Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Falu és közigazgatás egységállam és autonóm helyi önkormányzatok - a holland példa
Szerző:
Bukva Anna
Folyóirat:
PC Lemezújság
Állomány:
Év:
1991
Szám:
23.sz.
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Dr. Gabor, J. D.
Intézmények:
Települések:
Haaksbergen /Hollandia/
Tárgyszavak:
önkormányzat, falvak önkormányzata, helyi közigazgatás
Megjegyzés:
falu913.do
Annotáció:


FALU ÉS KÖZIGAZGATÁS
EGYSÉGÁLLAM ÉS AUTONÓM HELYI ÖNKORMÁNYZATOK
- A HOLLAND PÉLDA
Bukva Anna
Az önkormányzatok működése - egyre több esetben sajnos működésképtelenné válásának veszélye - mindmáig fontos témája közéletünknek. Ezért joggal tarthat számot érdeklődésre, hogy milyen az önkormányzatok élete az általunk oly sok vonatkozásban követni kívánt piacgazdaságokban. Az évszázados hagyományokkal rendelkező holland közigazgatás működéséről a magyar származású Dr. J.D. Gabor urat, a 23.000 lelkes Haaksbergen polgármesterét, aki még az önkormányzati törvény elfogadása előtt, a Kereszténydomokrata Internacionálé ülésén itt tartózkodó holland miniszterelnök tanácsadójaként járt hazánkban. (Észrevételei manapság is megszívlelendők, hiszen az önkormányzatok többsége ma is bizonytalanságok közt vergődik. - A szerk.)
(K)érdező: Polgármester úr, úgy tudom, hogy nemzetközi összehasonlításban igen jelentős a nemzeti jövedelemnek az a hányada - 22 % -, amelyet Hollandiában az önkormányzatok használnak fel, illetve "forgatnak meg". Mi az alapja ennek a nagy önkormányzati szerepvállalásnak?
(G)abor: A jól működő demokrácia alapja az, hogy minden társadalmi szervezet megpróbálja a maga körén belül elintézni azt, amire képes, amire megvan a lehetősége. A lehető legtöbb feladatot, munkát kell tehát bízni a kis társadalmi csoportokra, decentralizálni kell az államhatalmat. S ebben a decentralizált államhatalom-képben a helyi önkormányzatoknak van a legnagyobb szerepük. De ezeknek a helyi önkormányzatoknak is az a feladatuk, hogy fölosszák magukat kisebb sejtekre (társadalmi csoportokra, szervezetekre, egyesületekre), amelyek lehetőséget adnak közvetlenül is az egyéni akaratok és ambíciók kiteljesítésére. Ezeknek a kis sejteknek a tevékenységén keresztül válnak az önkormányzatok a társadalom működésének bázisává. Hollandia - amely köztudottan egységállam - ezekre a helyi önkormányzatokra alapozza magát.
(K): Nincs-e ellentmondás az egységállam és a helyi önkormányzatok autonómiája között?
(G): A decentralizált egységállam - Hollandia legutóbbi évszázadának történelme szerint - igen hatékony működésre képes. Sokan azt gondolják, hogy ebben a rendszerben a helyi önkormányzat alá van rendelve az országos közigazgatási hatalomnak. Pedig az országos és a helyi hatalom feladatköre pontosan el van határolva egymástól, és saját hatáskörén belül a helyi önkormányzat teljesen autonóm. Természetesen vannak olyan feladatok, amelyeket az országos közigazgatás megbízásából végez, ilyen például a szociális törvények kivitelezése.
(K): Milyen intézményei vannak a holland helyi közigazgatásnak?
(G): A legfontosabb szerv a városi (helyi) tanácstestület. E testület tagjait négyévenként pártlistás szavazással választják meg a polgárok, de a pártokon kívül helyi autonóm csoportok (pl. zöldek) is indíthatnak jelölteket. A listás, arányossági elven működő és programokra alapozott választási rendszernek - az önkormányzati egységen belül körzetekre felosztott szisztémával szemben - az a jelentősége, hogy minden egyes szavazónak egyenlő súlya van. A tanácstestület működése során pedig még az abszolút többséggel rendelkezők is állandóan kötelesek a kisebbséggel való megegyezés keresésére; ez persze a demokrácia magasiskolája, nem pedig a kezdete. Az utolsó csepp vérünkig küzdünk azért, hogy közös megegyezésre jussunk. Annál is inkább, mert a kislétszámú tanácstestület tagjai, háziasszonytól a gyárosig, sportedzőtől a parasztig, tisztában vannak azzal, hogy minden hatalom a kezükben van. A városi tanács mindig egységében dönt, és nincsenek olyan szervek, amelyek hatalma "átüthetne" a tanács döntésein, kivéve, ha az rájuk nem ruházza hatásköre egy részét. Hogy a tanácstestület kislétszámú (az én városomban 19 fős), azért tartom fontosnak, mert mennél több tanácstag van a testületben, annál jelentéktelenebb a tanácstagok befolyása. Márpedig a választók bizalmából hatalommal rendelkezőknek valódi befolyásuk kell hogy legyen. A tanácstestület mellett működő végrehajtó bizottságnak néhány (nálunk 4) városi tanácstag és a polgármester a tagja. Feladata a tanácsi döntések előkészítése és kivitelezése. A végrehajtó bizottság ülései elé azonban már alaposan előkészített javaslatok kerülnek, mert a tanácstagokból alakított különböző bizottságok előzetesen megtárgyalják azokat. A bizottságok jelentik tehát a harmadik intézménytípust az önkormányzaton belül. Ezen kivül számtalan egyéb lehetőség van érdekképviseletek alakítására. A polgárokból álló bizottságok listája nálunk is nagyon hosszú (a 65 éven felüliek, a sport, a női emancipáció problémáival foglalkozókat említem csak). A városi tanács rájuk ruházhatja hatalma egy részét - akár anyagi kérdésekben is hozzájuk delegálhatja a döntést -, igazi jelentőségük azonban az, hogy teret adnak az állampolgári aktivitás kiteljesedésének, és sokoldalú vitáikkal jól előkészíthetik a tanácsi döntéseket.
(K): Visszatérve a tanácstestülethez, mi a tanácstagok jogállása Hollandiában?
(G): Nagyobb városokban a tanácstagság jól fizetett főállás, hiszen ott annyi a munka, hogy amellett aligha jut másra is idő. Az én városomban szinte jelképes összeget kapnak a tanács tagjai a munkájukért; ebből kell fedezniük pl. - munkaadójuk kívánságára - a munkaidejük alatt a tanácsházán töltött kieső munkaóráikat.
(K):Beszélt a tanácstestület, a végrehajtó bizottság, a bizottságok és az állampolgári érdekvédelmi szervezetek munkájáról, de nem volt még szó az Ön - a polgármester - szerepéről.
(G):A holland polgármesteri intézmény talán legkülönösebb sajátossága - mert ez semhol a világon nincs így -, hogy nem választott, hanem a kormány által kinevezett funkció. Ez azért van így, mert a polgármesternek olyan államhatalmi feladatai vannak (pl. a rend és a csend fenntartása), amelyeket nem lehet helyi érdekcsoportok által megválasztott emberekre bízni, csakis olyanokra, akikben megvan az országos bizalom is. A polgármesternek tehát, a jog érvényesítése érdekében, függetlennek kell lennie a helyi hatalmi viszonyoktól. A polgármester szerepe az önkormányzat működésében, legalábbis az idegen szemével, szintén különösnek tűnhet. Szó sincs valamiféle "reprezentációs" feladatkörről; a polgármester a város mindennapjait irányítja. A végrehajtó bizottság döntései során kétes eseteket eldöntő dupla szavazattal rendelkezik, ám a tanácstestületben nincs sem szavazati, sem vétójoga. Annak a jogának a gyakorlására pedig, hogy a tanácstestület döntését jogsértés gyanújával felfüggesztheti, a második világháború óta talán csak háromszor került sor Hollandiában. Ez azzal a már említett, és nálunk állandóan gyakorolt elvvel függ össze, hogy keresnünk kell, bármilyen kimerítő és hosszú viták árán is, a megegyezést. Jellemző, hogy az én városomban bárcsak két párt képviselteti magát a végrehajtó bizottságban, mégis négy párt képviselői írták alá a következő négy év fejlesztési terveit. Azt is fontosnak tartom, hogy a városunkhoz tartozó két templomfalu nem gondolt még kiválásra, mert igen erősen képviseltetik magukat a városi tanácsban.
(K):Eljutottunk ezzel a települési önkormányzat határainak megállapításához. Hogyan történik ez Hollandiában?
(G): Hollandiában - akárcsak Önöknél - három alapvető szintje működik a közigazgatásnak. Mint már szó volt róla, a szintek között nem alá - fölérendeltség, hanem pontos feladatelhatárolás van érvényben. Amiről érdemes, és talán tanulságos szólni, az a települések közötti társulások rendszere. Számtalan alulról szerveződött, szabad elhatározáson alapuló társulás működik településeink között, mert csak együtt oldhatjuk meg hatékonyan a mentő -, a tűzoltószolgálatot, és így tovább. Az én városom a tűzoltóságot hét másik várossal tartja fenn, de nemcsak ilyen "prózai" dolgokról van szó. A közoktatás terén egyszerre két társulásban veszünk részt: az egyik szomszéd várossal az állami, a másik szomszéd várossal a felekezeti iskolák működnek együtt, egyszerűen azért, mert mind a két területet rendben akarjuk tartani. Nekem az a meggyőződésem, hogy minél kisebb a közösség, annál gyengébb, és annál kevesebb feladat elvégzésére képes. Szaporodnak azok a problémák, amelyeket csak társulások útján lehet megoldani, s ezért egyre nagyobb területi egységekre lesz szükség. Ugyanakkor szükség van a megyei szerveződésre is. Ezen a szinten alakítjuk ki pl. a területi politikát, vagy itt végzik az önkormányzatok pénzügyi ellenőrzését. A megyei szint tevékenységi köre behatárolt, távolról sem fedi le az önkormányzatok összes funkcióját.
(K): Honnan szerzik bevételeiket a holland önkormányzatok és hogyan oszlanak meg a kiadásaik?
(G): Az én városom bevételeinek 10%-a saját bevétel (adók, illetékek, és szolgáltatások díjai), és ez a százalékarány fölötte van az országos átlagnak, bár ezen belül a helyi adónk szintje csak 30%-a a törvényben előirt plafonnak. Nálunk a helyi önkormányzatok bevételei döntően állami juttatásokból származnak, amelyek szabályait legalább középtávra szabályozzák a törvények (természetesen a "nagy kosárról" minden évben vita folyik a parlamentben).Az állami támogatás egy része a település lakosainak száma, területe, stb. alapján jár, másik része az előzőekhöz hasonlóan automatikusan megítélt céljuttatás. A ma már csak 300 féle céljuttatás többek között közoktatás finanszírozására, a rendőrség fenntartására, a szociális problémák megoldására juttat minden település számára azonos feltételek mellett pénzt. Ha a városnak szabadon fekvő pénze van, azt értékpapírokba fekteti, és efölött a jövedelme fölött természetesen önállóan dönt. Kiadásaink terén érdekes lehet, hogy a pénz csaknem egyharmadát fordítjuk szociális kiadásokra, s csupán 14%-ot emészt fel az adminisztráció fenntartása. Haaksbergen még az utóbbi tétellel is takarékoskodik: a minket megillető hivatalnoki létszám 20%-ával kevesebbet foglalkoztat a városi tanács, így a fennmaradó pénzt más, számunkra fontosabb célokra tudjuk fordítani.
(K):Úgy tudom, hogy Ön - a holland helyi közigazgatási szervek országos szövetségének felkérésére - megfogalmazta gondolatait hazánk koalíciós pártjainak önkormányzati törvénytervezetéről.
(G): Óvakodom attól, hogy tanácsokat adjak Önöknek, annál is inkább, mert nem ismerem pontosan a magyarországi körülményeket. Mindenesetre nagy érdeklődéssel olvastam a tervezetet, és meggyőződésem, hogy egyes részletkérdésektől eltekintve kitűnően alkalmazható a mai modern, demokratikus és nyíltságra törekvő önkormányzati társadalmi berendezkedésre. Összességében az a véleménye, és ez általában is igaz, hogy minden új törvényjavaslat az előző rendszer tagadása, s kell-e mondanom, hogy ez Önöknél különösen így van. De meggondolandó, hogy egy lépéssel át lehet-e lépni 40 év tanácsrendszerének örökségén. Kérdés például, hogy az önkormányzat felruházása vállalkozói jogosítványokkal, azon kívül, hogy az előző centralizált gazdaságpolitika tagadása, hosszútávú megoldást jelent-e? Nem kell-e attól tartaniuk, hogy az önkormányzati cég óhatatlan, akaratlan előnyeit kihasználva kiszorítja a piacról a magánvállalkozókat? Vagy - másik példa - nem válnak-e tehetetlenné, anyagi eszközök hiányában bénává az önállóságukat most a demokrácia jegyében visszakövetelő társközségek? Végeredményben mégis úgy látom, hogy a rendszerváltás jogalkotási követelményeinek megfelel az általam ismert tervezet, és nincs akadálya annak, hogy néhány év múlva a gyakorlati működés tapasztalatai alapján, újragondolják.
(K):Köszönöm a beszélgetést.


Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés