Dokumentumok

Nyomtatóbarát változat

Cím:	Legalább ennyit a hajléktalanokról - bevezető
Szerző:	Radnai Johanna
Ország:
A kiadás helye:	Budapest
A kiadás éve:	2000
Kiadó:	Közösségi Kapcsolat Alapítvány
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:	hajéktalanság
Állomány:	Legalább ennyit a hajléktalanságról
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:	E

Legalább ennyit a hajléktalanokról - bevezető

Kedves Olvasó!

Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy lehetőségeinkhez mérten átfogó képet mutassunk a hajléktalanságról, pontosabban a budapesti hajléktalanok jelenlegi helyzetéről, a rájuk vonatkozó jogszabályokról, az őket segítő ellátási rendszerekről, külön figyelmet szentelve az általunk legfontosabbnak tartott kérdéskörről, tehát arról, hogy hogyan segíthetünk mi az ezzel az állapottal járó következmények mérséklésében. Ugyanis, “sok kicsi sokra megy”, s így közösen növelhetjük társadalmi hasznosságunkat a sokszorosára, hiszen kis ráfordítással nagy lépést tehetünk együttesen a hajléktalanok megsegítésére. Ehhez szeretnénk az alábbiakban olvasható tanulmányok, cikkek, linkek stb. segítségével hozzájárulni.
Célunk nem lehet a hajléktalanság felszámolása, s azt a gondolatot sem szeretnénk erősíteni, hogy nekünk, civil embereknek kell egyedül gondoskodnunk erre nem képes társainkról, hanem a szubszidiaritás elvén alapuló segítő lánc kialakítása, mely a bennünk lakozó ösztönös felelősségérzeten alapszik a társadalom azon tagjai iránt, akik akár önhibájukból, akár azon kívül hajléktalanok lettek korra, nemre, felekezeti és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül.
Miért érzünk elutasítást a hajléktalansággal szemben? Talán azért, mert nem tudunk erről a jelenségről eleget, s amit látunk, hallunk, érzékelünk csak részleges információ, korántsem objektív tényleírás. Mennyire vállalható számunkra az, hogy elutasításunk esetleg tudatlanságunkból fakad?
Arra vállalkoztunk tehát, hogy objektív képet festünk a hajléktalanság jelenségéről anélkül, hogy bűnbakokat, felelősöket keresnénk vagy lerombolnánk az előítéleteket. Kimondott törekvésünk, hogy ne az elutasítás, mint önkéntelen reakció szocializálódjon bennünk, hajlékkal rendelkezőkben, hanem legyünk nyitottabbak, figyelmesebbek a védtelenebbekkel szemben.
Nem szánalmat ébreszteni, nem adakozásra buzdítani, hanem inspirálni szeretnénk. A természeti katasztrófák következtében hátrányos helyzetbe kerülő emberek sorsa miért hat meg minket azonnal, s miért zárkózunk el, miért érzünk elutasítást a közöttünk “árnyékként” élő hajléktalanok iránt? Ezeket az ellentmondásokat szeretnénk feloldani, hiszen azzal, ha nem veszünk tudomást erről a jelenségről, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Mi, hajlékkal rendelkezők vagyunk többségben, bár a hajléktalanok számának rohamos növekedése mindenképpen intő jel. Ha többet, s pontosabbat tudunk róluk, reményeink szerint igen egyszerűen segíthetünk például azzal, ha nem csak fáradt elemeinket gyűjtjük külön tárolóba, hanem “fáradt” ruháinkat, használati tárgyainkat, feleslegeinket stb. is. Hiszen ha mi nem segítünk azokon, akiken segíthetnénk, akkor miért várjuk ezt el másoktól saját magunk irányában?

A Legalább ennyit… nemcsak cím, hanem szerkesztési elv is, hiszen internetes kiadványunk elsődleges célja, hogy a konkrét problémák megoldásához, az ebből fakadó egyes helyzetek mélyebb megismeréséhez, megértéséhez fogódzókat (fogalmak, irodalom, jogszabály, címek, telefonszámok, ötletek) adjon, illetve segítse az eligazodást a hajléktalanok világában.

Dokumentumok