Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Piccolo Communitů
Szerző:
Csató Zsuzsa
Folyóirat:
PC Lemezújság
Állomány:
Év:
1989
Szám:
15.sz.
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Conegliano /Észak-Olaszország/
Tárgyszavak:
kábítószer, kábítószer elvonókúra, elvonókúra
Megjegyzés:
p~ccolo15.pcl
Annotáció:


Piccoló Communita
Kicsiny közösség - ez a neve annak az Észak-Olaszország egyik kisvárosában, Coneglianoban élő csoportnak, amely céljául azt tűzte ki, hogy az ezt kívánó fiatalokat megszabadítsa kábítószer függésüktől. Mindössze ennyit tudtunk róluk, amikor a kert ápolt zöld gyepén keresztül beléptünk a középső, földszintes, cseppet sem feltűnő, inkább igénytelen, dísztelen, de tiszta, egyszerű házba.
Hosszú asztal, viaszosvászon terítő, a falon egyetlen apró feszület... Az asztal körül kíváncsi fiatalok a legváltozatosabb öltözetekben; az egyszál kopott fekete atléta trikótól, a velejáró hosszú hajjal az aranylánc-harsányvörös ingegyüttesig. Bárhová néztünk, mindenütt a fiúk cseppet sem zavaros, nyugodt tekintetével találkoztunk. Középen az ősz hajú, minden tekintélyt parancsolás nélküli, halk megjelenésű, mégis tiszteletet ébresztő és környezetétől ezt meg is kapó vezető. Miközben asztalhoz ültünk, és tea, keksz került elénk, a vezető-lelki atya elmondta életük rendjét, szigorú szabályaikat.
Amíg egy idekerülő fiatal betartja ezeket, marad, ha ismételten megszegi azokat, el kell mennie. Ha valaki úgy dönt, nincs értelme, hogy itt maradjon, akkor megpróbálnak más, igényeinek inkább megfelelő helyet keresni.
Aki a szociális hálón vagy a gyógyszeres elvonókúra után esetleg ismerősei útján idekerül, azt először is a pszichológus vizsgálja meg; komolyan meg akar-e gyógyulni. Ha a válasz igen, és a fiatal marad, akkor föl kell vállalnia, hogy kb. egy évig itt él és itt dolgozik. Ez idő alatt nem szabad kábítószert fogyasztania, nem lehet saját pénze, na- ponta legfeljebb négy cigarettát kap, egyedül nem, csak csoportban hagyhatja el az otthont, nem létesíthet szexuális kapcsolatot, sőt néhány hónapig még közvetlen rokonaival, szüleivel sem találkozik. Az aszkétikus intézkedések célja nem az önmegtartóztatás, hanem annak megakadályozása, hogy bármilyen csábításnak legyenek kitéve. "Vajon hány emberen segít, segíthet ez a kis közösség?" - kérdeztük. Elmesélték: eddig kb. tíz év alatt mintegy 260-an fordultak itt meg. Az idekerülők egy része néhány hét múltán nem viseli el ezt a szigort és elmegy. Egy további kis része "elvész"; ez azoké, akik másfél év után úgy gondolják, nyugodtan, gyógyultan távoznak. Ezeknek zöme, sajnos visszaesik; jó esetben két-három hónap után visszatér. A gyógyulásra eddigi tapasztalataik szerint kell ez a két év.
Az állam az első ott töltött néhány hónap után már fizet az itt lakók ellátásáért. De olykor fél évet is késik ez a pénz. S bár végül mindig megérkezik, mégis némi önfenntartásra kellett berendezkedniük. A kertészkedés, az egyik munka, főként ezt az önellátást szolgája. Összesen kb. öten élnek együtt a fiatalokkal. Átlagosan három fiatalra jut egy munkatárs. Négy-öt év múltán a munkatársak cserélődnek. Az állandó fizetett munkaerőn kívül számos környékbeli önkéntes is részt vesz a munkájukban. De akad, aki csak a gyerekek sportlehetőségeiről gondoskodik stb.
Mások csak a műhelyekben dolgoznak.
Egyértelmű, hogy az atya az, aki a lelket, a lelkiséget tartja mindenkiben.
Itteni életük két szakaszra, először bentlakásra, majd bejárásra bontható. Az első hónapok alatt a fiatalok napi hat és fél órát dolgoznak, kizárólag a telepen. Munka után együtt sportolnak, szórakoznak. Mégis mindezeknél fontosabb, hogy a pszichológus mindennap ott van, mindannyian pszichoterápiás kezelésben részesülnek. Ez lehet pszichoanalízis is, de gyakori a pszichodráma. Átlagosan 14-15 fős csoportokban dolgoznak és minden csoportnak hetente legalább egy- de inkább két összejövetele van.
Ugyanezen idő alatt megkeresik a szűkebb és tágabb értelemhez, ezekhez a gyerekekhez tartozó embereket. (Gyerekek, hiszen az itt élő tizennyolc fiatal általában tizenéves.) E hozzátartozók természetesen másutt, családterápiában vesznek részt. Kb. fél év elteltével azután, ha mind a család, mind a fiú megérett rá, akkor eleinte havonként egyszer, majd mind gyakrabban hazalátogatnak. Végül is a második év folyamán már általában itthon élnek és bent, védett környezetben dolgoznak. 15-18 hónap után már ők maguk kezdenek kinti munkát keresni. De a szabályokat ekkor is be kell tartaniuk, és az otthonnal való kapcsolatuk, a pszichoterápiás csoportbeli részvételük megmarad.
Négy féle munka közül választva általában napi hat és fél órát dolgoznak. Ez a munka azonban nem a nálunk megszokott munkaterápia. Cseppet sem monoton. Így az egyik műhelyben velencei hagyományos álarcokat készítenek. Ezeket ne úgy képzeljük el, mint a nálunk a gyerekekre adott kecske vagy ördögfióka formát. Sokkal inkább porcelánszerű művészi alkotások. (Sajnos, Velence kis boltjaiban az áruk is csillagászati. Ezek is szépek, nem másolatok, hanem önálló alkotások. Látszik rajtuk, hogy készítőjüknek is öröme telt benne. De benne volt a szívük a különféle ott batikolt trikókban is. A batikolók nem feliratokat, hanem metszetszerű alkotásokat nyomnak, vasalnak a trikókra.
Az egyetlen batikolt politikus rajz a berlini fal elleni tiltakozás volt. Készülnek emellett itt gyermekjátékok, köztük egyszerű ábrákkal nagy gyermekdominó, fa hintaló stb. Ez a munka változik, a megrendelőktől is függ. Büszkén mutatják be üvegházas kertészetüket. A növények többségét saját használatukra termelik, de az egyik igen drága igényes salátafélét piacra is.
Körbejárva mutatták be a birodalmukat, s már oldódott a hangulat. Miközben egyfolytában kattogtatták a fényképezőgépeiket és mi, a magyar delegáció az exotikus érdekesség, már nevettek, képeket vágtak, kerestük a közös, főképpen mutogatós nyelvet. Látszott, többségük még igazi gyerek. S az itt töltött két év, az egy szóval sem említett vallásos nevelés, valószínűleg már erős, erkölcsi értékkel bíró felnőtté teszi őket. A Gyökössy Endre által említett szenvedélycsere nálunk is követendő példájával találkoztunk.
Csató Zsuzsa
Tel: 1327-388


Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés