Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Kígyós-díj
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1993
Szám:
1
Oldalszám:
24. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Alföldi Albert, Balipap Ferenc, Hallgató Éva, Kecskeméthyné Sevídi Lilla, Kováts Flórián, Markolt Endre, Takács Péter, Vattay Dénes, Koncz Gábor, Makovecz Imr
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Kígyós díj, Róka Gyula, Tóth János, Nyers Sándorné Magdi, Hargitai Lajos
Megjegyzés:
Annotáció:
A Kígyós díj alapítóiról, a díj szellemiségéről szól és az ezideig díjazottakat sorolja fel a cikk.

kigyos2.txt

,Kígyós-díj"

A hajdani Népművelési Intézet akkori Művelődési otthon osztályán dolgozó Péterfi Ferenc, Varga Tamás és e sorok írója, valamint a művelődési otthonok tevékenységének megújításán, azok helybéli társadalmi megfelelésén már évek óta együtt-dolgozó népművelők: Alföldi Albert hajósi, Balipap Ferenc akkor még dombóvári, Hallgató Éva debreceni, Kecskeméthyné Sedivi Lilla balassagyarmati, Kováts Flórián akkortájt zalaegerszegi, Markolt Endre jászszentlászlói, Takács Péter százhalombattai, Vattay Dénes zalaszentgróti művelődési ház-igazgatók a társasághoz csatlakozott Makovecz Imre építész és Koncz Gábor közgazdász 1988-ban úgy határoztunk, hogy korán elhalt társunk és barátunk, a pécsváradi Kigyós Sándor népművelő, szobrászművész emlékére addig amíg élünk, minden évben egy alkalommal kitüntetjük azt a személyt, akinek szellemisége és cselekedetei Hozzá hasonlítható. Szentpéteri Zoltán, korábban Csepel-királyerdei kollegánk, majd intézeti társunk hiányzik a névsorból, de az ő tragikus halála megelőzte Sanyiét. Zoli temetése lesújtott bennünket, Sanyié már figyelmeztetett: törékenyek és mulandók vagyunk külön-külön és csapatostul is. Gyanítható, hogy az emlékezeten túl azért is ez a díj, hogy együttesen markoljuk meg az elmúló időt, hogy egyéb közös tetteink mellett e módon is jelezzük: vagyunk, voltunk.
Az említett hasonlatosság persze kinek-kinek habitusa és körülményei között értendők; a mindig változó helyzet szerinti új feladat folyamatos keresése, megtalálása, megoldása és elemzése, a jó kedély, a rendíthetetlenség, a pimasz magabiztosság, a játékosságnak és a precizitásnak tüneményes elegye csak kevés ember sajátja. Kevesen vannak azok is, akik mint ő, kiváló jártasságot szereztek volna egyidejűleg másban: nemcsak a népművelésben tehát, hanem az esztétikában, a zenében, a szobrászatban. Kölcsönös megállapodás volt, hogy a díjazás során tartjuk magunkat az általa rajzolt gazdag pályaívhez és így keressük földi mását kedves-jó barátunknak.
Először Róka Gyula siójuti tanító, egyesületi elnök, fafaragó, azután Tóth János zalaszentlászlói faluházvezető, eredetileg ugyancsak tanító, őt követően Nyers Sándorné Magdi dombóvári népművelő-mindenes, majd Hargitai Lajos sárbogárdi kultúrház-igazgató, manapság laptulajdonos lett díjazottunk. 1992 karácsonya előtt Bucz Hunor tanárt, színjátszó-rendezőt köszöntöttük valamennyien legújabb kitüntetettként. Méltatására, mint vendéget Péterfy László szobrászművészt kértük. Beszédéből tudtuk meg, hogy Sanyi éppen nála próbált először szobrászvésőt, amikor vagy negyedszázada Visegrádon bolyongott Hunorral. Éjfél tájt ébresztették hegedű- és szaxofonmuzsikával, majd vacsoráztak, beszélgettek és aztán reggel következett a mindhalálig tartó szerszám próbája. Bizony remélem, hogy méltónak találja ez utóbbi döntésünket is magához és remélem azt is, hogy jókora csapatot keríthetünk még neve alá mindaddig, amíg az elíziumi mezőkön majdan találkozunk.
Beke Pál


Parola archívum