Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Szerdák, vasárnapok
Szerző:	Hegyi Márton
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	5
Oldalszám:	8.
A cikkben lévő
Nevek:	Kenéz Sándor, Horváth Márton
Intézmények:	Sóshalmi Olvasókör
Települések:	Sóshalom, Hódmezővásárhely, Székkutas, Mártély
Tárgyszavak:	olvasóköri mozgalom
Megjegyzés:
Annotáció:

Sóshalom túlélte

Szerdák, vasárnapok

Idén ünnepli megalakulásának 100. évfordulóját a Sóshalmi Olvasókör. Az ünnepi megemlékezésre valószínűleg ősszel kerülhet sor, hiszen a tagság zömét a Hódmezővásárhely és Székkutas között elhelyezkedő tanyavilág lakossága adja.
Igaz, az utóbbi évtizedekben többen beköltöztek Vásárhelyre, Székkutasra, ám szeretett olvasókörükhöz nem lettek hűtlenek. Havonta visszajárnak a sóshalmi iskolába, hogy találkozzanak, elbeszélgessenek egymással. Kenéz Sándor tanító úr az olvasókör kultúr-mindenese nyugdíjazásáig tanította a tanyasi gyerekeket, írásra-olvasásra, emberségre. Feleségével, Julinkával együtt. Ezúttal az olvasókör életéről kérdeztük a tanító urat.
– Az olvasókör 1885-ben alakult – kezdte a történetet Kenéz tanító út –, és bármennyire hihetetlen, ez az egyetlen olvasókör, amely szinte megszakítás nélkül működik. Voltak ugyan kisebb szünetek a “hivatalos” működésben, de a tanyai lakosság összetartozása nem szűnt meg. A két világháború között, majd a második világháború után nem volt túl nagy a taglétszám, hiszen a tanyavilágban több olvasókör működött közel egymáshoz. Az ötvenes években egy tollvonással felszámolták ugyan az olvasókört, ám valójában nem sikerült eltemetni. A mozgalom tovább élt. A Rákosi- és Kádár rendszer alatt illegalitásban működtünk. Kitaláltuk, hogy minden év augusztus első vasárnapján találkozunk Mártélyon. Most már nyugodtan elmondhatom, így ment ez évről évre. Sőt, volt olyan év is, amikor többször összejöttünk Mártélyon. Ennek hagyományaként a rendszerváltás után is minden évben megrendezzük a mártélyi találkozót. Legutóbb is közel százan jöttek el.
– Hogyan telnek napjaik?
– Hivatalos “újjáalakulásunk” 1987-ben első volt a vásárhelyi olvasókörök között, úgy tudom, a megyében is. Az újraszervezésben jelentős szerepet vállalt M. Horváth Márton, olvasókörünk elnöke. Taglétszámunk mára meghaladja a kétszázat. Az idén több mint húszan csatlakoztak hozzánk. Aminek külön is örülhetünk, jönnek a fiatalok. Igaz a tanyavilág elnéptelenedése, a városba költözések miatt tagságunknak csupán 30-40 százaléka tanyasi lakos, viszont az elköltözöttek nem hagyták itt az olvasókört. Tagságukat megtartva rendszeresen részt vesznek a közös munkában és az összejöveteleken. Székkutas és Vásárhely közelsége jó lehetőséget ad az ottani művelődési központokkal való együttműködésre. A kutasi énekkarosok és citerazenekarosok egyben olvasókörünknek is tagjai. Ha csak tehetik, évente akár többször fellépnek itt, Sóshalmon.
– Milyen programokat szerveznek?
– Nyáron kirándulásokat teszünk az ország távolabbi részeibe. Nem azért, hogy ne legyünk itthon, hanem, hogy megismerjük más vidékek lakóit, hazánk tájait, nevezetességeit, történelmi vidékeinket. Az ott élő emberek kultúráját és hagyományait. A már említett mártélyi találkozót minden évben megrendezzük. A tanulás, önképzés és ismeretterjesztő előadások ideje az őszi, téli hónapokra esik. Ilyenkor több témában szakembereket hívunk meg egy-egy előadásra. csupán néhány témát: kertészet, növénytermesztés, állattenyésztés, irodalom. Rendeztünk már irodalmi estet, nótaestet – és még sorolhatnám. A Vásárhelyi Őszi Tárlat ideje alatt olvasókörünkben is bemutatjuk néhány művész alkotásait. Több helyi és környékbeli művésznek biztosítottunk kiállítási lehetőséget, akik örömmel éltek a lehetőséggel. Jó a kapcsolatunk a Németh László Városi Könyvtárral. Kihelyezett “mini” könyvtárat működtetünk. Minden szerdán közös beszélgetésre jövünk össze, itt próbál a citerazenekar. Népszerűek, látogatottak ezek az esték. Természetesen itt ünnepeljük együtt a nemzeti ünnepeinket is. Úgy tapasztalom, az utóbbi időben nő az érdeklődés programjaink iránt, a tagság gyarapszik.

Hegyi Márton

Parola archívum