Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Szociális fejlesztés ipari városban: A Százhalombattai közösségfejlesztés
Szerző:
Takács Péter
Folyóirat:
PC Lemezújság
Állomány:
Év:
1994
Szám:
1.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Szülők Fóruma
Települések:
Százhalombatta
Tárgyszavak:
közösségfejlesztés, közművelődési tevékenység, környezeti ártalmak
Megjegyzés:
Annotáció:

Szociális fejlesztés ipari városban
Takács Péter a százhalombattai közösségfejlesztésről

Százhalombatta a közművelődés, szociális fejlesztés szempontjából elég
érdekes település, mert az úgynevezett új városok vagy csinált városok
körébe tartozik, amelyeknek semmilyen hagyománya nincsen, olyan
település, amelyik az elmúlt 25 év során jött létre. Minden olyan
jellemző megvan benne, ami ezekre a településekre vagy a hasonló
településekre jellemző. Tehát az, hogy ipari túlsúly, és ennek
következtében egy lakótelepi életmód-minta és egy meglehetősen nagy
környezetterhelés. Ebben a szituációban a közművelődés a hagyományos
közművelődési tevékenységek mellett szembetalálkozik egy állandó és
visszatérő problémával, a környezeti ártalmak következtében a
különböző betegségekkel, különböző hátrányokkal, és ezzel kell
szembenézni, és ezzel kell valamit kezdeni. Ennek kialakult intézményi
rendszere van, tehát egészségügyi intézmény, aztán óvodák, bölcsöde,
gyermekorvosi ellátás és hasonló, de alapvetően az, ami az adott
családnak a problémája, hogy itt van ez a szerencsétlen gyerek, ez
köhög, befullad, ezzel a kutya nem törődik. A közművelődés végülis
valamilyen formában szembetalálkozik ezzel a gonddal. Nálunk először
egy családokat segítő tevékenység, pszichológiai tanácsadás és egyéb
alakult ki, s mivel a szülők a különböző panaszaikkal nem tudtak hova
menni, egy szülők érdekeit érvényesítő fórumot szerettünk volna
létrehozni, amelyik ma megfelelne mondjuk az iskolaszék
gondolatkörének. Amikor ezt meg akartuk csinálni kiderült, hogy csak
olyan szülők jöttek el, akiknek szellemi fogyatékos gyereke, akiknek
asztmás a gyereke, akiknek a gyereke mozgáskorlátozott, végül is azok
jöttek el, akiknek ilyen problémájuk volt, és a legkevésbé volt
kiváncsi a mi kezdeményezésünkre az a szülő, ahol a családban
egészségesek a gyerekek. Ők az érdekeiket tudják érvényesíteni az
iskolákban meg egyéb helyeken. na most ezekkel a szülőkkel való
foglalkozás hozta létre a Szülők Fórumát, amelyiknek meg kellett
találnia az intézményben a helyét. Először úgy gondoltuk, hogy ez is
egy olyan klub lesz, mint a többi. A rendszerváltozás előtti
időszakban minden tevékenység az intézmény keretében zajlott, ez alól
egyetlen egyesület volt kivétel, ami még a 80-as évek elején
létrejött, a Százhalombattai Ifjúsági Egylet. A rendszerváltozást
követően abba az irányba vittük el a háznak a tevékenységét, hogy
minden olyan ügy, amelyiknek használna az, hogy teljesen önálló és
független az intézménytől, azt lehetőség szerint igyekeztünk
leválasztani és önállóvá tenni. Így önállósodott a városi televízió,
a helyi újság, aztán levált a sportközpont, a múzeum, a könyvtár, tehát
volt egy ilyenfajta önállósodás. Egyesületek, alapítványok jöttek
létre, így a Szülők Fóruma, amelyik egyesületté vált.
Végül is ez egy érdekes folyamat, mert van olyan egyesület, amelyik
egyesületté vált és utána visszajött szakkörként, mert ez az önállóság
nagyon jópofa dolog volt, de nem megy, ha nincs meg a szakmai és a
szellemi háttér. A Szülők Fórumánál egészen más történt. Abban a
pillanatban, amikor egyesületté vált, sokkal egyértelműbben
jelentkezett a családok többszörös hátránya. Sokkal nyilvánvalóbb
lett, mint intézményi keretben, ahol a 30 vagy 40 csoport közül ez
csak 1 csoport volt. És ugyanolyan elbírálás alá esett, mint az anti-
alkoholisták vagy a nyugdíjas klub, vagy egy néptánc együttes, vagy a
rejtvényfejtők. Az, hogy itt borzasztó rossz helyzetben lévő családok
gondjairól van szó és ezeken igen is segíteni kell, korábban nem vált
olyan nyilvánvalóvá. A létrejövő önkormányzat, képviselőtestület
kiváncsi is volt arra, hogy végül is egy ilyen tevékenységre mennyi
pénzt kell elkülöníteni, és így sokkal egyszerűbb volt, hogy az
egyesületet és az egyesület által létrehozott alapítványt támogatja,
mert közvetlenül megtudta, hogy mibe kerül ez a dolog. Tisztább lett
az ügy. Nem az volt, hogy a háznak adott nagy költségvetésen belül
majd aztán eldől, hogy ezek mennyit kapnak. Ők végül is állandóan
találkoztak ezekkel a szülőkkel, akár a munkahelyen, akár a városban a
közéleti összejöveteleken. Ezek a szülők - éppen amiatt, hogy a
gyerekük beteg - hátrányos helyzetben vannak, a lakással problémájuk
van, hiszen egy szellemi fogyatékos gyereket felvinni emeleti lakásba,
vagy olyan gyereket, amelyik totál mozgáskorlátozott vinni a városba
ott, ahol emeletes házak vannak, lépcsők vannak, belátható, hogy
probléma, a gondjaikat meg tudták jeleníteni. Amikor a különböző
fórumokon ezeket sírva előadták, annak volt érzelmi töltése, de
nyilvánvaló is volt minden hallgató számára, hogy itt miről van szó.
És éppen amiatt, hogy a városnak a pénzügyi lehetőségei rendkívül jók,
pontosan oda lehetett adni ezt a támogatást, ahol éppen a legjobban
szükséges. És megkapta a Szülők Fóruma az önálló egyesületi
támogatást. Na most az első időkben nehéz és mindig visszatérő dolog
volt, hogy milyen alapon. Mert hogy jó néhány olyan gyerek, akik addig
intézetben voltak, a lehetőségek következtében az intézetből
hazahoztak, és a szülők vállalták, hogy a szerencsétlen gyerekükkel
otthon foglalkoznak. A gyerek számára ez biztos nagyon fontos volt, jó
volt, de a hivatal nem pontosan értette, hogy minek kell egy olyan
feladatot ide telepíteni, amelyikre van egy országos rendszer, ahol az
műköik. Ez volt a szellemi fogyatékos gyerekeknél. Az asztmás
gyerekeknek a gondját se nagyon értették, hogy ott van az egészségügy,
az sókamrát akar, egy egészségügyi alapítványt hoztak létre, tehát el
lehet vinni a gyerekeket Kárpátaljára, Lengyelországba, Szlovákiába,
olan helyre, ahol jó a levegő, akki mi az ördögöt akarunk mi ezzel az
egésszel?
És főleg így, a választások idején volt ilyen, hogy vajon valamilyen
politikai ógy áll ennek a hátterében, hogy mi ezeket a goondokat itt
felvetjük. Aztán tisztázódott, hogy nem erről van szó. Hogy az a
helyzet, hogy van egy csomó olyan tevékenységi forma, amit az
egészségügy nem fog csinálni vagy korlátozottan tud csinálni, viszont
ezek között a keretek között mégiscsak lehet csinálni.
Így elsőként a mozgáskorlátozott gyerekeknél, olyan tevékenységek
települtek, szakmai tevékenységek, a Dévényi-féle módszer, aztán a
Pető-féle módszer, amelyek valamilyen módon mégiscsak eredményt
hoztak, eredményt jelentettek. Az nagyon fontos volt, hogy azok az
intézmények, amelyekbe ezek a tevékenységek települtek, jó indulattal
álltak az ügyhöz. A kolleganő, aki ennek az egész ügynek az
összefogója pedagógus, és neki volt egy olyanfajta törekvése, hogy
csak az egyik vonulat legyen az, hogy próbáljon a család egészén
segíteni, de a másik, ami nekem, népművelőnek kevésbé jutott volna az
eszembe, hogy kezdjünk a gyerekeknek pluszt adni, mert ezáltal a
gyerek esélyei növekednek. Nem tartottuk elegendőnek, hogy csak azzal
foglalkozzunk, hogy az asztmás gyereket elvigyük mondjuk Szovátára
vagy Parajra a sóbányába egy hónapra kezelésre, hanem javasolta, hogy
indítsunk a gyerekeknek nyelvi képzést, számítástechnikát. Ez számomra
is elég meglepő dolog volt, de végül is megértettem, hogy itt nem csak
arról van szó, hogy van olyan hátrány, ami az egészségkárosodásból
következik s ehhez párosul a hátrány, hogy az a gyerek többször
kimarad a folyamatos iskolai oktatásból, de számára az otthoni lét is
kínlódásosabb, nehezebb, tehát nekik a plusz foglalkozást érdemes
megcsinálni. Van a nyelvi képzés, a számítástechnikai korrepetálásos
egyéni foglalkozások. Nagyon jó képességű pedagógusok foglalkoznak a
gyerekekkel. Számítástechnikai eszközökre a Soros alapítványhoz közel
3 millió forint támogatást adott az egyesületnek, így egy olyan
számítástechnikai műhely jöt létre, ami a gyerekek foglalkoztatásán
túl egy szülői csoportot is maga köré gyűjtött. Egy számítástechnikai
szellemi műhely is kialakult a szülők körében. És egyáltalán ezek a
foglalkozások azt eredményezték, hogy a szülő most már nem úgy van,
hogy behozom a gyerekemet és én unatkozom, a gyerek pedig bent van a
fejlesztő foglalkozáson, hanem ők is elkezdtek egymással kommunikálni.
Akinek mozgáskorlátozott a gyereke, az beszélt az asztmás gyerek
szüleivel is, és valóságos fórum alakult ki. A legkülönbözőbb
hátrányokkal rendelkező családok, szülők egymás között kommunikálva
segítették azt, hogy na, hogyan is fejlődjön ez a tevékenység tovább,
milyen foglalkozások legyenek.
A szakmai tevékenység annyiban tágult, hogy egészen korai, tehát 3
éves kortól van már gyerekekkel foglalkozás. Óvodai fejlesztő,
mozgásfejlesztő foglalkozások, amelyektől azt reméljük, hogy 14-15
éves korra hátránya megszűnhet, csökken. Rengeteg apró dolog van, ami
nagy-nagy örömöket okoz. Hogy egy gyereke, például az asztmásoknál
hogyan válik tünetmentessé. Vagy egy mozgáskorlátozott gyerek, aki
csúszott-mászott, már önállóan meg tud tenni 4-5 métert. Vagy szellemi
fogyatékos gyerek el tud mondani egy kis mesét, vagy a bábjátékban
eredményes. Közben a szellemi fogyatékosoknak a középsúlyos
kategóriája önálló intézménnyé vált, a Szülők Fórumáról leváltak,
mivel kiderült, hogy ennek intézményi keret kell, hogy működőképes
legyen.
A gyerekeknek önszervezési tevékenysége is van, van vezetőségük, közös
fórumaik, aztán találkozások a ház többi csoportjával.
Egy-egy szakágban megvan a szülők adott csoportja és megvan maga a
Szülők Fóruma, ami évente közgyűlést tart, ahol most már 4-5 millió
forintos költségvetéssel gazdálkodnak.
Az egyesületnek körülbelül 180 szülő a tagja. Egy közgyűlésen száznál
több szülő vesz részt; 16 szellemi fogyatékos gyerek közül korábban
csak néhány nem volt intézetben, most mindegyik családban él. A
rendelőintézet 130-140 asztmás gyereket tart számon, ebből a Szülők
Fóruma tevékenysége a súlyos asztmás gyerekek szülei legalább 50-en
bekapcsolódnak. Az asztmás gyerekeknél van a radikális beavatkozás, a
bányakezelés, ami 3 hétig tart, van a sókamra, ami folyamatos kezelés
lehet a rendelőintézetben, és most szervezzük a hétvégi rendszeres
kijutást a városból autóbuszokon. Minden új tevékenység, ahogy
elkezdődött például a mozgáskorlátozott gyerekekkel való foglalkozás
is, hozza a szülőket, ők is bekapcsolódnak ebbe az ügybe. De például
az is van, hogy a felnőtt mozgáskorlátozottak egy másik szerveződésben
vannak, de valahogy, mint a bolyhok, ott vannak kívülről a Szülők
Fóruma környékén. Az egyesület intézménnyel való kapcsolódása úgy néz
ki, hogy az egyik kolleganő, aki főállásban a házban dolgozik,
szervező-fejlesztő-népművelőként, az ugyanakkor az egyesület elnöke.
Ő válogatott maga mellé alelnököket. Alelnök az egyik apuka, aki a
számítástechnikában nagyon otthonos, a felesége pedig foglalkozik az
asztmás gyerekekkel, mert az ő 4 gyereke közül kettő elég súlyosan
asztmás. Maga a fórum alkalmaz, fizet folyamatosan pedagógusokat,
konduktorokat, pszichológust, tehát olyan szakembereket, akik a
tevékenység fejlesztéséhez szükségesek. Ezek nem közösségfejlesztők,
ők profi módon megteszik ami a dolguk, de nem várjuk el tőlük, hogy
közösségfejlesztő-szervezőként is közreműködjenek.
Közösségfejlesztőként az egyesület vezetősége és elnöksége működik
közre. Ez az utóbbi év az, amikor minderre már nemcsak Magyaroszágon
figyelnek oda, hanem van érdeklődés külföldről is. Pedagógusok
Svédországból az iskolákat látogatták és eljöttek hozzánk, most egy
kölcsönös látogatás van Svédországból s a Fejlesztési Osztály révén
alakult ki egy angliai kapcsolat. Úgy néz ki, hogy meg lehet találni a
kapcsolódási pontokat és értelmesen lehet ezt az ügyet
továbbfejleszteni.

Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés