Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Tizennégy éves polgármester
Szerző:
Folyóirat:
PC Lemezújság
Állomány:
Év:
1992
Szám:
33.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Türje
Tárgyszavak:
gyermekönkormányzat
Megjegyzés:
B60_33.txt
Annotáció:

Tizennégy éves polgármester
Gyermekönkormányzat Türjén
- A kulcsszó: a felelősség
A Közösségfejlesztő Egyesületet olyan népművelők hozták létre, akik sohasem azt tartották feladatoknak, hogy "vödörrel hordják a kultúrát a falvakba", hanem ismervén az egyénekben és közösségekben szunnyadó teremtő és szervező energiákat, mindig is ezek felszabadítására törekedtek. Magyarán a kultúrateremtést a helyi társadalmak természetes tevékenységének tekintik, maguk részéről elsősorban az információcserét igyekeznek segíteni. Többek között olyan országos találkozókkal is, melyeken a helyi tapasztalatok kicserélődhetnek, a jó ötletek terjedhetnek.
A legutóbbi konferencián örömmel hallgattuk az egymást követő beszámolókat helyi újságokról, kalendáriumokról, kábeltévékről, iskola kezdeményezésekről, egyesületekről, társulásokról, s a hallottak sorra erősítették bizakodásunkat: társadalmunk megindult az "európaizálódás" útján, kezdünk lassan legkisebb településeinken is "felnőtté" válni. Az egyesület elnöke külföldi élményét említette: valahol Franciaországban gyermekpolgármesterrel és gyermekönkormányzattal találkozott. Nem iskolaügyről volt szó, hanem valóságos települési szervezetről. Mármint a valóságos helyi önkormányzat gyermek másáról, mely felnőtt mintájával részben párhuzamosan, részben együttműködve tette a dolgát. S hogy a csoda még nagyobb legyen, az elnök egy valóságos magyar polgármesternek adta át a szót, aki falujának nemrég megválasztott gyermekönkormányzatáról mondott néhány mondatot. A hatás minden valószínűséget felülmúlt. A hallgatóság soraiból egymás után pattogtak a kérdések: a jelenlévő népművelők, pedagógusok és polgármesterek minél többet szerettek volna megtudni erről a különös intézményről...
Néhány héttel később Türje község polgármestere(i) vendégül láttá(k) mindazokat, akiket a téma közelebbről érdekelt. Mintegy 20 vendég érkezett a lenyűgöző prépostsági templom tövében elterülő, kis Zala megyei faluba. A polgármesteri hivatal tanácstermében a felnőtt- és gyermek önkormányzati testület tagjai fogadták az érkezőket. Akik erre a kiruccanásra jelentkeztek, időben kaptak postán az egyesülettől néhány dokumentumot a franciaországi gyerekönkormányzatok mibenlétéről és működéséről. Ilyenformán megtudhatták, hogy a modell alighanem a nemzetközi gyermekévnek (1979) köszönheti születését, és újabb erősítést kapott a gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezmény megalkotása körüli mozgalmaktól (1989).
De mit is akarnak a franciák, hogy egy, a pedagógiában itt-ott már kipróbált és helyenként jól bevált eszközt most kivisznek az iskola vagy a gyermekotthon falai közül, s a települési önkormányzat felnőtt felelősséget igénylő "élesben" működő rendszerébe illesztik? Alighanem inkább a felelősség a kulcsszó. Ha belepillantunk e gyerektestületek munkaprogramjába, el tudjuk képzelni - hazai tapasztalatunk alapján - mi lehet a sorsa bárhol azoknak a játszótereknek, gördeszka- és bicross pályáknak, meg egyéb "ifjúsági célú létesítményeknek", amelyeknek a létrehozását, karbantartását és őrzését a gyerekek részvétele nélkül akarja "megoldani", vagy inkább csak letudni a felnőtt-társadalom. Tehát vélhetően nemcsak a felnőttkori politizálásra felkészítő szerepjáték az ilyesmi (bár ez sem haszontalan), hanem a kompetencia kiszélesítése is: "Bajlódjék azzal az ifjabb nemzedék, ami az övé!" S hogy valóban nem leereszkedő gesztusról van szó, azt sejteti az alábbi beszámoló is egy plenáris ülésről, melyet 34 gyerektől közrefogva a polgármester úr vezet, s a közönség soraiban mindenki megtalálható: választott képviselők, iskolaigazgatók, egyesületi vezetők, kitartó érdeklődők, szimpatizánsok, néhány szülő, számos újság kiküldöttje, más településről érkező látogató: "A polgármester bevallotta, hogy mindig szorongással tekint a gyermektanácsülések elé. Tudja, hogy a gyerekek minden irányba eltéríthetik őt, tudja hogy az így a kétórás vitaidő ellenére is rövid lesz, és mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy elmondhassa, amit akar. Tudja: neki kell arra ügyelnie, hogy a vita kétoldalúan alakuljon. Azt is tudja, hogy nem szabad túl sokat ígérnie, sem túl sok csalódást okoznia, hogy kettős kényszernek kell engedelmeskednie: egyfelől képviselnie kell települését, tájékoztatást kell adni a város életéről és a határozatokról olyasvalakiként, aki minden korosztályért felelős, másfelől nem szabad gátolnia, elnyomnia a gyermek fantáziáját, és a kapukat megfelelő módon nyitva kell hagynia." (Avagy tán még a felnőtt politikus számára
is jó személyiségformáló szerepjáték volna az ilyesmi?) De nézzük végre a hazai törekvéseket. Mi indított kétnapos türjei látogatásra vagy húsz embert, népművelőket, pedagógusokat, polgármestereket és "laikus" lokálpatriótákat? Sokan érzékelik, különösen faluhelyen, azt a légüres, vagy legalábbis légritka teret, ami a magyar gyerektársadalomban az úttörőmozgalom létfeltételeinek biztosítására mesterségesen kondicionált légtömegek elillanása után maradt. A tanórán kívüli nevelés - nevezzük így, összefoglalónak különféle, iskolai és iskolán kívüli "szabadidős" nevelési formákat - ma olyan bizonytalanul tapogatódzik, mint az az ember, akinek túlságosan sokáig voltak gipszben, annál is sorvasztóbb nyűgben a végtagjai. Az iskolán - különösen pedig a hivatalos társadalmon - kívüli gyerekközösségek lehetőségei az elmúlt negyven évben igen szűkösek voltak, így a gyerekeknek csak igen kis hányadát foghatták össze, a pedagógus társadalom pedig afféle "adógaras" alapon alkalmazkodott a körülményekhez. Persze egyéne válogatta: ki ad többet a "császárnak", ki pedig a saját nevelői lelkiismeretének. Az utóbbi típus a jég hátán is értékálló honismereti, hagyományápoló, művészet- és sportpedagógus munkát tud végezni. A kevesebb egyéni leleménnyel megáldott - belső "iránytű" nélküli - pedagógusok azonban rendszerint elbizonytalanodnak, amikor lazul a kötőfék. S ugyanígy van ez a gyerekeknél is.
Akik március közepén Türjére látogattak gyerekönkormányzatot látni, az elbitangolás veszélyének kitett gyerekenergiák összefogására akartak példát látni, hiszen valamilyen poszton mindannyian felelősséget viselnek településük gyermekeiért. Mit láthattak hát a kis dunántúli faluban? Láthatták a gyerektestületet "élőben", s láthatták a választást (kampánnyal együtt) videofelvételről. Ha a gyerekjáték a felnőttek utánzása, akkor ez valóban jó játék volt. ráadásul nem a "való", hanem annak "égi mása", amennyiben a "civil" etika megsértéséről, negatív kampányról és egyéb "felnőttes" dolgokról nyomokat, vagy utalásokat nem láttunk a dokumentációkban. Egyetlen apró csalásról esett szó: egyik jelölt kortesei a vetélytárs kampányának a szelét próbálták a saját vitorlájukba fogni, de amikor kiderült a turpisság, egy jó közös nevetéssel elintézték. Talán az is gyermeki sajátosság, hogy az ellenfelek könnyen meg tudtak békélni a kampány után, s mint testületi tagok, marakodás nélkül el tudták osztani maguk közt a feladatköröket. Persze, közvetlen környezetükben is inkább erre láttak példát, mint az ellenkezőjére. Meg hát azért gyerekek még ők, és az is igaz, hogy nincsen igazi tétje az ő politizálásuknak. De mindenesetre azért jó, hogy így zajlott le első találkozásuk a politikával.
E közéleti játéknak nem a legjelentéktelenebb eredménye, hogy olyan gyerek kapta (a nyakába) a legfőbb stallumot, aki előzőleg a devianciára hajlamos fiúk spontán közösségében vezéregyéniség volt. Nevelői szerint még éppen időben sikerült szertelen energiáit társadalmasítani.
Végezetül szólnunk kell arról is, hogy mit nem láthattunk Türjén. Azt, hogy "hogyan tovább?" Mire fogja folyamatosan újratermelődő energiáit ez a hét gyerek (fiú és lány) a továbbiakban fordítani? És mire fogja a választás idején kétségtelenül jól "megmozgatott" többi százegynéhány?
És mire tudják majd kihasználni tapasztalataikat a Türjére látogatók, akik a gyerekekért akarnak tenni valamit? És mire tudja az az egész gyereknemzedék, amelynek csak töredéke találkozik tanuló évei alatt személyiségét egészségesen formáló közösségi keretekkel, korszerű és európai módon demokratikus ifjúsági szervezettel?



Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés