Lemezújság archívum

Cím:	A fejlesztői munka esélyei és irányai városokban
Szerző:	Péterfi Ferenc
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1992
Szám:	32.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Újpalotaiak Baráti Köre, Önkormányzó Lakásbérlők Egyesülete Újpalotai Családsegítő Központ
Települések:	Budapest
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés városokban, közösségfejlesztés lakótelepen, közösségfejlesztés
Megjegyzés:	G40_9232.txt
Annotáció:

Péterfi Ferenc
A fejlesztői munka esélyei és irányai városokban
Bizonyára föltűnik az olvasónak, hogy e lapszámban főként falusi terepeket jelöltünk meg a fejlesztői gyakorlat működő példáiként. Ez nem véletlen. De mi lehet ennek az oka?
A központi akarat követése, az öntevékenység - a helyi akarat - kinyilvánításának akadályozására szerveződött korábbi politikai gépezet szerkezete átalakulóban van ugyan, de hatása tartósnak tűnik a társadalom- és közösségfejlesztés területén is. A községekben, főként a földrajzilag elzárt településeken vagy a közigazgatás és lélekszám szerint méginkább periférián lévő volt társközségekben kezdődtek olyan társadalmi folyamatok, amelyek a települések egészét áthatották. Ezeken a helyeken közösségfejlesztők és helyi lakosok (a közösségeik) egymásra találása indított el valódi társadalmi változásokat lassú és szívós munkával, melyek a települések egészére képesek voltak hatást gyakorolni.
Tudjuk, a falu általában olyan léptékű egység, amely még érzékelhető, áttekinthető lakói számára. Egy faluban elinduló határozott társadalmi folyamat - főként ha szakszerű fejlesztői támogatásban részesül - érzékelhető, hozzáférhető az ott élőknek, akkor jó eséllyel csatlakozni (vagy attól éppen eltávolodni) tudnak egyéni érzelmeik szerint. Ilyen helyen talán jobb eséllyel létrehozható olyan helyi akarat, amely társadalmi cselekvéssé - ideális esetben összekapcsolódó cselekvések folyamatává - alakulhat.
Városokban, különösen a történelmi hagyományokkal nem rendelkező több tízezres lélekszámú "szocialista" városokban vagy a nagyvárosok gyökértelen lakótelepein a helyzet ennél bonyolultabb. A viszonyok összekuszáltsága-összetettsége miatt a markáns helyi akaratot is igen nehéz megfogalmazni. S a kialakult építészeti és társadalmi feltételek következtében "egységnyi helyi akaratra" itt nagyobb központi atomizáló erő jut. Ráadásul ha mégis megfogalmazódik ilyen, éppen a viszonyok áttekinthetetlensége miatt az egyszerű polgárnak nehezebb ezt meglelni, erre rátalálni, s méginkább nehéz különféle helyi akaratok körüli cselekvéseknek egymáshoz utat találni. Ezeken a területeken nagyon erősen kell történnie valaminek, hogy feltűnjön az őt körülvevő semlegesítő erők ellenére. S ráadásul nem épültek ki a nyilvánosságnak a fórumjellegű s a technikai eszközök által továbbított információs csatornái. Az egyéni kommunikáció, az informális-személyes csatorna pedig kevés ekkora közeg átvilágításához, az ezen való áttöréshez.
Mégis - a körülmények szerencsés összetalálkozása, néhány erőteljes személyiség - alkotta szakmai műhelyközösség néhány ilyen településen is közösségfejlesztő folyamatot produkált. Jellemző módon ezekközül több éppen a nyilvánosság hiányzó csatornáinak megteremtésében látta a legmegfelelőbb feladatot a maga számára.
Másik jellemző, hogy városok perifériáján vagy egy-egy jól körülhatárolt övezetében születtek s indultak el ilyen folyamatok, pl. Debrecen-Csapókert, Budapest-Újpalota, Pécs, Jászberény, Miskolc-Avas. Arra is van példa, hogy a városból kezdeményezett vagy az innen induló cselekvés a város környezetére irányul, s ott vált ki változási folyamatokat (pl. Salgótarján és Dombóvár a környező falvakra, Tab a környező kistelepülésekre).
A nagyobb közigazgatási egységek - nagyvárosok, több településrészből álló kerületek - valóságos egységeinek, a tényleges helyi társadalomra épülő közigazgatási autonómiák kialakulásának van egy jellegzetes tudati akadálya. Sokan a szűkebb helyi autonómiákban egy korábban kialakult - a gazdasági-közigazgatási látszat-tradicionalitást kifejező - egység megbontását, szétszedését, a szeparálódást kiáltják ki veszélynek. "A lokálpatriotizmus az egység gátja" - tartják. Hosszú harcot, vitákat, érvek halmazát kell még bevetni ahhoz, hogy a szűkebb körű helyi akaratok, társadalmi egységek elfogadását az alulról felfelé való építkezés normális módjának tekintsék. Ha a valóságos építészeti-földrajzi-történelmi-társadalmi keretek által megszabott városrészek kialakíthatnák saját karakterüket, helyzetüktől függő részleges autonómiájukat, s így kötnének szélesebb együttműködést más városrészekkel: ezek az együttélések biztosan nagyobb belső erőt, valóságosabb egységet jelentenének az így összekapcsolódó városrészek számára. A városi fejlesztőmunkának ez a társadalomépítkezés is az egyik fontos részeleme.
A politikai helyzet központosítottságának lebomlása, a fejlesztői munka hazai megizmosodása várhatóan erőteljesebb példákat produkál a közösségfejlesztés városi megjelenésére. Érdemes megfigyelnünk, melyek azok a csomópontok, amelyek körül ez a munka - eddigi tapasztalataink alapján - kibontakozhat.
Elsőként a már említett helyi nyilvánosság fórumainak és technikai csatornáinak kialakítása s a körülötte való szerveződés segítése a fejlesztői munka kínálkozó terepe. Ennek nyomán mind több helyen önálló orgánum - rendszeresen megjelenő városi vagy városrészi helyi lapok, évkönyvek és más kiadványok, másutt helyi kábeltévé társaságok, újabban közösségi rádiós előkészületek (Zalaegerszeg, Tatabánya, Baja) - s az ezt működtető vagy a működésbe beleszóló erős közösségek, szervezetek alakulnak. Ugyancsak a városi nyilvánosság új fórumai közé sorolhatók a mostanában nyílt segítő és információs irodák (Salgótarján, Pécs, Debrecen, Szolnok stb.).
Jellemző ugyanakkor, hogy ezek a közösségek, új társadalmi szervezetek egymáshoz is kezdenek utat, együttműködést, szövetséget találni, erejüket ilyen módon megsokszorozva. Ennek sokféle formája van: Tatabányán Szociális Uniót kezdeményeztek az érintett szervezetek, Pécsett kerekasztalnak nevezik a véleménycsere és az érdekegyeztetés ilyen gyakorlati fórumát. Újpalotán a helyi egyesületek részérdekeik összehangolására egyesületi ligát alakítottak. Ide kapcsolódik az összefogásoknak egyik tipikus oka, hogy városokban az új önkormányzatok főleg pártalapokon jöttek létre, s azokból az egyesületek, polgári körök és más civil szervezetek jórészt kimaradtak. Ahol ez utóbbiak nem fogadták el ezt a helyzetet, nem törődtek bele a képviseleti demokrácia - ilyen szempontból - szűkösebb részvételt kínáló kereteibe, ott ezen szervezetek szövetkezési szándéka, a közös fellépés és cselekvés kínál a fejlesztő számára tennivalókat. Valószínű, hogy ezen a területen a fejlesztőmunka kiemelkedő jelentőségű feladata kell legyen - a közösségek életre segítésén túl - a különféle csoportok egymás közti kommunikációjának a segítése.
A városi közösségfejlesztéssel foglakozók érzékelhetik, hogy - főként a történeti-építészeti értékekkel rendelkező településeken - a városvédő, városszépítő tevékenység s szinte valamennyi városban a környezetvédelem válik a közös akaratnyilvánítás és társadalmi cselekvések sorozatának kiindulópontjává.
Kiemelkedő jelentősége lehet a szociális szerepválalásnak, a gyengék, elesettek, marginalizálódottak vagy a társadalmilag potenciálisan leszakadók megsegítésére való összefogásnak (pl. Pécs, Debrecen, Tatabánya). Főként ott jelentkezhet ez, ahol ilyen szempontból különösen érintett övezetek vannak, s ahol a tradicionális tapasztalatokkal rendelkező egyházak közreműködésére is lehet számítani.
A városi fejlesztőmunka egyik gyakorlati példájaként az alábbiakban vázlatosan bemutatjuk az újpalotai lakótelepen több éve zajló közöségfejlesztői munka folyamatát.
20 éve kezdték a lakótelep 15,5 ezer lakásának átadását a főváros perifáriáján. Kiszolgáló és közösségi intézmények - az általános iskolákat, óvodákat leszámítva - nem épültek: ennek pénzügyi, de vélhetően szándékos politikai okai is voltak. Ebbe, az alapvető városi elemeket nélkülöző "herélt városba" költöztettek közel 60 ezer embert, s mivel a lakáselosztásban éppen a szociálpolitikai kampány zajlott - többségükben nagycsaládosok, csonkacsaládok, munkások és szegény rétegek, cigány családok lakáshoz juttatása - meglehetősen sok szociális feszültség melegágya lett Újpalota.
1978-ban egy népművelői munkacsoport alakult, hogy intézmény nélkül lakótelepi programokat szervezzenek. Az Újpalotai Szabadidő Központ nevet viselő szervezeti egység kb. 13 éves működését négy szakaszban lehet megrajzolni.
1. Az első időszak jellemzője, hogy az alapvető működési kereteket próbálták az itt dolgozók kialakítani: a más funkciójú épületekben - iskolai aulák, tantermek, pártházak, óvodák - és szabad téren szerveztek tömegesen programokat. Ezzel egyidejűleg a lakótelepen működő más helyi szervezetekkel - HNF, Vöröskereszt, általános iskolák, sportegyesület, lakásszövetkezetek, tanácstagok - kerestek a szakemberek együttműködési felületeket - igen váltakozó sikerrel.
2. A következő időszak jellemzője, hogy miközben az eredeti elképzelésnek megfelelően a programszervező tevékenységüket végezték - az időközben elkészült több funkcióra alkalmas szervezőirodájukkal "kiegészülve" -, igyekeztek a városrészben hiányzó intézményi funkciókat is működésükre illeszteni, illetve új formákat, elemeket kialakítani. Az említett iroda információs, tanácsadó, segítő szolgálatokat indított a körzetben fölmerülő szociális, közösségi, kommunikációs, közéleti problémák kezelésének segítésére; a munkatársak mindjobban a közösségfejlesztői szerep betöltésére próbálták alkalmassá tenni önmagukat. Lépcsőházi klubokat szerveztek, lopva alkalmi helyi lapot nyomtattak, az önszerveződés kereteinek feltételeit igyekeztek kialakítani, lakótelepi hagyományteremtő próbálkozásaik voltak. Működésükben mind erőteljesebb szerepet kapott a helyi közélethez való aktív viszony.
3. A harmadik időszak jellemzője, hogy a fejlesztőkké vált szakemberek által szervezett keretből
- különféle funkciók önállósultak, majd intézményesülve kiváltak: könyvtár indult a lakótelepen, az idősek számára gondozási központ (öregek napköziotthona) létesült, megalakult az Újpalotai Családsegítő Szolgálat, beindult a Közösségi Televízió, havonta megjelenő helyi újságot alapítottak, legújabban a munkanélküli fiatalok segítésére speciális tanácsadó iroda nyílt. Egyidejűleg a politikai élet is pluralizálódottt: pártok alakultak, a vállalkozások révén a helyi szolgáltatást különféle kis üzletek próbálják javítani, két középiskola létesült a lakótelepen.
- Elindult a társadalmiasulás, ebben különösen sok érdeme van a közösségfejlesztőknek. Előbb nagy botrányokkal, a 80-as évek elején Újpalotaiak Baráti Köre (UBK) névvel egy lakóhelypártoló egyesület alakult meg, majd később - részben ennek inspirálására - újabb egyesületek indultak el. Az UBK az említett helyi lap alapítója és egyik kiadója, ennek a lapnak néhány környezetvédelemmel foglalkozó írása folytán egy ún. Tóvédő csoport alakult. Különösen érdekesek - témánk szempontjából is - az új egyesületek közül a bérlakásokban élőkből alakult Önkormányzó Lakásbérlő Egyesületek, amelyek kezeknek a lakásoknak-lakóépületeknek a kezelési feladataira, a lakbérek megígért emelésének visszaszorítására vállalkozó, a lakók érdekeit képviselő és érvényesítő szervezetek kívánnak lenni. De alakult a szociális problémák kezelésére is egyesülés, ugyanezt szolgáló alapítványok működnek. Most szerveződik - a helyi fejlesztők kezdeményezésére - a kallódó fiatalok részére alapítványi gimnázium. Ez idő tájt erőteljesebben megjelentek a lakótelepen a különféle egyházak is.
4. A mostani negyedik fejlődési szakasz sajátossága, hogy
- egyrészt alapvetően megváltoztak az Újpalotai Szabadidő Központ működési keretei: az eddigi objektum nélküli szervezet egy megszűnt óvodaszárnyat kapott tanfolyami termeknek, s az egyik volt pártházból közösségi ház alakult;
- másrészt a korábban itt intézményesülő, majd innen kiváló funkciók és más új szervezetek (költségvetési intézmények, társadalmi szervezetek stb.) a kezdeti időszakra jellemző elhatárolódás, önmaguk- tevékenységük definiálása után most a helyi funkciók teljesebb ellátása érdekében egymással szoros kapcsolatokat, együttműködést, tevékenységük bizonyos összehangolását, egymásra építését kezdték el keresni. Ez igen összetett feladat, hiszen egy határozott csoporton (szervezeten) belül is kölcsönös erőfeszítést (tanulást, alkalmazkodást) kíván az érdekegyeztetés, az együttműködés, a kommunikáció kialakítása. Különösen komoly odafigyelést igényel, ha az így létrejött különféle karakterű, érdekű és funkciójú szervezetek vállalkoznak kooperációra, keresik a szuverenitásuk megtartásával az együttműködés módját.
Ebben az össztársadalmi járatlanságunkban a szakértők, a közösségi munkások igen fontos szerepet vállalhatnak. S bár példánkban azt láthattuk, hogy az új lakótelepen az állam által szervezett intézmények még igazán ki sem alakultak, a tradicionálisabb városokban is - ahol ezek azért léteztek - azt tapasztalhatjuk, hogy az állam intézményei az utóbbi években fokozatosan leépülnek. îgy vákuum keletkezik a társadalom működésében, mert az állampolgárok intézményei pedig még nem épültek - vagy jóval lassabban épülnek fel. Összefoglalva mondandónkat, a városokban, de más településeken is a közösségi munkások valóságos szerepvállalása éppen ez utóbbi folyamatnak: az állampolgárok intézményei kialakulásában, kommunikációjuk megteremtésének, a társadalom életébe való beleépülésének segítésében van. Terep ehhez a munkához akad bőven.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés