Lemezújság archívum

Cím:	Magániskolák itthon és külföldön
Szerző:
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1992
Szám:	28.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	oktatás, magániskolák, alapítványi iskolák
Megjegyzés:	B11_9228.txt
Annotáció:

MAGÁNISKOLÁK ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN (Köznevelés márciusi számából)
Kudarcra ítélve?
"Hiányoznak a megfelelő jogszabályok"
Magániskolák mindazok, amelyek nem államiak és nem önkormányzatiak - mondja dr. Várhegyi György, az Oktatáskutató Intézet tudományos főmunkatársa. az egyházi iskolák helyzete azonban nem azonos az alapítványi és a szó szerint vett magániskolák helyzetével. Évszázados hagyományokkal, hatalmas intézményekkel, háttérintézményekkel rendelkeznek.
- Beszéljünk az alapítványi és a magániskolákról!
- Magyarországon elég zavaros a helyzet, hiányoznak a megfelelő jogszabályok. 1990-ben szűnt meg az állami oktatási monopóliuma, a parlament évente határozza meg, milyen módon támogassa ezeket az iskolákat. (Jelenleg ugyanolyan összegű állami normatívát kapnak, mint az állami és az önkormányzati iskolák). Ám ez nem elég a működtetéshez az állami iskolák esetében sem. Az önkormányzatok saját iskolájuk fenntartásához kiegészítik az állami támogatást, ezt természetesen nem kapják meg az alapítványi és a magániskolák.
- Mekkorák a tandíjak?
- A nem önkormányzati iskolák egy része valóban tandíjas, más részük azonban nem az. Szponzorok, támogatók is hozzájárulnak a költségekhez, egyes szakképző intézetek vállalati vagy banki támogatással működnek. Ám az alapítványi és magániskolák többsége tandíjat szed. A tandíj összege évi 30 ezer forinttól 150 ezer forintig terjed. Nálunk az alapítványok nem rendelkeznek olyan tőkével, amelynek kamataiból finanszírozni tudnák iskoláikat, ugyanakkor nem készült el az a jogszabály sem, amely rendezné a nonprofit szervezetek és intézmények működését. Közben alakulnak profitérdekeltségű iskolák is. Ilyenek a különböző tanfolyamok, de vállalkozásként Budapesten működik egy magángimnázium és vidéken egy szakközépiskola is.
- Az oktatási rendszer egészét tekintve, milyen a magániskolák részaránya?
- Számuk elenyészően csekély az oktatási intézmények összességét tekintve, még egy százalékot sem tesz ki. Kevés a fél évszázaddal ezelőtti állapothoz és a fejlett ipari országok adataihoz képest is. Érdekes képet mutat a megoszlásuk. A nem egyházi magániskolák 61 százaléka Budapesten alakult, az egyházi iskolák több mint 80 százaléka viszont vidéken van. A magániskolák 30 százaléka szakképző intézmény, 25 százaléka általános vagy elemi iskola, 16 százaléka gimnázium, 15 százaléka óvoda és 14 százalékot tesznek ki az egyéb (folyatékos gyerekekkel foglalkozó és mág) magániskolák. Az egyházi iskolák legnagyobb része, majdnem 40 százaléka általános vagy elemi iskola.
- Kik alapítottak magániskolákat?
- Látszólag a semmiből jöttek létre, de valójában azok a pedagógusok alapították, akik a nyolcvanas években az alternatív pedagógiai irányzatok híveivé szegődtek. Hozzájuk csatlakoztak az állami iskoláztatással elégedetlen szülők, nekik nagy szerepük volta magániskolák létrejöttében, az irányításukban is részt vesznek. Általában önigazgatással működnek az alternatív pedagógiai kísérleteket folytató iskolák, de ott is, ahol megmaradt a hagyományos, hierarchikus vezetés, szélesebb terepet kap a pedagógiai önirányítás és a szülői beleszólás.
- Milyenek ezek az iskolák belülről, milyen színvonalon dolgoznak?
- Néhány kivételtől eltekintve ezek nem igazi iskolák, inkább kezdeményezések. Nagyon súlyos épületgondokkal küszködnek. Rövid múltra tekinthetnek vissza, ezért nehéz összehasonlítást tenni. Más bennük a légkör, mint az állami iskolákban: a tanár-diák viszonyában sajátos együttműködés figyelhető meg, helyi tantervek alapján dolgoznak, speciális taneszközökkel. Ám ezekben az iskolákban is fellelhetők ugyanazok a konfliktusok, mint az állami iskolákban, nincs ebből a szempontból különbség a liberális vagy a konzervatív szellemű magániskolák között. Konfliktus feszül a személyiségformálás és a teljesítmény, az esélyegyenlőség igénye és az elitképzés, illetve a pedagógus és pedagógus között.
- Ellenőrzi-e az állam a magániskolákat? Hogyan igazodnak a központi tantervekhez?
Indításukhoz az Önkormányzatok adnak engedélyt. Ha az állami tantervtől el akarnak térni, az egyedi kísérletet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium engedélyezi. Most, ha egy gyerek el akarja hagyni a kísérleti iskolát, a befogadó iskolától függ, tart-e számára különbözeti vizsgát, illetve szervez-e felzárkóztató fogalalkozásokat. A nemzeti alaptantervvel és a vizsgarendszerrel nyilván egyszerűbbé válik a dolog. Akkor lesz nagyobb mozgás, ha bekövetkezik, amitől nagyon félünk: a magániskolák - főként anyagi okok miatt - kudarcot vallanak.
- Mit veszítene a honi oktatásügy?
- Olyan anyagi és szellemi erőforrásokat vonnak be az oktatási rendszerbe a magániskolák - főként a külföldi támogatások révén -, amelyek az állami oktatásból gyakran hiányoznak. A magániskolák sokszinű pedagógiai törekvéseket valósítanak meg. Ahol a lakosság összetétele nagyon heterogén, az állami oktatás nem tudja a sajátos igényeket kielégíteni.
Sürgősen el kellene készíteni az oktatási célra alkalmas, felszabaduló épületek kataszterét, meg kellene határozni azt a módot, hogyan osztják szét ezeket az ingatlanokat! Kedvezményes kölcsönt kellene kapniuk a magániskoláknak, hogy épületeiket átépíthessék vagy újat építhessenek!
Ha ez nem valósul meg, megszűnhetnek a magániskolák. Veszteség az országnak bármilyen vállalkozás csődje, ám itt a gyerek a tét, a kudarc traumát okozna a szülőknek, a pedagógusoknak is.
- Reméljük, ez nem következik be.
A következő tíz évben a magánoktatás szerintem nem válik jelentőssé; ezt az egyházi iskolákra is értem. Az alapfokú képzésre nem lesz fizetőképes kereslet, ha az állami iskoláztatás ingyenes marad. A városokban elképzelhető, hogy az alapfokú magánoktatás a jelenlegi három százalékról felmegy 5-10 százalékra. Jelentősen a speciális képzést nyújtó iskolák száma növekedhet meg. Nagyobb szerepet kapnak az altruista, a szociális gondozást-oktatást ellátó intézmények, erre nagy igény mutatkozik, számukra fontos lenne magasabb állami támogatás. Erőteljesebb a magániskolák igénye a középfokon, különösen a szakképzésben, hiszen a szakképzés részben összeomlott.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés