Lemezújság archívum

Cím:	Pécsi falukonferencia: Önkormányzat és falumenedzselés szekció
Szerző:	Beke Pál
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1991
Szám:	22.sz.
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	önkormányzat, falumenedzselés
Megjegyzés:	beke22.txt
Annotáció:

Válság és kiút címmel 1991. április 18 -19-ikén Pécsett falukonferenciát rendezett az MTA Regionális Kutatások Központja. A konferencián a tudomány - ismeretem szerint - először foglalta össze azt a helyzetet és változást, amelyet a rendszerváltás és különösen az önkormányzatok létrejötte eredményezett. A konferencia időpontjában még nem volt ismeretes az Országgyűlés által azóta már megszavazott tulajdontörvény, ami bizonytalanságot okozott több okfejtés esetében is. A konferencia plenáris ülésén általában az agrárgazdaság, a nagy- és kisgazdaság, az értékesíthetőség, a munkanélküliség illetőleg a magyar mezőgazdaság fölöttébb magas munkaerőigénye, a termelésben szükséges struktúra váltás és az agrárkereskedelem legkülönfélébb kérdései kaptak hangot, míg ugyanezen problémák emberi-társadalmi kérdéseiről kevés szó esett. Az önkormányzatokról is inkább mint hivatalokról esett szó, és különösen nehéznek minősített anyagi helyzetük hangsúlyozódott ahelyett, hogy variabilis gondolkodásról a megélhetés és a túlélés legkülönbözőbb módjairól tettek volna tanúbizonyságot az előadók éppen úgy, mint a szekcióbéli hozzászólók. Az alább közzétett, az Önkormányzat és falumenedzselés szekcióban elhangzott hozzászólásom az ebbéli hiánynak adott hangot:
Hozzászólásom érintkező pontjait Egyedi György és Márkus István előadásaiban találhatom meg; ők szóltak azokról a dimenziókról, amelyben magam is dolgozom. Egyedi professzor úr a falusi lakosság tanulási és kooperációs képességének, az információszerzés lehetőségeinek megteremtéséről, mondhatnám fejlesztéséről szólt, mintegy sokadik, de nem lényegtelen feltételét boldogulásuknak. Márkus István a tradíció, a helyhez-kötődés, a valakik által való számontartás, a helyi rang, a személyes megbecsülés és a meg- becsültség, a helyi tudat e konferencia hangulatától kicsit távoli, mintegy irracionális kategóriáit emlegette. Rajtuk kívül még egy régi és csak hangulatában a vitt jelmondatot idézek meg hozzászólásomat értelmezendő: hogy ugyanis "Minden hatalom a dolgozó népé". Az emberekről, a lakosságról szólnék tehát, akik nélkül semmi sem megy, akikért minden eddigi mondanivaló értelmezendő és akik miatt itt már másfél napja beszélünk.
Csak éppen róluk alig esett szó.
A rendszerváltást szerintem nem csak úgy kell érzékelni, hogy mennyi minden rendezetlen még, noha persze rendezetlen, magam is jól tudom. Nem ártana lehetőségként is gondolni erre, nevezetesen: hogy mi mindenre ad helyben is eddig nem remélt esélyt! És persze ez nem csak annyi, hogy ha a késve szabályozott részletek tisztázódnak, immár megtehetünk minden megtehetőt! Az önkormányzatok létrejötte nem jelenti még azt, hogy a helybeliek a maguk kezébe vették sorsukat; egyenlőre csak a képviselőtestület vagy éppen a hivatal új neve értelmezhető ez alatt. A saját kézbe vett irányítás nem azonos az éppen most megválasztottak hatalmával; amivel rendelkeznek, az még kellőképpen nem is érzékelhető szolgálat. "Önkormányzóvá" a helyi társadalom teljessége válhat csak az elkövetkező esztendők hosszú sora eredményeképpen. A legkülönfélébb helyi egyesületeknek, a helyi társadalom érdek- és érdeklődési viszonyainak megfelelő legkülönfélébb társaságoknak kell véleményt, álláspontot fogalmazniuk és képviselniük nem egy esetben a képviselőtestülettel szemben vagy éppen őket erősítve, teljesen mindegy. Az emberek részvételét kell biztosítani mindenben, minden részletkérdésben, az alternatívák kidolgozásától a döntésig egyaránt. Ekkor és ezzel kerül hatalomra végre a nép, vagy hogy egyszerűbben mondjam: a helybeli lakos, akiért mindenki létjogosult. Leginkább azon kell dolgozni tehát, hogy intézkedőképes, véleménygazdag helyzetbe jussanak az emberek, hogy elgondolkozhassanak a legkülönfélébb helybéli kérdéseken, hogy abban informáltak, a lehetőségekről és a variációkról tájékozottak legyenek, hogy az azonosan gondolkodók találkozhassanak és találkozásaik a helybéli önkormányzati hivatal által finanszírozott legyen. Nem helybéli ellenzéket kell látni ebben, hiszen az áruellátás, a bölcsőde, az iskolai munka színvonala, a kultúrház teljesítménye, a burkolt utak építése, az utcák egyirányúsítása és a többi nem politikai kérdés immár, hanem pusztán a legkülönfélébb érdekek szövevénye, amelyben rendet és igazságot rakni nem néhány felkent (értsd: képviselőtestületi taggá, esetleg polgármesterré vált) ember dolga, hanem mindannyiunké. A helybéli jövő inkább eldől az aktivizált; az aktívvá, a cselekvővé tett, mert döntési helyzetbe hozott helybéli társadalmon, mint a még hiányzó törvényeken. Nem felejthető, hogy a jövő Magyarországa a helybéli társadalmak összességéből épül föl.
A jelenlévő polgármestereket emlékeztetem, hogy - történelmibb léptékkel mérve- hamarost új választás lesz. Nem lesz illő immár kifelé-fölfelé mutogatni nevezetesen, hogy ők mulasztottak, azok késtek, nem intézkedtek vagy éppen rosszul döntöttek. Ma még a választottak kezében saját sorsuk: akarnak-e szolgálni tovább. Ha igen, hatalmazzák föl lakosságukat mindarra, amiben érdeklődik vagy amiben érdekelt, amihez ért: a szociális gondozás, a kulturális tevékenység, az iskolai teljesítmény, a kereskedelmi ellátásbeli kérdések, a közlekedés és hírközlés, a helyi nyilvánosság, a közbiztonság, a településszépészet, a természet- és környezetvédelem, az idegen- és vendégforgalom és még megannyi más, társadalmiasítható részletkérdésben. Kapjanak javaslattételi, döntési és végrehajtási jogot ebbéli egyesületeik és kapjanak pénzt is hozzá! Évtizedes hagyományok és eljárásmódok mutatnak minderre példát a Lajtán túlról és évtizedekkel ezelőtt még nálunk is hagyománya volt mindennek. A Közösségfejlesztők Egyesülete, akiket jelenleg képviselek ugyancsak rendelkezik a társadalomépítés, az egyéni érdekeltté-tétel legkülönfélébb módjaival és alkalmaztuk is azokat a nyolcvanas évek Magyarországán: hogy sikerrel, az abban látszik, hogy a helybéliek általunk generált egyesületei mindenütt megválasztattak és hogy félsi- kerrel, az meg abban, hogy most ők nem értik, miért szorgalmazzuk a további társadalmiasítást ugyanott. Itt is csak azt mondhatom, amit nekik: mert nem az önkormányzatoké, hanem az önkormányzó társadalomé a jövő.
Ajánlom, figyeljünk a névtelen kínai bölcsre, aki minderről ekként vélekedett:
Menj az emberekhez, élj közöttük,
Tanulj tőlük, szeresd őket,
Szolgáld őket, tervezz velük,
Kezdd azzal, amit tudnak,
Építs arra, amijük van.
(beke)

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés