Social incluson and citizenship in Europe = Társadalomhoz tartozás és állampolgáriság (ford.: Parola füzet)

Dokumentumok

Cím:	Social incluson and citizenship in Europe = Társadalomhoz tartozás és állampolgáriság (ford.: Parola füzet)
Szerző:	Henderson; Paul
Ország:
A kiadás helye:
A kiadás éve:	1997
Kiadó:
Terjedelem:	61
Nyelv:	angol
Tárgyszavak:	állampolgárság, társadalmi lét
Állomány:
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
Leltár:	m
Raktári jelzet:	D 237

Paul Henderson:
Társadalomhoz tartozás és állampolgáriság Európában
- Mit tehet mindezért a közösségfejlesztés? -

Készült a "Social Inclusion and Citizenship in Europe. The Contribution of Community Development" c. kiadvány alapján, amely
megjelent a holland Landelijk Centrum Opbouwwerk gondozásában, a Gradus Hendriks Foundation segítségével 1997-ben, Hágában, A4-es méretben, 72 oldalon
ISBN 90-73837-12-X
Tárgyszavak: közösségfejlesztés, szociálpolitika

Fordította: Varga Tamás
Szerkesztette és szakmailag lektorálta: Vercseg Ilona

Készült a Charity Know How támogatásával

A szerző hozzájárulásával kiadja a Közösségfejlesztők Egyesülete

Budapest, 1997

ELŐSZÓ

CEBSD
új esettanulmányok, mint azt Margaret Barry, a CEBSD elnöke az eredeti kiadás előszavában hangsúlyozza
Az az érdekes, hogy 8 évvel a rendszerváltás után néha már úgy érezzük, társadalmi szerkezetünk, mentalitásunk és megoldásaink már nagyban közeledtek a Ny-Eu-ihoz - nem pozitív, vagy negatív értékként említem, csak mondom -, de amikor az ember a saját szakmája nyugati változatába mélyed, akkor érti meg, hogy még mindig - sajnos? szerencsére? - fényévnyi távolság van közöttünk, még akkor is, ha a maga körvonalazott képét is meglátja ebben a tükörben.
Nálunk a szegénység éppúgy jelen van, csak kevésbé tartósan, a kirekesztettség pedig még drámaibb erővel jelentkezik, mint az átkosban, mert ott egyenlőek voltunk a kirekesztettségben, most pedig nem. A mi munkánknak nem célcsoportja a szegénység, általános közösségi fejlesztésben gondolkodunk, olyan emberekkel, akik együttműködési szándékukat azzal fejezik ki, hogy megszólításunkra reagálnak, velük maradnak, gondolkodnak. Tapasztalataink szerint ezek éppen nem a legelesettebbek közül valók. Mintha a legelesettebbek szándékosan visszahúzódnának, mintha szégyellnék, takargatnák szegénységüket. A régóta szegényeknek nincs takargatnivalójuk és ügyesek, tájékozottak is jogaikat illetően, ám az új szegények milliós tábora még szemérmes, visszahúzódó, a maga baját ideig -óráig még leplezni tudja, s amikor már nem, akkor már a külső segítség is megkésett. Ahogyan Paul Henderson írja, a "sürgősség" a velük való foglalkozás egyik kulcseleme, nehogy még tovább romoljon és menthetetlenné váljon helyzetük.

újdonsága: kirekesztés helyett bevonás, bennefoglalás

most jutott a magyar közösségfejlesztés sikamlós útra - merre menjen? ha legjobb hagyományait kívánmja folytatni, akkor a szükségletek irányába kell továbbra is tapogatóznia, de ez bizony mind gyakrabban elmozdul a megelőzéstől a válságkezelésig.
egyszerre több és kevesebb is, mint amit mi ismerünk - konstans állapotok, régóta felismert társadalmi szerep, megszilárdult struktúrákon, jól ismert partnerekkel és szereplőkkel. Néhol olyan ismeretlen-ismerős, mintha nem is ugyanarról a szakmáról lenne szó, néhol kinagyul - na, itt rólunk is szó van! 2/5 megelőzés, és mindenütt, ahol képzésről, művelődésről, demokráciáról van szó.

Barry Cullen fejtette ki, hogy az általános elképzeléssel ellentétben a közösségfejlesztés nem mindig a szegénység és a hátrányos helyzet leküzdésében érdekelt elsősorban. Foglalkoznia kell ezekkel a kérdésekkel, ehhez azonban szüksége van olyan szervezetekre és intézményekre, amelyek megfelelő irányelvekkel és erőforrásokkal rendelkeznek:

Vercseg Ilona

TARTALOM

1. Bevezetés

2. Közös élmények - együttes válaszok

3. A társadalomfejlesztés és a társadalomhoz tartozás kulcskérdései

4. A gyakorlat példái

5. A társadalomfejlesztés rejtett lehetőségei

6. Önkormányzati politika és erőforrások

Hivatkozások

BEVEZETÉS

Kétsebességű Európa, marginális lét, társadalmi elszigeteltség, kiélezettség, megbélyegezettség ... e szavak zúdulnak ránk a politikai állásfoglalásokból, a stratégiai anyagból, a kutatási dolgozatokból és a kiadói hasábokról. Ám amit e szavak a szegények számára jelentenek, az valami egészen más. Lehetséges-e egyáltalán, hogy a kényelmes Európa megértse a szegénységben élőket?

* Az Európai Únióban az 1990-es évek közepén a munkanélküliségi ráta 11% körüli volt - ez mintegy 17 millió embert jelentett;
* Az Únió 340 millió lakosából több, mint 52 millió él szegénységben (a jövedelmük kevesebb, mint fele a tagállamok átlagkeresetének);
* Az Európai Únió közel 3 millió polgára hajléktalan.

A statisztikai adatak tényszerű bizonyítékai az Európában létező szegénységnek, tanubizonyságok, amelyekre szükségük van a politikusoknak, az Európai Bizottság munkatársainak, az ngo-knak és más elkötelezett szervezeteknek a szegénység és a társadalmi kirekesztettség leküzdését szolgáló programok és kampányok szervezéséhez.

Ez a tanulmány nem a statisztikáról, de még csak nem is a szegénység meghatározásáról vagy mérhetőségéről szól. Létezőként kezeli az európai szegénységet és szükségesnek a rá adandó válaszok sokféleségét, mint pl.:

* maguknak a szegényeknek a cselekvéseit;
* maguknak a szegényeknek a kampányait;
* az intézmények stratégiai válaszait.

Ez a kiadvány elsősorban azoknak készült, akiknek munkája megköveteli, hogy fontolóra vegyenek politikai kérdéseket - dolgozzanak bár a kormányzati-, a nem-kormányzati-, vagy az üzleti szektorban, legyenek bár politikusok, közszolgálatban állók, önkormányzati hivatalnokok, vállalatvezetők, a nem-kormányzati szervezetek munkatársai, tagjai, vagy kutatók. Tanulmányunknak három célja van:

* közvetíteni szeretnénk mindazt, amit a cselekvő közösségektől tanultunk a társadalomhoz tartozásért folytatott küzdelmeikből, annak érdekében, hogy a politikusok e tapasztalatokat a programok kialakításában használni tudják;
* ki szeretnénk fejteni a közösségfejlesztés lehetőségeit a társadalomba történő bevonás vonatkozásában;
* jelezni kívánjuk a a társadalmi kirekesztettségre adandó közösségi válaszadás támogatásához szükséges források természetét.

A gondolatok és a példák a Combined European Bureau for Social Development CEBSD tagszervezeitől származnak (Ez a magyarra csak nehézkesen fordítható nevű szervezet - Egyesített Európai Iroda a Társadalmi Fejlődésért - egy nemzetközi egyesület, amely főleg a nyugati országok vezető közösségfejlesztői szervezeteit fogja össze közös kutatások, projektek, információcsere stb. céljából, s amelynek a Közösségfejlesztők Egyesülete 1991 óta tagja. Részletes ismertetőnket ld. a kötet végén! A szerk.) Ahol csak lehetséges, a társadalmi kirekesztettség fogalmát a projektekből és gyakorló szakemberektől származó tapasztalatokkal illusztráljuk.

Dolgozatunkban szívesebben használjuk a "szegénység" kifejezés helyett a "társadalmi kirekesztettség"-ét, mégpedig a következő három oknál fogva:

1. A társadalmi kirekesztettség fogalma megvilágítja a társadalmon belüli távolságot azok között, akiknek van, és akiknek nincs. A kirekesztettek egyben ki is tagadottak a teljes társadalmi részvételből.

2. A társadalmi kirekesztettség kifejezés rámutat arra tényre, hogy a gazdasági, politikai és társadalmi erők az egyén ellenőrzésén kívül esnek. Ez pedig azt sejteti, hogy egy folyamat van lejátszódóban, amely számos intézmény döntéseinek, vagy éppen azok hiányainak eredménye:

"A kirekesztettség azt sugallja, hogy valaki vagy valami csinálja azt. Határozott kapcsolatot teremt a gazdag és a szegény, a társadalomhoz tartozó és a kirekesztett között. A kifejezés nem egy passzív, s nem is egy önmaga által kifejlesztett állapotot tükröz." (Russell, 1995, 96. o.).

3. A kirekesztettség az emberek bizonyos csoportjaival áll összefüggésben - a kisebbségek, a nők, az idősek, a mozgásukban korlátozottak, stb. csoportjaival, akiket különben, pusztán egy jövedelem-alapú szegénység-meghatározás alapján, nem tekinthetnénk kívülállóknak a társadalom fő folyamataitól.

E három oknál fogva a közösségfejlesztés általánosságban szólva szívesebben használja a "kirekesztettség", mint a "szegénység" fogalmát.

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy akkor miért fordítunk mégis e munkában a "társadalmi kirekesztettség" fogalmán, hogy helyette a "társadalomhoz tartozás", a "társadalmi bevonás" fogalmát használjuk? A válasz a közösségfejlesztés és a társadalomfejlesztés középpontjában álló értékekben és alapelvekben keresendő. E két fogalom az embereknek saját életfeltételeik javítására és a változásokra irányuló közös cselekvéseire vonatkozik.
(A "social inclusion" szó szerinti fordítása a nyakatekert "társadalmi belefoglalás" lenne, ezért ezt fordításunkban használni nem tudjuk. A "társadalmi bevonás" szintén hű, de magyarul megintcsak nem túl jól hangzó fordítása már tartalmazza a közösségfejlesztői közreműködést is, vagyis a kirekesztettek társadalomba történő vissza-integrálásának mozzanatát is, ezért ezzel a kifejezéssel élni fogunk. Ugyancsak használjuk majd a "társadalomhoz tartozás" fordítás-változatot is, amely kétségkívül a legmagyarosabban hangzik, s amely a "társadalmi bevonás"-nál többet és kevesebbet is jelent egyszerre, mert statikus kifejezés, vagyis egy már létező állapotot tükröz. A fordításban igyekszünk e két változat közül mindig azt alkalmazni, ami a közlő aktuális szándékához a legközelebb áll. A ford.).

A közösségfejlesztés és a társadalomfejlesztés programjai helyi szinteken bonyolódnak és gyakran projektekben valósulnak meg, emiatt tehát nem fejlődött még ki egy közös európai nyelv. A "közösségfejlesztés" angolszász fogalom, míg a "társadalomfejlesztés" Franciaországban és a dél-európai országokban ismertebb. Bár vannak különbségek a két, különböző kulturális- és politikai kontextust tükröző fogalom között, központi vonásaik mégis ugyanazok, s így e kiadványban is egyazon dolgot jelölnek.

"Néhány száz méterre a brüsszeli Európai Bizottság irodáitól van egy szomszédsági központ. Ez egy kis utcasaroknyi "nyitott ház" a közeli és a kicsit távolabbi városközponti emberek, elsősorban bevándorlók számára, akik kölcsönös támogatást és segítséget keresnek. A központ használói együtt főznek. Együtt dolgoznak a központ néhány alkalmazottjával az önkormányzattal való egyezkedésben, amelynek során azt kívánják elérni, hogy az önkormányzat fenntartsa az alacsony bérű lakások kínálatát a környéken. A központ mintegy 15 éve működik."

A "társadalmi bevonás" tehát elmozdul arról a pontról, amelynél az embereket előregyártott címkék szerint kezelik. A közösségfejlesztés elkötelezett az elnyomott és marginalizált emberekkel való együttműködésben, s ennek során keresi az emberek megerősítésének és képességeik növelésének támogatási lehetőségeit. Ez pedig épp az ellenkezőjét jelenti az emberek címkékkel való ellátásának, s ezért is szeretjük jobban használni a "társadalmi bevonás", mint a "kirekesztettség" fogalmát. A "bevonás" tehát kifejezi a közösségfejlesztés célját is, míg a "kirekesztés" inkább elemző terminológia.

A "bevonás" alkalmazásának másik oka a közösségfejlesztés központi jellegzetességével függ össze, amely az egyéni cselekvések mentén kialakuló közös, együttes cselekvésre helyezi a hangsúlyt. Az "társadalmi odatartozás"-nak az az üzenete az emberek számára, hogy csatlakozzanak az ilyen cselekvésekhez, vitákhoz és a döntéshozatalhoz, hogy ne legyenek mindebből kizárva. A közösségfejlesztés elkötelezett a részvétel mellett, mégpedig nem egy laza, általános módon, hanem abban az értelemben, hogy képessé teszi rá azokat, akiknek csak csekély gyakorlatuk van - ha egyáltalán van - a részvételben, vagy akik saját élményeik hatására már kiábrándultak abból, hogy cselekvő részesei legyenek az igazi civil társadalomnak.

"A társadalmi bevonás" irányelvei a társadalmilag alárendelt csoportok társadalmi, gazdasági és politika erejét fokozzák, más szóval: elősegítik a marginális csoportok autonómiáját." (Farrar, 1996. 294. o.)

A "bevonás"-t így értelmezvén tisztában vagyunk a veszéllyel: patrónusokká válhatunk, ha feltételezzük, hogy a "kívül rekedtek" magától értetődően fogják keresni a kulturális többséghez való tartozást ahelyett, hogy egy több-kultúrájú és több-nemzetiségű társadalomnak lennének részei. Van egy másik veszély is, éspedig a közösségekkel kapcsolatos naivitás és romanticizmus. Az odatartozás és a tagsági viszony érméjének másik oldala a kirekesztettség és az elzárkózás. A különbözőségek, az érdekkofliktusok és az előítéletek vonatkozásában a közösségek gyakran megosztottak. A közösségfejlesztésnek tisztában kell lennie ezekkel a realitásokkal, miközben azt keresi, hogy hogyan építhet a közösségek erősségeire és közös vonásaira.

Elképzeléseinknek ez a gondolati alapja, s a következőkben azt szeretnénk érzékeltetni, hogy mit is jelent mindennek értelmében a társadalomhoz tartozásért dolgozni - közösségfejlesztési szempontból, európai keretek között.

Ez meglehetős kihívás elé állít bennünket. Nem csak azt szorgalmazzuk, hogy kapcsolat létesüljön két nehéz és vitatható fogalom, a közösségfejlesztés és a társadalmi kirekesztettség között, de mindezt ráadásul egy európai perspektívában szeretnénk megtenni. Néhány kulcsfontosságú építőelemet szeretnénk találni ezen a tág terepen, néhány zsetont szeretnénk letenni az olyanfajta európai játszmák asztalára, amelyek komolyan veszik a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelmet, s amelyek ezért érdekeltek lehetnek egy sor, egymással is kapcsolatban lévő stratégia alkalmazásában.

Vitánk szempontjából fontos különbséget tennünk a társadalmi bevonás és a gazdasági megújítás között. (Itt "economic regeneration" kifejezést használt a szerző, de a továbbiakban ugyanilyen értelemben használja a "regeneration or renewal programmes" kifejezéseket, amelyeket városrészek felújítására, újjáépítésére, (újra) létrehozására használnak. E programok, melyek felbukkanásuk óta sokat változtak-finomodtak, sajnálatos módon gyakran még ma is az ottlakó szegények kiszorításával érik el a városrész "fejlesztését". Mind gyakrabban alkalmaznak e programok közösségfejlesztőket, akik a lakosok, az érintettek bevonását segítik elő akár a program megakadályozásában, akár a tervezési vagy kivitelezési munkákban. Skóciában, Angliában, Hollandiában, Svédországban pl. a leggyakoribb közösségfejlesztői munkák színterei éppen ezek a programok. A szerk.) Ez utóbbiak gyakran tűzik ki célul az ún. belső beruházások maximalizálását, vagyis az emberek képzését, akik így újra versenyezhetnek a munkaerőpiacon. Az efféle stratégiák hatékonyak lehetnek, mindazonáltal az esetek többségében nem képesek összekapcsolódni a hátrányos helyzettel, az elnyomással és a kirekesztettséggel. E kérdés erőteljesen fogalmazódott meg pl. egy lakáskonferencián, olyan lakosok körében, akiknek már van gyakorlatuk az újjáépítési programokban:

"Számos közösség vallja, hogy az újjáépítés fókuszában a szegénységnek és az emberek szükségleteinek felismerésének kell lennie. A szegénység a lényegi kérdés, ez befolyásolja a lehetőségeket, a választásokat, az életminőséget és az egészségügyi, oktatási és más szolgáltatásokhoz való hozzáférést." (Hashagen, 1996. 5. o.)

Szükséges, hogy az újjáépítési programokat a gyakorló közösségfejlesztők és a döntéshozók részletesen és gondosan felülvizsgálják, s feltegyék a nehéz kérdést: pontosan kinek is származik haszna e programokból? Ki ellenőrzi ezeket? Milyen értelemben viszonyulnak a történelemhez, a kultúrához és az adott közösség tapasztalataihoz?

Az újjáépítési és felújítási programokra számos területen szükség van, mert az épületek és a környezet megújulását hozzák magukkal és új munkahelyeket teremtenek. Minket az foglalkoztat, hogy e programokon belül hogyan lehet megtalálni a módját annak, hogy a társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos ügyeket felismerjük és hogy meg is adjuk rájuk a megfelelő válaszokat.

A társadalmi- és kulturális kontextus minden országban erősen különböző. Árnyalatnyi, ám mégis fontos különbségek érzékelhetők olyan kulcsfogalmak értelmezésénél, mint pl. a "közösség", a "helyi" a "fejlesztés" és a "politika". A városon belüli szomszédságok és a városszéli lakótelepek pl. Lyonban, Amsterdamban vagy Glasgowban olyan éles kontrasztjai a vidéki szegénységnek pl. Görögországban, vagy Dél-Franciaország elnéptelenedett falvaiban, hogy a kételkedők nyugodtan megkérdőjelezhetnék az Európa-szintű megközelítés, mint kiindulási pont jogosságát. Nem értenénk egyet velük. Sőt, a közösségfejlesztés alapelvei, valamint azok, amelyek a kirekesztettek gondolatait és cselekedeteit áthatják, fontosak mindenfajta közösség számára, legyenek bár belvárosi, városszéli, ingázó falu vagy szórványosan lakott vidék közösségei.

"A közösségi munka hosszú története és a társadalmi-kulturális cselekvés (Belgiumban) létrehozta az egyesületeknek, csoportoknak, kampányoknak és kezdeményezéseknek a szomszédságokat és városokat teljesen lefedő, sűrű szövetét." (Conroy, 1995. 63.o. )

Hogy e publikáció fókuszát tisztán láttassuk, a 2. fejezet négy rövid közösségfejlesztési példával kezdődik. Ezeket építjük tovább, hogy néven tudjuk nevezni azokat az alapelveket, amelyeken a közösségfejlesztés gyakorlata nyugszik. A 3. fejezet a közösségfejlesztés és a társadalmi bevonódásért folytatott munka közötti kapcsolatokra összpontosít, a kulcsfontosságú témák meghatározásán keresztül.

Ezután a 4. fejezetben négy esettanulmányt közlünk, amelyek e kapcsolatot illusztrálják, és ezekből - az 5. fejezetben - bontakoztatjuk ki a közösségfejlesztés társadalomfejlesztési hozzájárulásának fő érvelési rendszerét. Elengedhetetlenül fontos, hogy e programok jól tervezettek és anyagilag is biztosítottak legyenek, s az utolsó fejezet az ehhez szükséges kulcselemekkel foglalkozik.

Európai programok

E kiadvány sokat köszönhet az Európai Bizottság által támogatott, ún. "Szegénység-ellenes" programok elemzéseinek, különösen a harmadik, az 1990-94-ig tartó programénak. Az állampolgári jogoknak szentelt figyelem - és az, ahogyan a kirekesztettektől megtagadják e jogokat -, valamint az a mérték, ahogyan a kirekesztettség áthatja jóformán az emberek életének minden területét, volt az a két gondolat, amelyet a harmadik szegénység-ellenes program vizsgálat alá vett, és amelyik rendkívüli fontosságú a társadalmi fejlődés szempontjából. Vannak a programnak olyan létfontosságú tanulságai, mint amilyeneket Brian Harvey (1994) vont le az ír programból. Egy másik jelentős anyag is született a harmadik szegénységellenes program alapján, s ez a "társadalmi kirekesztettség" fogalmának jelentéséről szól (Room, 1995).

Sokak elégedetlensége - hallván, hogy az Európai Bizottság negyedik szegénység-
-programja nem került végrehajtásra - ellensúlyozódik más EB projektekkel, olyanokkal, amelyek a részvétel és a közösségi bevonódottság ügyeibe való bekapcsolódást keresik, pl.:

* A Közösség egyik főigazgatóságának (DG V.) folyamatos elkötelezettsége a társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos munka iránt.

* A regionális fejlesztésért felelős bizottság igazgatósága, a DG XVI. megbízott egyet a CEBSD tagszervezetek közül egy 12 országra kiterjedő tanulmány elkészítésével, a "Közösségi bevontság a városok megújításában" témában (Chanan és Armstrong, 1996).

* A DG XXIII szociális gazdasággal kapcsolatos munkája közvetlenül összefügg a társadalmi bevonással és a közösségfejlesztéssel.

* Az egykori szénbányász közösségek RECHAR programját a közösségfejlesztés támogatására használják.

* A HORIZON program, amely a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci hozzáférési esélyeit hivatott emelni, a munkanélküliek mellett azokat az embereket is megcélozta, akik a peremre sodródás kockázatában élnek.

* A vidékfejlesztési LEADER program a fenntartható fejlődés helyi szintű megközelítésére buzdított.

* Az EU "Különleges Támogatási Program a Békéért és az Egyeztetésért" jelentős lehetőséget biztosít a közösségek által vezetett, közösségi alapú cselekvésekre.

* Az Európai Únió számos fontos programjában támogatják a közösségek bevonását a tervezésbe és projectek kialakításába.

* Az Európai Szociális Alap programjaiban egyre nagyobb keret jut a közösségfejlesztésnek - a 1997-99-re tervezett brit programban a közösségfejlesztéssel és az erőforrás-teremtéssel kapcsolatban új prioritásokat mutattak be.

A CEBSD tagszervezeteinek gondolkodására hatással voltak a Közép-Kelet-Európai változások. Magyar tagján keresztül a CEBSD tájékozódni tudott a civil társadalomért és a helyi demokráciáért folytatott küzdelem támogatásának szükségességéről és arról, hogy mindezeket nem lehet elválasztani a kirekesztettség kérdésköreitől.

Végezetül, az olvasó úgy fogja találni, hogy érvelésünk és példáink a korszak kényszerű fogságában, egy kreatív feszültségben születtek. Muszáj egyfelől sürgős választ adnunk a társadalmi kirekesztettség valóságára. Ki kell használni az 1996-os Kormányok Közötti Konferencia által biztosított kedvező lehetőségeket. Támogatjuk az Európai Szegénység-ellenes Hálózatot és más szervezeteket abban, hogy bebizonyítsák: a szegénység és kirekesztettség elleni küzdelemnek be kell kerülnie a napi politikába. Másfelől: a szegénység mélyen beágyazódott sebhelyeit nem lehet eltüntetni gyors megoldásokkal. Az európai szegénységet csak egy szélesebb nemzetközi kontextusban lehet megérteni és értelmezni. A Társadalmi Fejlődésért rendezett koppenhágai, 1995-ös csúcstalálkozó különösen a gazdasági és társadalmi fejlődés közötti kapcsolatok tekintetében jelent kihívást. Az ENSZ Szegénység Kiírtásáért (1996) nemzetközi évében a társadalmi kirekesztettség elleni helyi projekteket és az Európa-szerte folyó kampányokat hosszú távra kell előkészíteni és ezeket az erőfeszítéseket szélesebb társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekkel kell összekapcsolni.

Ez az a pont, ahol a közösségfejlesztés hozzájárulása a szegénység felszámolásához életbevágó, ennélfogva további szándékunk az - szószólóiként az Európa-szintű közösségfejlesztésnek -, hogy bemutassuk, miből is áll ez a hozzájárulás.

2. KÖZÖS GYAKORLAT - EGYÜTTES VÁLASZOK

Az individualizmus - a legtöbb európai országban - egyre szorosabban tartja markában az emberek életét, s jelenléte gazdasági, politika, kulturális és társadalmi kontextusban egyaránt tükröződik: a fragmentáció (széthúzás) és a szeparáció (elkülönülés) dominál.

Azonban még ebben a társadalmi klímában is megtalálható azoknak a helyzeteknek a sokasága, amelyekben az emberek együttműködnek, s ez ellene szól annak a közhiedelemnek, miszerint manapság szinte normává vált egyedül vagy önösen cselekedni. Az emberek azonos problémákat és ügyeket élnek át, és ezek eredményeiként kapcsolatba kerülnek egymással. Ügyeik inkább egyesítik, mintsem megosztják őket.

A társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos tapasztalatok e jelenség meglétét igazolják, vagyis a kirekesztettek együttes válaszait mutatják fel. E fejezetben a társadalmi kirekesztettség és a közösségfejlesztés e vetületét vizsgáljuk meg.

Társadalmi jelenségek sokasága tükrözi - közvetve, vagy közvetlenül - a szegénységi állapotot: munkanélküliség, jövedelmi szint, lakáshelyzet, környezet, oktatás, utazási körülmények, egészségügyi- és jóléti szolgáltatások. Ezen erőforrások vagy szolgáltatások akár csak egyetlen csoportjából való kirekesztettség is már egyben a társadalom fő áramlataiból való kirekesztettséget is jelenti. A kirekesztettség létrejöhet az identitás talaján (közös meggyőződés vagy érdekek) csakúgy, mint szomszédsági alapon (közös lakóhely).

A kirekesztettség térbeli dimenziója is fontos. Hordozhatja egy szegény régió, egy, a fejlettebb régiótól övezett szegény "sziget", egy városi gettó vagy egy lepusztult kisváros. A hátrányos helyzetű térségekben sok szegény csoportosul, s ez teszi az ilyen területek jellegzetességeit oly szemmel láthatóvá. De ugyanilyen nagy számban szóródnak is persze a szegények a társadalom többi részében, mintegy "láthatatlanul". A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez a helyzet miféle kihívást jelent a közösségfejlesztés számára.

A kirekesztettség legszélsőségesebb formái akkor jöhetnek létre, amikor az identitás és a szomszédság érintkeznek egymással. Az egymást átfedő, "kettős kirekesztettség" legtisztább példája azoknak a bevándorlóknak, etnikai kisebbségi csoportok tagjainak helyzete, akik egy belvárosi vagy egy tanácsi lakótelepen koncentráltan élnek. (Régóta tart az a folyamat - s nálunk is elkezdődött -, hogy a nyugati nagyvárosok egészségtelen, szűk, komfort nélküli lakásait a tehetősebbek elhagyják, kiköltöznek a zöldbe, hátrahagyva a területet a szegényeknek. Egy másik jellegzetes jelenség az ún. tanácsi bérlakásban élők társadalmi megítélése: ők a legszegényebbek, mert nekik nem telik saját lakásra. A szerk.) A szegénység vidéki közösségekben kevésbé látványos és gyakran rejtve marad, de hatása a helyi emberek életére éppoly romboló lehet, amint a városi szegénység.

Mégis, minden közösségen belül található energia és leleményesség, s ezek gyakran éppen a dühből, vagy az erős gondoskodni-akarásból táplálkoznak. Különböző okoknál fogva az emberek készek felelősséget vállalni és idejüket áldozni lakóhelyükért, szomszédságukért, ám esetenként a körülmények egyfajta összejátszása szükséges ahhoz, hogy felismerjék saját erőforrásaikat. Az 5. fejezetben bemutatjuk, hogy a közösségi munkások, a szocio-kulturális animátorok, a fejlesztési munkatársak és más gyakorló szakemberek képességei és módszerei hogyan játszanak kulcsszerepet ebben a folyamatban.

FRANCIAORSZÁG

Válságok - Helyi emberek cselekvései - Gyakorlati eredmények

Mantes-la-Jolie városi előjogú térségében a népesség 8000 fő, legtöbbjük bevándorolt. A lakónegyed a '60-as években épült, s egy ideje egyre inkább úgy néz ki, mint egy gettó. A szélsőséges feltételek miatt 1991-ben egy három áldozatot követelő lázadás tört ki.

A tragikus eseményeket követően egy 29 éves helyi lakos, Faroud Bouali megalapított egy lakossági egyesületet. Céljuk nem a támogatások összekoldulása volt, hanem az, hogy segítsenek megmenekülni a fiataloknak a semmittevéstől és olyan szomszédsági projekteket kialakítani, amelyekben minden ottlakó együttműködik. Szerény keretek között működő projekteket kezdeményeztek, amelyek az általános szükségleteknek feleltek meg: a parkolóhely megvilágítása, kocsifeljáró létesítése az iskolák előtt, a közterületeket takarítása, a hulladéktárolás és a nyilvános telefonok kérdéseinek rendezése. Minden döntést a helyiekkel folytatott konzultáció előzött meg. (Phillippe, 1993, 44. o.)

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Válaszok a munkanélküliségre - oktatási folyamat

A Brownlow Community Trust egyike volt az Európai Közösség "Szegénység 3." programja által létrehozott projekteknek. A szervezet Munkanélküliség Projektje a fő hangsúlyt arra helyezte, hogy Brownlow tartós munkanélkülijeinek és alacsony keresetű lakosainak lehetőségeket teremtsen a hatékony részvételre, mégpedig egy helyi, mindenkit figyelembe vevő, jó információs bázison; hogy az emberek hozzájáruljanak a mindennapi életüket érintő döntési folyamatokhoz és befolyásolják azokat, valamint hogy kifejlesszenek és támogassanak olyan közösségi kezdeményezéseket, amelyek hosszabb távon segíteni fogják őket.

Az Edenbeg Munkanélküli Csoport pl. a területen élő munkanélküliek kívánságára jött létre, azért, hogy egy közösségfejlesztési folyamaton keresztül megfogalmazzák és kielégítsék szükségleteiket.

Egy közösségi művelődési folyamaton keresztülvitt, következetes munka során a helyi munkanélküliekkel kidolgoztak egy, az egyén- és a különböző képességek fejlesztésére alkalmas, tartós működtetésű alapítványt. Az alapítvány megfelelő finanszírozása a jövő kulcskérdése (Brownlow Community Trust, 21. o.)

BELGIUM

Célzott megközelítés - A "többgenerációs szegények" - Képzés

A Wotepa Project Antwerpen észak-keleti részén, a város legmagasabb népsűrűségű kerületében látott napvilágot. Nagyszámban élnek itt egyedülálló emberek és a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a munkanélküliség pedig 50% felett van.

A projekt szerény keretek között folyó kezdeményezés, és a szomszédságon belül a társadalmilag leginkább kirekesztett emberekre vonatkozik, azon belül is elsősorban a "többgenerációs szegények"-re, azokra, akik már legalább harmadik generációs szegények. Ez a csoport még a szegény népességen belül is megkülönböztetett. Ők a leginkább kirekesztettek. Becslések szerint a többgenerációs szegények Belgium népességének 2-3%-át teszik ki, míg ez a szám Wotepa térségében 50% körüli.

A többgenerációs szegényekkel való munka során a Wotepa Project el akarta kerülni a gettó-hatás kialakulását, ezért a projektbe a többgenerációs szegényekből csak 40%-ot vont be. Célja egy olyan, a társadalomba integrálódási folyamat kialakítása volt, amely a projekt cselekvési lehetőségein keresztül alakul gyakorlattá.

A Wotepa Project intenzív kezdeményezés volt, amelyik sikeresen kapcsolódott a legkirekesztettebb emberekhez. Hatásának fokozása érdekében megfontolásra kerül a projekt és a terület újjáépítési programjai közti kapcsolat kiszélesítése is. (Chanan & Armstrong, 1996)

ÍRORSZÁG

A nők és a kirekesztettség - Egyéni és közösségi cselekvés
A nők csoportjainak térhódítása kicsiny, de növekvô részét képezi a Közösségfejlesztési Programok projektjeinek. A Blanchardstown-i lakótelepeken sok olyan többgyermekes asszony él, aki korábban a jól ellátott városközpontban vagy ahhoz közel lakott, és természetesnek vette a segítésnek és támogatásnak már meglévő, informális hálózatát. Ezek az asszonyok hirtelen egy új, külső peremvárosban találták magát, elvágva természetes támogatási rendszerüktől és bizonytalanul a tekintetben, hogy hogyan' tudnának kapcsolatokat létesíteni új közösségükben? Mindezek következtében az asszonyok visszahúzódtak a feleség és anya engedelmes és alárendelt szerepébe. Sokan közülük szélsőségesen izolálttá, magányossá, önbizalomhiányossá váltak és mit sem tudtak arról, hogy közvetlen szomszédjuk vagy a szemközt lakó hozzájuk hasonlóan kellemetlen helyzetben van.

Azok helyzete, akik a hátrányosabb helyzetű lakótelepeken laktak, még rosszabb volt. A pénznélküliség azt jelentette, hogy - autó vagy buszra való pénz hiányában - nem szabadulhattak. Az egyik fő probléma annak a mechanizmusnak a hiánya, ami által az ilyen helyzetben lévő asszonyokban tudatosulnának saját közös érdekeik és felismernék saját kirekesztettségüket. Ezzel szemben a férfiak, legyenek bár alkalmazottak vagy munka nélkül, sokkal könnyebben felismerik közös érdekeiket, akár alkalmazási kapcsolataik, akár a jóléti szolgáltatásokkal kialakult kapcsolataik révén.

A Blanchardstown-projektben személyiségfejlesztő csoportokban helyeződött a súlypont a nők egyéni szükségleteiről a közösségiekre, akkor, amikor semmi más lehetőség nem létezett a területen. A személyiségfejlesztő programok működése és irányítása nyomán kialakult a közösségi szükségletek kifejezésének egyfajta struktúrája. A projekt e struktúrából fejlődött ki és mivel helyi közösségi ügyekre vonatkozott, e vonatkozásban a nők számára egy egyedülálló perspektívát jelentett. (Cullen, 1994. 41-42. o.)

A fenti pillanatképek a közösségfejlesztés néhány kucsfontosságú alapelvéből villantanak fel néhányat. Közülük 6 alapelvet emelünk ki, amely - hitünk szerint - a közösségfejlesztési gyakorlat valamennyi változatát alátámasztja:
- egyéni és együttes
- folyamat és eredmények
- a középpontban a hátrányos helyzet áll
- részvétel
- megelőzés
- változás és befolyás

1. Egyéni és együttes

A közösségfejlesztés egyének és csoportok megváltoztatásával és fejlesztésével foglalkozik. Saját közösségi cselekvésekbe történő bevonódásukon át az emberek képességekről és erőforrásokról szereznek tapasztalatokat - akár rendelkeznek már ezekkel, akár a folyamat közben sajátítják el őket -, ezért a közösség tagjai képzésének biztosítása és annak támogatása a közösségfejlesztés fontos szempontja.

Az egyéni tanulástól elválaszthatatlan a csoport változásának és fejlődésének folyamata. A tudást, a képességek fejlődését és az önbizalom kialakulását az egyének érik el, de éppen közösségi bevonódottságuk által - az egyén és a közösség egymástól kölcsönös függésben vannak.

A közösségek tagjainak kitartása az arról kialakított kép mellett, hogy mit tudnak együtt elérni, a közösségfejlesztés lényege. Akárhogyan is vesszük, az emberek sokféle okból és motiváció alapján, a nyilvánvaló önzetlenségtől a kézzelfogható önérdekig, de - készek arra, hogy egy együttes cselekvés részeseivé váljanak. A közösségfejlesztésnek meg kell találnia azokat a módokat, amelyek révén az egyének az együttes elköteleződés mellett egyénileg is haszonélvezők lesznek. A közösségfejlesztésnek e dinamika szerint kell működnie.

2. Folyamat és eredmények

A fenti alapelvvel kapcsolatos a közösségi fejlesztésben meglévő további kreatív feszültség is: a konkrét eredményeket létrehozó folyamatok mentén - egy új közösségi központ, egy munkahelyteremtő projekt, egy biztonságos játszótér a gyerekek számára, stb. - teret nyernek az egyéni- és csoportszintű művelődési folyamatok is.

A közösségi fejlesztés felöleli mindkét elemet, mely a közösségfejlesztés mindennapos gyakorlatában akár versenyre is kelhet egymással, s emiatt az emberek különböző helyre tehetik a hangsúlyt a közösségi fejlődés célja és módszerei között. Ebben az értelemben a közösségfejlesztés koncepcója minden szempontból versenyképes. Egyesek úgy szemlélhetik, hogy szorosan felzárkózik a felnőttnevelés filozófiájához és módszereihez, míg másokat jobban érdekel az a vonatkozása, hogy programokat és szolgáltatásokat nyújt. A legtöbben azonban el akarják kerülni mindkét szélsőséget. Amikor egy közösséget támogatunk, arra bátorítjuk őket, hogy tartsanak egyensúlyt a folyamat és a kitűzött feladatok között és segítünk a csoportnak elgondolkodni afelett, hogy mit is csináljon a maximális hatékonyság elérése érdekében?

3. Középpontban a hátrányos helyzet

A közösségfejlesztés, aránylag rövid történelme során, világosan megfogalmazta, hogy kiáll a hátrányos helyzetű emberekért és együttműködik velük, s mindig is annak a feltevésnek az elhárítására törekedett, hogy a szegényeknek a jóléti állam szolgáltatásaitól kell függeniük, hogy nem motiváltak és képesek arra, hogy saját maguk tegyenek meg dolgokat. Ez a szándéka világossá is vált akkor, amikor a kirekesztettségnek és a hátrányos helyzetnek adott elsőbbséget. A közösségfejlesztési módszereket mindenfajta közösségben lehetséges alkalmazni, mégis, félrevezető lenne azt képzelni, hogy a közösségfejlesztés elmélete és gyakorlata semleges.

A leghátrányosabb és legelnyomottabb csoportokkal való foglalkozás megmagyarázza, miért szentelünk figyelmet a közösségfejlesztésben a nőknek, az etnikai kisebbségi csoportoknak és a munkanélkülieknek - a szegénység által leginkább veszélyeztett csoportok azok, amelyek a legnagyobb valószínűséggel esnek diszkrimináció alá.

Néhány kommentátor úgy érzi, hogy a közösségfejlesztés csapdába esett, amiért a középpontjába a hátrányos helyzetet tette. E kommentátorok úgy tekintik a közösségfejlesztést, mint egy, általában a központi és a helyi kormányzat által használt stratégiát - gyakran mint utolsó menedéket - egy olyan szomszédságban, amelyik a fragmentáció nyilvánvaló jeleit hordozza: pusztuló környezet, magas munkanélküliség, vandalizmus, a bűnözéstől való rettegés, rejtett erőszak, stb. Ennek köszönhetően a szegénység és a hátrányos helyzet külső okai nem is kerülnek középpontba. Legszélsőségesebb formájában a közösségfejlesztést akár még úgy is magyarázhatják, mint egy módszert a tiltakozás "lehűtésére".

Ez bizony komoly érvelés. Hozzásegít annak megértéséhez, hogy miért is látják mostanában úgy a közösségfejlesztés szóvivői: politikai szinteken is nélkülözhetetlen működniük - a nemzeti- és a helyi önkormányzatokban és más testületeknél csakúgy, mint helyi és szomszédsági szinteken. A szegénység és az elégedetlenség okai ugyanis strukturálisak, s nem az egyes szomszédságok úgymond belső gyengeségéből vagy kórtanából fakadnak. A közösségi fejlesztésnek az alapvető okokra kell irányulnia.

4. Részvétel

Lényegi alapelve a közösségfejlesztésnek az, hogy a csoportok és a szervezetek nyitottak legyenek. A kulcsszó a hozzáférhetőség: meg kell kérdőjelezni azokat csoportokat, amelyek a vezetők vagy klikkek által dominánssá válnak, vagy nem engednek be új tagokat.

A "részvétel" a közösségfejlesztésnek az a szemszöge, ahonnan szélesebb vitára nyílik lehetőség. Két fontos adalékot szolgáltatunk ehhez:

* A fókuszban a szegény és elnyomott emberek részvétele áll, azoké, akik pl. nem valószínű, hogy csatlakoznak a szomszédsági fórumokhoz vagy nyilvános találkozókhoz.
* Egy nagyobb választókörzethez viszonyulva: a közösségfejlesztésen keresztüli képessé tétel nem csak azokra vonatkozik, akik már cselekvően résztvesznek egy csoportban, hanem azokra is, akik a szélesebb tagságban vagy hálózatban vannak jelen. Ebben az értelemben a közösségi csoportok másokat is képviselnek cselekvéseikben - a lakásbérlők egyesülete valamennyi lakótelepi bérlő nevében, a játszótéri bizottság a szomszédság valamennyi gyereke nevében, stb.

5. Megelőzés

A közösségfejlesztés nem csak arra keres választ, hogy mit akarnak az emberek, hanem arra is, hogy mit nem akarnak. Izgalmas példák mutatják be pl., azt, hogy hogyan válnak a helyi emberek tervezőkké, hogyan vitatják meg a hivatalos szervekkel, hogy milyen fejlődést szeretnének látni településükön és kulcsszerepet játszanak abban, hogy ezek az elképzelések meg is valósuljanak.

Ez az egyik terület, amelyen a közösségfejlesztés preventív. Egy másik azoké a szociális- és képzési tevékenységeké, amelyekbe a közösségek bevonódnak és amelyek segítenek megelőzni a problémákat a keletkezésük vagy a szétterjedésük előtt, pl.:

- egy szomszédsági tanácsadó központ, amely információkkal és tanácsokkal szolgál társadalombiztosítási és jogi ügyekben, de amelyet a lakosok csoportja vezet;

- egy családi központ, amely elsősorban a gyerekeknek és a szülőknek kínál szolgáltatásokat és lehetőségeket, de a közösség egésze számára is rendelkezésre áll, mintegy általános erőforrásaként;

- játszóterek, amelyeket a gyermekek bevonásával hoztak létre és vezetnek, és amelyek alapvető alternatívákat nyújtanak a gyerekeknek, akik máskülönben nem hagynák el otthonaikat, vagy, ha az utcán játszanának, erőszaknak vagy baleseti veszélynek lennének kitéve.

- önkéntesek, akik az idős és legyöngült embereket meglátogatják otthonaikban, ezzel is megelőzve azok számának növekedését, akiket bentlakásos otthonokba kell szállítani.

6. Változás és befolyás

A közösségfejlesztés alapvetően elkötelezett a változás iránt és abban, hogy segítse az embereket a változás hatásainak feldolgozásában. Szenvedéllyel kérdőjelezi meg a fennálló status quo-t, és arra ösztönzi és támogatja az embereket, hogy szervezkedjenek a közös célok elérése érdekében.

A változást előidéző stratégiák és taktikák nagyon változatosak lehetnek - a helyi lakosok pl. kampányt szerveznek egy falusi iskola bezárása ellen, vagy egy belvárosi lakókörzet szervezeteiből álló szövetség megszerzi a jogot a lakások renoválására. A jó tervezési folyamat a változtatás stratégiáiban létfontosságú szerepet kap, csakúgy, mint a kreativitás és az alkalmazkodás - a nehéz helyzetekre adandó válaszok és újító szellemiségű módszerek útján.

Sok példája van annak, amikor a közösségfejlesztés a kétségbeesés, az apátia és az elcsigázottság ellenében a változás katalizátoraként működik.

Egy vidéki közösségfejlesztő projekt, az ír Connemara West története a változtatás és a befolyásolás izgalmasabb példái közé tartozik:

„A közösségfejlesztés távlatait tekintve is nagy büszkesség övezi azokat az eredményeket, amelyek húsz év alatt, helyi energiabefektetés- és szervezés útján születtek. Hitelszövetkezetével, közösségi tanácsával, szövetkezeteivel, valamint sportolókat vagy más közösségeket vendégül látó intézményével a szomszédság teljes közösségi infrastruktúrát hozott létre.” (O’Donohue, 1993, 12. o.)

Az ilyen projektekkel kapcsolatban az az igazán szembetűnő, ahogyan a tevékenységek és programok összefonódnak: a döntéshozók jó példákkal való befolyásolása , valamint az elköteleződés a képzés, a művelődés és a foglalkoztatás iránt és a mindezekben megnyilvánuló megbízhatóság.

A közösségfejlesztés identitása

A fenti 6 alapelv a közösségfejlesztésben szilárd alapokon nyugszik, az elmúlt évek gyakorlatában többször is kipróbálták és vizsgálat alá vetették. Mind a gyakorlat, mind a nyilvánosság szempontjából ezek alkotják a közösségfejlesztés identitását.

A közösségfejlesztés a legtöbb európai országban nem számít önálló foglalkozásnak abban az értelemben, ahogyan az orvos, a jogász vagy a szociális munka az, vagy félig az. Ennek egyik oka az, hogy a közösségfejlesztésben alkalmazott emberek száma alacsony, a közösségfejlesztés általában alul-támogatott. A másik ok azoknak az idegenkedésében rejlik, akik megkockáztatják a helyi közösségeket mellőzni, akik nem akarják használni a vitathatatlanul profi tudást és szakértelmet, és elzárják a közösség tagjait a közösségfejlesztéstől.

A szakmai, vagy foglalkozási identitás ellentmondásos helyzetének mindazonáltal nem szabadna csorbítania a közösségfejlesztés eddig szerzett ismereteinek értékét, amely egyébként számos módon kifejezésre jut: a helyi emberek történeteiben, a közösségi projektek esettanulmányaiban, valamint az ezeken alapuló elméletben. Fontos a megtett út eme bizonyítékaira felhívni a figyelmet, mivel alapul szolgálhatnak jövőbeli programokhoz, ugyanakkor emlékeztetnek bennünket a közösségfejlesztés komplex folyamat-jellegére, valamint arra is, hogy a közösségek életébe való beavatkozás nagyfokú hozzáértést és érzékenységet kíván.

Hasznos az a megkülönböztetés, amely a közösségfejlesztést a változtatás stratégiájának, a közösségi munkát pedig beavatkozásnak tekinti: a közösségfejlesztés a szomszédságokban és az azonos identitású csoportokban végbemenő változások folyamata, míg a közösségi munka a módszerek és készségek azon készlete, amelyet a változási folyamat ösztönzésére és támogatására használnak.

A gyakorlatban gyökerező, közösségfejlesztői alapelvekről folytatott vita során az is megfontolandó, hogy a közösségfejlesztés hogyan viszonyul a tágabb politikához és a szociálpolitikához. Mint fogalom, a közösségfejlesztés azért lehet különösen erőteljes, mert az általunk megálmodott társadalomról, a társadalmi igazság jelentéséről, valamint az egyenlőségről és a szabadságról tesz föl alapvető kérdéseket, s emiatt más kérdésekről folytatott vitákban is megjelenik. Csakugyan, a közösségfejlesztésből érkező ötletekről és tapasztalatokról egyre többen ismerik fel, hogy többféle módon is információt szolgáltatnak ezekhez a vitákhoz.

Ez a felismerés jelenik meg a fenntartható fejlődés és a szegénység-ellenes stratégiák közti kapcsolatról szóló elemzésekben is. A "Local Agenda 21" (21-es helyi napirendi pont) - az 1992-es Earth Summit ("Föld" Csúcstalálkozó) megállapításait tartalmazó dokumentum - a helyi fenntarthatóság megteremtésének eszköze. (A Csúcstalálkozó egyik határozata szerint az aláíró országokban meg kell szervezni a helyi fenntartható - tehát a gazdasági növekedés káros emberi- és környezeti hatásait ellensúlyozó - fejlődés stratégiájának kialakítását. 1997 tavaszán Dél-Angliában jártam, ahol egy helyi képviselő minden héten legalább egyszer résztvett egy-egy helyi közösségi "Local Agenda 21" beszélgetésén, amelynek a témája az volt: milyennek szeretném látni a településemet 50 év múlva? A szerk.) A dokumentum kijelenti: "a fenntartható fejlődés biztosításának egy specifikus szegénység-ellenes stratégia az egyik alapvető feltétele ".

A "részvétel" és a "képessé tétel" fogalmait sok olyan szervezet tette magáévá, amely a fenntartható fejlődés és a szegénység-ellenes harc kapcsolódó témáiban foglalatoskodik. Az Oxfam (amely egy több, mint 50 éves múltra visszatekintő, társadalomfejlesztő világszervezet, ngo, amelynek minden földrészen vannak önálló szervezetei, így az Egyesült Királyságban is. A szerk.) például nagy hangsúlyt fektet a közösségekkel folytatott munkára és "az olyan emberek energiájára és kreativitására, akik alternatívákat keresnek és egy új cselekvési programot alakítanak ki." (Watkins, 1995, 217. o.).

Az európai kontextusban ekkor merül fel a kérdés: hogyan kapcsolódik a közösségfejlesztés a társadalomba történő bevonás projektjeihez? Globális szinten lehetnek olyan magasszintű elvárások, amelyek szerint a közösségfejlesztés a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos programok egy aspektusa, és láttuk, hogy a közösségfejlesztés alapelvei hogyan hangolódnak össze a szegény- és hátrányos helyzetű emberek szükségleteivel. Vajon meghatározható-e, hogy a társadalmi kirekesztettség elleni harc közösségfejlesztő megközelítése mit is jelent valójában az intézmények, szervezetek és közösségi csoportok számára - Európa-szerte? A következő fejezetben erre a kérdésre kísérelünk meg válaszolni.

3. A TÁRSADALOMFEJLESZTÉS- ÉS A TÁRSADALOMHOZ TARTOZÁS KULCSKÉRDÉSEI

Senki sem állítja, hogy a társadalomfejlesztés egymaga rendelkezik az igazságos társadalom létrehozásának kulcsával, amelyben a szegénység és a megkülönböztetés nem szorítanak bizonyos embercsoportokat a társadalom perifériájára. Fontos felismerni a helyi szintű cselekvés és a társadalomfejlesztésben korlátait is.

Korábban már megjegyeztük, hogy sokan azok közül, akik átélik a szegénységet és kirekesztettséget, olyan környéken élnek, amelyet hátrányos helyzetűként emlegetnek, pedig a szegénység okainak tekinthető gazdasági és társadalmi erők nem ellenőrizhetők helyi szinten. Frazer (1994) hangsúlyozza az országos politika fontosságát:

"Ha olyan ipari- és adópolitikánk van, amely ellentétes hatással van a munkaerőpiac újjászervezésére, ha olyan lakáspolitikánk van, amely elkülöníti a leghátrányosabb helyzetűeket, vagy ha olyan oktatáspolitikánk van, amely súlyos egyenlőtlenségeket állandósít, akkor az, amit a helyi kezdeményezésekkel el lehet érni, súlyosan kompromisszumos."

Nemcsak helyi, de országos és nemzetközi szinten is szükséges cselekedni. Ugyanakkor több figyelmet kellene szentelni annak, hogy a helyi társadalomfejlesztés potenciálisan hozzájárulhat a társadalmi kirekesztettség elleni harchoz. A városi és vidéki közösségek szerte Európában rengeteg olyan projektben vesznek részt, amelyek az életkörülményeket javítják, és amelyekben a hangsúly egyre inkább a helyi cselekvésbe történő bevonáson van:

„A kismértékű beavatkozások helyi szinten működnek, és lehetőséget teremtenek a kirekesztett emberek számára, hogy újra megleljék önmagukat, és hogy életkörülményeikről, társadalmi státuszukról és identitásukról tárgyaljanak, hogy fejlődésükben új állomáshoz érkezzenek." (Freynet, 1995, 279. o.)

Döntő fontosságú, hogy a döntéshozók és mások is felismerjék: világosan meghatározható az, amivel a közösségfejlesztés hozzá tud járulni a társadalomba történő bevonás folyamataihoz. Az itt következő kulcsfontosságú gondolatok a tapasztalatok széles tárházából erednek - Garry Craig professzornak köszönhetjük az első négy ilyen alapgondolat azonosítását (Craig, 1994). Mindegyikük egyaránt fontos és összetett. Ha együttesen tekintjük őket, egy erőteljes állítást fogalmaznak meg a közösségfejlesztés potenciális szerepéről olyan programokban, amelyek a szegénységre és társadalmi elesettségre kívánnak válaszolni. Ezek kulcsfontosságú elemei a társadalmi kirekesztettség elleni harc közösségfejlesztő megközelítésének:

Ellen-információ
Demokratikus képviselet
A tapasztalatok közös mivolta
Kollektív válaszok
Integrált megközelítés
Önkormányzati stratégiák
A helyi környezet
Fantáziadús elképzelések

1. Ellen-információ

A hivatalos statisztikai adatokat úgy is lehet tálalni, hogy azok ne tükrözzék híven a szegénység valóságát - „az áldozatot hibáztatják”, vagy lebecsülik a szegénységből és a kirekesztettségből fakadó szenvedést. A közösségfejlesztés ellensúlyozhatja ezt, ha segíti a szegényeket a szegénységgel kapcsolatos tapasztalataik nyilvánosságra hozatalában, és ehhez eszközöket is keres (TV- fellépések, videofilmek, vitairatok, műhelymunkák, konferenciák, sajtóközlemények, kampányok, stb.).

A sajtó ereje a legtöbb országban elrettenti az érintetteket az ilyen ellen-információs stratégiáktól. A populistának nyilvánítás és a sztereotípiák elleni fellépés kemény feladat. Az ütőkártya azonban a szegények élményeinek hitelességében keresendő. Ha módot találnánk arra, hogy ezeket átláthatóbbá, érzékelhetőbbé tegyük, akkor a véleményformáló emberek és a közvélemény felkapná a fejét, és figyelembe venné ezeket. Ők maguk kezdenék megkérdőjelezni a kialakult domináns képzeteket és kliséket, és felismernék, hogy a karitatív segítségnyújtás, vagy a büntető jellegű közbiztonsági korlátozások nem a megfelelő válaszok.

Egy brit szervezet, a Church Action on Poverty (Egyházi Szegénység-ellenes Munka), bemutatott egy, a szegények hangjának hallattatására szolgáló módszert. „Meghallgatásokat” tartottak szerte az országban a szegénységgel kapcsolatban, és ezek egy nagyméretű országos fórumon tetőztek. Minden alkalommal egy-egy szegény ember - alacsony fizetésű, idős, munkanélküli, egyedülálló szülő, hajléktalan, egy prostituált - állt ki egy döntéshozók-alkotta közönség elé (püspökök, vezető tisztviselők, parlamenti képviselők, stb.), hogy tapasztalataikról és helyzetükről beszéljenek. E példában a szegénységet megélt emberek hallatták a hangjukat. Ebben az esetben magánszemélyek cselekedtek. Hasonlóan erőteljes volna az, ha csoportok állnának ki egy emberként a porondra. Ez segítene védelmet adni olyan embereknek, akik helyi közösségeikben a kritika tárgyai.

2. Demokratikus képviselet

A közösségfejlesztés egyik meghatározó jellemvonása az, hogy bizonyos emberek önként csatlakoznak helyi közösségekhez. Ilyenkor a szabad egyesüléshez való jogukat gyakorolják, s ebben az értelemben a demokrácia és a polgári társadalom döntően fontos részét alkotják.

Alkalmanként az ilyen csoportok energiája és követelései ellenkezést válthatnak ki az olyan önkormányzati vagy központ testületekből, amelyeket a hivatalos demokratikus eljárás útján választottak meg - szavazóurnák segítségével. Fontos olyannak látnunk ezt a csatározást, amilyen igazában: valós ellentétnek, olyan nézetek konfliktusának, amelyekkel vitába lehet szállni. Aminek nem szabad megtörténnie egyik „rendszer”-rel kapcsolatban sem - értve itt a hivatalos képviseleti demokrácia rendszerét, valamint a részvétel demokratikus rendszerét - az az, hogy bármelyikük létjogosultságát megkérdőjelezzük. A demokráciának mindkettőre szüksége van.

Ezért fektet a közösségfejlesztés nagy hangsúlyt a közösségek autonómiájára. Szükségük van az önállóságra, és az őket anyagilag támogató önkormányzatoknak és más testületeknek ezt tiszteletben kell tartaniuk. Mindenki érdeke, hogy így tegyenek. A demokráciának mindig szüksége lesz autnóm szereplőkre.

„A „dolgozni valakiért” fogalma - amely a múltban annyira jellemezte a városi projekteket - mára mindenhol utat engedett a „dolgozni valakivel” fogalmának. Ez a szomszédságokkal, és természetesen a bennük élő emberekkel való közös munkát jelenti. Ők ugyanis a leginkább érdekeltek.” (Jaquier, 1991, 110. o.)

3. A tapasztalatok közös mivolta

Úgy tűnik, hogy néhány országban a kormányzati szervezetek szándékosan keresik az alkalmat a szegények megosztására. Példa erre az egyedülálló anyák bűnbakká tétele, valamint az „osztályon aluli” meghatározás keltette magasfokú nyugtalanság. A társadalomfejlesztés értéke éppen az, hogy szándékosan az ellenkező irányba tekint: abban érdekelt, hogy hangsúlyozza, ami a szegény emberekben közös, hogy megmutassa a tapasztalataik közti hasonlóságot és hidat építsen a társadalmi megosztottság különböző fajtái fölé, legyen ez a megosztottság faji jellegű, nemi különbségeken alapuló, vagy cselekvőképtelenségből, életkorból, szexuális hovatartozásból, esetleg földrajzi helyzetből fakadó.

Másfelől, vannak elméletek (ilyenek a Paulo Freire megközelítését felhasználó elméletek), amelyek a szegényeket arra bátorítják, hogy reflektáljanak az őket érő közös sérelmekre. (Paolo Freire, az elnyomottak nagy pedagógusa, Braziliában élt és dolgozott, egészen 1992-ben bekövetkezett haláláig. Pedagógiájának középpontjában a tapasztalatokon alapuló tanulás áll. A szerk.)
Ebben az értelemben a társadalmi fejlesztés nyíltan kétségbe vonja a ‘status quo’, a hagyományos bölcsesség helyességét. Abban érdekelt, hogy változást hozzon, amit úgy idéz elő, hogy segít az embereknek felfedezni, mi bennük a közös, hiszen ez a társadalmi bevontság nélkülözhetetlen feltétele.

Az a fajta segítés, amelynek célja, hogy az emberek megtanuljanak együtt élni másságukkal - sőt még büszkék is legyenek rájuk - tekinthető jobbítónak: kölcsönös megértést hoz létre ellentétes társadalmi csoportok és osztályok között, miközben a toleranciáért érvel.

A közösségfejlesztés közvetítheti e kettős üzenetet a társadalmi kirekesztettség ellen küzdő programoknak, projekteknek.

5. Kollektív válaszok

Ahogyan azt a 2. fejezetben kihangsúlyoztuk, a kollektív cselekvés vagy kölcsönös szolidaritás a társadalmi fejlődés egyik legfőbb alapelve, és többféle módon is felhasználható a társadalmi bevontság eléréséért folyó munkában:

- Közösségek által szervezett programok, mint amilyeneket a lakásbérlők egyesületei a lakáshelyzet javítására, vagy a gyerekek és szüleik az utcák biztonságosabbá tételéért szerveznek.

- Helyi emberek által végzett önsegítő tevékenység, amely során megszervezik a helyi szolgáltatásokat - pl. közösségi ház, mozgássérültek közlekedésének biztosítása, vagy ifjúsági klub szervezése.

- Munkalehetőségek teremtése, pl. a helyiek által irányított közösségi vállalkozások és munkaközösségek.

Az ilyen kollektív tevékenységek elősegítik a helyiek, s ezen belül főképpen a szegények életkörülményeinek javulását. Nem feltétlenül kell a szomszédságok határaihoz igazodniuk - sok példa van közösségi csoportok együttműködésére egy városrészben, vagy akár egy egész városban is, közös projektek által. Az együttműködés és szövetkezés néha függőlegesen és vízszintesen is kiépíthető, ilyen például az az eset, amikor helyi csoportok, egy, a helyi megújulást elősegítő szervezet, egy kormányzati munkacsoport, egy karitatív szervezet és egy vállalat lépnek egymással szövetségre. Ilyen szövetségek kialakulásánál elengedhetetlen a pontos célok és értékek tisztázása.

5. Integrált megközelítés

Az Európai Közösség harmadik szegénység-ellenes programjának egyik domináns írása amellett érvel, hogy a projektek tegyék magukévá a szegénység-ellenes harc integrált megközelítését. E megközelítésnek két aspektusa van: egy probléma különböző nézőpontokból való megvizsgálásának szükségessége, valamint a helyi részvétellel és az életkörülményekkel kapcsolatos munka végzésének párhuzamossága.

A harmadik szegénység-ellenes program cselekvési tervei közül több is a foglalkoztatottság, a lakásügy és a környezetvédelem kérdésköreit, valamint a szegények műveltségének és társadalmi elszigeteltségének problémáit célozta meg:

„Számos érv szól amellett, hogy a oktatási stratégiák fejlesztését a kirekesztettség-ellenes stratégiák integrált részének tekintsük. Az ilyen stratégiáknak fel kellene térképezniük az oktatás olyan pillanatait, amelyekben elemzés és kiegészítő tanulás azért egyesülnek, hogy hatással legyenek az emberek mindennapi tapasztalaira, és hogy új kommunikációs és tárgyalási stratégiákat fejlesszenek ki a változás befolyásolására. (van Rees & Rodrigues, 50. o.)

Ha ezt az integrált megközelítést komolyan veszik a politikusok és a szakmai szervezetek, akkor ez nagy kihívást jelent számukra, hiszen a jelenlegi tendencia az, hogy a különböző szakmák és a szervezetek egymástól függetlenül működnek. Mégis, egyre növekszik azon bizonyítékok száma, melyek azt sugallják, hogy a szolgáltatások és az információk integrációja elengedhetetlen a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem megtervezésében.

6. Önkormányzati stratégiák

Az önkormányzatok egyre nagyobb számban veszik észre annak fontosságát, hogy szegénység-ellenes stratégiáikban a társadalomfejlesztésnek is meghatározó szerepet kell kapnia. A társadalmi bevontság megvalósításához a fent említettektől eltérő irányból érkezik ez a hozzájárulás. Ez az irány inkább felülről lefelé, mint alulról felfelé tart, és elsősorban az önkormányzat politikája és erőforrásai által vezérelt, habár sikere teljes mértékben függ a helyi közösségek támogatásának és együttműködésének elnyerésétől.

Az önkormányzati közösségfejlesztő stratégiáknak ez az aspektusa kemény munkát jelent az önkormányzatok számára. Sokan a helyiek közül a probléma részének tekintik őket, nem pedig a szegénységre való gyógyír összetevőjének. Egy Koppenhágában szervezett újjáélesztési projekttel kapcsolatban, az ottlakók hozzáállására reflektálva, egy dán szakember kijelenti: „Az általános várakozás nem az volt, hogy az kormányzati szektor együttműködést akar, hanem inkább az, hogy növelni kívánja saját szerepét annak eldöntésében, hogy mi történjen helyi szinten.” (Nielsen, 1995, 16. o.)

Elengedhetetlen, hogy az önkormányzatok elkötelezzék magukat a közösségfejlesztés lényegi támogatására. Ez a következőket foglalja magában: a megfelelő munkaerő-foglalkoztatást, a jó szakmai támogatást, továbbképzési lehetőségeket a munkaerő és a közösségek tagjai számára egyaránt, és mindenek fölött készséget az összes olyan kérdés átgondolására, amely a társadalmi bevonás politikájának valamely közösségfejlesztői megközelítéséből származik. A magyarázók egy része úgy tartja, hogy a legéletképesebb modell az, amikor az önkormányzat és közösségfejlesztő folyamat között bizonyos távolság van:

„A közösséfejlesztés lényegi eleme a helyi emberekkel való munka iránti elkötelezettség, azonban szüksége van az önkormányzat háttérből érkező támogatására is.” (Alcock et al, 1995, 10. o.)

7. A helyi környezet

A második fejezetben már említést tettünk a fenntartható fejlődés és a szegénység-ellenes munka közötti kapcsolatról.
A "Local Agenda 21" egyfajta mechanizmust biztosít a fenntarthatóság, a társadalmi bevonás és a társadalomfejlesztés fogalmainak összehozására, valamint ezek gyakorlati kezdeményezésekbe való átültetésére. A képességek, a hozzáállás növelésének, fejlesztésnek (capacity building, a ford.) - e kifejezést manapság széles körben használják mind a környezetvédelmi, mind a társadalmi fejlesztésért síkra szálló mozgalmak, ha a helyi közösségeknek a fejlesztésbe való bevontságát növelő folyamatra kívánnak utalni - központi helyet kell elfoglalnia az ilyen kezdeményezésekben.

Európa leghátrányosabb helyzetű szomszédságai a környezet szempontjából is a leglepusztultabb helyek közé tartoznak. Az ott élő emberek számára a környezet problémája az egyik legégetőbb kérdés. A társadalmi fejlesztés jelenléte kulcsfontosságú e szomszédságok befogadó és fenntartható közösségekké tételében.

A társadalmi fejlesztés történetében sok példája létezik a helyi emberek aktiválásának lakáshelyzetük javítása érdekében. A közösségek vezetőinek és a közösségi munkásoknak a szerepe itt létfontosságú, különösen, mert:

- segítenek a különböző kampányok életben tartásában, gyakran hosszú időn át;
- arra bátorítják a helyi lakosokat, hogy érdeklődésüket ne korlátozzák egyedül a lakásügy kérdésére: a szomszédság egységként való kezelése, az utcák biztonságának maximalizálására hozott intézkedések, a bűnözéssel és a kábítószerezéssel kapcsolatos megelőző tevékenység, a gyerekek számára tér biztosítása a játékhoz - ezeknek, és más témáknak is jelen kell lenniük egy közösség napirendi pontjai között.

Úgy gondoljuk, hogy a fenntarthatóság e nagyon kézzelfogható magyarázata központi fontossággal bír a társadalmi bevonás projektjeiben.

8. Fantáziadús elképzelések

A társadalomfejlesztés fő erőforrásai maguk az emberek, s annak hatékonysága az ő lelkesedésüktől és energiájuktól függ. A társadalmi fejlesztés következésképpen igazodik a közösségekben felmerülő javaslatokhoz és szükségletekhez. Fantáziadús elképzelések forrása, mind a módszereket, mind a munka tartalmát illetően: például az eszmecsere alternatív módjait javasolja, valamint arra készteti a kormányzati szervezeteket, hogy vegyék figyelembe a helyi emberek vágyát az élet ünnepelésére - közösségi fesztiválok, közösségi művészet, stb. -, párhuzamosan a fontosabb ügyekkel: a szegénységgel, a munkanélküliséggel, és a romló lakáshelyzettel kapcsolatos problémák megoldásával.

A CEBSD ír tagja, a Combat Poverty Agency ("Küzdj a szegénység ellen" Ügynökség) a „fejlesztő közösségi művészetek” kifejezést használja, s ez jól tükröz egy olyan csoporteszményt, amelyben - a művészet és a kulturális tevékenység közvetítésével - kifejezésre kerül az emberek véleménye a mindennapjaikat formáló folyamatokról, miközben ezekre befolyást is gyakorolnak:

„A fejlesztő közösségi művészetek partnerkapcsolatot jelentenek a művészet (az alkotás és a kész mű kiállítása), valamint a közösség (annak kultúrája, tapasztalatai és ügyei) között.” (Combat Poverty Agency, 1996, 8. o.)

A különböző fantáziadús elképzelések gyakran eredményezhetnek olyan merész terveket, amelyek jelentős szerepet játszanak a helyiek életében. Barcelonában például a CEBSD tagjait elvitték, hogy megnézzenek egy külvárosi közösségi házat, amely - azon túl, hogy tanácsadást és információs munkát végez - létrehozott egy színházat és egy technikai jellegű képzési központot is. Ez a munka a város központjában működő szervezetekkel való kapcsolat felvételére késztette a közösségi ház munkatársait. Szomszédsági cselekvés egy városi méretű stratégián belül. Az érdekeltek lendülete és elkötelezettsége izgalmas volt, és másokra is átragadt.

Egy jó közösségi munkás gyakran megkérdezi magától: mi készteti az embereket arra, hogy kijöjjenek otthonaikból és közérdekű témákban kötelezzék el magukat-? Mit javasolhatok azoknak a közösségi csoportoknak és kormányzati szervezeteknek, akik ezt támogatják? A válasz gyakran összetett, és tevékenységek, valamint kérdéskörök sokaságát foglalja magában.

„A közösségfejlesztés - amelyben az alapvető hangsúly a szegények részvételén és képessé tételén van - arra emlékeztet bennünket, hogy folytonosan szükség van az életformák, az anyagi-, kulturális- és szociális erőforrások felosztásával kapcsolatos döntések megújítására.” (Craig, 1994)

4. A GYAKORLAT PÉLDÁI

Ebben a fejezetben a közösségfejlesztés négy példáját mutatjuk be Svédországból, Magyarországról, Spanyolországból és Hollandiából. Célunk ezzel a közösségfejlesztő tevékenységek és eredmények méreteinek és sokféleségének, valamint a közösségfejlesztés és a társadalmi bevonás elve közötti kapcsolódási pontok szemléltetése. A példák betekintést engednek a közösségfejlesztés gyakorlatába - megmutatják, hogy mit takar ez a fogalom „a terepen”. Az ezt követő fejezetben a példákból kibontjuk és megtárgyaljuk a közösségfejlesztő munka végzésénél szükséges főbb módszereket, jártasságokat és a közösségfejlesztői tudás különböző területeit, valamint azt is megvizsgáljuk, hogyan viszonyul a közösségfejlesztés a társadalomba történő bevonáshoz.

Brickebacken - A nyilvánosság befolyása egy Örebro-i lakótelepen

Örebro Stockholmhoz, a svéd fővároshoz viszonyítva körülbelül 200 kilométerre nyugatra található, de Göteborg - a legnagyobb város az ország nyugati partján - is pontosan ilyen távolságra fekszik tőle. Minden svéd főút Örebróba vezet, s ez így van már a század eleje óta. A város az azóta eltelt időben kereskedelmi, ipari, kulturális és oktatási központtá nőtte ki magát. Sok templom található ezen a helyen, ezért „Kis Jeruzsálem”-ként is emlegetik.

114.000 lakosával Örebro a tíz legnagyobb svéd város egyike. 14 szomszédságra osztották fel, ezek mindegyike rendelkezik egy helyhatósági testülettel, amely politikai felelősséggel tartozik a gyermekgondozásért, az iskolákért, az idősek segítéséért, a szociális szolgáltatásokért, a szabadidős lehetőségekért, a művelődéséért, valamint a technikai jellegű karbantartási munkák egy részéért. Ezt a felelősséget a Városi Tanács ruházza a testületekre, amelyeknek minden tagja abban a szomszédságban él, amelyet képvisel. A helyhatósági testületek saját maguk foglalkoztatnak embereket az adminisztrációs feladatok elvégzésére, és ezen kívül is minden tevékenység helyileg szervezett.

Brickebacken-Gallersta ezen 14 szomszédság egyike. Vidékies és városias jellegű részekkel is rendelkezik, és körülbelül 6500-an lakják - ennek fele él a '70-es években épített városias kerületben. A legtöbb lakás kétemeletes sorházban található, de akad néhány három-, sőt hatemeletes épület is. 1800 lakás, hat napköziotthon, szabadidőközpontok, valamint egy többfunkciós központ is van itt iskolával, kávéházzal, könyvtárral, élelmiszerbolttal, gyógyszertárral, fodrásszal, stb.

„A Fa” - egy együttműködésen alapuló szervezet

„A Fa” a Brickebackenhez kapcsolódó polgárok, helyi egyesületek és szervezetek együttműködési platformja. Gyökerei arra az időre vezethetők vissza, amikor a helyi fiatalok az iránti igényüket fejezték ki, hogy maguk működtethessék az ifjúsági szabadidőközpontot. A fiatalok befolyása a tevékenység milyenségének meghatározásában azóta is lényeges vonása a szervezetnek. A „A Fá”-t 1987-ben alapította 90 helyi lakos, és azóta minden tevékenységet egy, az iskola, a könyvtár, a szomszédsági tanács, a közfürdők, a templom és a rendelőintézet közelében elhelyezkedő központ helyiségeiben végeznek. Ezen körülmények a „A Fá”-t mindenki számára elérhetővé tették.

A szervezet ma megközelítőleg 300 tagot számlál. Négy alkalmazottja van, s rajtuk kívül az önkéntes iroda egy koordinátorát is foglalkoztatja. A cél egy művelődési és szabadidős központ működtetése a szomszédságban; a tevékenység végzése a szomszédsági tanács felkérésére történik. A „A Fa” rendelkezik egy kávéházzal is, és arra bátorítja az embereket, hogy aktívan részt vegyenek a szervezett tevékenységekben, s ezt demokratikus alapelvekhez igazodva tegyék. A szervezetnek 1995-ben 79.000 látogatója volt. Összeségében 17.000 órányi önkéntes munkát végeztek az emberek.

A szervezet célja a részvétel fokozása, a közös környezettel és a közösségi erőforrásokkal kapcsolatos felelősségvállalás növelése, valamint annak kezdeményezése és támogatása, hogy a tagok munkalehetőséget kapjanak, vagy másfajta elfoglaltságot találjanak. A szervezet fejlődésének és függetlenségének biztosítása érdekében ösztönzik a tevékenységek oly módon való végzését, hogy a fejlesztés a tagok személyes közreműködésén alapuljon. A tevékenységek arra ösztönzik a kevés vagyonnal rendelkező csoportokat, hogy több felelősséget vállaljanak a szervezetben, többet legyenek jelen és használják befolyásukat.

Nagyon fontos a gyerekekkel és fiatalokkal végzett munka. Lehetőséget kapnak arra, hogy demokratikus módon vegyenek részt a tevékenységek alakításában. A „A Fá”-nak van egy megegyezése az iskola tanári karával, mely szerint az órák közti szünetekben különböző tevékenységeket szerveznek. Az egyik ilyen tevékenység neve „javítókocsi”. A diákok (felnőtt felügyelet mellett) egy kis kocsit használnak, hogy az iskola megrongálódott részeit tisztítás, festés és javítás útján helyrehozzák. Egy másik példa a diákok részvétele a sport napok és az iskola különleges tevékenységeinek megtervezésében.

1994-ben megalakult a „ifjúsági front” elnevezésű, fiatalokból álló bizottság, amely egy jobb érdekképviseletet hivatott biztosítani az ifjúság számára. A bizottságnak 11 tagja van, életkoruk 14 és 20 év közötti. Feladatuk a fiatalok kéréseinek feldolgozása, és megvalósításuk előmozdítása.

A „A Fa” önkéntesei egy kávéházat is működtetnek. A munkát úgy próbálják megszervezni, hogy alkalmanként két önkéntes dolgozhasson, akiket a szervezet tagjai támogatnak. Az önkéntesek az iskola felsős diákjai, szülők, tanulási nehézségekkel küszködő emberek, nyugdíjasok és Brickebacken más lakói. A kávéház központi helyen van, és találkozóhelyet biztosít fiatalok és idősek számára egyaránt. A „Café Brickan” (Tálca Kávézó) többféle módon is a „A Fa” tevékenységeinek központi részét alkotja.

A szomszédsági tanács kérésére a „A Fa” 1995-ben létrehozta önkéntes irodáját. A szervezet felvett egy koordinátort, és hozzáférhetővé tették a központ helyiségeit. Az önkéntes iroda célja a helyi hatóságok munkájának kiegészítése, de nem helyettesítése. Az iroda találkozóhelyet teremt azok számára, akiknek segítségre van szüksége az könnyebb munkák elvégzésében, valamint azoknak, akik ezt a segítséget biztosítani kívánják. Olyan találkozóhely ez, ahol a polgárok lakóhelyükkel kapcsolatos információkhoz juthatnak, ahol elkötelezettségükről és ötleteikről számot adhatnak, hogy ezáltal hasznosíthassák azokat. A törekvéseknek több példája is bemutatásra került abban a jelentésben, amely akkor készült, amikor az önkéntes iroda körülbelül 12 hónapja működött. A leginkább kínált és keresett segítség a kapcsolatteremtés volt - beszélgetni és együtt tölteni az időt valakivel. Körülbelül 90 ember személyesen kért segítséget az irodától, mások pedig e személyes kapcsolatteremtés nélkül vettek részt a szervezet tevékenységeiben. Néhány önkéntes az iroda közbenjárása nélkül segített, és olyan munkákat végzett, mint levelek fordítása svédről, ill. svédre.

Nyári projekt

1989 nyarán egy tinédzserekből álló csoport elkezdett bajba keveredni. Egyre több aggódó hangvételű jelentés érkezett a helyi szociális munkásoktól, és a problémák hamarosan olyan méreteket öltöttek, hogy a szomszédsági tanács igazgatója kénytelen volt több közösségi megbeszélést is összehívni. Helyi vállalkozók, a közösségi iskola, a szociális szolgáltatások főosztálya, a „A Fa”, a lakásügyi társaság, a helyi rendőrség, valamint a lakásbérlők egyesülete vettek részt ezeken a megbeszéléseken, és mindannyian egyetértettek abban, hogy a tinédzserek fő problémája az volt, hogy nem volt elég tennivalójuk a szünidőben.

Egy kérdőívet küldtek szét azzal a céllal, hogy kikérjék a fiatalok véleményét. A felmérés megmutatta, hogy döntő többségük szívesen dolgozott volna. Ötven százalékuk nem sokat várt a szünidőtől az utazás és a munka terén. Ezekre az eredményekre alapozva, egy munkacsoport kidolgozta a „Nyár - 90” elnevezésű projektet, mely két fő részből állt: értelmes munka/elfoglaltság, és megfelelő szabadidős programok.

A tinédzserek közül sokan vettek részt a projekt kivitelezésében a „A Fá”-val és a szomszédsági tanácssal együttműködve. A városi hatóság alá tartozó intézmények szinte mindegyike felajánlott többféle munkalehetőséget is - így tett például a lakásfenntartó vállalat, a családsegítő szolgálat, a szomszédsági tanács hivatala és a napközi otthon is, hogy csak néhányat említsünk. Több helyi egyesület, köztük a „Café Brickan” is követte a példát. Ezen kívül esti programokat, stoppos túrákat, és úszáslehetőséget is felkínáltak a tinédzsereknek, mindezt a szülők és a helyi egyesületek szervezésében.

1990 nyarán 41 tinédzser csatlakozott a projekthez és kezdett el dolgozni. Az eredmények olyan bíztatóak voltak, hogy a szomszédsági tanács indítványozta a városi hatóságnál, hogy a következő nyáron is jöjjön létre egy hasonló projekt. A „A Fa” vállalta a felelősséget a projektért, és ez azóta is minden évben így történik. A tinédzserek körében folyamatosan nő az érdeklődés, és ma már a 14-16 éves fiatalok 90 százaléka kész csatlakozni ezekhez a nyári projektekhez. A vandalizmus csökkent, csakúgy, mint az alkoholfogyasztás és a kábítószerezés, valamint a helyi élelmiszerboltnak is kevesebb lopással kapcsolatos és egyéb problémája akad. A jóirányú változásokkal kapcsolatos pozitív visszajelzések érkeznek szerte a közösségből, így például a lakásfenntartó vállalattól (kevesebb vandalizmus és falfirka), a helyi vállalkozóktól (kevesebb bolt ablakát törték be), a rendőrségtől, a lakásbérlőktől, maguktól a tinédzserektől és másoktól is.

Brickebacken a '90-es évek elején

Az 1990-es évek elején Svédország széles körű gazdasági recessziótól szenvedett. Ez a recesszió mély nyomokat hagyott Brickebacken szinte minden polgárának életében. A gazdaság hanyatlása - magas munkanélküliséget teremtve a környéken - több helyen is deficitet eredményezett a szomszédsági tanács költségvetésében. Ez a helyi lakosság összetételéből származott. Az egyedülálló szülők, munkanélküliek, bevándorlók és alacsony képzettségűek száma jóval az átlagos fölött volt. A megnövekedett igénynek köszönhetően a szociális szolgáltatások főosztályának kiadásai robbanásszerűen megnövekedtek. A brickebacken-i infrastruktúra nem volt kielégítő. A foglalkoztatás és az üzleti tevékenység hiánya, valamint a város más részeitől való elszigeteltség mind hozzájárultak a szociális problémák térnyeréséhez. A jobb anyagi helyzetben lévő emberek elköltöztek a környékről, még több hátrányos helyzetűnek hagyva helyet az ideköltözéshez. Elkezdődött a városrész gyors hanyatlása. Új stratégiákra volt szükség a városi hatóságok erőfeszítéseinek fenntartásához, mert ezek maguk is csorbát szenvedtek a takarékoskodás és az ésszerűsítés kényszerétől. E fejleményekre alapozva jött létre „a '90-es évek programja”.

A „'90-es évek programja”

A szomszédsági tanács kijelölt egy lakásügyi munkacsoportot, amelybe a városi hatóság helyi hivatalából, a lakásbérlők egyesületéből és a helyi lakásfenntartó vállalattól érkeztek képviselők, azzal a céllal, hogy kifejlesszenek egy programot a megújulásért, a változásért és az életkörülmények javulásáért Brickebackenban. A cél a lakásbérlők részvételre bátorítása, valamint a környék fejlődése iránti aktív érdeklődésének felkeltése volt. A programot egy felmérés eredményeire alapozták. Ennek során a lakásbérlők és a közalkalmazottak véleményét és ötleteit kérték ki arról, hogy mire van szükség és mit hogyan kellene csinálni?

A fizikai környezet változását és megújulását tekintve az egyik cél az volt, hogy minimálisra csökkentsék a távozók számát és növeljék a környék stabilitását. Ezt a lakásbérlők kényelmének és otthonosságának fokozásával kívánták elérni. A lakásfenntartó vállalat (újból) beszervezte és kiképezte a speciális „területi felelősöket”, akiket felelősség terhelt a társaság minden szolgáltatásáért saját szomszédságukban. A bérlők számára egyszerű és közvetlen hozzáférést biztosítottak ezekhez a területi felelősőkhöz, akik a problémákkal és a karbantartással közvetlenül foglalkoztak, és így személyesebb légkört teremtettek a szomszédságokban (például veteményeskerteket alakítottak ki, és több gyümölcsfát ültettek szerte a környéken).

Egy másik cél az volt, hogy az integrált központot vonzóbbá tegyék az üzleti szféra számára, amit úgy oldottak meg, hogy nagyon alacsony bérleti díjakért üzlethelyiségeket adtak ki a központban. Ez az ötlet azonban csak bizonyos mértékig volt sikeresnek tekinthető. A vártnál kevesebb vállalkozó érkezett, és csaknem lehetetlen volt a központban egy életteli vásárteret kialakítani.

A szolgáltatási struktúra kialakítása érdekében számos célt fogalmaztak meg, és nagy erőfeszítéseket tettek. Ezek közül mutatunk be most néhányat.

Családsegítő központ

A „Bjorkdungen” (Nyírfaliget) családsegítő központ segíti a rászoruló szülőket gyermekeik hozzáértőbb nevelésében, és igyekszik csökkenteni a köztük különböző okokból meglévő távolságot. A központot a szomszédsági tanács népjóléti osztálya működteti. Az ügyfeleket a szociális intézmények, a terhes- és gyermekgondozók irányítják ide. Az ellátást az egyes családok egyéni problémáira és szükségleteire alapozzák, és környezettanulmány előzi meg. Az egyszerű esetmegbeszélést és a „Marte Meo” (az én háborúm) elnevezésű módszert egyaránt használják. A Marte Meo főként videofelvételeket használ, így mutatva meg a szülőknek, hogy milyen a kapcsolatuk a gyerekeikkel, és hogy mik a problémák.

Napközi otthon

A „Faltstationen” (mezei állomás) a népjóléti osztály és a Verdandi nevű, szenvedélybetegek számára létesült helyi egyesület vegyesvállalkozása. Olyan mindennapos tevékenységeket kínálnak itt felnőtteknek, mint amilyen például a főzés. A „Faltstationen”-t főként szenvedélybetegek használják, de mások is látogatják. A vendégek közül sokan jó barátok lettek, és támogatni kezdték egymást. Mindez azt eredményezte, hogy a népjóléti osztálynak ma már kevesebbszer kell beavatkoznia (például kevesebb kábítószerest kell erővel felügyelet alá helyeznie). A népjóléti osztály most azt készül megszervezni, hogy a környék szellemi fogyatékosai is látogassák a napköziotthont. A szellemi fogyatékosok sokszor a legmagányosabbak a hátrányos helyzetűek között, így a központ jó esélyt teremthetne arra, hogy a maguk módján ők is élhessenek társasági életet. Sokak számára a napközi otthon lehet az első lépés a munkaközvetítő által kínált tevékenyebb életforma és foglalkozási rehabilitáció felé.

Munkaerő képzés

A foglalkozási rehabilitációért tett Brickebacken-i erőfeszítések egyike „a helyi szolgáltató csoport”, amelybe olyan embereket várnak, akik régóta munkanélküliek, és egzisztenciájuk különböző segélyektől függ. Ez a projekt a népjóléti osztály és a munkaközvetítő közös vállalkozása, amelynek célja a munkanélküliek képessé tétele a munkaerőpiacra való visszakerülésre azáltal, hogy egy olyan speciális környezetbe helyezi őket, ahol megtanulhatják problémáikat orvosolni. Minden ügyfél 20 hetet dolgozik egy 8 fős munkacsoportban. A munka főként társadalmi képzést takar, amely kis lépés egy állandóbb jellegű foglalkoztatás felé. A résztvevőknek olyan tanulmányokat is kínálnak, mint amilyen a svéd nyelv és irodalom, a társadalomtudományok vagy a testnevelés.

Önsegítő csoportok

A népjóléti osztály két szociális munkása kezdeményezte az önsegítő csoportok lehetséges módszerként való alkalmazását. A hasonló problémákkal küzdő, vagy azonos élethelyzetben lévő ügyfelek lehetőséget kapnak arra, hogy csatlakozzanak egy olyan csoporthoz, ahol megoszthatják tapasztalataikat a többiekkel, és újból kézbe vehetik életük irányítását, szakértői segítség nélkül. A szociális munkások gyakran érzik úgy, hogy nem értik teljesen az ügyfél helyzetét, így az ügyfelek összehozása nagyban előmozdíthatja a problémák megoldását célzó programokat. Az emberek saját szabad akaratukból vannak jelen, és egy-két szociális munkás is részt vesz a csoport megbeszélésein. Az eredmények nagyon bíztatóak, és a megbeszélések során sokan képessé váltak gondjaik megoldására.

Részvételi képesség (társadalmi bevonás)

Amióta Örebro városa elhatározta Brickebacken felépítését, általános volt az a meggyőződés és szándék, hogy az ott élő polgárokat integrálni kell. Amikor 1983-ban megalapították a szomszédsági tanácsokat, az együttműködés és a szektorok közötti társulás új feltételei jelentek meg. Ezidő tájt a helyi fejlesztések már folyamatban voltak, ilyen volt például a helyi elöljáróság, a lakásfenntartó vállalat és a lakásbérlők egyesületének együttműködése. A szomszédsági tanács megjelenése nagyban megkönnyítette ezt a fajta munkát.

A tinédzserek maguk akarták működtetni az ifjúsági szabadidőközpontot. A tinédzserek, az ifjúsági munkások és a helyi szervezetek képviselőinek együttműködése lehetővé tette egy projekt beindulását, egy projektét, amely végül a „A Fa” létrejöttét eredményezte. Egy, a szomszédsági tanács által fizetett közösségi munkás segítségével kezdődött meg a munka. Amikor a „A Fá”-t hivatalosan megalapították, a szomszédsági tanács megbízta az egyesületet az ifjúsági programok szervezésével. Ahogy ezt már bemutatásukkor is érzékelhettük, e programok kialakításánál a fiatalok ötleteit és érdekeit veszik alapul.

A '90-es évek programja is ezekből a helyi folyamatokból ered, de emellett a recesszió miatt is szükség volt a változtatásokra. Ez a program teljes egészében a helyiek szükségleteire és igényeire épült, és az emberek a közösség minden szektorában részt vettek a tervezésben. A '90-es évek programja általában sikeresnek mondható. Néhány kitűzött célt azonban nem sikerült elérni, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a helyiek részéről nem volt elegendő érdeklődés. Mindazonáltal bebizonyosodott, hogy van értelme a projektek helyi szinten való építésének. A lakásügyi munkacsoport már készíti az ötletek és javaslatok leltárát a „jövő századelő programjához”.

Brickebacken-ben számos tényező erősíti a közösség befolyását. Megalapozottnak tűnik az a feltevés, hogy ennek a szemléletnek itt szilárd politikai alapjai vannak. A helyi politikusok mindig is komolyan vették és támogatták a polgárok elkötelezettségét és ötleteit, függetlenül attól, hogy melyik párt volt hatalmon. Mindez azt mutatja, hogy itt olyan szintű demokráciáról van szó, amelyet minden párt támogat, és amely helyi perspektívákra épít. Az általunk bemutatott kérdésekben erősebbnek bizonyult a szomszédsági megközelítés, mint a politikai kényszer.

Pia Sellstrom, Orebro

Amire a svéd esettanulmány rámutat:

- egy közösségi tevékenység egy másikhoz vezet - "dominó-elv",

- a közösségi szervezetek (szövetkezetek, lakásbérlők egyesületei) és más együttműködő szervezetek közösségfejlesztő munkája rendkívűl fontos,

- egy krízishelyzet serkentheti a közösségi részvételt,

- szükséges befektetni az embereket mozgosító projektekbe, mert így maximalizálhatjuk a közösségi részvétel lehetőségeit,

- a közösségfejlesztés összehozza a különböző generációkat,

- milyen módokon lehet a szolgáltatásokat eljuttatni a legrászorultabbakhoz.

„Ez a dolog nem csak a támogatásra, segítésre és a fejlesztés perspektívájára szorítkozik, hanem magába foglalja azt is, hogy megkeressük, felismerjük és megismerjük azon csoporok valódi jelentéssel bíró társadalmi kapcsolatait, amelyekkel együtt dolgozunk.” (van Rees & Rodrigues, 48. o.)

Magyarország

A lakossági részvétel fokozása a „Mecsekalja” kistérség aprófalvainak fejlesztésében, a lakossági és az önkormányzati, valamint a kistérségi együttműködés révén

A mai - gazdaságilag megnehezedett, ám demokratikus - körülmények között egy kistérség fejlesztésénél már nem mellôzhetô a lakosság bevonása, erôforrásainak feltárása és a fejlesztés felelôsségében való osztozás sem. Mindezeken túlmenően a falvakon belüli és a falvak közti együttműködés, mint alapvetô demokratikus technika is nélkülözhetetlen a kistérség fejlesztésében, hiszen egy település problémái nem oldhatók meg a település határain belül.

Tudnunk kell azonban, hogy az önkormányzás, a demokrácia-csinálás technikái Magyarországon ma még nem eléggé ismertek, hiszen a korábbi hatalmak meglehetôsen autokratikusan működtek. A kommunikációs technikák ezekben az időkben háttérbe kerültek, míg az értékek, az egyéni tudások nem, vagy nem jól jelentek meg a települési-kistérségi munkában.

A „Mecsekalja” Kistérségi Önkormányzatok Szövetsége 1995 elején felkereste a Közösségfejlesztők Egyesületét, hogy segítsen a lakosság véleményének, hozzáértésének megismerésében, aktivizálásában és a közügyekben való részvételében, a helyi gazdaság élénkítésében és a kistérségi együttműködés alapjainak megteremtésében. Elsôsorban a 24 településből álló térség kisebb településeire gondoltak, azokra, amelyek hasonló problémákkal küzdenek - munkanélküliség, képzetlenség, a civil szervezetek és a helyi nyilvánosság részlegessége, stb. ůgy gondolták, hogy e problémák mérséklésére az önkormányzatoknak és a lakosságnak közösen kell dolgozniuk, mégpedig a tervek készítésétôl azok megvalósításáig. Az egyesület 5 tagja dolgozik önkéntes munkában a településeken 14 egyetemi hallgatóval, jórészt azokból a forrásokból, amelyeket a Soros Alapítvány és a pécsi egyetem biztosít a képzés számára.

A Mecsekalja-kistérség

Cserkút (308 fô); Kôvágótöttös (340 fô); Bakonya (371 fô); Boda (421 fô) és Bicsérd (894 fô) a dél-nyugati megyeszékhely, Pécs nyugati, mintegy 20 km-es körzetében helyezkednek el, a Mecsek-hegység lábánál.

Az ‘50-es években ez alatt a terület alatt nyitották meg az eleinte csak az oroszoknak termelő híres Mecseki Uránbányát, az egyéni gazdálkodókat pedig termelőszövetkezetbe kényszerítették. Az itt élők zöme vagy

- tsz-tag lett és nagyüzemi keretek között folytatta az itteni hagyományos tevékenységeket: a szarvasmarha- és lótartást, a gabonatermesztést, míg a szőlő- és gyümölcstermesztés a városlakók hétvégi tevékenységévé vált, vagy éppen a helybeliek kiegészítő tevékenysége maradt;

- az uránbányászatban helyezkedett el; ill. munkát vállalt más, zömmel pécsi iparvállalatoknál, szolgáltatást nyújtó cégeknél, és mindennap bejáró ipari munkás lett;
- elköltözött, ill. idetelepült. A népesség cserélődése e folyamatok megindulása óta folyamatos, míg pl. Kővágótöttösre cigányok települte be az elköltözöttek helyére, addig a Pécshez közelebbi Cserkútra az egészségesebb környezetet kereső városlakók költöztek ki. A népesség elmúlt 25 éven belüli csökkenése többé-kevésbé mindegyik falura jellemző, ugyanígy a népesség elöregedése is.

Ma már sem a bánya, sem a gazdálkodás nem biztosít egzisztenciát a lakosságnak. A munkanélküliség elsősorban a bejáró és alacsonyan képzett munkásokat sújtja, de a többiek számára is erősen beszűkültek az elhelyezkedési lehetőségek a magas útiköltség és az alacsony keresetek miatt. A bányászati tevékenység az ezredfordulóra teljesen le fog állni, s a gazdálkodásban a közeli város-adta lehetőségeket kihasználni nem tudó falvak nem látnak fejlődési lehetőséget.

A községek a rendszerváltásig - Bicsérd kivételével - nem rendelkeztek önálló elöljárósággal, a 90-es önkormányzati törvény bevezetése óta azonban mindegyiknek önálló önkormányzata van, demokratikusan választott képviselőkkel, önállóan gazdálkodnak és döntenek. fejlődési irányaikról.

Cserkút és Bicsérd - ha nehezen is, de - talpon maradt a rendszerváltás óta. Cserkúton fellendült a falusi turizmus, Bicsérd pedig nagy helyi energiák mozgósításával meg tudta őrizni körzetközpont szerepét. A sikerek mögött elsősorban a rendkívül ambíciózus vezetés és a szaporodó civil szervezetek állnak. A többi falu azonban rohamosan hanyatlik a változások óta, s csakugyan reálissá vált az egyik helyi polgár- megfogalmazta kérdés: "most már akarhatnak akarni az itteniek, de vajon tudnak-e akarni?"

A projekt három szakaszból áll:

1995-96: a lakosság aktivizálása az egyes falvakban az interjúkészítés, a nyilvános beszélgetések és a közösségi felmérés módszerével; helyi civil szervezetek kialakulása; lakossági cselekvési tervek készítése;

1996-1997: képzési programsorozatot beindítása a választott önkormányzati képviselők és a kialakult helyi közösségek számára, valamennyi falu részvételével; a helyi- és a kistérségi nyilvánosság megszervezése;

1998: az együttműködés további fejlesztése: kistérségi fórumok szervezése az 5 falu képviseletében, fejlesztési projektek azonosítása a gazdaságfejlesztés és a környezetvédelem terén.

Eddigi mérhető eredmények

A lakosság minden faluban összeállított egy kérdőívet az általa legfontosabbnak ítélt helyi problémákról és azt a település minden lakosához eljuttatta. Ez a kérdőív a vélemények megismerésén túl a helyi cselekvéshez keresett patnerek. A témák (összességükben) a következők voltak: helyi identitás, településszépítés- és üzemeltetés, településtervezés, munkahelyteremtés, információ- és nyilvánosság, egészségügyi, társadalmi, oktatási, kulturális, szabadidős- és sporttevékenységek és környezeti problémák.

A kérdőíveket valamennyi faluban 50-60%-a töltötte ki a 14 éven felüli lakosságnak.

Új civil szervezetek, lakossági csoportok alakultak mindegyik faluban - Faluszépítő Egyesület, Nyugdíjasok Egyesülete, Ifjúsági Klub, Egyesület a Falusi Turizmusért, Szülők Klubja, Faluház Egyesület, Asszonyok Klubja, Cigányklub, Iskolánkért Alapítvány; Sportkör.

Három faluban helytörténeti kiállítást rendeztek tárgyi emlékeikből, egy faluban „jövőkép-pályázatot” a gyerekeknek; többhelyütt készülnek állandó helyi kiállítás megnyitására;

A nyilvános beszélgetések kéthetenkénti lakossági fórumokká váltak, melyeken nemegyszer a helyiek mellett megyei- vagy országos politikusok és szakemberek is résztvettek egyes helyi kérdés megvitatásánál (a kárpótlási földek ügye; kell-e egy 400 fős falunak önálló iskola, stb.)

Mindenütt megindult a párbeszéd az önkormányzat és a lakosság között.

Két képviselőtestület már beillesztette fejlesztési tervébe a lakossági javaslatokat és rendszeresen egyeztet a civil szervezetekkel.

Megindult a falvak közötti lakossági együttműködés: tapasztalatcserék, kulturális eseményeken való részvétel, közös képzés; két nyári vándortábor szerveződött a helyi gyerekeknek (minden faluban két napot töltenek, a helyiek mutatják be a falujukat).

Megszületett néhány projekt-terv - Kővágótöttösön az iskolabővítés, faluházépítés, kirándultak, együtt ünnepeltek.

Cserkút országos jelentőségű helyi műemlék-templomának felújítására sikeresen pályáztak, és elutaztak Kacorlakra, megnézni az ország első környezetbarát szennyvíztisztítóját. Két fórumot tartottak a szövetkezetiség új lehetőségeiről

Falusi turizmusra felkészítő tanfolyamot végzett 6 fő.

A felmérés eredményét tartalmazó füzetet két faluban már minden helybeli család megkapta, a továbbiak is készülnek.

A közösségi felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a falvakban van egyéni- és közösségi vállalkozási kedv, továbbfejleszthető szakértelem, tanulási terv és konkrét üzleti elképzelések, de az akadályokat egyedül nem képesek legyôzni, vagy legalábbis legyôzésükhöz nincs elegendô önbizalmuk ("nincs tôkém"; "nincsenek tapasztalataim"; "tartok tôle, hogy egyedül nem sokra mennék" ). A közösségfejlesztés elvben segíteni tudna ez akadályok leküzdésében és a közösségi vállalkozások előtti álló legfőbb akadály, a bizalomhiány leküzdésében, ám ehhez ma még nincsenek meg a feltételei. Értékesítő, szolgáltató, élelmiszerfeldolgozó, turisztikai és kézműves szövetkezetek, valamint számos magánvállalkozás megszervezésének vannak meg a humán előfeltételei, melyekkel a munka későbbi szakaszában, kistérségi szinten és kellő finanszírozás mellett bizonyára lehetne mit kezdeni.

Gyakoribb jelenléttel és több bátorítással, az adományozók felkutatásával bizonyára megszervezhetők (lennének) a szociális vállalkozások is, pl. ételfőzés és kihordás időseknek: Az elkészült felmérések azonban máris jó alapot szolgálnak a helyi- és kistérségi gazdaságfejlesztési politika kialakításához.

Sok egyéb mozgás is van a falvakban, amelyek nem könyvelhetők el a közösségfejlesztői munka kizárólagos eredményeiként - csakúgy, mint a fentiek sem.

Nem mérhető eredmények:

Fontos beszámítanunk az eredmények közé azt is, hogy a kérdőívekben felvetődtek megoldási alternatívák, amelyek a továbbiakban már mindenkiben munkálnak és az eljövendő évek során teret kérhetnek maguknak, s bármikor megvalósításukba kezdhetnek.

A helyi cselekvés egy tanulási folyamat is egyben, melyben a résztvevők felelősen és tudatosan gondolkodnak településük közügyeiről, s felismerik szervezetük fontosságát, lehetséges mozgásterét és szerepeit.

A közösségi folyamat vélhetően fokozta a helyi polgárok településük iránti felelősségvállalását is. Azt tapasztaljuk, hogy bizony elég nagy a függőség iránti igény s nehezen megy a felelősség vállalása.

Valószínűsítjük, hogy ez a munka is hozzájárult néhány új, általunk nem ismert helyi cselekvéshez, ill. felgyorsított ilyeneket, mert inspiráló légkört hozott létre a településeken. Olyan ez a munka, mint amikor egy kavicsot dobunk a vízbe és az egyre táguló köröket leíró hullámokat vet.

Szebbé teszi a munkát az a légkör, amelyben az emberek örültek a megnyílt mozgástereknek és annak, hogy ők is tehetnek valamit életük szebbé, értelmesebé tételéért.

A rendszerváltás negatívumai azonban e munkában is megjelentek. A hatalmi harcok, a túlpolitizáltság jelentkezhet egy aprócska kis településen is, néha szinte tragikomikus módon. Tapasztaltuk a települések versengését, s hogy egymást legyőzésének vágya olyan erős lehet, hogy elfedheti a közös problémák közös megoldhatóságának felismerését. Irígység, féltékenykedések lehetetlenítenek el jó törekvéseket és veszik el a kedvét a jobbért tenni akaróknak.

Figyelemre méltó, hogy ahol kezdeményezési kísérletünk kudarcba fulladt vagy megtorpant, mindig valami hatalmi konfliktus áll a kudarc hátterében. Az önkormányzat pl. ellenségének, riválisának tekinti a helyi egyesületet és a maga "fölény"-helyzetéből vagy eleve lehetetleníti a kezdeményezés megindulását, vagy hagyja, de folyamatosan aláaknázza, míg végül az csakugyan meg nem torpan és abba nem marad.

Talán azok a folyamatok lettek igazán eredményesek, ahol "kitalálódott", "megmutatkozott" egy nagy helyi ügy, amelyik lázbahozta az emb7ereket , amelyért "mindenki" szívesen munkálkodott, amelyiket tehát a helyiek szerettek és akartak. Az ilyen akciók mindig sikeresek, s az ilyen ihletett "pillanatok" egy település életében mindig nagyon lendítenek a közösségiségen és emlékezetesek maradnak.

A finomabb munkálkodás, a nyomasztó gondokon - pl. a munkanélküliségen - való segítés sokkal kevésbé látványos s bár a közösségfejlesztés módszereivel nem lehetetlen, sokkal nagyobb befektetést igényel, olyan szakmai infrastruktúrát - álláshelyeket - és támogató szervezeteket, amelyek ma még nincsenek, vagy csak nagyon szűkösen Magyarországon ill. Közép-Kelet Európában. A fejlődés törékeny esélyeit ma még tönkrezúzhatja az emberi butaság és hiúság, a települések és a civil szervezetek közötti értelmetlen kakaskodás, s a döntéshozók egyre késlekedő felismerése.

A legkézenfekvôbb minden nagyságrendű önkormányzati szövetség számára az infrastrukturális összefogás. A mi ismereteink szerint jelenleg a következô együttműködésekre lenne szükség:

- gyökérteres szennyvíztisztító létesítése, melynek környezetbarát jellegérôl meggyôzôdhettek azok a cserkútiak, akik résztvettek a kacorlaki kiránduláson.
információs bázis kiépítése elsôsorban a vállalkozások, pályázatok, kapcsolatok szervezése céljára, de ez a hely bázisa lehetne számítógépes tanfolyamoknak, képzéseknek is. A megvalósításra pályázatokon keresztül lehetne pénzt szerezni;

- falugondnok alkalmazása a szociális feladatok ellátásra;

- a környezet rekultivációja, vagyis a bányászat során meddővé vált földfelszín visszaillesztése a természeti környezetbe, szintén csakis kistérségi feladat lehet, legalábbis a kistérség érdekeinek érvényesítése szempontjából;

Mint már javasoltuk, a gazdaságfejlesztésre feltétlenül egy közös részfoglalkozású álláshely kistérségi biztosítását javasoljuk, de egészállású foglalkoztatás esetén a fenti infrastrukturális fejlesztéseket is segíthetné egy kistérségfejlesztési alkalmazott..

Az infrastrukturális- és gazdaságfejlesztô tevékenység mellett szükséges és lehetséges az azonos típusú képzések összehangolása a kistérségben, a turizmus-tanfolyamtól az önkormányzati képviselôk és a civil szervezetek vezetôinek képzéséig. A közösségi cselekvésben jelentôs tapasztalatok birtokában lévô helyi polgárok is vállalkozhatnak szomszéd települések érdeklôdô polgárainak képzésére, pl. faluszépítés vagy közösségi felmérés ügyben.

Szükséges és lehetséges a térségi identitás megerôsítése. Ez azt jelenti, hogy a kistérségben a z idők során, hagyományosan kialakult, gazdag kapcsolatrendszer tartalmát minél jobban feltárhassák és megismerhessék a kistérségi falvak lakói, hogy a valahová tartozás és a jelenbéli összetartás fontossága tudatosulhasson bennük. E pillanatban egyetlen ötlet látszik fontosnak és megvalósíthatónak: azokkal a bányászokkal készítünk interjúkat, akik a kezdetektôl, a nyers orosz fennhatóság idejétől kezdődően dolgoztak az uránbányában és végigélték annak változásait. Egy bányászinterjúkat tartalmazó kötettel nemcsak a közös múltnak, hanem egy végleg letűnni látszó korszak átélôinek is tisztelegni fogunk.

Vercseg Ilona, Budapest

Amire a magyar esettanulmány rámutat:

- a közösségi cselekvésben a történelem nagy hatással van az emberek részvételi kapacitására,

- a gyakorlók (itt: közösségfejlesztők és diákok) jelenléte néha elengedhetetlen a fejlesztési folyamat beindításánál,

- a gazdasági és társadalmi fejlődés elválaszthatatlan a környezetvédelem kérdéseitől,

- az emberek véleményének kikérése (közösségi felmérés a faluban),

- annak elősegítése, hogy az emberek ne csak befelé, hanem kifelé is tekintsenek (falvak közti együttműködés),

- a részvétel együttjár a tanulással.

Szomszédsági projektek Barcelónában

A CEBSD spanyol tagjától, a Desenvolupament Comunitari-tól kaptuk a következő három, társadalomfejlesztéssel kapcsolatos, barcelonai kezdeményezésről szóló jelentést.

1. Xenofilia

A Barcelona központjáról (Ciutat Vella) készült felújítási tervek még nem oldották meg a város legöregebb részében tapasztalható városi hiányjelenségeket. A silány lakás-, oktatás- és egészségügyi körülmények, valamint a munkanélküliség és a szegénység megnehezíti a helyiek mindennapjait. Különösen sebezhetőek a déli országokból érkező bevándorlók, akiket az alacsony bérleti díjak, valamint a könnyebb elhelyezkedési lehetőségek és a barátkozást megkönnyítő központi fekvés vonz ide.

A Xenofilia egy hálózat, amely Ciutat Vella bevándorló közösségét hivatott segíteni. Olyan egyesületek és szervezetek kis csoportja vállalta népszerűsítését, amelyeket a szétszórt és elszigetelt kezdeményezések által irányított közös munka gyengülő hatékonysága foglalkoztatott.

A független központok összeadták tapasztalataikat és szakértelmüket a bevándorlókat érintő sokféle kérdésben, és kifejlesztettek egy, a kultúrák közötti perspektívákon alapuló módszertant. A projekt el kívánja kerülni a közösségek által végzett életbevágó és egyedi feladatok más módon való megszervezését. A szervezet célja ehelyett:

- a már működő kezdeményezések kiszélesítése és/vagy megszilárdítása,
- azon hiányosságok megszűntetése, amelyek a bevándorlók szükségleteit kielégíteni hivatott szolgáltatásokban észlelhetők,
- az őslakosok és a bevándorlók szervezetei közötti kapcsolatteremtés támogatása.

Ahol csak lehetséges, a Xenofilia elkötelezetten ösztönzi az érintettek aktív bevonását a munkába, mind a segítők, mind a kedvezményezettek esetében. A bevándorlók hatékonyabb integrálása a helyi életbe csak olyan kezdeményezésekre alapozva oldható meg, amelyek összehozzák a különféle szervezetek tagjait - az őslakos és bevándorló szomszédsági szervezeteket, az önkormányzatokat, a közművelődési egyesületeket, a szakszervezeteket, a különféle szakmai csoportokat, az egyetemeket, a nem-kormányzati szervezeteket, stb.

A számos szervezettel folytatott állandó párbeszéd, eszmecsere és vita rámutatott a Ciutat Vella-i bevándorlókat érintő legfontosabb kérdésekre. Ennek eredményeképpen a projekt során olyan specifikus tervek születtek, amelyek finom összhangban állnak az emberek szükségleteivel. Három év megfeszített fejlesztőmunkája és jelentős időbefektetése vezetett el a különféle cselekvési vonalak és a fő témák, vagy tevékenységek kialakításához. Ezen témák mindegyike egy bizonyos aspektusra koncentrál, miközben kapcsolódik egy bizonyos célcsoporthoz igazított feladatcsoporthoz, és alkalmazkodik az éppen folyamatban lévő akció-kutatás természetéhez (nők, fiatalok, kommunikáció, munkaerőképzés, lakásügy, törvények és jogok, szolgáltatások). Mind a témakörök, mind a feladatcsoportok összeállításánál törekednek arra, hogy teret engedjenek az olyan átfogó tevékenységeknek és kezdeményezéseknek, amelyek ösztönzik a tudás áramlását és a kölcsönhatást a cselekvés különböző fajtái között. A következő témaköröket különböztetik meg:

A helyi tudatosság növelése. Ez a téma tartalmaz minden olyan tevékenységet a városban, amey a tudatosság növelését célozza a sokféle kultúrájú helyi bevándorló népesség körében. Arra is módot keres, hogy érzékennyé tegye ezeket az embereket az előítéletek kérdésére, megmutatva, hogy a bevándorlók milyen mértékig szorulnak a társadalom perifériájára és mennyire el vannak nyomva. E munka célja a tabuk ledöntése és a kölcsönös szolidaritás érzésének népszerűsítése.

A képzési téma olyan tevékenységeket foglal magában, amelyek különféle szakmákra, mesterségekre készítik fel a bevándorlókat. Alapszintű kurzusokat tartanak a bevándorlási törvények, a dolgozók jogai, a vállalkozás, a szövetkezetek, az üzletvezetés és a számítástechnika témaköreiben, és egyes specifikus szektorokban munkaerőképzést is tartanak (szállodavezetés, kertészkedés, vízvezetékszerelés, stb.). A közép- vagy felsőbb iskolát végzett fiatal bevándorlók jelenleg a számítástechnika iránt érdeklődnek leginkább, mert ez a terület jó szakmai előremenetellel kecsegtet.

A végső cél a bevándorlók munkaerőpiaci integrálása. A Xenofilia munkájának másik fontos része a diákok és szakemberek képzése specifikus bevándorlási kérdésekben. Ezt a téma elméleti és gyakorlati síkon is megközelítik, és összehozzák a tanulók érdeklődési köreivel.

A lakásügyi témakör szoros együttműködést takar a szomszédság bevándorlóinak szervezeteivel, és a lakásügy szakembereivel (építészek, földmérők, vízvezetékszerelők, ácsok, stb.), akik a kezdeti stádiumban szakértelmükkel járultak hozzá a bevándorlók lakáshelyzetének, nehézségeinek, valamint ezek lehetséges megoldásainak felméréséhez. A Barcelona-i Tanács számára erről jelentés is készült.

Mindazonáltal, a Xenofiliának már van egy működő segítő szolgálata a lakásukat bérlő bevándorlók és családjaik számára. Lakásbérléssel kapcsolatos információkat nyújtanak, és elkísérik azokat, akiknek segítségre van szüksége a lakáskeresésben. Tanácsot adnak a bérleti szerződéssel kapcsolatban, és felmérik az életkörülményeket. Segítenek az anyagi források felkutatásában a bérlet kifizetéséhez, vagy az öreg lakások feljavításához, felújításához. Jelenleg is számos új ötletet fontolgatnak, ilyen például az olyan szövetkezetek támogatásának előmozdítása, amelyek a lakásépítésben, illetve lakásértékesítésben érdekeltek. A cél az, hogy munkalehetőséget biztosítsanak azok számára, akik a Xenofilia munkaerőképzésében vesznek részt.

A közvetítés témaköre esetenként áthajlik a szolgáltatási témába (ld. később), mégpedig annyiban, hogy a projekt-kínálta szolgáltatásokat lényegében mint kultúrák között végzendő feladatokat fogják fel, amelyek hidat alkotnak a bevándorlók vagy azok szervezetei, valamint az őslakosok intézményei, szervezetei között. A szolgáltatások a következő területeket fedik: jogi tanácsadás, egészségügy, lakásügy, ifjúságpolitika, információ és konzultáció/tanácsadás.

A szolgáltatási témakörben az erőforrások a kezdetektől fogva arra koncentrálódnak, hogy megbízható támogatást nyújtsanak a bevándorlók törvényes és szociális jogait érintő kérdésekben. A szervezet első kezdeményezései között szerepelt egy útmutató megjelentetése, amelyből a bevándorlók megismerhetik jogaikat. Ezt eljuttatták a bevándorlók különböző szervezeteihez Ciutat Vella-ban és máshol Barcelonában, és az őslakosok számára is elérhetővé tették. Egy másik kezdeményezés, az Információs- és Tanácsadó Központ jó erőforrásnak bizonyult a környék bevándorlói körében.

Mégis, a Xenofilia projekt egyik legérdekesebb oldala talán a kultúrák közötti közvetítés; a bevándorló magánszemélyeket, családokat vagy csoportokat érintő konfliktusokban úgy kívánnak közvetíteni, hogy ezalatt a kulcsszerepet maguk a bevándorlók játsszák.

A valamiben hiányt szenvedő bevándorlóknak és a velük dolgozó szakembereknek szóló tanácsadás és segítés mellett a projekt támogatja az olyan kollektív közösségi tevékenységeket, amelyek a kultúrák közötti kapcsolatok fejlődését célozzák. Ez a munka a következő témákat érinti: egészségügy-gondozás, gyermekek vezetésével foglalkozó központ, ifjúsági szabadidőközpontok és sportkomplexumok, általános- és középiskolák, felnőttoktatás, lakásügyi projektek, a szociális biztonság kérdései és kapcsolatok a városi tanáccsal.

E folyamatokban központi szerepet játszik egy közvetítőkre építő projekt, az ‘Alcantara’, amely a Desenvolupament Comunitari munkájával jött létre az Európai Bizottság Leonardo programjának égisze alatt. Habár a közvetítőkre kezdetben mint "fordítókra" van szükség, mégis, hamar kulcsszerephez jutnak az üzenetek és jogszabályok tolmácsolásában. A bevándorlókat informáló, segítő és oktató munkájuk az állami- és magánszektorok által használt nyelvezetek, jogszabályok és procedúrák terén nagyban hozzájárul egy új életformára való könnyebb átálláshoz.

Hasonlóan elengedhetetlen a szolgáltatásokért felelős szakemberek informálásában és oktatásában betöltött szerepük. Ahogy azt az Alcantara projekt további fázisai is alátámasztják, a cél a közvetítők világos szakmai profiljának kialakítása, valamint egy tanterv létrehozása a terület speciális képzésére, ezáltal teremtve új munkalehetőségeket a város bevándorlói számára.

2. Ateneu Popular de Nou Barris

A kétszázezer fős Nou Barris Barcelona egyik legnagyobb külvárosi lakótelepe, amelyet főként dél-spanyol idetelepedők laknak. A munkások és családjaik a '60-as években vándoroltak a városba, és a környező dombokon telepedtek le. Az életkörülmények szegényesek voltak, és ebben csak akkor jelentkezett javulás, amikor az 1992-es olimpiára való felkészülés részeként felújítási tervek születtek.

A szomszédság életét az erőforrásokért és az infrastruktúráért folytatott harc jellemezte és jellemzi, amely az életszínvolnal emelését, valamint azt célozza, hogy a kerület jobban kapcsolódjon a városhoz. Kezdeményezések jöttek és mentek, gyakran a Városi Tanács támogatásával, azonban ezek általában nem vették figyelembe a már megfogalmazott prioritásokat.

Az Ateneu Popular egy kulturális szolgálat, amelyet a szomszédság közösségeinek elkötelezett tagjai hoztak létre a '70-es évek végén. Gyökerei abban a küzdelemben keresendők, amit az emberek egy, a szomszédság központjában elhelyezkedő aszfaltüzem lebontásáért folytattak. Az egész lakosság tudatában volt annak, hogy mekkora környezetvédelmi és egészségügyi kockázatot jelent az üzem a közösségnek. A kerület szociális és kulturális hanyatlásának, és az alapvető szolgáltatások hiányának kérdése is a napirenden volt. Így tehát a kormány elé - sikeresen - terjesztett kérelem az volt, hogy az üzemet bontsák le, és a kerületet egy olyan projekt keretein belül fejlesszék, amely támogatja és ösztönzi a közösség által kitalált és irányított kezdeményezéseket.

Az Ateneu Popular az évek során nehezen és akadozva fejlődött, s ez főként annak tudható be, hogy az egész várost érintő tervekben a szomszédságnak marginális szerep jut. Mindezek és az anyagi megkötöttség ellenére, az Ateneu szervesen jelen van a közösségben, és jelentőségét a helyieken túl a város más részén élők is elismerik.

Az Ateneu egy független kulturális egyesület, amelyet közösségek működtetnek, közszolgálatként. Részben a Városi Tanács szponzorálja, de más anyagi forrásokat is keres függetlenségének biztosítása érdekében. A szervezet mindig olyannak tekintette munkáját, mint amelyik teljes mozgásszabadságot, valamint önigazgatást kíván, és ez a tény néha egyfajta stresszhatást vált ki közigazgatási körökben.

Szükségtelen említeni, hogy a költségvetési megszorítások korlátozzák a tevékenységeket is és csökkentik a projekt aziránti lehetőségeit is, hogy új cselekvési irányok felé terjeszkedjen, így reagálva a társadalomban, valamint a Nou Barris közösségében végbemenő változásokra. Másfelől, a megszorítások azt is jelentik, hogy kevesebb a súrlódás közigazgatással.

Tevékenységek

Az Ateneu által elfoglalt hatalmas telek most színházakkal, számos műhely- és próbateremmel, egy nagy étteremmel és kávézóval, valamint szabadtéri programokhoz szükséges hellyel büszkélkedhetik. Tisztán érzékelhető, hogy a legtöbb kezdeményezés nagy népszerűségnek örvend. A munka egyik fonos része például a hagyományok újrafelfedezése. A fesztiválokat, karneválokat, parádékat mindig a többi közösségi szervezettel közösen ünneplik. Olyan műhelyeket is szerveznek, ahol bábu- és babafestést, vagy a ruhatervezést és -varrást lehet elsajátítani.

Az Ateneu elkötelezetten támogatja a művészetek megértésének alternatív módjait, ezért népszerűsítik például a színjátszóköröket, kabarétársulatokat ugyanúgy, mint a különböző cirkuszi társulatokat. Az előadótermeket a közösségek mellett maga az Ateneu is használja, gyakran véve igénybe más európai városok alternatív művészeti és kulturális hálózatait. A képzési műhelyek és tanfolyamok kulcsszerepet játszanak ezekben a tevékenységekben. Az Ateneu ezzel párhuzamosan nagy elkötelezettséggel támogat egy sor közösséget és klubot.

A cél mindig a közösségi élet pozítiv befolyásolása a szervezett és támogatott kezdeményezések szociális tartalmán keresztül. Az Ateneu egyik fő célja ezért a kapcsolat építése az olyan más városrészekbeli közösségfejlesztő projektekkel, amelyek a szociális szolgáltatásokhoz és a kulturális kezdeményezésekhez kapcsolódnak.

Az Ateneu Polpular számára az irányítás professzionalizálása jelenti az egyik legfontosabb kihívást. A sokféle tevékenységet egy 30 fős mag szervezi, sok-sok órányi önkéntes munka keretében. Ha azonban a projekt megéri a következő századot és megfelel az ilyen szolgáltatástól elvárható alapvető követelményeknek (szakosodás, elszámolási kötelezettség, függetlenség, a közösség bevonása), akkor valóban szükség lesz egy fizetett szakemberekből álló csapat irányítására.

3. Zona Nord Közösségi ház

A Zona Nord Nou Barris egyik legelmaradottabb környéke. Főleg cigányok, valamint dél-spanyol és észak-afrikai bevándorlók élnek itt, olyan épületekben, amelyek úgy építettek az évek során, hogy nem vették figyelembe a várostervezési és egészségügyi elvárásokat. A szomszédság emellett nem rendelkezik megfelelő közlekedési lehetőségekkel a város többi része felé.

A közösségi ház egy tanácsi kezdeményezés, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy szociális és kulturális szolgáltatásokat nyújtson a szomszédság lakóinak. A szolgáltatóknak a nehézségek végeláthatatlan sorával kell szembenézniük, hiszen itt él a legtöbb írástudatlan a városban, és a munkanélküliség is 20% fölötti. A helyiekkel való intenzív kapcsolattartás eredményeként fokozatosan jöttek létre a közösség igényeit kielégítő szolgáltatások: személyes szolgáltatások az egészségügy-, oktatás- és sport területén; technikai jellegű szolgáltatások a lakások fejlesztése-, útburkolás-, közvilágítás-, szemétgyűjtés- és útfenntartás területén; általános szolgáltatások a népszámlálás-, adózás. és információnyújtás kérdésköreiben.

Amint ezek a szolgáltatások létrejöttek, világossá vált, hogy a Zona Nord-nak egy olyan számottevő kulturális projektre van szüksége, amely a közösséget saját fejlődése érdekében mozgósítaná, valamint megismerné a közösség életét és a városhoz kapcsolná azt.

Egy öreg, lerobbant mozi bizonyult megfelelő megoldásnak. Renoválták, majd közösségi színházként kezdték el működtetni, amely megfelelő felszereléssel rendelkezik minden fajta művészi előadáshoz. A cél az emberek bevonása, miközben éreztetik, hogy a színház nyílvános találkozóhely, melynek kulturális tevékenysége szem előtt tartja a közösség érdekeit. Jelenleg a környék bármely egyesülete vagy iskolája használhatja a színházat. A műhely- és próbatermeket állandóan használják, hiszen a programokat folyamatosan szervezi a közösségi ház és a helyiek.

Ebben a kulturális projektben különösen érdekes az az erőfeszítés, amellyel a műsorok színvonalát próbálják javítani, alternatívát kínálva így a város többi részének, mégpedig olyan koncertekkel, show-kal és színdarabokkal, amelyeket a helyi közösség irányít, szervez és látogat. Ennek eredményeképpen a központ színházi fény- és hangtechnikusokat képző tanfolyamát ma már Barcelonában és Spanyolország, sőt Európa többi részén is elismerik.

Négy év munka után, és a nemrég kieszközölt pénzügyi támogatással a zsebében - amelyet a regionális kormányzat és az Európai Bizottság biztosít -, a központ jelenleg valóban munkához juttatja a környék fiataljait - a város minden színtársulatának legalább egy tagját a Zona Nord Színházban képezték. A kapcsolat a város többi részével jobban kiépült, s ez jelentősen hozzájárult a közlekedési lehetőségek fejlesztéséhez. Hasonlóan fontos megemlíteni, hogy a kezdeményezés nagyban előidézte azt, hogy a helyiek ma büszkék közösségükre.

Kira Bermudez, Barcelona

Amire a spanyol esettanulmány rámutat:

- A kulturális tevékenységek és a közösség bevonása között életbevágóan fontos a kapcsolat.

- A közösségfejlesztés által használható eszközök sora.

- A magánszemélyeknek nyújtott szociális szolgáltatások hogyan tehetőek fontossá a helyi közösségek számára.

- A városvezetés irányelvei és egy marginális közösség között lévő kapcsolat megváltoztatása.

- Mennyi várható el az önkéntesektől?

- Egy közösségi erőforrás (pl. közösségi ház) megszerzése és működtetése közti alapvető különbség.

Hollandia

Szomszédsági cselekvés: együttműködés, változás és stabilitás!

A hollandiai Heerlen lakosainak szervezetei szó szerint harcba szálltak az önkormányzattal, hogy az támogassa őket lakásuk megvásárlásában. Ezen a környéken a legtöbb ház a lakásfenntartó társulás tulajdonában volt. Az emelkedő bérleti díjakat a bérlők közül sokan nem voltak képesek tovább fizetni, és azt tervezték, hogy olcsóbb környékre költöznek. Ekkor azonban sikerült az önkormányzatot rákényszeríteni az anyagi támogatásra, és így a lakók otthonaikban maradhattak: egy ház megvásárlása anyagilag gyakran kedvezőbb, mintha bérelnénk azt. A szociális támogatáson élő emberek legnagyobb problémája az, hogy nem találnak olyan bankot, amely meghitelezné a tranzakciót. Az önkormányzat ki tudta volna őket segíteni anyagilag ... és végül így is tett. Az eredmény egy virágzó szomszédság lett.

Nemrégen a Vrieheide nevű szomszédság még nagyon rossz hírnek örvendett. ‘Kis Chicago’-nak hívták a rossz közbiztonság, a kábítószerkereskedelem, a prostitúció, a munkanélküliség és a bűnözés különféle fajtáinak jelenléte miatt. Röviden: Heerlen városa a nélkülözés és elhanyagoltság jól ismert lejtőjére lépett. A '80-as évek második felében a a közösségfejlesztő munka már fontos szerepet játszott több olyan projektben is, melynek célja a bűnözés elleni harc, a tanulók iskolai körülményeinek javítása, a közbiztonság növelése, a munkanélküliség-ellenes kezdeményezések létrehozása, valamint egy olyan társadalmi központ fölötti ellenőrzés megszerzése volt, amely akkor meglehetősen gyengén kihasznált volt, hiszen csak ezer helyi lakos látogatta.

1990-ben Hollandia összes nagyvárosában bevezették a társadalmi megújulás politikáját. A holland belügyminiszter kezdeményezését kísérleti jelleggel számos város elkezdte követni, de hamarosan már minden holland városban működött. Heerlenben a lakosság önkormányzattal szembeni helyzete központi fontosságúvá vált. A közösségfejlesztés a helyiek és az önkormányzat közti párbeszéd-sorozat koordinálásával vett részt a kezdeményezésben.

Alapítványt hoztak létre, s így a lakók csoportja megfelelő jogi státuszt kapott: létrejött a Vrieheide-i lakosok alapítványa a szomszédság ügyeinek rendezésére (1991). Megszülethetetett tehát a megegyezés a társadalmi megújulást irányító hivatalos szervvel. Először gondosan elemezték a szomszédságban tapasztalható életkörülményeket. Erről jelentés készült, amely alapként szolgált egy három évre szóló "területi jóléti terv" elfogadásához. A tervben négy fő célt fogalmaztak meg:
Egy integrált intézkedéscsomag segítségével a következők elérése:

1. Egészéges társadalomszerkezet.
2. A lakosok nagyobb biztonsága.
3. Kevesebb elköltözés.
4. Kellemes környezet.

Az alapítványt 55 millió magyar forintnyi összeggel támogatta az önkormányzat. A polgármesteri hivatal szomszédsági koordinátorával folytatott konzultáció után ez a pénz szabadon elkölthető. Az alapítvány igazgatótanácsa gyorsan heti 20 óra professzionális közösségfejlesztő munka „megvásárlása” mellett döntött, amelyet a terv kivitelezésekor a lakosok munkájának koordinálására fordítanak.

A közösségfejlesztők nagy hangsúlyt helyeznek az integrált megközelítés módszerére. Így tehát kéznél volt egy olyan széleskörű szervezet létrehozásának gondolata, amely a szomszédság ügyeit intézi. Az 1991-1994-re szóló szomszédságfejlesztő tervezet alapján a közösségfejlesztők négy stratégiai célt fogalmaztak meg:

* a társadalomszerkezet megerősítése (ez magában foglalja a gyermek- és ifjúságnevelés támogatását, és a helyi lakosok elkötelezettségének tovább mélyítését);
* a környezet szépítése;
* két nehezen bérbeadható lakótömb teljes felújítása;
* a környék egészének vonzóbb lakóhellyé tétele.

A közösségfejlesztők mindenféle helyi egyesületet, önkormányzati szolgáltatót és szomszédsági szervezetet mozgósítottak arra, hogy közösen vállaljanak felelősséget a szomszédság fejlesztéséért. 1994-ben a társadalmi megújulást irányító bizottsággal kötött megegyezést 1996-ig meghosszabbították. Ezzel párhuzamosan a szomszédság igazgatásának költségvetését 31 millió magyar forintnyi összegre emelték.

A siker összetevői
Több tényező is magyarázza az eddigi munka sikerét:

* Munkájuk során a közösségfejlesztők az ittlakók meglévő problémáira koncentráltak. Ez olyan helyzet kialakulásához vezetett, amelyben a lakosok központi szerepet játszottak a munkacsoportokban és a különböző tevékenységekben. A polgárokat meglepte saját erőforrásaik nagy száma, és jelentősen nőtt az önbizalmuk.

* A lakosok figyelmének kisebb fajsúlyú kérdésekre való irányítása. A nagyobb fajsúlyú kérdéseket le kell egyszerűsíteni, és átláthatóvá kell tenni az átlagpolgár számára. A környék fejlesztésének általános tervéből származó összes tevékenységet megtárgyalták a helyiekkel. Az önkormányzatok és a lakásfenntartó társaságok a kivitelezés stádiumában kapcsolódtak be a munkába, miután a polgárok már befejezték a tervezést.

* Közvetlen és hatékony cselekvés. A hosszú és unalmas megbeszélések helyett gyakorlatias, a célnak megfelelő megoldások keresése. Ez a munka a helyi lakosok és a helyi intézmények közötti nem-hivatalos együttműködésen alapszik.

* A „csak nyerő” helyzetek megteremtése. Minden tevékenységet úgy kell megtervezni, hogy minden résztvevő érdekét figyelembe vegyük, nehogy bármelyikük is úgy érezze, hogy ő a folyamat vesztese. A megbeszéléseken párbeszédre kell törekedni, nem pedig hatalmi pozíciókból való tárgyalásra.

* A közösségfejlesztőknek sikerült a helyiek figyelmét saját erőforrásaikra fordítani, ahelyett, hogy szembesítették volna őket hiányosságaikkal. Ez azért fontos, mert az utóbbi túl gyakran történik meg, s természetesen nem hoz eredményt.

* A szomszédsági központ jó kísérleti talaja a társadalmi innovációnak. A '70-es évek óta működő szomszédsági központ életbevágóan fontosnak bizonyult a projekt létrehozásánál.

* Gondosan szervezett nyilvánosság és kommunikáció a szomszédságban. A kommunikáció eszközei a következők lehetnek: hírlevelek, az egyes tevékenységeket bemutató szórólapok, plakátok és a helyi sajtó. A nyilvánosság állandó előtérbe helyezése fontos ahhoz, hogy a helyieket informálhassuk a folyamat pozitív oldalairól. Ez nem csak a lakosok, hanem a folyamat többi szereplőjének önbizalmát is növeli. A nyilvánosság nagy mértékben elősegíti a megfelelő image kialakítását, s pontosan ez volt e projekt egyik célja.

* Ha egy lakossági szervezet dinamikus és megfelelően irányított kíván maradni, akkor munkája során a bürokrácia legkisebb jelét sem szabad mutatnia.

* A szolidaritás is erősítésre szorul. Az évente szervezett „szomszédsági nagytakarítás” tökéletes módszer a helyiek egymás és szomszédságuk iránti szolidaritásának növelésére. Az emberek itt személyes tapasztalás útján értik meg a szomszédság igazgatásának jelentését.

A közösségfejlesztők és Vrieheide 200 résztvevő lakosa együtt értek el jelentős sikert a szomszédság fejlesztésében.

Eredmények

A környék kezdett egyre jobban kinézni. Azok a lakosok, akik régebben - cinizmusból vagy érdektelenségből fakadóan - távoltartották magukat a történésektől, mára aktív résztvevőkké váltak. A lakosok „visszahódították” a szomszédságban található zöldterületet, amit biztonságosabbá alakítottak, s jellegtelensége megszűnt. A környéken található, addig félig nyilvános, s ezért meglehetősen személytelen kisebb zöld foltokat a polgárok rendelkezésére bocsájtották, akik ezeket a gyakorlatilag gondozatlan, egyhangú telkeket gyönyörű kertekké varázsolták. A szomszédság így egyre színesebb és sokfélébb lett. A lakosok az otthonaik közelében található bármilyen kis földarabot kertté alakítottak, amely tükrözi gondozójának egyedi ízlését.

1991-ig a Vrieheide-i háztulajdonosoknak nehéz volt bérlőket találni, s emiatt a 837 ház és 96 appartment bizonyos hányada folyamatosan lakatlan maradt. Ez igen sokáig problémát jelentett, s ezért a helyi lakosok, a közösségfejlesztők, valamint az iskola, a lakásügyi társaság és az önkormányzat képviselői elkezdtek megoldást keresni. A szomszédságfejlesztési terv pozitív fejleményeit felhasználva a lakásfenntartó társaság kampányba fogott, így próbálva új lakókat vonzani a környékre. A lakatlan házak száma 150-ről hamarosan 50-re csökkent.

A maradék 50 házat azonban lehetetlennek tűnt kiadni. A résztvevő felek ezért ismét gondolkodni kezdtek. Ezalatt megjelent a színen a lakásukat megvásárolni kívánó helyiek egyre növekvő csoportja. És miért is ne? Magántulajdonuk sorsa érdekeltebbé teheti a helyieket a szomszédság igazgatásának kérdéseiben. Egy másik érv a lakásmegvásárlás mellett az lehet, hogy saját házuk tulajdonosaként az emberek nagyobb hajlandóságot mutatnak az ittmaradásra, ez pedig nagyobb fokú stabilitáshoz, folyamatossághoz és egy jobb társadalmi légkör létrejöttéhez vezet. A lakásfenntartó társaságot meggyőzték az érvek, és beadta a derekát.

1993-ban egy lakáseladási program vette kezdetét, melynek során a lakóknak 75%-os áron kínálták megvételre otthonaikat (az árak 8-10 millió magyar forintban fejezhetők ki). A lakatlan házakat is eladásra kínálták, és hamarosan el is adtak 250 házat. Azok számára, akik megvették otthonukat, a lakásfenntartás költsége lecsökkent, mert olcsóbb volt egy házat megvenni, mint bérelni. Az új tulajdonosok azonnal házaik és az azokat környező területek felújításába fogtak, ami újabb erős pozitív hatást jelentett a környező területek fejlődésében.

Az eladások bonyolítása során egyre több alacsony keresetű, vagy szociális támogatásból élő helyi lakos jelentkezett, hogy meg kívánná vásárolni otthonát, mert így számottevően csökkennének a fenntartás költségei is. A baj csak az volt, hogy a bank nem volt hajlandó hitelezni nekik. A szomszédság igazgatásának szervezői ezért beszéltek az éppen szolgálatot teljesítő tanácsadóval, aki megígérte, hogy utánanéz a dolognak, és megteszi a szükséges intézkedéseket. Hamarosan azonban világossá vált, hogy a dolog nem oldható meg ilyen egyszerűen. A helyi önkormányzatot jellemző bürokrácia nagy leküzdendő ellenállást jelentett a szükséges támogatás odaítélése előtt. Eközben a szomszédság igazgatásáért felelős csapat folyamatosan informálta a helyi politikusokat az eseményekről. A több, mint egy évig tartó párbeszéd során megpróbálták az önkormányzatot rábeszélni a cselekvésre. Eközben a lakásfenntartó társaság megtagadta a maradék 98 lakos házának értékesítését. Ezek az emberek nem voltak megfelelően informáltak, és időre volt szükségük annak eldöntésében, hogy meg tudják-e venni házukat, vagy sem. A szomszédságot vezető szakemberek vállalták, hogy kellőképpen informálják ezeket az embereket. 1994 decemberében 33 esetben igényelték jelzálogszerződés létrejöttét, és márciusban újabb 30 igénylés érkezett. Az önkormányzat végül is megteremtette a szükséges anyagi feltételeket.

Az új tulajdonosok megelégedéssel nyugtázták „a háztulajdonosnak lenni” újszerű érzését. Egyikük így fejezte ki megelégedését: „Amit maguk véghez vittek, az csodálatos. Most már van miért élnem.” A munkanélküliek számára a háztulajdon nemcsak alacsonyabb fenntartási költségeket, hanem értelmes elfoglaltságot is jelent. A projekt másik nagy előnye az, hogy a szegény családok nem kényszerültek arra, hogy az úgynevezett alacsonyabb jövedelmű környékek valamelyikére költözzönek. Tovább élhetnek szomszédságukban, s ebből gyermekeiknek is csak előnyük származik.

Math Wierts, Heerlen

Amire a holland esettanulmány rámutat:

- Miként vonják be a „kirekesztetteket” a területfejlesztési programok során?

- Önkormányzatok és közösségfejlesztés - hogyan hozzuk össze a kettőt?

- Magán- és állami tulajdon a lakásügyben - előnyök és hátrányok.

- A közösségfejlesztők szerepe a közösségfejlesztő folyamat különböző stádiumaiban.

- A közösségfejlesztésben résztvevő szervezetek köre.

- Miként juthatnak a „kirekesztettek” jövedelememelkedéshez, valamint értelmes életcélhoz azáltal, hogy megveszik otthonukat.

- Mit tegyünk, ha a lakásbérleti díjak drasztikusan emelkednek? (ahogyan az Hollandiában is történt)

5. A TÁRSADALOMFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI

A Európa-szerte működő projektek tapasztalatai lehetővé tették, hogy a közösségfejlesztés felismerje: mi is érhető el általa, mi tevékenységének eredménye? Meg kell azonban jegyeznünk, hogy e tapasztalatok értékelése még nem vált igazán szerves részévé a különböző szervezetek irányelveinek és stratégiáinak. Ez az oka annak, hogy dolgozatunkban megragadjuk az alkalmat és ismét megvilágítjuk a közösségfejlesztés lehetőségeit a társadalmi bevonásért folytatott küzdelemben. A helyzet az, hogy szakadék tátong a közösségek ténykedése és a irányelvek meghatározóinak munkája között.

Ebben a fejezetben elsőként a közösségfejlesztés - mint eszköz a városi és vidéki közösségek életének befolyásolására - fő módszereire, jártasságaira, tudásterületeire és várható eredményeire összpontosítunk. Ezután meghatározzuk a társadalomba történő bevonás közösségfejlesztői megközelítésének néhány lényegi összetevőjét. A szándék mindvégig az, hogy demonstráljuk a tapasztalatok sokféleségét, hozzáférhetőségét és hatékonyságát.

(i) Módszerek, jártasságok és a szükséges tudás

Itt főként a professzionális munkások, s nem a helyi közösségi vezetők közreműködésére fogunk összpontosítani. Ez egy fontos megkülönböztetés, még akkor is, ha tudatában vagyunk annak, hogy a mindennapos helyi munkában a különbség nem érzékelhető mindig tisztán. A kérdés azért érdemel említést, mert a szakemberek és a helyi közösségi vezetők különböző szerepkört töltenek be:

A professzionális közösségi munkásokat általában az önkormányzatok, vagy a nem-kormányzati szervezetek foglalkoztatják. Feladatuk a helyiek terveinek és tevékenységeinek koordinálása.

A helyi közösségi vezetők olyan kulcsemberek egy szomszédságban vagy faluban, akik a helyiek támogatását élvezik. Helyi egyesületekben betöltendő posztokra választják meg őket, például lakossági szervezetekben elnökölnek, vagy falusi szövetkezetek titkárai.

A közösségi munkások és a helyi vezetők a helyi társadalom fejlesztésében szorosan együttműködnek, a közösségfejlesztő folyamat korai stádiumaiban naponta egyeztetnek és tervezik meg a munkát. A közösségi munkások mindig támogatni próbálják a helyi vezetőket, bátorítják őket a jártasságok megszerzésében és a bizalom kialakításában.

A közösségi munkások által használható módszerek, jártasságok és tudás egy sor más szakmából eredeztethető. Ez bármelyik európai országon belül külön is igaz, így végül meglehetősen összetett képet kapunk. A közösségi munkások módszereit, jártasságait és tudását az adott ország domináns oktatási- és koncepcionális tradíciói is befolyásolják, s ez a tény nagy segítségünkre van a közösségfejlesztés elméletének és gyakorlatának kialakításakor.

A közösségfejlesztés főként a következő szakmákból nőtte ki magát:

Szociális munka
Ifjúsági munka
Közösségi művészetek
Egészségnevelés
Felnőttoktatás és közművelődés
Egyházi tevékenység
Fejlesztési tanulmányok
Tervezés
Gazdaságfejlesztés

A közösségfejlesztés rendelkezik önálló identitással, valamilyen szinten azonban mégis függ azoktól a szakmáktól, amelyekhez félig-meddig vagy teljes egészében tartozik. Ennek az az eredménye, hogy a közösségfejlesztést sokféle felállásban gyakorolják (ezek közül már említettünk is néhányat): családsegítő- és szomszédsági központok, vidékfejlesztő programok, újjáépítési projektek, lakásügyek, népfőiskolák, bűnmegelőzés, gyermekekkel- és fiatalokkal végzett munka. Ha egy tetszőleges országban megszámoljuk a közösségi munkásokat, viszonylag alacsony számot kapunk (Hollandiában például megközelítőleg 1000 a számuk). Ha azonban azoknak a körét is hozzávesszük, akik munkájában fellelhető valamilyen közösségfejlesztési elem (szociális munkások, ifjúsági munkások, tervezők, stb.), akkor jóval nagyobb végeredményt kapunk.

Ezen felállások mindegyikében elkülöníthetők azonban a közösségfejlesztés megkülönböztető jegyei. Ez főleg a gyakorló közösségi munkás által betöltött szerepkörre igaz. Függetlenül attól, hogy az illető közösségi munkás, közművelődési szakember, szociális munkás, tervező, stb., munkájában mindenképpen szerepet kap a képessé tétel és a segítés, a helyi emberek tevékenységeinek bátorítása és támogatása. A módszereknek, jártasságoknak és tudásnak léteznek olyan központi területei, amelyek minden felállásban igazak, és mi most pontosan ezekre kívánjuk felhívni a figyelmet.

Folyamatok a közösségfejlesztésben

Amikor az emberek bekapcsolódnak közösségük közéletébe, ezzel párhuzamosan bizonyos változási, fejlődési folyamaton mennek keresztül mind egyénileg, mind pedig együttesen. A folyamatnak ez a jelentése a közösségfejlesztés alapja, és gyakran érzékelhető működés közben - például egy közösség színjátszásra alkalmas helyet szerez, vagy a helyiek jobban résztvesznek a közösség életében.

A "folyamat" szó a közösségfejlesztésben a közösségi munkás közbelépésére is utal, és mi most a folyamatnak ezt a jelentését kívánjuk megvilágítani. A folyamat fogalmának használata segítségünkre lehet, mert így egyértelművé válik, hogy mik azok a feladatok, amelyeket a közösségfejlesztőnek el kell látnia egy közösséggel végzett munkája során. Pontosabban fogalmazva, a folyamat fogalmának használata lehetővé teszi, hogy megnevezzük a gyakorlat különféle elemeit: azt, hogy mikor mit kell tennie a közösségfejlesztőnek. Továbbá, a munka részelemeinek összerendezésekor kitűnik, hogy mekkora szükség van a közösségfejlesztők munkájának megtervezésére.

Munkája során a közösségfejlesztő gyakran kerül kiszámíthatatlan és megtévesztő helyzetekbe. Ha valaki képes munkáját bármikor egy végbemenő folyamat részeként érzékelni, akkor ez nem csak helyes érzékelést és irányultságot biztosít számára, hanem annak lehetőségét is, hogy a megfelelő időben visszalépjen és kiszakadjon a cselekvésből. A folyamat tehát mind a gondolkodás, mind a cselekvés eszköze is lehet.

A "folyamat" fogalmának használata az egyik legnagyobb segítség a közösségfejlesztés módszereinek és jártasságainak meghatározásakor. Számos szakíró használja keretként a gyakorlat bemutatásakor-megvitatásakor, hiszen egy folyamat minden stádiuma pontosan azonosítható. A stádiumok megkülönböztetése azért fontos, mert mindegyik során más-más feladatokat kell elvégezni, és ehhez hatékony módszerekre és megfelelő jártasságra van szükség.

A közösségfejlesztőnek a saját munkájába vetett bizalma nagy mértékben nő, ha képes felimerni, hogy adott pillanatban milyen módszerekre és jártasságokra van szüksége. Ez azzal is együtt jár, hogy képes lesz gondolkodását és cselekedeteit megmagyarázni másoknak (pl. igazgatóknak, politikusoknak), de legfőképp azoknak, akikkel együtt dolgozik.

Az itt következő összegzést a közösségfejlesztés módszereiről és jártasságairól Alan Barr és kollégái állították össze 1997-ben:

MÓDSZER

Tervezett megközelítés

A közösség szüségleteinek felmérése

Szervezés - a helyiek mozgósítása

Hálózatépítés helyi közösségek és szervezetek, intézmények között

Művelődés - a tanulás, valamint az egyén és a csoport fejlődésének ösztönzése

Értékelés - a közösségi csoportok és tagjaik cselekvési potenciáljának maximalizálása érdekében.

KAPCSOLÓDÓ JÁRTASSÁGOK

A kitűzött célok egyértelműsége, ennek folyamatos ellenőrzése, értékelés

Meghallgatás, kommunikáció, hang- és képrögzítés, elemzések és erőforrások

Kommunikáció, tárgyalás, közvetítés

Az egyéni fejlődés támogatása, tanácsadás, információnyújtás, pedagógia, visszacsatolás

Hang- és képrögzítés, számbavétel, helyzetfelmérés.
Amellett, hogy a közösségi munkás képes módszereket és jártasságokat megkülönböztetni és építeni ezekre, a munka során számos technikát is felhasználhat (például: közösségi felmérés, vagy számítógépek használata a közösség szükségleteinek és erőforrásainak számbavételekor). A közösségi munka módszereit, jártasságait és technikáit sok és sokféle közösségben kipróbálták, s ma már hozzáférhetőek a közösségfejlesztő szervezetek kiadványaiban, képzésein, tanácsadásain.

Tudásalap

Mindenhol egyetértenek abban, hogy a közösségfejlesztőknek szükségük van bizonyos fajta tudásra ahhoz, hogy hatékonyan dolgozhassanak a közösségekben. Ez a tudás a következőkből merít: szociológia, politológia, felnőttoktatás, tervezés, gazdaság- és fejlődéstan (harmadik világ). Néhány közösségfejlesztő a felsőoktatásban folytatott tanulmányokat ezen témakörök valamelyikében, vagy akár többükben is, mások pedig valamilyen szakmai tanfolyam (pl. szociális vagy ifjúsági munka képzése) során jutottak hasonló tudáshoz. Bizonyos gyakorlattal rendelkező közösségfejlesztők számára is szerveznek tanfolyamokat, sőt, ezek némelyike utólagos képesítést is nyújt.

Minden európai országban más és más fokú szakmai képzettséget követelnek meg azoktól, akik a közösségfejlesztés területén kívánnak elhelyezkedni. A követelménybeli különbségektől függetlenül abban mindenhol egyetértenek a szakemberek, hogy a tudásalap csupán egy része a gyakorló közösségfejlesztő erőforrás-készletének. A közösségfejlesztőnek ugyanis hasonló mértékben kell támaszkodnia saját intuíciójára, személyiségére is, képesnek kell lennie arra, hogy sok és sokféle emberrel tartson kapcsolatot, s eközben módszereket, jártasságokat és technikákat is felhasználjon. A legfontosabb azonban a megfelelő értékrendszer, amelyben a helyükre kerülhetnek a módszerek, jártasságok, technikák és a szakmai tudás - valamint az, hogy a közösségfejlesztő mennyire képes ezeket alkalmazni mindennapi gyakorlata során. A közösségfejlesztés semmit sem ér, ha elveszíti azt a fölöttéb emberi vonását, hogy elkötelezetten segíti az embereket abban, hogy bekapcsolódjanak saját életük alakításába.

A közösségfejlesztés tudásalapjával kapcsolatban végezetül azt szükséges megemlíteni, hogy a helyi emberek cselekvése révén a közösségfejlesztés folyamatosan bővíti a közösségekről szerzett tudást. A közösségfejlesztés megerősít bennünket abbéli tudásunkban, hogy az emberek miként viselkednek bizonyos helyzetekben, hogyan viszonyulnak egymáshoz és az olyan intézményekhez, mint amilyenek például az önkormányzatok vagy a különböző kormányzati hivatalok. A közösségfejlesztés kulcsfontosságú hozzájárulás a politikai irányelvek kialakításához és a döntéshozatalhoz. Ez a szakma azért van olyan helyzetben, hogy tolmácsolhatja a közösségek szükségleteit, mert az emberek közvetlen közelében dolgozik, velük együtt.

(ii) A közösségfejlesztő munka várható eredményei

A közösségfejlesztéssel kapcsolatos tudás egyik központi fontosságú része a fejlesztőmunka várható eredményeinek meghatározása. A következő eredmény-lista a Scottish Centre for Community Development (Skót Közösségfejlesztő Központ) összeállítása alapján készült (Barr és mások, 1996, 134-136. o.), és azt sugallja, hogy a közösségfejlesztéstől joggal várhatók eredmények. Ezek némelyike kizárólag a közösségfejlesztés érdeme, de vannak olyanok is, amelyek egyfelől kapcsolatba hozhatóak ugyan a közösségfejlesztéssel, másfelől azonban további tevékenységekből is eredeztethetőek:

Jellemzően közösségfejlesztésből származó eredmények

Kollektív fejlődés a politika terén: a közösség megfelelően szervezett, és kellő beleszólása van a helyi demokratikus folyamatokba.

A közösség cselekvőképessége: annak a tudásnak és jártasságnak közösségen belüli fejlődése, amely a közösség nevében, kollektívan használható fel a változás kieszközlésére.

Az alapok fejlődése: csoportok formálódnak, amelyek erős helyi szervezetekké növik ki magukat.

Helyi befolyás és ellenőrzés: az együttes helyi ellenőrzés vagy befolyás kiterjesztése a szomszédság vagyonára és a helyi szolgáltatásokra.

A helyi szervezetek bevonása: a helyi közösségek nagyobb mértékben egyeztetnek más helyi testületekkel.

A hosszútávú cselekvés struktúrája: megegyezések születnek a szervezés mikéntjéről, s így hosszú távon teremtődik meg a gyors cselekvés lehetősége a helyieket érintő kérdésekben.

Küzdelem a hátrányos megkülönböztetés ellen: a közösségek aktívan népszerűsítik az egyenlő esélyek politikáját faji-, nemi-, kulturális-, valamint a cselekvőképtelenséggel és a szociális kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekben.

Közösségi hálózat: a helyi lakosok és a közösségek közötti kapcsolattartás módja, amely lehetővé teszi egymás kölcsönös figyelembevételét és támogatását.

Nem kizárólag a közösségfejlesztésre jellemző eredmények

Helyi gazdaságfejlesztés: olyan kezdeményezések, amelyek a gazdasági fejlődést és a keresetek megtartását segítik elő a közösségben.

Anyagi nyereségek: több bevétel, jobb munkakörök, jobb lehetőségek, stb.

A helyiek képessé tétele: a helyiek bizalma, tudása és jártassága folyamatosan nő, és ebből hasznot is tudnak húzni mind önmaguk, mind a szélesebb közösség számára.

Az ügyvitel és a szolgáltatások fejlődése: a projekt eredményeképpen javul a helyi közösség, vagy a nem helyi szervezetek által nyújtott szolgáltatások minősége.

A jellemző és nem jellemző eredmények gyakran keverednek egymással, például amikor az új tudás és jártasságok megjelenése a közösségben közvetlenül vezet a helyi gazdaság fejlesztéséhez. Valóban, a közösségfejlesztés gyakran játszik kulcsszerepet a különböző témák és kérdések közti kapcsolódási pontok megteremtésében.

A várható eredmények listája a közösségfejlesztő projektek érzékelhető és mérhető hasznát demonstrálja. Az ellenőrzés és értékelés során egyértelműen építeni kell az ilyen projektekre, de erre az utolsó fejezetben még visszatérünk.

(iii) A társadalmi bevonás gyakorlati modelljei

Említettük már, hogy a közösségfejlesztés nagy mértékben hozzá tud járulni a társadalmi bevonódásért folytatott küzdelemhez, és utaltunk arra is, hogy ebbéli alkalmasságát jórészt módszerei, jártasságai és tudásanyaga biztosítja. E potenciál fennmaradó részét azok az eredmények és szolgáltatások alkotják, amelyeket a közösségfejlesztés hoz létre a településen. A fenti lista pedig csak akkor lesz teljes, ha ezeket az ugyancsak lényeges eredményeket is hozzávesszük.

A gyakorlati modelleket sokféle módon lehet meghonosítani egy közösségben. Esetenként a folyamat teljesen spontánnak tűnik, talán mert a közösség eltökélt szándéka a változtatás, vagy a közösségfejlesztők tervezték meg kivételes hozzáértéssel közreműködésüket a közösség életében, de az is lehetséges, hogy az állami-, a civil- és magánszektorok szervezeteinek szoros együttműködése, partnerkapcsolata révén jött létre egy használható program.

A társadalmi bevonásért végzett munka sohasem nyilvánul meg egyféle módon. Lényegbevágóan fontos, hogy az erőforrások tulajdonosai és a követendő irányvonalak kialakítói megértsék: szükség van erre a pluralitásra és rugalmasságra, máskülönben nem fognak hozzájárulni a folyamathoz kellő energiával és elkötelezettséggel, jóllehet a közösségfejlesztést ez a két dolog tartja életben.

Az itt következő példák mindegyike a társadalmi bevonás egy-egy gyakorlati közösségfejlesztői modelljét mutatja be. A modellek itt rövidített formában szerepelnek - a valóságban mindegyikhez rengeteg tapasztalat és részlet kapcsolódik. Azért mutatjuk be őket, mert a közösségfejlesztés és társadalmi bevonás folyamatában az irányelveket jól átlátható példákkal támasztják alá:

Árcsökkentés/Jobb minőség
Jövedelemnövelés
Az együttműködés népszerűsítése
Közösségi vállalkozás
Jártasság- és készségfejlesztés
Megfelelő kihívás biztosítása
A politika befolyásolása

1. Árcsökkentés/Jobb minőség

Sok szegény ember számára létkérdés, hogy megfizethető áron jusson jó minőségű élelmiszerhez. Egy élelmiszer-szövetkezetbe való belépés hatékony módja lehet e feltétel megteremtésének.

Az élelmiszer-szövetkezeteket helyiek működtetik és ellenőrzik, általában szükségük van azonban a helyi szakemberek (pl. egészségügyi dolgozók, szociális munkások) támogatására is. A siker érdekében az élelmiszer-szövetkezeteket rendkívül gondosan kell megszervezni és irányítani, valamint jól átlátható elszámolási módokra is szükség van. Az önkénteseket általában a könyvelés és a leltározás technikáira kell megtanítani.

Az élelmiszer-szövetkezetet működtető szervezetek szabadon határozhatják meg, hogy mikor kell az árut értékesíteni. A szövetkezetek egy része a mozgó ABC-ket részesíti előnyben. Több élelmiszer-szövetkezet is közreműködött az iskolákban és rendelőintézetekben folyó egészségügyi oktatásban.

2. Jövedelemnövelés

Egy közösségben sokféle tanácsadó- és információs szolgáltatás nyújtható, s ezek mindegyikénél a fizetett és önkéntes munkaerő együttes alkalmazása a legcélravezetőbb. E szolgáltatások szorosan kapcsolódnak a szociális jogokat ismertető kampányokhoz. E kampányok során a szegényeket sokféleképpen lehet informálni arról, hogy milyen állami juttatásokra jogosultak (például újságcikkek, falragaszok, televíziós hírdetések útján, de közösségi hálózatok és erőforrás-központok segítségével akár szájról szájra is).

A társadalmi kirekesztettség megszűntetésének rendkívül hatékony módja az, amikor a juttatásokkal kapcsolatos, célzott információt a közösségi részvétel fokozásának módszereivel vegyítjük.

3. Az együttműködés népszerűsítése

A helyiek részvételükkel, vagy más módon is támogathatják azokat a szervezeteket, amelyek a szegény embereket és szomszédságokat segítik a szolgáltatások, az erőforrások, valamint a munkaerőpiac hozzáférhetőségének növelésében.

Az alacsony jövedelműek gyakran válnak a magas hitelkamatok áldozataivá. Az ennek kiküszöbölésére létrejövő hitelszövetkezetek önsegítő pénzügyi szövetkezetek. Az azonos szomszédsághoz vagy szervezethez való tartozásuk („közös kötelék”) tudatában az emberek úgy döntenek, hogy egy szerény pénzösszeg rendszeres befizetésével támogatni kezdenek egy hitelszövetkezetetet. Hozzájárulásukért cserébe kedvezményes hitelben részesülnek.

Esetenként nehéz rávenni az embereket arra, hogy hitelszövetkezetbe tömörüljenek - gyakran csak mélységes döbbenet és gyanakvás a válasz, ami abból fakad, hogy az emberek együttműködésének ez a módja még meglehetősen szokatlan. Ez pedig azért hátrány, mert a szegényebb közösségek jó hasznát vehetnék ennek a módszernek.

4. Közösségi vállalkozás

Sok közösségfejlesztési folyamatban játszanak kulcsszerepet az olyan projektek, amelyek a helyi foglalkoztatás növelésével küzdenek a munkanélküliség és a szegénység ellen. A „közösségi vállalkozás” elnevezést gyakran olyan gazdasági tevékenységekkel kapcsolatban használják, amelyek a közösségen vagy a helyi gazdaságon belül, annak részeiként vannak jelen. John Pearce (1993) rámutatott arra, hogy ez a módszer számos eredménnyel járhat, de csak abban az esetben, ha a közösségi vállalkozás szerkezete lehetővé teszi közösségfejlesztő folyamat szervezését:

* Közösségi üzletek
* A lakókörzet fejlesztése
* A földdel és a környezettel kapcsolatos fejlesztések
* Képzési programok
* Információs és tanácsadó szolgálatok
* Munkahelyteremtő kezdeményezések
* Helyi közösségi szolgáltatások
* Más közösségi vállalkozási formák fejlődésének elősegítése a helyi gazdaságban: lakással kapcsolatos szövetkezetek, munkaközösségek, hitelszövetkezetek. (Pearce, 1993)

A közösségi vállalkozás esetenként fölöttéb gyakorlatias formát is ölthet, például amikor egy szomszédság munkaügyi központjában segédkeznek a segélyből élőknek munkát keresni. Más esetekben a közösségi üzletek, szövetkezetek fejlesztési- és oktatómunkájának köszönhetően a helyi gazdaság szerves részévé válnak. Minden közösségi vállalkozás számára létkérdés azonban, hogy egyensúly legyen a közösség haszna és az üzletszerűen folytatott kereskedelmi tevékenység között.

5. Jártasság- és készségfejlesztés

Általánosan elterjedt az a nézet, hogy a szegények és elnyomottak bevonását szolgáló képzések és oktatási programok akkor a legelőnyösebbek, ha helyben szerveződnek. Számos okból (idő, személyes biztonság, gyermeknevelés) az emberek inkább hajlanak a részvételre, ha ennek körülményei nem ellenkeznek a saját szomszédságukról kialakított képpel. Valószínűtlen azonban, hogy ugyanilyen készségesek lesznek, ha azt várjuk el tőlük, hogy például egy belvárosi intézményt látogassanak meg, vagy hogy nagyobb távolságokra utazzanak el falujukból. A helyszín helyes megválasztása a közösségfejlesztő felelőssége.
(Talán megjegyzésre érdemes, hogy a Közösségfejlesztők Egyesülete ennek épp az ellenkezőjére vonatkozó tapasztalati anyaggal rendelkezik: az emberek szívesen utaznak el és találkoznak más közösségekkel, vagy fogadnak másokat, s a direkt képzési helyzetekben is örülnek a máshonnan jött emberektől átvehető tapasztalatoknak. A különbség valószínűleg abból fakad, hogy a mi közösségfejlesztési identitásunk hangsúlya inkább a közművelődésre és a minden egyes, közösségi munkába bevonható emberre, mintsem célzottan a hátrányos helyzetű csoportokkal foglalkozó közösségi szociális munkára tevődik. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az egyre növekvő számú szegényekkel mi is egyre növekvő mértékben foglalkozzunk. A szerk.)
Az is bizonyossá vált, hogy sok előnnyel jár, ha az emberek közreműködnek saját képzési szükségleteik feltárásában, mert ez:

* felkeltheti érdeklődésüket a képzések iránt általában,
* nagyobb bizalommal tölti el őket a tanfolyamon/műhelymunkában való részvétellel kapcsolatban,
* kezdeti lépésként elősegítheti az emberek jártasságainak fejlődését egy konkrét feladat megvalósítása, de akár egy későbbi munkakör betöltése irányába is,
* lehetőséget biztosít arra, hogy a képzések potenciális résztvevői egy nem hivatalos légkörben ismerjék meg egymást és az tanárt, még mielőtt a képzés beindulna.
(Strathclyde Regional Council/Strathclyde Poverty Alliance 1994, 123. o.)

Általában véve a közösségfejlesztés eddig kétféle képzési megközelítést alkalmazott, egyet a szomszédsági munkában, egy másikat pedig az emberek (újra)foglalkoztatása terén:

A szomszédsági központok és közösségi házak gyakran helyszínei a különféle képzésének. A folyamatban először a képzés iránti szükségleteket tárják fel, majd pedig módot keresnek kielégítésükre. Ez történhet különálló előadás formájában (pl. információnyújtás egy bizonyos szociális segéllyel kapcsolatban), de kötött időtartamú tanfolyam is szervezhető (pl. számítástechnikai ismeretek, színdarab-rendezés, szövetkezetfejlesztés). A közösségfejlesztés szó valójában azt takarja, hogy az emberek egyesítik erejüket, mert nagyobb beleszólást szeretnének életük alakulásába, következésképpen jártasságaik és készségeik alternatív fejlesztésének e munka középponjában kell állnia. Ha ez a munka kellően hiteles, akkor növelheti a helyeiek érdeklődését az oktatás és képzés kérdései iránt is.

A másik közösségfejlesztő megközelítés a hivatalos foglalkoztatási programokban való közreműködés. Ennek legjobb példáját Franciaországban találjuk, ahol a „Revenu Minimum d’insertion”(RMI) 1998 óta biztosít minimáljövedelmet a kirekesztettek számára, miközben arra is lehetőséget teremt, hogy ezek az emberek visszailleszkedhessenek a társadalmi életbe és a munka világába. A közösségekhez közelálló szakemberek információval és tanácsokkal láthatják el a szegényeket az RMI-hez hasonló foglalkoztatási programok terén. Crescy Cannan is említi, hogy a beilleszkedésnek ez a fajta elősegítése új távlatokat nyitott a francia szociális munkások számára:

"A szociális munka természete megváltozott, mert míg korábban a szociális munkások domináltak egy passzív, alapos vizsgálat alá vetett klientúra felett, addig most a cél a "közbeiktatás", vagyis azoknak az ötletes eszközöknek a folytonos keresése és alkalmazása, amelyek segítségével az emberek saját maguk oldhatják meg problémáikat oly módon, hogy eközben más szervezetekkel, szakemberekkel és egyesületekkel partnerként működnek együtt.” (Cannan 1996, 13. o.)

6. Megfelelő kihívás biztosítása

Ez a példa talán inkább tekinthető elvi megfogalmazásnak, mint gyakorlati modellnek: szükséges meghallgatni a szociálisan kirekesztett emberek véleményét, és ehhez szükség van olyan rendszerekre és fórumokra, melyek alkalmasak megbeszélések és viták lebonyolítására. A társadalmi fejlesztési programok alkalmasak a helyiek támogatására és ez autonóm struktúrák és fórumok létrejöttét eredményezheti.

A társadalmi fejlesztés egy új lehetőségként jelenik meg akkor, amikor a kirekesztés kérdését az érdeklődés középpontjába állítjuk. Említettük már, hogy a kirekesztettek jellemző élethelyzeteit fel kell tárni a társadalom többi tagja számára, s ennek egyik legmegfelelőbb módja az, amikor a szegények a saját nevükben beszélnek. Ez természetesen új kihívást jelent a politikusok, a média szakemberei és a közvélemény számára - indokolt kihívást, olyat, amely mellé a társadalomfejlesztés is felsorakozik.

7. A politikai irányelvek befolyásolása

A megfelelő kihívás megléte esetenként változásokat eredményezhet a (helyi) politikai irányelvekben, valamint a szomszédságban található szolgáltatások minőségében is. Másszóval, ha alkalmat biztosítunk arra, hogy a kirekesztettek megkérdőjelezzék a prioritásokat és a különböző feltevéseket, az nem csak azért előnyös, mert lehetőségük nyílik arra, hogy szegénységgel kapcsolatos élményeikről beszéljenek, hanem azért is, mert ez esetükben javíthatja a túléléshez nélkülözhetetlen juttatások és szolgáltatások hozzáférhetőségét.

Ezt az alapelvet támasztja alá annak felismerése is, hogy a társadalmi fejlesztés fő színhelye a szomszédság ugyan, de mégsem csak a szomszédságot érinti. A helyi kérdések összekapcsolása az országos- és nemzetközi politikai irányelvekkel a stratégikus gondolkodás része kell legyen. Ezen kívül hasznos az is, ha építünk a már meglévő jó pédákra is, mint ahogyan ezt a 3. szegénység-ellenes európai programmal kapcsolatban Helen Johnston is hangsúlyozza:

„A "Poverty 3" tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a viszonylag kicsi, demonstratív jellegű projektek is képesek olyan politikai kérdéseket felvetni, amelyek helyi-, országos- és európai szinten is fontosak.” (Johnston 1994, 10. o.)

A gyakorlat modelljeinek és alapelveinek előbbi hét példája konkrétan e kiadvány alapkérdésével foglalkozik, vagyis a társadalomfejlesztés tevékenységeivel és stratégiáival, amelyek felhasználhatóak a kirekesztettség leküzdésére. A példák mindegyikében jelen vannak a helyi közösségekkel végzett hatékony és hiteles munka alapvető „szabályai”: hogyan konzultáljunk a helyiekkel, módszerek és feladatok a helyiek segítésére a szervezésben és a mozgósításban, a képviselet és részvétel kérdései - hol helyezkednek el a kirekesztettek a helyi közösségek tagsága és a partnerségi kapcsolatok szereplői között.

Ha gyökeret eresztenek a helyiek képessé tételével és az összetartó közösségek építésével kapcsolatos gondolatok, akkor megnövekedik a szükséglet még több működőképes modell és alapelv alkalmazására.

A társadalmi fejlesztés legjellemzőbb sajátossága talán az, hogy képes csökkenteni a helyi csoportok és szervezetek elszigeteltségét. A közösség szintjén ez azt jelentheti, hogy a szociálisan kirekesztett emberek „kategóriái”-nak - nyugdíjasok, alacsony fizetésűek, nők, újkori vándorok ("travellers", értsd: cigányok. A szerk.) stb. - lehetőségük nyílik arra, hogy egyesítsék erőiket: mindegyik csoport sajátos problémákkal küzd, azonban mindegyiküknél napirenden vannak a kirekesztettséggel kapcsolatos tapasztalatok. Ez a már említett szomszédsági alaphelyzetek közül sokban nyomon követhető - egy tanácsadó központban például, ahol a kirekesztettség különböző formáit tapasztaló emberek támogatni tudják egymást.

Végül: a szervezetek hozzáállásában és szolgáltatásaiban előidézett változás során a társadalmi fejlesztés képes párbeszédet létesíteni a helyi közösségek és a döntéshozók között, és ez szintén életbevágóan fontos. A következő fejezetben kifejtjük, hogy milyen politikai irányelvekre és erőforrásokra van szükség a közösségfejlesztés népszerűsítésében és támogatásában.

6. POLITIKAI IRÁNYELVEK ÉS ERŐFORRÁSOK

A kiadványunk által felvetett gondolatokat és témákat boncolgató bármely elemzés során nagy szerepet kell kapnia a "sürgősség" fogalmának, hiszen a szociálisan kirekesztett emberek könnyen még jobban elszigetelődhetnek a társadalom többi részétől. Esetenként saját normák, íratlan szabályok alakulnak ki ezekben a közösségekben, mert az emberek úgy érzik, hogy a társadalom elutasítja őket. Egyes szomszédságokban például a fiatal munkanélküliek között egy szubkultúra jött létre, s egyre több fiatal keveredik bűnügyekbe, erőszakos cselekményekbe, vagy nyúl kábítószerekhez - gyakran társadalmi identitás- -problémákból fakadóan. Ahogy azt egy Liverpool-i közösségi munkás megjegyezte: „a kábítószerezés út lehet a társadalomhoz tartozás felé.”

Európa sok részén élnek sérült közösségek, s ezekben gyakran nagy szerep jut a konfliktusoknak és az erőszaknak. Ezekben a közösségekben is élnek azonban olyan emberek, akik felelősséget éreznek szomszédságuk iránt, és rendelkeznek a szükséges jártassággal, tudással, kitartással. Ezek az emberek készek arra, hogy kulcsszerepet vállaljanak a közösség életminőségének javításában. A döntéshozóknak ezt a kettős üzenetet - problémák, de megoldási lehetőségekkel együtt - kell észben tartaniuk munkájuk során. Egyfelől nem becsülhetik alá a közösségeket és szomszédságokat fenyegető krízishelyzeteket, másfelől azonban nem bánhatnak velük úgy, mintha híján volnának az emberi erőforrásoknak, a kellő jártassságnak, tudásnak és energiának.

Barry Cullen fejtette ki, hogy az általános elképzeléssel ellentétben a közösségfejlesztés nem mindig a szegénység és a hátrányos helyzet leküzdésében érdekelt elsősorban, de szándékosan foglalkoznia kell ezekkel a kérdésekkel is, és ehhez szüksége van olyan szervezetekre és intézményekre, amelyek megfelelő irányelvekkel és erőforrásokkal rendelkeznek:

„A közösségfejlesztés hatalmi vákuumban nem működik; nem lehet képessé tenni valakit, másszóval hatalmat adni valakinek úgy, hogy közben elkerüljük a hatalommal való foglalkozást”. (Cullen 1994, 117. o.)

Általánosságban szólva, a közösségfejlesztés hatékonyabbnak mutatkozott a újjáépítéssel, felújítással foglalkozó szervezetek politikájának befolyásolásában, mint a helyi önkormányzatok és egészségügyi döntéshozók szolgáltatórendszereinek megváltoztatásában - ez főként azon szervezetek esetében van így, amelyeket az Európai Unió szponzorál. A két aspektus azonban egyaránt fontos: a szegények élete például nagy mértékben függ az aktuális szociál- és lakáspolitikától. Létfontosságú, hogy a közösségfejlesztés irányelvei széles körűek legyenek, és - amint az néhány országban történik - ne csupán az újjáépítéssel kapcsolatban merüljenek fel.

Irányelvek

Az itt következő irányelveknek bármely közösségfejlesztő stratégiában szerepelniük kell.

1. Közösségek

A közösségeknek maguknak is jelen kell lenniük a közösségfejlesztő projektek irányelveinek megbeszélésénél, megvitatásánál. A bevonás fontos aspektusa a közösségekkel folytatott konzultáció, ez azonban távolról sem elégséges, ha nem elegyítjük megfelelő partnerkapcsolat-építéssel és a részvétel lehetőségének megadásával.

Az Aide á Toute Detresse (ATD) nevű szervezet megfelelő modellt szolgáltat:

„Az ATD Fourth World (ATD Negyedik Világ) mindig aszerint az alapelv szerint működött, hogy maguk a szegények a szegénység szakértői. A kutatómunkának nem lesz gyakorlati haszna, ha nem veszi figyelembe az érintettek valós tapasztalatait.” (Godinot 1995, 12. o.)

A képviseleti demokráciának kéz a kézben kell haladnia a részvételi demokráciával:

„A helyi lakosok, pontosabban a fiatalok, a nők és az újonnan bevándorlók önkifejezésének és törekvéseinek más formákra is szüksége van.” (Jacquier 1995, 75. o.)

Minden olyan intézménynek, amely közösségfejlesztő projektet tervez, törekednie kell arra, hogy hiteles partnerkapcsolatban álljon a szomszédsági szervezetekkel, az érdekelt közösségekkel és a helyi hálózatokkal.

2. Vezetés

A különböző vezetési struktúrákat és rendszereket össze kell hangolni a közösségfejlesztési folyamattal, s különösen a nők és az etnikai kisebbségek esetében szükséges lépéseket tenni annak érdekében, hogy a bevonásuk előtt álló akadályokat elhárítsuk.

Az igazgatásnak el kell kerülnie, hogy nyomást gyakoroljon a közösségfejlesztő projektekre azért, mert mérhető „eredményeket” vár tőlük már rövid távon is. Nem mintha ezek a projektek nem lennének képesek elég precízen, „pedánsan” dolgozni, hanem azért, mert ahhoz, hogy hatékonyak és hitelesek legyenek, bizonyos folyamatokon végig kell menniük. Az intézményeknek is rendelkezniük kell egy bizonyos látásmóddal és bátorsággal ahhoz, hogy a különböző témák és kérdések körül tevékenykedő innovatív projekteket támogassák. Ez különösen a közösségi művészetek, a kulturális fejlesztés és a nők szervezeteivel folytatott munka területén van így.

3. Célcsoportok

Amennyiben a közösségfejlesztés a társadalmi kirekesztés ellen kíván hatni, kívánatos munkájával a legsebezhetőbbek csoportjait választani: munkanélküliek és alacsony fizetésűek; nők; munka- és továbbképzési lehetőségek, vagy szociális juttatás nélkül maradt fiatalok-; egyedülálló szülők; mozgássérültek, vagy olyan családok, ahol a gyerek mozgássérült; etnikai kisebbségek; többgyermekes családok; nyugdíjasok; olyan alacsony jövedelmű falusi háztartások, amelyek nehezen jutnak hozzá az állami szolgáltatásokhoz; hajléktalanok.
A célcsoport dönti el, hogy a társadalmi bevonás stratégiáját, vagy egy általános közösség- és gazdaságfejlesztési stratégiáját válasszunk-e a program, vagy a projekt megtervezésekor.

4. Integrált stratégia

A közösségfejlesztés egy integrált, a társadalomba történő bevonást célzó stratégiának csak része. Azt is fontos hansúlyozni, hogy az intézményeket egyre többen buzdítják arra, hogy bevegyék stratégiáikba a társadalmi bevonásnak a közösségi aspektusát is, s nem csak azért, mert a közösségfejlesztés reményt ébreszt a kiábrándult közösségekben, hanem azért is, mert ezáltal a helyi fejlesztési kezdeményezések hatékonyabbá és eredményesebbé tehetők.

Erőforrások

Ha a közösségfejlesztés erőforrás-ellátásáról gondolkodunk, vegyük figyelembe az itt következőket.

1. Forrásteremtés

A közösségfejlesztési mozgalomban széles körben elfogadott az a nézet, hogy a projekteket hosszabb távon kellene szponzorálni. Ennek okai az előző fejezetben említett közöségfejlesztési folyamat természetében keresendők: a közösségek a változás és fejlesztés folyamatának, valamint az ezzel kapcsolatos tanulásnak a során különböző fázisokon mennek keresztül. Ez a folyamat csak akkor lehet eredményes, ha a szükséges idő rendelkezésre áll.

Lehetőséget biztosítani az embereknek arra, hogy megismerjék egymást és megbízzanak egymásban; biztosítani, hogy a vezetők a tagok támogatását élvezzék; módot találni a csoportos döntések meghozatalára - ez a folyamat egyik dimenziója. Meg kell nézni azonban azt is, hogy a közösségek hogyan viszonyulnak az olyan szervezetekhez, mint amilyenek az önkormányzatok és a kormányzati szervezetek: időre van szükség a tárgyalásokhoz, s hogy ezeket a viszonyokat megtapasztaljuk. Ráadásul itt van még annak a kérdése is, hogy a motivált, cselekvést felvállaló emberek hogyan hangolják össze közösségi munkájukat személyes körülményeikkel - családi és más kötelezettségeikkel.

Számos más oka is van annak, hogy a közösségfejlesztési folyamathoz időre van szükség. A legtöbb ilyen ok az olyan szervezetek döntései körül keresendő, amelyek erőforrásokkal rendelkeznek, valamilyen szolgáltatásért felelősek. Általánosságban szólva, az igazság az, hogy az ilyen szervezetek döntéshozási mechanizmusa lassú, és a közösségeknek sokat kell várniuk a válaszra.

Első erőforrásokkal kapcsolatos témánk ezért nem annyira a pénzügyi támogatás mennyiségével foglalkozik (bármennyire fontos is az), hanem a hosszútávú elköteleződés kérdésével. Az 1 évig, vagy még annál is kevesebb ideig tartó pénzügyi támogatás a közösségfejlesztés szempontjából nem bír jelentőséggel. A 4-5 évig tartó támogatásnak több értelme van, és ez igaz mind a közösségfejlesztők foglalkoztatásával kapcsolatosan, mind az olyan projektek esetében, mint amilyenek pl. a szomszédsági erőforrás-központok.

2. Partnerkapcsolatok

A gazdasági- és társadalmi újjáélesztési programok során széles körben felismerték az állami, az önkéntes és a magánszektorok közötti partnerkapcsolatok fontosságát. Sajnos azonban egyre több bizonyíték támasztja alá e partnerkapcsolatok kiegyensúlyozatlan természetét, ami azt jelenti, hogy a közösségek, önkéntes szervezetek egyre gyakrabban nem részesülnek kellő figyelemben a másik két partner részéről, akik nem vesznek tudomást arról, hogy a többi „játékoshoz” képest ezek a szervezetek híján vannak a kellő hatalomnak és erőforrásoknak. A partnerek gyakran alacsonyabb státuszúakként kezelik az ilyen egyesületeket.

Ha a partnerség építésének elve képes lesz hitelességét megőrizni (amint az reményeink szerint történni is fog), akkor életbevágó, hogy az erőforrásokkal rendelkező szervezetek válaszoljanak erre a problémára. Ezt különösen az olyan egyesületekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, amelyek a társadalmi bevontság megteremtéséért dolgoznak, hiszen ezek általában gyengébbnek és sérülékenyebbnek bizonyulnak, mint a többiek.

Még tovább megyünk és kijelentjük, hogy a partnerkapcsolatok résztvevőinek folyamatosan olyan struktúrák kialakítására kell törekedniük, amelyek a képviselet terén utat engednek a közösségben az új hangoknak, és ennek különösen azok esetében kell igaznak lennie, akik a társadalom perifériájára szorultak. A partnerkapcsolatokat dinamikusan kell felfognunk. Nem tekinthetjük őket egyszerű „érdekházasságoknak”, amik csak a pénzügyi támogatásra jók és azután eldobhatók. Ehelyett olyan szervezetek szövetségeiként kell őket kezelnünk, akik ilyen formában erősebbek és hatékonyabbak. A társadalomhoz tartozásért küzdő közösségeknek egyenjogú tagként kell jelen lenniük az ilyen szövetségekben - hiszen a partnerség szempontjából egyedülálló tapasztalatokkal és perspektívákkal rendelkeznek -, valamint erőforrásaiknak is nagyobb figyelmet kell szentelnünk.

3. Támogatás

A CEBSD jelentősnek találta azt az elkötelezettséget, amellyel a közösségfejlesztést szerte Európában támogatják. Vitathatatlan azonban, hogy az elkötelezettség szintje országról országra változik, mégpedig a közösségfejlesztés helyi történelmének, profiljának és politikai elfogadhatóságának függvényében.

A támogatás számos forrásból érkezhet - a kormánytól, az önkormányzatoktól, egyetemektől, nem-kormányzati szervezetektől, egyházaktól. Léte esetenként a lelkes emberek munkájától függ, olyan személyekétől, akik készek időt és energiát ölni az erőforrások megszerzésébe, amiket azután a közösségi fejlődés hatékonyabbá tételének támogatására fordítanak. Más esetekben a támogatás egy stratégikusabb hozzáállás eredménye. Az utóbbi megközelítésre találunk jó példát Észak-Írországban, ahol az önkéntes és közösségfejlesztő szervezetek kormányhivatalokkal együttműködve kezdeményezték a közösségfejlesztés helyzetének áttekintését. Ez azt eredményezte, hogy a közöségfejlesztés azóta nagyobb elismerésben részesül.

A közösségfejlesztés erőforrás-szükségleteinek körülhatárolásakor fontos, hogy egyensúly legyen a szakemberek és az önkéntesek szükségletei között. Az utóbbiak számára a támogatás főként a szomszédság megismerésének, feltárásának munkájában, a képzésben nélkülözhetetlen. Ez a közösségfejlesztés létfontosságú aspektusa.

Félrevezető lenne és ellentétes eredményt hozna, ha a közösségfejlesztést elsővonalas, szemtől szembeni tevékenységek soraként fognánk fel. Ezek valóban a leginkább észlelhető aspektusai, azonban ha nem áll mögöttük - egyfajta információs háttérként - megfelelő képzés és kutatás, akkor erősen korlátozott lesz. Röviden: a közösségfejlesztésnek szüksége van egy infrastruktúrára ahhoz, hogy stratégiáit, módszereit és jártasságait tanítani, valamint tanulni lehessen.

Az erőforrásokat e területekre történő összpontosítása mellett támogatni kell a közösségi cselekvésbe bevont helyi szervezeteket is. Azt gondoljuk, hogy ez a közösségfejlesztés jövőjét illetően központi fontossággal bír. Arra bíztatjuk az Európai Bizottságot és az Európa Tanácsot, hogy folytassák erőfeszítéseiket ezen a területen, hiszen programjaik olyan modellekkel szolgálnak, amelyeket az egyes országok kormányai is átvehetnek. Fontos például, hogy a Munkanélküliek Európai Hálózata (European Network of the Unemployed) és a többi, a társadalmi kirekesztettségre összpontosító hálózat ugyanolyan támogatást élvezzen, mint a szakmai hálózatok.

4. Értékelés

Korábban már említettük, hogy a közössségfejlesztéstől joggal várhatunk mérhető és elemezhető eredményeket. Félrevezető lenne, ha úgy jelenítenénk meg a közösségfejlesztést, mint ami ellenáll a konkrét célok kitűzésének - (jóllehet a célkitűzések gyakran változnak).

Az ellenőrző és értékelő módszerek fejlesztése központi fontosságú abban a folyamatban, amelynek során a közösségfejlesztés átláthatóbbá válik mind a pénzügyi támogatók, mind a helyi közösségek számára. Az elmúlt 20 évben központi téma volt a közösségi cselekvés résztvevői által elfogadható, de ugyanakkor precíz módszerek kipróbálása, és ennek meg is volt az eredménye.

Következésképpen létfontosságú, hogy a közösségfejlesztés értékelésére a szervezetek tegyék hozzáférhetővé erőforrásaikat, hogy a további közösségi projektek tervezésénél és vezetésénél az érintettek a legjobb gyakorlat szerint járjanak el. Bizton állíthatjuk ezt, hiszen az a meggyőződésünk, hogy a közössségfejlesztés sokat tud nyújtani a társadalmi bevonásban érdekelt kormányzati és önkormányzati projektek során. Hiszünk abban is, hogy egy megfelelően vezetett értékelés bizonyítani is tudná ezt.

Az értékelés során fontos visszajelzést adni a leginkább érintetteknek - a helyieknek, különösen a közösségek tagjainak. Ez a kitétel a közösségfejlesztési folyamat szükséges velejárója: az értékelés egy létfontosságú mechanizmus, egy önmagához visszatérő kör, hiszen lehetővé teszi, hogy a projekt résztvevői a projekt tevékenységeiből tanuljanak. Ez a közösségfejlesztő munka hatékonyabbá válását eredményezheti, ezért azt tanácsoljuk az intézményeknek, hogy az értékelések eredményeit osszák meg a helyi közösségekkel is.

Záró megjegyzések

A CEBSD azt várja a nemzetközi szervezetektől, hogy vezető szerepet játsszanak a társadalmi bevonódáson munkálkodó projektek közösségfejlesztési aspektusainak szélesebb körű elfogadtatásában. Azt kívántuk megmutatni, hogy - amellett, hogy a saját projektjeikből is tanulnak - az EU, az Európa Tanács és más testületek -, nagyobb mértékben használják fel a tagországok, valamint Kelet- és Közép-Európa országainak tapasztalatait. Itt említendő meg, hogy örömmel fogadjuk az Európa Tanács kezdeményezését, "Az emberi méltóság és a társadalmi kirekesztettség, 1995-1997" kutatási programját (Human Dignity and Social Exclusion). Ez egy pán-európai kezdeményezés, mely során 36 országban készül jelentés a szegénységről és a társadalmi kirekesztettségről:

„Többek között azt várjuk, hogy a jelentés az 1995-ös, társadalomfejlesztéssel kapcsolatos ENSZ csúcstalálkozó folytatásaként a (z európai) regionális jelentés legyen.” (EAPN, 1996, 5. o.)

A CEBSD különösen érdeklődik a projekt iránt, mert az olyan kutatási modellként fog szolgálni, amely a hátrányos helyzetűek részvételével folytatott kutatómunkát mutatja be.

Bíztató, hogy kormányzati szinteken néhány tagállamban - Írországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Hollandiánban, Franciaországban, Portugáliában - már jelentékeny szegénység-ellenes stratégiák léteznek. Ezek némelyike országos szinten szervezett kormányprogram, mások önkormányzati kezdeményezések. Lehetséges, hogy nem minden ilyen program törekszik a társadalmi kirekesztés strukturális okainak megszűntetésére, azonban létük azt bizonyítja: a választott testületek tudatában vannak, hogy válaszolniuk kell a kirekesztettség kérdésére.

A mi üzenetünk az, hogy a közösségfejlesztés e programok létfontosságú összetevője. A közösségeket be kell vonni a munkába, és bátorítani kell őket arra, hogy ők mondják meg, mivel tudnak a programhoz hozzájárulni, másképp könnyen eltorzulhat a programok eredeti funkciója. A közösségek mellőzése azzal a kockázattal járna, hogy még több elnyomott és perifériára szorult ember idegenedne el a társadalomtól.

A közösségfejlesztés a leginkább azzal tud hozzájárulni a társadalomba történő bevontsághoz és az állampolgáriság megteremtéséhez, hogy tudja, hogyan kell dolgozni a helyi emberekkel. Tudásból és jártasságokból álló teste az értékek és alapelvek tiszta vázán pihen, arra várva, hogy végre a döntéshozásban is megértésre és elismerésre találjon.

Hivatkozások

Alcock, P. (1993) Understanding Poverty (A szegénység megértése), Basingstoke: Macmillan.

Alcock, P., Craig, G., Dalgleish, K. & Pearson, S. (1995) Combating Local Poverty (Helyi szegénység-ellenes küzdelem), Luton: The Local Government Management Board.

Chanan, J. & Armstrtong, G. (1996) Adding Value & Changing Values (Értékteremtés, az értékek megváltoztatása), London: CDF.

Barr, A., Drysdale, J. & Henderson, P. (1997) From Rhetoric to Reality - Community Development & Community Care (A retorikától a valóságig - Közösségfejlesztés, közösségi gondozás), Brighton: Pavillion

Barr, A., Hamilton, R. & Purcell, R. (1996) Learning for Change - Community Education & Community Development (Tanulás - a változás érdekében - Közösségi művelődés és közösségfejlesztés), London: CDF/Scottish Community Development Centre.

Benington, J. (1989) ‘An Assessment of the Rural Action Project (A vidéki cselekvési projekt felmérése)’ in: Rural Action Project, Rural Development - A Challenge for the 1990s (Vidéki cselekvési projekt, vidékfejlesztés - A kilencvenes évek kihívása), Londonderry: RAP, Northern Ireland.

Brownlow Community Trust (1995) Progress through partnership (Haladás partnerkapcsolatok útján).

Cannan, C. (1996) ‘Social Development with Children and Families in France (Társadalmi fejlesztés gyerekekkel és családokkal Franciaországban)’ in: Social Action for Children and Families (Társadalmi cselekvés a gyermekekért és a családokért), ed. C. Cannan & C. Warren, London: Routledge.

Combat Poverty Agency (1996) Creating Change. A Study for Developmental Community Arts (Változás előidézése. Tanulmány a fejlesztő jellegű közösségi művészetekről), Dublin: CPA.

Conroy, P. (1995) ‘The Voluntary Sector Challenge to Fortress Europe (Az önkéntes szektor kihívja az „európai erődítmény”-t)’, in: Craig, G. & Mayo, M. (eds), Community Empowerment (A közösségek képessé tétele), London: Zed Books.

Craig, G. (1994) ‘Social Exclusion and Community Development (Társadalmi kirekesztés és közösségfejlesztés)’, in: Policy for Practice, seminar papers (Gyakorlati irányelvek, szemináriumi dolgozatok), Glasgow: Scottish Community Development Centre.

Cullen, B. (1994) A Programme in the Making (Egy készülőfélben lévő projekt), Dublin: Combat Poverty Agency.

EAPN (1996) ‘HDSE - A Council of Europe Research Initiative (Az Európa Tanács kutatási kezdeményezése)’, in: Network News (Hálózati újság), March 1996, no. 37.)

Farrar, M. (1996) ‘Black communities and processes of exclusion (Fekete közösségek és a kirekesztés folyamatai), in: Haughton, G. & Williams, C.C. (eds), Corporate City? (Egyesített város?) Aldershot: Avebury.

Frazer, H. (1994) ‘Empowerment and the Socially Excluded (A képessé tétel és a társadalmilag kirekesztettek köre)’. European conference, September 1994, Glasgow: CDF.

Freynet, M-F (1995) Les Mediations du Travail Social (A szociális munka közvetítői)

Godinot, X. (1995) interview in Fourth World (interjú a Negyedik Világ-ban), Summer 1995, London: ADT.

Hashagen, S. (1996) People Centred and Community Led (Központosított emberek, vezetett közösségek), Glasgow: Scottish Community Development Centre.

Harvey, B. (1994) Combating Exclusion. Lessons from the Third European Union Poverty Programme in Ireland (A kirekesztettség elleni harc. Tanulságok a harmadik írországi Európai Unió-s szegénységellenes programból), Dublin: Combat Poverty Agency.

Jaquier, C. (1991) Voyage dans Dix Quartiers Europeens en Crise (Utazás tíz krízishelyzetben lévő európai körzetbe), Paris: l’Harmattan.

Jacquier, C. (ed) (1995) Urban Territories and Social Cohesion - What Public Action (Városi területek és szociális kohézió - Milyen kormányzati cselekvés szükséges)? Report of European Conference, May 19-20 1995, Paris: Direction Inerministerielle a la Ville.

Johnston, H. (1994) ‘Addressing Social Exclusion in Ireland through Local Area-based Partnership Initiatives (Küzdelem a társadalmi kirekesztettség ellen Írországban, helyi partner-kezdeményezésekkel)’, CEBSD

Nielsen, J. (1995) ‘Urban Renewal with a Social Dimension (Városi megújulás társadalmi dimenzióban)’, in: Transfer of Know-how and Good Practice from Poverty 3 to Danish Projects in Deprived Urban Areas (A Poverty 3 által a lepusztult városi kerületekben szervezett dán projekteknek küldött know-how, valamint követendő gyakorlati példák), Copenhagen: Ministry of Social Affairs.

O’Donohue, K. (1993) ‘Connemara West - a Rural Community Development Project (egy vidéki közösségfejlesztő projekt)’, in: Rural Action (Vidéki cselekvés), ed. P. Henderson & D. Francis, London: CDF/Pluto Press.

Pearce, J. (1993) At the Heart of Community Economy (A közösségi gazdaság lényege), London: Gulbenkian Foundation.

Philippe, B. (1993) ‘The new citizens of Val Fourre (Val Fourre új polgárai)’, in: Passerelles, October 1993, 3.

Rees, van W. & Rodrigues, F. (n.d.) Participation in the Third Poverty Programme (a harmadik szegénység-ellenes programban való részvétel), Benelux & Portuguese Units for Research & Development.

Room, G. (ed.) (1995) Beyond the Threshhold. The Measurement & Analysis of Social Exclusion (A küszöbön túl. A társadalmi kirekesztettség mérése és elemzése), Bristol: The Policy Press.

Russell, H. (1995) Poverty Close to Home (Szegénység az otthon közelében), London: Mowbray.

Strathclyde Regional Council/Strathclyde Poverty Alliance (1994) Communities Against Poverty (Közösségek a szegénység ellen), Glasgow.

Watkins, K. (1995) The Oxfam Poverty Report (Az Oxfam jelentése a szegénységről), Oxford: Oxfam.

COMBINED EUROPEAN BUREAU FOR SOCIAL DEVELOPMENT (Egyesített Európai Iroda a Társadalmi Fejlődésért)

A Combined European Bureau for Social Development (CEBSD) olyan európai szervezeteket hoz össze, amelyek elkötelezetten támogatják és népszerűsítik a helyi emberek cselekvését. A CEBSD célja:

* a tagok közti közös projektek támogatása;

* közös témák és ügyek felismerése;

* a közösség- és társadalomfejlesztés népszerűsítése;

* a közös tapasztalatok és ötletek továbbítása a döntéshozókhoz, a szakmabeliekhez és a közösségek tagjaihoz.

A CEBSD tevékenységéről részletes információ a következő címen kérhető:

Paul Henderson
Combined European Bureau for Social Development
Vassalli House
20 Central Road
Leeds LS1 6DE.
Tel: (44) 113 246 0909
Fax: (44) 113 246 7138;

vagy a CEBSD magyar tagszervezetétől:
Huszerl József, Péterfi Ferenc, Varga A. Tamás, Vercseg Ilona
Közösségfejlesztők Egyesülete
1011 Budapest, Corvin tér 8.
t/f: 201-5728.

TAGOK:

CESAM
Rudbecksgatan 28, 5 tr
70223 Orebro
Sweden
Tel. (46) 19 170750
Fax. (46) 19 17 0753

A CESAM szerepe: megismertetni a közösségfejlesztést az állami, az önkéntes és a magánszektor szereplőivel. Rendeltetésének megfelelően a CESAM közösségekkel, helyi- és regionális önkormányzatokkal, kormányzati testületekkel és nemzeti intézményekkel dolgozik együtt. Nemzeti adattárat fejlesztett ki és kapcsolatokat épített a többi északi ország közösségfejlesztési szervezeteivel.

Combat Poverty Agency
Bridgewater Centre
Conynham Road
Islandbridge
Dublin 8
Ireland
Tel. (353) 1 670 6746
Fax. (353) 1 670 6760

A CPA egy nem-kormányzati szervezet. Egyik funkciója az, hogy olyan lépéseket kezdeményezzen, amelyek célja a szegénység leküzdése - ilyen a közösségfejlesztés is -, a másik, hogy értékelje ezeket a lépéseket. A CPA kísérleti projekteket támogat, nemzeti közösségfejlesztési erőforrás-központként működik és a közösségek nagyobb szerepét keresi a döntéshozatalban.

Community Development Foundation
60 Highbury Grove
London N5 2AG
UK
Tel. (44) 171 226 5375
Fax. (44) 171 704 0313

A CDF egy állami intézmény, működésének 50%-át a Nemzeti Örökség Hivatalától kapja. A CDF támogatja a közösségi kezdeményezéseket, a legjobb gyakorlati munkákat és információkkal látja el a döntéshozókat.

Cooperativa de Ensino Superior de Servicio Social
Av. Rodrigues de Freitas 202
4000 Porto
Portugal
Tel. (351) 2 573 581
Fax. (351) 2 510 3150

CESSS a Szociális Munka Intézetének (ISSSP) törvényes képviselője. Az ISSSP feladata a szociális munkások képzése, s képzésein keresztül a közösségi projektek segítése. Az ISSSP szerepet játszik a helyi közösségi fejlesztő egyesületek műhely- és hálózati munkájában.

Desenvolupament Comunitari
Via Laietana 54, 4t 4a
08003 Barcelona
Spain
Tel. (34) 3 268 0477
Fax. (34) 3 268 0139

A Desenvolupament Comunitari egy önkéntes szervezet, amely önkéntes és szakmai szervezeteket támogat Katalóniában. Munkáinak többségét a szociális szolgáltatások szektorában végzi.

Fondazione LABOS
Viale Liege
14-00198 Rome
Italy
Tel. (39) 6 85 43 568
Fax. (39) 6 85 30 2812

A LABOS egy non-profit szervezet, széleskörű kutató-, értékelő- és képző munkát végez olasz és nemzetközi szervezetek számára. Konzultációt biztosít továbbá olyan szervezetek részére, amelyek innovatív projektek kifejlesztésével foglalkoznak.

Közösségfejlesztők Egyesülete
1011 Budapest
Corvin tér 8.
Magyarország
Tel/fax. (36) 1 201 57 28

A Közösségfejlesztők Egyesületének gyökerei közművelődésiek. Az Egyesület országszerte támogatja a közösségfejlesztést és a helyi emberek új hálózatainak kialakulását.

Landelijk Centrum Opbouwwerk
Prinsegracht 51
2512 Den Haag
The Netherlands
Tel. (31) 70 380 4431
Fax. (31) 70 380 9973

Az LCO a Közösségi Munka Nemzeti Központja, amelyet a kormány támogat. Feladata a közösségfejlesztés támogatása és fejlesztése, szakemberek és az önkéntesek szervezetei körében.

Mouvement pour le Developpement Social Local
52 Rue du Four
75006 Paris
France
Tel. (33) 1 45 44 6510
Fax. (33) 1 42 84 2048

Az MDSL egy önkéntes szervezet, amely helyi csoportokat segít tanáccsal, információval és képzéssel. Bátorítja a helyi tanácsokat, hogy kezeljék partnerként a helyi közösségeket. A szociális szolgáltatások szektorában fejti ki tevékenységének legnagyobb részét.

Paritatisches Bildungswerk Bundesverband
Hinrich-Hoffmann Str. 3.
D-60528 Frankfurt a.M.
Germany
Tel. (49) 69 6706 271
Fax. (49) 69 6706 203

A PBW szerepe az információk koordinálása a helyi és regionális közösségfejlesztési szervezetek között, amelyek többnyire az önkéntes szektort képviselik. A PBW elsősorban a szociális szolgáltatások szektorához tartozik.

VIBOSO
Vooruitgangstraat 323
B-1030 Brussels
Belgium
Tel. (32) 2 201 0565
Fax. (32) 2 201 0514

A VIBOSO kormányzati keretből dolgozik. Támogatja a regionális közösségfejlesztési központokat, a közösségi munkásokat és az önkormányzatokat Belgium flamand térfelén. Tevékenységéhez tartozik még a képzés és a kiadványozás.

Dokumentumok