Lemezújság archívum

Cím:	Közérdekű vagy közhasznú?!
Szerző:	Szeifert Dezső
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1988
Szám:	8.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közhasznú információ, módszertan
Megjegyzés:	kozerd08.pcl
Annotáció:

Szeifert Dezső:
Közérdekű vagy közhasznú?!
Sokan, sokszor, sokat írtak-beszéltek már a közérdekű információról és tették le úgymond a voksukat a "hogyan kell csinálni" témájában. Sajnos mindeddig addig adós maradt "szakirodalmunk" a tartalom definíciójával és bizonyos elméleti alapozásával. Ezen sajnálatos állapot feletti hiányérzetem miatt, a gyakorlati munkából származó tapasztalatok alapján megpróbálom egy rövid elméleti összefoglalóba sűríteni azokat az "alapokat", amelyek hiányoztak vagy szétsodródtak.
Először is két, egyelőre szinonimaként élő fogalmat kell megkülönböztetnünk egy harmadik, még nem igazán közismert fogalomtól. Az egyik a közérdekű-közhasznú információ, a másik a köznapi információ kifejezés.
Lényegében közhasznú minden olyan információ, amely emberek nagytömegű csoportjainak (vagy akár az emberiségnek) praktikus szellemi és testi létezéséhez szükséges. Például a napi hőmérséklet ismerete közhasznú információ, hiszen az emberek nagy csoportjának (pl. egy tájegység, ország lakói) egész napi vagy csak egy adott időintervallumon belüli viselkedését (melegen öltözködöm...) határozza meg. Ehhez a viselkedéshez a köznapi információ nyújt segítséget (mit vegyek fel, hogyan kell kötni a nyakkendőt stb.). Megnevezéséből is következik, hogy azon haszoninformációk összessége, amely az emberek kisebb csoportjának biológiai, társadalmi, gazdasági életvitelének optimális beállításához és szintentartásához szükségesek.
Könyvtári szemszögből a köznapi információkérés a referens kérdés egyik speciális, egyelőre tájékoztatási segédeszközökkel rosszul ellátott fajtája.
Ez utóbbi az, amelynek hiányát vagy csak hézagos csordogálását látva "újdonságként" a 80-as évek közepétől egyre több könyvtár próbálkozott és próbálkozik rendszerezésével, feltárásával és szolgáltatásával.
A köznapi információról
Maga az információ három, bizonyos ponton egymást fedő ismeretágra bontható. Az első a helyi, a második az általános, mindenki számára egyaránt érdekes, a harmadik pedig az "átlapolt" információk köre. A sokágú ismeretigény, a sokkszempontú, gyakran additív keresését igénylő kérdések megválaszolása hagyományos módszerekkel egyre nehezebb, így - legalább az információk megfelelő tálalásához - a számítógép szinte nélkülözhetetlen. Igaz ez bármelyik ágra, de főként a harmadikra, amely kimondottan erre épít.
A fő információtípusok nagyjából városi szintig "futnak" együtt. Itt még megfelelő mennyiségű anyag állhat rendelkezésre külön-külön is, amely az elkülönítést még lehetővé teszi, "lejjebb" viszont az általános információk maradnak szinte egyeduralkodók a helyi információk szűk köre és gyakran gyors kiismerhetősége, köztudottsága miatt. (Pl. a falusiak nagyon jól tudják, hogy mikor van nyitva a bolt, mikor rendel az orvos stb.)
Helyi információk
A köznapi információnak "közfelfogott" megjelenési formája. Egy adott hely (város, község), körzet állampolgári vagy biológiai szükségből eredő napi igényeit kell kielégítenie. Az ilyen típusú (referensz) kérdés sajátossága az, hogy a rá adandó válaszok - az esetek legnagyobb részében - faktografikusak. Naprakészen tartásuk nélkülözhetetlen lenne, tartalma nagyon gyorsan változik (személycserék, költözések stb.), mégis ez az, ami az adatközlés és frissítés hazai (rossz) gyakorlata miatt nehezen megoldható. Ennek ellenére vagy éppen ezért az ilyen típusú információt hordozó dokumentumokat érdemes különgyűjteményként (téka, lefűzött mappa stb.) az érdeklődök számára közvetlenül hozzáférhetővé tenni. Mégsem ezt érzem a helyi információs szolgáltatás "üdvözítő" útjának. A könyvtár ugyanis - definíciója szerint - az általa gyűjtött dokumentumokat nem csak tárolja és közvetíti, hanem fel is tárja: dokumentumokon kívül információt is szolgáltat. Az így elhelyezett anyagok legnagyobb része - szempontunkból - redundáns, mi több, bizonytalan, mivel nem az "illetékes" helytől kapja meg a kérdező a közvetlen, személyre szabott választ, hanem egy közvetítő szerven keresztül, aki végül ugynis csak a hiteles helyhez kénytelen utalni az érdeklődőt. Például, ha valaki rendszeres szociális támogatásban szeretne részesülni, az esetleg egy, a helyi tanács szociális osztályától kapott anyagból erről többet megtud, de a pontos (és fontosat!) ugyanis a tanács illetékes ügyintézője fogja megmondani (nyílván naprakészen).
Tehát érdemes az ilyen - viszonylag bőbeszédű - dokumentumokat gyűjteni, de valójában ezekből csak a működési információkat érdemes és kell kinyerni. Ezek a "mit, mikor, hol" klasszikus kérdéshármasára kell, hogy tudjanak választ adni. Például kár időt és energiát pocsékolni az OTP valamennyi hiteléről hiteles információk beszerzésére, amikor elég csak annyit tudni, hogy az érdeklődőt pontosan hol, mikor tudják erről tájékoztatni (nyitva tartás, cím, telefonszám, esetleg ügyintéző).
Van még egy - számunkra rossz - tulajdonsága ennek az információtípusnak: az adott hely, helység csaknem valamennyi lakójának mindig kezeügyében kell, hogy legyen. Igaz, mi bővebb információt tudunk nyújtani, de ezt csak nyitvatartási időhöz és gyakran dokumentumhoz kötötten. Ezzel szemben ezek az infomációk (és itt a működési információkra gondolok) olyannyira fontosak és (szó szerint) praktikusak, hogy megszervezésüket semmiféle korlátnak nem szabad gátolnia. (Pl.: az egy sarokkal arrébb levő bolt nyitva tartásáért nem feltétlen kell megkeresni a könyvtárat!)
Ezt a problémát csakis egy helyi információs adattár többszöri ki- és közreadásával lehet megoldani - kettős haszonnal. Először is talán minden ügy az öt megillet fórum elé hivatali időben kerül, idegeskedések és vad mendemondák (gyakran tévedések) nélkül. Másodszor a kiadó (a könyvtár) image-ja sem elhanyagolható, amit egy ilyen anyaggal megalapozhat.
Még egy dolog: a legtöbb, már létező információs iroda (vagy szolgáltatás) szinte csakis helyi információkkal foglalkozik, hiszen ez az az információtípus, amely nem feltétlenül igényli a dokumentum hátteret.
Általános információk
A köznapi információnak ez a megjelenítési formája a helyhez nem kötött biológiai, társadalmi, gazdasági információk ("emberi teljesség") körére terjed ki. Ugyanúgy választ kell tudni adnia a "házi" kérdésekre, pl. hogyan lehet otthon olcsón kifényesíteni az aranygyűrűt, mint esetleg az intim, sokszor csak felületesen érintett biológiai problémákra (szex szülés után).
Jellegzetessége (legalábbis számunkra) az, hogy míg a helyi információk esetében konkrét adatot kell közölni, itt leginkább csak a kérdés megválaszolásához szükséges adatot tartalmazó forrását lehet megjelölni. Ezután a faktografikus adat (ami lehet, hogy az utóbbi esetben nem is annyira faktografikus) megtalálása már csak olyan "dokumentumbázis" kérdése, mint amilyenekkel a legtöbb könyvtár rendelkezik. (Pl. a nyakkendőkötésről az Ez a Divat 1985 évi 1. számának 58. oldalától található leírás.)
Ugyanakkor bizonyos esetekben nem tekinthetünk el a konkrét adat "forrásként" való közlésétől. Erre akkor kerül sor, ha pl. reklámból szűrhető ki, és rendkívül rövid az információ (pl. a sportpályaépítéshez szükséges vörös salakot a 2. sz. Volán Vállalattól (Salgótarján, cím stb.) lehet fuvarral együtt beszerezni.
A köznapi információnak ez az ága szinte kínálja a központi feltárás és terjesztés lehetőségét. Nem véletlenül jelent és jelenik meg a hagyományos könyvtári kiadványtípusok sokasága (ajánló és témabibliográfiák, Praktéka-bibliográfia stb.).
Mindezek ellenére az általános információ "feltárásai" nem tartoz(hat)nak a klasszikus "címleírás és annotáció" orientált kiadványokhoz. Sokkal fontosabb a nyelvileg legrövidebben kifejthető és kinyerhető információ- a közlés. Ez többféleképpen jelenik (jelenhet) meg: pl. a Tudja-e hogy kérheti? ajánlóbibliográfia sorozat egyes darabjainál a hagyományos annotált "förész" mellé, sőt méretben elé zárkózott fel a mutatórész, amely a célinformációk gyors kinyerését és a források pontos megtalálását teszi lehetővé. Összefügg ez a "rohanó világ" tendenciájával - egyre kevesebb (a számítógépesek mondják így) a "legelésző, böngésző (browse) és egyre több a pragmatikus. Főképp így kell lennie ennek egy hasznothajtani akaró információ-feltárásnál.
A tájékoztató apparátus viszonylagos bősége jelzi - az általános információ valahol nagyon közel van a más típusú referensz kérdésekhez. Feltárása már korábban is folyt, csak akkor még nem volt "neve", egyszerűen csak hasznos volt (pl. bizonyos jogi kérdésekre választ adó források stb.) Katalógusok épültek, s épülnek most is, ha lenne esetleg ilyen típusú központi szolgáltatás - ám ezen úgy tűnik túllépett az élet. Legtöbbször ugyanis lehetetlen 1, max. 3 tárgyszóba sűríteni az információtartalmat (a mindig ismétlődő "bibliográfiai leírásról" nem is beszélve...), leginkább ezek sokszorosára van szükség. Ráadásul ha nem szerepel mindegyik a cédulán, a közlés csonkul, érthetetlen marad.
Az ETO-hoz hasonló "tárgykörös" hierarchikus rendszerekről már szót sem érdemes ejteni, hiszen ezek a könyvtárügynek és a köznapi információ feltárásának kihalásra ítélt mastodonjai.
Egy biztosnak látszik: az általános információs közlésnek nagyon közel kell állnia a mindennapi beszélt nyelvhez, külön-külön is értelmes, visszakeresésre alkalmas egységeinek pedig egyszerre, együtt kell szerepelniük az érthetőség miatt. Ilyen pl. az egyszerű bővített mondat: biológiai növényvédelem lótetű ellen=Kertészet-Szőlészet 85/8-13.p.
Előttünk a teljes információ és a forrása - többre úgyhiszem nincs szükség. Ezzel kell valamit kezdeni, mert ezt a felhasználó is érti. "Ráengedve" pl. a számítógépet, az sok ilyenből kötetkatalógust gyárt (mennyivel olcsóbb, mint a cédulasokszorosítás!), az elképzelhető keresőképekhez (biológiai, növény, lótetű) elforgatva a mondatot (kwick-index), vagy kiemelve belőle a sor elejére ugyanezeket (kwock-index).
A lehetőségek korlátlanok és ezekhez közel sem vagyunk még. Mindenesetre már látszik - a helyi információk "háziasságával" szemben az általános információ "intézményes" - megfelelő dokumentumbázis nélkül csak egy puszta lehetőség, üres ismeret.
"Átlapolt" információ
A köznapi információ harmadik, mindezidáig csak általam emlegetett formája, amelyhez szinte nélkülözhetetlen a számítógép. Lényegében ez nem más, mint pl. önismereti tesztek, optimalizáló programok stb. összessége.
Közös ismertetőjegyük az, hogy "papírról", azaz valamilyen könyvből, folyóiratból indulnak és a számítógép (valamint az emberi agy) nyújtotta lehetőségeket a legmaximálisabban kihasználják. Valójában speciális adatközlő (és megfizettethető) szolgáltatás keretében találkozhat velük a felhasználó.
Pl. túrázáshoz optimális útiterv összeállítás (napi km, nevezetességek, szálláslehetőségek, legolcsóbb megoldások.) Ehhez csupán egy üres, keretjellegű működtetőprogramra van szükség, amelyben az adatokat cserélgetve mindig az aktuális kérdésnek megfelelő optimalizálás zajlik le. Alapanyagul természetesen az útikönyvek szolgálnak, amelyekből a szükséges információkat a gépbe kell juttatni. Így pl. létre lehet hozni felvidéki túra, dél-dunántúli túra stb. adathalmazokat, amelyeket a működtető programba behívva "megdolgozhatunk".
Ugyanígy pl. gyermeknek utónevet is ajánlhatunk a kérdező nevének és kéréseinek megfelelően a gép segítségével (ehhez alap az Utónévkönyv, és néhány hangtani dolgozat a működtető algoritmus felállításához). Mint a példákból is kiderült, ezek már olyan szolgáltatások, ahol az információ átépült, célszerűbbé vált. Úgy érzem, hogy valójában így lehet a számítógépet közelebb hozni a hétköznapok emberéhez és a szintézisre képtelenek számára is valamilyen módon hasznosíthatóvá tenni a könyvekben, folyóiratokban tárolt emberi tudás egy részét.
Következtetések
A köznapi információ röviden felvázolt három "ága" szorosan összefügg (főként az első kettő), egymástól elválaszthatatlan. Pl. általános információ azaz, ha megmondjuk, hogy melyik újságban írtak arról, hogy mi a kilépett munkakönyvi bejegyzés következménye. Ugyanakkor helyi lesz, esetleg e mellé azt is hozzátesszük, hogy a népfront jogásza minden kedden 17-19 óráig a TIT klubhelyiségében ingyenes jogi tanácsadást tart. Ebből is kiviláglik, hogy a köznapi információt lehetőség szerint egy olyan intézménynek kell szolgáltatnia, amely képes kielégíteni egy általános információs központtal szemben támasztott igényeket, valamint megfelelő dokumentumbázissal is rendelkezik.
Mindenre mégsem kell azért vállalkoznia a könyvtárnak. Nem szabad ugyanis a lakossági "tájékoztató intézmények" funkciózavarásból eredő információhiányt pótolandó, plusz, nem sajátosságainak megfelelő profilt felvállalni. Nem lehet elégszer hangoztatni: a közművelődési könyvtár dokumentumok gyűjtésére, feltárására és lakossági szolgáltatására rendelt intézmény, nem programszervező, munka-erőközvetítő stb. iroda. Ennek megfelelően kell megválasztani a köznapi információs tevékenységet. Legyen ez "folyóiratos, könyves, köznapi tékás, kivágatós", de semmi esetre sem típusidegen, kegyelemkenyérért "strichelő".
A könyvtár köznapi információi mindig szekunder jellegűek! A helyi információnál primer pl. a tanácsi tisztviselő naprakész közlése, az általános információnál pedig pl. a kezelőorvos személyreszóló tanácsai.
S ha már a könyvtár marad a típusa "kaptafájánál", a lakossági ellátásról sem szabad megfeledkeznie. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy a termelő vállalatoknak nyújtott információs szolgáltatások árából a csökkenő költségvetést tartósan ki lehet egészíteni. Könnyen bebizonyítható az ellenkezője, annak ellenére, hogy a hasonló munkát végző szakkönyvtárak "némileg" drágábbak (de fittebbek, gazdagabb a kínálatuk). Egy-két év múlva a közművelődési könyvtár nem lesz igazi konkurencia a számukra.
Inkább a lakosság felé kell fordulni, nekik kell bebizonyítani, hogy a könyvtár nem csak a "magashomlokúak" szórakozóhelye, úri passzió, hanem mindenki számára hasznot hajtó, mindenkinek a maga eszközeivel segíteni akaró és segíteni tudó intézmény.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés