Lemezújság archívum

Cím:	Beszélgetés Joe Szakossal
Szerző:	Péterfi Ferenc
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1994
Szám:	5.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	civil szervezet, helyi rádió, rádió
Megjegyzés:
Annotáció:

56_9405

Beszélgetés Joe Szakossal
A Civil Rádió vendége volt...

! Hogyan határozza el magát egy fiatalember Kentuckyban, hogy
eljön Európába és pont Magyarországra, ráadásul a családjával
együtt és itt tölt egy évet.
! Egyfajta kíváncsisággal nőttem fel és hét évvel ezelőtt
sikerült az apámat hazahozni az ő apjának a szülőfalujába.
Ez az esemény nagyon sok újat mutatott nekem, nagyon sok ajtó
nyílt és nagyon sok új ötletem támadt. Visszatérve az Egyesült
Államokba próbáltam módot találni, hogy több időre jöhessek, mint
egy hétre.
! Hogyan találtál lehetőséget az utazásra?
! Találkoztam közgazdászokkal és szociális munkásokkal, akik a
civil szférában is mozogtak, és ők buzdítottak, hogy jöjjek el.
Amikor eldöntöttük, hogy jövünk, úgy álltam hozzá, mint a kétéves
és a négyéves kislányom, Mária és Anna, hogy én is minden nap új
dolgokat fogok tanulni, tehát egy újszerű dolog lesz.
Szakmailag azt szerettem volna elérni, hogy a munkám
tapasztalatait megosszam. Munkám során a polgárokat próbáltuk
arra késztetni, hogy részt vegyenek saját közösségükben, saját
jövőjük kialakításában; és a demokratikus készségek elsajátítását
próbáltuk segíteni.
! Mielőtt még szakmai kérdésekbe belemennénk, hogyan látod kívül-
álló szemmel az európai és magyarországi világot? Milyen
benyomásaid vannak?
! Szerintem nagyon izgalmas, hogy az emberek hajlandók sok minden
új dolgot kipróbálni. Családomban nagyon jól látni a magyar
kultúrát és a magyar hagyományokról tanulni. Az Egyesült
Államokban sok minden ilyesmit elfelejtettek az emberek.
! Mennyire látod a hétköznapi életünket, mennyire sikerült
belepillantani az ország gondjaiba?
! Szerencsés vagyok abban, hogy az országot körbejártam busszal,
autóval és vonattal. Különféle emberek lakásában lakhattam,
aludhattam, eléggé sokfelé jártam és sok mindent láthattam.
Találkoztam optimistákkal és pesszimistákkal is, úgy gondolom,
hogy évekig tart amíg leülepedik valami ebből. Annyit remélek,
hogy az emberek szélesebben láthatják a problémákat, és megértik,
hogy azokat nem egyénileg, hanem közösen kell megoldaniuk. Arra
is rájöttem, hogy mindenkinek vannak előítéletei, feltételezései,
és ezeket félre kell tennem, türelmesnek kell lennem, nem
akarhatok másokra ráerőszakolni valamit, hanem inkább megpróbálom
megérteni, miért olyanok, amilyenek.
! Mondanál néhány szót az otthoni munkádról.
! Az utóbbi 15 év alatt különböző kis helyi társadalmi
szervezetekkel dolgoztam együtt, megpróbáltuk segíteni őket, hogy
problémájukat megoldják.
! Mit jelentett ez a hétköznapi gyakorlatban?
! Az embereknek vannak problémáik és tulajdonképpen tudják, mit
akarnak, de néha nem tudják, hogy jussanak előbbre. Mi
megpróbáltjuk elsajátítani a demokratikus készségeket, hogy a
problémákat saját maguk meg tudják oldani.
! Mondanál néhány példát, hogy milyen aktuális problémákat látsz,
és ezekben hogyan tudtok segíteni?
! Volt egy olyan település, amely elveszítette a talajvízét
(vagyis a vizet), mert egy bánya működött ott. Tudtunk velük
dolgozni, összehozni az embereket és megsegíteni abban, hogy
tervezzenek és együtt gondolkodjanak, hogy a következő lépeseket
együtt tervezzék meg.
! Tulajdonképpen az érdekegyeztetésben sikerült segítenetek?
! Igen, végül ők maguk álltak ki és mondták el, mi a gondjuk. Az
emberek nem mindig tudják, hogy ezt hogyan kell csinálni. Például
olyan dolgokra tanítottuk őket, hogyan kell levezetni egy gyűlést,
hogyan lehet több embert bevonni egy ügybe. Hogyan kell a
sajtóval bánni, nagyobb nyilvánosságra szert tenni. Általában
részvételi elven alapuló módszereket alkalmazunk, hogy az emberek
egymástól tanulhassanak.
! És mit csinálsz most Magyarországon, egy évre ideszegődve?
! Különböző civil szervezetekkel hasonló témákban dolgozunk, mint
az előbb említettek. Az emberek itt is tudják, mi kell nekik,
csak szükségük van néhány készség elsajátítására, hogy meg is
tudják valósítani. Néha csak egy szervezettel dolgozunk és ott
is egy kiemelt témával, a saját szervezeti fejlesztésükön belül.
Van amikor háromnapos tanfolyamokat tartunk, amelyekre több
csoportból jönnek össze emberek. Azonkívül próbálunk néhány
anyagot magyarra fordíttatni, vagy a magyar helyzetre alkalmazni.
Néha más országokból származó példákat, modelleket is kipró-
bálunk. Ez a készségtanítás abba a kampányba vagy akcióba próbál
beleférni, amit az a szervezet éppen csinál, vagy amivel éppen
foglalkozik. Tudom, nagyon komoly erőfeszítéseket teszel arra,
hogy a hazai viszonyok közé próbáld adaptálni a tudásodat. Ez nem
jellemző egyébként a külföldi szakemberekre. Egy ismerősöm
mondta, hogy sokszor idejönnek a külföldiek ! éppen amerikai
példát mondott, ! fejünkbe nyomnak egy cowboy-kalapot, aztán
visszamennek, azt gondolva, hogy segítettek. Ezzel ellentétes az
a mentalitás, ahogyan Joe dolgozik.
! Hogyan látod, van-e elmozdulás ezalatt az egy év alatt, amióta
itt dolgozol a civil szervezetek körében?
! Szerintem az egyik dolog, ami megváltozott, hogy a csoportban
magasabbak az elvárások. A csoportok szisztematikusabbak akarnak
lenni, tudatosabbak, és több embert akarnak bevonni a munkába.
Mivel állandóan azt a kérdést fejtegetjük, hogy miért van szükség
ilyen tréningekre, tanfolyamokra, tulajdonképpen az emberek
elkezdenek azon is gondolkodni, hogy mit szeretnének öt illetve
10 év múlva, tehát hosszú távon gondolkodnak. Ha tudják, hogy
hová akarnak menni hosszútávon, könnyebb a prioritásaikat
kialakítani. Mivelhogy ilyen új modelleket használunk, és itt még
nincsen az a tapasztalatbázis, hogy lássuk, hogy mi az, ami
működik és mi az ami nem működik, még néhány évbe telik, hogy
lássuk, mennyire érvényesek ezek a módszerek itt, mennyire
alkalmazhatóak vagy hatékonyak. Nagyon sok bátor emberrel
találkoztam, aki megpróbálja ezeket most is alkalmazni,
kísérletezik vele ahelyett, hogy megvárja, hogy minden lenyugodjék,
és utána majd elkezdhetjük ezt a civiltársadalom-építést.
! Sikerült-e az elmúlt hónapok alatt szorosabb kapcsolatokat,
barátokat szerezned Magyarországon?
! Igen, és nekem nagyon jó érzés, hogy én itt otthon érzem magam.
A gyermekeink is imádnak itt lenni.
! Említetted a helyi lapot. A helyi rádiókkal van-e valami
kapcsolatod? Mennyire tudjátok használni ezt az ottani közösségi
munkában?
! Amikor én Kentuckyban dolgoztam (Kentucky állam olyan nagy,
mint Magyarország), ahelyett, hogy abba a csapdába esünk, hogy
csak a nagy médiumokat használjuk, a Tv-t vagy a nagy újságokat,
a napilapokat, ehelyett nagyon sok helyi sajtót próbáltunk alkalmazni.
Azt szerettük volna, hogy a tagjaink, amennyire csak lehet
a helyi rádióban és a helyi újságokban nyilvánuljanak meg. Azt
láttuk, hogy a helyi rádiókat nagyon élvezték az emberek,
helybéliek is elmentek és beleszóltak a mikrofonba. Néhány tag
elkezdett helyi rádióprogramot csinálni. Ha készítünk egy dokumentumkazettát
például az egyik ügy kampányáról, azt is
bejátszhatják.
! Itt is egy helyi rádió formálgatja arculatát. Köszönöm, hogy
eljöttetek és hozzájárultatok ehhez az arculatformáláshoz.

! péterfi !

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés