Pannon kistigris

Dokumentumok

Cím:	Pannon kistigris
Szerző:	Ágh Attila
Ország:	Magyarország
A kiadás helye:
A kiadás éve:
Kiadó:
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:	globális nyitottság, Magyarok és az EU, EU csatlakozás
Állomány:
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:	E

A tudás alapú társadalmat és a globális nyitottságot kifejezetten nekünk találták ki, ebben van az ország komparatív előnye, amit az EU is érzékel Miért is ne lenne magyar modell? - e kérdéssel nyitotta lapunkban két hete megjelent, vitaindítónak szánt cikkét Bod Péter Ákos. Múlt heti számunkban Benyhe János Latin-amerikanizálódunk? című írását közöltük, az alábbiakban pedig Ágh Attila vitacikke következik. Közismert, hogy a múlt nálunk túl gyakran változik, a jövőkép viszont sokkal ritkábban. A XX. század csalódásai nyomán kevesen vállalkoznak merész víziók felvázolására Magyarország jövőjéről, így a jövőképek rendszerint szelíden belesimulnak a mindennapi szürkeségbe. Pedig a jövőről csak egyet tudunk biztosan, azt, hogy radikálisan különbözni fog a jelentől. Bod Péter Ákos Magyar modell? című cikkében sok mindennel nem értek egyet a múlt és a jelen értékelésében, de osztom azt a nézetét, hogy a jövőben Magyarország sikeres példa lehet. A "pannon kistigris" valóban ugyanolyan modellértékűvé válhat, mint manapság a "kelta kistigris".
A modellt három tulajdonsága emeli modellé: a korszerűsége, a sikere és a modellkövetés. A modell tehát sűríti magában az adott kor fejlődési lehetőségeit, ezért sikeresebb más fejlődési utaknál, és követőkre talál, mert mások is sikeresek akarnak lenni. A magam részéről úgy vélem, hogy volt magyar modell az államszocializmus évtizedeiben is, a hatvanas-nyolcvanas években. Erről azonban itt nem szívesen bocsátkozom vitába, mert mérsékelten kedvelem az olyan kifejezéseket, hogy "orcátlanság", s nyilván abban sem értünk egyet Bod Péter Ákossal, hogy kik és hogyan végezték a "rendszerváltoztatás sziszifuszi munkáját".
Ebben a rövid megszólalásban inkább előre szeretnék tekinteni, de bármilyen vitakerülő módon is nehezen lehet mellőzni annak kimondását, hogy a korábbi magyar modell és a jövőbeli magyar modell valamilyen rejtélyes módon mégiscsak összefüggnek egymással, ahogy Bod Péter Ákos is óvatosan körbetáncolja ezt a témát. Nagyon kevesen hisznek ugyanis abban, hogy 1998-ban hirtelen megvilágosodás ért néhány embert Magyarországon vagy - Szilárd Leó történelmi értékű hasonlatát folytatva - a marslakók titokban megint meglátogatták Budapestet. Szóval, ha nem természetfeletti esemény történt a kilencvenes évek végén, hanem a magyar fejlődés egy átkínlódott sikeres évtizedéből szervesen adódó korszakváltás, akkor nyugodtan nézhetünk előre, mert nem az új keletű pártokban, hanem a magyar társadalom mélyéből fakadó dinamizmusban tudunk reménykedni. Prózai megfogalmazásban: Magyarország a 2000-es évek elején "ugrásra" készül, és jövendő sikerének az egyik titka az, hogy nem a legutóbbi és nem is a következő választások eredményétől függ az, hogy a szűkebb mozgástér után végre tartósan és dinamikusan fejlődhet.
Maga a világ ciklusokban mozog, ezért a reálisan számba vehető jövő mindig a következő 15-20 év, ennyi kellett az íreknek is a felzárkózáshoz. A történelmi keret a globalizáció és az európaizáció kettős kihívása, az általános háttér pedig Közép-Európa, amellyel együtt mozgunk a fenti kettős kihívásra való alkalmazkodásban. A feltételezés pedig az, hogy Magyarországnak e felzárkózó közép-európai mezőnyön belül is kiemelten jó esélye van arra, hogy gyors, példaértékű fejlődést produkáljon. A tudás alapú társadalmat és a globális nyitottságot kifejezetten nekünk találták ki, ebben van az ország komparatív előnye, amit az EU is érzékel. Nevezetesen az EU szigorú tanító bácsija az egyetlen dicséretet 1997-ben az Agenda 2000 című bizonyítvány kiosztásakor Magyarországnak adta át a tagjelölt országokról akkor először kiadott országjelentésekben. Az alábbi két mondat akár a jogos nemzeti büszkeséghez is elegendő: "A magyar tudományos teljesítmény az országot a húsz vezető tudományos ország közé emeli világszinten. (...)
Magyarország felkészült arra, hogy aktív szerepet játsszon az európai kutatási és technikai fejlesztésekben." Ám Magyarországon még a globalizációról is gyakran provinciális viták folynak, mert sokan nem érzékelik, hogy annak első, naivan agresszív szakasza elmúlt. Ebben az időszakban a tőkepiacok globális egyesítése nyomán a durva, világszintű homogenizáció volt az alapideológia, s a legbuzgóbb globalizálók körében még a nemzetállam és a nemzeti kultúra kihalása is meghirdetésre került. A kilencvenes évek végén azonban még a nagy nemzetközi pénzintézetek, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap is, gyökeresen megváltoztatták a filozófiájukat. A globalizáció jelenlegi, második szakasza kifejezetten felértékeli a hatékony nemzetállamot és a vezényletével végrehajtott rugalmas alkalmazkodást, míg egyben a merev állami "kormányzat" helyett megköveteli a sokszintű civil társadalombeli "kormányzást". A kis ország már nem hátrány, sőt a világnyitottság a legnagyobb előny, a sajátos nemzeti kultúra pedig a globális alkalmazkodás záloga és nem akadálya.
Érdemes lenne egyébként egy pillantást vetni az ír kultúra diadalútjára is a világban, nem csak az ír GDP szenzációs fejlődésére. Lehet, hogy a "pannon kistigris" kifejezést sokan fellengzősnek tartják, de tízmillió - vagy akár tizennégymillió - magyarnak valószínűleg másképp kell fogalmazni a józanul pozitív jövőképet, mint az érzékeny értelmiségiek kis csoportjának. Valóban "megnyerhetjük a XXI. századot", az elején végrehajtott gyors és modellértékű európaizálódás értelmében. Ez a program egy erőteljes jövőképet kíván, ami már ott fészkelődik a magyar közgondolkodásban, s a mobilizációs hatást akár az ilyen látványos megfogalmazások is elősegíthetik, mint a "pannon kistigris". Ám aki állandóan démonizálja a közelmúltat, és ellenségeket keres benne, az távolabbra tolja a jövőt. Aki csak feketével és fehérrel fest, az megosztja a nemzeti közösséget napi politikai célok vagy választási vágyálmok érdekében. Bod Péter Ákos cikke kellemes bizonytalanságot mutat számos, napjainkat megosztó kérdésben, és ezért a bizonytalanság benne marad a végkövetkeztetésében is. De hogy is csinálták ezt az írek? Ők állandóan megegyezést kerestek, és ez a konszenzuális politika a sikereik igazi titka. Írországban az össztársadalmi megegyezés és tervezés a legjobb értelemben vett nemzeti hagyománnyá, a politikai kultúra alapvető értékévé vált. 1989 óta négy nemzeti fejlesztési tervet dolgoztak ki az összes érintett bevonásával, tripartit alapon.
A Programme of National Recovery (a nemzeti talpra állás programja) kezdte a sort, folytatták a Programme for Economic and Social Progress (a gazdasági és társadalmi haladás programja) és a Programme for Competitiveness and Work (a versenyképesség és a munka programja) kidolgozásával, s végül a Partnership 2000 for Inclusion, Employment and Competitiveness (a 2000. évi partnerség a társadalmi integrációért, a foglalkoztatásért és a versenyképességért) már a "megérkezés", az EU átlagát jóval meghaladó Írország továbbfejlesztésének programja volt. Az elmúlt évtizedek felemás modernizációja és az elmúlt évek zaklatott fejlődése nyomán most már nálunk a második, "a gazdasági és társadalmi haladás programja" lenne időszerű. Aligha tekinthetjük azonban a jelenlegi kormány erőfeszítéseit a nemzeti összefogásra irányulónak az ír fejlődés értelmében, amely feltételezi a kormányzat erős motivációját a munkaadók és munkavállalók szervezeteivel való megegyezésre. A kelta kistigris minden erejét összeszedte az ugráshoz, a pannon kistigris még nem. Egyetlen párt se képviselheti önmagában a nemzeti egységet és összefogást. A kormány hatalma sem abban van, hogy az összes társadalmi szereplővel szemben végigviszi a maga akaratát, hanem abban, hogy képes közöttük és velük értelmes kompromisszumot, távlatos jövőképet kidolgozni. Ezt a kormányt még nem látom, a tárgyalásos-konszenzuális demokrácia ír modellje nálunk még nem gyökeresedett meg.
Én mégsem kérdőjelet, hanem felkiáltójelet tennék a magyar modell után. A pannon kistigris tényleg ugrásra készül, és nem a kormányokra figyel.

Dokumentumok