Lemezújság archívum

Cím:	Kós Károly Céh
Szerző:
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1988
Szám:	8.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:	Beke Pál
Intézmények:	Országépítő Alapítvány, Kós Károly Céh
Települések:	Budapest
Tárgyszavak:	egyesület
Megjegyzés:	kkceh08.pcl
Annotáció:

Kós Károly Céh
Az 1988. október elején alakult Kós Károly Céh előtörténete tulajdonképpen rövid: a kispestiek rendelkezésére álló Dél-Pesti Vendéglátó Vállalat nemes szándéktól vezérelve mecénásává vált a Kós Károly kezenyomát viselő Wekerle- telep Kós-szobrának, majd a szoboravatást követően "Országépítő" elnevezéssel alapítványt létesített a nemzeti örökség ápolásának, a cselekvő hagyománymentés és hagyományteremtés felkarolásának támaszául.
Az alapítványtétel egyidejűleg jeles értelmiségiek, jobbára építészek, képzőművészek, népművelők úgy gondolták, hogy Kós Károly Kispesten éledő kultuszát szélesebb mederbe lehetne terelni; nemcsak írói, építészeti, szervezői-menedzseri tevékenységére kéne emlékezni, nemcsak mint az egyik kései-utolsó nagy magyar emlékét kellene ápolni, hanem magatartására, gondolkodásmódjára is illenék emlékezni, de leginkább e példát azért kéne fölmutatni-megismerni, hogy hasonló tettekre sarkalljon és bátorítson másokat. Kós Károly így értelmezett szellemi örökségének ápolására alakult meg ez az országos kulturális egyesület, mely jelenleg a megalakulás adminisztratív kötelezettségeit szervezi.
Helyesebben: december 15-én, Kós Károly születésnapjának előestéjén koszorúzást és megemlékezéssel egybekötött társas vacsorával immár a szélesebb nyilvánosság elé lép a társaság. A születésnapi előestén Makovecz Imre és az Erdélyből Békéscsabára áttelepült Banner Zoltán művészettörténész-előadóművész beszél az éppen így, a magatartással együtt értelmezett Kós-örökség mai tanulságairól; ekkor kerül nyilvánosságra az a felhívás, amellyel a Kós Károly Céh fordul minden magyarhoz. A felhívás azt is szorgalmazza, hogy alakuljanak másutt is e jeles férfiú emlékezetét ápoló és hozzá hasonlóan a hely és a szükség szerint helyben cselekvő társaságok a Céhhez csatlakozva vagy akár attól függetlenül; társaságot, helyi társadalmat, párbeszédet, együttlétet, eszmecserét, az álláspontok kicserélését, a közös cselekvés tárgyát, irányát együttesen és helyben megteremtve.
A Céh a Wekerle-telepi immár Kós Károly téren a kispesti kerületi Tanács áldozatkészsége eredményeképpen önálló helyiséghez jut valamikor 1989 tavaszán; addig gyaníthatóan havi egy, rendezvénnyel és társalgással egybekötött társas vacsorát rendeznek az első nyilvános rendezvény színhelyén, a Wekerle Étteremben. Saját helyiségükben kiállítás- és előadássorozatokat, találkozókat, vitaesteket rendeznek majd kellő számban és alkalommal s terveik szerint e hely, mint klub a nap minden napján s különösen délután- és esténként nyitva áll, mintát teremtve és példát adva a hasonló gondolkodásúak rendszeres találkozóhelyére. Arra, ami olyan nagyon hiányzik ma szerte Magyarországon.
A Kós Károly Céh 1989 tavaszáig, önálló helyiségének átadásáig az OKK Budapest, Corvin tér 8. sz. alatti épületében érhető el levélben; telefonon a 151-048-as számon, személyesen Beke Pál elnököt keresve. Alapszabály, belépési nyilatkozat a fenti címről kérhető.
Az 1988. október hó elsején alakult Kós Károly Céh országos kulturális egyesület felhívással fordul minden magyarhoz: ne feledjük az ország szellemi újjáépítéséhez nélkülözhetetlen társasági élet újrateremtését; ne feledjük a legkülönbözőbb érdeklődésű és érdekű emberek összebeszélésének hajdan sokszínű hagyományát; ne feledjük, hogy a világon a legérdekesebb, a legfontosabb a másik ember. Szétszórt kövekként élünk immár régóta ebben a hazában s most mindegy, hogy mennyire bűnös ebben a kor s mennyire tehetünk erről saját magunk: bizonyos, hogy emberi zavarainkon, társadalmi gátlásainkon is csak közösen és csak együtt gondolkodva léphetünk túl. Túllépnünk pedig, ha továbbra is európai mércével mérjük magunkat, túllépnünk muszáj.
Tanúi lehetünk napjainkban egy immár nem is remélt újjászületésnek, amelyben nemcsak az a szokatlan, hogy ismeretlenek is szóba állnak egymással és alkalmasint közösen cselekednek, hanem az is, hogy ezt nyíltan teszik, tehetik immár. Gazdasági, közjogi, társadalmi előrehaladásunk egyik kulcsa az egymás közötti párbeszéd; egymás gondolkodásának, gondjainak, véleményének, tudásának megismerése és közös mérlegre tétele, megvitatása és a konszenzus, a lehetséges egyetértés megtalálása. Országnyi méretben talán ma még beláthatatlan ez az együttlét, de településenként, településrészenként nagyon is lehetséges; ezt nemcsak a lakásokban, pinceszeren, hétvégi házban, kisvendéglőben és egyebütt virágzó társasági élet bizonyítja, hanem az elmúlt években szerveződött helybéli kulturális-közművelődési egyesületek léte és élete is. Ez utóbbiak a kellemetességen túl óhatatlanul viselik a helyi érdekek szerinti helybéli politizálás terhét, dehát viselniük is kell, hiszen az érdekérvényesítés természetes terepei saját világukon belül.
A nyílt és nyilvános társasági élet helybéli megszervezésére és folytatására hívunk fel mindenkit, aki jobban akar élni adott körülményei és lehetőségei között; mindenkit, aki meg akarja haladni a neki juttatott, a mintegy "engedélyezett" életkeretet; mindenkit, aki mások helyileg eltérő módon történő, ám hasonló minőségű áldozatkészsége folytán e téren is Európába akarja emelni Magyarországot. Magyarországot s benne a települést, a településrészt: ki hol él.
A Kós Károly Céh azért szerveződött, hogy névedónk példáját mintaként fölmutassuk: miként lehetett cselekedni, szervezeti és társas életet élni, európai gondolkodást cselekvéssel ébrentartani ellehetetlenült körülmények között úgy, hogy abból tisztes gondolkodás, kölcsönös megértés, egymás iránti tisztelet sarjadt. Céhünk azért is szerveződött, hogy e példát és mintát tagjaink közreműködésével sokasítsuk az országban s közben persze mi magunk is - önműveléssel, az életút elemző megismerésével, hasonló életminták bemutatásával és sok eszmecserével, vitával - képesek is legyünk a bárhol megfogalmazott szándékot gyámolítani. Keressük tagjainkként azokat, akikben az érdeklődés mellett a segíteni akarás, a cselekvőkészség is buzog s keressük azokat, akik saját életkörülményeik jobbítására saját közegükben tennének hasonlót. Várjuk a tagok jelentkezését, de várjuk a bárhol élő és cselekedni vágyó emberek segélykérését is: állunk rendelkezésére társként, segítőként egyaránt.
Szerte az országban szerveződnek már helybéli kulturális, közművelődési egyesületek, hogy társaságot és közéletet teremtve túllépjék mai körülményeiket. Szerte az országban épülnek Faluházak, hogy a közösen megépített közös tető alatt fogalmazódjék meg egy őszintébb, egy sajátabb helybéli világ. Mindez azonban nem elegendő. Társas létre, közéleti fórumra, közös tetőre nemcsak a ma ismert, hanem minden településen szükség van. Ajánljuk tehát tapasztalatainkat, szellemi energiáinkat azoknak, akik igénylik, hogy segítségünkkel és közreműködésünkkel mindenütt pezsdülhessék a közös, a társas élet.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés