Lemezújság archívum

Cím:	Nógrád megyei fejlesztő programok bemutatása
Szerző:	Pálinkás Sándorné
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1993
Szám:	40.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Amerikai Magyar Baráti Társaság bujáki köre, Faluszépítő és Művelődő Egyesület
Települések:
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, kistérségi animáció, településfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

F10_40

Nógrád megyei fejlesztő programok bemutatása
Nógrád megye Magyarország északkeleti részén található. 2544 km2-nyi
területével, 227 000 fő lakosával az ország egyik legkisebb megyéje.
Határa északon egyben államhatár a Szlovák Köztársasággal.
Településhálózatában az aprófalvas jelleg a meghatározó: 126
településéből mindössze 6 rendelkezik városi címmel.
A tájon ezer év óta természetes módon, békében élnek egymással a
szlávok és a magyarok (23 településen laknak szlovákok s a 18.
századtól 2 településen németek).
Megyénk erősen iparosodott vidék, gazdasági szerkezetében ez a
meghatározó ágazat. Az ipar fejlődése a térségben található barnaszén
bányászatára, felhasználására épült, amely egyoldalú nehézipart
eredményezve a kezdeti kedvező hatások után mára jelentős
válságproblémák hordozójává vált. Az energiaigényes gépipar, kohászat
és építőanyag ipar piacvesztése és a hiányos infrastruktúra
következtében mára e tájon alakult ki az ország egyik
legdepressziósabb területe.
A problémákat tovább tetőzi, hogy mint aprófalvas település falvai,
kistérségei jelentősen elmaradottak. A természeti környezet, a
települések, a helyi társadalmak és a kultúra annyira leromlott, hogy
e térségek saját erejükből nehezen élednek újjá. Hiányzik a falu
működését szervező erő, a működő társadalmi kapcsolatok, hiányos a
lakosság mindennapi életéhez és termeléséhez feltételeket szolgáltató
intézményrendszer és infrastruktúra is. A problémákat tovább tetőzi,
hogy 1992-ben a mezőgazdasági üzemek 60%-ánál csődhelyzet állt be. A
munkanélküliségi ráta az országos 11,4%-kal szemben megyénkben 21,4%.
Az iparszerkezet összeomlása, a falvak kicsisége és elesettsége
sokoldalú fejlesztésre ad lehetőséget.
A Nógrád Megyei Közművelődési Központ, elnevezésétől kissé eltérően
elsősorban a széthullott, meggyengült helyi társadalmak fejlesztését,
rehabilitációját végző intézmény. Munkáját főként a közösségfejlesztés
és a kistérségi animáció eszközeivel végzi. Elsősorban olyan
művelődési törekvések továbbélését, épülését segíti, amelyek táplálják
egy-egy település azonosságtudatát, állampolgári kezdeményezésen
alapulnak, vagy több település kooperációját feltételezik. Az
intézmény tevékenységének szemléleti alapja: valóságos társadalmi
kihívásokra állampolgári szerveződések, intézmények különféle
formáinak életrehívásával válaszokat, megoldásokat találni a helyi
segítőkkel közössen. Több éves tevékenységünknek már vannak
"eredményei", természetesen a konferencia résztvevőit is a megkezdett
vagy más működő projektekkel ismertettük meg.
Helyszínek: Buják, Ságújfalu, Bátonyterenye, Hollókő és térsége.

A projekt rövid leírása:

Buják község a Cserhát vidék egyik legnagyobb talaja, a fővárostól 70
km-re. Lakóinak száma 2700 fő. A település igen híres a
népviseletéről, amivel a század elején élő Glatz Oszkár festőművész
több mint 40 éven át nem tudott betelni. A bujáki népviseletnek
köszönhető, hogy mára a Glatz-hagyaték Bujákra vonatkozó része
visszakerült a település tulajdonába. Másik nagy értékük, hogy Szent-
Györgyi Albert Nobel-díjas (fizikus) kémikus gyermekkorát a Buják
melletti Kiskés-pusztán töltötte. A harmadik "szerencséjük" a táj
természetes szépsége, Budapest közelsége.
A projekt lényege: a múlt és a jelen összekapcsolása, illetve Buják
bekapcsolása az ország, a világ vérkeringésébe. A lakosság ismerje meg
a település értékeit, saját hasznára fordítsa azt, teremtse meg
magának az értékeiből a munka lehetőségét, készüljön fel a falusi
turizmusra, a világkiállításra.
Első lépésként fontosnak tartottuk a népviselet tudományos igényű
feldolgozásával egy időben, hogy hozzálássunk egy olyan szakköri
tevékenység megkezdéséhez, melyben az általános iskola tanulói és a
más iskolából kimaradt fiatal lányok megtanulják az idősebb korosztály
tagjaitól azokat a fogásokat, szabási és varrási technikákat, amelyek
szükségesek a népviselet elkészítéséhez. Ezzel párhuzamosan az
iskolával, önkormányzattal közösen gazdaasszonyképzőt kívántunk
indítani, hogy a hagyományos táji ételek mellett megtanulják a
korszerű konyhát, a vendégfogadás csinját-binját. Természetesen egy
nyelvi kurzust is szerettünk volna beindítani.
Terveink között szerepelt Glatz Oszkár Kossuth-díjas festőművész
emlékházának kialakítása, ahol a Bujákra érkező vendégek
gyönyörködhetnek a település tulajdonát képező mintegy 40 db
olajfestményben és az élő népviseletben. A népviselet vissza, illetve
újra tanulásával még azt is szeretnénk elérni, hogy olcsó, de a palóc
hagyomány motívumkincsét feldolgozó tárgyak - szőttes, fafaragás, baba
stb. - kerüljenek árusításra.
A Szent-Györgyi Albert hagyaték egy része is Buják településre került.
Köréje alakult meg az Amerikai-Magyar Baráti Társaság bujáki köre. A
Társaság célkitűzése két feladatra koncentrál. Egyrészt a
közösségfejlesztés oly fontos eleme az információ és kapcsolatteremtés
eszközeivel törekszik az amerikai társadalom, történelem, kultúra
megismerésére és megismertetésére, másrészt a baráti kör Szent-Györgyi
Albert szellemi hagyatékának ápolását fontosnak tartja. Kapcsolatot
alakítottak ki - a Glatz család leszármazottain túl - a Szent-Györgyi
családdal, a tudós özvegyével, mely által a település sok eredeti
dokumetumot és több száz fényképfelvételt kapott, amiből az iskolában
állandó emlékkiállítás van. A projektben szeretnénk megvalósítani,
hogy a településhez kötődő művész és tudós kulturális hagyatéka méltó
elhelyezést kapjon. Bujákon a fejlesztésben partnerünk a helyi
önkormányzat, amellyel partnerként tudunk együttműködni. Ságújfaluban
a fejlesztői munkánkhoz először a helyi egyesületben találtuk meg a
segítőket.
Négy évvel ezelőtt 1988 nyarán alakult meg a Faluszépítő és Művelődő
Egyesület. Az akkor még társközség (szerep nélküli) státuszban lévő
településeken szerettünk volna egy olyan közösséget (közösségeket)
létrehozni, amelyik tenni akar a lakóhelyéért, annak szépítéséért,
értékeinek védelméért, kulturális életének fellendítéséért.
Intézményünk szándéka találkozott többek között a ságújfalusi
egyesület szervezőivel. Az egyesület legfőbb feladatának tartotta,
hogy az 19770-ben épült késő barokk stílusú Kubinyi-Prónay kastélyt
helyreállítsa, valamint a falu múltjának feltárása, megismerése, a
község önállóságának visszaállítása, a legfontosabb intézmény az
iskola újraindítása. Ennek érdekében az egyesület kapcsolatot
teremtett a Város-Faluvédő Szövetséggel, a Közösségfejlesztők
Egyesületével, a Falufejlesztési Társasággal, a Magyar Népfőiskolai
Társasággal, törekedett külföldi kapcsolatok kiépítésére. Vendégül
láttak dán, belga, angol, bajor szervezeteket, amelyek révén
információkhoz, cselekvési technikákhoz, megoldásokhoz jutottak. A
megmentett kastély ma már a helyi polgármesteri hivatalnak, az orvosi
rendelőnek, a postának ad helyet. 1988-tól újra műemlék jellegű
épületté nyilvánították. Az iskolát újra megszervezték, a szülők-
pedagógusok immár második éve működtetik a népfőiskolát. A népfőiskola
célja kettős; településbarát iskola megteremtése, másrészt a
biogazdálkodású termelési szemlélet elterjesztése, később alkalmazása.
Az egyesület köré szerveződött meg az az újabb csoport, amelyik helyi
újságot jelentet meg, minden évben egy-egy kiadvány lát napvilágot a
településről. (A falut bemutató prospektus, egy helytörténeti
kiadvány, 1991-92-es községi kalendárium.)
Itt szép példáját látjuk a helyi egyesület és az önkormányzat egymást
segítő, kiegészítő munkájának. Eredeti terveiket megvalósították, de
ezzel nem elégedtek meg. Újabb projektjük az iskola bővítése,
korszerűsítése, számítógépoktatás megszervezése, a településen lévő
rossz állagú művelődési intézmény felújítása. A ságújfalui fejlesztői
munka példa arra, hogy valójában egy helyi fejlesztést soha nem lehet
befejezni, hiszen a befejezés újakat indukál, a "hivatalos" sajgó
szívvel látja be, hogy itt már nélküle is mennek a dolgok.
A konferencia résztvevőinek a bátonyterenyei fejlesztői munkánk egy
részét is be kívántuk mutatni. Bátonyterenye Nógrád megye minden
problémáját magán viseli. A nehézipar erőszakos fejlesztését, a
közigazgatás összevonását, a párhuzamos és pazarló
intézményfejlesztést, az erőltetett várossá válást stb. Mára már nem
működnek az üzemek, az intézmények, a "város" egyes részei teljesen
lepusztultak. Egyesületünk - a helyi önkormányzat felkérésére -
fejlesztői tevékenységbe kezdett Bátonyterenyén.
A projekt lényege a település működőképességének megteremtése, amely
csak úgy jöhet létre, ha egyes településrészek, intézmények önállóan
is tudnak (megtanulnak) működni. Településrészek: Nagybátony - leépülő
bányászat, ipar
Kisterenye - 1986-ig önálló település, mai napig nem épült össze
Nagybátonnyal
Maconka - az 1950-es évekig önálló falu, Kisterenyével talán más
szerves egységet alkot.
Szorospatak: volt bányakolónia, Nagybátonytól földrajzilag elválik
Szúpatak: volt bányakolónia
Rákóczi bányatelep: volt bányakolónia.
Intézményeik ugyanilyen széttagoltak. Egyik legnagyobb intézménye a
209. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, mely a nagyvállalatok felé
képezte ki a tanulóit. Ma már a nagyvállalatok helyzete sok
tekintetben bizonytalan, az intézetnek létkérdéssé vált a hagyományos
képzési profilok bővítése, átalakítása. Ennek elérése érdekében az
intézményi képzés átalakítására több évre szóló projektjük van, amely
egyrészt a pedagógusok, oktatók képzésére, átképzésére irányul,
másrészt olyan képzések bevezetése, amely a tanuló képességét
kipróbálva, személyi adottságát is figyelembe véve olyan szakmára
képezi ki őket, melyben a legjobbat tudják saját magukból kihozni.
Pl.: Előtérbe került a kreativitás fejlesztése, a nem szalagrendszerű
termelés újra tanítása. Pl. ruhaipari szak - a tanuló minden műveletet
megtanul és ruhatervezéssel, divattervezéssel is foglalkozik. A
ruhaipari szakon belül megtanulják a valamikor is használt festést,
batikolást. Az asztalosokat felkészítik a kisbútorok gyártására is.
Mindezek mellett vállalkozási ismereteket is kapnak, hogy már most
készüljenek egy saját üzlet, szolgáltatás majdani kialakítására.
A konferencia résztvevői azonban az Ádám Zsigmond Nevelőotthon - mely
Kisterenyén az egyik városrészben található - projekttel ismerkedtek
meg. A munkanélküliség terjedése, a központi támogatások beszűkülése
olyan új kihívás, mellyel a nevelőotthonnak is meg kell küzdeni. Az
intézménynek is meg kell találni azt az utat, amelyen járva az
intézeti gyerekek hátrányai valamelyest behozhatók. Az intézet nem
zárt szigetként kell működjön, hanem a társadalmi közegbe integrálva
végezze munkáját. A bennlakó gyerekek jobban ismerkedjenek meg a
valósággal, azzal szembekerülve jobban megállják majd a helyüket.
Olyan tevékenységet kell számukra kialakítani, ahol a gyerekek
folyamatosan termelő és szolgáltató munkát is végeznek. Ha a fiatalok
az önállóságuk megteremtéséhez szükséges magatartásformákat is
elsajátítanák. A fejlesztés fő feladata, hogy az otthonon belül a
munkát és a tanulást igyekeznek összekapcsolni. Valamennyi gyermeknek
biztosítani szeretnénk a lehetőséget, hogy megtalálják a
személyiségükhöz, képességükhöz legjobban illő feladatot.
Néhány konkrét példa, amely már megvalósult:
A gyermekek, akik a kereskedelemben szeretnének dolgozni, jó
gyakorlási lehetőséget kaphatnak az intézmény butikjában. A Butik a
lakosság felé és nyitott s azokat a termékeket is árusítják benne,
melyeket az intézet más gyermekcsoportja a szövőműhelyben, illetve a
virágkötészeti tantárgy keretében, vagy a virágkertészetben termel
meg. A kereskedelmi tevékenység szélesítése és tervezése kapcsán
felmerült egy ehhez kapcsolódó belső képzés kialakítása.
A megtermelt (természetes) szárazvirágok felhasználásával szakképzett
virágkötő irányításával ismerkednek meg a virágkötészet mesterségével.
Kéziszövő műhelyük már piacra is termel, a karbantartó oktatásnak is
nagy sikere van.
A nevelőotthonban 1986-tól működik egy jól felszerelt videostúdió. A
stúdió nyitott, a gyermekek megtanulhatják a korszerű videotechnika
kezelését. Szerkeszthetik a saját műsoraikat. Távlati tervük, hogy az
intézet legyen a leendő Városi Televízió bázisa. A projekt része, hogy
az otthonból kikerülő gyerekek 5 éves időtartamra önálló lakáshoz
jussanak. Szorospatakon - a város egyik része - sok az üres, gazdátlan
épület. Az otthonból kikerülő és családot alapító fiatalok
felújítanák, komfortosítanák ezeket az épületeket. Öt évig benne
laknának, gondozzák s öt év után átadnák helyüket az újonnan családot
alapítóknak. A Közösségfejlesztők Egyesületének segítségével az
intézet pályázatot adott be a Népjóléti Minisztériumba, az
esélyegyenlőségek megteremtésére. A projekt anyagi támogatásban is
részesült, a kuratóriumban Huszerl József képviseli egyesületünket.
A szakmai nap befejező részre Hollókő és térségének fejlesztési
tervével való megismerkedés volt.
Hollókő a világörökség része, ezt azzal érdemelte ki, hogy a település
megőrizte a legtisztább palóc építészetet, nem skanzenszerűen működik.
Épületeiben kaptak elhelyezést a falu intézményei: polgármesteri
hivatal, posta, orvosi rendelő, öregek napköziotthona, iskola stb. A
turisták már azért is látogatják szívesen, mert számukra úgy tűnik,
hogy működő, élő falut látnak. Figyelmünk több szempontból is erre a
térségre irányul. Egyrészt az őslakosság rendkívüli módon elöregedett,
a fiatalok a téeszesítés elől elköltöztek a faluból. A település
elveszítette önállóságát, társközségi státuszba került, másrészt az
épületek nagy része a Nógrád Megyei Tanács - Idegenforgalmi Hivatal
tulajdonába került. Feladat egyrészt, hogy a település a visszanyert
önállósággal és tulajdonnal a lehető legjobban tudjon élni. Projektünk
ezért is irányul egyrészt Hollókőre, másrészt a hasonló adottságokkal
rendelkező, de településenként mégis eltérő falvak bekapcsolódása a
hollókői idegenforgalomba.
A hollókői projekt rövid leírása:
A városokban meglévő munkanélküliség elsősorban a vidékről bejáró
fiatalokat érinti. A termelőszövetkezetek megszűnése, átalakulása
folytán a 40-50 éves korosztály egy része elveszíti munkahelyét.
Célszerűnek látszik itt az idegenforgalom és a gazdálkodás
összekapcsolása. A hollókőieknek újra meg kell tanulniuk
"hollókőiekké" válni. Földjeik alkalmasak biogazdálkodásra, a kertben
megtermő gyümölcs helyben árusítható. Ezzel párhuzamosan Hollókő
központtal egy leletmentő, igényfelkeltő tevékenységet is el kell
kezdeni. A környezet alkalmas arra, hogy a megyében élő
őstehetségeket, aktív alkotó témájú embereket felkeresni s meghívni
őket egy-egy kurzusra, hogy tudásukat adják át az érdeklődőknek;
ugyanebbe a tevékenységbe bekapcsolni a hollókőieket is és inspirálni
őket arra, hogy a táji-történeti-építészeti környezethez méltó
vállalkozásba kezdejenek. (Jelenlegi vállalkozók, olyan étterem ahol
alig lehet helyi /palóc/ ételeket kapni, modern ruhaszalon, műanyag
virág, giccsáradat.)
Másik tapasztalatunk az, hogy a turista (igaz, folyamatosan és sok
érkezik,) nagyon kevés időt tölt a faluban és a környező településeket
meg sem tekinti. Pedig az az öt település összefogással már több időre
is ott tudná tartani a turistákat, mert mindegyik rendelkezik saját
arculattal. Ehhez kerékpárutat kell építeni, a másik településen a
pincesorhoz utat kell építeni, a harmadik településen a még élő
népviseletet még tudatosabbá kell tenni. Újra szeretnénk
feleleveníteni a lovas illetve ökrös fogadokat.
A térségi projekt Nógrád megyében még nem igazán működik jól. Ennek
egyik oka, hogy az erőszakosan összehozott települések az elmúlt két
évben az önállóságot kóstolgatták. Ezért is közeledünk óvatosan a
térségi fejlesztéshez félve attól, hogy ne a rossz emlékű
központosítás érzését ébresszük fel.
Ebben a projektben van még legkevesebb eredmény a megvalósítás terén.
Hiszen a feladat nagy, Hollókőnek magára kell találnia, a turizmus
adta előnyökre, hátrányokra föl kell készülniük, az újra megkapott
vagyont működtetni kell, a hozzájuk csatlakozó településeket pedig
segíteni.
Nógrád megye, mint a bevezetőben is jeleztem, az ország egyik
legproblémásabb területe. A kormány válságövezetté nyilvánította,
külön 5 milliárd forintot utalt a területnek a munkanélküliség
enyhítésére, az infrastruktúra javítására. Nagyon fontos a pénzügyi
feltételek javítása, de legalább ennyire fontos a tenni akaró
intézmények, polgárok, különböző civil szerveződések segítése,
bátorítása, informálása.

Cered, 1993. február 28.

Pálinkás Sándorné

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés