Lemezújság archívum

Cím:	Közösségek régen és ma
Szerző:	Varga Matild
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1993
Szám:	42.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:	Földes
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, településfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

G20_42

Közösségek régen és ma
Közösségfejlesztői vizsgadolgozat

Készítette: Varga Matild

"A művelődés, ha valóban szabad, csak kis közösségekben bontakozhat
ki. A népet nem lehet művelni, de a közösség művelődési ha hagyják,
sőt ha nem hagyják, akkor is." (Karácsony Sándor)

I. Bevezető

Pillanatképet adni egy települést átszövő közösségek rendszeréről - a
társadalom élete iránt érdeklődő embernek kevés izgalmasabb dolog van
ennél. Élünk egy homogénnek tűnő közegben, dolgozunk, intézzük
ügyeinket s ritkán gondoljuk végig, hogy egy-egy elképzelésünk
sikerének - kudarcának - milyen mértékben oka a humán környezet.
Az emberi kapcsolatok szerkezete mindig kifejezi az egyének egymáshoz
való viszonyát, az elérendő célokat, a kielégítésre váró
szükségleteket. A gazdasági érdekek mentén a kapcsolatok segítségével
közösséggé válnak az egyének, de közösségben találnak legjobb
kifejezést egyéb érdekeik is.
E közösségek ismerete, szerkezetük feltérképezése egy fejlesztő
számára azért elengedhetetlen, mert így nyer pótolhatatlan
információkat a település felépítéséről, "belső vázáról". A kép első
látásra a csoportosulások egyszerű egymásmellettiségét mutatja, de ha
vizsgálódásunkat a szokásoktól az érdekek felé folytatjuk, sok dologra
magyarázatot kapunk.
Egy település életképességét mutatja, hogy ezek az érdekek mennyire
tudnak megjelenni, "manifesztálódni" a mindenkori hatalommal, a
gazdasági kényszerhelyzetekkel és más érdekekkel szemben. Az érdekek
érvényesülésének vizsgálata a demokrácia vizsgálata is. Nem véletlen,
hogy ez a téma sosem állt a "hagyományos" népművelés homlokterében.

II.

1. Földes bemutatása
Földes nagyközségi rangú település a Hajdúság déli szélén, a bihari
Sárrét határán. 4888 lakosa van. Az itt élők foglalkozása évszázadok
óta a földhöz, az állattenyésztéshez kötődik. A régi Sárrét világa, a
korábbi szikfoltok, szeszélyes belvizek a százmillióba kerülő térségi
meliorációnak köszönhetően mára már eltűntek. A község határát a 20-40
aranykoronás földek jellemzik. A korábbi évtizedekben nagy hírnévre
szert tett Rákóczi Termelőszövetkezet mára megszűnt, a falu az
átalakulás érzelmileg olykor túlfűtött, aggodalommal,
bizalmatlansággal teli időszakát éli. Az új típusú szövetkezet, a 2-3
nagyobb mezőgazdasági jellegű kft., a 30-40 vállalkozó nem lesz képes
feltartóztatni az egyre növekvő munkanélküliséget. Ma a keresőképes
lakosság 30%-át érinti ez a súlyos probléma.
Mindez a lakosság szociális és egészségügyi helyzetének gyorsuló
romlásával jár. Az anyagi különbségek, a vagyoni nivellálódás
megjelenése növeli a feszültségeket a - leginkább a volt tsz volt
vezetőiből álló - vállalkozói réteg és az egzisztenciálisan
bizonytalan helyzetbe került, eddig bérből és csekély háztáji
jövedelemből élő rétegek között. Nem csökkenti utóbbiak
kiszolgáltatottságát, hogy a falu lakásainak többsége jó minőségű,
komfortos, vezetékes gázzal, sok helyen telefonnal ellátott. Az önálló
döntéseiről leszoktatott idősebb generáció és a kilátástalan helyzetbe
került fiatalság érdekében a gazdasági, jogi, pénzügyi hatalommal nem
bíró önkormányzat nem sokat tud tenni. E sötét gondolatok elől
meneküljünk egy kicsit a múltba.

2. Történelmi visszatekintés
A község első írásos emléke 1198-as keltezésű. Az 1214-es Váradi
Regestrumban már Földes községből tüzesvaspróbára ítéltek nevei is
szerepelnek. Az első tulajdonosok független birtokosokból álló
leszármazottaival együtt Földes - Szapolyai János révén - több
kiváltsághoz is jutott. A történelem azonban többször átsöpört a falu
felett, s így nem egyszer kénytelen volt a község - errefelé "divatos"
módon - a török időkben háromfelé is adózni. A háborús vészek
elmúltával aztán Szabolcs vármegyével kellett felvenniük a harcot az
önérzetes földesieknek. Az 1689-es és 1713-as Szabolcs vármegyei
közgyűlési jegyzőkönyvekből kiderül, hogy királyi kiváltságokat ezen a
tájon megtartani talán sokkal nehezebb volt, mint megszerezni. Az
1692-ben Leopold király által adott királyi diploma, mely szerint a
földesi nemesek a vármegye céljára szolgáló nemesi pótadó befizetésén
túl a vármegyének mással (mint szekerezés, telekadó, tized stb.) nem
tartoztak, évszázados háború, viharos perlekedés, jogi csatározás
okozója lett Földes község és Szabolcs vármegye között.
A lakosságnak e létért folytatott harcában alakult ki az a fejlett
községi szervezet, amely a "Nemes Kommunitas" céljait és érdekeit
legjobban kifejezte. Tekintve, hogy a falunak földesura sosem volt, a
függetlenséghez szokott nemesek a legnagyobb mértékben ellenálltak
minden külső nyomásnak. Összetartozásra ösztönözte őket a török
adózási rendszer is: az adót egy összegben mérték ki rájuk, a
befizetéséért maga a község volt a felelős. A választott bíró a 12
tagú tanáccsal önálló önkormányzati szervezetet alkotott, a terhek
növekedése az autonómia megszilárdulásához vezetett. 1779-ben már a
község valamennyi (nemes és nem nemes) lakosára nézve érvényes önálló
"szabályrendeletet" alkottak. Ebben a helység hadnagyának jogain és
kötelességein kezdve megfogalmaztak minden a lakosság életét érintő
gazdasági, jogi, erkölcsi kérdést a kilátásba helyezett büntetések
pontos mértékével együtt.
îgy védte meg a községi szervezet magát egyrészt kifelé a vármegyével
szemben (a nemesi kiváltságok alapján), másrészt befelé, tagjainak
polgári egyenjogúságot biztosítva. Csakis az önállóság alapján jöhetek
létre azok a szervezetek és intézmények, melyeket a törvényhozás és
más országos egyesületek csak jóval később valósítottak meg. A
gazdálkodás, a községi háztartás, az egyház és oktatás szervezetei
mind szép példával szolgálnak erre, de most - szakmai okokból - a
kulturális vagy jótékony célú egyesületek történetéből idézzünk fel
néhány adatot.

3. Egyesületi élet a század első felében
Hogy mi oka lehetett a földesi polgároknak már a múlt század második
felében köröket, egyleteket létrehozni, azt én ebben a dolgozatban
leírni nem fogom, nem tudom.
Szándékom csak egy kép felvázolása, mely a jelen helyzet ismeretében
összehasonlításra, továbbgondolásra alkalmas.
E pillanatfelvételhez az anyagot Herpay Gábor 1936-ban megjelent
monográfiáján túl Gaál Zsigmond bácsi és mások elbeszélései
szolgáltatták.
Hogy ez a "felvétel" jobban sikerüljön, vessünk egy pillantást erre a
néhány számadatra.
Földes földbirtokosainak megoszlása 1945 előtt
1. Úribirtokok száma (200-500 hold) 4 fő, tulajdoni arány 25%
2. Nagybirtokosok (50-200 hold) 45 fő, tulajdoni arány 20%
3. Kis- és középparaszt (0-50 holdig) tulajdoni arány 55%
4. Földnélküli dolgozó 400 fő
Mezőgazdasági település lévén a vagyoni viszonyokat a földtulajdon
aránya határozta meg.
Az adatokból kiderül, hogy aránylag magas a kis- és középparasztok
tulajdoni aránya, a felső birtokos réteg széles és vagyonilag nem
túlságosan válik el. A földesi emberek akkori társadalmi helyzetét
legjobban a földtulajdon nagysága határozta meg, hiszen az előző
fejezetből is kiderül, a község nagyobb részt nemesek által lakott,
illetve a nem nemesek is ugyanolyan jogokkal bírtak. Címek, rangok
tehát nem befolyásolták a helyi társadalomban elfoglalt helyét
senkinek, így egy tiszta, áttekinthető struktúra alakulhatott ki.
A most felsorolandó közösségek a maguk természetességével fejezik ki
ezt a struktúrát, melynek tartalmát mindegyik esetben a községhez való
tartozás igénye határozta meg. További általános jellemzője ezeknek a
köröknek, hogy munkájukat a tagok közül választott tisztségviselők
vezetésével, önálló helyiségben, saját pénzügyi erőforrásaik
segítségével végezték.
Lehetőséget nyújtottak az egy társadalmi körbe tartozók kötetlen
találkozására, gondolatcseréjére, szabadidejük eltöltésére. Felszerelt
játék- vagy kártyaszoba, újságok, tetemes könyvtár várta a betérőket.
A fenntartásról vagyoni helyzetükhöz mérten maguk gondoskodtak. A
visszaemlékezések szerint politikai tartalma az ilyenfajta
tevékenységnek nem volt, illetve csak annyi, amennyi a körükbe tartozó
rétegek érdekeiből következett. Későbbi megszüntetésük bizonyítja,
hogy mégis létezett olyan hatalom, mely okkal tartott az ilyen körökbe
szervezett rétegektől.
Elsőként 1871-ben alakult a Pártonkívüli Olvasókör a falu akkori
központi kocsmájának a "Nagykaszinó"-nak helyiségében. Alapította
Bakos Gábor lelkész. Ide jártak a 30 hold fölötti nagygazdák és az
elöljárók, a néhány értelmiségi. Gazdag könyvtára volt, melyet 1951-ig
az utolsó gondnok, Faragó Bálint gondozott.
Az Első '48-as Népkör 1995-ben alakult, az előbbinél természetesen
szélesebb tömegbázisra épülve. A szegényebb rétegeket is befogadó
egyesület hamar megizmosodott a tagok összetartása folytán. A múlt
század végén a Kovács-zugban lakó Bene Imre házában alakult, ahonnan
később a központba, Hodosi Sámuel házába költözött. A bérelt házakban
való működés után (a mai általános művelődési központ telkén) saját
épületet emeltek, mely hosszú évtizedekig adott otthont a kör
működésének. Fiatalok generációja látogatta táncmulatságait, hallgatta
vendégeit, olvasta könyveit és újságjait. A mai idősek szeretettel
emlékeznek az ott eltöltött időkre, szívesen idézik vissza azokat a
színielőadásokat, a bálok rendjét, szokásait. A közösség utolsó elnöke
Nagy Zsigmond, utolsó gondnoka Farkas Julcsa néni volt. A közös
pénzből emelt épület 1973-ban égett le, megsemmisülésével nyitva meg
az utat a község mai integrált intézményének gondolata és
megvalósulása előtt.
Végül a nagyobbak közül 1923-ban megalakult az Iparos Olvasókör,
melynek elnöke Ulveczky Péter kovácsmester volt. A 108 tagot számláló
egyesület szintén bérelt házban működött, s a fentiekhez képest nagy
súlyt helyezett a szakmai tudás fejlesztésére, az érdekvédelemre, az
utánpótlás nevelésére.
Az ifjúság nevelése azonban döntő arányban a Keresztyén Ifjúsági
Egyesület (KIE) keretében folyt. Anélkül, hogy minősítenénk az ott
folyó munka szellemiségét (ti. hogy mennyire volt jobboldali és öltött
e faji jelleget), a valamikori résztvevők visszaemlékezései alapján
idézzük fel a működés körülményeit: Az egyesület külön szerveződött a
fiúknak és külön a lányoknak. Elnöke a református lelkész volt, de a
foglakozásokat vezetni a segédlelkész feladata volt. A leányok
vezetője a tiszteletesasszony vagy a főjegyzőné lehetett. A munkát
segítette a titkár (aki pénztárosi és szervezői feladatokat is
ellátott), valamint az idősebb legényekből álló 4-5 tagú vezetőség. A
30-as évek elején ezt Pintye Gábor, Sági László, Tóth István és Molnár
Imre alkották.
A fiatalok konfirmálás után léphettek be, amit vagyoni helyzetre való
tekintet nélkül 80%-ban meg is tettek. A felvétel alapját bizonyos
íratlan erkölcsi mérce képezte. Ellentétben a felnőtteknek fenntartott
körökkel, itt tagsági díj nem volt, mert ez az egyesület a Református
Egyház anyagi támogatásával működött (perselypénz, földbérlet stb.).
Helyet is az egyház egyik kis önálló épületében kapott. Az élet
meghatározott rend szerint zajlott: októbertől márciusig naponta
nyitva volt a helyiség este 6-tól 8-ig, társasjátékok, sakk,
asztalitenisz, biliárd várta az ifjakat. A lányok napja a csütörtök
volt, ilyenkor délután 2-től volt a foglalkozás. Hetente egy bibliaóra
jelentette a vallásos nevelést, ezen túl teadélutánokat,
színielőadásokat rendeztek. Miután önálló felszerelésük nem volt,
ilyenkor a süteménytől az edényekig mindent otthonról hoztak fel.
A későbbi összehasonlítás végett érdemes kitérni a Földesen más
körökben is oly népszerű színjátszás hagyományaira. Kivétel nélkül
minden csoport súlyt helyezett arra, hogy előadásuk a falu fontos
eseménye legyen. Az sem mellékes, hogy az így nyert bevétel növelte az
illető kör kasszáját.
A fiatalok esetében a darabválasztás, az előadás időpontjának
kijelölése, a szereposztás, a segédlelkész dolga volt. (Más köröknél
általában egy tanítóra hárult mindez.) Kelléket, jelmezt saját erőből
szereztek be, a díszletet is maguk készítették ügyes kezű festőinasok
segítségével. A próbák 3-4 héten át minden este folytak (vasárnap
kivételével), ahol a zenés részeket harmóniummal gyakorolták. Mivel a
darabok gyakran népzenei kísérletet igényeltek s a zenekar külön
fizetséget alkudott ki magának (hiszen ők ebből éltek), így legfeljebb
csak a főpróbára és az előadásra fogadták fel őket. Mai napig is jó
híre maradt fenn Kemecsei László és Jenei Miklós zenekarának, akik
egyébként más alkalmakhoz is muzsikáltak.
A főpróbát már a községházán tartották, csekély belépődíjért gyerekek
részére. Az előadásra kb. 40 személynek (a falu elöljáróinak)
tiszteletjegyet vittek a meghívóval együtt személyesen maguk a
szereplők. Ezeket jól illett megfizetni, hiszen a tisztelet mindig
kötelességgel is járt. A többi jegyet szintén a tagok adták el
családi, baráti körben. Általában 2-3 ismétlést is tartottak, a
bevétel a közösségé volt, szigorú könyvelés mellett. A fiataloknak
előadás után vendéglátás vagy ünnepség nem volt, esetleg egy kis
kocsmázás a saját kontójukra. A felnőttek körében bevett szokás volt,
hogy az utolsó előadást táncmulatsággal kötötték egybe. Ezekhez a
darabokhoz kapcsolódva vagy esetenként külön bemutatóra készülve
tánccsoport is működött (pl. a Réti Eszter tanítónő által vezetett
csoport).
A falu lakói kezdeményezésére még több további egyesület működött, s
bár szerepük nem annyira mutatkozott meg a mindennapokban, mégis
jelentős rétegeket fogtak át, valós szükségletet elégítettek ki, egy-
egy feladat ellátását vállalták, érdekeket képviseltek. Ezeket alább
megkísérelem felsorolni, sajnos a bennük folyó tevékenység
ismertetésére sem elegendő anyagom, sem helyem nincs.
Önkéntes Tűzoltó Egyesület - 1889.
Megalakítója: Kiss M. József
Temetkezési Társaság - 1893.
Megalakítója: Sápi István
Vadásztársaság - 1906.
Megalakítója: Kiss M. József
MANSZ - Megyer Nők Szövetsége - 1922.
Tulajdonképpen a gazdasszonyok társasága, elnöke: özv. Karácsony
Zsigmondné
Levente Egyesület - 1924.
56 fővel működött, elnök: Kiss István
Hadirokkantak Országos Fiókegyesülete - 1929.
Elnök: Sz. Kiss Ferenc
Polgári Lövész Egyesület - 1928.
Első elnöke Domokos Géza főjegyző
Testedző Egyesület - 1933.
Elnök: Székely Sándor főjegyző
Vöröskereszt Egylet - 1926.
Országos Stefánia Szövetség Fiókja
Elnöke Kiss Sándor református lelkész
Férfi dalárda - 1935.
Orbán Gyula kántortanító vezetésével 50 fővel alakult.
Mindezek mellett feltétlenül méltó a megemlítése az emberbaráti
intézmények sora, melyek egyéni felajánlásból jöttek létre. így a 30-
as években a község 3 árvaháza 40 gyermeket, a szegényház pedig 10
felnőttet tudott elhelyezni. A Református Egyház Árvapénztári
Alapítványa segítségével a szegény gyerekek rendszeres felruházását
biztosították, hogy Földesen az iskolai mulasztások oka ruhátlanság
többé ne legyen.
Mindezek sorában feltétlenül a legnagyobb adományt községének Kállay
László földbirtokos tette, akik 1896-ban kelt végrendeletében teljes
vagyonát (csaknem 500 hold szántót, legelőket, ingatlanokat) a
községre hagyta "kisdedóvó és aggmenház létesítése céljából". (Az
utóbbi évtizedek egyik tanulságos története lenne, hogy ez az impozáns
jótétemény hogyan veszett el Földes község mai lakói számára.)
Végül e fejezetben kapjanak megemlítést a politikai élet korabeli
résztvevői is: a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt (mint
a legszélesebb tömegbázissal bíró); a Magyar Élet Pártja és a
Horogkeresztes Párt megjelenése, bár nem vonzott sok tagot, de a
háború előtti jobboldali politika megjelenését mutatja.
Jól tudjuk, hogy e korszak a háború után 2-3 évig még fellángolt
lelkesedéssel kezdte újra a munkát, de a tulajdonviszonyok
megváltozásával és főként politikai nyomásra 1949-ben végleg lezárult.
Megszűntek a körök, egyletek, ellenben szép számmal alakultak a
politikai színezetű csoportosulások, melyek általában ifjúsági
tagozatot is működtettek. A kulturális tevékenység ezek kezébe ment
át, végezték is igen nagy lelkesedéssel, a korábbi egyesületi működés
tapasztalatait hasznosítva. A sokféleség azonban valószínűleg
veszélyesnek találtatott, mert egyszercsak létrejött egy olyan
intézmény, amelynek feladata volt "irányítani" ezt a munkát.
Lehet, hogy a véleményemmel egyedül állok, de a körök, egyletek által
kifejlesztett önálló tevékenységhez képest gyámkodásnak tetszik a
Szabadművelődési Tanács létrejötte. (Ebben a 16 tagú testületben az
ifjúsági szervezetek képviselőin túl a tanácselnök, MSZMP-titkár is
jelen volt, néhány fiatal pedagógussal együtt. "Egyeztetés" címén
programtervet készítettek, ami a politikai ellenőrzés és befolyásolás
dolgát könnyítette meg. Többé nem funkcionáltak az öntörvényű
közösségek, az egész kulturális élet erősen mozgalmi jelleget öltött.
Az egész helyzet a 60-as, 70-es években csak annyit változott, hogy a
tárgyi feltételek egyre romlottak. Nemhogy egy közösségnek, de a 48-as
kör épületének leégésével a kulturális tevékenységnek sem volt egy
közös otthona.

4. Az integrált intézmény helye a falu életében
Hogy éppen ilyen intézménytípus épüljön a községben, arról nem a
divatos művelődéselméleti koncepciók, hanem sokkal inkább a pénzhiány
győzte meg a földesi vezetőket. (Ezt mutatja az is, hogy egy 69-es
elképzelés szerint a könyvtár és a kultúrotthon a tsz székház emeletén
lett volna.) Az egyébként is épülő a tantermes új iskolához
"hozzátoldották" a művelődési funkciókat, így takarítva meg egy
művelődési ház felállíását. E dícséretes kényszermegoldás több mint 10
éve szolgálja a község művelődését, az összegyűlt tapasztalatokat az
intézmény vezetői sokszor leírták már, a használók véleménye pedig a
mindennapokban nyilvánul meg.
Itt csak a közösségek léte szempontjából érdekesek ezek a
tapasztalatok. Az induló új típusú létesítmény megoldani látszott a
falu minden kulturális gondját. A Szervezeti és működési szabályzatban
is megfogalmazott vezetői elképzelések szerint a művelődés minden
területét az életkor minden szakaszában érinti valamely
tevékenységformával.
A sok meghatározás közül álljon itt Trencsényi László definíciója az
intézményről: "Az ÁMK a helyi társadalom művelődési folyamatainak
kiemelt színtere, központja. Környezetfüggő intézmény, ahol az
intézményesült és intézményesülésen kívüli helyi művelődési folyamatok
párbeszédes viszonyban vannak egymással.
A művelődési tevékenység alapértékei: a helyiség (lokalitás, a
személyesség és a megrendelhetőség."
A munka színvonalát szerintem is jól mutatja, hogy a tevékenységben ez
a három érték milyen arányan jelenik meg.
De lássuk, hogyan alakult a közösségek sorsa!
Az új intézmény két, korábban a Hazafias Népfront, illetve a jogelőd
művelődési otthon kebelében működő csoportot vett át: a kertbarát kört
és a vegyeskórust. Ide tartozik a bélyeggyűjtő kör; eszközvásárlással
lehetővé vált egy szövő szakkör beindítása, később szép létszámmal
ifjúsági és nyugdíjas klub alakult. E dolgozat olvasói jobbára
népművelők lévén nem kell részletezni, hogy miként működik ma egy
művelődési házban egy ilyen közösség. A csoport vezetőjével a
fenntartó intézmény szerződést köt, a csoport éves munkaterv szerint
dolgozik, általában tagdíjat fizet, amely semmiképpen sem fedezi a
költségeket. A fenntartó szerv ezt pótolja és "szakmai irányítás"
címén több-kevesebb mértékben beleszól a közösség belügyeibe. Ezt az
egész társadalmunkra jellemző atyáskodást a tagok érzik, ez a vezetés
és az egyének között leplezett-leplezetlen konfliktusok állandó
forrása.
Ha mindezek ellenére egy ilyen csoport netán évtizedekig életben
marad, az általában a tagok kitartó belső indíttatásának, olykor
vezetői elképzeléseknek köszönhető. Nálunk sincs ez másképp. Az egyén
felől tekintve - a kertbarát kört kivéve - érdekek helyett csupán
bizonyos motívumokat találunk, amelyek megmagyarázzák részvételét e
csoportok életében. Ezek az önkifejezés igénye, a szabadidő
érdeklődésnek megfelelő eltöltése, a társas kapcsolatok igénye. Ez a
helyzet a 15 éve fennálló kertbarát körben annyiban módosul, hogy az
itt megszerzett szakmai tudás, gazdasági információ azonnal beépül az
egyén mindennapjaiba.
Valószínűleg ez a fajta érdek tartja életben a harmadik éve működő
gazdálkodóknak szervezett népfőiskolát. Pusztán mezőgazdasági
ismeretterjesztésnél kezdettől fogva több történt ezeken a téli
estéken, amelyeken a leginkább érdeklődő kertbarát köri tagokon túl a
faluból mások is megjelentek. Fontos, hogy hosszan tartó, állandó
közösséget hoztak létre, ez a harmadik év végén egyértelműen látszik.
Ennek létrejöttében minden bizonnyal közrejátszott az a tartalom, amit
ezek az előadások, szakmai tapasztalatcserék közvetítettek: egy
frissen telepített közös gyümölcsös gazdái kértek és kaptak
megnyugtató szakmai ismereteket; majd értékesítési, adó- és pénzügyi
kérdésekről szóló tájékoztatót.
Ebben az évben - szintén a hallgatók kérésére - általános történelmi
témáktól indulva az átalakuló falu legégetőbb kérdései kerültek
megbeszélésre gazdaságpolitikai, jogi szempontból. Az előadásjelleget
maguk a hallgatók szüntették meg azzal, hogy valós problémáikat
feltárták a szakemberek előtt, közösen keresve a megoldás módját.
Végül egy gazdakör életének, munkájának megismerésével búcsúztak
magukban hordozva a továbblépés lehetőségét.
A teljesség úgy kívánja, hogy a másik, a nők számára szervezett
népfőiskoláról is említést tegyek. Ez két éve indult háziasszonyok
részére. Közülük sokan egy valamikori díszítőművészeti szakkör tagjai
voltak, de szép számmal jártak ide olyanok is, akik eddig semmilyen
csoporthoz nem tartoztak. Két év után lassan ez a kurzus is közösséggé
kezd válni, noha sokkal inkább a társasélet iránti igény, mint az ott
közetített tartalmak elsajátításához fűződő érdek tartja össze ezeket
az asszonyokat.
Témánk szempontjából feltétlenül említést érdemel, hogy az elmúlt
esztendőben - a szisztematikus hagyományőrző munka részeként - az
intézmény kezdeményezésére egy előadás erejéig feléledtek a sokaknak
oly kedves és valóban igen gazdag színjátszó hagyományok. A "Földesi
lakodalom" című népszokásokon alapuló 5 színpadi jelenet
megkomponálása a néhai Sólyom József tanító munkája. 1955-ben a falusi
színjátszás egyik utolsó kedves eseménye volt ez az előadás. A
korabeli szereplők ma is élnek, közülük sokan szívesen vállaltak
feladatot az 1992-es előadásban. A fiatalokkal kiegészült 50 fős
csoport munkája, életrekelése, az ott töltöt esték érzelmi
telítettsége, a siker hatása a csoportra és a személyekre - ezt mind
mind önálló dolgozatban kellene leírni. A népi hagyományok szépségére
való ráismerés, a falu saját életének értékként való (f)elismerése, a
szereplőknek önnön színpadi képességeikre való rávezetése egyenként és
közösen hatalmas erőt jelentett a közösségfejlesztés szempontjából.
Kiadványok, újságcikkek, videofelvételek őrzik a siker emlékét, s a
szereplők szívében megmaradt szeretet. Az utolsó előadással azonban
visszahozhatatlanul elmúlt az a pillanat, amely ezt a tenni képes és
akaró csoportot például egy hagyományőrző egyesület formájában
megőrizhette volna. A tagok nem kezdeményezték az önállóságot, az
intézmény vezetésének pedig nem volt kész tere erre a helyzetre.
Véleményem szerint a nagyrábéihoz hasonló egyenjogú együttélés
mindenkinek csak hasznos lett volna. Ehelyett a csoport szétszéledt, s
a hagyományőrző munka folytatása alkalmi társulatokkal zajlik.
(Szüreti felvonulás, "Lányok ülnek a fonóban") Ebben a tavalyi csoport
leglelkesebb tagjai szívesen részt vesznek - de csak ha hívják őket.
Mint láttuk, a közösségi élet más-más szintjén, de aránylag sok ember
vesz részt az általános művelődési központ felnőtt csoportjainak
munkájában.

5. Közösségek a házon kívül
A fentiek alapján az intézmény vezetői sokszor leírták, hogy az ÁMK
betölti a község művelődési közösségeinek segítő-létrehozó-támogató
szerepét. 10 év alatt ez volt a deklarált cél, mégis vannak
közösségek, melyek az intézméyntől függetlenül működnek.
A Nagyközségi Sportegyesület, a Lövész Egyesület, a Diáksportkör, a
Nimród Vadásztársaság, az Önkéntes Tűzoltóegyesület, a Horgász
Egyesület többnyire sajátos hagyományokkal bíró speciális érdeklődésre
vagy feladat ellátására alakult szerveződések. Az ott folyó munka
jellegéből következik., hogy őket nem is akarta "bekebelezni" az
"egész embert művelő" integráció. Együttélésüket a kényszerű
koordináció jellemzi, de semmiképpen sem az egyén, a földesi lakos
egységben való felfogása. Így tevékenységük kevésszer épül egymásra,
melynek mindig az emberek látják kárát. Ha jó szervezésű közös akciók
születtek az elmúlt 10 év alatt, ahhoz az a változó vezetők
együttműködési készségének, személyes kapcsolatainak köszönhető.
Vannak még a faluban olyan szerveződések, melyek úgyszólván "sehová
sem tartoznak", ilyen az MSZMP volt nyugdíjasaiból alakult, mára
támogató és gazda nélkül maradt 80 tagú nyugdíjas klub, vagy az 1980-
ban alakult, polgári szertartásokon csekély díjazás ellenében
szolgáltatást nyújtó temetési kórus. Ezeket legfeljebb helyiség
biztosításával támogatja az önkormányzat, egyébként teljesen önállóan
működnek.
Talán feltűnt e dolgozat olvasóinak, hogy ifjúsági közzösségről eddig
nem sok szó esett. A '80-as évek elején működött egy az ÁMK-ban, ez
igen aktív volt, valódi otthont adó. A vezető távozásával azonban
megszűnt, s ma sem alakult helyette másik. Az intézmény hasztalan
próbálkozik évek óta, akár pályázat kiírásával is a létrehozásukkal.
Ugyanakkor néhány évvel ezelőtt szemfüles fiatalok egy csoportja egy
üresen álló szolgálati lakásban emlékezetes programokat szervezett
saját magának, minden anyagi támogatás nélkül. A helyiség eredeti
céljának megfelelően később újra lakás lett, így ők is szétszéledtek.
Jobban jártak a testépítő termet használó fiatalok. Az ÁMK egy régi
épületében a DSK kezdte meg a működését, eszközöket kapva a tsz-től
is. Ide kéredzkedtek be az önálló sportszakosztályt nem alakított
testépítők, saját készítésű sportszereiket is magukkal hozva. Mivel a
DSK az intézmény sportcsarnokában működik tovább, ezeknek a fiúknak
megmaradt ez a kis terem. Kifestették, maguk fűtik, saját kulcsuk van
és állandóan használják. Pillanatnyilag a területen kívüliség kellemes
állapotában vannak. Ha békén hagyják őket, utánpótlásuk is lesz
mindig.
A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy ezelőtt 3 évvel abszolut
állampolgári kezdeményezésre alakult egy mára megerősödött közösség
felnőttekből is, ez pedig a Polgárőrség. Végigjárva az egyesületté
alakulás állomásait, valós feladatokkal, széles tömegigényt kielégítő
munkával, némi önkormányzati támogatással mindenki megbecsülésére
működnek. A jövőben önálló költségvetést fognak kapni, tehát lassan ez
a közösség is megindul majd az intézményesülés útján.
A "Karácsony Sándor Baráti Társaság" rövid múltja ellenére elismerésre
méltó munkát végez, amelyet szakmai hírnevükkel a nagy pedagógus volt
tanítványai is segítenek. Feladatául Karácsony Sándor életművének
népszerűsítését választotta, s ezen a téren kiadványokkal,
konferenciákkal már bizonyított is. Hatása a falu lakóira azonban elég
csekély.
Nagyobb esélye van erre a "Földes Község Tanulóifjúságáért" nevű, a
pedagógusok által 2 éve kezdeményezett alapítványnak, mely száma már
bejegyzetten működik. A szaporodó támogatók (magán és jogi személyek)
segítségével ebben a tanévben először pénzbeni támogatást nyújtottak a
tehetséges továbbtanuló diákoknak.
Végül megjegyzem, hogy a községben 3 politikai párt összesen kb. 50
fővel működik (Kisgazdapárt, MSZP és MSZMP). Sem gyermek, sem ifjúsági
szervezet nincs, a Református Egyház gyülekezeti termébe hetente 20-30
idős ember jár.

III. A pillanatkép tanulságai

Mivel ez a dolgozat eléggé szubjektív szempontból íródott, a szerző
végül megenged magának néhány gondolatot, megjegyzést, véleményt a
falusi közösségekkel kapcsolatban:
- Földes történelme is bizonyítja, hogy a vidéki közösségekben
hatalmas erő van.
- Az önállóság minden közösség egyik alapfeltétele. Ennek hiányában
csak kényszerből vegetál, fejlődni képtelen s ezért szétzüllik.
- Általában a legjobban működő művelődési intézmény is megfosztja
közösségeit az önszerveződésben rejlő energiák felszabadításától.
- Hiába a kedvező társadalmi helyzet, az egyének keveset tesznek saját
érdekeik szerinti csoportosulások létrehozására.
- A történelmi méretű mezőgazdasági átalakulás folyamatában létkérdés
lenne a falusi társadalom strukturálódása, s ez éppen a
legkiszolgáltatottabb rétegek esetében hiányzik.
- Azzal, hogy az állam egyetlen intézményrendszer kezébe teszi le a
művelődésre, információszerzésre, szórakozásra szánt pénzt nem biztos,
hogy a használókhoz is eljuttatja azt.
- A saját otthonnal, önálló pénzekkel, tevékenységgel nem bíró
közösségek nem lesznek képesek a faluban társadalmi tényezővé válni.
Vajon kinek áll mindez érdekében?

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés