Dokumentumok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Zöldvilág, avagy rosszkedvünk százada
Szerző:
Arató István dr.
Ország:
A kiadás helye:
Budapest
A kiadás éve:
2000
Kiadó:
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:
környezetvédelem, felmelegedés
Állomány:
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:
E



Zöldvilág
(avagy Rosszkedvünk százada)

M. Gray szerint az utóbbi évtizedek felmelegedési tendenciája túlnyomórészt az óceánok áramlataiban fellépő - természetes okú - változásoknak köszönhető. (Rosszkedvünk nyara, MNemzet. 2000. november 25. 26. oldal)
Ez akkora badarság, hogy ezt még egy értelmes 7-8. osztályos gyerek se venné be! Nyilvánvaló, hogy minden áramlás (akár a levegőé, akár a vízé) itt a Földön, helyi transzport jellegű. Azaz, a hőt átviheti egyik helyről a másikra, azonban ezzel legfeljebb a hőfokeloszlás módosulhat, az összhőtartalom nem változhat, vagyis nem csökken, nem is nő! Másképp: az áramlás által nem keletkezik új hő, nem viszünk be kívülről plusz hőmennyiséget és nem is veszünk ki. Pl. a Golf-áram a melegebb trópusi óceánból hőt vesz fel, s ezt adja le az Atlanti óceán északabbra eső részein, melegítve pl. Nyugat-Európát. Ettől a Föld nem melegszik! A hőáramlásra és hővezetésre nézve a Föld zárt rendszer, azaz energiát a külvilágba és a külvilágból csak sugárzás útján adhat le ill. vehet fel. (Lásd az Officina Képes Világatlasz 206. oldalán Az elszigetelt Föld című fejezetet!) Azonban, a ma eltüzelt energiahordózók által tárolt energia is a Napból származik! Évmilliók alatt halmozódott fel! Csakhogy, azt most és sokkal rövidebb idő (150-200 év) alatt szabadítjuk fel! Ezek semmilyen "körforgásnak" nem részei. Ezek olyanok, mintha kívülről vinnénk be, mintha a Nap most adná le pluszban azt a hőt, amely a millió évekkel ezelőtt leadottakból a növények és az állatok elraktároztak. Nem kell fizikusnak vagy éghajlattudósnak lennünk, hogy megállapítsuk: M. Gray professzor nem tudja mit beszél vagy pedig "megrendelésre" nyilatkozik. Lehet, hogy nem is professzor, lehet, hogy nem is létezik. Több lehetőség nincs. Ehhez középiskolás ismeretek is elégségesek. Azért, hogy érzékeljük a jelenséget, végezzünk el egypár szorzást és összeadást, néhány adat felhasználásával, amelyek a Világatlaszból és a hőtanból származnak.
Az 1976-os kiadású Világatlaszból vehetjük a különböző energiahordozók 1955- és 1975-ös világtermelési adatait. (milliárd tonnában ill. földgáznál milliárd m3-ben)

1955
1975
Növekedés
Növekedés kcal-ban
    Feketeszén:
1,5992,2970,6985,24x1015 kcal
    Barnaszén:
0,5350,8620,3271,46x1015 kcal
    Kőolaj:
0,7742,644 1,871 8,70x1015 kcal
    Földgáz:
30012009009,00x1015 kcal
34,40x1015 kcal

A mennyiségeket átszámítva kg-ra és beszorozva a megfelelő kilogrammonkénti fűtőértékkel (égéshővel), majd a kapott hőmennyiségeket összeadva a jobboldali oszlop összege 34,4x1015 kcal. (34400 billió kcal!) Az 1975-ös termelés hőegyenértéke pedig 63,3x1015 kcal Ebben a két számban tehát nincs benne az atomerőművek által termelt energia, nincs benne a tűzifaként eltüzelt fa és a hulladékégető erőművek, az erdőtüzek valamint vegyi és más gyárakban folyó vegyi hőtermelő folyamatok. A továbbiakban bemutatott, egyszerűsített - de nagyságrendileg helyes - számításokban ezeket nem vesszük figyelembe. Mellesleg, a szél-, víz-, árapály- és a Naperőművek által termelt energia nem növeli a Föld hőmérsékletét. Ugyanis, végsősoron minden mozgási energia hővé alakul (külső és belső súrlódás révén) és a Földet melegíti erőmű nélkül is, továbbá a Nap-kollektor által felfogott energia is a Földet melegíti kollektor nélkül is. Így ezeket semmiképp nem vehetjük figyelembe az alábbi számításokban.
A Nap évi átlagos besugárzóképességével, 540 kcal/(m2 óra) és a fél Földgömb felszínnel számolva, a Nap évente 1377 x1015 kcal hőt közöl a Földdel. Ezt az 1975-ös termelés hőértékével (63,3x1015 kcal) összevetve, azt kapjuk, hogy az ember már 1975-ben a Nap által közölt energia mennyiségét annak 5%-ával fejelte meg! S, a növekedés 1955-1975 között 20 év alatt 84 %-os!
Egy derűs, átlagos tavaszi vagy ősz napon, a 40. szélességi körön, a Nap 6 és 18 óra között, 12 óra alatt kb. 10 fokkal, mondjuk 12 0C-ról 22 0C-ra növeli a hőmérsékletet. Ezen 12 óra alatt a Nap 1 m2 -es vízszintes felületre 6000 kcal hőt sugároz. Ugyanezen idő alatt kb. 2800 kcal hőt sugárzik ki az űrbe. Tehát, átlagosan 3200 kcal hő marad a levegő hőmérsékletének 10 fokos növelésére minden egyes négyzetméter terület fölött. Ezen hőmennyiség 1000 m3 levegő 10 fokos melegítéséhez elegendő, azaz az 1 m2 -es terület fölött 1000 m magasságig minden egyes légköbmétert 10 fokkal melegítene. Valójában, felfelé haladva egyre kevésbé emelkedik a hőmérséklet (folyamatosan csökken), így ez a hő 1000 m-nél nagyobb magasságban lévő és ritkább levegő csekély melegedéshez is elegendő. (Éjszaka folyamán a felmelegedést előidéző 3200 kcal kisugárzik az űrbe, visszahűtve újra a levegőt 220C-ról 12 0C-ra.) Összegezzük az 1955-1975 közötti - az 1955-ös szint feletti - hőtermelési növekményeket. (Vagyis az egyes években csak az 1955-ös szint feletti többletekkel számoljunk.) Ez durván (20x34,4x1015) / 2 = 344x1015 kcal. Tehát, 20 év alatt összesen ennyi hőt termelt az ember pluszban. Osszuk szét ezt a Föld minden négyzetméterére. Ez, 344x1015 kcal / 0,51x1015 m2 = 675 kcal/m2. Azaz, húsz év alatt az ember a Föld minden egyes négyzetméterén 675 kcal hőt termelt pluszban az 1955-ös szinten felül. Mint láttuk, átlagos helyen, átlagos évszakban, 1 m2 területen 3200 kcal kell 10 0C-os, azaz 320 kcal az 1 0C-os emelkedéshez. Így a 675 kcal az 675/320 = 2,1 0C-os emelkedéshez elegendő. Azaz, húsz év alatt ennyi hő 2,1 fok körüli felmelegedést okozott! Ha az ember által termelt 675 kcal hő egy része, mondjuk 45%-a (a besugárzott energiához hasonlóan) kisugárzik az űrbe, akkor is 675x0,55 = 371 kcal marad. Még ez is, 371/320 = 1,2 0C melegedést jelent húsz év alatt. (Az ember által termelt és kibocsátott hő többnyire közvetlenül melegíti a levegőt, a Nap pedig közvetve, a talajt melegítve. Mivel a talaj kisugárzása az űrbe jóval nagyobb mértékű, mint a levegőé, így a húszéves melegedés inkább a 2 0C -hoz van közelebb, mint az 1,2 0C -hoz.) Mindenesetre, becslésünk (1,2-2,1 0C) összhangban van tudósok 2001-2050 közöttre vonatkozó előrejelzéseivel, akik 50 év alatti 3-5 fokos felmelegedést jeleztek. (1,2 x 50/20 = 3 0C ill. 2,1 x 50/20 = 5,25 0C). Vagyis, ha nem térünk át a megújuló energiákra, akkor igen cifra világnak nézünk elébe a következő ötven év alatt! Különösen, ha még felül is múljuk az előzetes várakozásokat, akár energiatermelésben (atom- és hőerőművekben), akár széndioxidkibocsátásban.
A felmelegedés következtében több víz párolog el az óceánokból, tengerekből és más vizekből, továbbá a melegebb légkör is több párát képes kicsapódás nélkül magában tartani. (Középiskolás fizika!) Ez csökkenti a Föld kisugárzóképességét. A pára visszaveri a hősugarakat. A kibocsátott széndioxidnak hasonló hatása van. A Földön az üvegházhatásban a pára 67%-kal, a széndioxid 25%-kal részes. Tehát, ezek a fenti jelenséget súlyosbítják. Az energiatermelés jelentős része óriási mennyiségű széndioxidot juttat a levegőbe. Az üvegházhatás nem mai keletű felismerés. A földművesek már igen régóta a gyümölcsösökben tavaszi fagyok idején tüzet raknak, füstöt eregetnek, igen jó eredménnyel. Továbbá, bepermetezték vízzel a fák virágait, leveleit és ágait. A víz egy része párásította a levegőt, más része -
erősebb fagy esetén - jégkéreggé fagyott a növény testrészei körül. Tehát, őseink tudták azt is, hogy a jég jó hőszigetelő - anélkül, hogy az eszkimók jégkunyhóit tanulmányozták volna. Azt is tudták, hogy a hó megvédi az őszi búzavetést.


Ha az 1975-ben kibocsátott energiát (63,3x1015 kcal) átszámítjuk vele egyenértékű szénre (barna) 12,7x1012 kg, azaz 12,7x 1010 mázsa szén jön ki. Ha az egész Földön (beleértve az óceánokat, tengereket, stb.) minden 1000 m x 1000 m -es (1 km2 -es) területen ebből a szénből tüzet akarnánk rakni, akkor 510 millió ilyen terület lenne, azaz 510 millió db tüzet kéne rakni, mindegyik közepébe egyet. Ebből a szénből minden ilyen 1 km2 -es területre 12,7x1010 / 5,1x108 = 250 mázsa szén jutna! Ha figyelembevesszük, hogy régen 40-50 mázsa szénből egy közepes családi házban októbertől márciusig (6 hónapig) lehetett fűteni, akkor könnyű belátni, hogy az ötször annyi szénből egész évben éjjel-nappal folyamatosan egész csinos kis szénmáglyát lehetne égetni! Képzeljük el, akármerre indulnánk el a Földön, minden kilométeren egy-egy feketén füstölgő tűzrakást látnánk egész évben!! Tehát, egész évben folyamatosan üvegházat tartanánk fenn az egész Föld felett! Már 1975-ben! De ezt tesszük a valóságban is, hiszen a felsorolt energiahordozók mindegyike szén vagy szénhidrogén! S elégetésükkel lényegében ugyanannyi széndioxidot bocsátunk ki folyamatosan, mint az 510 millió db füstokádó tűzrakás! A helyzetet súlyosbítja, hogy a legújabb vizsgálatok szerint nemcsak a vízgőz és a széndioxid, de még a metán, a nitrogénoxidok és más gázok is üvegházhatást okoznak. Az emberiség fe-ledékenysége és hiszékenysége elképesztő. Lehet, hogy ez lesz a veszte? Már elfelejtettük a néhány évvel ezelőtti németalföldi, lengyel, olasz, fran-cia, spanyol, svájci árvizeket, földcsuszamlásokat, stb. A szökőárokat, torná-dókat, a rengeteg földrengést stb. A légkör melegedése bizonyos mértékig a Földkéreg melegedével - így tágulásának növekedésével - is jár, amely az egymásnak feszülő táblákban, mint az utolsó csepp a pohárban, előidézi és gyakoribbá teszi földrengések kipattanását. Várható még a Golf-áram továb-bi melegedése és erősödése, növekedése is. Ez az Atlanti óceán északi ré-szén, az általános melegedéshez hozzáadódva helyi túlmelegedést idéz elő, így ugyanazon Naphő a melegebb vízből még több vizet tud elpárologtatni. Ezért Nyugat-Európa csapadékossága még nagyobb lesz. A melegebb és erőteljesebb áramlás egyre jobban megközelíti a Jeges-tengert és egyre több jeget olvaszt fel, ami a tengerek szintjét emeli. Ez is a tengerparti, Nyugat-Európai és Észak-Amerikai országokat fenyegeti. Mellesleg a kóros és káros folyamatok a múlt század végén kezdődtek, s a tömegtermelés túlhajtásával, burjánzásával, mérhetetlen pazarlással folytatódtak, és még ma is tartanak. Ma is ez a legfőbb bajunk. Mindent túlhajtunk, túlzásba viszünk, s nem vagyunk tekintettel sem az emberi világra (más emberekre, népekre), sem a környező természetre, egyikkel sem élünk harmóniában. Ez nemcsak idei nyarunkra, de az egész huszadik századra jellemző. Ez a század nemcsak testet-lelket-szellemet nyomorító század volt, de legfőképp a természettől (azaz istentől) való teljes elrugaszkodás és - mint azt az idézett álhír is tanúsítja - a hazugság százada is. Mindezen prob-lémákat sem a szennyezési kvóták, sem a tudóskonferenciák nem oldják meg. Ezek orvossága csak a liberalizálás és globalizáció mielőbbi leállítása lehet. Ezeket - sajnos - csökönyös módon még erőltetjük is. Mindent eláraszt az önzés, a felületesség és a nemtörődömség Tehát, az emberiség a vesztébe rohan! Mellesleg, a globalizációs és integrációs folyamatok növelik az energiafelhasználást. Elég, ha csak a szállítás mértéktelen növekedését nézzük. Máshová telepítik (szállítják) a gyárakat és máshová az ott termelt árukat. Máshova vándorol a munkaerő, mint ahol él és ahol elkölti keresményét. Mindent, amit csak lehet helyben kell termelni! Tehát, nem globális szemléletmódra van szükség, éppen ellenkezőleg, lokálisra. Továbbá, az alapok és az alapigazságok következetes alkalmazására van szükség.
Energiatermelésre szél-, víz-, árapály- és Naperőműveket kell építeni - előrelátóan. Ezek nem szennyezik, s nem melegítik fel a Földet. Nem gigantomániás Bratszk, Itaipu, stb. vizerőműveket kell építeni, hanem a természettel összhangban lévő, abba belesimuló, rendjét megőrző, sok kis és közepes vizerőműre lesz szükség. Ilyenekből egy folyón többet is lehet építeni. S minden folyót lehet valamekkora energiatermelésre használni. Naperőműveket pedig közös erővel sivatagokban (pl. Szahara), tengerek felszíne fölött (pl. a Földközi tengeren akár úszó, akár lehorgonyzott formában) lehet létrehozni. Jobban tesszük, ha már most elkezdjük a taglalt tennivalókat, mivel a természet igen hamar óriási erővel erre fog kényszeríteni bennünket és ez felkészületlenül éri majd az emberiséget. Továbbá, néhány év múlva kifogy a kőolaj, jönne a villanyautó és az - elektromos vízbontással termelt - hidrogénnel hajtott motor, ami szintén nem szennyezi életterünket, mert a hidrogén vízzé ég el. Csak épp villany nem lesz hozzá! Az atomerőmű szennyez és termelt energiája ugyanúgy felmelegedést okoz a Földön mint a szénnel, olajjal, földgázzal működő hőerőművek! Tehát, ezen ásványok kimerülésekor az atomerőmű nem lehet megoldás, még akkor sem, ha csöveit, tartályait Marslakók hegesztik az űrben! Hőerőművek csak olyanok jöhetnek szóba, amelyek a nyáron lekötött napenergiát és CO2 -ot télen szabadítják fel, azaz csak kicsi és átmeneti eltolódást okoznak az időjárásban. Ugyanis, így tavasztól őszig bőven van idő a kiegyenlítődésre, s a télen kibocsátott CO2 újbóli lekötésére. Ezek fűtőanyaga pl. a mocsarak és tavak tömegesen termelt nádja, gyékénye, sása lehet. Kiváló erre a célra még a tavak hínárja, a síkvidéki erdők, bokrok, cserjék őszi falevelei, avarja és rőzséje. Ezeket, még az őszi nap melegével ki lehet szárítani, így alkalmassá tenni az eltüzelésre. A kertekből, a városi szemétből származó növényi hulladékot is télen kellene az erőművekben elégetni. Igen alkalmas erre még a tengernyi kukoricacsutka és más mezőségi növényhulladék és melléktermék. Használhatnánk még növényolajakat és a növényi üzemanyagalkoholokat is ezekben erőművekben energiadúsításra. A "téli üvegház" csökkenti a fűtési igényt is! A növények a CO2 lekötésén túl oxigént is termelnek, amiből egyre kevesebb van! Gyökerükkel védik a talajt az eróziótól, árnyékukkal a kiszáradástól (sivatagosodástól) és az eget a páraképződéstől! Tehát, növény, növény és NÖVÉNY! Ahol csak lehet növényeket kell ültetni és elterjeszteni. Ezek évről évre megujulnak, megvalósítják a teljes természeti körforgást. Az élővilág, s így az emberiség léte is a növényektől függ. A zöldmezős "építőket", pedig kötelezni kell, hogy minden kivágott fa és bokor helyett kettőt ültessenek. S, minden 100 m2 autópálya, út-, üzem-, raktár-, plazaterület és óriásparkoló után is két fát kell ültetniük az utak mentén és a környéken, függetlenül attól, hogy előtte ott fű volt vagy gaz. Még a gaz is többet ér mint a plaza, mert az is növény és így köt, termel és véd! A mezőségben pedig a törvény szigorával kell beavatkozni, hogy a haszon döntő hányada a termelőknél maradjon.
A "tudományos" környezetvédők többek között "A fenntartható mezőgazdaság kérdései"-ről papolnak, vitatkoznak! Kutatási témaként kezelik és pénzelik, konferenciák, értekezések, tudományos diákkörök, diplomamunkák témája, internetes levelezőrendszerek agyonrágott gumicsontja, stb. Ha ezt így folytatjuk, nemhogy a mezőgazdaság, de az élet sem lesz fenntartható a Földön! A mezőgazdaságot nem "fenntarthatóként", hanem fenntartandóként, sőt minden erővel fejlesztendőként kell kezelni! (S, akkor az éhinségről még nem is beszéltünk!) Ugyanez elmondható a hangzatos, de üres "fenntartható fejlődés" szólamról is. Ugyanis, egyrészt a "fejlődés" sohasem mérhető, a minőség mérhetetlensége és szubjektív volta miatt. Másrészt, nem ez a lét lényege és értelme. Ez csak arra jó, hogy jelszava ürügyén különböző hajszákba sodorják ez emberiséget. Egyetlen egy ország polgárát sem boldogítja, nem is érdekli, hogy egy ország x százalékkal megelőzte a másik országot. Az élet nem autóverseny. Arról nem is beszélve, hogy az életnek ezer és ezer dolga nem fejezhető ki a számok nyelvén. Az ilyen számok szükségképpen torzak és hamisak.
Az élet más területein - így a tudományban is - is megfigyelhető az atomizálódás jelensége. Ez többek között a csőlátásban nyilvánul meg. (Tisztelet a számos kivételnek.) A függőlegesen álló csőben lévő elbizakodott ember felvetett fejjel csak az eget látja. Csak az “ég”, a “szent” cél - a hírnév, a pénz, a befolyás, a hatalom – szűk és vakító fényköre lebeg a szeme előtt. Ugyanúgy mint a mezei egyén és a közember, nem tud, nem képes és nem is akar oldalra látni, másokra, más dolgokra tekintettel lenni. Visszatekinteni, lehajolni meg végképp nem tud. Az axiómákat, az alapokat, a talpazatot, a valóban szent földet és gyökereit, Ősét nem látja, nem tiszteli. Kiveszőben az alázat a Természet, az ember valódi őse, teremtője, alkotója és fenntartója iránt. A természet, azaz isten egy parányi darabkája bennünk van, az isten gyermekei vagyunk.
Elveszünk a részletekben, nem látjuk a fától az erdőt. Már sokan érzik ezt. Láttam leírva is, hogy már nincs ember aki átlátná az egészet. Pedig bárki átláthatja. Csak mindig vissza kell térni az alapokhoz, a gyökerekhez, mindig szem előtt kell tartani az alapigazságokat és axiómákat, bármenyire egyszerűek is azok, bármennyire magától értetődőek is. S úgy kell tennünk mint a régi alkotók, művészek, akik alkotás közben mindig néhány lépést hátraléptek (gondolatban is!), hogy messzebbről is megszemléljék az egészet, az összhatást, a mű illeszkedését a világhoz, a természethez, az egészhez. Az aprólékosság önmagában még nem alaposság és főleg nem az EGÉSZ látása, figyelembevétele.
(Atomerőművek változatlanul ma is épülnek. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy az emberiség nem látja az EGÉSZET. Gondoljunk a most épült cseh és szlovák atomerőművekre.)
Itt is láthatjuk a nyelv ősi bölcsességét. Szinte minden ember - ha megkérjük, írná körül, mit jelent az alaposság, ilyesmiket mondana: Körültekintés, figyelem, figyelés (odafigyelés), ügyelés, vigyázás, gondosság, stb. Senki nem mondaná a szó eredeti jelentését. Alapos = 1. az alappal kapcsolatos, az alapra vonatkozó 2. Az alapra a gyökerekre, az alapigazságokra tekintő, azt figyelembevevő. Alaposság = 1. Az alappal való kapcsolat (kapcsolatosság) 2. Az alapok, alaptörvények figyelembevétele. Ez a megállapítás temérdek magyar szóra fennáll. Ebből az a nagy horderejű tanulság vonható le, hogy a nyelvben mindig néznünk kell - azaz sohasem szabad elfelejtenünk - a szavak eredeti, ősi jelentését, jelentéseit, azaz gyökereinket. Az ősi magyar mondások, szólások bölcsessége és örök érvénye is abból táplálkozott, hogy a magyar nyelv a természetből származik, a természetben vannak a gyökerei.
Ne legyünk restek. Ha bármely mondatot, amely idegen szót vagy szavakat tartalmaz "lefordítjuk" magyarra, akkor rögtön előtűnik annak hamissága és elkenő, elfedő, általánosító vagy túlzó mivolta. (Tisztelet a számos kivételnek.) A magyar nyelv leleplezi a hamisságot, a mellébeszélést, a semmitmondást is. Igyekezzünk magyarul fogalmazni, hiszen könnyebben, gyorsabban ellenőrizhetjük magunkat, másrészt - meglepő módon - a gondolatok, gyorsabban és szaporábban záporoznak fejünkben.

Utóirat1: Ez lehetne a környezetvédők jelképe. A Földet csak a növények menthetik meg a pusztulás-
tól. Egy másik jelentés: Mind az önpusztító, mind a pusztító embert csak a természet, a természet tör-
vényei menthetik meg ill. tarthatják kordában. A harmóniát, a hármasságot is jelenti, így figyelmeztet, hogy a természettel összhangban kell élnünk

Utóirat2: 2000. december 13-án egy verőfényes "tavaszi" napon, utcánkban egy pocsolyában vidáman fürdőzött egy feketerigó. Ugyanezen napon, az egyik kert sarkában a csicsóka három szép sárga virágot bontott. Este, ablakom kinyitva egy kis friss tavaszi levegőért, berepült egy szúnyog, s ha nem is harapott, de egy cseppet sem tűnt bágyadtnak. Ezt nem a nyár felejtette itt.

Dokumentumok