Az egészség fogalmáról Az egészséget sokan sokféleképpen határozzák meg. Más fogalmakat használnak a nemzetközi szervezetek, az egészségszociológiában jártas kutatók, a mindennapi gyógyításban résztvevő orvosok, s másként közelítenek saját egészségükhöz a laikusok. Kinek a betegség hiánya, kinek a mindennapi tevékenységekre való képesség, kinek a jó erőnlét vagy éppen a jókedv, a boldogság állapota jelenti az egészséget. Egy biztos: egészségünk nem tekinhető statikus állapotnak, napról-napra dinamikusan változik és számos tényező befolyásolja. Az egészség egyfajta adaptációs (alkalmazkodási) kézségként is felfogható, amellyel a körülöttünk lévő változásokra reagálunk. A sikeres adaptáció jó, megfelelő egészséggel lehetséges csak. Az egészség fogalmának e komplex jellege és felfogása ellenére a népesség egészségi állapotának értékelése során általában mégis azt mutatjuk be, hogy az emberek milyen bajokban, betegségekben szenvednek, valamint hogy milyen társadalmi, közösségi, egyéni veszélyeztető tényezők következtében jönnek létre az egészséget romboló állapotok. Indikátorként tehát a betegségeket használjuk fel, és közülük is elsősorban azokat, amelyek viszonylag jól mérhetőek (az orvosok szerint „objektívnek” tekintett vizsgálatok által). A „mérhető” állapotokhoz leggyakrabban a testi (szomatikus) megbetegedéseket soroljuk, s csak a vizsgálatok kisebb hányada foglalkozik a mentális, valamint a szociális megbetegedések, állapotok rögzítésével. Az egészségi állapot értékelésekor gyakran az egészséget abszolút fogalomként kezeljük (azaz vagy egészségesnek vagy betegnek minősítünk valakit). A mérés egységesítése, kezelhetősége érdekében nem is tehetünk nagyon mást. Más a helyzet, ha a népesség különböző csoportjait kívánjuk segíteni abban, hogy egészségesebbek legyenek. Ezekben az esetekben az egészséget csak relatív fogalomként közelíthetjük, azaz abban lehetünk az egyének és a közösségek segítségére, hogy jobb egészségi állapotban éljenek, nem pedig abban, hogy az egészség egy specifikus (általában szakértők által meghatározott) szintjét érjék el. Az egészséget gyakran pozitív és negatív egészségre osztják fel. A pozitív egészség a tényleges jól-létet és a fittség (az erőnlét) magas szintjét foglalja magába, míg a negatív egészség bármely nem kívánatos állapottól kezdve a betegségeken keresztül a súlyos korlátozottsággal járó állapotokig terjedhet. Az egészség pozitív és negatív „része” azonban csak hipotetikusan zárja ki egymást, az életben nem. Sokan vannak, akik nem kívánatos állapotokkal, betegségekkel élnek együtt, mégis fittek, sőt az egészség bizonyos fizikai, szomatikus dimenzióit leszámítva, egészségesnek tekinthetőek. Aki születésétől kezdve fél vesével él, legfeljebb anatómiailag nem tekinthető „tökéletesnek.” Akinek jól beállított és kezelt cukorbetegsége van, lehet teljesen fitt és – minimális korlátozásokkal – szinte teljes életet élhet. A mozgáskorlátozott – ha megfelelő munkával, otthonnal, közlekedési lehetőségekkel, s természetesen megfelelő társadalmi-közösségi elfogadottsággal rendelkezik – legfeljebb több segítségre szorul, mint e korlátozottsággal nem rendelkező társai, de élete harmonikus és boldog lehet. Ezekből is látható: az egészség az ember testi, lelki állapotának és szociális helyzetének egyensúlya, s nem a „tökéletes egészség”. Pontos és komplex, minden szempontra kiterjedő meghatározása az egyén és a népesség egészségének ezért szinte lehetetlen. Amikor tehát azt mondjuk, hogy javítjuk az egészségi állapotot, akkor az egészség, az élet minőségének javításáról, növeléséről beszélünk, amely természetesen magába foglalja a pozitív egészség növelését és a negatív egészség csökkentését. Az egészségfejlesztésről általában Az egészségfejlesztés célja, hogy az egyének, közösségek képessé váljanak az egészség feletti kontroll megszerzésére annak érdekében, hogy javuljon az egészségi állapotuk és az életminőségük. Az egészségfejlesztés módszerei rendkívül sokfélék, a közoktatástól kezdve a speciális egészségi problémákkal küzdők számára fenntartott tanácsadó-segítő szolgáltatásokig terjednek. A hazai gyakorlatban az egészségfejlesztés ma még gyakran leszűkül az egészségnevelésre, mely az információk, a tudás átadása révén kíván szemléletváltozást elérni az érintetteknél. Az egészségfejlesztésnek valóban fontos része az egészségnevelés, de csak egy módszer a többi mellett, s önmagában alkalmazva ritkán hatékony hosszabb távon. Az egészségfejlesztés nem csak az egészségügyi szektor feladata. Hatékony egészségfejlesztés az egyének és a közösségek akarata, motivációja nélkül nem lehetséges, igaz, támogató társadalmi háttér nélkül sem. Ebben a kiadványban éppen azokat a módszereket kívánjuk bemutatni, amelyek az egyének, közösségek részvételével azokon a színtereken valósulnak meg, amelyeken az emberek a mindennapi életüket élik, s ahol részvételük a saját egészségük fejlesztésében „magától értetődő”. A közösségi színtereken megvalósuló egészségfejlesztésnek nemcsak nemzetközi, hanem jó magyarországi példái is vannak már. Ezek megismertetése, továbbfejlesztése, új modellértékű programok megalkotása, kipróbálása és „begyakoroltatása” segíthet bennünket ahhoz, hogy jobb egészségi állapotot érjünk el. Emellett ugyanolyan fontos célja e programoknak, hogy javuljon életminőségünk, jobban érezzük magunkat nemcsak a saját bőrünkben, hanem szűkebb-tágabb környezetünkben is. Miért hisszük, hogy a közösségi színtér programoknak nagyobb terepet, támogatást kell biztosítani? Miért nem megfelelőek az eddig többségükben paternalista módon alkalmazott módszerek? A következő fejezetben e paternalista megközelítés lehetséges kockázataira hívjuk fel a figyelmet, s ajánlunk más módszert a veszélyek elkerülésére, az egészségfejlesztési tevékenység hatékonyabb megvalósítására. Hitünk szerint ugyanis a tudásátadás, az információközvetítés mellett a legnagyobb szerepe az egészségfejlesztésben a tényleges részvételen alapuló, begyakorolható és a mindennapi életben megvalósítható tevékenységeknek van. Egészségfejlesztés – de hogyan? Mit szabad és mit nem? Az elmúlt évtizedekben egyre több figyelem irányul a megelőzhető betegségekre és az elkerülhető halálokokra Magyarországon is. A hazai halálozási adatok alapján nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ennek „életbevágó” oka van. Nem lenne azonban teljesen igaz, ha azt állítanánk, tudatos felismerés játszott szerepet csupán abban, hogy a betegségek megelőzése és az egészség megőrzése, fejlesztése „divattá” vált. A nyugat-európai és észak-amerikai életmódminták, -modellek átvételének legalább ilyen jelentősége van bizonyos társadalmi és szakmai csoportok szemléletmódjának és tényleges cselekvéseinek változásában, mint az egyébként nyilvánvaló szükségszerűségnek.
Mit (milyen fejezeteket) tartalmaz egy állapotleírás? Az állapotleírás tartalma színterenként, közösségekként eltérő lehet – mivel függ a megszerezhető adatok jellegétől, a rendelkezésre álló szakemberek, közreműködők képzettségétől stb. Az állapotleírásnak vannak azonban olyan fejezetei, amelyek elkészítése mindenképpen szükséges – ezek a fejezetek az adott színtér jellemzését szolgálják. Az alábbiakban színterekként teszünk kísérletet arra, hogy – a teljesség igénye nélkül – felsoroljuk, az állapotleírásnak mit kell tartalmaznia. Az egyes színterek esetében az állapotleírás dimenziói nagymértékben hasonlóak egymáshoz. A települések esetén az állapotleírásnak célszerű tartalmaznia: - a település helyzete, múltja, jelene, várható fejlődése a tágabb környezetben vizsgálva; a település lakóinak viszonya a településhez (miért szeretnek és miért nem szeretnek itt lakni) - a település demográfiai jellemzését (lakosság száma, kor, nem, életkori csoportok szerinti összetétele). Ezeket a jellemzőket – hogy a változás tendenciái jól láthatóak legyenek – célszerű hosszabb távon áttekinteni. (Például: miként alakult a lakosság száma, összetétele évekre visszamenőleg. Ezek az adatok minden egyes település esetében rendelkezésre állnak.) - a születésekre, halálozásokra, el- és beköltözésre vonatkozó adatok, ezek egyenlegei - a település helyzete a kommunális szolgáltatásokat jellemző adatokon keresztül szemlélve (például: a lakóházak száma, esetleg építése évenként, a vezetékes vízellátásba, gázellátásba bekötött lakások száma, illetve aránya, a szennyvízcsatornával ellátott lakások aránya, a hulladékgyűjtés helyzete stb.) - a lakosság egészségi állapotának jellemzése
kis forrásigény, de helyi szinten nem vagy rosszul kezelhető problémák (pl. környezetvédelmi szabályozás, fogyasztási minták, életmód elemek befolyásolása)
nagy forrásigény és a település szintjén rosszul kezelhető problémák (pl. települést elkerülő út építése, baleseti és környezeti kockázat csökkentése)
pont
kis forrásigény és a település szintjén jól kezelhető problémák (pl. egészségnevelés a védőnő, a háziorvos bevonásával)
helyi szinten jól kezelhető problémák, amennyiben a forrásigény megoldható (pl. foglalkoztatás, szociális gondoskodás, közmű-fejlesztés)
kis forrásigény, de iskolai szinten nem vagy rosszul kezelhető problémák (pl. fogyasztási minták, életmód elemek befolyásolása a diákoknál)
nagy forrásigény és az iskola szintjén rosszul kezelhető problémák (pl. az iskolaépület bővítése, korszerűsítése, iskolát elkerülő út építése, baleseti és környezeti kockázat csökkentése)
kis forrásigény és az iskola szintjén jól kezelhető problémák (pl. egészségfejlesztési tevékenység az iskolai védőnő, az iskolaorvos, a pedagógusok, a szülők és a kortárssegítők bevonásával)
iskolai szinten jól kezelhető problémák, amennyiben a forrásigény megoldható (pl. nyelvszakos pedagógusok foglalkoztatása, újonnan létesülő sportpályák, szabadidős aktivitást szolgáló területek, helyiségek programmal való megtöltése)
kis forrásigény, de munkahelyi szinten nem vagy rosszul kezelhető problémák (pl. környezetvédelmi szabályozás, fogyasztási minták, életmód elemek befolyásolása)
nagy forrásigény és a munkahely szintjén rosszul kezelhető problémák (pl. a munkahely kitelepítése a településtől távolabb eső területre a környezeti kibocsátások mérséklésére, a baleseti és környezeti kockázat csökkentésére)
kis forrásigény és a munkahely szintjén jól kezelhető problémák (pl. egészségfejlesztés a foglalkozás-egészségügyi szolgálat, az érdekvédelmi szervezetek, a humánpolitikai szakemberek és aktív munkavállalók bevonásával)
munkahelyi szinten jól kezelhető problémák, amennyiben a forrásigény megoldható, illetve bizonyos feltételek teljesülnek (pl. foglalkoztatás kibővítése, szociális létesítmények fenntartása, béren kívüli juttatások növelése)
tottság
Egészségügyi alapellátás
Járó- és fekvőbeteg-ellátás
hozzáférhetőség
Demográfiai Évkönyv a könyvtárból
Az elindítandó programokba bevonható szakemberek: számítógépes szövegszerkesztő, festő-mázoló, kőműves, asztalos, gazdálkodó stb.
és/vagy
könyvtár