Dokumentumok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
A hivatali Web-oldaltól az intelligens város átfogó programjáig
Szerző:
Pintér Róbert
Ország:
A kiadás helye:
Budapest
A kiadás éve:
1999
Kiadó:
Intelligens Települések Országos Szövetsége
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:
Internet, web, intelligens települések, településfejlesztés
Állomány:
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:
E


Pintér Róbert
kutató, Információs Társadalom és Trendkutató Központ


A hivatali Web-oldaltól az intelligens város átfogó programjáig
Készült 1999 júniusában


Mit jelent az intelligens város fogalma?

Az információs társadalom hívószavához és témájához tartozó egyre népszerűbb programcsokroknak egyik meghatározó szeletét jelentik napjainkban az intelligens város projektek. Az 'intelligens város' kifejezés közkeletűségének ellenére nem pontosan definiált, sokan sokmindent értenek alatta. A következőkben amellett fogunk érvelni, hogy az 'intelligens város' többet jelent, mint csupán egy home page-t a WWW valamelyik szegletében, amely megjeleníti egy város önkormányzatának információs törekvéseit. Az információs korszak új globalizálódó városa egyszerre (köz)politikai, gazdasági és szociális szerveződés, amely a politikai és a gazdasági szereplők és a polgárok (lakosok) - alkalmazottak - részvételével és az információáramlás technikai lehetőségeit kihasználva jelenti keretét a városi életnek és kapcsolódik a globális folyamatokhoz.
Mit jelent azonban mindez? Mitől lesz egy város intelligens, ha pusztán attól nem, hogy a polgármesteri hivatalnak van egy home page, melyet lakosai és az érdeklődők -elsősorban potenciális turisták - meglátogathatnak? Feltehetően attól, hogy a város élete maga - gazdasági, politikai és (civil) társadalmi funkcionálása - 'intelligens'. Azaz a város "értelmes, eszes, művelt, megértő és belátó" módon működtetett és szervezett. A felmerülő problémákra intelligens módon adnak választ. Ebből a szempontból az intelligencia a várost, mint "folyamatot" jellemzi a castellsi értelemben (ld. később), az intelligens város információs áramlásként fogható fel. Ennek az intelligens információs áramlásnak azonban csak úgy lehet megragadni a jellemzőit, ha az 'intelligens' jelzőt nem úgy értjük, hogy a város maga intelligens és - mint egy megfoghatatlan organizmus -"szerveződik, működik, és válaszokat ad". Valójában a politikai szervezetek és tagjaik (pl. az önkormányzat), a gazdasági szervezetek és tagjaik (pl. vállalkozók és alkalmazottaik), a civil szervezetek és tagjaik (pl. alapítványok és munkatársaik) és maguk a lakosok teszik intelligensé a várost, azaz az emberek saját életüket szervezik meg értelmes módon és a saját problémáikra adnak belátó módon választ. Ennek az első látásra kézenfekvő szempontnak a szem elől tévesztése az intelligens város kérdéskörét túlságosan miszticizmusba hajlóvá és ezáltal megfoghatatlanná tenné. A(z intelligens) város, mint lokális folyamat azonosítható egy folyamatos konfliktus-megoldási processzussal. Ennek során a felmerülő problémákra keresik a választ, melynek középpontjában a helyi hatalom áll (Gombár 1983). Ez az állandó problémakezelés a (helyi) politikusok, gazdasági szereplők és lakosok (civil szféra) közreműködésének következtében áll elő és a lokális közösség működési szerkezetében ragadható meg leginkább. Ez a szerkezet:

"a.) A helyi társadalmat többé-kevésbé teljességében átszövő, nagyjából egységes (tehát teljesen elkülönült és egymással kapcsolatban nem lévő részrendszereket nem tartalmazó) információs-kommunikációs hálózat.
b.) Az információs-kommunikációs hálózat mindennapi valóságos működése során és annak közvetítésével kialakuló helyi közvélemény.
c.) Az egész helyi társadalom, a település-egész számára közös helyi érdekek, illetve a helyi társadalom egyes csoportjainak egymásra vonatkoztatott csoport-érdekei rendszerének a valamilyen formában történő megfogalmazódása, manifesztálódása; mégpedig a településen lakó egyének elvileg mindegyike számára elérhető -megismerhető - módon.
d.) A közvetlenül közösségi érdekű (közösségre vonatkoztatott) cselekvésnek, cselekvésrendszereknek a kialakulása.
[...] Ha tehát a lokális közösségek szerkezetének (szerveződésének) saját-elvét keressük, akkor ezeket a formákat, ezeket a létezés- és működés-módokat kell alaposabban szemügyre venni." (Bánlaky 1984: 64, kiemelés az eredetiben).

Végeredményben a település intelligenciája lemérhető azon, hogy ezt a szerkezetet a saját érdekeiket követve hogyan működtetik a szereplők. Amire azonban Bánlaky 1984-ben még nem gondolhatott, hogy ezt a szerkezetet, az információs-kommunikációs hálózatot és működését az ezredvégre teljesen átalakítja majd az információs technikák óriási mértékű fejlődése. Megteremtődik a technikai lehetőség arra, hogy a lokális közösség önálló formális kommunikációs hálózatot hozzon létre. "A tömegkommunikáció ma gyakorlatilag a helyi nyilvánosság számára semmilyen funkciót nem tölt be. A hivatalos írásos információ (előterjesztések, határozatok stb.) természeténél fogva csak kevesekhez jut el, közvélemény formáló hatása alig lehet. A hivatalos szóbeli információközvetítés (tanácstagi beszámoló stb.) egyrészt kivételes (abban az értelemben, hogy nem mindennapi és folyamatos), másrészt közvetett, harmadrészt visszacsatolásra csak igen korlátozott lehetőséget nyújt. Marad tehát és a kisebb településeken maradhat, működhet a szóbeszéd. Ami viszont - erre is utaltam fentebb - lényegi természeténél fogva informális jellegű. Sem előírni, sem megszervezni, sem szabályozni, sem ellenőrizni nem lehet." (Bánlaky 1984: 65, kiemelés az eredetiben)

De vajon így van ez napjainkban is? Az intelligens város információs hálózata pontosan ezeket a problémákat képes orvosolni: helyi nyilvánosságot teremt, alapja lehet a közvélemény kialakulásának, rendszeresen és rendszerezett közvetített (kvázi közvetlen) információt nyújt és kiváló lehetőséget nyújt a visszacsatolásra. Így csökkenti az informális jellegét a városi döntéseknek, vagyis az intelligens város életét ezen az információs hálózaton keresztül lehet megszervezni, szabályozni és ellenőrizni. Ettől lesz a város intelligens, azaz működése értelmes, eszes, művelt, megértő és belátó. A különböző szereplők eszközt kapnak arra, hogy az ínformalizmus csapdáit elkerülve jól átlátható módon hozzák meg a döntéseket. A település a fent említett módon (ld. a c.) pontot) megragadható érdekstruktúrák működésében is. "A település-egész érdekeinek középpontjában a részesedés a fejlesztési forrásokból, a redisztributív rendszerben való minél jobb pozíció elfoglalása áll." (Bánlaky 1984: 66, kiemelés az eredetiben) Valójában a fejlesztési források központi (többnyire állami) újraelosztását az informális csatornák működése erősen meghatározza, de nem kizárólagos: "a település-egészet kifejező érdekek kifejezési és érvényesítési csatornái között, ha olykor nem is a valóságos hatékonysággal, de mégiscsak ott vannak a hivatalos formális csatornák." (Bánlaky 1984: 67, kiemelés az eredetiben) Vagyis a település megjelenése kifelé többé-kevésbé egységes és formalizált rendszerekben történik. Ugyanakkor azonban a településen belüli érdekek megjelenéséről és összeütközéséről ez már kevésbé volt elmondható a'80-as években: "Egy településen (helyi társadalmon) belül az elkülönült részérdekek képviseletének semmilyen intézményes formája nem adott. Ezek az érdekek tehát szükségszerűen csaknem kivétel nélkül az informális mechanizmusok közvetítésével fejeződnek ki és érvényesülnek." (Bánlaky 1984: 67, kiemelés az eredetiben) Azonban ez a sajátosság már nem bizonyul igaznak a formalizált információs hálózattal rendelkező települések esetében, ahol a döntéseket nyilvánosan, a szereplők minél szélesebb körű bevonásával próbálják meghozni. Az intelligens város funkcionálása Bánlaky alaptézisét írja felül, mely szerint "a lokális közösség szerkezetének alapja az érdek, legfontosabb rendező sajátelve pedig az ínformalizmus." (Bánlaky 1984: 67, kiemelés az eredetiben) Az intelligens település, melynek alapja a formális információs hálózat hatékony működtetése, a döntések nyilvánossá tétele, az érintettek bevonása, ennek a Bánlaky által leírt szerkezetnek már nem felel meg: az intelligens település közösségszerkezetének alapja a formalizált információs hálózat, rendező sajátelve pedig az érdekek nyilvános ütköztetése, az ínformalizmus minimalizálása.


Az intelligens városok programjai


Ha intelligens város projekt tervezésébe és megvalósításába kezdünk, ezeket az elméleti megfontolásokat kell figyelembe venni és lefordítani a gyakorlat nyelvére. Azaz kiinduló lépésként:
1. megvizsgálni a helyi közösség informális struktúráját, érdekszerkezetét, csoportjait
2. feltárni a közösségben már működő formális-hivatalos és rögzített struktúrákat, az önkormányzat működésének módját
Majd ezt követően
3. a kapott eredmények figyelembevételével a már meglévő információs infrastruktúrára építve a technikai eszközök kiválasztása és az információs rendszer üzembehelyezése következhet. Amint láttuk a települések rendező elve az ínformalizmus, alapja pedig az érdek.
Tehát a projekt sikere azon múlik, hogy a felépítendő infrastruktúrától, az új információs hálózat működésétől mit várnak maguk a résztvevők, illetve milyen érdekük fűződik annak működtetéséhez, vagy működésének (részleges, vagy teljes) meggátolásához. Lényegében a város információs hálózatának újjáépítéséről, működésének megújításáról van szó, arról, hogy a döntések az érintettek bevonásával szülessenek meg. Ehhez tudni kell azt, hogy a városban a megvalósítás előtt milyen maga a kommunikációs hálózat, hogyan jutnak információhoz a döntéshozók, az érintettek és a pusztán érdeklődők -akiket az intelligens város projektek számára a következő módon lehet csoportosítani:

"Az intelligens város koncepciók mindegyike az alkalmazók három csoportját különbözteti meg:
· a kormányzati és más non-profit alkalmazók (államigazgatás, önkormányzatok, oktatás, egészségügy, igazságügy, környezetvédelem, (tömeg)közlekedés, rendészet, stb.);
· az üzleti (profitérdekelt) alkalmazók (ipari, kereskedelmi, szállítási, pénzügyi, mezőgazdasági, és szolgáltató szektorok vállalkozásai és szervezetei);
· az állampolgárok (a régió, vagy város lakosai, és szervezeteik)." (BME 1996: 26)

Ezek a szereplők azok tehát, amelyek a "nem-intelligens" város működésében is részt vesznek. Érdek-összefonódás és ínformalizmus talaján álló kommunikáció jellemzi kapcsolatukat. Az intelligens város sikerének kulcsa - a megfelelő technika kiépítése mellett - hogy mindegyik szereplő, csoportosulás igényeit lehetőség szerint kielégítse az új rendszer, vagy legalábbis jobban, mint a korábban funkcionáló működésmód. Ehhez azonban ismerni kell ezt a működésmódot, sőt arra kell épülnie az új intelligens rendszernek.
Ez a rendszer a megalkotását követően rövidtávon megújítja: a városi közigazgatás mikéntjét, a(tömeg)közlekedést, az egészségügyi ellátást, a munkát és tanulást (távmunka és távtanulás lehetőségei) és a szórakozást-rekreációt (például a könyvtári szolgáltatásokat (BME 1996: 27-31) Magyarország mai fejlettségi szintjén az intelligens város projektek reális célja lehet a következő szolgáltatások közeljövőben történő megvalósítása:

" Platform közösségi és kulturális aktivitások számára
· Platform az önkormányzati adminisztráció számára
· Távoktatás, távtanulás
· Könyvtári szolgáltatások
· Elektronikus marketing lehetőség vállalkozások számára
· Különböző Internet szolgáltatások biztosítása
· Csatlakozási lehetőség más intelligens városokhoz
· Közmű vállalatok számlázási és szabályozási feladatai
· Elektronikus vásárlás" (BME 1996: 51)

Vagyis mindazokat az előnyöket minél hamarabb a háztartásba kell vinni, amelyek a mai technikai feltételek mellett már tömegessé tehetők, az adott gazdasági és politikai stratégiai szereplők bevonásával.

Ha az önkormányzatok működése felől közelítjük meg az intelligens város kérdését, akkor azt láthatjuk, hogy témakörök szerint különíthetők el azok a feladatok, amelyeket az intelligens település kiépítéséhez el kell végezni. Ezek a területek:

" A helyi közösség és a gazdaság fejlesztése
· Helyi információtechnológia és távközlés [...]
· Közbiztonság, bűnüldözés [...]
· Energiaszolgáltatás/ környezetvédelem
· Pénzügyek
· Tűzvédelem és katasztrófa elhárítás
· Egészségügyi és humanitárius szolgálatok · Kultúra, szórakozás és könyvtárak
· Önkormányzati menedzsment
· Személyzeti és humán erőforrás szakterület
· Közmunka és általános szolgálatok (víz, utak, városfejlesztés, konzultáció) · Szállítás" (Balassy 1997: 30)

Végeredményben az intelligens város távlati célja kell, hogy legyen, hogy minden működési területen kihasználják az információs technika lehetőségeit és a fenti feladatkörökön belül a mindennapi élet a városon belül egyre jobban szervezett és mindenki által átlátható legyen, a közösségiség érzésének megteremtésével. Ez a feladat azonban csak fokozatosan, a már meglévő struktúrák működésének figyelembevételével vihető véghez.

Napjainkban már szinte az egész világon látni próbálkozásokat arra, hogy ezek az intelligens városok a valóságban is, és ne csak a papíron, elméletben létezzenek. A legjellemzőbb és legfontosabb kísérletek közé tartoznak (BME 1996 nyomán) a szingapúri, a san diegoi (Ludvig 1998), az amszterdami és az antwerpeni (Füzesi -Goldschmidt 1997), ugyanakkor szerte a világon találunk kezdeményezéseket: például Krefeld (Németország) (Papp 1998), Habfax (Dékány 1994a), Torontó (Dékány 1994b), Vancouver (Kanada), Minneapolis (USA), Chattanooga (USA), Curitiba (Brazília), Tilburg (Hollandia) és Melbourne (Ausztrália) (valamennyit lásd Koerner, 1998), sőt nem is igen lehet olyan települést említeni, ahol az információs technika nyújtotta lehetőségekkel nem kívánnának élni, vagy ne élnének már most is, hogy modernizálják a városi együttélést. Hazánkban például az egyik leggyakrabban hivatkozott példa Nyíregyháza (Bódi 1998).
Az említett településeknek, illetve valamennyi programnak egy a célja, hogy eleget tegyenek az intelligens város definíciójában megadottaknak, azaz olyan várossá legyenek "melyet a fellendülés megteremtése, a lehetőségek szétosztása és az életminőség javítása érdekében fejlett információs infrastruktúrára alapozva modernizálnak." (Singh 1998) A szingapúri példa nem is annyira az intelligens város témakörébe tartozik, hanem, mint intelligens sziget az információs társadalomépítés általános társadalmi programját jeleníti meg, az IT2000 elnevezésű Intelligens Sziget vízióban. A 15 éves program, amely 1991-ben az elsők között született meg gyakorlatilag nemzeti infrastruktúra-fejlesztési programként kezelhető.
A home page központú intelligens városépítés mintájának a san diegoi tekinthető, amelyet 1993 áprilisában InfoSanDiego néven indítottak útjára. Lényegében a célja az önkormányzat decentralizálása "az InfoSanDiego legjobban úgy képzelhető el, mint San Diego-nak egy olyan "home page"-e (vagyis lényegében egy Web-szervere), ami egy decentralizált, regionális, Internet-en hozzáférhető, részben kioszk alapú, valamint az üzlet, a turizmus és a lakosság nagy részének vonzó szolgáltatást nyújtó információs rendszer." (BME 1996: 11)
Ettől sokkal kézzelfoghatóbbak azok az európai eredmények, melyeket Amszterdamban (Hollandia) és Antwerpenben (Belgium) értek el. Az Antwerpenben kiépített multifunkcionális hálózat felhasználói a következők:

" a városi tanács
· a hét kerületi tanács
· három városi kórház
· a rendőrség és a tűzoltóság · a kikötői hatóságok
· a központi közkönyvtár
· az Antwerpeni Társadalmi Tanács" (Füzesi - Goldschmidt 1997: 11)

A MANAP (Metropolitan Area Network Antwerp, Antwerpen nagyvárosi hálózata) fokozatosan bekapcsolta a nagyközönséget is és a lakosság számára hasznos táv-szolgáltatásokat tett elérhetővé:

" egy telefonszámmal felhívható minden részleg, amely a MANAP-hez csatlakozik
· trafikok könnyű elérése az utcán a hét minden napján, 0-24 óráig
· polgári szolgáltatások otthonról interaktív TV vagy otthoni számítógép segítségével" (Füzesi - Goldschmidt 1997: 12)
Az amszterdami kezdeményezés az alulról jövő, civil irányultságú intelligens város projektek "modellje" lehet a jövőben. Az 1987-ben illegálisan létrehozott, később az XS4a11 (Access for All - hozzáférést mindenkinek) keretén belül fokozatosan legalizált kísérletet napjainkban már a Városi Tanács, a Gazdasági Ügyek Minisztériuma és a Belügyminisztérium is támogatja, 1994 októberében elindulhatott a Digital City névre keresztelt hálózat állandó üzeme (BME 1996: 12).




Manuel Castells: Informational City

Ezt a folyamatot legérzékletesebben és legátfogóbban Manuel Castells írta le Informational City című könyvében (Castells 1989), aki maga is a városszociológia irányából érkezett és fedezte fel az információs társadalom kutatási területét. Ennek az 1989-es művének alapvetéseit gondolta újra az információs társadalommal foglalkozó trilógiája első kötetének The Space of Flows (Az áramlások tere) című fejezetében (Castells 1996: 376-428). Castells szerint a legfejlettebb szolgáltatások és az információs-globális gazdaság működése redukálható tudás-termelésre és információ-áramlásra, melynek térbeli koncentrációi nyomán alakul ki a metropoliszok mai képe.
Városhálózatokat kell elképzelnünk, amelyek különböző szinten alkotják ezt a globális gazdaságot. (Sassen 1991, hivatkozza Castells) A legfelső szint a New York, London, Tokió hármas: "Ez a három központ együttesen lefedi az időzónák spektrumát a pénzügyi kereskedelem céljából, és túlnyomórészt úgy működik, mint egyetlen egység a véltnélküli üzletkötésnek ugyanabban a rendszerében." (Castells 1996: 379) De ugyanígy más centrumok is fontosak, mint például "Hong Kong, Oszaka, Frankfurt, Zürich, Párizs, Los Angeles, San Francisco, Amszterdam és Milánó szintén nagyobb központok a pénzügyekben és a nemzetközi gazdasági szolgáltatásokban egyaránt. És számos 'regionális központ' csatlakozik gyorsan a hálózathoz, mint 'megjelenő piac', amelyek az egész világon fejlődnek: Madrid, Sao Paulo, Buenos Aires, Mexikóváros, Tajpej, Moszkva és Budapest többek között." (Castells 1996: 379) A sort tehát a regionális centrumok zárják, Budapest például a Közép-Európai régió regionális centrumának tekinthető ebből a szempontból.
Az Európai Unióban a középméretű városok hálózata és kölcsönös függősége, egymást kiegészítő (gazdasági) funkcionálásuk lehet az alapja a sikeres regionális politikának, így kapcsolódhatnak össze különböző régiók a központjukat jelentő városi magokon keresztül. Végeredményben a városok globalizálódásának tendenciája nem korlátozható csak néhány kiemelt, a hierarchia élén lévő világvárosra, hanem "a hálózati szerkezet reprodukálja önmagát regionális és lokális központokban, így globális szinten az egész rendszer összekapcsolódik." (Castells 1996: 380) Tehát a globálissal párhuzamosan a regionális és lokális szint is megerősödik, a nemzeti szint viszont veszít évszázados jelentőségéből.
Ezek a városok közötti hálózatok jelentik a motorját a világgazdaság fejlődésének, mivel igen nagy a rugalmasságuk és jó az alkalmazkodási képességük. A globális hálózatba bekapcsolódó városok hátterét a saját régiójuk és azzal való összekapcsolódásuk adja, mindennek alapját az egyre fejlettebb telekommunikáció és a légi közlekedés jelenti. Ezek a központok azok, amelyek a legjobb karrier-lehetőségeket rejtik magukban az egyének számára, gyermekeiknek biztosítják a legjobb iskolákat és egyúttal kielégítik a legkülönbözőbb fogyasztási igényeket. A fejlődési folyamat egyszerre jár koncentralizációval és dekoncentralizációval. Ami így előáll sokkal inkább folyamat, mintsem térbeli struktúra: "A globális város nem egy hely, hanem egy folyamat. Folyamat, amely révén a termelési központok és a fejlett szolgáltatások fogyasztási központjai és azok alárendelt helyi közösségei összekapcsolódnak egy globális hálózatban, miközben egyidejűleg csökkentik a kötődéseket a hátországukhoz, az információáramlás bázisán." (Castells 1996: 386)

Ugyanakkor a termelés szempontjából a várost felfoghatjuk egy új indusztrializált térként is, mely sajátos bipolaritásában ragadható meg leginkább: "[...] a minőségi technológiai ipar a hagyományos ipartól jelentősen eltérő alkalmazotti szerkezetet jelenít meg: bipoláris struktúrába szerveződik nagyjából azonos méretű két predomináns csoportosulás körül; magasan képzett, tudomány-és technológia-alapú munkaerő az egyik oldalon, szakképzetlen munkások tömege rutin futószalag-és segédmunkásként alkalmazva a másikon." (Castells 1996: 386-387) Ezekben a városokban a legnagyobb fejlettség együttjárhat a legnagyobb (akár szellemi) nyomorral is. "a.) a Kutatás és Fejlesztés (K+F), az innováció és prototípusépítés a központi területek b.) szakképzett termelés üzemcsoportokban, többnyire újonnan iparosodó vidéki, hazai területeken, ami az Egyesült Államok esetében általában középméretű városokat jelent a nyugati államokban;
c.) részben szakképzett, nagyarányú futószalag és tesztelési munka, amely lényegében már a kezdetektől off shore, különösen Dél-kelet Ázsiában, Szingapúrral és Malajziával az élen az amerikai elektronikai vállalatok áttelepítésében;
d.) a késztermékek elfogyasztása, a forgalom fenntartása és a technikai támogatás, amely az egész világon a regionális központokba telepített, többnyire a nagyobb elektronikai piacok területére, eredetileg Amerikába és Nyugat-Európába, habár az 1990-es években az ázsiai piacok hasonló státusba emelkedtek." (Castells 1996: 387)

Ami különösen fontos ebből a termelési folyamatból, az az innovációs mechanizmus, amelynek folytonosnak kell lennie, hogy a fejlődés fenntartható legyen. Ez lényegében arra a szinergizmusra (együttműködésre) épít, amely a termelés, irányítás és a közösségi szerveződés között áll fenn és a munkakultúrában ölt testet. Ez a kultúra és szinergizmus többnyire a városi szerveződésekben található meg legerősebben. Az információs forradalom zászlóshajói, a legfontosabb innovációs centrumok valójában a második világháborút követő időszakban tettek szert vezető szerepükre, tehát alapvetően új városi jelenségnek tekinthetők (mint például a Szilikonvölgy az Egyesült Államokban), melyek hátterét az egyetemi kutatóintézeti) infrastruktúra jelenti, amely (a multinacionális) cégek pénzalapjaira és az állami programokra (különösen a katonai csúcskutatásokra) épül. Ezek az innovációs központok egymással is kapcsolatban állnak, kommunikációjukra egyidejűleg a kooperáció, a versengés és a szinergizmus jellemző, amely bekapcsolja őket egy közös indusztriális termelési rendszer működésébe, térbeli távolságuktól függetlenül, tehát "az új ipari rendszer nem is globális, nem is lokális, hanem "a globális és a lokális dinamikának egy új egymásba-illeszkedése." (Amin -Robins 1991, idézi Castells 1996: 392)

Ezekben a globalizálódó, de ugyanakkor egyre erősebben lokális lehetőségeket rejtő városokban a mindennapi élet jellege is átalakul az információs társadalom kialakulásával, és az új technikai lehetőségek megteremtődésével. Gyors említés szintjén - hiszen ezek a jelenségek további, mélyebb vizsgálódást igényelnek - a munka, a vásárlás, a szórakozás, az egészségügy, az oktatás, a közösségi szolgáltatások, a közpolitika... átalakulásáról van szó.
A távmunka a munkahely és lakóhely szétválasztásának vethet véget, ezáltal teljesen felborítva a munkaidőhöz kötődő életritmust és intézményrendszert. A távmunka növelheti a területi dekoncentrációt. Akit csupán a munkahelye köt egy településhez nyugodtan elköltözhet neki megfelelőbb településre és végezheti akár onnan is a munkáját és élheti ott az életét. A távmunka sem jelenti persze a térhez kötött munkahelyek végét, hanem a munkahelyek sokféleségét hozza: lehet otthonról dolgozni, szomszédi munkaközösségben, de elterjedhet a ‘hivatalom a kommunikátorom' felfogás is, amely teljes mobilitást is megenged. A távmunka elterjedése egyértelműen hatással lesz a közlekedési helyzet és szokások alakulására. A nagyobb fizikai mobilitás egyenletesebb, de nagyobb terhelést rak a közlekedési útvonalakra. Feltehetően napközben is könnyebben alakulhatnak ki dugók, ugyanakkor csökkenhet a reggeli és kora délutáni csúcsforgatóm.
A telebanking és teleshopping, azaz az otthonról lebonyolított vásárlás és banki ügyletek szintén megváltoztathatják a városi tér használatát. Bár egyelőre az otthonról történő on-line vásárlás leginkább a katalógusból való rendelést váltotta ki. A távoljövőben azonban például a vásárlóutcák jellege teljesen megváltozhat.
Ugyanígy egymásnak ellentmondó tendenciák látszanak kibontakozni az egészségügy és az oktatás területén. Amíg a videotechnika elterjedésével a legkülönbözőbb operációk és előadások térbeli lokalitása veszti el meghatározó jellegét abból a szempontból, hogy ki fér hozzájuk, mind az egészségügyi, mind az oktatási intézmények erősen térhez kötöttek, a kórházak kiküszöbölése igencsak nehezen elképzelhető egyelőre. Az iskolák virtuális térben való feloldódása pedig amiatt tűnhet nehézkesnek, mivel nem csak oktatási funkcióval rendelkeznek, hanem különösen a fiatalabb gyermekek esetében a gyerekek napi felügyeletét is ellátják, a probléma tehát erősen összekapcsolódik a szülők és ezáltal a távmunka problematikájával. Másrészt az iskola szocializációs funkciója, a személyes kommunikáció igénye tovább bonyolítja a kérdés megoldhatóságát, bár az iskolák teljesen egyértelműen a kommunikációs technikák használatának, és kutatásának-fejlesztésének a központjai.
Mint ahogy a városi terek gazdasági szempontú elemzésénél, a mindennapi városi élet esetében is az vonható le tanulságként, hogy a térbeli koncentralizáció és dekoncentralizáció egyszerre hatnak az információs technológia elterjedésével. Az új korszak "[...] nem jelenti a város végét. Mivel a munkahelyek, iskolák, egészségügyi komplexumok, fogyasztói szolgáltató egységek, rekreációs [szórakozási-pihenési] övezetek, vásárlóutcák, sportstadionok és parkok még léteznek és létezni fognak, és az emberek egyre növekvő mobilitással fognak mozogni ezek között a helyek között, pontosan az újonnan megszerzett munkarend és a társas hálózatok fellazultsága miatt: ahogy az idő egyre rugalmasabbá válik, a helyek úgy válnak egyre egyedibbé, ahogy az emberek egyre mobilabb mintázatokban közlekednek közöttük." (Castells 1996: 398)

Castells az információs várost folyamatként és nem térbeli alakzatként írja le. Ez a "város-mint folyamat" azonban a helyi sajátosságokra és városfejlődési tendenciákra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. Így jöhet létre az Egyesült Államokban a legnagyobb kertvárosi, kertes házi civilizáció, amit az emberiség valaha ismert. Az információs társadalom a lehetőségekhez képest minimalizálni próbálja a területi összefüggések szükségességét, és maximálisan kihasználni a kommunikációs hálózatokban rejlő adottságokat. Ez azonban nem oldja meg a slumosodás, gettósodós sújtotta amerikai város problémáit, csupán kiváló alkalmat és technikai eszközöket ad a társadalmi problémák előli elmeneküléshez, mint ahogy maga a kertvárosiasodás is felfogható menekülésnek a városból. A folyamatnak tehát már vannak hagyományai az amerikai városfejlődésben. Az új információs (intelligens) városnak szembe kell néznie a szociális problémákkal, amelyek a társadalom közötti konfliktusok teljes elmélyülésével és a társadalom szétszakadásával fenyegetnek.
Ezenközben Európában a történelmi hagyományok miatt ettől eltérő a városfejlődés: "Az új menedzseri-technokrata-politikai elit exkluzív tereket hoz létre. [...J az igazán exkluzív lakóövezetek hajlamosak kisajátítani a városi kultúrát és történelmet, annak révén, hogy újjáépített vagy jól megóvott részeit képezik a központi városmagnak." (Castells 1996: 401) Valójában a történelmi városmag megőrizte funkcióját és a slumosodás-gettósodás nem ölt akkora méreteket, mint az USA-ban, így nem is okoz akkora társadalmi problémákat. Ezzel összefügg, hogy a szuburbanizáció folyamata sem olyan erős, mint Amerikában. Az európai városokban a városon belül alakul ki a társadalmi rétegek térbeli elkülönülése, aminek jellegzetes megjelenési formája például a lakótelep. Másrészt az európai ipari hagyományokkal rendelkező városoknak sokkal nagyobb problémát jelent az új termelési szerkezethez való viszonyulás és az átállás az információs technikák által dominált termelésre: "Minél alacsonyabb az új információs hálózatban elfoglalt helyük, annál nagyobbak az ipariból való átmenet nehézségei, és annál tradicionálisabb lesz a város-szerkezetük, régen alapított lakó-és üzleti negyedekkel, amelyek meghatározó szerepet játszanak a város fejlődésében." (Castells 1996: 402)


Tallinn az intelligens város?


Még ettől is érdekesebb helyzetben vannak azonban a korábban szocialista országok, melyeknél az indusztriális társadalom kiépítése is sokkal ellentmondásosabban ment végbe, mint a nyugati társadalmakban. A tervezett óriásvárosok léte, az infrastruktúra rovására folyó erőltetett nagyipari fejlesztések a'90-es évek átállása során is visszaütnek. De az információs társadalomba való átmenetet nehezítik a generációk közötti kulturális különbségek is. Oka lehet az információkezelésből fakadó kulturális különbségeknek, hogy: "Ötven éve még nélkülözhetetlenek voltak a központosított intézmények. Az információs technológiák kezdetlegesek voltak, a különböző területek közötti kommunikáció lassú, a közintézményekben dolgozó képzettsége viszonylag alacsony. [...] Ma az információ gyakorlatilag korlátozás nélkül áramlik, az egymástól távoli helyszínek között is azonnali a kommunikáció, sok közalkalmazott jól képzett, és a feltételek hihetetlen gyorsasággal változnak. Nincs idő megvárni, míg a különböző csatornákon keresztül az információk fel-, illetve a döntések lejutnak." (Gaebler -Osborne 1994) Mi történik, ha az új információs technikák elterjedéséhez nem kapcsolódik a decentralizáció képessége? A szervezet elveszti hatékonyságát. Végeredményben tehát az új technika új munkamódszereket is igényel, ami ismétcsak az átállás nehézségeire irányítja a figyelmünket, mint ahogy erre a következő példa - Tallinn városé is rámutat. (Kaleviste 1998, www.ee, www.tallinn.ee nyomán)
· képzési programok (EU-val kapcsolatos, számítógépes-hálózati adattár felhasználását tanító, a városi közigazgatás rendszerével általánosságban foglalkozó, vitakészséget fejlesztő, szakirányú képzések...)
· a városi önkormányzat üléseiről és fogadóóráiról szóló információk
· események , melyeket az önkormányzat rendez, vagy finanszíroz
· hírek és önkormányzati szerkesztésű lapok, illetve országos hírszolgálatok (pl. Baltic News Services)
· törvénytár a városi és országos jogalkotásról
· EU-s anyagok (tájékoztatók, konkrét szerződések, programok, linkek web- · helyi, nemzeti és nemzetközi partnerek és elérhetőségük
· munkaköri információk, melyik osztályon ki milyen területért illetékes
· helyi projectek leírása Bibliográfia:
Amin, Ash - Robins, Kevin (1991): "These are not Harshallian times" (in.: Roberto Camagni ed.: Innovation Networks: Spatial Perspectives, Belhaven Press, 105-120, London)

Bakos Ferenc (szerk.) (1986): Idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémiai Kiadó, nyolcadik kiadás, Budapest)

Balassy Zsolt (szerk.) ( 1997): Intelligens város, telefalu, telehóz - Tartalomszolgáltatási projekt-tanulmány (Nemzetközi Technológiai Intézet, Budapest, kézirat)

Bánlaky Pál (1984): Helyi társadalom (in.: Helyi társadalom sorozat II. kötete, Régiók- kistájak, 51-85, Budapest)

BME Távközlési és Telematika Tanszék - Híradástechnikai Tanszék ( 1996): Intelligens városok (előtanulmány) (Készült az NIIF Koordinációs Iroda megbízásából, kézirat)

Bognár Vilmos, Fehér Zsuzsa, Varga Csaba (szerk.) (1998): Mi a Jövő? Tudástársadalom? Információs társadalom? Telekommunikációs társadalom? Kultúratársadalom? - Az információs társadalom és a magyar kezdeményezések (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Országos Rádió és Televízió Testület, HÉA Stratégiakutató Intézet, Budapest)

Bódi Antal (1998): Digitális Nyíregyháza (in.: Bognár Vilmos, Fehér Zsuzsa, Varga Csaba (szerk.) 1998; 490-495)

Castells, Manuel ( 1989): The Informational City: Information Technology, Economic Restructuring, and teh Urban-Regional Process (Blackwell Publishers, Oxford)

Castells, Manuel (1996): The Information Age: Economy. Society and Culture, Volume I: The Rise of the Network Society (Blackwell Publishers, Oxford)

Dékány Tibor (1994a): Halifax a mintaváros (in.: Élet és Tudomány 1994/1, 15-17)

Dékány Tibor ( 1994b): Toronto számítógépen (in.: Élet és Tudomány 1994/2, 50-52)

Füzesi Péter - Goldschmidt Balázs (1997): Telecity Mozaik (kézirat)
Gaebler, Ted - Osborne, David (1994): Új utak a közigazgatásban - Vállalkozói szellem a közösségi szektorban (Kossuth Könyvkiadó, 1994)

Giddens, Anthony (1997): Szociológia (Osiris Kiadó, Budapest)

Gombár Csaba (1983): A helyi hatalom hermeneutikája (in.: Helyi társadalom sorozat I. kötete, Hipotézisek..., Budapest)

Kaleviste, Kirke (1998): Information Management and Communication in Tallinn City Office (Tartu University, manuscript)

Koerner, Brendan I. (1998): The information age may help rejuvenate cities - if they can take care of the baris (in.: U. S. News & World Report, June 8, 1998)

Ludvig Tamás (1998): San Diego az intelligens város (kézirat, BME - Bevezetés a társadalmi informatikába kurzus, házi dolgozat)

Papp Albert Márton ( 1998): Krefeld Stadt wie Samt und Seide - Egy város akár bársony és selyem (kézirat, BME - Bevezetés a társadalmi informatikába kurzus, házi dolgozat)

Sassen, Saskia (1991): The Global City: New York, London, Tokio (Princeton University Press, Princeton)

Singh, Indu B. (1998): Világméretű intelligens város fejlesztés - Az információs technológia felhasználása versenyelőny elérésére (kézirat, James Martin Strategy Inc. USA)

Toffler, Alvin (1981, először 1980): The Third Wave (Pan Books Ltd. London)

www.ee (A hivatalos Észt home page)

www.tallinn.ee (Tallinn város hivatalos home page-e)

Dokumentumok