Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Helyi fejlesztés és helyi erőforrások
Szerző:
Allefresde; Maurice
Folyóirat:
PC Lemezújság
Állomány:
Év:
1992
Szám:
28.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Lyon /Franciaország/
Tárgyszavak:
helyi fejlesztés, erőforrás
Megjegyzés:
G30_9228.txt
Annotáció:

Helyi fejlesztés és helyi erőforrások
(A "helyi erőforrások" fogalmának újbóli meghatározása felé)
Gyakran hangzik el az a kijelentés, hogy a helyi fejlesztés a helyi erőforrások optimális felhasználásának eredménye. Ez az elv, mint olyan, kétségtelenül megállja a helyét. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy változatlanul csekély gyakorlati haszonnal fog járni és továbbra is ellentmondásos értékelések kerülnek majd napvilágra egy adott térség fejlődési esélyeiről mindaddig, amíg nem sikerül egyértelműen tisztázni, mit is jelent a - fizikai vagy emberi - erőforrás, tehát mit ismerünk el erőforrásnak és mit nem.
A kérdésfelvetés nem szemantikus jellegű. A vita, amelyet el kell indítani nem az "erőforrás" kifejezés tartalmának a boncolgatását célozza, nem ilyenfajta akadémiai vitáról van szó. Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy az erőforrás fogalma értelmezés kérdése. Más szóval egy "erőforrás"-nak a megjelölése egy bizonyos értelmezésre, tehát állásfoglalásra vezethető vissza. Továbbá arra is rá kell mutatni, hogy a fejlődési vagy növekedési stratégiáktól függően erőforrásnak tekintenek egymástól rendkívül eltérő fizikai és emberi adottságokat. Egy társág erőforrásainak felmérése és értékelése nem egy semleges cselekedet, nem a megvalósítani kívánt fejlesztési tervtől függetlenül történik és nem független attól sem, hogy ez a terv milyen gazdasági rendszerbe illeszkedik be.
Még konkrétabban szólva, meg kell próbálnunk magyarázatot adni arra, hogy egyes térségek erőforrásainak túlságosan korlátozott értékeléséből adódóan miként ítélték ezeket a térségeket arra, hogy ne fejlődhessenek, illetve arra, hogy még mélyebbre süllyedjenek az elmaradottság állapotába. Rá kell tehát mutatnunk arra, hogy a manapság szegénynek vagy fejletlennek tekintett térségek erőforrásainak egy másfajta felleltározása esetén milyen módon lehetne kialakítani egy olyan helyi fejlesztési stratégiát, amely eddig el nem ismert vagy nem kellőképpen igénybe vett helyi erőforrások mozgósításán alapulna.
1. Először is, szögezzünk le néhány nyilvánvaló tényt:
Az erőforrás fogalma szubjektív fogalom, mert az ember alakította ki. A természetben egy meghatározott helyen minden erőforrás vagy semmi sem az, a szerint, hogy az emberek mit tehetnek vagy mit akarnak tenni vele. Csak az erőforrás, amit annak becsülnek. Ez az oka annak, hogy az erőforrás fogalma kettős, tértől és egyben időtől függő fogalom.
- Ami ma erőforrás, esetleg holnap már nem lesz az. Ennek két oka van. Az egyik: az erőforrás kimerülése vagy fizikai megszűnése (egy nyersolaj lelőhely nem kifogyhatatlan; egy ember tudása és hozzáértése elvész, ha az illető meghal). Egy adott erőforrás kihasználásában bekövetkező történelmi változás annak tudható be, hogy elállnak egy adott helyi erőforrás további kiaknázásától.
- És fordítva, ami ma még nem erőforrás, holnap már azzá válhat. Ehhez tenni akarás és tényleges lehetőség kell: egy új erőforrás mozgósítására irányuló akarat a műszaki fejlődés és a technológiai megoldások kiválasztásának függvénye. így például az a típusú homokos tengerpart, mint amilyen Fos sur Mer-nél vagy Dunperque-nél található, csak akkor vált erőforrássá, amikor az alacsonyan fekvő kikötők mélyítési technikájának a fejlődése ezt lehetővé tette, és attól a naptól lett azzá, hogy a kohászattal kapcsolatos politika keretében döntés született a tengerparti sávok hasznosítására.
- Amit itt erőforrásnak tekintenek, nem mindig annak vélik másutt, más országokban. Ez érvényesül a természeti erőforrások (például az erdők) esetében, de még inkább mind mennyiségi, mind minőségi szempontból az emberi erőforrásokat illetően. Egy és ugyanazon térségben sok emberrel rendelkezni csak az emberi munkaerő alapján működő társadalmak számára jelent erőforrást. A lakosság kézügyességét és szellemi értékeit, a hagyományos tudást és hozzáértést nagyon eltérő módon hasznosítják a földkerekségen annak dacára, hogy mindenütt erőforrás-tőkét képviselnek.
Az a tény, hogy a történelem során mást és mást tekintettek erőforrásnak, hogy ma azonos erőforrásokat másként használnak fel a föld különböző pontjain, hogy itt nem hasznosítanak egy olyan erőforrást, amelyet pedig máshol igen intenzíven aknáznak ki azzal magyarázható, hogy minden gazdasági rendszernek meg van a maga saját erőforrás katalógusa és minden gazdasági rendszer saját értékrendje szerint ítéli meg azokat a specifikus erőforrásokat, amelyeken a rendszer alapszik.
Egy térség erőforrásainak megjelölése, ezen erőforrások hasznosításának, megőrzésének és karbantartásának módja más és más képet mutat a szerint, hogy az emberek milyen gazdasági rendszert választanak maguknak és hogy ez a rendszer milyen nagyságú területre terjed ki. így például nem azonos fizikai és emberi erőforrások kerülnek hasznosításra, ha a mezőgazdaság a nemzeti piac, illetve a világpiac számára termel vagy pedig alapvetően a helyi lakosság ellátását szolgálja.
2. Melyek azok az erőforrások, amelyeket az uralkodó európai vagy amerikai gazdasági rendszerben mozgósítanak és hasznosítanak? Az a növekedési modell, amelyet a "fejlett"-nek vagy "élenjáró"-nak mondott ipari társadalmaink és nagyvárosi közösségeink magukévá tettek restriktív és szelektív módon határozza meg a térségek erőforrásait. Próbáljunk erre magyarázatot adni.
A piacgazdaság - mindenütt, ahol létrehozták, szerte a világon - a jobbító korrekciók ellenére is változatlanul az alábbi három alapvető célkitűzésre épül:
- a maximális gazdasági profit-ráta elérése
- a tömegtermelés biztosítása
- világméretű szerveződés. Ennek következményei a hasznosítható erőforrásokra és értékesítésük módjára nézve világosak és logikusak. Hadd idézzünk közülük néhányat:
- Egy adott térségben csak azokat a fizikai és emberi erőforrásokat kutatják fel és hasznosítják, amelyek rentábilis gazdálkodást tesznek lehetővé. így például inkább a gépesítésre és a tömegtermelésre alkalmas síkságokat, mint a lejtős területeket; vagy pedig a piac követelményeinek és a verseny törvényeinek megfelelő volumeneket és minőséget kínáló nyersanyag lelőhelyeket; vagy továbbá a sablon feladatokra alkalmazható aktív fiatalok munkaerejét.
- Az uralkodó gazdasági rendszer tehát válogat minden egyes térség erőforrásai között. Ennek eredményeként létrejött a térségeknek egy olyan rangsorolása, amely nem a valódi vagy a potenciális erőforrásaikon, hanem csupán erőforrásaiknak azon a részén alapul, amelyet az uralkodó gazdasági rendszer gazdaságilag kifizetődőnek ítél. A "gazdagnak vélt és a "szegény"-nek kinyilvánított térségeket nem annyira a rendelkezésre álló erőforrásaik miatt minősítik ennek vagy annak, hanem sokkal inkább attól függően, hogy az érvényesülő gazdasági rendszernek szüksége van-e rájuk vagy sem. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a jelenleg szegény és a fejlődésben elmaradt térségek többsége nem mindig volt az a múltban, holott saját erőforrásaikban nem történt változás.
- E miatt kárbavész a szegény térségeink valóságos erőforrásainak egy jelentős része tekintve, hogy nem ismerik el azokat és nem is hasznosítják; példaként hozható fel erre vonatkozóan akár a művelésre alkalmas földek parlagon hagyása, a lakóházak elnéptelenedése, a népi tudás vagy kézügyesség hasznosítási lehetőségeinek elmaradása, vagy akár a földközi tengeri lejtők teraszos megművelésre történt hiábavaló, ma már haszontalan átalakítása; és utalhatunk azokra a természet adta erőforrásokra is (mint pld. a gesztenye vagy az oliva- bogyó), amelyek veszendőbe mennek, mivel szedésüket a piacra épülő gazdaságunk nem tartja kifizetődőnek.
- Ami még ennél is súlyosabb az, hogy ezeknek a térségeknek a lakossága már nem is tudja pontosan megítélni, milyen erőforrások állnak a rendelkezésére. Miután e térségeket nem sorolták be az eredményeket felmutató területek közé a növekedést nélkülözni kényszerülő zónákban a kirekesztettség érzése, a helyi környezettel való kollektív szakításra utaló magatartás és néhol az elkerülhetetlen sorscsapás érzete alakult ki. Az uralkodó gazdagági modell áldozatául esett, elszegényedett agrártérségeink nagyobb részében a lakosság már nincs tudatában annak, hogy milyen saját erőforrásokat tudhat magáénak, illetve annak, hogy milyen erőforrások rejlenek a helyi környezetben. Ez annál is inkább így van, mivel ezeknek az erőforrásoknak időszakonkénti felmérését külső szakembergárda vagy szakértői csoport nem pedig a lakosság végzi és a külső szakértők azok, akik ezen erőforrások létére vagy hiányára következtetnek.
- A piacgazdaság keretében mozgósítható erőforrások hiányának ürügyén sok térségünk belekerült az elszegényedés és az elsivatagosodás halálos kimenetelű folyamatába. Ez a folyamat a területek elnéptelenedését idézte elő, belső, sőt nemzetközi jellegű népvándorlást váltott ki. Ennek hatására az érintett térségek helyi társadalmai mennyiségileg és minőségileg meggyengültek és függő helyzetbe sodródtak: tudniillik valahányszor a terjeszkedés diktálta szükségletek miatt az uralkodó gazdasági rendszer felkutat, illetve felfedez időről időre valamilyen hasznosítható erőforrást ezekben a legyengült térségekben, akkor ennek az erőforrásnak a kiaknázásáról kívülről gondoskodnak olyan döntéshozó központok, amelyeknek nem célja, (vagy nem elsődleges célja) a térség helyi fejlesztése. Más esetekben még egyszerűbb megoldáshoz folyamodnak, a helyi erőforrások nyers állapotban elszállítják és más térségekben használják fel, ahol ezek az erőforrások ez utóbbiak fejlődéséhez járulnak hozzá. - A helyi erőforrások léte és a helyi fejlesztés hiánya tekintetében a fent említett módon megfigyelhető torzulás nem csak az uralkodó gazdasági rendszer kívülről történő érvényesítésének a következménye. Számos olyan eset tapasztalható, amikor egy helyi erőforrás eltékozlása a kereskedelem-centrikus gondolkodásmód logikájából fakadóan magához a helyi lakossághoz tartozó egyének vagy csoportok kezdeményezésére következik be: egy jó minőségű megművelhető földet például - amely erőforrást jelent a helyi mezőgazdasági termelés számára - a tulajdonos néha egy idegenforgalmi központ felépíttetésére használja fel; egy különös, de sokat eláruló jelenségnek lehetünk jelenleg tanúi Korzikán vagy a Provence-i tájegység belső körzeteiben a P.O.S.-ek (Földfoglalási Tervek) kialakítása nyomán. Ezekben a francia régiókban a mezőgazdasági szakemberek - akik művelésre alkalmas földek termelői és egyben tulajdonosai - ahelyett, hogy megvédenék a mezőgazdasági termelésre hivatott földterületet ennek az erőforrásnak a megőrzése és produktív módon történő hasznosítása érdekében, egyre inkább úgy döntenek, hogy földjüket építkezés céljaira bocsátják áruba azaz átengedik azt az ingatlan piacnak. Ezeknek a térségeknek a megművelhető földterülete mind jobban veszít termelési értékéből és maguk a földművesek azok, akik eltékozolják ezt az erőforrást, melynek elsősorban kereskedelmi értékét nézik. A helyi fejlesztés iránt ma megnyilvánuló érdeklődés és annak szükségessége, hogy a makrogazdasági modell válsága okozta hatások enyhítése érdekében elősegítsük ezt a mikroregionális szintű fejlődést ismét a helyi erőforrásokra irányítja a figyelmünket. Ez arra indít bennünket, hogy a helyi erőforrások újszerű meghatározására és másfajta értékelésükre törekedjünk, már amennyiben azt akarjuk, hogy célszerűbben kerüljenek felhasználásra és önállóbb helyi fejlesztési tervek megvalósítását szolgálják.
3. Van-e mód arra, hogy néhány helyi erőforrás segítségével újra fejlődésnek induljanak a növekedést nélkülöző vagy a válság által erősen sújtott térségek?
Megjegyzéseim főként a deprimált, fejlődésben elmaradt agrár- térségeinkkel kapcsolatosak és bizonyára nem vonatkoztathatóak "egy az egyben" sem a nagyvárosi jellegű településekre, sem a jelentősebb ipari térségekre, sem pedig azokra a mezőgazdasági területekre, amelyek egyelőre még kedvező helyet foglalnak el a piacgazdaságban. Azoknak az agrártérségeknek, amelyeknek erőforrásait az uralkodó gazdasági rendszerünk nem ítélte rentábilisnak, és amelyek e miatt gazdasági modellünk expanziós szakaszában a kirekesztés, a marginalizálódás vagy a függőség, illetve a segítségreszorulás állapotába kerültek ma már nyilvánvalóan nem igen van esélyük arra, hogy a gazdasági modell jóvoltából, annak erejére támaszkodva induljanak fejlődésnek: ez a modell ugyanis a nehézségek és a válság szakaszába jutott el; negatív hatásai jól láthatóak; mindinkább veszít a hitelességéből; hatóterülete fokról fokra szűkül az újabb gazdasági és szociális stratégiák előrenyomulásával és ez utóbbiak javára. Ezekben a térségekben tehát a helyi fejlesztés nem sokat várhat a külső modelltől. A fejlesztés ezentúl már csak a helyi lakosság által kidolgozott sajátos alternatív stratégiákon és a helyileg önállóan kialakított terveken alapulhat, még pedig a lakosság szükségleteinek és erőforrásainak újfajta értékeléséből, illetve egybevetéséből kiindulva.
A legjobb helyi fejlesztési terv az, amely leginkább összhangban van a helyi lakosság gazdasági, szociális és kulturális szükségleteivel, és amely éppen ezért a lehető legjobban hasznosítja a helyi környezet saját fizikai és emberi erőforrásait.
Az ilyen tervnek a kidolgozása és megvalaósítása tehát nagyfokú önállóságot igényel a célok, a mozgósítandó eszközök és erőforrások meghatározásában. Egyébként megfigyelhető, hogy jelenleg a közigazgatás és az államnak a hatalmi struktúráiban ilyen irányú módosulás megy végbe.
A legönállóbb helyi fejlesztésnek azonban nem kedvez, ha egyben a legautarchikusabb is. Egyébként kevés olyan helyi közösség létezik, amelynek területén meg volnának az önfejlesztéshez nélkülözhetetlen összes erőforrások. Ezért, bár a helyi fejlesztéshez elsősorban és mindenekelőtt a rendelkezésre álló valamennyi helyi erőforrás használandó fel, ugyanakkor szükség van a szomszédos térségek kiegészítő erőforrásaira is.
Ennek révén a függőségi viszonyt a szolidaritás váltja fel, nagyobb egyenlőség alakul ki a közösségek közötti csere-rendszerben, jobban hasznosulnak az egyes térségek eltérő erőforrásai és újszerűen vetődik fel az állam kiegyenlítő szerepe.
Ezek után próbáljuk meg néhány konkrét megállapítás útján röviden felvázolni azt, hogy a helyi lakosság által és annak számára programozott helyi fejlesztés miként vezet újabb és újabb erőforrások felfedezéséhez, a szükséges fizikai és emberi erőforrások bővítéséhez és hatalmas arányú diverszifikálásához, és hogyan teremt a helyi fejlesztés egy jóval termelékenyebb viszont a lakosság és környezete között.
Az a helyi lakosság, amely maximális mértékben igyekszik gondoskodni saját élelmiszer-ellátásáról - nem alapvetően az önellátás módszerével, hanem azzal, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználja a termelők és a fogyasztók közötti minél szűkebb pénzügyi körforgás adta lehetőségeket - a helyi termelés növelése érdekében arra törekszik, hogy megművelje a rendelkezésre álló teljes mezőgazdasági területet, hogy kihasználja az összes legelőket, hogy igénybe vegye az összes vízforrásokat, hogy hasznára fordítsa a helyi éghajlat nyújtotta lehetőségeket, a dolgozók által ismert valamennyi technológiát, más szóval minden rendelkezésre álló helyi erőforrást. Az olyan helyi lakosság, amely saját fejlődése támasztotta követelményeknek megfelelően azon van, hogy helyben, maximálisan feldolgozza mezőgazdaságának és állattenyésztésének nyers termékeit elkerülhetetlenül arra törekszik, hogy optimálisan valorizálja az összes emberi erőforrásokat, más szóval, hogy a lehető legjobban hasznosítsa a helyileg rendelkezésre álló munkaerőt, az ott-lakók kézi és szellemi szakképzettségét, amely külön-külön és összességében is erőforrást jelent (akár a hagyományos, akár az új, a körülmények által felszínre hozott vagy azok miatt elsajátított szakértelemről van szó). Egész sor - a makro-gazdaság által fitymált - ásványi és növényi nyersanyag perspektivikusan önálló helyi felhasználásra és valorizálásra kerülhet a helyi vagy a mikroregionális piac igényeinek kielégítésére. Hasonlóképpen helyileg magas szinten feldolgozott, illetve kiemelkedő színvonalon előállított helyi termékek felválthatják - igaz, magasabb ár mellett - azokat a szabvány, általánosan elterjedt termékeket, amelyeket gazdasági rendszserünk a helyi, regionális vagy nemzeti piacra kényszerített. Ezzel magyarázható például a magángazdaságok által készített termékek vagy a helyi kézműipari termékek mostani térhódítása.
Ha távlataiban tekintünk a helyi fejlődésre akkor azt látjuk, hogy kihasználatlanul hagyott nagyon is eltérő fizikai és emberi erőforrások, mint amilyenek a szüretelt termékek, a hulladékok vagy pedig olyan szellemi erőforrások, mint például az emberi leleményesség, az egyéni kezdeményezés, a vállalkozásra, az együttműködésre, a kigondolásra, a dolgok és a környező világ megváltoztatására irányuló kollektív készség, hogy mindezek az erőforrások a munka, és életkörülmények átalakításának az eszközeivé válnak.
Más körülmények között alkalmam nyílt annak kimondására, hogy a helyi fejlesztés a helyi lakosság saját kulturális termelésének a fellendítését is feltételezi. Amiből az következik, hogy erőforrásnak tekintendő minden helyi lakosságnak - a múltban gyakran bebizonyított - azon valóságos képessége, hogy saját kultúrát produkáljon önazonosságának megőrzése érdekében, nem pedig a folklór igényei szerint.
A végtelenségig lehetne felsorolni azokat az erőforrásokat, amelyekkel az emberek a föld legtöbb térségében rendelkeznek és mindazokat a technikai erőforrásokat, amelyeket feltalálnak akkor, amikor visszakapják a jogot és a valós lehetőséget arra, hogy véghez vigyék saját fejlődésüket.
Úgy tűnik, eljött az ideje annak, hogy újra megtanítsuk az embereket a helyben rendelkezésükre álló erőforrások természetének és nagyságának megismerésére s mindenekelőtt ismét tudatára ébresszük őket annak, hogy maguk is részei egyénileg és közösen ezeknek az erőforrásoknak. Ez, minden bizonnyal a számunkra eddig hivatkozási alapul szolgáló gazdasági modell mélyreható átalakítását, illetve a fizikai és emberi erőforrások eddigi felhasználási módjának megváltoztatását igényli. Ezen túlmenően ez megköveteli továbbá, hogy változás menjen végbe a gazdasági modellünk által társadalmainkban kialakított egyéni és kollektív gondolkodási módban is.
Főként azonban mindez azt feltételezi, hogy mindenütt, valamennyi térségünkben, beleértve az elmaradott területeket is, és elsősorban ott, meginduljon a férfiak és a nők széleskörű képzése annak érdekében, hogy erőforrásaikat másképpen értékeljék és az eddiginél jobban hasznosítsák.
Maurice, ALLEFRESDE
69 rue E. Herriot
69002 LYON
Tel: 78372704 (lakás) 78673232 (hiv.)


Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés