Dokumentumok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
KÖZBIZALOM 2012
Hazai közösségfejlesztő szakmai műhelyek évenkénti kutatása
Szerző:
Péterfi Ferenc szerk.
Ország:
A kiadás helye:
Budapest
A kiadás éve:
2013
Kiadó:
Közösségfejlesztők Egyesülete
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:
közbizalom, társadalmi tőke
Állomány:
Állampolgári Részvétel Hete, Állampolgári Részvétel Hete felmérés
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
A felmérés bemutatja, hogy milyen vészesen alacsony szinten van a társadalom
intézményei iránti általános bizalom Magyarországon. A legutóbbi év
mérlegében nem az a hír, hogy Magyarországon tartósan - így 2012-ben is -
mélyponton van a politikusok megítélése a közbizalom vonatkozásában, hanem
az, hogy a civil társadalom-nonprofit szektor iránti bizalom emelkedett és
vezeti a hazai bizalmi listát!
Az előző évhez képest a helyi cselekvés esélyét is jobbnak ítélik a
megkérdezettek, mint azt 2011-ben tették. Tapasztalható, hogy az internet
használata a közpolitikai aktivitásokban évről-évre határozottan emelkedik.
Részletek
Leltár:
Raktári jelzet:
E


Az összefoglaló word formábankozbizalom_2012_fin.doc
KÖZBIZALOM 2012
Hazai közösségfejlesztő szakmai műhelyek évenkénti kutatása

Nyolcadik éve végeznek szakmai műhelyeink A műhely közreműködői: Civil Kollégium Alapítvány, Közösségfejlesztők Egyesülete, Országos Fejlesztési Műhely nevű szakmai összefogás, Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya, SZÖVETSÉG a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért Egyesület. országos felmérést a részvételről, a minden év szeptember utolsó hetében megrendezendő országos kampányhét, az Állampolgári Részvétel Hete keretében.
A kérdések zömét az angol Belügyminisztérium Citizenship Survey társadalmi tőke kutatásának kérdőívéből merítettük Az állampolgári felmérés (Active Communities Agenda) bizonyítási alapként szolgált a(z angol) Belügyminisztérium közösségi (települési) irányelveihez, amelyek a társadalmi kohézió és a civil megújulás kérdéseit célozták meg..
A 2012. szeptember-október fordulóján szúrópróba szerűen - tehát szociológiai szempontból nem reprezentatív mintán - végzett kérdőíves felmérésünket önkéntes aktivisták segítségével végeztük, akik az elmúlt években is már alkalmazott kérdéseket tették fel az ország különböző városaiban és falvaiban.
Érdeklődésünk néhány kiemelt fontosságú közintézmény iránti bizalomra, a helyi döntések befolyásolására, valamint a demokratikus részvétel különböző formáiban való részvételre irányultak. Kérdéseinkre 2012-ben 3000-en válaszoltak, ami nagyságrendileg az előző évekéhez hasonló.
Összefoglaló

Összesítésünkben nem az a hír, hogy Magyarországon tartósan – így 2012-ben is - mélyponton van a politikusok megítélése a közbizalom vonatkozásában, hanem az, hogy a civil társadalom-nonprofit szektor iránti bizalom tovább emelkedett és vezeti a hazai bizalmi listát!

Nézzük tehát a közintézményekkel kapcsolatos közbizalom alakulását!
1. tábla
Mennyire bízik meg...?
2005
2006
2008
2009
2010
2011
2012
1-4 átlagos értékek (1=egyáltalán nem, 2=nem nagyon, 3=eléggé, 4= nagyon)
a civil- nonprofit szervezetekben?
n.a.
2,8
2,4
2,5
2,4
2,4
2,6
a rendőrségben?
2,3
2,5
2,3
2,4
2,4
2,4
2,4
az egyházakban
n.a.
n.a.
n.a.
n.a.
2,3
2,3
2,3
az önkormányzatban?
2,5
2,4
2,3
2,3
2,3
2,3
2,2
    az igazságszolgáltatásban?
2,4
2,4
2,1
2,2
2,3
2,2
2,2
    a parlamentben?
2
1,9
1,7
1,6
1,8
1,6
1,5
    a politikusokban?
1,7
1,6
1,5
1,5
1,5
1,5
1,4

A válaszok összesítése alapján ezúttal is három „tömörülése” van az intézményeknek.
Az élboly: a bizalmi listát a civil - nonprofit szervezetek és a rendőrség vezetik. A civilek iránti bizalom megragadhatóan erősödött, így határozottan az élboly vezetőivé váltak (2,6). A rendőrség tántoríthatatlanul ott van a jó megítélések sorában.
A középmezőnyben, az egyházak előző évekével azonos megítélése mellett, kissé visszaesett az önkormányzatok iránti bizalom, míg az igazságszolgáltatásé szintén azonos a korábbiakkal.
A sereghajtóknál több éve a közbizalom mélypontjaként tudunk csak írni a parlament és a politikusok megítéléséről. Szomorú érdekesség, hogy 2012-ben még a több éve tartó mélypontot is alulmúlta ez a két intézmény; tovább romlott a parlamentbe (1,5) és süllyedt a politikusokba (1,4) vetett bizalom „értéke” is. (Megjegyezzük, a választható kategóriáink alapján az 1-es érték a legalsó, az alá ez az eredmény matematikailag már nem tud tovább csökkeni.)
Még egy jelenséget kiemelünk vizsgálatunk összképéből. Arra a kérdésünkre, hogy „Mit gondol, tud valamilyen befolyással lenni a lakóhelyét érintő döntésekre?” az előző évhez képest emelkedett a pozitív válaszok száma és aránya, azaz a helyi cselekvés esélyét jobbnak ítélik a megkérdezettek, mint azt 2011-ben tették. Ez, ha részlegesen is, de mégis a közösségi cselekvés iránti bizalom növekedését, vagy annak reményét jelenti.
A részletekről

A „Mennyire bízik meg Ön a…?” kérdésre kérdőívünkben minden intézményi forma esetében ötféle válasz közül lehetett választani. Volt két pozitív lehetőség (nagyon megbízom, eléggé megbízom) és kettő negatív (nem nagyon és egyáltalán nem bízom). Az ötödik változat: nem tudok válaszolni.

2. tábla
Mennyire bízik meg…?
(2012)
nagyon
eléggé
nem nagyon
egyáltalán nem
nem tudok válaszolni
Összesen
a rendőrségben
8,9
35,5
40,0
12,3
3,3
100,0
az igazságszolgáltatásban
5,4
28,3
44,9
17,1
4,3
100,0
a civil-nonprofit szervezetekben
12,5
37,7
25,9
10,5
13,5
100,0
a politikusokban
2,9
5,2
21,6
64,0
6,3
100,0
a parlamentben
3,0
8,0
25,7
56,6
6,7
100,0
az önkormányzatban
5,2
27,2
40,2
21,3
6,1
100,0
az egyházakban
11,7
28,5
23,3
22,8
13,8
100,0

Érdekesek az utolsó oszlopban látható adatok: két csoportnál, a civil szervezetek és az egyházak esetében igen magas arányú a bizonytalanok aránya, azok, akik a „nem tudok válaszolni” feleletet jelölték meg. Mindkét helyen kétszeresnél is nagyobb mértékben haladja meg e választások aránya a többi intézménynél tapasztalható bizonytalanokét. Az egyházak esetében nem tudjuk igazi okát adni e bizonytalanságnak - talán az ezzel az intézményrendszerrel kapcsolatosan kialakult nagyon polarizált, végletes megítélés az elbizonytalanodás oka. Ezt látszanak alátámasztani az általunk használt bizalmi skála két végpontjának számadatai: esetükben a „nagyon bízik” válaszok kiemelten magasak (csak a civileké előzi meg őket), és relatíve magas az „egyáltalán nem” bízók aránya is.
A civil szervezeteknél arra gondolunk, hogy talán a társadalom egy jelentős részénél még mindig nem vált evidensen ismertté, beágyazódottá, a mindennapi életük szerves részévé e szervezetek működése, s az ilyen szervezetekben való állampolgári aktivitás.

1. ábra


Elemzésünkben összevetettük az inkább pozitív és inkább negatív válaszcsoportokat, az álláspontok összességének megragadhatósága érdekében. Ez a módszer is azt mutatja, hogy a civil szektor bizalom-megítélése - vizsgálatunk szereplői közül egyedülálló mértékben - jelentősen átlépte a közepet jelentő határt, a pozitív választások együttesen a kérdőívet kitöltők 50,2% -ának választásait tükrözik, és a negatív választások együttesen csak 36,4%-ot tesznek ki. Az 1. táblában, ahol 1-4-ig pontoztuk a válaszokat, a civil-nonprofit szervezetek 2,6 ponttal vezetik a listát.

2. ábra Mennyire bízik meg a civil-nonprofit szervezetekben?

Az életkor szerinti bontásban azt tapasztaljuk, hogy 2011-hez képest a non-profit szervezetek iránti bizalom legnagyobb mértékben a fiataloknál (19-25 évesek) és az 55 év feletti korosztálynál javult.
Érdekes, hogy a 8. osztálynál kevesebb végzettségűek bizalma a legmagasabb mindegyik dimenzióban, különösen így van ez a rendőrség és az egyházak esetében. Magyarázat lehet, hogy a 8 osztálynál alacsonyabb végzettségűek főleg az idősek közül kerülnek ki, akik között több a vallásos, és akik talán hagyományosan jobban bíznak a rendőrségben is, hiszen több emlékük lehet a szocializmus nagyobb közbiztonságáról is.

3. ábra


Mit gondol, tud valamilyen befolyással lenni a lakóhelyét érintő döntésekre?
A következő fontos kérdéscsoportban a helyi ügyekben való kezdeményezés lehetőségeit ítélik meg a megkérdezettek. Véleményüket a változásokhoz való hozzájárulás esélyeiről ismerjük meg.

4. ábra


A 4. tábla az előző évek eredményeihez viszonyított változások alapján mutatja be a válaszok összesítését, amelyben jól látszik, hogy 2012-ben mindkét pozitív válaszlehetőség aránya erősödött, ugyanakkor a negatív válaszoké együtt és egyenként is csökkent.
Elgondolkodtató – bár nem feltétlen ellentmondásos -, hogy miközben e megítélésnek a mértéke növekedett, a korábbi kérdésünkben a helyi döntéshozatalt elsősorban képviselő önkormányzatokkal kapcsolatos bizalom az elmúlt évekéhez képest csökkent.
Bár általánosan véve még mindig a pesszimisták, tehát a saját befolyás esélyét inkább negatívan értékelők vannak többségben, megállapíthatjuk, hogy a korábbi időszakhoz képest pozitív elmozdulást tapasztaltunk ezekben a válaszokban.

3. tábla Mit gondol, tud valamilyen befolyással lenni a lakóhelyét érintő döntésekre?
2005
2006
2008
2009
2010
2011
2012
%
határozottan
6,7
8,1
8,0
7,4
9,5
7,6
8,6
valamennyire
29,1
30,6
30,2
28,5
30,0
25,3
27,4
nem nagyon
36,6
36,3
32,6
34,3
35,1
39,5
37,1
egyáltalán nem
23,8
21,3
22,9
23,6
19,6
21,0
19,6
nem tudja
3,8
3,6
6,2
6,2
5,9
6,6
7,3
összesen
100
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0

A válaszolók életkori adatait vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy elsősorban a fiatal felnőttek és a középkorosztály bizakodó ebben a kérdésben, valamint azt, hogy az 55 év fölöttiek ítélik meg a leginkább negatívan ennek az esélyét.
Az iskolai végzettség tekintetében elsősorban a diplomások tartják lehetségesnek a befolyásukat a helyi döntésekre.

Tett-e ilyen lépéseket az elmúlt 12 hónapban?
A saját aktivitás mértékét, a megkérdezetteknek a közjóval kapcsolatos tényleges részvételi gyakoriságát tudakolta harmadik kérdésünk.
Az eredményekben – különösen, ha azokat a korábbi években mért értékekhez viszonyítjuk - jól látszik, hogy a politikai szereplők megítélésében itt sem javult a bizalom. Az ő – tehát az országgyűlési és a helyi képviselő – felkeresésében romlottak az eredmények, ám a részvételi aktivitások további változatainak mindegyike erősödött. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy ebből a nézőpontból vizsgálva, nőtt az állampolgárok aktivitása.


4. tábla
Tett-e ilyen lépéseket az elmúlt 12 hónapban?
2010
2011
2012
növekedés 2011 óta
(%)
1. Felkeresett egy helyi önkormányzati képviselőt
18,1
19,1
17,6
-0,09
2. Felkeresett egy országgyűlési képviselőt
6,5
8,2
7,2
-0,14
3. Rendszeresen figyelemmel kíséri a helyi önkormányzat valamelyik tájékoztató csatornáját
45,2
45,9
51,6
0,11
4. Részt vett nyilvános gyűlésen vagy találkozón
21,2
22,8
28,5
0,20
5. Részt vett valamilyen tüntetésen vagy tiltakozó megmozduláson
8,8
10,7
12,8
0,16
6. Petíciót írt alá
15
19,8
24,6
0,20
7. Részt vett egy vagy több internetes akcióban
32,9
36,7
38,9
0,06
8. E-mailt írt hivatalnak/képviselőnek
5,2
6,8
6,8
0,00
9. Internetes petíciót írt alá
7,6
9,3
14,4
0,35
10. Megosztott akcióra felhívó cikkeket, videót, anyagot
17,3
21,2
29,6
0,28
11. Közérdekű adatot igényelt az interneten keresztül
12,6
13,1
15,9
0,18

Továbbra is a helyi önkormányzatok tájékoztató csatornáit használják a legtöbben. Különösen igaz ez a középkorú és az idősebb lakosság körében. Legnagyobb arányú növekedés az (internetes) petíciókat aláírók arányában történt, ezt követi az akciókra felhívó cikkek, videók megosztása, majd a nyilvános gyűléseken részt vevőké.
Az életkori megosztást értékelve érdekes, hogy a petíciót aláírók köre jelentősen magasabb a 19-25 és a 26-35 év közöttiek körében. Nyilván nem meglepő, hogy az idősebbek főként tradicionális lépéseket: a döntéshozás résztvevőinek felkeresését és a helyi tájékoztatási eszközök rendszeres használatát, a fórumokon-gyűléseken való megjelenést preferálják. A fiatalok a direktebb protest: a tüntetés, a tiltakozó megmozdulás, a petíció aláírása és az internetes akciók aktív alkalmazói. Az internet használata a közpolitikai aktivitásokban évről-évre határozottan emelkedik.
Az iskolai végzettség is kimutathatóan befolyásolja az aktivitást. Általában a diplomások a legaktívabbak mindegyik akciótípusnál.

Mi segíthetné elő, hogy részt vegyen közösségi kezdeményezésben, tevékenységben?

A válaszadóink értékelését itt is az előző évek eredményeinek tükrében tudjuk megítélni.
5. tábla
2010
2011
2012
%
%
%
Ha barát, vagy családtag is részt venne velem
30,9
41,4
40,1
Ha több információt kapnék a lehetőségekről
32,8
39,8
39,3
Ha tudnám, hogy javára válik a pályámnak
31,0
39,0
40,3
Ha valaki megkérne, hogy vegyek részt
32,1
35,1
36,6
Ha valaki, akinek már van tapasztalata, segítene
21,5
26,7
27,3
Ha itthonról is megtehetném
15,9
24,3
23,5
Más
13,3
4,1
5,6

A közösségi részvételt azzal lehetne a legnagyobb mértékben erősíteni, a résztvevők körét bővíteni, ha baráti közösségeket, családokat együtt lehetne megszólítani, és ha sok párhuzamos csatornán érkező információ lenne a különböző részvételi lehetőségekről.
A közösségi részvételi akciókat szervezők számára érdekes lehet, s az iskolai végzettség szerinti bontásban vizsgált adatainkból az látható, hogy alacsonyabb képzettséggel rendelkezőknek biztonságot ad, ha olyanok hívják közösségi kezdeményezésekhez őket, akiket jól ismernek, vagy akiknek ezekben az ügyekben van már korábbi tapasztalatuk.

Miért fontos az emberek és közösségek viszonyrendszerében - így a társadalomban is a bizalom?

„…A meggyengült társadalmi kohéziónak gazdaságilag és társadalmilag is súlyos ára van. A társadalmi bizalom újraépítése egyszerre állami, közösségi és egyéni feladat. Fontos erőforrás lehet a társadalom erős család - ismerős-centrikus bizalomszintje, de a (köz)intézményekbe vetett alacsony bizalom súlyos gátja a társadalom megújulásának. Ezért társadalomstratégiailag egyfelől elengedhetetlen a közszféra megújítása, másfelől, a civil szervezetek és az önkéntesség, jelentős, kiaknázatlan erőforrást jelenthetnek a társadalom innovatív önmegújításához, az egyre nagyobb létszámú időskorúak életfeltételeinek és társadalmi szerepvállalásának erősítéséhez…”
Nemzeti fejlesztés 2020 (Országos Fejlesztési Koncepció)

A fenti idézet abból az országos dokumentumtervezetből való, amely a következő időszak fejlesztési stratégiáját foglalja össze. Vizsgálatunk összképének ismeretében különös, hogy éppen egy kormánydokumentum fogalmaz meg ilyen pontos diagnózist.
Tudjuk, hogy a bizalomhiánynak társadalmi és gazdasági kára is nagyon nagy. Nagy árat fizet a társadalom akkor, ha a bizalom nem válik uralkodó részévé az emberi és intézményi kapcsolatoknak, az együttműködéseknek. A bizalom szerepe éppen az lenne, hogy a közösségi életnek és a közjó ügyeinek olajozójává váljon; a társadalom meghatározóan fontos erőforrásaként.
A bizalmatlanság bénítja a közösségek és a szervezetek működését országosan, de a települések, sőt a munkahelyek szintjén is.

Nagyon magas ára van annak, ha az elillanó bizalom helyét (tehát a közös normák és a megegyezések garanciáit) az intézményi garanciák túlzott kiépítése követi. Ha megjelenik a szabályzatok, hivatalos rendeletek és intézkedések szövevényes és követhetetlen, többnyire egyre hierarchikusabb rendszere, ha csupán a bürokratikus eszközökre épül az intézmények működése; akkor a társadalom, a szervezetek és a közösségek működése lelassul, az alkalmazotti rendszer elveszíti kreativitását, sőt gyakran elbutul.

Budapest, 2013. január
Összeállította: Péterfi Ferenc
közösségfejlesztő


Külön köszönet a feltárásban közreműködő közösségfejlesztői műhely résztvevőinek és Hunyadi Zsuzsának önzetlen és szakszerű közreműködéséért!

Dokumentumok