OLASZTELEK
Olasztelek 750 lakost számláló kis település, mely közigazgatásilag egykor Bardoc fiúszékhez, ma más három településsel együtt Bardoc községhez tartozik.
Lakossága szinte teljes mértékben egységes, pár román anyanyelvü, de magyar nyelvet jól beszélő lakost kivéve, magyar nemzetiségű. Más nemzetiségű nem él a településen.
Vallási hovatartozás szempontjából is a többség a református vallás követője, kb. 15% tartozik más felekezethez. A felekezetek közötti kapcsolat nagyon jó. A többségben lévő reformátusság rendelkezik intézményes infrastruktúrával, amelyet a más felekezetek használatára és rendelkezésre bocsájt.
Egykor egy kis gyülekezeti terem, ma az 1994-ben közös erővel épült Gyülekezeti Ház áll a felekezetek rendezvényeinek rendelkezésére.
A településen müködik 1-4 osztályos elemi iskola, többnyire két csoportban, két tanító tevékenykedésével. Ezt követően a baróti vagy bardoci középiskolában folytathatják a diákok tanulmányaikat. A felsőoktatási intézményekben továbbtanulók aránya eléggé jelentős volt mindig. De a felsőfokú képzésben lévők közül kevesen tudtak érvényesülni helyben.
Gazdaságilag érvényesült a település életében is a kommunizmus erőszakos gazdasági centralizációja. A viszonylag zárt Baróti medence egyetlen iparága, a szénbányászat biztosított munkát és megélhetést a település lakóinak, és megakadályozta más iparágak kialakulását a vidéken. Ennek következtében kb. 50 év alatt 350-en költöztek el, többnyire fiatalok a faluból. A szellemi felfrissülés hiányában nagy szerepe volt ennek az elvándorlásnak.
A mezőgazdaságban, melyben elsősorban az állattenyésztéshez adottak a feltételek, a 90-es évekig a MTSZ keretében lehetett csak tevékenységet kifejteni. E keretek között megszűnt a gazdálkodás tudományának természetes eltanulási folyamata. A fiatalok már nem rendelkeznek ezzel az apáról fiúra öröklődő ismeretekkel.
1990 után a MTSZ felbomlott, a meglévő állományt és infrastruktúráját felszámolták. A magángazálkodás nehézkesen indult el, többnyire kényszergazdaságok formájában.
A tulajdonba visszakapott termőterületek művelésére a túlzott feldaraboltságuk miatt nem lehetett kellően megművelni. És a mezőgazdaság csak egyfajta “másodállást jelentett” mindaddig, amíg valakinek valamilyen cégnél, intézménynél munkahelye volt. A mezőgazdasággal csak a szabadidőben foglalkoztak, ünnepnapokon, a törvényes pihenőszabadság idején, műszak után. A munkát nehezítette még a gépek és felszerelések hiánya.
Szintén ettől az időszaktól kezdődően, mára a szénbányászat fokozatosan szinte teljesen leépült.
A felbomló bányaipar következményeinek enyhítésére szolgáló hátrányos helyzetü gazdasági övezetnek minősített baróti térség nem terjed ki a településre. Így az egymástól 4 km-re lévő magánvállalkozások gazdasági versenye aránytalanul eltorzult.
A 90-es években több magánvállalkozás is elindult, több mint 100 új munkahely létesült, elsősorban a faipar és élelmiszeripar területén, de ezek nagy része pár éves müködés után bezárt. Egyrészt a vállalkozásokat szabályozó törvények által teremtett helyzet, a jogi, gazdasági bizonytalanság, másrészt a vállalkozói ismeretek hiánya, illteve a gyors nyereségvágy és következményei miatt. A település egykori intézményei a kommunizmus idejében a centralizáslásnak estek áldozatul. A községközpontba, Bardocra telepítették, vagy telepítették át, például postahivatal, polgármesteri hivatal, MTSZ-iroda, körorvosi rendelő.
A településnek van kultúrotthona. Többnyire időszakos, alkalmi rendezvények, még egy-egy alkalommal lakodalmak és halotti torok helyszínéül szolgál évtizedek óta.
A település és közösség büszke volt mindig múltjára, életére, eredményeire. A szomszédos településekel szembeni megkülönböztető elismerést polgárias gondolkodásmódjával, a lakósság szorgalmával érdemelte ki. Az elismerés másik oldala, hogy fukar (szász) embereknek tartották az olaszteleki embert, aki a rokonházasságra is hajlamos volt, hogy a vagyon, a birtok ne oszoljon, hanem növekedjen.
A század elején a férfiak közel 20%-a fordult meg, dolgozott Amerikában. Nagy többsége hazatért az ott szerzett vagyonkával. Így a falu a “kicsi Amerika” megnevezést kapta a környékbeli emberektől. Ez, feltehetően nem csak anyagiakban, hanem szellemiekben is jelentett hozadékot a közösségnek, az itt lakóknak.
Élénk közösségi élet volt tapasztalható még néhány évtizeddel ezelőtt. Amatőr színházi előadások, bálok, közösségi rendezvények, egyesületek, hagyományok ápolása jelzik ezt. Némely esetében a propaganda mozgatórugájának hatására, de nem kényszerből vállatak részt benne az emberek.
A társadalmi, politikai, gazdasági változásokat már egy évtizeddel megelőzően ezek lassan felbomlottak. A vátozásokat követően pedig a minimálisra csökkentek. A közösségi munka útálatossá vált az emberek számára, mert bizalmatlanság és vádaskodás övezte. A kaláka szellemét pedig felváltotta versenyszellem. Maradványát pedig csak, az egymásrautaltságnak köszönhetően, főként a mezőgazdasági munkában, a kölcsönös (és tartozáson alapuló) segítségnyújtás jelzi.
A kilencvenes években a közösségi, kulturális életet legfeljebb az iskolai rendezvények, az egyházi és vallásos rendezvények jelentették, illetve az egyház keblén tevékenykedő informális ifjusági csoport tevékenysége, szervezkedése.
Nagy sikernek örvendett az egyház által évenként megszervezett, falu szülötteinek találkozója, de nem tudott kiterjedni a közösség egészére (többnyire istentisztelet és ünnepély maradt, esetleg sportesemény), így sikere lassan hanyatlani kezdett.
Nem volt a falu közösségének egy olyan fóruma, ahol közösen megbeszélhették volna a közösséget érintő dolgokat, problémákat, ahol valamilyen féle tervezés folyt volna. Az eléggé ritka falugyűlések többnyire kifulladtak a pásztorválasztás témájában. Az emberek nagy többsége nem tudott kizökenni abból a mentalitásból, hogy mindent nélkülük döntenek el, és a változásokat követően, az adminisztrációs függés hatására is, a tehetetlen vádaskodás, kommentálásig jutottak el. “Két képviselő amúgy sem tud semmit elérni a többséggel szemben.”
Ezt a hálátlan helyzetet kavarta fel a 2000 évben szeptemberében megszervezett, falu szülötteinek találkozója alkalmával szervezett közösségi beszélgetés – melynek célja, a továbblépés lehetőségeinek megkeresése, a jövő tervezése, illetve a problémák beazonosítása és megoldások keresése volt. A beszélgetés, amelyre kb. 40 résztvevő gyűlt össze, a református egyházközség szervezte és Balla Zoltán vezette, aki révén kapcsolatba kerültem a közösségfejlesztés eszmeiségével. A Humán Reform alapítvány amelynek Mr. Balla a vezetője ezelőtt kis idővel szervezett közösségfejlesztő képzést, amelyen Olasztelekről Máté Anikó vett részt.
A közösségi beszélgetésen a közösségi interjúzás módszeréhez tartozó kérdéseket alkalmazta, az erősségek, problémák, ötletek és vállalások beazonosítására. Ezt követően pedig egy jövőképet próbáltak felvázolni a résztvevők.
A közösségi beszélgetésre jellemző volt az, hogy eléggé nehézkesen indult a problémák megfogalmazása. De a jég megtörése után alig tudták leállítani magukat így a közösségi beszélgetésnek igazi eredménye az volt, hogy megtört a hallgatás. Talán a legelső alkalom volt, amikor közösségben és nyilvánosan fogalmazódtak meg problémák.Vállalások nem igen születtek.
Másodlagos eredmény, utólag átgondolva a teljes folyamatot, hogy a közösségi beszélgetést követően a közösség életében elég hosszú ideig beszédtéma volt mindaz, ami a beszélgetésen elhangzott. Ez akkor elég sok bosszúságot jelentett számunkra, akikben a “beavatkozót” látták, akik bűnöst keresnek. Egy kis idő elteltével azonban meggyőződtek az emberek arról, hogy nem személyeskedés, vádaskodás vezérelt, hanem sokkal inkább a helyzet orvoslása. Ez később jól jött, amikor közösségi interjúzásba kezdtünk, mert már nem fogadták bizalmatlanul a kezdeményezést.
2000 novemberében a frissen megalakult Székelyföldi Közöségfejlesztők Egyesületének tagjai, a református egyházközség felkérésére kezdték el a konkrét közösségfejlesztő folyamatot Olaszteleken.
Az interjúzás során, két nap alatt közel 60 személlyel beszélgettek. Az interjúzás során azokat a véleményformálókat keresték meg, akiket a helyi lelkész nevezett meg illetve azokat akiket az interjúzás során felkeresettek ajánlottak.
Az interjúzás során összegyűjtött adatok rendszerezését követően közösségi beszélgetésre került sor, melyre a felkeresetteket és a falu lakosságát hívták meg.
E közösségi beszélgetésen harminc-egynéhányan vettek részt. Itt már vállalások is születtek.
Hét személy egy kis helyi lap kiadását vállalta fel, amellyel segíteni kívánt az információszerzés lehetőségeinek, az emberek közötti párbeszédnek, a közösség és önkormányzat illetve más intézmények közötti párbeszédnek hiányán. Még abban a hónapban sikerült is kiadni az első példányt “Messzelátó” néven, melyet saját szerkesztésben kezdetleges eszközökkel sokszorosítva juttattak el a érdeklődőkhöz. A kb. 250 család közül 200 vásárolta meg a lapot, melynek ára kezdetben a papír, később, a 9. számtól kezdve, a nyomdai kivitelezésre való áttérés után a nyomtatás költségét fedezte. Közel 150 állandó előfizetője van.
Egy fiatal közgazdászlány önkéntesen vállalta az angol nyelv oktatását. Több mint két éven át 20-30 középiskolás fiatal vett részt ezen a tanfolyamon. A tanfolyam az oktató elköltözését követően szűnt meg.
Két fiatal lány vezetésével aerobic-torna indult, melyre 10-12 személy járt közel 1 éven át, többnyire tavaszi és őszi időszakban. Télen nem sikerült megfelelő termet biztosítani. Végül a zenei hanganyag miatti támadások vették el az oktatók kedvét a kör vezetésétől.
Informatikai kurzust indítottunk a református egyház támogatásával. A lebonyolító a Humán Reform Alapítvány, mely rendelkezik a tanfolyamok szervezéséhez szükséges akkreditációval. 16-an vettek részt ezen a képzésen, páran más településről is, és valamennyien sikeres számítógép-felhasználói vizsgát is tettek illetve oklevelet szereztek.
A havilap szerkesztő csoportja pár hónap után “Messzelátó” néven egyesületté alakult. Így kívántak jogi hátteret biztosítani azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyek a közösség érdekeit szolgálták.
Évente hagyományőrző táncmulatságot szerveztek. Több alkalommal szerveztek ifjúsági napot, melyre az ifjak érdeklődési körének megfelelő programot állítottak össze.
Több kevesebb rendszerességgel népfőiskolai jellegű előadásokat szerveztek, meghívott előadókkal, az önképzés, újabb információk megszerzésének érdekében.
Pályázatokat írtak. Így sikerült a falu egy neves szülöttének emléket állítani pályázati támogatás révén.
Bekapcsolódtak a falu szülötteinek találkozója megszervezésébe, közösségi programok megszervezésével.
Adminisztrálási szerződést kötöttek a helyi önkormányzattal a kultúrotthon működtetésére. Itt rendszeres programok beindítását túzték ki célúl. A fiatalokkal sikerült ezidáig egy néptánccsoportot alakítani, melyet két önkéntes oktató irányít.
Kezdeményezték egy a helyi iskola működését támogató iskolaszék megalakítását. Szükségességét hangsúlyozta a kis gyereklétszám egyik szomorú következménye, melyek megfelelően egy tanítói állás megszüntetésése vált esedékessé. Az a kezdeményezés, hogy egy holland testvériskolai kapcsolat segítségével egy másodtatítói állást létesítsünk, illetve finanszírozzunk, személyeskedések miatt és a szülők közötti egyetértés hiánya miatt híusult meg.
2002 júliusában a Közép-Kelet Európai Közösségfejlesztési Partnerésgépítési Projekt keretén belül közösségfejlesztő képzés megszervezésében vállatak szerepet a SZEKE-vel, melynek nyomán körvonalazódni látszik egy erdővidéki közösségfejlesztő műhely kialakúlása.
Több évtizedes szünet után sikerült újjáalakítani a helyi futballcsapatot. Egy esztendőn át működött helyi emberek szerény támogatásával, ehhez megfelelő feltételeket termemtettek az akkori körülmények, annak a csoportnak a beosztása, amelyben a csapat is játszott. A fuballcsapatok múködéséhez szükséges, súlyos anyagi követelmények miatt több csapat is kilépett, így a helyi csapat működtetésére már nem volt elég az addigi anyagi hozzájárulás. Egy esztendő szünet után egy helyi vállalkozó-csoport anyagi megalapozásával újjászerveződött a csapat és egy felsőbb osztályban futballozik, elég szép eredménnyel. A dolog pikantériájához hozzátartozik, hogy az előző próbálkozás során ugyanezeket a vállalkozókat riasztotta el a párbeszéd hiányából fakadó nézeteltérés.
A fennt említett vállakozók segítségével, az önkormányzat támogatásával sikerült 2002-ben az iskola, templom, kultúrotthon együttese bejáratához egy hagyományos faragott székely kaput állítanunk. Ehhez a faluközösség tagjai jelentős mértékben hozzájárultak anyagiakkal, illetve fizikai segítséggel.
Önkéntes felajánlás és munka során került az iskola udvarára egy játszótér, az egyesület egyik tagjának adományaként.
Ezekben a tevékenységekben, folyamatokban álltalában érezhető volt a közösség támogatása, alkalmi szerepvállalása, felajánlása, ötletei. De mindezeken túl még mindig inkább fogyasztóként, mint az önszerveződésben helyüket, szerepüket megtalálóként vannak jelen a folyamatokban.
De legalább a jeget sikerült megtörni.
|