„Az önkéntes tevékenység állami támogatása ”
Általános megfontolások
A kormányoknak el kellene ismerniük/ számításba kellene venniük, hogy
I. az önkéntes tevékenység és az önkéntesség meghatározó sajátosságai a személyes indíttatás és elkötelezettség, a szabad választás, a kapacitások és az időráfordítás felajánlása; általában nem fizetett, egyénileg vagy szervezeti keretek között vállalt tevékenység, amely hozzájárul a környezeti és/vagy társadalmi fejlődéshez. II. Az önkéntesség sokféleképpen van jelen, a kölcsönös segítségnyújtástól, a csoportos önsegítéstől és az önzetlen jótékonyságtól a társadalmi célú kampányokban való részvételig és a közérdekű ügyek érdekében vállalt képviseleti szerepig. Ezt az egyes országokon belüli és az országok közötti sokszínűséget, amelynek vallási és kulturális gyökerei vannak, nemzeti, nemzetközi és a helyi szinten egyaránt üdvözölni kell, és tiszteletben kell tartani. III. Az önkéntes munka elsősorban azon múlik, hogy az egyének milyen állampolgári felelősséget vallanak. Az önkéntesség egyaránt hasznos a segítségre és támogatásra szorulóknak és az önkéntes munkát végzőknek. IV. Az önkéntes tevékenység előnyökkel jár a társadalom számára, és hozzájárul a társadalmi kohézióhoz. A társadalmi minőség és gondoskodó szerepvállalás, végsősoron a társadalmi tőke növeléséhez vezet, és eszköze lehet a perifériára sodródott és sebezhető csoportok társadalmi integrációjának és megerősödésének. Az önkéntes munka ugyanis képes elérni a társadalom peremén élőket, és az ő életük minőségének javításához is hozzájárul. V. Az önkéntesség szerepet játszhat a gazdasági megújulásban és – hosszútávon - a munkanélküliek társadalmi részvételében, hozzájárulván ezzel a társadalmi élet élénküléséhez és a gazdasági teljesítőképességhez. VI. A jó kormányzás, és a közösség által irányított tervezési folyamat nélkülözhetetlen elemének kell tekinteni az önkéntes részvételt, mert ez teszi lehetővé a józan helyi döntéshozatalt, az aktív állampolgári szerep megvalósulását és a civil társadalom létezését. VII. Az önkéntességgel akként kell számolni, hogy az a társadalomfejlesztési stratégiák, valamint a társadalompolitika megvalósításának része, arra való tekintettel, hogy a kormánynak határozott, de kiegészítő jellegű szerepe van a közpolitikákban és a közszolgáltatásokban. Különösen nem lehet az önkéntességet az állami szolgáltatások helyettesítőjeként és a piac vagy az állam által hagyott hézagok betömésére használni. VIII. További lépéseket kell tenni az önkéntes tevékenységekért a nemzetközi együttműködésben és a humanitárius segítségnyújtó programokban. IX. Az önkéntességre hatással vannak az aktuális kihívások és küszöbön álló fenyegető veszélyek, mint a demográfiai változások, a globalizáció, az információs technológia és a megfelelő intézkedések meghozatala vagy elmaradása. X. Az önkéntes munkát és az önkéntesek szervezeteit támogatni és segíteni kell mind nemzetközi, mind nemzeti és helyi szinten, és ez az önkéntesek és az önkéntes munka szempontjából megfelelő politikát igényel, amely figyelembe veszi és megvalósítja a következő sajátos politikai feltételeket:
Az önkéntességgel kapcsolatos kormányzati politika elemei:
A. Tájékoztatás, figyelemfelkeltés, részvétel 1. A cél olyan társadalmi légkör megteremtése – együtt az önkéntes szervezetekkel –, amelyben a közvélemény és a hivatalos vélekedések egyaránt sokkal megalapozottabban és sokkal kedvezőbben ítélik meg az önkéntes tevékenységet általában is és a konkrét önkéntes szolgáltatások esetében is. 2. A tömegkommunikációs eszközök és az új információs és kommunikációs technológia újszerű bevonására van szükség egy olyan közcélú tájékoztató kampányba, amely növeli az önkéntes munka népszerűségét, pozitívabb képet ad róla, és kiterjeszti a bekapcsolódási lehetőségeket. 3. A média-társaságokat ösztönözni kell, hogy a „pro bono publico” elv jegyében adjanak helyet az önkéntességen alapuló szervezetek és tevékenységek közérdekű és jószolgálati közleményeinek. 4. Az általános oktatásban, valamint a felnőttképzésben és közművelődésben nagyobb teret kell adni a szociális érzékenység fejlesztésének és a közérdekű társadalmi kérdések tudatosításának, valamint annak, hogy az önkéntesség milyen módon járul hozzá az állampolgárok problémáinak megoldásához. 5. Elsősorban helyi szinten kell ösztönözni az önkéntességet minden korosztályban, a férfiak és a nők között egyaránt, tekintet nélkül bőrük színére, vallási hovatartozásukra, egészségi, társadalmi vagy gazdasági helyzetükre. Új lehetőségeket kell a feltárni, annak érdekében, hogy az emberek aktív szerepet játsszanak saját közösségükben, például az ún. „állampolgári hitelkeret” meghonosításával. 6. Az évente adományozott nemzeti díjak intézményesítése a legjobb példával szolgáló egyének, kisebb csoportok, települési közösségek, országos civil szervezetek és közhasznú tevékenységek elismerését hordozza. Az elismerés a nagyszerű vezetőktől egészen azokig terjedhet, akik például a gazdálkodási és elszámolási kötelezettségek teljesítésében, a dokumentációban, a képzésben vagy az önkéntesség népszerűsítésében nagyon jók. 7. Az állampolgári részvétel növelése a közigazgatás minden területén és ágazatában szükséges, mert ez a hatékony irányítás és a képviseleti demokrácia lényeges eleme. 8. Nyilvánvalóvá kell tenni az önkéntesek és az önkéntes csoportok részvételének fontosságát a társadalmi fejlődésben ás a társadalompolitikában, különösen a szociális és jóléti szolgáltatások biztosítása érdekében. Építeni kell a törvényesen és a társadalmi gyakorlattal összhangban működő önkéntes szervezetekre, cselekvési szabadságuk tiszteletben tartásával. 9. Az önkéntesség és az önkéntes tevékenység területeiről, nagyságrendjéről rendszeres adatgyűjtést kell végezni; és meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek láthatóvá és/vagy regisztrálhatóvá teszik, milyen mértékű az önkéntesség hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez, és milyen társadalmi hatásai vannak.
B. Strukturális és szervezeti feltételek, pénzügyi támogatás 1. A felelős állami szervezetekben, például a minisztériumokban olyan szervezeti pontot és hozzá kapcsolódó belső struktúrát kell kialakítani, amelynek feladata lesz a vonatkozó kormányzati célkitűzések megvalósítása, a kölcsönösségen alapuló konzultációk, a tájékoztatás és koordináció szervezése. 2. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kormány és az önkormányzatok formálisan elismerhessék és segíthessék az önkéntes szervezeteket, elsősorban az önkéntes és a települési közösségi szervezetekre vonatkozó „állásfoglalás” vagy „keret megállapodás” kidolgozásával, amelyek megteremtik a partnerség és a számonkérhetőség kölcsönösen elfogadott hivatkozási alapját 3. Az önkéntesség infrastrukturális feltételeinek (szállás, információ és tanácsadás, szakmai fejlesztés és képzés) hatékony javítására jó példa lehet „országos önkéntes központok” létrehozásának támogatása és/vagy finanszírozása. 4. Az önkéntesek körének bővítésére is pénzügyi támogatást kell nyújtani, ,mert - ezen támogatások felhasználásának megfelelő ellenőrzése mellett - ez biztosítja az önkéntes munka folyamatosságát. 5. Az újszerű projekteket előnyben részesítő pénzügyi alapokat kell létesíteni a legkülönbözőbb szinteken, a kormányzattól az önkormányzatokig, az önkéntes munka fejlesztésének és innovációjának érdekében.
C.
Jogi és költségvetési feltételek
1. A hatályos jogi szabályozás áttekintésére és deregulációra van szükség azoknak a szabályoknak a megváltoztatása érdekében, amelyek visszatartanak bárkit, például azt, aki munkanélküli, hogy részt vegyen az önkéntes munkában. 2. Az új jogszabályok megalkotása során tekintettel kell lenni arra, hogy a rendelkezések pozitív hatással legyenek az önkéntességre, és törekedni kell a negatív következmények minimalizálására, 3. . A jogszabályokkal és a társadalmi gyakorlattal összhangban működő önkéntes szervezetek cselekvési szabadságát tiszteletben kell tartani. Ugyanakkor el kell érni, hogy az alapszabályokban, alapító okiratokban és éves jelentésekben szereplő szervezeti célkitűzések mindenki számára világosan legyenek megfogalmazva. 4. A közhasznú tevékenységre vonatkozó szabályozással összhangban biztosítani kell a ténylegesen felmerült költségek megtérítését, ami mindenki számára lehetővé teszi, hogy önkéntes munkát végezzen. 5. Olyan pénzügyi intézkedéseket kell kezdeményezni, illetve elfogadni, amelyek nem megnehezítik, hanem amelyek sokkal inkább ösztönzik az önkéntességet és az önkéntes tevékenységet, többek között az elismert önkéntes szervezetek számára biztosított kivételekkel, az önkéntesek jövedelemadójának csökkentésével, vagy adókedvezmények biztosításával az adófizető magánszemélyek, illetve gazdasági társaságok számára, akik meghatározott módon anyagilag támogatják az önkéntes szolgáltatást. 6. A magánszektorban dolgozókat az adózási rendszerbe beépített ösztönzőkkel kell érdekeltté tenni abban, hogy részt vegyenek a közösségi ügyekben 7. Lehetőséget kell találni az ún. „állampolgári hitel” rendszerének megteremtésére, ilyen lehet például a tanulmányi hitel visszafizetésének konstrukciója, vagy mikro-hitel rendszer bevezetése, különösen a nők számára. 8. A kockázatok ellen védelmet és megfelelő hátteret kell nyújtani az önkéntesek számára, továbbá biztosítani kell a fedezetet az önkéntes munka során harmadik személynek okozott kár esetében. 9. Megfontolandó egy olyan útmutató kézikönyv (kódex) gyakorlati haszna és megalkotása, amely segítségére lehet a saját hazájukban aktív önkénteseknek és/vagy a külföldről érkező önkénteseknek. (Természetesen felmerül a kérdés, hogy ez kormányzati feladat és felelősség-e?)
D.
Együttműködés ( a társadalompolitikában és a fejlesztések terén)
1. A nemzeti kormányoknak, a regionális irányító szerveknek és az önkormányzatoknak, valamint a piaci szereplőknek és az önkéntes szervezeteknek együtt kell működniük, mert a partnerség alapvető a társadalmi fejlődésben és a szolgáltatások kiépítésében. 2. Kezdeményezni és támogatni kell az önkéntes szervezetek között kapcsolatot teremtő testületek létrehozását, a a közhivatalokkal való kapcsolattartás és konzultációk megkönnyítése érdekében. 3. Az önkéntes szervezetekkel való konzultációs mechanizmusok kiépítése azoknak a fejlesztési programoknak és projekteknek, valamint alapvető közcélú szolgáltatásoknak az esetében különösen fontos, amelyek megvalósításában az ő segítségükre is számítanak. 4. Támogatni kell mind az állami, mind az önkéntes szervezetek meglévő forrásainak, létesítményeinek és eszközeinek közös használatát, különösen a képzések, az információgyűjtés- és információszolgáltatás érdekében. 5. A közlétesítmények és tárgyi-technikai feltételeik teljes körű kihasználtságára törekedve, ezeket támogatásként a közhasznú önkéntes munka rendelkezésére kell bocsátani, amikor ez szükséges, illetve lehetséges. 6. Támogatni kell a szociális kérdésekkel foglalkozó szakemberek és az önkéntesek közötti együttműködést és információcserét. Szerepük harmonikusan kiegészítheti egymást. Ennek célkitűzésnek a megvalósításával biztosítani lehet, hogy az olyan fontos tevékenységeknek, mint a személyes gondoskodás vagy a szervezett önkéntesség, valamint az állami hatóságok és/vagy a szakemberek által nyújtott szolgáltatások- világos legyen a helye és szerepe, és az, ahogyan kölcsönhatásban vannak egymással, illetve kiegészítik egymást.
E. Oktatás és képzés 1. Az oktatási rendszerrel és az ifjúsági intézményrendszerrel való együttműködésben rejlő lehetőségeket ki kell aknázni annak érdekében, hogy a fiatalok megvalósulni lássák az aktív állampolgári szerepés a részvételértékeit. 2. Az önkéntesek és vezetőik általános és speciális képzése, valamint újraképzése támogatásra érdemes, szoros együttműködésben az önkéntes szervezetekkel. 3. Lehetővé kell tenni, hogy az (állami) képző intézményeket és tárgyi-technikai feltételeiket használhassák az önkéntes szervezetek (kedvezményesen), 4. A menedzserek és más szakemberek képzési programjaiba olyan modulokat kell beépíteni, amelyek bemutatják az önkéntesek munkájának jelentőségét és az önkéntesekkel való együttműködés különböző formáit.
F. Foglalkoztatás, ágazati intézkedések 1. Terveket és intézkedéseket kell előkészíteni annak érdekében, hogy több önkéntest vonjanak be a közszférába, az ott dolgozók munkájának kiegészítésére. 2. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a közszolgálatban dolgozóknak speciális távollét (fizetett, vagy fizetés nélküli szabadság) tegye lehetővé, hogy önkéntes szolgálatot vállaljanak hazájukban vagy külföldön. 3. A munkáltatóknak fel kell hívni a figyelmét arra, hogy az állások betöltésekor munkatapasztalatként számíthatják be az önkéntes munkában szerzett gyakorlatot is, ha az illeszkedik az adott munkához. 4. Ki kell terjeszteni a „vállalati önkéntességet”, amikor is a munkavállalóknak lehetővé teszik, hogy ilyen szolgálatot teljesítsenek, mert ez fejleszti képességeiket, ugyanakkor a vállalat is eleget tesz társadalmi felelősségének. 5. Az önkéntes szolgálat különböző formái elfogadott alternatívák is lehetnek, például az elítéltek vagy a sorkatonai szolgálatot megtagadók esetében. (Természetesen felmerül a kérdés, hogy elfogadható-e a kényszerből vállalt önkéntesség?)