Lemezújság archívum

Cím:	Beszámoló és reflexió: A muzeológusok fórumáról
Szerző:	Éri István
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1990
Szám:	19.sz.
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	TKM
Települések:
Tárgyszavak:	muzeológusok, múzeumi törvény
Megjegyzés:	muzeum19.pcl
Annotáció:

Beszámoló és reflexió
Meghívtak az I. Magyar Magyar Múzeulógusok Fórumára (Szentendre, 1990. szeptember 6.), ahol népes gyülekezet találkozhatott. Ami a fő, nemcsak a múzeumigazgatók képviselték a múzeumi közvéleményt, mint az elmúlt 30 esztendő egyre unalmasabb évenkénti igazgatói tanácskozásain. Hogy kiket hívtak, nem tudom. Nevezhetjük-e a "múzeumi demokrácia" első jelentősebb eseményének azt a fórumot? Úgy vélem, igen. A dolog eddig rendben is lenne. Azt azonban már nemigen lehet újszerűnek tartani, hogy a fórum az eddigi igazgatói tanácskozások sémája szerint zajlott le, s a legkevesebbet a muzeológusi közérzetről hallottunk, holott ez volt a napirendi téma. Igaz, nem volt haszontalan dr. Bodó Sándor, az újonnan kinevezett közgyűjteményi főosztályvezető tájékoztatását meghallgatni. Olyasmikről értesülhettünk, amik a muzeológusok közérzetét általánosságban bizonytalannak minősíthető jelzőt még inkább félelemteli bizonytalansággá fokozta. Persze csak akkor, ha valaki jól odafigyelt. A hozzászólások - tisztelet a kivételnek - sajnos nemigen utaltak erre. Visszhang nélkül maradtak a felvázolt jövőbeli tervek, a lehetőségek, sőt a veszélyek. Ehelyett többen letették a voksot egy régi, paternalista vezetési rend mellett, hatékonyabb minisztériumi segítséget, védelmet, intézkedést, beavatkozást kértek. Tökéletesen figyelmen kívül hagyva azt a dr. Bodó Sándor által is hangsúlyozott új helyzetet, amelyben a szakirányítás legfeljebb tanácsadási lehetőségeit remélhetjük, minden egyéb lépést az új irányítóknak (=önkormányzat), a szabályozóknak (=tör- vényalkotók) és a közösségeknek (=múzeumok munkatársi gárdája) kell a jövőben megtenniük.
Miről is van szó? Arról, hogy 3 éven belül az elavult múzeumi törvény nem újul meg, csupán ismét "ruhaigazítás" lesz: egyeztetik az önkormányzati törvény paragrafusaival, várható tehát egy még bizonytalanabb - mert agyonszabályozott - jogi helyzet kialakulása. Hallottunk az államháztartási törvényjavaslat szigorú elképzeléseiről, a kevesebb pénzről, a kötöttebb gazdálkodásról, az öntevékeny "pénzszerzések" háttérbe szorulásáról, a "bankemberek" beleszólásáról a költségvetések felhasználásába, stb. Értesültünk a közszolgálati törvénytervezetről, a létszám- és a bérkeretrögzítésről és a "szamárlétráról". Tudomásul vehettük, hogy a privatizálás a múzeumi gyűjteményeket is elérheti a műtárgyak visszaadásában, egyelőre még bizonytalan jogi keretek között. Tájékoztatást kaptunk a vezetők újraválasztásának formáiról, a felmentés-pályáztatás-elbírálás-kinevezés procedúrájáról, benne a munkavállaló kollektívák döntési, illetve ajánlási lehetőségeiről. (Az nem merült fel, hogy a fent vázolt törvényes rendelkezések, általában a felsőbb vezetés kicserélődése után, kik lesznek azok a bátrak, akik vállalni merik majd a múzeumigazgatói tisztet?) Valószínű, hogy a hallgatóság egyetértett az előadóval abban, hogy a Magyar Múzeumok Szövetsége létrehozása nem a legszerencsésebb módon és formában valósult meg. (Nem is foglalkozott vele egy felszólaló sem.) Nem váltott ki azonban visszhangot az a javaslat, hogy ezt a szövetséget demokratikusan kell megújítani, alapszabályát módosítani stb.
És itt engedtessék meg egy személyes kitérés, mielőtt folytatnám. Nem lett volna illő ezen a fórumon vitába szállni a Szövetség elnökének a Múzeumi Hírlevél szeptemberi számában megjelent "Információk és gondolatok a Magyar Múzeumi Szövetség körül kialakult vitához" című, a Szövetséget bíráló észrevételeket sommásan megválaszoló írására. Hiszen a Múzeumi Hírlevél e számát a megjelentek még nem olvashatták. No meg a szerző sem vett részt a fórumon. De írásban reflektálni talán már szabad. Sommásan. A Szövetség elnökének válasza elfogadhatatlan. A mundért nem érdemes védelmezni, ha egyszer már besározódott! Mindaz, ami e társulás előkészítése során történt hibás koncepcióból indul ki, szűklátókörű felfogásból. Ahogyan pedig a megalakulás lezajlott - a szemtanúk állítása alapján - az már komédia volt, még ha javarészt jószándékúak asszisztáltak is hozzá. A beígért folytatás: az őszi közgyűlés kilátásba helyezése és a "hibák" kijavítására, az alapszabály átdolgozására, az újabb vezetőség választására tett ígéret pedig alighanem beválthatatlan. (Lásd a minisztérium elgondolását a vezetők 90 végén, 91 elején történő felmentésére vonatkozóan.) Szerzője lévén egy, az alakuló közgyűléshez elküldött, ott figyelembe se vett hozzászólásnak, a válasz egynémely kitételét magamra is vehetem. Főleg, ha szemrehányás formájában korábbi felelősségemet teszik szóvá meg nem történt intézkedésekért, amelyeket most próbálok "számonkérni" az éppen csak létrejött szövetségi vezetőségtől. Sajnálom, hogy a múzeumi közéletben velem egykorú, a "szolgálatban" is azonos időt eltöltő kollégát (vagy kollégákat) emlékeztetnem kell olyasmikre, amiket a nálunk sokkal fiatalabb muzeológusok talán hallomásból sem ismernek. Pedig a közelmúlt "mulasztásait" legjobb esetben is közösen követtük el. Például azt, hogy a "múzeumi normatívák" több mint tíz éve a Múzeumi Restaurátor és Mód- szertani Központban munkatársaimmal együtt kidolgozott tervezetét a múzeumigazgatók tanácsa néhány vehemens hozzászólás után "hidegre tette". (De jól jönne most az államháztartási és önkormányzati törvények idején, ha ezekre a normákra hivatkozni lehetne!) Emlékeztetnénk például arra, hogy hasonló fogadtatásban részesült a módosítandó nyilvántartási szabályzattal, az egységes leltározási nyomtatványokkal, a számítógépek múzeumi hasznosításával kapcsolatos, nem is egy elaborátum. Említhetném a muzeológus- és restaurátorképzés annyiszor felvetett és ugyanannyiszor megtorpedózott javaslatait, a kiállításrendezők, a múzeumi fotósok, a preparátorok oktatásáról nem is szólva. Betetőzte ezt a folyamatot a múzeumi háttérintézmények tíz évvel ezelőtti összevonásakor elkövetett, a szakmai szempontokat mellőző eljárás. A múzeumi egyesület létrehozását ösztönző, az 1988. évet megelőző agitáció visszhangtalanságát a vezető múzeumi körökben már csak mint kísérőjelenséget említem. Köztudott, hogy az egyesület 1988 őszén megkezdett szervezését az azóta posztjáról eltávozott főosztályvezetőnk terelte abba a szövetségi irányba, amely 1990 májusáig elvezetett. Feltételezhetően azért, nehogy egy demokratikus alapokra helyezett, netán elégedetlenkedő egyesület tagsága próbáljon "kellemetlenkedni" az illetékeseknek. ILLETÉKESEK... sokat sejtető és semmitmondó kifejezés. Hát nem tudják vezető beosztású kollégáim, mennyire káros, retrográd időszaka volt nemcsak múzeumainkra, de más közgyűjteményeinkre nézve is az elmúlt egy évtized minisztériumi főosztályvezetési gyakorlata? A tehetetlenség és a koncepciótlanság időszaka? Hogy még olyan országos, sőt nemzetközi botrány sem volt képes senkit kizökkenteni mérhetetlen közönyéből, mint az ominózus Szépművészeti Múzeumbéli lopás? Ha már egymásra és a mulasztásokra kell mutogatnunk, legalább a tényekre legyünk tekintettel. Ne kenjük el a felelősséget, inkább vizsgáljuk meg, mit tettek/tettünk akkor, amikor kellett volna! De megbocsásson a Szövetség: ugyanazok fognak a múzeumügy sorsán változtatni, akik azelőtt sem sokat tettek érte?
Térjünk vissza a fórumhoz, amely végül is "kibeszéletlen" maradt, igazi célját nem tudta elérni. Talán csak annyiban, hogy az összegyűltek felmérhették, szükség van a muzeológusok, általában a múzeumi munkatársak összefogására, egyetértésére. Nem kizárólag, főleg nem a maguk egyéni sorsa, pályafutása érdekében, hanem azoknak az intézményeknek a jövője érdekében, amelyekben dolgoznak, amelyekben hivatásuknak élnek, amelyekért szolgálatot vállaltak. Jó volt hallgatni az idősebb és a fiatalabb kollégák némelyikének olyan megnyilatkozását, amelyeket a közös felelősség érzése hatott át; vannak és nyilván egyre többen lesznek, akiket ez a kédés izgat, akik előre kívánnak lépni. A muzeológusok közérzetéről valóban keveset tudtunk meg a megbeszélés idején. Nem is biztos, hogy erről kellene újból beszélni, ha egy újabb találkozóra sor kerül. Javaslom a szervezőknek: tűzzék napirendre a sokkal égetőbb kérdések megoldásához elvezető témát, a MUZEOLOGUSOK FELELÖSSÉGE címmel.
Éri István
a TKM elnöke

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés