Annotáció: | Részlet a dolgozatból:
"Az egyéni szabadság csak közösségben bontakoztatható ki, saját szabadságunk és méltóságunk csak együttes fellépéssel őrizhető meg.
Akik a közösség szót, mint értéktelített kifejezést ideális, vágyott emberi viszonyainkra, vagy hétköznapi, széleskörűen alkalmazott fogalomként alkalmazzuk, akik közösségért és ugyanakkor közösségben dolgozunk, mindig szembetalálkozunk egy kérdéssel:
- Vajon közösségi értékeink csak egy viszonylagos elzártságból, eddig szerencsésnek mondható előzményekből származtathatóak és létük maga anakronizmus egy olyan társadalomban, amelyben a közösségek széthullása természetes, avagy a közvetlen közösségek iránti igények ismételt és nyomatékos megfogalmazásában veszünk részt közösségeink létének állítása és közösségeink megteremtése és fenntartása során?
Érdemes most átsiklanunk azon a figyelemre méltó tényen, hogy a fenti kérdés a konkrét dátumtól függetlenül legalább egy évszázada lényegét tekintve hasonlóképpen volt megfogalmazható. A fenti kérdés nemcsak a múlt és a jelen függvényében, hanem ember- és társadalomkép szempontjából is vizsgálható. Az ember, aki egyszerre törekszik függetlenségre és ugyanakkor a többi emberrel viselt közös felelősség alapján a kölcsönös együttműködésre, természetes módon szerveződik közösségbe. Ezzel az optimista emberképpel áll szemben az erőszak megfékezésére hivatkozva erőszakot alkalmazó állam, amely a függetlenséget és felelősséget magához vonja az emberektől, és vagy direkt módon veri szét közösségeit, vagy azáltal, hogy kisajátítja azokat. A közösségek létéhez tehát egyfajta bátorság szükségeltetik, az állam ereje pedig az emberek félelméből fakad.
Ez a sarkított és sematikus megfogalmazás csak bevezetése az alább következő istenkúti történetnek, amelyben közelebbről és konkrétabban vizsgálhatjuk a közösség és a hatalom konfliktusát, a közösség szétverésére és megerősítésére irányuló törekvéseket." |