjéhez mélyen kötődő gondolkodót és a természettel közvetlen kapcsolatban cselekvő embert.
,A fenntarthatóság fogalma ugyanolyan biztosan lerombolhatja a földet, mint az ipari gazdaság fogalma. A helyi életet legalább annyira fenyegeti a ,föld megmentése", mint a ,világ meghódítása". Egy elvont okok és központi erők általa létrehozott projekt nem ismerheti a helyi természet és a helyi közösség egységét, s így lerombolhatja azt.
Hogy a globális ökológiai tudatosságot elérjük, helyben kell megvalósítanunk. Globális gondolkodással nem cselekedhetünk lokálisan. Hogyha helyi cselekvéseinkkel meg akarjuk védeni a földet a lerombolástól, helyi szinten kell gondolkodnunk. (...)
A munka helyes léptéke ad erőt a szeretethez. Amikor valaki többet dolgozik annál, mint amennyi területet szeretettel meg tud művelni, és amennyi eszközzel és állattal együtt tud működni: a leépülés az elkerülhetetlen eredmény. Egy megfelelő helyi kultúra tartja meg a munkát emberléptékűnek.
Tehát az előttünk álló kérdés különösen nehéz: hogy hozhatjuk helyre, vagy hogy hozhatjuk létre azt a helyi kulturát, amelyik képes megőrizni a világ általunk használt részét? Itt most arról a tudásról beszélünk, amely a szeretet, a ragaszkodás velejárója, a tudásról, amely a szeretetlennek elérhetetlen, és elérhetetlen bárkinek, aki információról beszél.
Indulásként mi lehet a helyi kötődés gazdasági eredménye? Nem tudjuk. Sőt, talán sosem fogjuk tudni olyan módon, amely kielégítene egy átlag közigazgatási szakembert. A szeretet útjai titkosak, és csak a szeretők számára kifürkészhetőek.
A bolygó megmentéséért folyó valódi munkának kicsinek, szerénynek, (s amennyire szeretetteljes) kellemesnek és kielégítőnek kell lennie. Ez a foglalatosság számlálhatatlan, leírhatatlan, nem nyilvántartható vagy jutalmazható, túl kicsi ahhoz, hogy bárkit gazdaggá vagy híressé tegyen.
A nagy akadály nem a mohóság, hanem korunk sóvárgása a varázslat után. A legkitűnőbb, legérdekeltebb emberek valami nagy megoldást akarnak kitalálni a nagy problémára. Bolygónk megóvása, ha komolyan vesszük, úgy gondolom, nem ad munkalehetőséget ilyen sok embernek."
,Az az érzésem, hogyha valahol jobbra fordulnak a dolgok, akkor az vidéken és a vidéki városokban fog elkezdődni. Nem azért, mintha a falusi embereknek valami különleges erényeik lennének, hanem a körülményeik miatt. A falusi emberek a problémák helyszínén élnek régóta. Naponta látják maguk körül a kizsákmányoló nemzetgazdaság jeleit, sebhelyeit. Mostanra megtanulták, milyen kevés valódi segítséget várhatnak kívülről. És még emlékeznek. A helyi közösségek maradványai még megvannak. És a falusi közösségekben még vannak olyan kisvállalkozások, farmok, amelyeket az egyes ember akarata, elképzelése formál.
Ezekben a nehéz időkben, amikor közös reményeink elvesztek, amikor a gondolkodó ember nem tudja, miben reménykedjen, gondolatban visszatérek a falusi közösségek újraszervezéséhez. Tudom, hogy egy újraéledő falusi közösség meggyőzőbb és bátorítóbb lenne, mint az elmúlt ötven év összes kormányzati és egyetemi programja, és úgy gondolom, hogy ez a kezdetét jelentené az ország megújulásának, mert a falusi közösségek megújulásából a városoké is következhet."


Parola archívum