Lemezújság archívum

Cím:	Fenntartható közösségek
Szerző:	Nizák Péter
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1994
Szám:	1.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Független Ökológiai Központ, Fenntartható Közösségek Intézete
Települések:	Sátoraljaújhely, Mosonmagyaróvár
Tárgyszavak:	környezetvédelem, szelektív szemétgyűjtés, környezetvédelmi akcióterv
Megjegyzés:
Annotáció:

K02_9401

Fenntartható közösségek
Sátoraljaújhely város önkormányzata és lakossága nagy feladatot
vállalt 1994-ben. Január 10-én elindult a városban a szelektív
szemétgyűjtési program Sátoraljaújhely egyik kertvárosi részében.
Hosszú folyamat eredménye ez: a város 18 hónapos tervezőmunka után
döntött úgy, hogy a szemétkezelés új módját vezeti be.
Lássuk az előzményeket:
1992 márciusában a Fenntartható Közösségek Intézete (Vermont, USA) és
a Független Ökológiai Központ (Budapest) közös programot indított
magyarországi városokban. Az FKI és a FÖK munkatársai 1991 tavaszán
nyolc vidéki települést látogattak meg, ezek közül választotta ki az
FKI igazgatótanácsa azt a kettőt, amelyik helyzeténél fogva minta
gyanánt szolgálhat más települések, helyi önkormányzatok számára. A
Mosonmagyaróvárott és Sátoraljaújhelyen folyó program lényege az volt,
hogy a települések segítséget kapjanak demokratikus, környezetvédelmi
és földhasználati irányelvek kidolgozásában és bevezetésében. A
mintavárosok kiválasztásánál figyelembe vették a települések
jelentőségét, természeti ökoszisztémáját, környezeti kárait, valamint
a kormányzattól kapott és még várható segítséget. A vermonti program
során a magyar városok önkormányzati tapasztalatokat szerezhettek a
környezeti kockázati tényezők azonosításával, elemzésével és
összehasonlításával kapcsolatos módszerek terén.
A program a helyi közösségekre épült, célja a városok környezetvédelmi
prioritásainak rangsorolása és a problémák megoldása volt. (Az
összehasonlító kockázatbecslési módszer magában foglalja a
környezetvédelmi és humánegészségügyi adatok összegyűjtését,
értékelését a társadalmi vezetők, szakértők és a lakosság által. Ilyen
módon könnyen összevethető és feltárható, ha a helyi környezeti
problémákat máshogyan értékelik a szakértők és máshogyan a helyben
lakó társadalom. Veszélyes és morálisan megengedhetetlen ugyanis, hogy
egyedül a tudományos eredmények és azok szakértői értelmezése
készítsen elő olyan döntéseket, amelyeknek - jó és rossz -
következményei a helyben lakókra hárulnak vissza.) A vermontiak által
vezetett program során olyan gondolkodásmódot, olyan tárgyalási,
érdekegyeztetési technikákat tanultak meg a résztvevők, melynek
segítségével az összegyűjtött vélemények konszenzusra juttathatók. A
program tulajdonképpeni célja egy olyan konszenzuson alapuló
környezetvédelmi akcióterv kialakítása volt, mely nem a fellegekben
jár, hanem a problémák itteni és mostani megoldhatóságát is figyelembe
veszi.
A program 18 hónapja négy szakaszra osztható:
1. Szervezés és a program körvonalazása
Az FKI képviselői a két városban bemutatták a programot, majd a
polgármesterrel, az önkormányzattal és a társadalom különféle
érdekcsoportjaival közösen részletes tervvázlatot készítettek. A
programban két különféle társadalmi bizottság vett részt: a szakértői
bizottság, melynek feladata a szakmai és tudományos anyagok
összegyűjtése és elemzése volt, valamint a környezetpolitikai
bizottság, mely a városokat érintő környezeti problémákat gyűjtötte
egybe, rangsorolta és mindezekről folyamatosan tájékoztatta a
lakosságot. Az FKI saját személyzetét és szakértői gárdát állított a
terv megvalósításának szolgálatába, akik a program kezdetekor szakmai
továbbképzést tartottak a két bizottság tagjainak. Ezen a tagok
megismerték a kockázatbecslési módszer lényegét, alapkategóriáit és a
lakosság bevonásának technikáit.
2. A kockázati tényezők meghatározása, adatgyűjtés és a prioritási
sorrend megállapítása
A kockázati tényezők az emberi egészséget, az ökológiai rendszereket
vagy az általános jólétet veszélyeztetők okok. ezek teljes körű
összegyűjtése, listába szedése a környezetpolitikai bizottság feladata
volt. A listát a lakossági vélemények beérkezése után véglegesítették,
majd átadták a szakmai bizottságnak elemzésre, adatgyűjtésre.
A szakértőknek szembe kellett nézniük azzal, hogy hazánkban nincsenek
környezetstatisztikai adatbázisok, a magyar hatóságok az egyedi
emissziókról alig rendelkeznek adatokkal, ezért az adatok többségét a
szennyezőktől kellett beszerezniük. A nehézségek ellenére a szakértői
bizottságok elkészítették beszámolóikat és átadták a
környezetpolitikai bizottságoknak. A két bizottság ezután együtt
rangsorolta a problémákat, figyelembe véve a szakmai adatokat és a
lakossági véleményeket egyaránt.
3. A környezetvédelmi akcióterv kialakítása és bevezetése
Ez az időszak a célok, stratégiák kidolgozásával kezdődött. A
bizottságok nem az eredeti felállásban dolgoztak tovább, hanem
stratégiakidolgozó kiscsoportokat alakítottak, akik egy-egy
problémával vagy részproblémával foglalkoztak. A problémák
megoldásának több módját dolgozták ki, amelyekhez szükségük volt
szakértők segítségére, új tehnológiák megismerésére. A két város
küldöttsége Vermontba látogatott, ahol első kézből szerezhettek
információkat arról, hogyan kell végrehajtani és megtervezni helyi
szintű gyakorlati környezetvédelmi intézkedéseket. A kiscsoportok 1993
tavaszára készítettek egy beszámolót, melyben az adott probléma
megoldási stratégiáit dolgozták ki. Ezekben becsléseket végeztek a
hatékonyság, időszerűség, a politikai elfogadhatóság, a költségek,
valamint a gazdasági szerkezetváltozás nemzeti folyamatához való
kapcsolódás szempontjából. A beszámoló tartalmazta a végrehajtás
időrendjét, a finanszírozásra javasolt eszközöket, az igénybe vehető
egyéb forrásokat, a stratégiák előnyeit, hátrányait, esetleges
ideiglenes akciókat, melyek a végleges megoldásig csökkentik a
kockázatokat. Ezután egy a rangsoroláshoz hasonló folyamat keretében
összehasonlították a lehetőségeket és beillesztették őket egy
akciótervbe.
4. Információ átadása, értékelés
A program egész folyamatát értékelések kísérték, amelyekből
dokumentáció készült. Ezek a program tapasztalatait, a programból
megszerezhető jártasságokat hivatottak széles körben továbbítani.
Sátoraljaújhelyen a lakosság és a szakértők konszenzusa alapján a
szilárd hulladék problémaköre került az első helyre. Megoldására a
szelektív szemétgyűjtés bevezetése mellett döntöttek a bizottságok,
melyet az önkormányzat is támogatott. 1993 októberétől kezdték meg az
előkészületeket, speciális gyűjtőkocsit alakítottak ki, felvevőpiacokat
kerestek a majdan külön gyűjtendő anyagoknak, ládákat vettek a
lakosság számára, tájékoztatták az embereket teendőikről. A
vállalkozás sikerét jelentené, ha önfenntartó lenne, de ez sok
mindentől függ (felvevőpiacok, lakosság, országos szintű
környezetpolitika). A program alapjai szilárdak: helyi konszenzuson
nyugvó, jól felépített kísérletekről van szó, mely remélhetőleg túléli
a kezdeti nehézségeket és példaként szolgál majd más kisvárosok
számára is.
Nizák Péter programkoordinátor
Független Ökológiai Központ

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés