Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Nonprofit szervezetek Magyarországon
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1996
Szám:	2
Oldalszám:	13.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Központi Statisztikai Hivatal
Települések:
Tárgyszavak:	statisztika, nonprofit szervezetek, NGO
Megjegyzés:
Annotáció:

Nonprofit szektor

Nonprofit szervezetek Magyarországon 1994

A KSH a közelmúltban jelentette meg az 1994-es adatszolgáltatás alapján az alábbi című tanulmányát. Ennek a kiadványnak az összefoglalóját adjuk most közre lapunkban.

A tanulmány főbb megállapításai

A nonprofit szervezetek 1995 őszén harmadszor kapták meg a Központi Statisztikai Hivatal kérdőívét, amely előző évi gazdálkodási eredményeikről, valamint tevékenységi és szervezeti jellemzőikről kért információkat. A kitöltött kérdőív a megkeresett szervezetek 47 százalékától érkezett vissza, további három százalékuk a megszűnéséről küldött értesítést. A beérkezett adatokat széles körű ellenőrzésnek vetettük alá. A megbízhatónak ítélt adatok, valamint a KSH számítógépes nyilvántartásában a szektor egészéről rendelkezésre álló információk alapján szakértői becslést végeztünk, ennek segítségével állítottuk elő a nonprofit szektor gazdasági teljesítményét és társadalmi támogatottságát jellemző mutatókat.
Adatgyűjtésünk eredményeit és az adatok elemzéséből adódó legfontosabb következtetéseket az alábbiakban foglalhatjuk össze.
A nonprofit szektor bővülése 1994-ben is folytatódott. Szervezeteink száma 15,8 százalékkal nőtt, az év végére meghaladta a 40 000-et. Ezen belül az alapítványi szférában dinamikusabb, az egyesületek és egyéb nonprofit szervezetek körében valamivel lassúbb volt a növekedés. A szervezetszámnál gyorsabban (18,4 százalékkal) emelkedtek a szektor bevételei, de az inflációval (18,8 százalék) még így sem tudtak teljesen lépést tartani, reálértékben tehát a szektor gazdasági ereje nem nőtt.
A bevételek összege 144,1 milliárd Ft volt. Ennek több mint fele a szervezetek alap- és vállalkozási tevékenységéből származott. A vállalatoktól, magánszemélyektől, más nonprofit szervezetektől és külföldről jövő adományok aránya 21,2, az állami támogatásoké 20,6 százalékos volt. Ez a bevételi szerkezet feltűnően különbözik a fejlett országokban megfigyelt struktúrától, amelyet az állami támogatások 40 százalék fölötti és a magántámogatások alig 10 százalékos aránya jellemez.
A háztartásokat segítő nonprofit szektor által előállított hozzáadott érték 1994-ben a bruttó hazai termék 1,2 százalékát tette ki. A nemzetgazdaság teljes kibocsátásához a szektor 1,4 százalékkal járult hozzá. Ennél sokkal nagyobb szerepet töltöttek be a nonprofit szervezetek néhány szolgáltatási területen. Az oktatási ágazat bruttó hozzáadott értékének 2,3 százaléka, az egészségügyi és szociális ellátásának 3,4 százaléka, a szórakoztató és kulturális tevékenység hozzáadott értékének 19 százaléka a háztartásokat segítő nonprofit szektorban jött létre.
Az alapítványok többsége az oktatás, a kultúra és a szociális szolgáltatások területén működött, a legtöbb egyesület pedig sport-, szabadidős és érdekképviseleti tevékenységet folytatott. A nonprofit szervezetek száma és az egyes tevékenységi körök társadalmi-gazdasági “súlya” azonban nem minden területen állt összhangban egymással. A vállalkozásfejlesztési alapítványok gazdasági ereje jóval nagyobb, a szabadidős egyesületeké pedig lényegesen kisebb volt a szervezetszám alapján várhatónál.
Az 5 és fél millió egyesületi tagnak közel egyharmada különböző önsegélyező szervezetekkel, nyugdíj- és egészségpénztárakkal állt tagsági viszonyban. Magas volt még az egyesületi tagok száma a sport, a szabadidős tevékenységek és az érdekvédelem területén. A férfiak majdnem kétszer akkora arányban vettek részt a civil szervezetek munkájában, mint a nők. Az egyesületi tagság 60 százalékát a 20-60 éves korosztály tagjai tették ki. A valóban aktív, az egyesületek tevékenységébe ténylegesen bekapcsolódó tagok aránya a nyilvántartott tagság 30 százalékát sem érte el.
A szervezetszámhoz és a taglétszámhoz viszonyítva nagyon alacsonyak voltak a szektor foglalkoztatási mutatói. Adataink szerint az alkalmazottak száma még a részmunkaidősökkel és a foglalkoztatott nyugdíjasokkal együtt is alig haladta meg a 40 ezer főt, ami mindenképpen a nonprofit szervezetek gyenge intézményesültségére utal.
A szektort gazdasági szempontból igen erős koncentráció jellemezte:
– A lakosság alig egyötödének otthont adó fővárosban volt a székhelye a nonprofit szervezetek közel 30 százalékának. Ide áramlott a szektor összes bevételének több mint kétharmada. Budapesten döntöttek a nonprofit szervezetek által nyújtott támogatások több mint 90 százalékának elosztásáról.
Az 5 millió Ft feletti összeggel gazdálkodó, a szektor szervezeteinek mindössze 9 százalékát képviselő nagy alapítványoknál és egyesületeknél jelentkezett a bevételek 86 százaléka.
– Még a nagyoknak is csak töredékét, a teljes nonprofit szektor szervezeteinek nem egészen 1 százalékát képviselő, kevesebb mint 400 alapítvány és egyesület vezetősége választotta ki a nonprofit szervezetek által kiosztott összes támogatás 89 százalékának kedvezményezettjeit.
A szervezetek mérete a bevételi szerkezettel is szoros összefüggést mutatott. A szektor legkisebb (50 ezer Ft alatti összeggel gazdálkodó) intézményeit csaknem felerészben az állampolgárok hozzájárulásai tartották el, ezen kívül csak a kamat- és hozambevételek, valamint az önkormányzati támogatások jelentettek számukra komolyabb bevételi forrást. A szektor legnagyobb szervezetei ezzel szemben főleg (54 százalékban) vállalkozási bevételeikből és központi költségvetési támogatásokból, kisebb részben vállalati hozzájárulásokból, kamat- és hozambevételekből, valamint külföldi adományokból éltek.
Markáns különbségek mutatkoztak az egyes szervezettípusok között is. Az alapítványok legjelentősebb finanszírozási forrásai a magántámogatások (ezen belül is elsősorban a külföldi és a vállalati adományok) voltak, mögöttük második helyen a költségvetési támogatások szerepeltek, s csak ezek után következtek a kamat- és hozam-, illetve a vállalkozási bevételek. Az egyesületi jövedelmek két legfontosabb eleme viszont az alaptevékenység, illetve a gazdálkodási tevékenység bevétele volt, ezek adták az összes bevétel majdnem kétharmadát.
Összefoglalva: a magyarországi nonprofit szektor 1994-es adatai a növekedés és a polarizáció jeleit egyaránt mutatják. A nonprofit szervezetek tevékenysége és társadalmi hatóköre szélesedni látszik, ugyanakkor igen nagy részük kényszerül rá, hogy elenyészően csekély összegekből gazdálkodjon, rossz infrastrukturális feltételek között, az intézményesültség igen alacsony szintjén működjön. Hogy az ellentétes tendenciák közül melyik bizonyul erősebbnek, az csak a következő évek fejleményeiből derül majd ki.

Parola archívum