Lemezújság archívum

Cím:	Alternatív életmódcsoportok Magyarországon
Szerző:	Lantos Tamás
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1989
Szám:	13.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Magyar Egészségvédők Egyesülete, Feminista Csoport, Vágotpuszta jógaközösség
Települések:
Tárgyszavak:	feminizmus, egészségvédelem, jóga, közművelődés, életmódcsoportok, népművészet, népi mesterségek, életmód
Megjegyzés:	eletm113.pcl, eletm213.pcl eletm313.pcl eletm413.pcl
Annotáció:

ALTERNATIV ÉLETMODCSOPORTOK MAGYARORSZÁGON 1989. (Típusaik és négy csoport részletes leírása)
Készítette: Lantos Tamás Budapest, 1989. augusztus
Alternatív életmódcsoportok Magyarországon
A politikai rendszerrel, termeléssel, technológiával, tudománnyal, egészségüggyel, fogyasztással, és még egy sor a mindennapi életben lecsapódó társadalmi jelenséggel kapcsolatban az alternatívákban való gondolkodást elsősorban Nyugat-Európából és az USA-ból importáltuk. Ezekben az országokban az alternatív életformák mozgalma a 70-es években csúcsosodott ki, ahonnan Magyarországra körülbelül 10 éves késéssel jutott be. Ekkor is csak a lakosság szűk rétege szerzett tudomást róla, és elenyésző volt azoknak a száma, akik a nyugati országok gyakorlatát torzítás nélkül ismerték, vagy akik ilyen témájú (idegen nyelvű) szakirodalomhoz hozzájutottak. Magyarországon a 80-as évek második felében valamelyest meglendülő alternatív gondolkodás és mozgalom magán viseli a nyugati kapcsolatok hiányosságának bélyegét: nincs átfogó és legalább a fő kérdésekben viszonylag egységes ideológia, ami mentén rendeződhetnének a kezdeményezések, és a kezdeményezőknek - átvehető tapasztalatok hiányában - a saját kárukon kell tanulniuk. A kezdeményezők gyakran elszigetelődnek, elképzeléseik utópisztikus elemeket tartalmaznak. Csak az utóbbi években tudatosult szélesebb rétegekben a modern társadalom számos hátulütője, és terelődött figyelme az életmód új, lehetséges alternatíváira, aminek következtében megteremtődött a lehetősége a hasonló célú emberek egymásra találásának, csoportokba tömörülésének.
Néhány konkrét csoport bemutatása előtt megpróbálom körülírni, mit értek alternatív életmód alatt, és az hogyan függ össze a csoportba szerveződéssel.
Alternatív életmód
Alternatív életmód alatt az adott társadalomban vagy annak egyes rétegeiben, csoportjaiban általánosan elterjedt és elfogadott életmód lényeges elemeitől lényegesen különböző, szándékosan választott életmódot értem. A hagyományos életmód is egy alternatíva, ha már elvesztette presztizsét és nem vagy csak kevesen élik. (Pl. hagyományos paraszti életforma Magyarországon.)
Az eltérés az életmód különböző elemeire vonatkozhat: lehet más környezet választása (pl. tanyára költözés), lehet "csak" más gondolkodás és értékek érvényesítése (pl. feministák, kommunában élők), lehet a napi tevékenység részleges vagy gyökeres átstruktúrálása (jógások), új egészségügyi elvek követése (pl. vegetáriánusok, természetgyógyászattal foglalkozók) stb. Nehézséget jelent annak eldöntése, hogy mi lényeges eleme az életmódnak, és hogy milyen lényeges az abban megnyilvánuló másság. Például nevezhetjük-e alternatívnak azon hívők életmódját, akik "csak" annyiban mások, hogy szigorúan követik az általuk preferált keresztény értékeket, például erőszakmentesség, adakozás, szegénység (bokor közösségek). Vagy alternatív-e a feministák életmódja, akik ugyanúgy élnek, mint mások, de alapvetően más viszonyt alakítanak ki a férfiakkal és a nőkkel a mindennapi életük során?
A szándékos választás fontos feltétel, de ennek eldöntése sem egyértelmű. Nyilvánvaló, hogy nem szándékosan választották életmódjukat egyes társadalmi csoportok, például cigányok mozgássérültek, szenvedélybetegek stb. De vajon nevezhetjük-e szándékos választásnak a hívő családban szocializálódott hívők, a vegetáriánus családban felnőtt vegetáriánusok vagy egy csöves csoport tagjainak életmódját?
Ezeknek a bizonytalanságoknak a szétoszlatására ebben a tanulmányban nem vállalkozom. Az alternatív életmódot tágan értelmezem, így lehet, hogy ismereteink bővülésével egyes irányzatokról ki fog derülni, hogy mégsem tartoznak ide.
A nyugati alternatív mozgalmak mögött olyan ideológiák állnak, amik az adott társadalmak problémáit megfogalmazzák, tudatosítják az állampolgárokban. Például megoldást keresnek a rablógazdálkodásra, környezetszennyezésre, háborúra, a bürokratizálódás, specializálódás és a nagy méretek embertelenségére, a fogyasztás kényszerére, a természettől való elidegenedésre stb.1/ Bár véleményem szerint Magyarországon alacsonyabb szintű ez a tudatosság és problémalátás, mégis reagálnak az alternatív életmódcsoportok egy vagy több ilyen fő problémára. A biogazdálkodók a környezetszennyezésre, a bokorközösségek a háborúra, az üzletiesedésre és a fogyasztás kényszerére, a természetgyógyászok a diszfunkcionálódott egészségügyi intézményekre és az ember belső környezetének szennyezésére stb. Ezek a csoportok tehát egyszerű, mindennapi problémák szintjén valamilyen "világprobléma" megoldásához is hozzájárulnak.
Csoportképződés
A másság gyakran "gyanús", irritálja az embereket és a hatóságokat, előítéleteket és ítéleteket, indulatokat és indulatáttételeket, szorongást hozhatnak felszínre. Érthető, hoy senki sem veri nagydobra, ha másképpen él, mint a környezete, ezért kevesen tudnak róluk. Ugyanakkor igénylik azt, hogy a hasonló elveket valló és hasonló életvezetésű emberekben támaszt találjanak, a gondolataikra, értékeikre nehezedő nyomást egymás támogatásával, megerősítésével csökkentsék. Természetes folyamatnak tekinthető tehát az, ha az egymáshoz hasonló, de a többségtől különböző emberek egymás kapcsolatát keresik, csoporttá szerveződnek. Eklatáns példája ennek a feminista nők helyzete: őket - különösen a férfiak - eleve "problémásnak", női szerepre alkalmatlannak, esetleg homoszexuálisnak gondolják. "Csak abból a nőből lesz feminista, aki púpos, kancsal, sánta vagy valamilyen lelki defekt folytán sikertelen a partnerkapcsolataiban."2/ E jelentős előítélet és megbélyegzés hatása alól összefogva, egymás segítéségével, a csoport támogatásával tudnak csak - legalább részlegesen - mentesülni.
Természetesen a csoportba tartozás más, általános előnyei is a csoportba tömörülés irányába hatnak. A csoportok ismertetését e lehetséges vagy tényleges előnyök szerint végzem. A csoport lehetséges előnyei (a csoporttagok számára):
- társadalmi támasz
- gazdasági, anyagi előny
- információcsere
- együttélési forma
Véleményem szerint az alternatív életmódcsoport legfőbb előnye a szociális támasz, amit tagjainak nyújt. Ezek az emberek elsősorban a maguk életét szeretnék elveiknek és értékeiknek megfelelően vezetni, és amennyiben hatni akarnak kifelé, a többi emberre, azt is elsősorban a saját példamutatásukkal, modell értékű életmódjukkal próbálják elérni. Ezek a célok csak kislétszámú, face to face kapcsolatban, személyes részvételre alkalmas, gyakorlatilag bürokrácia és merev csoporthierarchia mentes (sokszor vezető nélküli) csoportban lehetséges. Ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a csoportoknak mindig van az alternatív beállítottságuknak megfeleldő speciális céljuk is, akkor ezek a csoportok A. Katz definíciója szerint általában tipikus önsegítő csoportok.3/ Ezek az önsegítő csoportok önsegítő szervezetekké4/ nőhetik ki magukat, vagy szövetségekbe, egyesületekbe tömörülhetnek (bürokratizálódnak, a nagyobb létszám miatt megszűnik a személyes részvétel és a face to face kapcsolat lehetősége stb.). Ezzel már kilépnek az önsegítő csoportok kategóriájából. Az önsegítő szervezeteknél előtérbe léphet a kedvezőbb érdekérvényesítés, a gazdasági anyagi előnyök stb. Ebben a tanulmányban csak az önsegítő alternatív életmódcsoportokkal foglalkozom.
Az önsegítő alternatív életmódcsoportok típusai
Nagyon keveset tudunk még a magyarországi alternatív életmódcsoportokról ahhoz, hogy a típusait biztonsággal meg lehetne határozni. Bizonytalan maga az alternatív életmód fogalma, nem ismerjük eléggé e kezdeményezések és csoportok funkcióját, működését és előfordulását. Mindezek miatt a következő tipizálás csak azt a célt szolgálja, hogy nagyjából eligazítson a csoportok között, és rámutasson a főbb jellegzetességekre, irányultságokra. A tipizálást W.J. Metcalf munkája segítségével végzem.5/
A csoportok tipizálása legkézenfekvőbb lenne aszerint, hogy milyen életmódelemekben vezetnek be alternatívákat, vagyis a céljuk, tevékenységük alapján. Az így kapott típusok azonban nem eléggé informatívak.
Kijelölhető azonban három dimenzió, amelyek mentén viszonylag jól meghatározhatók a típusok:
1. Ideológiai irányultság:
- spirituális csoportok
- világi csoportok
2. Lakóhely:
- rurális csoportok
- urbánus csoportok
3. Összetartozás típusa:
- klubszerűen működő csoportok
- életközösség
A spirituális és világi megkülönböztetés elsősorban a szellemhez fűződő viszonyra utal. A spirituális csoportok tagjai a szellemet elsődleges fontosságúnak tartják, aktívan viszonyulnak hozzá céljaik, tevékenységük vezérlő elve. Ide tartoznak a vallásos és a jóga csoportok. A világi csoportok ezzel szemben materiális szinten mozognak, életmódjuk a mindennapi életük, az egészségük, a másokkal kialakított viszonyuk stb. szolgálatában áll.
Rurális csoportok alatt a természettel, földdel közvetlen és aktív kapcsolatba lépő csoportokat értem, amelyek nem feltétlenül azonosak a falusiakkal. Általában organikus gazdálkodók, amit nem csak valamilyen gazdasági céllal, hanem valamilyen értékracionális megfontolásból is végeznek, és más életmódelemekkel is összekötnek, például vegetarianizmus, természetgyógyászat, jógázás, önellátás stb. Az urbánus csoportok alatt a városias kulturális közegben élő csoportokat értem, amelyek ezzel a közeggel adekvát módon működnek is.
A klubszerűen működő csoportok tagjai csak alkalmanként találkoznak, életük java részét a csoporton kívül töltik, egymástól független a lakóhelyük. a csoportba tartozásuk akkor is egyértelmű, amikor nincsenek együtt. Cselekvéseiket, lelki jelenségeiket a csoportba tartozás tudata és a csoportnormák ebben az időszakban is jelentősen befolyásolják. Az életközösségek azok a csoportok, ahol a csoportok közös vagy szomszédos helyen laknak, magánéletük az általánosan elterjedtnél is elfogadottnál jobban egybeolvad (pl. közös étkezések, közösségi munkamegosztás, közös gyermeknevelés, közös ünnepségek, közösségi terek használata stb.).
A három dimenzió mentén nyolc csoportvariáció lehetséges, amelyek közül - eddigi ismereteim alapján - jelenleg Magyarországon a következők fordulnak elő:
a) spirituális, rurális életközösség. Például falusi katolikus bokor közösségek, krisnások közössége, jógaközösségek.
b) spirituális, urbánus, klubszerűen működő csoport. Például városi katolikus bokorközösségek, budapesti krisnás közösség, rádzsa jóga csoport, Nagy Család (vallásos közösség), névtelen hívő közösség.
c) világi, rurális életközösség. Például magyar lukafai kézművesközösség, Balaton kezdeményezés.
d) világi, urbánus életközösség. Például kollektív házak, KOKO közösség.
e) világi, urbánus, klubszerűen működő csoport. Például vegetáriánus klubok, életmódklubok, "vulgáris" jógaklubok, természetgyógyász egyesületek, reform életmód klubok, Guzsalyas Egyesület (Bio-Kör), feminista csoportok, KOKO csoportok, értelmiségi játszócsoport, naturista csoportok stb.
Az öt Magyarországon előforduló típus közül a leggyakoribb, a világi, urbánus, klubszerűen működő csoportok közül részletesen bemutatok hármat, és egy spirituális rurális életközösséget. A négy csoport kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy jól, viszonylag tartósan működő csoport legyen, hogy példájuk modellértékkel bírjon a velük azonos típusú csoportok számára. (Külön tanulmányt igényelne a sikertelen, gyorsan fölbomló csoportok vizsgálata is.) A kiválasztás további szempontja volt az, hogy hogyan viszonyulnak az ilyen vizsgálatokhoz (résztvevő megfigyeléshez és interjúkészítéshez). Ez a négy csoport kedvezően fogadta a jelenlétemet (kivéve a feminista csoportot) és kérdéseimet, és minden dokumentációjukat a rendelkezésemre bocsátották. Végül szempont volt az is, hogy szorosan kapcsolódjanak a tágan értelmezett egészség megőrzéséhez, kellően újszerűek legyenek, és mutassanak olyan új utakat, amit érdemes követni. A vizsgálat szempontjai közül más és más lehet lényeges a különböző csoportoknál, ezért előfordulhat, hogy más-más szempontok szerint tekintem át őket.
A csoportok részletes ismertetése
1. A Magyar Egészségvédők Egyesülete (MEGVÉD), Dunaújváros
Története: A dunaújvárosi MEGVÉD (a továbbiakban csak MEGVÉD) története tanulságos és egyedi. Egyrészt jó példa a "profi" szervezésre, másrészt egy sajátos fejlődési lehetőséget valósított meg, ami fennállásának ötödik évében is eredményesnek bizonyul. Egy óvodai testneveléssel foglalkozó tanítónő 1985-ben egy konferencián megismerte a már működő budapesti MEGVÉD-et. Vezetőjének segítségével még ebben az évben megalakult a dunaújvárosi egyesület is. A szervezés gyors volt. Személyes kapcsolatok (KISZ-titkár) segítségével a tanács rövid idő alatt engedélyezte az egyesület létrehozását, és ezen túl, nem akadályozta annak szervezését (és segítséget sem nyújtott). Az egyesület elnöke a II. Rendelőintézet igazgatója lett, aki személyisége, beosztása és a programokon való aktív részvétele révén jelentősen emelte az egyesület presztizsét, és személyes kapcsolatait felhasználva, fontos ügyeket intézett el. Az 1986-os Egészségügyi Világnap alkalmából a város kompetens és neves személyeit, valamint az ÁISH egy komolyabb beosztású dolgozóját meghívták, remélve, hogy ezzel támogatókra tesznek szert. Ezek után és részben ennek eredményeként a város Munkás Művelődési Házában helyet kaptak összejöveteleikhez. Terveik gyorsan kinőtték az egyesület kereteit: több helyre, eszközre és szervező kapacitásra lett volna szükség. Az egyesület kezdeményezőjét és titkárát közben kinevezték a II. Rendelőintézet egészségnevelőjének. Itt létrehozták az Egészségkultúra Házának (EKH) tervét, ami a MEGVÉD-ben érvényesülő szemléleten és koncepción alapult. E két szervezet funkciómegosztásban működik, egymást kiegészítve és megerősítve. Bár az EKH formálisan még nem jött létre, az egészségnevelő és munkatársa révén már működik és eredményei vannak.
A MEGVÉD szervezésében kezdettől fogva lényeges szerepe volt egy (vagy néhány) agilis és elkötelezett vezető egyéniségnek, és a személyes kapcsolatok kihasználásának.
Elvek, értékek, célok
Az egyesület alapvető értéke az egészség, amit testi, lelki és szociális szinten egyaránt értelmeznek. Elvük így az, hogy az egészség komplex, aminek megőrzése komplex tevékenységet igényel. Az egyesület kompetenciája a testi-lelki egészségre való törekvésig terjed.
Célkitűzésük az egyesület volt titkára szerint: "Azokkal az emberekkel, akik másként szeretnének tenni az egészségükért, mint az egészségügyi szervekkel kapcsolatban, azokkal új módokat ismertetünk meg, amiket hasznosítani tudnak másoknál, a családjuknál. Az emberek tudjanak ezekről az intézményen kívüli lehetőségekről." A kevésbé megfogalmazott célok között szerepelnek azok is, amit önmagában egy jól működő közösség nyújthat a tagjainak.
Működési sajátosságok:
Az egyesület szerkezete két dimenzióban írható le. Az egyik formális szerveződés: van egy elnöke, aki tekintélyét és presztizsét kölcsönzi az egyesületnek. A titkár a tényleges vezető, aki a vezetőség tagjaival együtt dolgozik, az egyesületeknél szokásos demokratikus írott szabályok szerint. A vezetőségi tagok egy-egy speciális tevékenységi terület szervezői vagy legjobb ismerői, akik a tagok közül termelődnek ki. A többi tag is a tevékenységi köröknnek megfelelő kiscsoportokra oszlik, amelyek a következők: Káni Kör, asszonytorna, családi torna, természetjárók. E csoportképző tevékenységekhez kötődő tagságon kívül van egy lazább kör, akik csak az eseti programok résztvevői, például előadások, AT tanfolyam, fogyókúrás csoport, ételbemutatók stb.
Ezt a tagolódást keresztbe metszi egy kevésbé látható kiscsoportképződés, ami során olyan "magok" jönnek létre, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy a face to face csoport előnyeit biztosítsák (intim légkör, közvetlen visszajelzések, önbizalom és önértékelés erősítése stb.). Ezek a kicsoportok nem egyeznek meg a tevékenység szerinti tagolódással, így e két dimenzió között szabad a közlekedés. Ez a szerkezet az egyesület tagjait a nagy lészám ellenére szorosan összefogja. A "magok" az öntevé- kenység igazi megvalósítói is, mert önálló programokkal rukkolnak elő másoktól és a vezetőktől függetlenül, amelyek viszont az egész egyesületi tagság számára nyitottak. Például az egyesület tulajdonában lévő ház karbantartása Kánban (kihalt falu Baranya megyében), vegetáriánus ételbemutatók, diavetítéses előadások stb.
A tagok száma tartósan nagy. 1985-ben körülbelül 100 fővel indult az egyesület, 1988-ban megközelítették a 300 főt, ami 1989-re 120-ra csökkent. Az 1988-as megugrás oka az, hogy az egyesület programjaira a tagok (akik tagdíjat fizetnek) kedvezményesen járhattak el, a lét- számnövekedés tehát nem a közösség vonzását jelzi. Az egyesület négy működése során viszont az alapító tagok több mint fele (50-60 fő) jelenleg is tag. A hosszú tagság és az említett kiscsoportképződés jó feltételt teremt a közösségi támogató funkció betöltésére.

Fejlődés:
Az egyesület fejlődése az immanens szerkezeti változásokban, a professzionalizációban és a külső kapcsolataiban követhető nyomon. A viszonylag nagy létszámmal megalakuló, majd tovább növekedő egyesület a működés során szükségszerűen kisebb face to face csoportokra tagolódott, az egyesületi forma pedig egyre inkább egy laza, gazdasági és szervezeti érdekérvényesítő feladatokat ellátó keretté alakult át. Megfigyelhető a kiscsoportok szervezeti és főleg szakmai önállósulása az egyesületen belül. A működés végrehajtói, a kiscsoportok ennek védelmében, bürokratizálódás nélkül képesek működni.
A tagok szakmai ismeretei - az egyesület céljából következően - bővülnek. A többség csak a mindennapi életéhez szükségeset tanulja meg, néhányan viszont feltehetően a szakemberré válás szándékával egy-egy témában jobban elmélyed (gyógynövényismeret, akupresszura stb.).
Az egyesület, mint egész, a speciális külső kapcsolatai révén is fejlődik, erről a külső kapcsolatoknál lesz szó.
Külső kapcsolatok:
Az egyesület tevékenysége kezd összefonódni az EKH tevékenységével, annak megvalósulásával párhuzamosan. A két szervezet között részben versengés, részben együttműködés, sőt egymásrautaltság kezd kialakulni. Az EKH sok, eredetileg az egyesület által tervezett tevékenységet elvégez. Kedvezőbb feltételei miatt képes sok olyan - sok esetben bevétellel járó - programot szervezni, ami az egyesület célkitűzései között is szerepelt. Ezzel csökkenti az egyesület tevékenységi körét, presztizsét, esetleg bevételi lehetőségeit. Ugyanakkor az egyesületi tagok kedvezményesen vehetnek részt a programjain, és olyan programokban is részesülhetnek, amelyeket az egyesület egyedül nem tudott volna megszervezni. Ezzel az EKH olyan terheket vesz le az egyesület válláról, amelyek távol állnak az önsegítő csoport feladatától, így az egyesület a klubéletre, az intenzívebb emberi kapcsolatokra összpontosíthat nagyobb erőket. Az egyesület volt tikára szerint a programok köré összegyűlő átmeneti csoportok az egyesület berkein belül folytathatják közösségi életüket a programokon tanultak felhasználásával, de ekkor már vezető és szakember nélkül, igazán öntevékenyen. Ilyen értelemben van szüksége az EKH-nak az egyesületre, ha hosszú távon ható programokat kíván szervezni.
Az egyesület csak két intézménnyel áll szoros kapcsolatban, az őt befogadó művelődési házzal, és az EKH, valamint az egyesületi elnök közvetítésével a II. Rendelőintézettel. Több, hasonló célkitűzésű csoport tevékenységét figyelemmel kíséri, de tényleges kapcsolatban csak a Biokultúra Egyesülettel áll, valamint az országban működő többi húsz MEGVÉD-del. Megalakult a MEGVÉD Szövetség, aminek előnye vagy hátránya még a jövő kérdése.
Az egyesület nívós szakemberekkel szeretné felvenni a kapcsolatot, de a megfelelő szakember megtalálásában néha nehézségei vannak. Az egyesület profilját, tevékenységét meghatározó, irányító szakember nincs az egyesületben.
Anyagi helyzet:
Az egyesület bevételét a tagdíjak (tanulóknak és nyugdíjasoknak kedvezményes), a pályázatokon nyert összegek (összesen kb. 350.000.- Ft, amit az Országos Egészségvédelmi Tanács és a Megyei Ifjúsági és Sport Osztály adott), a tagok alpinista technikával végzett munkájának bevétele (40-50.000.- Ft) és a különböző tanfolyamok haszna teszi ki. Ujabb bevétel érdekében az egyesület vállalkozásokat tervez (pl. giliszta tenyésztés).
Érdekvédelem, eredmények:
Az egyesület tagjai egy egészséges életmódot szeretnének megvalósítani, aminek lényeges eleme a táplálkozás, testmozgás, tiszta környezet (levegő, víz), feszültségmentes emberi kapcsolatok stb. Ezeknek külső feltételei vannak, például bioboltok vagy bolthálózatok, sportolásra alkalmas terek és eszközök stb. Az ezek érdekében kifejtett tevékenység elsősorban személyes kapcsolatok segítségével vagy intézményi háttérrel volt lehetséges. A MEGVÉD, az EKH és a MEGVÉD Szövetség érdekeinek összefonódása várhatóan könnyíti majd a célok elérését.
Komoly, bár rövid távú eredmény az, hogy eddig három bioboltot sikerült beindítani az EKH segítségével, ahol az egészséges táplálkozáshoz megfelelő nyersanyagot árusítottak (zöldségboltban, ABC és Skála boltban), bár sajnos rövid időn belül mindegyik megszűnt, mert nem lehetett biztosítani a nyersanyagellátást, és veszteségessé vált.
Másik sikeres akció volt az, hogy a város egyik közétkeztetést is végző étterme vállalkozott reform (vegetárius) ételek készítésére ugyanolyan áron (kb. 20.- Ft/ebéd), mint a hagyományos ételeké, ha azt legalább harminc ember igényli.
Az egyesület különféle, többnyire színvonalas programjai népszerűek a városban, látogatottak. Például előadások, táplálkozási bemutatók, mozgásprogramok (családi torna, terhes torna), AT tanfolyam, jóga tanfolyam, személyiségfejlesztő csoportok. A szervezett programoknál nagyobb jelentőségűek a tagok által önállóan indítványozott és lebonyolított programok, például ételbemutatók, túrák, mozgásprogramok stb. Ezek egyúttal szervezeti eredmények is, mivel az egyesület öntevékenysége ezzel fokozódott.
2. Feminista csoport
Mivel a csoport férfi tagokat nem fogad be, közvetlen megfigyelés nélkül, a tagokkal való beszélgetések során szereztem az információimat. Bár részt nem vehettem a csoporttalálkozókon, minden kérdésemre készségesen válaszoltak, és a "megírásuktól" nem zárkóztak el.
Története, általános jellemzői:
A csoport keletkezése 1985-re vezethető vissza, amikor egy református lelkész (férfi) női napok tartását kezdeményezte Budapesten. Az alkalomra összegyűlt nők közül válogatódtak ki azok, akik a későbbi csoport tagságát alkották. Mára a tagok többsége kicserélődött, a csoport szekularizálódott, és korszerű, világi feminista elvek szerint gondolkodik. Hat-nyolc fő állandó tagja van, akikhez alkalmanként csatlakoznak rokonok, érdeklődők. Az állandó tagok kivétel nélkül értelmiségiek (egy református lelkésznő is köztük van, de nem lelkész- ként), többségükben idegen nyelveket beszélők, akik részben közvetlen külföldi (nyugati) feminista tapasztalatokkal rendelkeznek, részben olvassák a nyugati, elsősorban angolszász feminista irodalmat. Rendszeresen kapcsolatban állnak nyugati feminista csoportokkal és feministákkal, akik esetenként meglátogatják a csoportot. Ez az oka annak, hogy tájékozottak, képzettek és öntudatosak.
Működési sajátosságok:
A csoport kis létszáma miatt könnyen áttekinthető az a rend, ami szerint működik. úgy tűnik, hogy az elméleti face to face csoportok "tiszta" típusát valósítja meg. Rendszeresen találkoznak egy-két hetenként. A megjelenésre semmiféle elvárás, kötelezettség nincs. A találkozóknak nincs rögzített időpontja, a soron következő alkalom időpontját mindig az előzőn beszélik meg. Az állandó tagok ritkán hiányoznak.
A csoport csak nőkből áll, de ez nem jelent normatív elzárkózást a férfiakkal szemben. Senkit sem gátolnak meg abban, hogy részt vegyen a csoporttalálkozókon, de "ha férfi téved be, az várhatóan nem jön el legközelebb". Nem küldik el, nem nézik vagy utálják ki, csak egyszerűen nem érzi magát a csoportba valónak. A férfiak kizárása tehát nem megfogalmazott norma, de tisztában vannak azzal, hogy akár csak egy férfi jelenléte is káros befolyással lehet rájuk, mert belekényszerülnek azokba a szerepekbe, amelyekből éppen kilépni szeretnének. Tudják azt, hogy egyelőre (de lehet, hogy véglegesen) csak férfi nélkül tudnak az általuk jónak talált irányba fejlődni.
A csoportnak vannak vezető egyéniségei, akik következetesen képviselik a feminista irányvonalat, és komolyan képezik magukat. Az ő vezető pozíciójuk csak a feminista elvek érvényesítésében, a csoport tevékenységének befolyásolásában jelentkezik, például abban, hogy hogyan viszonyuljanak a férfiakhoz a csoportban, miről beszélgessenek stb. A csoport szabályaira gyakorlatilag nincs nagyobb befolyásuk, mint a többi tagnak. Az önsegítő csoportok fejlődési irányai közül náluk nem érvényesül az, amikor a csoport vezető nélküliből vezetetté válik, és a csoport nem bürokratizálódik. Annál jellemzőbb a professzionalizálódás, mert céljaik eléréséhez nélkülözhetetlen a feminizmus alapos ismerete.
Elveik, értékeik:
A csoport létének alapvető indítéka az a meggyőződés, hogy a nők - a nálunk gyakran hangoztatott ellenkező állításokkal szemben - hátrányos helyzetben vannak a férfiakhoz képest, autonóm személyiségük kibontakoztatását a jelenlegi (férfi) kultúra komolyan gátolja. Céljaik elérésére - ha az nem a hagyományos női szerepekhez kötődik - sokkal kisebb az esélyük, mint a férfiaknak. E meggyőződéssel azért rendelkeznek, mert alapvetően másként ítélik meg a nőket, a nők funkcióját, szerepét a társadalomban, mint a hagyományosan gondolkodók. Ezek az elvek kiugrasztják azokat a mindennapi női társadalmi problémákat, hátrányos megkülönböztetéseket, és a velük kapcsolatos visszaéléseket, amelyeket másképpen nehéz észrevenni.
A másféle elvek másféle értékeket is teremtenek. Az autonóm, valódi értékeivel tisztában lévő, a jelenlegi, a nőket hátrányos helyzetbe kényszerítő kultúra béklyójából kiszabadulni akaró nő az ideáljuk. Távolabb mutató fő értékeik is vannak, amelyek egy másképpen működő társadalomban érvényesülhetnek, mint például béke, erőszakmentesség, demokrácia. A család, szexualitás, gyermeknevelés éppolyan érték számukra mint másnak, de nem a hagyományos módon, a hagyományos szereposztásban. (A csoporttagok közül jelenleg egy feleség, és a többség partner nélküli.)
Céljaik, tevékenységük:
Végső céljuk az, hogy olyan társadalom alakuljon ki, ahol a nők a nekik megfelelő helyet foglalthatják el. Ezt nem politikai aktivitással, hanem részben a saját személyiségük és ismereteik fejlesztésével, részben a feminizmus magyarországi megismertetésével kívánják elérni. Nem céljuk az sem, hogy minden nő feminista legyen, de az igen, hogy "a hagyományos" és a feminista nők a társadalom azonos értékű tagjai legyenek, és egymás mellett békében megéljenek.
Az elmúlt évtizedekben a magyarországi nőmozgalmak az "értékes" feminizmus torz és hiányos képét mutatták be, ami ellenérzéseket, előítéleteket, agresszív magatartást hívott életre, nemcsak a fér- fiakban. (Néhány félreértésen alapuló közhely: "A feministák tagadják a nők és férfiak közötti különbségeket", "A feministák erőszakosak", "A feministák férfiakkal versengenek", "A feministák kriplik" stb.)2/
Céljuk e kihívásnak megfelelően az, hogy lehetővé tegyék a valódi feminista elvek és étékek megismerését minden érdeklődő számára. (Nem terjeszteni kívánják, csak a megismerés lehetőségét biztosítani.) Ennek megfelelően tevékenységük részben önművelésből, beszélgetésekből áll. A külföldi feminista irodalomból egy tanulmánykötet kiadását tervezik. Céljuk az is, hogy segítsenek egymásnak a mindennapi életük nehézségeinek megoldásában és könnyebb elviselésében. Ma Magyarországon a feminista nők helyzete kétszeresen is nehéz: Egyrészt azért, mert ismerik, észreveszik az őket ért hátrányokat, megalázásokat stb., ezért azokat szubjektíve rosszabbnak élik meg, mint mások. Másrészt, ha felvállalják elveiket, mások negatív értékítéletével, előítéleteivel, szankcióival találják magukat szemben (kiközösítés, gúnyolódás, gyanús méregetések), ami még hozzáadódik negatív élményeikhez. Ugyanakkor nincs hová fordulniuk orvoslásért, védelemért. Csak önmagukra és egymásra számíthatnak tehát, így egymás támogatása is lényeges (talán a leglényegesebb) céljuk. "Az igazi nagy tartalékok a nők önmagukhoz való viszonyának megváltozásában rejlenek. Hogy felszabadulhatunk a szorongásaink, függőségeink, bűntudataink bénító hatása alól, és új lehetőségekkel léphetünk kapcsolatba másokkal, nőkkel és férfiakkal egyaránt"2/ A csoporttalálkozókon gyakran beszélgetnek személyes problémákról, intim és életvezetési kérdésekről.
Külső kapcsolataik, érdekérvényesítés:
Csoportszinten más feminista illetve nőcsoportokkal nem állnak kapcsolatban Magyarországon, legföljebb csak egyes tagjaik azzal, hogy eljárnak máshova is, vagy csak ismerik más csoport tagjait. Inkább befelé illetve egymás felé fordulnak, mint kifelé, kivéve a már említett feminista elvek és értékek megismertetését. Ebben ismereteim szerint egyedülálló feminista csoport Magyarországon, mert minden más csoport (Kisgazda Párt Női Csoportja, Értelmiségi Nők Egyesülete, FIDESZ nőcsoportja, Orvosi Nőcsoport stb.) inkább kifelé fordul, politizál. (Bár a csoport nem tipikus, mégis érdemes foglalkozni vele, mert nyugaton ez a fajta önsegítés már elterjedt és népszerű9/, ezért ez a csoport hidat képez Nyugat és Magyarország között, így várható újabb feminista csoportok képződése.)
A csoport közvetlenül nem lép föl a tagok érdekében sehol, de közvetve, a feminizmus megismertetésével a saját helyzetüket is javítják.
Eredményeik, működésüket gátló tényezők:
Az eredmény legjelentősebb eleme az egymásnak nyújtott támasz, és az, hogy a tagok érdeklődőből meggyőződéses feministává alakulnak, tudásukban gazdagodnak, viselkedésük megváltozik. A tanulmánykötet nyomdakész állapota is jelentős eredmény, amit a kiadás fog betetőzni.
Mivel a csoport működése csak olyan feltételeket igényel, ami a tagok életszínvonalán eleve adott (lakás és szabadidő), a csoport működésével kapcsolatos problémáik gyakorlatilag nincsenek.
3. Vágotpusztai Jóga Közösség
A vágotpusztai közösség egy a jógázás köré gyűlt csoport, akik magyarországi prototípusát nyújtják azon alternatív életmód megvalósításának, ami a teljesség igényével rendelkezik (lényeges és nagy számú életmód elem megváltoztatására törekszik, például természetes és tiszta környezet, más viszony az élet lényegéhez, a testhez, lélekhez, a többi emberhez, a munkához). A spirituális rurális életközösség típusába sorolható.
Spirituális azért, mert számára a szellem az elsődleges érték, az egyéni fejlődés csúcspontjának a szellemi kibontakozást tekinti, amihez a testen és léleken keresztül vezet az út. Mindezt nem vallásos alapokon teszi, nincs antropomorf istenképe, de van egy olyan szellemiség, világrend, amiben hisz, és ami meghatározza a cselekedeteit.
Rurális azért, mert - bár tagjainak jelentős többsége városban él - tagjai számára a közösség összefonódik a természeti környezettel, a mezőgazdasági (kerti) munkával; és a tagok közvetlen, intim kapcsolatra törekednek a természettel. Ez utóbbi városi lakóhelyükön is megnyilvánul például az állatokhoz, vagy akár az emberhez fűződő viszonyukban. Vegetáriusok, aminek meghatározó oka (az egészség megőrzése mellett) az, hogy ne járuljanak hozzá az állatok elpusztításához, ha az elkerülhető.
Az egész csoport életformája annak ellenére is életközösségnek minősíthető, hogy csak egy-két tagja él együtt valódi lakóközösségben. Egyrészt azért, mert beállítottságuk, elkötelezettségük alapján az életközösségi életforma (ashram) áll hozzájuk a legközelebb. Az esetek többségében csak objektív akadálya van annak, hogy az életközösségben (Vágotpusztán) éljenek. Ha a falu infrastruktúrája (telefon, posta, út, tömegközlekedés) ki lenne építve, az életközösségben lakók be tudnának járni Pécsre vagy Komlóra dolgozni, tudnák tartani a városokkal a kapcsolatot, gyerekeiket iskolába tudnák járatni, a városhoz kötött szakmáikat (pl. orvosi, pedagógusi, szociológusi, óvónői, autószerelői stb.) folytatni tudnák. Akik családosak, vagy olyan szakmával rendelkeznek, amivel nehéz vidéken (Pécsen) elhelyezkedni, azok nem tehetik ki magukat annak a kockázatnak, hogy hatósági (rendőrségi vagy belügyminisztériumi) intézkedésre elveszítsék az állásukat. Ha a feltételek nem hiányoznak és nem lenne veszélyes a közösséghez tartozni, szinte biztos, hogy az életközösség létszáma ugrásszerűen földuzzadna. Másrészt azért tekinthetők életközösségnek, mert a vágotpusztai együttlétek nem néhány órásak, mint a klubszerűen működő csoportoknál, hanem napokig, néha hetekig tartanak, ami alatt életközösségi életformát élnek (közös munka, közös életterek, közös étkezések, közös rituálék, testgyakorlatok, légzőgyakorlatok, meditációk). Ashramban élnek, ami a jógázók számára természetes közeg, "közösségi együttélésre, együttgazdálkodásra és spirituális fejlődés céljára létrehozott hely (egy vagy több ház, művelhető területtel).7/
A csoport története:
A csoport az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének kérésére leírta a saját történetét. A következő összefoglalásban erre támaszkodom.6/
Magyarországon a 70-es években alakultak az első jógaklubok, amelyek az országban beszerezhető második világháború előtti (S.R. Yesudian, Weininger Antal, Baktay Ervin stb.) és utáni, többnyire "vulgáris" jógakönyveken (Vígh Béla, Boriszov-Milanova, Dely Károly stb.) alapultak. (Vulgáris jóga alatt a szellemiségtől elszakított, materialista alapokra helyezett "korszerű" európai orvostudomány szempontjai szerint felülbírált jógát értem, ami szinte kizárólag izomfejlesztésre, testtartásokra és légzésszabályozásra korlátozódik.)

A szegedi Bartók Béla Művelődési Központban 1972-ben alakult meg a Jógaklub. Létrehozója egy idős nő volt, aki jógázás által gyógyult meg betegségeiből. Ez késztette arra, hogy a jógát mások számára is elérhetővé tegye. Ö a mai napig is mintegy hitelesíti a jógát Magyarországon, mint életszemléletet és módszert. (Az egészségre fókuszáló alternatív mozgalmakra jellemző nálunk, hogy olyan személyek állnak mögötte, akik szinte csodás módon gyógyultak meg az adott étrend, életvezetés, gyógyítási eljárás segítségével. Ilyen emberek a motorjai például a mazdazman és a bicsérdista irányzat terjedésének. Valószínűleg arról van szó, hogy a modern európai tudományos érvekkel nem bebizonyítható irányzatok jóságát csak a személyes sikerek és példamutatások tudják hitelesíteni.)
A Jógaklub életében minőségi változás következett be azzal, hogy a Nemzeti Jógaszövetség egyik budapesti programján az egyik előadóval, Svami Purnával szoros kapcsolatba léptek. Svami Purna keleti és nyugati iskolákban tanult; mint jógi, orvostudománnyal, pszichológiával és filozófiával foglalkozott. Több ashram szellemi vezetője (Anglia, Nyugat- Németország, Magyarország). A Bartók Béla Művelődési Központ szervezésében több tábort vezetett a Jógaklub tagjai és más érdeklődők számára. A tábori tanfolyamokon fokozatosan összeállt egy tíz-húsz fős csoport, akik a továbbiakban Svami Purnát guruként tisztelték és fogadták el, és megfogalmazott szándékukká vált, hogy egy ashramban gyakorolják a tanult új életmódot. (A guru spirituális tanítómester, aki tanítvánnyá fogad, akit mesterül fogadnak; aki a tanítvány szellemi fejlődését irányítja, akinek a tanítvány engedelmes követője.)7/ Céljuk "egészséges és teljes emberi élet úgy fizikai, mint szellemi szinten".6/ Ezen a ponton a csoport kivált a művelődési ház intézményi keretei közül, és teljesen önálló (kivéve a guru vezetését) életet kezdett élni. Még ugyanebben az évben (1980) helyet ("életteret") kerestek, ahová az ashramot telepíthetik, így akadtak a Pécstől légvonalban 10 km-re fekvő Vágotpusztára. (Vágotpusztán akkor még három idős őslakos élt, és tíz ház még rendbehozható állapotban volt.) Itt vásároltak meg több év alatt összesen négy házat és több hektár földet. A csoportból közben többen kiváltak, de közülük néhányan Vágotpusztán maradtak. Igy maradt mára három házuk és 2,3 hektár biogazdálkodásra alkalmas területük. (A csoport élettér keresése megegyezik néhány katolikus bokor közösség hasonló törekvésével, bár egészen más ideológia áll mögötte.)
A vágotpusztai lakóházegyüttest lakhatóvá és vendégfogadásra alkalmassá tették, a gazdálkodást elkezdték, így létrejött egy klasszikus típusú ashram, ami a továbbiakban a guru vezetése alá tartozott (akivel telefonon illetve személyes külföldi találkozókon tartották a kapcsolatot).
Anyagi helyzet:
Az ashram fenntartása jelentős költségekkel jár. Az épületek rendbehozását be kell fejezni, a már elkészülteket folyamatosan karban kell tartani (vályogházak). A kerti munkák eszköz és anyagigényét fedezni kell. A különböző kézművesmunkákhoz is eszközök és anyagok szükségesek, a kiadványok sokszorosítását, az ételnyersanyagokat, a tüzelőt fizetni kell. Ezeknek az anyagi terheknek jelentős részét élő munkaerővel és helyi termeléssel ki tudják váltani. Az élelmiszerek legnagyobb részét megtermelik, vásárolni csak a gabonaféléket, kenyeret, tejtermékeket, mézet kell. Az építkezéshez, karbantartáshoz szükséges anyagok jelentős részét helyi természetes anyagokkal lehet pótolni (vályog, faanyag, homok stb.). A fennmaradó kiadásokat részben a csoporttagok, azok rokonainak és néhány, a csoporttal szimpatizáló személy adományaiból fedezik, részben a vállalkozásaik jövedelméből, részben pedig a látogatók természetbeni vagy pénzbeli hozzájárulásaiból. A két utóbbi bevételi forrás elhanyagolható az adományokhoz képest.
Eddig két gazdasági vállalkozásba vágtak bele: a Herbáriával kötött szerződés alapján majorannát termesztettek, majd teheneket kezdtek el tartani (kizárólag a tejéért). A tehenészet rövid idő alatt megszűnt, a majoránna termesztést, mivel nem érte meg, szintén abbahagyták.
A legjelentősebb bevételi forrás a vágotpusztai ingatlanok megvásárlására összeadott pénz volt. A házakat és a földet egy-egy tag nevére írták, de nem feltétlenül azéra, aki az árát kifizette. Az ingatlanok tehát jogilag az egyéneké, valójában a csoporté. Az adományokat a mai napig sem tartják nyilván (ha van számla, azt természetesen megőrzik, mint minden más dokumentumot), feltételezve azt, hogy mindenki annyit ad, amennyit képes, és amennyit az ügyre szán. A kölcsönös bizalom jól működik, kivéve egy esetet, amikor egy tag a nevére írt házzal és földdarabbal együtt kilépett a csoportból. A problémát egyszerűsítette az, hogy a nevére írt ingatlant ő fizette ki annak idején, mégis hosszan elnyúló konfliktust okoz egy kis földdarab hovatartozásának eldöntése.
Az adományok nemcsak készpénz, hanem ajándékok formájában is érkeznek (pl. búvárszivattyú).
Az alkalmi látogatók élelmiszert szoktak magukkal hozni, vagy készpénzzel járulnak hozzá a fogyasztásuk költségeihez. Ezek a hozzájárulások általában a fogyasztásuknál kisebbek.
A hozzájárulások és adományok mértéke nem elhanyagolható, de nem is haladják meg azt a szintet, ami gyors fejlődést tenne lehetővé. A tevékenységüket viszont semmilyen elvárás vagy szerződés nem korlátozza, sem intézménynek, sem egyéneknek nem elkötelezettek (az adományokat feltételek nélkül kapják), tehát autonómiájuk biztosított.
Munka:
A munkavégzés jelentős helyet foglal el a csoport tevékenységei között. A jóga részének tekintik, ami eszköz lehet egy magasabb szellemi állapot eléréséhez, tehát nemcsak egy anyagi és társadalmi kényszer, hanem az egyéni fejlődés biztosítéka. "Számunkra a munka éppúgy a jóga része, mint az ászanák, légzőgyakorlatok és meditáció. A karma jóga a munkát használja föl eszközül."6/
Alapelvük az, hogy mindenki mindenhez értsen az ashram teendői közül, senkinek a hiánya ne okozzon fönnakadást, és lehetőleg mindenki teljes munkafolyamatot végezzen, ami a személyiségét gazdagítja. A manuális munka, a természetes anyagok használata, a magyar tradíciók, népi mesterségek (pl. vályogépítés, tüzelőhely építés, növényápolási módszerek stb.) fölelevenítése önmagában is érték számukra, amellett, hogy praktikus előnyei is vannak. Az egyes munkaterületeknek spontán kialakult "felelősei" vannak, de ez nem azt jelenti, hogy csak ők dolgoznak. Jelentősen érvényesül a férfi-nő munkamegosztás. A munkákat amennyire lehet gépesítik, például kapálógépet, motoros fűrészt használnak.
Senkinek sem kötelessége dolgozni (az írott házirend nem tartalmazza), de az ashramban való hosszabb tartózkodás esetén elvárják a munkavégzést is. Nincs megszabva, hogy ki mit csináljon, így mindenki az egyéniségének, és hozzáértésének megfelelő tevékenységet választhatja.
A munkavégzés lényege tehát az, hogy az egyének elsősorban belső késztetésből és szükségletből dolgoznak, nem pedig külső kényszerből, és a munka a jóga szerinti élet szerves része.
A csoport szerkezete és működése:
A csoport három részre tagolódik. A túlnyomórészt alapító tagokból álló "mag" 10-15 fős. Őket egy 15-20 fős belső kör veszi körül, és végül, egészen lazán csatlakozik hozzájuk egy 100-200 fős réteg.
A "mag" egy része az ashramban lakókból (1-7, jelenleg 1 fő), másik része az alapító tagokból vagy a csoportba rendszeresen és sűrűn járókból áll. Ők a legelkötelezettebbek, a legképzettebbek és a legkövetkezetesebbek az életvezetésükben. Kisebb anyagi-gazdasági döntéseket önállóan hoznak, és önállóan végzik a csoport minimális adminisztrációját, kisebb ügyeinek intézését.
A belső gyűrű tagjai is egyértelműen a csoporthoz tartoznak, de ők kevesebb időt töltenek a csoporttal, általában még nem találkoztak személyesen a guruval, kevésbé képzettek és tapasztaltak, de lelkesek és igyekvők. Komolyabb vállalkozásoknál, beruházásoknál és szervezeti változtatásoknál "döntési jogkörük" van. A "mag" és a belső gyűrű kb. 30 fős stábja a tulajdonképpeni csoport, a hozzájuk lazán csatlakozók csak az érdeklődés szintjén vannak jelen, vagy nincs lehetőségük bevonódni a csoport életébe. (A továbbiakban csoport alatt csak a 30 főt értem.)
A csoporttagok kb. 30%-a főiskolás vagy egyetemista, 20%-a szakmunkás vagy technikus, és 50%-a diplomás (tanár, óvónő, orvos, közgazdász-szociológus, üzemmérnök, jogász, grafikus, restaurátor, agrármérnök, élelmiszeripari szakember). Többségük egyedülálló, néhányuk családos.
A csoportban egy három szintű hatalmi hierarchia épült ki. A csúcson a "mag" azon tagjai állnak, akik a legtöbb információval rendelkeznek, és az bizonyos mértékig hatalmi pozícióba helyezi őket. (Az információk tudatos felhasználása, manipulálása a hatalom megragadására vagy megőrzésére nem hiszem hogy számottevő.)
Az angolul tudók, akik telefonon tartják a kapcsolatot a guruval (1-2 fő), vagy akik londoni "tanulmányúton" jártak, fontos, bizalmas információk birtokosai. Ők állnak a hatalmi hierarchia csúcsán. Valamivel alattuk helyezkednek el az ashram helyzeti előnyben lévő és bizonyos presztizzsel rendelkező állandó lakói. Harmadik szinten a belső gyűrű tagjai állnak. A legfelsőbb szinten lévők a hatalom egymás közötti megosztására törekednek, egyszerű praktikus okokból, mert úgy gondolják, hogy egy ember nem képes a csoportot vezetni, felelősséggel járó döntéseket hozni.
A csoport működését írott és íratlan szabályok is irányítják. Az írott szabályokat a házirend tartalmazza, ami a központi helyiség faliújságján olvasható. A szabályok részben a gurutól származnak, részben a több éves gyakorlat termelte ki őket. Kezdetben tudatosan törekedtek arra, hogy ne fogalmazzák meg az együttélés szabályait (hogy mindenki cselekedeteit a belső vezérlése határozza meg), de néhány év alatt a csoport felismerte, hogy nem tud nélkülözni egy házirendet, ami legalább az alapvető szabályokat tartalmazza. (A sok vendég, érdeklődő, táborozó különben sem áll még olyan "szinten", hogy elegendő lenne a belső vezérlés.)
A guru szerepe -távolléte ellenére - igen nagy. Karizmatikus személyisége feltétlen híveivé tette a csoport tagjai közül azokat, akik már találkoztak vele, elveit, értékeit a csoport magáévá tette. A mindennapi élet egyes problémáinak megoldásánál is gyakran hozzáfordulnak (telefonon kérik ki a véleményét), így ő távolról is befolyásolja a csoport működését. Vannak kiválasztott tanítványai, akiket közel enged magához, akiknek megengedi, hogy részt vegyen a tanfolyamain, táborain.
A guru feltétlen követése és szinte korlátlan hatalma a rossz értelemben vett szektásodás, a fanatizálódás veszélyeit rejti magában, aminek elemzésére ez a tanulmány nem alkalmas.
Értékek, célok, tevékenységek:
A csoport fő értékei a jóga elveinek felelnek meg, amelyek - mivel a csoportnak körülbelül fele istenhívő - keverednek a keresztény értékekkel. Hisznek egy tökéletes állapotban, mint a fejlődés csúcsában. Fontos érték a minél fejlettebb személyiség, amit az ember önmaga felet- ti uralmával és a környezetével létrehozott harmóniával mérhet. Maga a fejlődésre való törekvés az érték, és mindazok a tulajdonságok, amik egy-egy közbülső állomásnak felelnek meg, például nem ártás, erkölcsi tisztaság, türelem, egymás elfogadása, nyitottság stb.
Ezekkel összhangban a következő a cél, és a célhoz vezető út: "...önmagunkat és környezetünket fejlesztve - anyagi és szellemi síkon - olyan tudást, bölcsességet szerezzünk, amely összhangot teremt az ember és környezete, a természet között. Ezt a célt minden irányban meg- nyilvánuló pozitivitással, tisztasággal, nyitottsággal, elfogadással, türelemmel akarjuk elérni, melyek a gyakorlatban egyénre szabott jógagyakorlatokban (testgyakorlatok, légzésszabályozás, meditáció), reforméletmódban, és a vegyszermentes gazdálkodásban nyilvánul meg."6/
A csoport fő tevékenységei: Vágotpusztán:
- Munkavégzés: kerti, háztartási, karbantartási stb. munka.
- Szat-szangok: esti összejövetelek, ahol indiai eredetű rituálékat végeznek, közösen jógáznak, a guru előadásait vagy más jógatanító szövegeit felolvassák, beszélgetnek, játszanak, meditálnak.
- Egyéni jógázás.
- Természet felé irányulás: kirándulások, gyógynövénygyűjtések stb.
- Több napos táborok gyermekek és felnőttek részére, újabban nemzetközi résztvevőkkel.
Vágotpusztán kívül:
- Szat-szangok azokban a városokban, ahol több csoporttag lakik, valamelyikük lakásán (Pécs, Szeged, Budapest).
- Előadások, tanfolyamok tartása (eddig az ország nyugati felének 25-30 intézményében került sor ilyenekre).
Külső kapcsolatok:
A vágotpusztai közösség tudatosan törekszik arra, hogy ne szigetelődjön el a környezetétől. Részben azért, hogy a valóságnak megfelelően ismerjék őket, részben pedig azért, mert bizonyos missziós tevékenységet kívánnak végezni.
Rossz tapasztalatok sorozata hozta felszínre azt az elvet, hogy teljesen nyitottnak kell lenni, mert ez az alapja annak, hogy kiküszöböljék a gyanúsítgatásokat, a közösségről terjedő valótlan híreket, a lakosság és a hatóság ellenszenvét, támadásait.
A tagok saját véleménye szerint a szülőkkel való kapcsolat kényes terület. A szülők, gyermekük "elcsábítása" miatt gyakran ellenszenvvel és félelemmel viszonyulnak a csoporthoz. Volt már példa arra, hogy rendőri segítséggel próbálták "visszaszerezni" gyermeküket. E probléma megoldása érdekében hívják a szülőket, vegyenek részt a programokon, ismerjék meg az ashramot. Így már több szülővel sikerült rendezni viszonyukat, sőt megnyerték őket ügyüknek.
A környező lakosság tájékoztatását részben az érdeklődő látogatók valóban szíves fogadása, részben a tömegkommunikációs eszközök előtti teljes nyitottság biztosítja. Vágotpusztán sok érdeklődő megfordul, akiket magától értetődően megvendégelnek, teát, esetleg ebédet kapnak, és a tagok nem sajnálják az időt arra, hogy beszélgessenek velük, a kérdéseikre válaszoljanak. Helyi és országos újságok és a rádió is többször hírt adott róluk.
A hatóságokkal kezdettől fogva rossz kapcsolatuk volt, ami csak az 1988. január 1-jei új útlevélrendelettől kezdve szűnt meg. A csoport rendszeres rendőri zaklatásokat, rágalmazásokat élt át. (Többszöri engedély nélküli házkutatás, könyvek elvitele átvételi elismervény nélkül, fenyegetések, a helyi rendőrőrsre szállítások és hosszadalmas kihallgatások, fölkérés besúgásra, 10-12 csoporttag útlevelének több évre való bevonása, munkahelyi eltiltások kezdeményezése, egyesületalapítási kérelem elutasítása.) A csoport kezdettől fogva törekedett helyzetének tisztázására, ami mindeddig eredménytelen maradt. (Minderről részletes dokumentációval rendelkeznek.) A mai napig sem rendezték a kapcsolatukat, csak felfüggesztették. Egyetlen előrelépést az útlevelek visszaadása jelentette.
A missziós tevékenységük arra vonatkozik, hogy a jóga ideológiáját, szellemét tudatosan terjesztik előadások, tanfolyamok segítségével, és az ashramban rendezett táborok alkalmával. Ebben az évben már nemzetközi tábort szerveztek, amire NDK-ból, Csehszlovákiából és Bulgáriából is érkeztek a résztvevők.
Részben a nyilvánosságot, részben a missziós tevékenységet szolgálja a Vágotpusztai Magazin rendszeres megjelentetése (jógával kapcsolatos irodalomrészletek, illetve a tagok saját versei, írásai szerepelnek benne), a guru előadásainak fordításait tartalmazó kis füzetek és a guru Az igazság szabaddá tesz című könyvének lefordítása, nyomdakész állapotba hozása (jelenleg kiadót keresnek).
Más hazai jógacsoporttal vagy jógaklubbal laza kapcsolatban állnak. Egyes csoportokkal szemben elvi kifogásaik vannak, és nem vállalnak velük semmiféle közösséget (Hare Krishna csoport), másokkal (egyes jógaklubok, rádzsa jóga csoportok, tantra jóga csoport) jó viszonyban vannak, de "szakmailag" nem nyitottak feléjük.
4. Guzsalyas Kör Közművelődési Egyesület
Ez az egyesület arra szerveződött, hogy népi mesterségekkel és egyes népművészetekkel foglalkozzon. Kezdetben szilárd intézményi háttérrel működött. Fennállása során nagyrészt kivált az intézményből, a tevékenységi területe pedig kiszélesedett illetve az eredetitől eltérő irányokban hangsúlyozódott. A látszólag szűken szakmai feladatokat ellátó egyesület valójában másféle gondolkodásmódot és életmódot vezetett be. Az általa képviselt értékek kezdetben kimondatlanul, a tevékenység kísérőjeként jöttek létre, később, különösen a Bio-kör megszületésével, láthatókká váltak.
Az egyesület története:
A 70-es években Budapesten kialakult egy kis közösség. Tagjait az azonos szemléletük hozta össze, aminek lényege az volt, hogy ma is meghatározónak tartották általában a népi kultúrát, a tárgyi világ organikus jellegét, a népi életforma természetközelségét, a közösséget. Véleményük szerint ez egyik kulcsa lehet a XX. századi problémák megoldásának.
A közösség egyik néprajzos tagjai 1979-ben a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán kapott státust arra, hogy hozza létre a Magyarlukafai Néprajzi Műhelyt. A kezdeti cél csupán az volt, hogy a népi mesterségben járatos szakemberek népi mesterségre és kultúrára tanítsák az érdeklődőket. (A szakemberek főleg a budapesti közösség tagjai közül kerültek ki.) Egy tárgyi kultúrán át előtérbe helyezett másfajta életmódra törekedtek. A Néprajzi Műhelyt már rögtön a megalakulása pillanatában bővíteni akarták, így hozták létre még ugyanabban az évben a pécsi DOZSO-ban (Doktor Sándor Művelődési Ház) a Guzsalyas Kört. A csoportnak ebben a fejlődési szakaszában léptek be a vidéki (helyi) résztvevők. A Magyarlukafán rendezett táboroknak állandó résztvevői lettek. Ezekben a táborokban szoros barátságok szövődtek, és kezdetét vette egy új közösség kialakulása.

A Guzsalyas Körben (a táborokon kívül is) 20-30 ember rendszeresen találkozott, akik dolgoztak, közösségi életet éltek. Évente körülbelül 10 ember kicserélődött, részben azért, mert sok diák volt közöttük, akik végzés után elköltöztek. A Kör tagjai gimnazisták (főleg Pécs elit gimnáziumaiból és a pécsi Művészeti Szakközépiskola diákjaiból), a rajzszakos tanárképző főiskolásokból és építészetet tanuló műszaki főiskolásokból toborzódtak. A tevékenységhez szükséges pénzt és néhány szolgáltatást (postázás, másolás) a DOZSO, a helyet és programot a múzeum biztosította.
A 80-as évek elején népszerű, nyitott programokat szerveztek (kézművesség, táncház), amire egy-egy alkalommal 80-100 ember gyűlt össze. (Itt jött létre a később önállósult MÉTA néptánc együttes.)
A kör, bővülésével párhuzamosan a különböző szekciók és műhelyek elkülönülésével differenciálódni kezdett. A kézművesség termékeit alkalmanként értékesítették, amiből némi bevételük származott. A kör lelke továbbra is a magyalukafai táborok voltak, ahol olyan igazi közösségek jöttek létre, amit a résztvevők találóan "terápiás csoportnak" neveztek.
1983-ban egy kiállítást rendeztek termékeikből, ahol Makovecz Imre javaslatára egy egyesület alapítását határozták el, amit 1984-ben ötven alapító taggal létre is hoztak. Ezt az időszakot nevezik azóta is a csoport fénykorának.
1985-re a következő szekciók jöttek létre:
- szövőcsoport
- általános kézműves csoport
- zene, tánc, folklórcsoport
- Bio-kör
A szekciók nem rendelkeztek merev határokkal, közöttük az átjárhatóság nagy volt. Az egyesület motorja, fő közösségszervező ereje ekkor a táborokra való készülés és a lezajlott tábor értékelése volt. A Bio-körrel új színfolt jött létre és ezzel kezdődött meg az egyesület profiljának szélesedése és súlyponteltolódása. 1985. év végén az egyesület elnöke, aki múzeumi főállásban intézte az egyesület ügyeit, Budapestre költözött. Az új megbízott elnök (orvos) a Bio-kör vezetője lett, aki fizetés nélkül vezette tovább az egyesületet. A DOZSO-val már tavaly lazult a kapcsolatuk, most a múzeumból is kikerült az egyesület. A Biokör átmenetileg az Orvostudományi Egyetem kollégiumában kapott helyet. A megbízott elnök szerint az intézmények elvesztése kizárólag hátrányos volt, hiszen egyrészt megszűnt a működési feltételek javarésze (pénzbeli támogatása, helyiség stb.), és nem volt aki teljes munkaidejét a szervezésre fordíthatta volna.
1986-ban Magyarlukafa és a Guzsalyos Egyesület kettévált. Magyarlukafán létrejött a Lukafai Közművelődési Eggyesület (ami már csak szakköröket, tanfolyamokat működtetett), a Guzsalyos Egyesület profilja pedig még jobban eltolódott a Bio-kör felé. Ekkor alakult ki az egyesület mai képe.
A csoport szerkezete, működése, tevékenysége: Bár az egyesületben állandóan cserélődnek az emberek (évente körülbelül egyharmad része), összetétele nagyjából változatlan. A fele diák illetve főiskolai vagy egyetemi hallgató, a többi többségében értelmiségi felnőtt: orvos, népművelő, újságíró, tanár stb. A jelenlegi létszám 30-40 fő, de egyszerre általában csak 10-15-en jönnek össze.
Az egyesület a formális szabályok szerint működik. Az elnök és a négy vezetőségi tag végzi az egyesületi-szervezési munkát, a többiek pedig csak a programok megvalósítói. A szervezeti munkában nagy passzivitás jellemző rájuk, a programokon, összejöveteleken viszont annál lelkesebbek és aktívabbak. Általában a közgyűlésekre sem járnak el, így az nem szavazóképes. Emiatt a döntések és intézkedések lassúak és nehézkesek.
Programjaik egy része kezdettől fogva változatlanul a kézművességgel kapcsolatos: korongozás, szövés, fonás, nemezkészítés, bőrözés, gyöngyfűzés stb. A Bio-kör új, változatos programokat ajánl: relaxáció, jóga, masszázs, reformtáplálkozás, gyógynövényismeret, hajnali, éjjeli és hétvégi túrák stb. Ezek részben előadások, tanfolyamok vagy önképzések. Ez a csoport különül el legjobban az egyesületen belül és ez a leg- életképesebb is. Csak 6-8 állandó tagja van, de sok az alkalmi résztvevő. Ök hetente rendszeresen találkoznak a "Guzsalyos tanyán". Az összejöveteleken általában van valamilyen program, amivel párhuzamosan vagy inkább ami ürügyén lassan megfogalmazódik a résztvevők alternatív szemlélete, világhoz és emberekhez fűződő viszonya, ami a kör sajátos karakterét adja.
Az egyesületnek kiadványai is vannak. Rendszeresen jelentetnek meg kalendáriumot, és rendszertelenül a magyarlukafai táborokról kis füzeteket.
Értékek, célok:
Az eredeti elképzelés szerint az egyesület a XX. századi problémák egy részével veszi fel a harcot. A népi kultúrát, a természetet, a közösséget, az értelmes munkát akarja visszahozni a mindennapi életbe. A hagyományok, a természet, a közösség a fő értékeik. Az egyesület alapítója ezt így fogalmazza: "A népi életforma számtalan tevékenysége a mai körülmények között is gyakorolható, ősi módszerekkel hasznos tárgyak készülhetnek, a megnövekedett szabadidő tartalmas tevékenységgel telik meg. A tárgyakhoz fűződő fogyasztói viszony - mely napjainkban szinte egyeduralkodóvá vált - megváltozhat, az öntevékenység a mindennapok alkotásának örömét nyújthatja. A közösségben végzett munka az elmagányosodás ellenszeréül szolgálhat, és újra közösségeket hozhat létre. A népi kultúra újrafelfedezése identitászavaraink enyhüléséhez is hozzájárulhat."8/
A Bio-kör ezeket egészíti ki azzal, hogy az egészséget, a népi és természetes gyógyító eljárásokat, a természetes és egészséges életmódot helyezi előtérbe. Célja az, hogy a résztvevők ennek megfelelő szemléletet, ismereteket, módszereket kapjanak, ami egyesületen kívüli mindennapjaikban is meghatározó szerepet játszik.
Működési feltételek, anyagi helyzet:
Amíg a művelődési házhoz és múzeumhoz tartozott az egyesület, az intézményi háttér minden fontosabb feladatot el tudott látni. Ma a postázáshoz és sokszorosításhoz még segít a művelődési ház, és a múzeum is támogatja kevés pénzzel. Ezen kívül az egyesület bevételét a tagdíjak (körülbelül 5000.- Ft egy évben), a kiadott kalendáriumok minimális haszna, a Megyei és Városi Tanács Művelődési osztályának támogatása (kiadványhoz körülbelül 30.000.- Ft), és a Soros alapítványtól nyert összegek (összesen 250.000.- Ft) teszik ki.
Ebben az évben rendeződött a már-már a létüket veszélyeztető teremproblémájuk. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Főiskolájának kollégiumában a legfelső emeleti "géptermet" megkapták (Guzsalyos tanya). Ettől kezdve ugrásszerűen javult az egyesületi élet. Kiadásaikat alig fedezik a befutott összegek. Az eszközvásárláson (videofelvevő, szövőszék, írógép stb.), nyomdai sokszorosításon, anyagvásárláson (gyapjú, bőr, papír stb.) kívül alig jut másra pénz. A meghívott szakembereknek (előadóknak, tanfolyamvezetőknek) legfeljebb csak névleges tiszteletdíjat tudnak fizetni. A nyári magyarlukafai táborban már csak ingyenes szállást tudnak igénybe venni (a helyi tanács még biztosítja).
Külső kapcsolataik:
A már említett négy intézménnyel (DOZSO, Janus Pannonius Művelődési Ház, Tanárképző Főiskola kollégiuma és orvostudományi Egyetem kollégiuma), és a magyarlukafai tanáccsal állnak kapcsolatban. Tőlük támogatást kapnak, de egyre csökkenő mértékben, kivéve a Tanárképző főiskola kollégiumát, ahol most kezdődik egy gyümölcsöző együttműködés. Hosszú távon a többi intézményre nem számíthatnak.
Egyes szakemberekkel állandó kapcsolatban áll az egyesület, olyanokkal, akik valamilyen személyes indítékból (többen a csoporttagok vagy a csoporttal szimpatizálók rokonai vagy barátai) vagy egyszerű lelkesedésből nem kérnek pénzt előadásaikért, tanfolyamaikért. Például: Nyugat-Német újjhegy terápiás szakember, néprajzos, asztrológus, akupresszturás, autogéntréninges, stb. szakember.
Más csoportokkal gyakorlatilag nem tart kapcsolatot. Bárki, megkötés nélkül csatlakozhat a csoporthoz.
Végül néhány megjegyzést szeretnék fűzni a további vizsgálatokhoz.
Az alternatív életmódcsoportok általános leírása csak a vizsgálatok kezdetét jelentheti. Ahhoz, hogy a munka közvetlen gyakorlati haszonnal is járjon, a vizsgálatokat azokra a pontokra kellene leszűkíteni és elmélyíteni, amelyek a csoportok eredményességét, a már működő csoportok stabilitását határozzák meg. Mivel Magyarországon még kevés az ilyen jellegű csoport, és a meglévők sem mozognak túl széles skálán, a legfontosabb a csoportok keletkezésének kérdése. Mik azok a tényezők, amelyek a csoportok keletkezését megindítják, vezérlik, és ezek az indító mechanizmusok milyen későbbi hatást fejtenek ki a csoport működésére?
Etikai kérdések is felmerülnek a vizsgálatok, és főleg a csoportokra irányuló esetleges beavatkozások során. Szabad-e és lehetséges-e "jó" és "rossz" kategóriát képezni aszerint, hogy mi az ideológiájuk, tevékenységük; mennyire terjeszkednek, mennyire erőszakosak, mennyire fanatikusak, és mennyire tolerálhatók a konvencionálisan gondolkodók által? ez a probléma akkor merül fel, ha olyan csoportok jönnek létre, ami a kívülálló józan mérlegelése szerint hátrányosak lehetnek a csoport tagjaira, vagy a társadalomra nézve.
Amennyiben elfogadjuk a "jó" és "rossz" kategóriát, mit jelent ez a gyakorlatban: megtagadhatjuk-e a segítséget az általunk rossznak minősítettől, illetve előnyben részesíthetjük-e a jókat? Ha igen, akkor ez hogyan egyeztethető össze a kutatás pártatlanságával, vagyis etikus-e a csoportokat feltérképezni és megismerni (kihasználva a bizalmukat), hiszen ez később a csoport számára hátrányos lehet. Hosszan lehetne még sorolni az etikai problémákat, amelyek vizsgálata fontos lenne.
Irodalom
1/ Szabó Máté: Zöldek, alternatívok, környezetvédők. Gondolat, Bp. 1985.
2/ Révész Judit: Előszó a feminizmus kötethez. 1989. (Kézirat)
3/ Alfred H. Kalz. Self-help and Mutual Aid Ann. Rev. Socil. 1981.
4/ Jürgen Matzat: Önsegítő Csoportok Nyugat-Németországban. Pszichiátria Hungarica, 1988. II. évf. 2. sz. 173-182. o.
5/ William J. Metcalf: Az alternatív életstílus-csoportok osztályozása. Szociológiai Figyelő, 1989/1.
6/ Felcser Johanna - Kovács Zoltán: A Vágotpusztai Közösség története 1988. (kézirat)
7/ Titkos Csaba: Egy közösség anatómiájának vázlata (kézirat)
8/ Tarján gábor: A megmaradás reménysége. Magyarlukafa. Néprajzi Műhely 1979-1984. Pécs, 1985.
9/ Hiemstra - Van Poppel: Zelphalp in der vrouwenbewegng in Zelfhalp: en nieuwe vorm van hulpverlening?
Szerk.: P. van Harberden - R. Lafaille Gravenhage, 1978, 133-144 p.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés