NAGYLÓCON
1998
1. Településfejlesztés- közösségfejlesztés
1.1. A településfejlesztés hagyományos modellje
1.2. A közösségfejlesztés lényege
2. A nagylóci program
2.1. A helyszín. /Nagylóc bemutatása/
2.2. Előzmények
2.3. A célok megfogalmazása
3.Helyzetfeltárás
3.1. A település feltárása során alkalmazott módszerek
3.2. Személyes beszélgetések és azok tapasztalatai
3.2.1. Emberi kapcsolatok-közösségi élet
3.2.2. Hagyományok
3.2.3. Gazdálkodás-vállalkozás
3.2.4. Önkormányzat, helyi hatalom
4. Tervezés
4.1. Lakossági-közösségi tervezés
4.2. A jövőtervezés technikája
4.3. A csoportos beszélgetések összegzése
4.3.1. Helyi értékek, erősségek
4.3.2. Problémák, gyengeségek és megoldási javaslatok
5. Összegzés
6. A nagylóci program szakmai tanulságai
Felhasznált irodalom
Melléklet
" Ősidők óta küzdenek az emberek azért a meggyőződésért, hitért vagy illúzióért, hogy ahol ők vannak, ott van a világ közepe.(...) Alapvető emberi törekvés volt mindenkor ennek a hitnek vagy illúziónak a megteremtése és fenntartása. Nem feltétlen és elsősorban azért, hogy fontosnak érezhessük magunkat. Hogy hiúságunknak hízelegjünk. Sokkal inkább azért, mert elveszettnek érezzük magunkat ebben a végtelen univerzumban, és próbáljuk tompítani szorongásunkat azzal a hittel és meggyőződéssel, hogy nem elhanyagolható és nélkülözhető semmiségek vagyunk a világmindenség peremén, hanem épp ellenkezőleg: a világmindenség körülöttünk forog, S ha körülöttünk forog, akkor ez az univerzum a mi univerzumunk, emberi, s nem idegen világ. Akkor itthon vagyunk ebben a világban."
/Hankiss Elemér/ (1.)
Bevezetés
Itthon vagyunk-e ebben a világban ? E kérdést az ember nem csak önmagának teszi fel, hanem elgondolkodik rajta, látván más emberek sorsát is.
Szakmai munkám során sok emberrel találkozom, s járva Nógrád megye településeit érdekes és ellentmondásos "fejlődésnek" lehetek tanúja. Egyfelől erőteljes, sokszor erőn felüli műszaki infrastruktúra fejlesztés jellemzi a településeket /víz-, gáz-, szennyvízvezetékek, telefonhálózat, utak kiépitése/. Másfelől a munkanélküliség, az elszegényedés, a közösségek hiánya, az emberi kapcsolatok gyengülése.
Eltűntek azok a közösségi értékek, normák, azok a gyökerek, melyekben meg lehet kapaszkodni, melyek segítenek eligazodni és megtalálni helyünket a világban. Hiába lapulnak már a föld alatt a víz-, gáz-, és egyéb csövek, ezek nem jelenthetik az ott élők valódi gyökereit. Egyre gyakoribb panasz, hogy a helyi társadalom nem működik, nincsenek helyi közösségek.
Nógrád megyére különösen jellemző volt, hogy a falvak lakói a közeli városok ipari üzemeiben találtak munkát, s így a városi lét, a városi divat, a munkahelyi normák váltak mértékadóvá.A falusi élet és annak értékei: a hagyományok, a viselet, az építészet stb. szinte szégyellni valóvá váltak, a maradiságot jelentették, s igyekeztek megszabadulni ezektől.
Ez a faj ta alkalmazkodás azonban kiszolgáltatottságot és értékzavarokat, önvesztést hozott magával, s a falusi ember végül már sehol sem érezte jól magát, sem otthon, sem a városban, sem a munkahelyén.Ingázott, elbizonytalanodott, elveszitette önbizalmát.
Van-e menedék?
Igen.S mivel az ember eredendően nem egy reá szabott világba születik, ezért neki önmagának kell megteremtenie a saját világát és menedékét.E folyamatban sokszor segítségre szorulhat,s ha kéri talál segítőket.
Munkám, hivatásom révén én is azon humán segítők táborához tartozom, akiknek célja, hogy a különböző településeken élő emberek kiszolgáltatottsága csökkenjen és otthon érezzék magukat saját lakóhelyükön. Külső segítőként, munkatársaimmal együtt azon dolgozom, hogy a településeknek, térségeknek sikerüljön megtalálniuk saját arculatukat, és kialakítaniuk azt az életteret, amely eltartja őket és egyben otthont biztosit
Segítő, bátorító munkánk során az egyre ismertebbé váló közösségfejlesztés szemléletével és módszereivel dolgozunk.
Írásom azzal foglalkozik, hogyan lehet felépíteni egy település közösségfejlesztési folyamatát, hogyan lehet feltárni és elemezni a helyi társadalom belső életét, problémáit, erőforrásait, hogyan lehet aktivizálni a lakosságot.
Dolgozatom dokumentálja egy település közösségi fejlesztési folyamatát, s úgy vélem hozzájárul ahhoz, hogy a közösségfejlesztéssel foglalkozók jobban megértsék a gyakorlatban jelentkező problémákat, ezek kezelési módját, megismerjenek olyan technikákat, módszereket, amelyeket ők is alkalmazhatnak munkájuk során még hatékonyabbá téve azokat.
1.1 A településfejlesztés hagyományos modellje
Az elmúlt évtizedek magyarországi településfejlesztési programjai a falu feje fölött születtek. A fejlesztések dönt ően egy-egy ágazat, infrastrukturális tényező telepítésére koncentrálódtak. A falu lakosságának nem sok köze lehetett mindehhez, nem vett részt a tervezésben, a döntések előkészítésében.
Ennek a fejlesztési szisztémának a következménye, hogy a „kapott” fejlesztést a lakosság nem érzi sajátjának, esetleg mást szeretne, és kialakult a „másra-várás" gyakorlata, hogy majd valakik megoldják a település problémáit, a fejlesztési folyamatokat.
Szorosan ideköthető az a ma általános jelenség is, hogy műszaki, egészs égügyi és más infrastruktúrával jól ellátott települések csak vegetálnak, nincs mozgás, közélet, hiányoznak a közösségek.
" A közösségfejlesztés (community development), vagy közösségszervezés(community organization) települések, térségek, szomszédságok komplex (társadalmi-gazdasági-kulturális) fejlesztését jelenti, amelyben kulcsszerepe van a cselekvésnek, a helyi cselekvő polgároknak, a közösségeiknek és azok hálózatának, valamint a helyi szükségletek mértékében a közösségfejlesztőknek is, akiknek bátorító, informáló, kapcsolatszervező munkája életre segítheti vagy megerősítheti ezt a közösségi hálózatot."(2)(3)
A közösségfejlesztés fogalma körül még mindig tapasztalhatő egy kis zűrzavar, gyakran egy konkrét csoport, vagy közösség fejlesztését illetik e fogalommal. A közösségfejlesztés lényege azonban mindig a helyi vagy térségi fejlesztés, mely az érintettek bevonásával, cselekvő részvételével zajlik. Munkánk során a "közösség" szó többnyire "községet" jelent, s mindig arra törekszünk, hogy felkeltsük a lakosság érdeklődését, ráébresszük őket arra, hogy ők is befolyásolhatják a helyi fejlődést, és ennek érdekében cselekedniük, együttműködniük kell.
Ha a beletörődést, a közömbösséget felváltja az öntudatos cselekvőképesség, akkor már szinte biztos, hogy saját erőforrásaikat is hasznosítva megtalálják a megoldást problémáikra.
2.1 A helyszín /Nagylóc bemutatása/
Itt most csupán egy hangulatos történeti leírást közlök. A település un. kemény adatait a mellékletben foglalom össze. Az igazi arculat pedig a dolgozat további részeiben tárul fel.
A Cserhát északi részén, erdős dombokkal körülvett völgyben, az Őr-hegy (453m) aljában, a Lóci- patak partján, a Szécsénybe vezető bekötőút mellett találjuk a falut.
Már az Árpádok idején település állt Nagylóc helyén. Neve Lócz szláv eredetű, jelentése: vadászok, fogók. Eszerint feltehető, hogy első lakói a királyi udvar kiszolgálói voltak. A 15. században egy ideig a hollókői várhoz tartozott, annak egyik őrállomása a falu felett álló Őr-hegyen állt. A középkorban a község területe sokkal nagyobb volt, hozzá tartoztak a már elpusztult Zsunyi-puszták is és vámszedő állomással rendelkezett. A falunak nincs régi háza, mert a múlt század végén hatalmas tűzvész pusztította el a helységet. A tűzvész után a ma is látható, 15.században épült gótikus temploma maradt meg.
A közeli földvár romjairól legenda kering, mégpedig az, hogy a Vár-hegyen vasajtóval lezárt pincében rejtett kincs van, melyet két fekete kecske őriz. Ugyancsak az Őr-hegyi lábnyomos kőről tartja a néphagyomány, hogy Jézus Krisztus lábnyoma, s látszik a szamarának és botjának nyoma is a kövön.
A Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetből 512 hektár érinti Nagylócot.
Munkahelyem - a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet - egyik fontos célja, hogy segítse a megye településeinek közösségi életét, a civil szerveződéseket. Fontosnak tartjuk a helyi természeti, környezeti és humán értékek feltárását, megőrzését, a nyilvánosság kiépülését a lakosság megkérdezését és bevonását a helyi folyamatokba.
1995. februárjában Nagylóc Község Képviselőtestületétől megbízást kaptunk, hogy indítsunk közösségfejlesztési folyamatot Nagylócon.
A felkérés alapvető oka és indoka a Bevezetőben is vázolt jelenség volt: Nagylóc egy élettelen falu képét mutatta, ahol az emberek magukba zárkóznak és nem történik semmi.
Így kerültünk tehát Nagylócra mint külső segítők, bátorítók.
"A közösségfejlesztési folyamat egy településen a lakosság aktivizálásával kezdődik, majd a problémák felismerésével és azok nyilvánossá tételével folytatódik, melynek során mind többen kapcsolódnak a folyamathoz, és jutnak el a közösségben megfogalmazódó feladatok felismeréséhez és közösségi megoldásához, mégpedig ismereteik és képességeik fejlesztése útján, a lehetséges partnerekkel együttműködve."(4)
Munkánk alapelve az volt, hogy a falufejlesztés nagylóci programja a lakosság önkéntes és közös alkotására épüljön.
Elindult egy rendhagyónak is nevezhető fejlesztési folyamat, melyben az alapvető, szakmai, szemléleti kiindulópontjaink a következők voltak:
1. Hosszú távon működőképes programok csak a helyben meglévő adottságokra, képességekre és szándékokra épülhetnek.Igy garantálható a lakosság általi támogatás.
2. Tervezzenek a helyben lakók. A fejlesztési program helyi szándékokra elképzelésekre épüljön, tükrözze a helyi akaratot.
Kezdettől arra törekedtünk, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei tekintsék személyes ügyüknek a falu fejlesztését, hiszen így garantálható a koncepciók lakosság általi támogatása. Ennek érdekében a teljes nyilvánosság biztosítását szorgalmaztuk.
Olyan technikákkal dolgoztunk, amelyek minél több helyben lakó személyes közreműködését, aktivitását igényelték, biztosították az együttgondolkodás élményét és a faluprogramok megalapozását is.
3. Komplex fejlesztési program szükséges.
Olyan fejlesztési programok kidolgozása a cél, amelyben a gazdasági, műszaki és társadalmi tényezők koordinációja valósul meg.
4. Induljanak helyi programok
A beszélgetések, eszmecserék mellett olyan programokat kezdeményeztünk, indítottunk - ügyelve, hogy illeszkedjenek a helyi sajátosságokhoz -, amelyek erősítik a lakosság öntevékenységét, önbizalmát, igénylik a lakossági részvételt. E programok megmutatták, hogy sok-sok érték található a településen és a lakosság igenis összefog, megmozdul egy-egy közös cél érdekében. (Családifotó-kiállítás, Népművészeti Kiállítás, Kalendárium).
5. A fejlesztési munka végső célja: meglapozni az önfejlődést, mely biztosí tja, hogy a lakosság minél jobb és harmonikusabb környezetben éljen.
A program egy helyzetfeltáró és egy tervezési szakaszból állt, mely sok ponton nem választható el mereven egymástól. Mindegyik szakasz tartalmaz utalásokat a másik szakaszra.
3.1 A település feltárása során alkalmazott módszerek (5)
Első lépésünk arra irányult, hogy megismerjük a falut, az adottságait, a lakosság véleményét. Hiszen csak ezekre építve lehet megszervezni a település fejlesztésére irányuló cselekvési programokat.
A település vizsgálata két szálon indult. Egyrészt objektív adatokat gyűjtöttünk (demográfiai viszonyok, természeti adottságok, helyi gazdálkodás, közösségi élet, stb.), másrészt interjúkat folytattunk a lakosság körében. Első lépésként a választott képviselők ajánlásai alapján felkerestük az általuk meghatározó személyiségnek tartott néhány polgárt. A személyes beszélgetések kiterjedtek a helyi közéletre, a közérzetre, az infrastruktúrára, a szolgáltatásokra, az emberi kapcsolatokra, a foglalkoztatásra, gazdálkodásra, helyi tudásra, az önkormányzat munkájára, stb . Egy-egy interjú másfél, két órát vett igénybe.A beszélgetéseket többnyire a megkérdezett lakásán folytattuk le, ez oldott légkört biztosított és egyidejűleg betekintést nyerhettünk otthonaikba, életkörülményeikbe is. Minden beszélgetőpartnerünktől további, általa fontosnak tartott személyek megkérdezésére kértünk ajánlatot.
Beszélgetőpartnereink segítőkészek, készségesek voltak, örültek, hogy személyesen kerestük fel őket és kikértük a véleményüket Nagylóc életéről. Szinte minden esetben őszintén, kritikusan tárták fel véleményüket. Megfogalmazták személyes elvárásaikat, igényeiket is. E beszélgetésekben nem csupán a „lakossági vélemények”, vágyak tárultak fel, hanem az emberi kapcsolatok bonyolult mélységei, játszmái is.
Felmérésünk nem tekinthető reprezentatívnak, hiszen az interjúkban mindössze 26 fő vett részt.
3.2.1 Emberi kapcsolatok - közösségi élet
Beszélgetőpartnereink szinte kivétel nélkül itt születtek Nagylócon, itt élték és élik az életüket, ezért is tettük fel mindenkinek azt a kérdést, hogy „ Milyenek a nagylóci emberek?”
Általános vélekedés volt, hogy a nagylóciak szorgalmasak, dolgosak, normális életet élnek, de jellemző a zárkózottság, a befelé fordultság. Sokszor elhangzott az a vélemény, hogy a falu, a közösség érdekében nehezen mozdulnak az emberek.
„A lóciak olyan maguknak valók”. „Nem tesznek a településért semmit, hogyha hasznuk nincs belőle”. Az önkritikus vélemények mellett ugyanakkor elhangzott az is, hogy idővel, türelemmel és jó közösségi vezetőkkel lehetne ezen segíteni.
Gyakran hasonlították a lóci embereket a környező falvak lakosaihoz. „A rimóci, a varsányi nép más, mint a lóci. A rimóciak összetartóbbak, segítik egymást, vendégszeretőbbek.” A lóciak az idegeneket nehezen fogadják be, ugyanakkor erős a „másra-várás”. „Az emberek tehetetlenül várnak valamire, valakire, aki majd elintézi, megmondja...”.
Az emberi kapcsolatokról nem sok jót mondtak el az emberek.
Hiányolják az összefogást, összetartozást, a segítőkészséget. Az irigység, az ellenségeskedés is megfigyelhető.
„Az irigység megvan. Többet foglalkoznak másokkal, mint a saját ügyeikkel.” „Sokszor még a köszönéssel sem tisztelik meg egymást az emberek.”
A közösségi élet hiányát mindenki szóvá tette. Nosztalgiával gondolnak a régi szép időkre, amikor virágzó közösségi élet jellemezte Nagylócot. Menyecske-kórus, néptánccsoport, színjátszó kör, hímző szakkör működött. Hiányolták a nyugdíjas klubot, a gazdakört, az iskolában a kötetlen társas együttlét lehetőségét.
A közösségek hiányát az emberek nehéz körülményeivel („Rá vannak kényszerítve az emberek, hogy csak a saját sorsukkal foglalkozzanak.”), a túlzott anyagiassággal („Azért szűntek meg a közösségek, mert mindenki mindent csak pénzért akar csinálni.”), a gazdátlansággal („Nincs gazdája a közösségi életnek.”, „Nincs olyan ember, aki szervezné a falu közösségi életét.”) magyarázzák.
Utaltak arra is, hogy a közösségért dolgozó, tenni akaró emberek nem kaptak megfelelő megbecsülést, elismerést.
Úgy látják, hogy mostanság főleg az ital köré szerveződnek a társaságok. „A fiatalok a presszóba, a Pityókába járnak, az idősebbek meg a kocsmába.”
Pozitív példaként a szakkört és a foci csapatot említik mint összefogott, jó közösséget.
A családok összetartó ereje - bár már nem a régi - még mindig erős. A családi ünnepek - keresztelő, első áldozás, bérmálkozás, ballagás, esküvő, temetés - összehozza a családokat. A húsvét és a karácsony már veszített közösségi erejéből. Ugyanez mondható el az évente megrendezésre kerülő szüreti rendezvényről.
A művelődési ház és könyvtár mint lehetőségek, adottak a közösségi szerveződések számára, de a közösségeket szervező és összetartó erő hiányzik.
Beszélgető partnereink fontos közösségszervező tényezőnek látják az egyházat és az iskolát is. Bár Nagylóc lakossága nem túlságosan vallásos, a vallásos érzületű emberek, a templom, illetve a lelkész köré szerveződött emberek közösséget alkotnak. Az egyház karitatív tevékenységét dicsérik, a lelkészt agilis embernek tartják, aki rendet tart és keményen megmondja a véleményét. Ez van akinek tetszik, van akinek nem. Van aki úgy érzi, hogy „a pap nem szereti a nyáját.”
Az iskolát meghatározó tényezőnek tekintik a település jövőjét illetően.
Az oktatás színvonalát elfogadhatónak tartják, a tanulmányi versenyeken elért eredmények alapján, s úgy látják sok értelmiségi nevelődött innen.
Nagy gondnak érzik az iskolai gyermeklétszám csökkenését. A szécsényi hat osztályos gimnázium sok gyereket (vagy inkább szülőt) elcsábít a lóci iskolából. Divat lett odavinn i a gyerekeket. A lóci osztálylétszámok csökkennek és az un. problémás gyerekek maradnak itt. Sokan ezért az iskolát, a pedagógusokat hibáztatják. Véleményük szerint a pedagógusoknak kellene valamit tenni azért, hogy vonzóbb legyen a helyi iskola. Egyértel mű az elvárás: többet kellene tenniük a helyi közösségekért, mind iskolán belül, mind azon kívül.
„A pedagógusok csak a tananyaggal foglalkoznak.” „Nem vállalnak plusz munkát.” „A tanítók a tanórák után sietnek haza, csak az marad, akinek külön fizetnek ezért.” „Lanyhák, nem érdeklődnek a falu sorsa iránt, pedig helyi értelmiségnek számítanak.”
Nagylóc hagyományokban gazdag település volt. Híres volt menyecskekórusa, viselete, szőttesei, gyönyörű hímzései. Mindezek az értékek ma már csak nyomokban lelhetők fel, néhányan még őrzik a néphagyományok eszközeit, emlékeit, de sokan már eladták, vagy kidobták. A hagyományos népi építészet emlékeit is már csak néhány ház őrzi.
Hogyan vélekednek minderről a nagylóciak?
„Salgótarján rontotta el Nagylócot.” - mondták.
„A falu nagy része Tarjánba járt dolgozni, három busszal mentek, főleg az Acélgyárba.” „Nagylóc modernebb falu mint Hollókő, Rimóc, Varsány.” „A városi mintákat jobban követte.”
„Lóc elfordult a hagyományoktól. Itt nem számít értéknek a hagyomány.”
„Uraztak a lóciak, mert levetették a viseletet, ahogy mondják átvetkőztek.”
„Nagyon sok mindent eladtak, kidobtak mint korszerűtlent. Aki megtartotta pl. a régi házát, azt maradinak titulálták.”
Akikkel beszélgettünk, mindannyian sajnálták, hogy így alakult, és szeretnék megőrizni, az utódoknak átadni Nagylóc értékes hagyományait. Szinte általános az igény egy falumúzeumra, ahol össze lehetne gyűjteni és megőrizni a település még fellelhető tárgyi emlékeit.
„Fel kellene sok mindent eleveníteni, és a gyerekekkel kellene kezdeni, mert a régi fát fiatalítani már nagyon nehéz” - fogalmazta meg egyik beszélgető partnerünk.
„A rendszerváltással megálltak a buszok, és megállt az élet a faluban.” A falu lakosainak munkát adó városi üzemek, munkahelyek megszűntek. A munkanélküliség, az elszegényedés rányomja bélyegét Nagylócra is.
A helyi polgármesteri hivatal, az önkormányzat intézményei, a faüzem, az öntöde biztosítanak munkahelyet, de ez kevés lehetőség. A munkaképes lakosság boldogulni akaró része próbálkozik ahogy tud.
Nagylóc hagyományai közé tartozik a napszámba-járás is. Manapság is sokan választják ezt a megoldást.
Eljárnak kubikolni, kőműves munkára vagy egyéb idénymunkákra, ahol terményt kapnak fizetségül, és ebből tartanak állatokat.
A segélyekre és alkalmi munkákra persze nem lehet hosszú távon alapozni.
Vannak, akik vállalkozással, gazdálkodással próbálnak megélhetést biztosítani önmaguk és családjuk számára. A vállalkozói kedvvel azonban nem elégedettek. úgy érzik a környező településeken pl. Rimócon, Varsányban sokkal gyorsabban reagáltak a változásokra, ott nagyobb a vállalkozói kedv, az emberek egymást viszik bele a vállalkozásba.
„Akik eljártak dolgozni, nehezebben adják a fejüket a vállalkozásra. A biztos munkahelyről, megélhetésről nehéz átállni a vállalkozásra.”
Van aki úgy látja, nincs fizetőképes kereslet, hiába is vállalkoznának, és jobban jár az, aki a pénzét nem vállalkozásba fekteti, hanem a bankban kamatoztatja. Aki mégis vállalkozásra adja fejét, azt „az adók és kamatok teszik lehetetlenné”. A valóság persze mégsem ilyen sötét. Beszélgető partnereink szerint a nagylóci zöldségesek, kereskedők , s italboltok „jól mennek”.
A mezőgazdasági tevékenység, gazdálkodás nem idegen az itt élőktől, bár a városi mintát követők eltávolodtak a földműveléstől, állattartástól. Munkahelyükön főleg ipari munkát végeztek, vasas szakmákban dolgoztak.
„A föld a lóciakat nem igazán érdekelte, akinek volt azt lenézték. Nem ébredtek még most sem, hogy a földből is meg lehet élni. Meggazdagodni nem lehet belőle, de megélni igen.”
„A Salgótarjánba járók példáját követték a többiek, ez kényelmes volt. Lenézték az itthoni állattartókat, termelőket.”
A kárpótlásból földet szerzett gazdálkodók (kb. 5-10 fő) búzát, kukoricát, burgonyát termesztenek. Megítélésük azonban nem egyértelműen pozitív. Vannak, akik szerint ezek az új földbirtokosok „ügyeskedők”, akik felvásárolták a kárpótlási jegyeket és megkaparintották a jó földeket.
Állattenyésztéssel csak néhány fő (3-5 fő) foglalkozik. Ők szarvasmarhát, juhot tartnak. Saját ellátásra szinte minden háznál van baromfi, sertés vagy nyúl.
A helyi vállalkozás, gazdálkodás kapcsán szinte mindenki megemlítette a képzés szükségességét.
„Vannak akiket érdekelne a vállalkozás, a mezőgazdasági tevékenység, de nem tudják hogyan kezdjenek neki. Képezni, tanítani kellene őket.”
„Gazdaképzést kellene tartani, hogy legyen valami fogalmuk a fiataloknak az állattartásról, növénytermesztésről. A képzés nagyon fontos lenne.”
Nagylóc kedvező földrajzi helyzetéből adódóan felvetődik a kérdés, hogy az idegenforgalom, a falusi turizmus szerepet kaphat-e Nagylóc jövőjében. A beszélgetésekből az derült ki, hogy nem látnak ebben nagy lehetőséget, és a lakosság sem igazán nyitott erre.
Néhányan viszont megemlítették, hogy Zsunypuszta ilyen szempontból kiaknázható lehetne.
„Egyik testület sem jó a falunak. Szakadás van a testület és a lakosság között.”
A helyi képviselő testület munkájával nem elégedettek az emberek.
„Sok a személyes, meddő vita a testületben.” „A testületben mindenki a saját érdekeltsége szerint dönt.”
A segélyek elosztását kifogásolták a legtöbben.
„Nagyon sok a mozgáskorlátozott. Mikor az orvoshoz megy, akkor biceg, azután meg csak úgy biciklizik és hordja a fát az erdőről.”
Beszélgetőpartnereink szerint a helyi döntésekbe a helyi lakosságot is be kellene vonni. Pl. a sportcsarnok építésénél fontos lett volna tudni a lakosság véleményét, mert úgy tűnik, nem igazán érzik magukénak ezt a létesítményt. („Jó hogy van, de nincs kihasználva.” „Luxusnak tűnik.” „Minek épült, ha nem lesz bele gyerek?”)
A polgármester személyéről igyekeztek jót mondani, vagy semmit. A leggyakoribb kifogás ellene az volt, hogy nem lóci. Ugyanez a probléma vetődött fel a polgármesteri hivatal alkalmazottaival kapcsolatban is.
„Miért szécsényiek járnak a hivatalba dolgozni, Lócon is lenne alkalmas ember a feladatok ellátására.” Természetesen azért a fő kérdés mégsem az, hogy ki honnan jött, hanem inkább az, hogy Nagylóc hová tart. Bizonyára mindenki egyet ért annak a nagylóci polgárnak a véleményével, aki így fogalmazott:
„Akkor történhetne itt valami, ha a helyi vezetés és a tenni akarók összedugnák a fejüket.”
4.1. Lakossági - közösségi tervezés
Lényeges alapelvünk volt a lakosság aktivizálása, bevonása a tervezés folyamatába.
1997 márciusában elindult a lakossági-közösségi tervezés, egy beszélgetéssorozat a lakosság különböző közösségeiben, csoportjaiban.
A falufejlesztésnek ez a módja az emberek részvételére kíván támaszkodni, így egyben közösségépítést is jelent.
A programnak ez a közösségalakító vonása nagyon fontos szerepet tölt be.
A munka sikere nagyban függ attól, hogy miképpen formálódik, fejlődik a település közössége, közélete.
Az összefogás a fejlesztés egyik feltétele, de ugyanakkor egyik célja is.
A csoportos beszélgetéseket 1997. március 20. és 1997. június 11. között bonyolítottuk le az alábbi közösségekben:
- általános iskola 7.-8. osztályosai,
- Faluvédő Egyesület,
- pedagógusok (ált. iskola, óvoda),
- sportkör,
- romák,
- fiatalok
(Részt vett: kb. 45 fő, a csoportok jellemzőit az adott témáknál részletezzük!)
A beszélgetéseken alkalmazott módszer lényege: az előre meghatározott kérdésekre válaszokat, ötleteket gyűjtöttünk, ezeket értékeltük, feldolgoztuk, dokumentáltuk. (A program logikáját az 1. sz. ábra mutatja)
A beszélgetések három kérdéscsoport köré épültek.
1. Mi az, ami jó, érték a településen.
Ez tulajdonképpen a település erőforrásainak feltárását célozta
2. Mi az, ami rossz, probléma a településen
3. Mi az első lépés a problémák megoldásához.
A kérdéscsoportokra adott egyéni válaszok listázva falívekre kerültek, ha nem volt ellenvetés a többiek részéről. Un. „körbejárós" módszerrel a résztvevők mindegyike szót kapott.
A beszélgetések végén minden résztvevő rangsorolta az addig felírt problémákat.
Ügyeltünk arra, hogy semmilyen módon ne befolyásoljuk a válaszokat, a beszélgetés menetét.
Nem sugalltuk a válaszokat, a felvetődő téma-, v. problémaköröket. Csak arról volt szó, amit a jelenlévők felvetettek, az került fel a falívekre, amit ők jóváhagytak.
Csak a három fő témakört neveztük meg, de nem alkalmaztunk un. rávezető kérdéseket, vagy témákat felvető kérdéseket, utalásokat. „Beavatkozásunk” csak arra irányult, hogy minél konkrétabban fogalmazzák meg válaszaikat.
Először feltártuk, hogy mi az, ami jó, értékes a településen. Ezek az értékek a település erősségét jelentik. A tervezés, cselekvési programok kidolgozása során mint erőforrásokra lehet rájuk építeni.
A beszélgetések résztvevői: 45 féle értéket soroltak fel, melyek között tárgyi, természeti és humán értékek egyaránt szerepelnek.
A leggyakrabban említésre kerülő értékek:
- táji környezet (Szőcs-hegy; Apáca puszta, stb.)
- sportcsarnok
- iskola léte
- helyi hagyományok (szövés, vendégség, május 1., húsvét, sportnapok...)
Egyéb felsorolt értékek, pozitívumok:
- családi házak - Faluvédő Egyesület
- focipálya - fiatalok jelenléte
- feszület - HIT-gyülekezet
- hősi emlékmű - Gazsi-trió
- gáz - ifjúsági hittan
- jó levegő - Judo-klub
- kápolna - Nagylóci Alapítvány
- klubhelyiség - Polgárőrség
- könyvtár - Roma Egyesület
- mozi - Sportegyesület
- művelődési ház - szakemberek
- nincs elszigetelve a település - az itt élő emberek többet-jobbat akarnak
- nyugalom (rivalizálás más településekkel)
- orvosi rendelő - lokálpatriotizmus
- óvoda (az itt élők szeretik a falut)
- posta - szoros emberi kapcsolatok
- presszó (rokonság, barátság)
- ravatalozó - új iránti fogékonyság
- polgármesteri hivatal
- takarékszövetkezet
- telefon
- templom
- virágos főutca
- videotéka
- víz
- intézmények a falu központjában vannak
Az értékként felsorolt dolgok nem egy esetben problémaként is előkerültek. (Pl. a sportcsarnok vagy a könyvtár, mint azt később látni fogjuk.)
A második kérdés az volt, hogy mi a település legégetőbb gondja, problémája, mik a falu hibái, gyengeségei.
Ezt a kérdést együtt kezeltük a problémákra adandó megoldási javaslatokkal. A problémát felvetőnek kellett mondania egy megoldási javaslatot is. Ez a fajta együttgondolkodás tulajdonképpen már egyfajta közös fejlesztés, jövő-tervezés volt, melyet a jövőben tovább kell folytatni.
A felvetett problémák és megoldási javaslatok szintén falívekre kerültek. A rangsorolást utólag végeztük el, melynek eredménye a következő:
A legsúlyosabbnak ítélt problémák és azok megoldására tett javaslatok:
1. Probléma: Munkanélküliség, munkahely hiánya, elszegényedés, illetve a tapasztalható: munkakerülés.
Megoldási javaslatok:
- munkahelyteremtés,
- mezőgazdasági vállalkozások segítése képzéssel,
- szociális földprogram,
- munkanélkülieknek tanfolyamok (betegápoló, titkárnőképző)
- gyógynövény gyűjtés,
- hűtőház (málnatermesztés - társulás),
- mezőgazdasági szakember (marketing!),
- falusi turizmus, vendéglátás - ezek propagálása
- halastó hasznosítása
- tájház vagy falumúzeum
- kisvendéglő, panzió
- lovaglás lehetősége
- helyi specialitások, kuriózumok: lóci túrós lepény
parti fecske a homokbányában
gatyásölyv
árvalányhaj
- az itt élők munkaerejét jobban kihasználni, a falu belső munkáira nem idegenből jött munkaerőt alkalmazni,
- a helyi vállalkozók támogatása, hogy több helyi munkaerőt alkalmazhassanak,
- szorosabb kapcsolat a munkaügyi központtal,
- kedvezmények a helyi vállalkozóknak, hogy megerősödjenek, fejleszthessenek,
- az önkormányzat közvetítő szerepének erősítése a munkáltatók és a munkanélküliek között,
- otthoni (bedolgozói) munkák a nőknek.
2. Probléma: A település megtartó erejének hiánya
A fiatalok nem kapnak elég támogatást, nem érdekük, hogy itt maradjanak. Gondot jelent a fiatal házasok megtartása.
E problémakör kapcsán vetődött fel az iskola mint megtartó erő kérdésköre.
Az általános iskolások a városi (Szécsény) iskolák felé orientálódnak. Divathullámként a tehetősebb családok a szécsényi gimnáziumba íratták gyermekeiket, és elindult „ha az ő gyereke elment, én is elviszem az enyémet” folyamat, mely úgy tűnik nyugvópontra jut. A gyermekek elvándorlása azonban további problémákat okoz az oktatási-nevelési folyamatban, hiszen a gyengébb képességű, „problémás" gyerekek aránya megnövekedett. Az is megfigyelhető, hogy a Szécsénybe járók elkülönülnek az itthon maradóktól.
A beszélgetések során az iskolával kapcsolatosan az alábbi problémák vetődtek még fel:
- az iskolai önkormányzat formális, nem működik,
- hiányoznak a kötetlen iskolai közösségek (pl. zenehallgatás, osztálydélután),
- hiányos az iskola felszereltsége.
- a fiatal házasok kapjanak ingyen telket, kamatmentes kölcsönt, társadalmi munkával segítsék otthonteremtésüket,
- ne csak a fiatal értelmiségiek kapjanak támogatást,
- a rimóciak példáját kellene követni, ők megtartják a fiatalokat.
- az iskolában több lehetőséget kell biztosítani a tanulóknak: nyelvek tanulása, számítógépek, számítógépes programok, INTERNET,
- az iskolában fontos lenne a tantestület szakmai megerősítése, ambiciózusabb vezetés, nagyobb elhivatottság.
3. Probléma: Közösségek, összefogás hiánya.
Hiányzik a szeretet, az együttgondolkodás, ugyanakkor közömbösség, irigység tapasztalható.
Az alábbi kritikai észrevételek hangzottak még el:
- nincs szórakozási lehetőség, a fiatalok eljárnak,
- nincs megfelelő hely, ahol a 13-14 éves korosztály összejöhetne,
- unalmas a falu,
- a fiatalok unják magukat,
- hiányzik a kulturális élet (pl. néptánc, színjátszás, stb.)
- a művelődési ház állapota rossz, elhasználódott a berendezés, hiányoznak a tárgyi, technikai feltételek, gond van a fűtéssel,
- a művelődési házban nincsenek programok,
- megtört a fiatalok közössége, amikor a klub 1 évig zárva volt.
- a települési önkormányzat is megosztott, hogyan legyen akkor egységes a falu,
- sok a sértődött ember a településen.
- ha van valami konkrét feladat, akkor arra össze lehet hozni a falu lakosságát,
- értelmes, közös célok kellenek,
- az orvosi rendelő háta mögötti helyiség alkalmas lenne a fiataloknak (ált. iskolásoknak),
- játszótér felújítása - szinte minden korosztály használta,
- park kiépítése - padok, asztalok, sakk, ping-pong asztal
(itt összejöhetnének a felnőttek, az egyedül élő idősek, a fiatalok, és találkozhatnának a szerelmesek),
- hagyományok felelevenítése,
- hagyományőrző közösségek,
- vallási közösségek,
- személyes ráhatás,
- személyi feltételek megteremtése, közösségszervező szakember,
- tekintélyes, mozgatóemberek megkeresése,
- Faluvédő Egyesület és a többi egyesület kezdeményezze a falu összefogását, mozgassák a falut,
- gyerekprogramok a szülők bevonásával,
- közös programok a társközségekkel (Rimóc, Varsány, Sipek + Szécsény),
- közös programok (színház, író-olvasó találkozók, sportvetélkedők),
- több közösségi fórum, találkozó, beszélgetés,
- jobb könyvtári ellátás (könyvtári programok, új könyvek, jobb nyitvatartási rend).
4. Probléma : A helyi infrastruktúra, lakossági ellátás hiányosságai:
- m ellékutak rossz állapota,
- elavult közvilágítás,
- csatornázás hiánya,
- gyógyszerellátás hiánya,
- fogorvos hiánya,
- ruházati bolt hiánya,
- 9.00 óra után nem lehet kenyeret kapni.
A megoldást a lakosság a helyi önkormányzattól várja. Javaslatok, ötletek a beszélgetéseken nem vet ődtek fel. Indokoltnak tűnik e problémakör közösségi továbbgondolása.
5. Roma-probléma
Amiben nincs nézeteltérés, hogy előítéletek, ellenérzés tapasztalható a cigány lakossággal szemben.
A romák szerint ez abban nyilvánul meg, hogy
- nem mehetnek be az ifjúsági klubba,
- elvették a romák klubját,
- a körzeti rendőr megkülönböztetően viselkedik a cigány és a paraszt lakosokkal (a cigányok hátrányára).
A nem cigányok szerint az ellenérzés abból adódik, hogy:
- a cigány gyerekek tiszteletlenül viselkednek, verekednek, szemetelnek, éjszaka sokan tartózkodnak a szórakozó helyeken, randalíroznak,
- a cigány-klub berendezését elégették,
- a szociális támogatást maximálisan kihasználják.
A cigányok szerint a szociális segélyt nem a tényleges jövedelmek ala pján állapítják meg. A Roma Egyesület és az önkormányzati testület között nincs egyetértés, főleg szociális ügyekben. Ezért pontosabb tájékoztatást igényelnek a rendeletekről, döntésekről. Szeretnék, ha a bizottságban (szociális) a Roma Egyesület is képviseltetné magát.
Az előítéletek, ellenérzések lebontása a romák szerint a közös programokkal, barátsággal lehetséges.
Egyéb vélemények szerint a Roma Egyesületnek nagyobb felelősséget kell vállalnia a negatív viselkedés visszaszorításában. Több jogot kell biztosítani a polgárőrségnek, és a körzeti megbízott hathatósabb intézkedése szükséges a fiatalkorúakkal szemben.
A fentiekből is jól érzékelhetők az ellentmondások az eltérő nézetek, melyek egy kis odafigyeléssel, párbeszéddel talán orvosolhatók.
A Roma Egyesület szerint a legnagyobb probléma, hogy a cigány gyerekek éheznek, a szülők nem tudják fizetni a napközit. A megoldást abban látják, hogy a gyerekek kapjanak ingyenes tízórait.
Úgy vélik egy kisebbségi (cigány) önkormányzat létrehozása jól szolgálná a roma lakosság érdekeit.
6. Probléma : Szemetes a falu bel- és külterülete, illetve erdő. A szemétszállítás rendszertelen. Illegális szemétlerakások találhatók.
De: nem mindig és nem mindenhol szemetes a település.
- bejelentés lakossági felvállalása,
- hivatali büntetés,
- több szemétgyűjtő elhelyezése (erdőben is),
- szemétgyűjtő akciók szervezése,
- szemétgyűjtőhely kijelölése (sittnek, haszonvasnak).
E kérdéskör kapcsán vetődött fel, hogy sok a kóbor kutya. Kizárják a portáról a kutyákat vagy kirakják az autókból.
Ezért:
- rendszeresen be kell gyűjteni őket,
- vagy a vadász lőjje le az eldobott kutyákat.
Mind az egyéni, mind a közösségi beszélgetéseken elindult egy folyamat, egy közös alkotás, a nagylóci polgárok közös jövőépítése. A beszélgetések résztvevői nem csak a problémákat vetették fel és fogalmazták meg, hanem a megoldásra is javaslatot tettek, végiggondolták mit lehetne tenni a falu fejlődéséért.
Kiderült, hogy az itt élő embereket nagyon foglalkoztatják a napi problémák (munkalehetőség, szegénység, közömbösség, szemetelés, szórakozási lehetőségek, stb.), de kevesen gondolják, hogy mindezekben nekik tevőleges szerepük lehetne. Az itt élőkben éppúgy benne van a keserű lemondás, a legyintés, mint a tenni akarás, a kezdeményezés. Minden azon múlik, melyik hozzáállás kerekedik felül, melyik válik uralkodóvá az itt élők gondolkodásában.
A programban résztvevők számára egyértelművé vált, hogy a település fejlesztési programját, a faluprogramokat minden esetben az itt élőknek kell kidolgozniuk. Nincsenek „főokosok”, akik megmondják mi kell Nagylócnak. A helybeliek óhaja és akarata mindennél fontosabb, és a tennivalókat senki sem tudhatja jobban mint a nagylóci polgárok.
Elkészült tehát a nagylóci polgárok közös szellemi terméke a település fejlesztésének vázlatos terve.
Mi tehát a következő lépés?
Az ötletekből, javaslatokból már eddig is sok program született. Ezt a folyamatot kell továbbvinni.
A kirajzolódó problémacsoportoknak megfelelően munkacsoportoknak kell alakulniuk, ahol tovább zajlik a párbeszéd, az együttgondolkodás, ahol konkrét cselekvési programokat dolgoznak ki és valósítanak meg.
Mindehhez személyes elkötelezettségeket kell vállalnia mindazoknak, akik tenni szeretnének Nagylóc jövőjéért.
Az ötletek, tervek sokasága olyan kreatív erőt követel, amely menedzseli a folyamatokat, az adottságokat, a helyi tudást, a forrásokat, az érdekeket, a cselekvő szándékokat.
Egyik fontos célkitűzésünk az volt, hogy segítsünk egy olyan helyi szervezet létrehozásában, mely áteszi a mi szerepünket és külső segítség nélkül is képes társadalmi cselekvési programok folytatására. 1996-ban megalakult a Nagylóci Faluvédő Egyesület, mely helyi szervezőerőként folytatja az általunk megkezdett munkát.
- A személyes és csoportos beszélgetések során a lakosságot aktivizálva, közösen tártuk fel a helyi adottságokat, értékeket és problémákat.
Nagyon lényeges, hogy egy közösség pontosan tudja, milyen helyzetben van, milyen problémákkal kell megküzdenie, s azt, hogy milyen lehetőségei vannak.
Munkánknak ezt a szakaszát a "felrázás" szakaszának is nevezhetném. Ekkor tartottunk tükröt a település lakói elé, s ez a szembesülés önmagukkal bizony felrázta őket addigi nyugalmukból.
- Közös gondolkodást indítottunk el saját jövőképük megfogalmazására. Tudatosítottuk, ráébresztettük őket, hogy ők maguk is képesek megoldási javaslatokat, terveket készíteni, a problémákat kezelni.
Munkánk e szakasza volt a "kibontás", melynek során segítettünk felismertetni velük a helyben meglévő értékeket, tudásokat, melyekre építeni lehet.
- Bebizonyosodott, hogy egy látszólag élettelen település is tele van helyi értékekkel, elképzelésekkel, tenniakarással.
- Közösségfejlesztési munkánk során akaratlanul is konfliktusok keletkeztek és éleződtek. A külső segítők, a fejlesztők megjelenése egy településen feltűnést okoz: "kik ezek, mit akarnak, kinek az emberei?"-, így fogalmazódnak meg az első reakciók.
A begyűjtött információk, a helyzetfeltárás eredményeinek közrebocsátása ugyancsak konfliktusokat gerjeszt. A mindenki által tudott, de soha ki nem mondott helyzetek, minősítések, viszonyok stb. bemutatása, kibeszélése bizony indulatokat ébreszt. A feltárt tükörképért bizony ránk haragszanak.
Azonban nem csak velünk kerülnek konfliktusba, hanem egymással is, hisz régi sérelmek törnek fel új erővel és élednek ujra.
Ugyancsak konfliktust vagy feszültséget okoz az a helyzet, hogy mi kitartóan és következetesen sulykoljuk és tudatosítjuk, hogy senki sem fog helyettük semmit megoldani, csak az fog történni, amit ők akarnak és megtesznek-, ugyanakkor őbennük még erősen él az a koldus mentalitás, amely kívülről, felülről, az államtól, megyétől stb. várja a megoldásokat. E magatartás finom leépítése és önbizalmuk felépítése bizony rendkívül nehéz, és nagyon összetett szakmai kihívást jelent, s igen komplex tudást és jártasságot igényel a közösségfejlesztőtől..
- Úgy tűnik, nem az anyagi feltételek hiánya jelenti a fejlődés legfőbb akadályát a településeken. Inkább a szükséges információk, illetve tudás hiánya, az emberi kapcsolatok, az együttműködés, a bizalom és az önbizalom hiánya.
- Látnunk kell azonban azt is, hogy az önsegítés, az önerőre támaszkodás nem old meg minden problémát. Sok gond nem oldható meg helyben, állami, külső beava tkozást igényel, mert nem helyi, hanem társadalmi probléma.
(2) Vercseg Ilona: A közösségfejlesztés szakmai profilja. = Parola. 1996.IV. 11-14.p.
(3) A közösségfejlesztés lényegét jól összefoglaló írások:
- Közösségszervezés és társadalmi tervezés. Szemelvények Robert Relman-Arnold Gurin: Community Organization and Social Planing c. könyvéből. Bp. 1993. 19-23.p.
- A közösségfejlesztés folyamata. Részletek W.W.Biddle és L.I. Biddle azonos című könyvéből. Bp. 1988. 5-19.p.
-Jack Rothman: A közösségszervezés gyakorlatának három modellje.= Közösségi munka. Elmélet és gyakorlat külföldön. (Szöveggyűjtemény) Bp. 1993. 41-60.p.
-Varga A. Tamás- Vercseg Ilona: Település, közösség, fejlesztés. Bp. 1991.
- Ge rgely Attila: Intézmények építése a helyi közösségekben. Bp.1991
(4) Vercseg Ilona: A közösségfejlesztés mozgástere. = Parola. l997. II.-III. 8.p.
(5) A helyzetfeltárásról szóló írások:
- Peter Baldock. A feladatok elemzése és szelektálása. = Közösségi munka. Bp.1993. 73-84.p.
- Maurice Allefresde: A helyi fejlesztés és helyi erőforrások. = Közösségi munka.Bp. 1993. 85-90.p.
- Ismerd meg településed! = Parola. 1997.II.-III. 8.p.
Néhány adat Nagylócról
Demográfiai adatok:
Népességszám: 1871 fő
Nemek szerinti megoszlás: 901 férfi - 970 nő
Életkor szerinti összetétel:
0-3 4-6 7-11 15-18 19-60 61-
- -------------------------------------------------------------------------------
81 64 172 94 1036 425
A település lakossága elöregedő félben van. Nagyon kevés a születések száma, évek óta átlagosan 15-22 között mozog. A halálozások száma átlagosan 20 fő.
Az iskolai végzettség szerinti összetétel:
-Felsőfokú:3%
-Középfokú: 33%
-6-8 általános: 55%
-6 általános alatti: 6%
-Analfabéta: 3%
A cigány lakosság száma kb. 300 fő.
Jövedelmi viszonyok:
A lakosság 40%-a az öregségi nyugdíjminimum alatti jövedelemmel rendelkezik/munkanélküliek, gyermeket nevelők/. További 40% megközelítőleg a nyugdíjminimum és annak kétszerese közötti jövedelemből él. A lakosság 20%-nak jövedelme meghaladja a nyugdíjminimum kétszeresét.
A lakosság több mint 50%-a él a létminimum alatt, vagy ahhoz közel eső szinten, ez meghatározza életkörülményeiket. A fiatalok egy része szüleivel él még a házasságkötés után is, nem tudnak saját otthont teremteni. A nagy számú munkanélküliség a lakosság elszegényedéséhez vezet.