4. A GYAKORLAT PÉLDÁI

 

Ebben a fejezetben a közösségfejlesztés négy példáját mutatjuk be Svédországból, Magyarországról, Spanyolországból és Hollandiából. Célunk ezzel a közösségfejlesztő tevékenységek és eredmények méreteinek és sokféleségének, valamint a közösségfejlesztés és a társadalmi bevonás elve közötti kapcsolódási pontok szemléltetése. A példák betekintést engednek a közösségfejlesztés gyakorlatába - megmutatják, hogy mit takar ez a fogalom "a terepen". Az ezt követő fejezetben a példákból kibontjuk és megtárgyaljuk a közösségfejlesztő munka végzésénél szükséges főbb módszereket, jártasságokat és a közösségfejlesztői tudás különböző területeit, valamint azt is megvizsgáljuk, hogyan viszonyul a közösségfejlesztés a társadalomba történő bevonáshoz.

 

Brickebacken - A nyilvánosság befolyása
egy Örebro-i lakótelepen

Örebro Stockholmhoz, a svéd fővároshoz viszonyítva körülbelül 200 kilométerre nyugatra található, de Göteborg - a legnagyobb város az ország nyugati partján - is pontosan ilyen távolságra fekszik tőle. Minden svéd főút Örebróba vezet, s ez így van már a század eleje óta. A város az azóta eltelt időben kereskedelmi, ipari, kulturális és oktatási központtá nőtte ki magát. Sok templom található ezen a helyen, ezért "Kis Jeruzsálem"-ként is emlegetik.
114 000 lakosával Örebro a tíz legnagyobb svéd város egyike. 14 szomszédságra osztották fel, ezek mindegyike rendelkezik egy helyhatósági testülettel, amely politikai felelősséggel tartozik a gyermekgondozásért, az iskolákért, az idősek segítéséért, a szociális szolgáltatásokért, a szabadidős lehetőségekért, a művelődésért, valamint a technikai jellegű karbantartási munkák egy részéért. Ezt a felelősséget a Városi Tanács ruházza a testületekre, amelyeknek minden tagja abban a szomszédságban él, amelyet képvisel. A helyhatósági testületek saját maguk foglalkoztatnak embereket az adminisztrációs feladatok elvégzésére, és ezenkívül is minden tevékenység helyileg szervezett.
Brickebacken-Gallersta ezen 14 szomszédság egyike. Vidékies és városias jellegű részekkel is rendelkezik, és körülbelül 6500-an lakják - ennek fele él a '70-es években épített városias kerületben. A legtöbb lakás kétemeletes sorházban található, de akad néhány három-, sőt hatemeletes épület is. 1800 lakás, hat napközi otthon, szabadidőközpontok, valamint egy többfunkciós központ is van itt iskolával, kávéházzal, könyvtárral, élelmiszerbolttal, gyógyszertárral, fodrásszal stb.

 

"A Fa" - egy együttműködésen alapuló szervezet

"A Fa" a Brickebackenhez kapcsolódó polgárok, helyi egyesületek és szervezetek együttműködési platformja. Gyökerei arra az időre vezethetők vissza, amikor a helyi fiatalok az iránti igényüket fejezték ki, hogy maguk működtethessék az ifjúsági szabadidőközpontot. A fiatalok befolyása a tevékenység milyenségének meghatározásában azóta is lényeges vonása a szervezetnek. "A Fá"-t 1987-ben alapította 90 helyi lakos, és azóta minden tevékenységet egy, az iskola, a könyvtár, a szomszédsági tanács, a közfürdők, a templom és a rendelőintézet közelében elhelyezkedő központ helyiségeiben végeznek. Ezen körülmények "A Fá"-t mindenki számára elérhetővé tették.
A szervezet ma megközelítőleg 300 tagot számlál. Négy alkalmazottja van, s rajtuk kívül az önkéntes iroda egy koordinátorát is foglalkoztatja. A cél egy művelődési és szabadidős központ működtetése a szomszédságban; a tevékenység végzése pedig a szomszédsági tanács felkérésére történik. "A Fa" rendelkezik egy kávéházzal is, és arra bátorítja az embereket, hogy aktívan részt vegyenek a szervezett tevékenységekben, s ezt demokratikus alapelvekhez igazodva tegyék. A szervezetnek 1995-ben 79 000 látogatója volt. Összességében 17 000 órányi önkéntes munkát végeztek az emberek.
A szervezet célja a részvétel fokozása, a közös környezettel és a közösségi erőforrásokkal kapcsolatos felelősségvállalás növelése, valamint annak kezdeményezése és támogatása, hogy a tagok munkalehetőséget kapjanak, vagy másfajta elfoglaltságot találjanak. A szervezet fejlődésének és függetlenségének biztosítása érdekében ösztönzik a tevékenységek oly módon való végzését, hogy a fejlesztés a tagok személyes közreműködésén alapuljon. A tevékenységek arra ösztönzik a kevés vagyonnal rendelkező csoportokat, hogy több felelősséget vállaljanak a szervezetben, többet legyenek jelen és használják befolyásukat.
Nagyon fontos a gyerekekkel és a fiatalokkal végzett munka. Lehetőséget kapnak arra, hogy demokratikus módon vegyenek részt a tevékenységek alakításában. "A Fá"-nak van egy megegyezése az iskola tanári karával, mely szerint az órák közti szünetekben különböző tevékenységeket szerveznek. Az egyik ilyen tevékenység neve "javítókocsi". A diákok (felnőtt felügyelet mellett) egy kis kocsit használnak, hogy az iskola megrongálódott részeit tisztítás, festés és javítás útján helyrehozzák. Egy másik példa a diákok részvétele a sport napok és az iskola különleges tevékenységeinek megtervezésében.
1994-ben megalakult a "ifjúsági front" elnevezésű, fiatalokból álló bizottság, amely egy jobb érdekképviseletet hivatott biztosítani az ifjúság számára. A bizottságnak 11 tagja van, életkoruk 14 és 20 év közötti. Feladatuk a fiatalok kéréseinek feldolgozása, és megvalósításuk előmozdítása.
"A Fa" önkéntesei egy kávéházat is működtetnek. A munkát úgy próbálják megszervezni, hogy alkalmanként két önkéntes dolgozhasson, akiket a szervezet tagjai támogatnak. Az önkéntesek az iskola felsős diákjai, szülők, tanulási nehézségekkel küszködő emberek, nyugdíjasok és Brickebacken más lakói. A kávéház központi helyen van, és találkozóhelyet biztosít fiatalok és idősek számára egyaránt. A "Café Brickan" (Tálca Kávézó) többféle módon is "A Fa" tevékenységeinek központi részét alkotja.
A szomszédsági tanács kérésére "A Fa" 1995-ben létrehozta önkéntes irodáját. A szervezet felvett egy koordinátort, és hozzáférhetővé tették a központ helyiségeit. Az önkéntes iroda célja a helyi hatóságok munkájának kiegészítése, de nem helyettesítése. Az iroda találkozóhelyet teremt azok számára, akiknek segítségre van szüksége a könnyebb munkák elvégzésében, valamint azoknak, akik ezt a segítséget biztosítani kívánják. Olyan találkozóhely ez, ahol a polgárok lakóhelyükkel kapcsolatos információkhoz juthatnak, ahol elkötelezettségükről és ötleteikről számot adhatnak, hogy ezáltal hasznosíthassák azokat. A törekvéseknek több példája is bemutatásra került abban a jelentésben, amely akkor készült, amikor az önkéntes iroda körülbelül 12 hónapja működött. A leginkább kínált és keresett segítség a kapcsolatteremtés volt - beszélgetni és együtt tölteni az időt valakivel. Körülbelül 90 ember személyesen kért segítséget az irodától, mások pedig e személyes kapcsolatteremtés nélkül vettek részt a szervezet tevékenységeiben. Néhány önkéntes az iroda közbenjárása nélkül segített, és olyan munkákat végzett, mint levelek fordítása svédről, illetve svédre.

 

 

Nyári projekt

1989 nyarán egy tinédzserekből álló csoport elkezdett bajba keveredni. Egyre több aggódó hangvételű jelentés érkezett a helyi szociális munkásoktól, és a problémák hamarosan olyan méreteket öltöttek, hogy a szomszédsági tanács igazgatója kénytelen volt több közösségi megbeszélést is összehívni. Helyi vállalkozók, a közösségi iskola, a szociális szolgáltatások főosztálya, "A Fa", a lakásügyi társaság, a helyi rendőrség, valamint a lakásbérlők egyesülete vettek részt ezeken a megbeszéléseken, és mindannyian egyetértettek abban, hogy a tinédzserek fő problémája az volt, hogy nem volt elég tennivalójuk a szünidőben.
Egy kérdőívet küldtek szét azzal a céllal, hogy kikérjék a fiatalok véleményét. A felmérés megmutatta, hogy döntő többségük szívesen dolgozott volna. Ötven százalékuk nem sokat várt a szünidőtől az utazás és a munka terén. Ezekre az eredményekre alapozva, egy munkacsoport kidolgozta a "Nyár - 90" elnevezésű projektet, mely két fő részből állt: értelmes munka/elfoglaltság, és megfelelő szabadidős programok.
A tinédzserek közül sokan vettek részt a projekt kivitelezésében "A Fá"-val és a szomszédsági tanáccsal együttműködve. A városi hatóság alá tartozó intézmények szinte mindegyike felajánlott többféle munkalehetőséget is - így tett például a lakásfenntartó vállalat, a családsegítő szolgálat, a szomszédsági tanács hivatala és a napközi otthon is, hogy csak néhányat említsünk. Több helyi egyesület, köztük a "Café Brickan" is követte a példát. Ezenkívül esti programokat, stoppos túrákat és úszáslehetőséget is felkínáltak a tinédzsereknek, mindezt a szülők és a helyi egyesületek szervezésében.
1990 nyarán 41 tinédzser csatlakozott a projekthez és kezdett el dolgozni. Az eredmények olyan bíztatóak voltak, hogy a szomszédsági tanács indítványozta a városi hatóságnál, hogy a következő nyáron is jöjjön létre egy hasonló projekt. "A Fa" vállalta a felelősséget a projektért, és ez azóta is minden évben így történik. A tinédzserek körében folyamatosan nő az érdeklődés, és ma már a 14-16 éves fiatalok 90 százaléka kész csatlakozni ezekhez a nyári projektekhez. A vandalizmus csökkent, csakúgy, mint az alkoholfogyasztás és a kábítószerezés, valamint a helyi élelmiszerboltnak is kevesebb lopással kapcsolatos és egyéb problémája akadt. A jó irányú változásokkal kapcsolatos pozitív visszajelzések érkeznek szerte a közösségből, így például a lakásfenntartó vállalattól (kevesebb vandalizmus és falfirka), a helyi vállalkozóktól (kevesebb bolt ablakát törték be), a rendőrségtől, a lakásbérlőktől, maguktól a tinédzserektől és másoktól is.

 

Brickebacken a '90-es évek elején

Az 1990-es évek elején Svédország széles körű gazdasági recessziótól szenvedett. Ez a recesszió mély nyomokat hagyott Brickebacken szinte minden polgárának életében. A gazdaság hanyatlása - magas munkanélküliséget teremtve a környéken - több helyen is deficitet eredményezett a szomszédsági tanács költségvetésében. Ez a helyi lakosság összetételéből származott. Az egyedülálló szülők, munkanélküliek, bevándorlók és alacsony képzettségűek száma jóval az átlagos fölött volt. A megnövekedett igénynek köszönhetően a szociális szolgáltatások főosztályának kiadásai robbanásszerűen megnövekedtek. A brickebackeni infrastruktúra nem volt kielégítő. A foglalkoztatás és az üzleti tevékenység hiánya, valamint a város más részeitől való elszigeteltség mind hozzájárultak a szociális problémák térnyeréséhez. A jobb anyagi helyzetben lévő emberek elköltöztek a környékről, még több hátrányos helyzetűnek hagyva helyet az ideköltözéshez. Elkezdődött a városrész gyors hanyatlása. Új stratégiákra volt szükség a városi hatóságok erőfeszítéseinek fenntartásához, mert ezek maguk is csorbát szenvedtek a takarékoskodás és az ésszerűsítés kényszerétől. E fejleményekre alapozva jött létre "a '90-es évek programja".

 

A "'90-es évek programja"

A szomszédsági tanács kijelölt egy lakásügyi munkacsoportot, amelybe a városi hatóság helyi hivatalából, a lakásbérlők egyesületéből és a helyi lakásfenntartó vállalattól érkeztek képviselők, azzal a céllal, hogy kifejlesszenek egy programot a megújulásért, a változásért és az életkörülmények javulásáért Brickebackenban. A cél a lakásbérlők részvételre bátorítása, valamint a környék fejlődése iránti aktív érdeklődésének felkeltése volt. A programot egy felmérés eredményeire alapozták. Ennek során a lakásbérlők és a közalkalmazottak véleményét és ötleteit kérték ki arról, hogy mire van szükség és mit hogyan kellene csinálni.
A fizikai környezet változását és megújulását tekintve az egyik cél az volt, hogy minimálisra csökkentsék a távozók számát, és növeljék a környék stabilitását. Ezt a lakásbérlők kényelmének és otthonosságának fokozásával kívánták elérni. A lakásfenntartó vállalat (újból) beszervezte és kiképezte a speciális "területi felelősöket", akiket felelősség terhelt a társaság minden szolgáltatásáért saját szomszédságukban. A bérlők számára egyszerű és közvetlen hozzáférést biztosítottak ezekhez a területi felelősőkhöz, akik a problémákkal és a karbantartással közvetlenül foglalkoztak, és így személyesebb légkört teremtettek a szomszédságokban (például veteményeskerteket alakítottak ki, és több gyümölcsfát ültettek szerte a környéken).
Egy másik cél az volt, hogy az integrált központot vonzóbbá tegyék az üzleti szféra számára, amit úgy oldottak meg, hogy nagyon alacsony bérleti díjakért üzlethelyiségeket adtak ki a központban. Ez az ötlet azonban csak bizonyos mértékig volt sikeresnek tekinthető. A vártnál kevesebb vállalkozó érkezett, és csaknem lehetetlen volt a központban egy életteli vásárteret kialakítani.
A szolgáltatási struktúra kialakítása érdekében számos célt fogalmaztak meg, és nagy erőfeszítéseket tettek. Ezek közül mutatunk be most néhányat.

 

Családsegítő központ

A "Bjorkdungen" (Nyírfaliget) családsegítő központ segíti a rászoruló szülőket gyermekeik hozzáértőbb nevelésében, és igyekszik csökkenteni a köztük különböző okokból meglévő távolságot. A központot a szomszédsági tanács népjóléti osztálya működteti. Az ügyfeleket a szociális intézmények, a terhes- és gyermekgondozók irányítják ide. Az ellátást az egyes családok egyéni problémáira és szükségleteire alapozzák, és környezettanulmány előzi meg. Az egyszerű esetmegbeszélést és a "Marte Meo" (az én háborúm) elnevezésű módszert egyaránt használják. A Marte Meo főként videofelvételeket használ, így mutatva meg a szülőknek, hogy milyen a kapcsolatuk a gyerekeikkel, és hogy mik a problémák.

 

Napközi otthon

A "Faltstationen" (mezei állomás) a népjóléti osztály és a Verdandi nevű, szenvedélybetegek számára létesült helyi egyesület vegyesvállalkozása. Olyan mindennapos tevékenységeket kínálnak itt felnőtteknek, mint amilyen például a főzés. A "Faltstationen"-t főként szenvedélybetegek használják, de mások is látogatják. A vendégek közül sokan jó barátok lettek, és támogatni kezdték egymást. Mindez azt eredményezte, hogy a népjóléti osztálynak ma már kevesebbszer kell beavatkoznia (például kevesebb kábítószerest kell erővel felügyelet alá helyeznie). A népjóléti osztály most azt készül megszervezni, hogy a környék szellemi fogyatékosai is látogassák a napközi otthont. A szellemi fogyatékosok sokszor a legmagányosabbak a hátrányos helyzetűek között, így a központ jó esélyt teremthetne arra, hogy a maguk módján ők is élhessenek társasági életet. Sokak számára a napközi otthon lehet az első lépés a munkaközvetítő által kínált tevékenyebb életforma és foglalkozási rehabilitáció felé.

 

Munkaerő-képzés

A foglalkozási rehabilitációért tett brickebackeni erőfeszítések egyike "a helyi szolgáltató csoport", amelybe olyan embereket várnak, akik régóta munkanélküliek, és egzisztenciájuk különböző segélyektől függ. Ez a projekt a népjóléti osztály és a munkaközvetítő közös vállalkozása, amelynek célja a munkanélküliek képessé tétele a munkaerőpiacra való visszakerülésre azáltal, hogy egy olyan speciális környezetbe helyezi őket, ahol megtanulhatják problémáikat orvosolni. Minden ügyfél 20 hetet dolgozik egy 8 fős munkacsoportban. A munka főként társadalmi képzést takar, amely kis lépés egy állandóbb jellegű foglalkoztatás felé. A résztvevőknek olyan tanulmányokat is kínálnak, mint amilyen a svéd nyelv és irodalom, a társadalomtudományok vagy a testnevelés.

 

Önsegítő csoportok

A népjóléti osztály két szociális munkása kezdeményezte az önsegítő csoportok lehetséges módszerként való alkalmazását. A hasonló problémákkal küzdő, vagy azonos élethelyzetben lévő ügyfelek lehetőséget kapnak arra, hogy csatlakozzanak egy olyan csoporthoz, ahol megoszthatják tapasztalataikat a többiekkel, és újból kézbe vehetik életük irányítását, szakértői segítség nélkül. A szociális munkások gyakran érzik úgy, hogy nem értik teljesen az ügyfél helyzetét, így az ügyfelek összehozása nagyban előmozdíthatja a problémák megoldását célzó programokat. Az emberek saját szabad akaratukból vannak jelen, és egy-két szociális munkás is részt vesz a csoport megbeszélésein. Az eredmények nagyon bíztatóak, és a megbeszélések során sokan képessé váltak gondjaik megoldására.

 

Részvételi képesség (társadalmi bevonás)

Amióta Örebro városa elhatározta Brickebacken felépítését, általános volt az a meggyőződés és szándék, hogy az ott élő polgárokat integrálni kell. Amikor 1983-ban megalapították a szomszédsági tanácsokat, az együttműködés és a szektorok közötti társulás új feltételei jelentek meg. Ez idő tájt a helyi fejlesztések már folyamatban voltak, ilyen volt például a helyi elöljáróság, a lakásfenntartó vállalat és a lakásbérlők egyesületének együttműködése. A szomszédsági tanács megjelenése nagyban megkönnyítette ezt a fajta munkát.

A tinédzserek maguk akarták működtetni az ifjúsági szabadidőközpontot. A tinédzserek, az ifjúsági munkások és a helyi szervezetek képviselőinek együttműködése lehetővé tette egy projekt beindulását, egy projektét, amely végül "A Fa" létrejöttét eredményezte. Egy, a szomszédsági tanács által fizetett közösségi munkás segítségével kezdődött meg a munka. Amikor "A Fá"-t hivatalosan megalapították, a szomszédsági tanács megbízta az egyesületet az ifjúsági programok szervezésével. Ahogy ezt már bemutatásukkor is érzékelhettük, e programok kialakításánál a fiatalok ötleteit és érdekeit veszik alapul.

A '90-es évek programja is ezekből a helyi folyamatokból ered, de emellett a recesszió miatt is szükség volt a változtatásokra. Ez a program teljes egészében a helyiek szükségleteire és igényeire épült, és az emberek a közösség minden szektorában részt vettek a tervezésben. A '90-es évek programja általában sikeresnek mondható. Néhány kitűzött célt azonban nem sikerült elérni, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a helyiek részéről nem volt elegendő érdeklődés. Mindazonáltal bebizonyosodott, hogy van értelme a projektek helyi szinten való építésének. A lakásügyi munkacsoport már készíti az ötletek és javaslatok leltárát a "jövő századelő programjához".

Brickebackenben számos tényező erősíti a közösség befolyását. Megalapozottnak tűnik az a feltevés, hogy ennek a szemléletnek itt szilárd politikai alapjai vannak. A helyi politikusok mindig is komolyan vették és támogatták a polgárok elkötelezettségét és ötleteit, függetlenül attól, hogy melyik párt volt hatalmon. Mindez azt mutatja, hogy itt olyan szintű demokráciáról van szó, amelyet minden párt támogat, és amely helyi perspektívákra épít. Az általunk bemutatott kérdésekben erősebbnek bizonyult a szomszédsági megközelítés, mint a politikai kényszer.

Pia Sellstrom, Orebro

 

Amire a svéd esettanulmány rámutat:

"Ez a dolog nemcsak a támogatásra, segítésre és a fejlesztés perspektívájára szorítkozik, hanem magába foglalja azt is, hogy megkeressük, felismerjük és megismerjük azon csoportok valódi jelentéssel bíró társadalmi kapcsolatait, amelyekkel együtt dolgozunk." (van Rees & Rodrigues, 48. o.)

 

Magyarország

A lakossági részvétel fokozása a "Mecsekalja" kistérség aprófalvainak fejlesztésében, a lakossági és az önkormányzati, valamint a kistérségi együttműködés révén

A mai - gazdaságilag megnehezedett, ám demokratikus - körülmények között egy kistérség fejlesztésénél már nem mellőzhető a lakosság bevonása, erőforrásainak feltárása és a fejlesztés felelősségében való osztozás sem. Mindezeken túlmenően a falvakon belüli és a falvak közti együttműködés, mint alapvető demokratikus technika is nélkülözhetetlen a kistérség fejlesztésében, hiszen egy település problémái nem oldhatók meg a település határain belül.
Tudnunk kell azonban, hogy az önkormányzás, a demokrácia-csinálás technikái Magyarországon ma még nem eléggé ismertek, hiszen a korábbi hatalmak meglehetősen autokratikusan működtek. A kommunikációs technikák ezekben az időkben háttérbe kerültek, míg az értékek, az egyéni tudások nem, vagy nem jól jelentek meg a települési-kistérségi munkában.
A "Mecsekalja" Kistérségi Önkormányzatok Szövetsége 1995 elején felkereste a Közösségfejlesztők Egyesületét, hogy segítsen a lakosság véleményének, hozzáértésének megismerésében, aktivizálásában és a közügyekben való részvételük erősítésében, a helyi gazdaság élénkítésében és a kistérségi együttműködés alapjainak megteremtésében. Elsősorban a 24 településből álló térség kisebb településeire gondoltak, azokra, amelyek hasonló problémákkal küzdenek - munkanélküliség, képzetlenség, a civil szervezetek és a helyi nyilvánosság részlegessége stb. Úgy gondolták, hogy e problémák mérséklése érdekében az önkormányzatoknak és a lakosságnak közösen kell dolgoznia, mégpedig a tervek készítésétől azok megvalósításáig. Az egyesület 5 tagja dolgozik önkéntes munkában a településeken 14 egyetemi hallgatóval, jórészt azokból a forrásokból, amelyeket a Soros Alapítvány és a pécsi egyetem biztosít a képzés számára.

 

A Mecsekalja-kistérség

Cserkút (308 fő); Kővágótöttös (340 fő); Bakonya (371 fő); Boda (421 fő) és Bicsérd (894 fő) a dél-nyugati megyeszékhely, Pécs nyugati, mintegy 20 km-es körzetében helyezkednek el, a Mecsek hegység lábánál.
Az '50-es években ez alatt a terület alatt nyitották meg az eleinte csak az oroszoknak termelő híres Mecseki Uránbányát, az egyéni gazdálkodókat pedig termelőszövetkezetbe kényszerítették. Az itt élők zöme vagy

Ma már sem a bánya, sem a gazdálkodás nem biztosít egzisztenciát a lakosságnak. A munkanélküliség elsősorban a bejáró és alacsonyan képzett munkásokat sújtja, de a többiek számára is erősen beszűkültek az elhelyezkedési lehetőségek a magas útiköltség és az alacsony keresetek miatt. A bányászati tevékenység az ezredfordulóra teljesen le fog állni, s a gazdálkodásban a közeli város adta lehetőségeket kihasználni nem tudó falvak nem látnak fejlődési lehetőséget.
A községek a rendszerváltásig - Bicsérd kivételével - nem rendelkeztek önálló elöljárósággal, a 90-es önkormányzati törvény bevezetése óta azonban mindegyiknek önálló önkormányzata van, demokratikusan választott képviselőkkel, önállóan gazdálkodnak és döntenek fejlődési irányaikról.
Cserkút és Bicsérd - ha nehezen is, de - talpon maradt a rendszerváltás óta. Cserkúton fellendült a falusi turizmus, Bicsérd pedig nagy helyi energiák mozgósításával meg tudta őrizni körzetközpont szerepét. A sikerek mögött elsősorban a rendkívül ambíciózus vezetés és a szaporodó civil szervezetek állnak. A többi falu azonban rohamosan hanyatlik a változások óta, s csakugyan reálissá vált az egyik helyi polgár- megfogalmazta kérdés: "Most már akarhatnak akarni az itteniek, de vajon tudnak-e akarni?"

A projekt három szakaszból áll:
1995-96: a lakosság aktivizálása az egyes falvakban az interjúkészítés, a nyilvános beszélgetések és a közösségi felmérés módszerével; helyi civil szervezetek kialakulása; lakossági cselekvési tervek készítése;
1996-1997: képzési programsorozatot beindítása a választott önkormányzati képviselők és a kialakult helyi közösségek számára, valamennyi falu részvételével; a helyi és a kistérségi nyilvánosság megszervezése;
1998: az együttműködés további fejlesztése: kistérségi fórumok szervezése az 5 falu képviseletében, fejlesztési projektek azonosítása a gazdaságfejlesztés és a környezetvédelem terén.

 

Eddigi mérhető eredmények

A lakosság minden faluban összeállított egy kérdőívet az általa legfontosabbnak ítélt helyi problémákról, és azt a település minden lakosához eljuttatta. Ez a kérdőív a vélemények megismerésén túl a helyi cselekvéshez keresett partnereket. A témák (összességükben) a következők voltak: helyi identitás, településszépítés- és üzemeltetés, településtervezés, munkahelyteremtés, információ és nyilvánosság, egészségügyi, társadalmi, oktatási, kulturális, szabadidős és sporttevékenységek és környezeti problémák.
A kérdőíveket valamennyi faluban a 14 éven felüli lakosságnak 50-60%-a töltötte ki.
Új civil szervezetek, lakossági csoportok alakultak mindegyik faluban - Faluszépítő Egyesület, Nyugdíjasok Egyesülete, Ifjúsági Klub, Egyesület a Falusi Turizmusért, Szülők Klubja, Faluház Egyesület, Asszonyok Klubja, Cigányklub, Iskolánkért Alapítvány; Sportkör.
Három faluban helytörténeti kiállítást rendeztek tárgyi emlékeikből, egy faluban "jövőkép-pályázatot" a gyerekeknek; több helyütt készülnek állandó helyi kiállítás megnyitására.
A nyilvános beszélgetések kéthetenkénti lakossági fórumokká váltak, melyeken nemegyszer a helyiek mellett megyei vagy országos politikusok és szakemberek is részt vettek egyes helyi kérdés megvitatásánál (a kárpótlási földek ügye; kell-e egy 400 fős falunak önálló iskola stb.)
Mindenütt megindult a párbeszéd az önkormányzat és a lakosság között.
Két képviselő testület már beillesztette fejlesztési tervébe a lakossági javaslatokat, és rendszeresen egyeztet a civil szervezetekkel.
Megindult a falvak közötti lakossági együttműködés: tapasztalatcserék, kulturális eseményeken való részvétel, közös képzés; két nyári vándortábor szerveződött a helyi gyerekeknek (minden faluban két napot töltenek, a helyiek mutatják be a falujukat).
Megszületett néhány projekt-terv - Kővágótöttösön az iskolabővítés, faluházépítés, kirándultak, együtt ünnepeltek.
Cserkút országos jelentőségű helyi műemlék templomának felújítására sikeresen pályáztak, és elutaztak Kacorlakra, megnézni az ország első környezetbarát szennyvíztisztítóját. Két fórumot tartottak a szövetkezetiség új lehetőségeiről.
Falusi turizmusra felkészítő tanfolyamot végzett 6 fő.
A felmérés eredményét tartalmazó füzetet két faluban már minden helybeli család megkapta, a továbbiak is készülnek.
A közösségi felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a falvakban van egyéni és közösségi vállalkozási kedv, továbbfejleszthető szakértelem, tanulási terv és konkrét üzleti elképzelések, de az akadályokat egyedül nem képesek legyőzni, vagy legalábbis legyőzésükhöz nincs elegendő önbizalmuk ("nincs tőkém"; "nincsenek tapasztalataim"; "tartok tőle, hogy egyedül nem sokra mennék"). A közösségfejlesztés elvben segíteni tudna ezen akadályok és a közösségi vállalkozások előtt álló legfőbb akadály, a bizalomhiány leküzdésében, ám ehhez ma még nincsenek meg a feltételei. Értékesítő, szolgáltató, élelmiszerfeldolgozó, turisztikai és kézműves szövetkezetek, valamint számos magánvállalkozás megszervezésének vannak meg a humán előfeltételei, melyekkel a munka későbbi szakaszában, kistérségi szinten és kellő finanszírozás mellett bizonyára lehetne mit kezdeni.
Gyakoribb jelenléttel és több bátorítással, az adományozók felkutatásával bizonyára megszervezhetők (lennének) a szociális vállalkozások is, pl. ételfőzés és kihordás időseknek. Az elkészült felmérések azonban máris jó alapot szolgálnak a helyi és kistérségi gazdaságfejlesztési politika kialakításához.
Sok egyéb mozgás is van a falvakban, amelyek nem könyvelhetők el a közösségfejlesztői munka kizárólagos eredményeiként - csakúgy, mint a fentiek sem.

 

Nem mérhető eredmények:

Fontos beszámítanunk az eredmények közé azt is, hogy a kérdőívekben felvetődtek megoldási alternatívák, amelyek a továbbiakban már mindenkiben munkálnak, és az eljövendő évek során teret kérhetnek maguknak, s bármikor megvalósításukba kezdhetnek.
A helyi cselekvés egy tanulási folyamat is egyben, melyben a résztvevők felelősen és tudatosan gondolkodnak településük közügyeiről, s felismerik szervezetük fontosságát, lehetséges mozgásterét és szerepeit.
A közösségi folyamat vélhetően fokozta a helyi polgárok településük iránti felelősségvállalását is. Azt tapasztaljuk, hogy bizony elég nagy a függőség iránti igény, s nehezen megy a felelősség vállalása.
Valószínűsítjük, hogy ez a munka is hozzájárult néhány új, általunk nem ismert helyi cselekvéshez, ill. felgyorsított ilyeneket, mert inspiráló légkört hozott létre a településeken. Olyan ez a munka, mint amikor egy kavicsot dobunk a vízbe, és az egyre táguló köröket leíró hullámokat vet.
Szebbé teszi a munkát az a légkör, amelyben az emberek örültek a megnyílt mozgástereknek és annak, hogy ők is tehetnek valamit életük szebbé, értelmesebbé tételéért.
A rendszerváltás negatívumai azonban e munkában is megjelentek. A hatalmi harcok, a túlpolitizáltság jelentkezhet egy aprócska településen is, néha szinte tragikomikus módon. Tapasztaltuk a települések versengését, s hogy az egymás legyőzésének vágya olyan erős lehet, hogy elfedheti a közös problémák közös megoldhatóságának felismerését. Irigység, féltékenykedések lehetetlenítenek el jó törekvéseket, és veszik el a kedvét a jobbért tenni akaróknak.
Figyelemre méltó, hogy ahol kezdeményezési kísérletünk kudarcba fulladt vagy megtorpant, mindig valami hatalmi konfliktus áll a kudarc hátterében. Az önkormányzat pl. ellenségének, riválisának tekinti a helyi egyesületet, és a maga "fölény"-helyzetéből vagy eleve lehetetleníti a kezdeményezés megindulását, vagy hagyja, de folyamatosan aláaknázza, míg végül az csakugyan meg nem torpan és abba nem marad.
Talán azok a folyamatok lettek igazán eredményesek, ahol "kitalálódott", "megmutatkozott" egy nagy helyi ügy, amelyik lázba hozta az embereket, amelyért "mindenki" szívesen munkálkodott, amelyiket tehát a helyiek szerettek és akartak. Az ilyen akciók mindig sikeresek, s az ilyen ihletett "pillanatok" egy település életében mindig nagyot lendítenek a közösségiségen és emlékezetesek maradnak.
A finomabb munkálkodás, a nyomasztó gondokon - pl. a munkanélküliségen - való segítés sokkal kevésbé látványos, s bár a közösségfejlesztés módszereivel nem lehetetlen, sokkal nagyobb befektetést igényel, olyan szakmai infrastruktúrát - álláshelyeket - és támogató szervezeteket, amelyek ma még nincsenek, vagy csak nagyon szűkösen Magyarországon, ill. Közép-Kelet-Európában. A fejlődés törékeny esélyeit ma még tönkrezúzhatja az emberi butaság és hiúság, a települések és a civil szervezetek közötti értelmetlen kakaskodás, s a döntéshozók egyre késlekedő felismerése.
A legkézenfekvőbb minden nagyságrendű önkormányzati szövetség számára az infrastrukturális összefogás. A mi ismereteink szerint jelenleg a következő együttműködésekre lenne szükség:

A gazdaságfejlesztésre feltétlenül egy közös fenntartású kistérségi álláshely biztosítását javasoltuk, de egészállású foglalkoztatás esetén a fenti infrastrukturális fejlesztéseket is segíthetné egy kistérségfejlesztési alkalmazott...
Az infrastrukturális- és gazdaságfejlesztő tevékenység mellett szükséges és lehetséges az azonos típusú képzések összehangolása a kistérségben, a turizmus-tanfolyamtól az önkormányzati képviselők és a civil szervezetek vezetőinek képzéséig. A közösségi cselekvésben jelentős tapasztalatok birtokában lévő helyi polgárok is vállalkozhatnak szomszéd települések érdeklődő polgárainak képzésére, pl. faluszépítés vagy közösségi felmérés ügyben.
Szükséges és lehetséges a térségi identitás megerősítése. Ez azt jelenti, hogy a kistérségben az idők során, hagyományosan kialakult, gazdag kapcsolatrendszer tartalmát minél jobban feltárhassák és megismerhessék a kistérségi falvak lakói, hogy a valahová tartozás és a jelenbéli összetartás fontossága tudatosulhasson bennük. E pillanatban egyetlen ötlet látszik fontosnak és megvalósíthatónak: azokkal a bányászokkal készítünk interjúkat, akik a kezdetektől, a nyers orosz fennhatóság idejétől kezdődően dolgoztak az uránbányában, és végigélték annak változásait. Egy bányászinterjúkat tartalmazó kötettel nemcsak a közös múltnak, hanem egy végleg letűnni látszó korszak átélőinek is tisztelegni fogunk.

Vercseg Ilona, Budapest

 

Amire a magyar esettanulmány rámutat:

 

 

Szomszédsági projektek Barcelonában

A CEBSD spanyol tagjától, a Desenvolupament Comunitari-tól kaptuk a következő három, társadalomfejlesztéssel kapcsolatos, barcelonai kezdeményezésről szóló jelentést.

 

1. Xenofilia

A Barcelona központjáról (Ciutat Vella) készült felújítási tervek még nem oldották meg a város legöregebb részében tapasztalható városi hiányjelenségeket. A silány lakás-, oktatás- és egészségügyi körülmények, valamint a munkanélküliség és a szegénység megnehezíti a helyiek mindennapjait. Különösen sebezhetőek a déli országokból érkező bevándorlók, akiket az alacsony bérleti díjak, valamint a könnyebb elhelyezkedési lehetőségek és a barátkozást megkönnyítő központi fekvés vonz ide.
A Xenofilia egy hálózat, amely Ciutat Vella bevándorló közösségét hivatott segíteni. Olyan egyesületek és szervezetek kis csoportja vállalta népszerűsítését, amelyeket a szétszórt és elszigetelt kezdeményezések által irányított közös munka gyengülő hatékonysága foglalkoztatott.
A független központok összeadták tapasztalataikat és szakértelmüket a bevándorlókat érintő sokféle kérdésben, és kifejlesztettek egy, a kultúrák közötti perspektívákon alapuló módszertant. A projekt el kívánja kerülni a közösségek által végzett életbevágó és egyedi feladatok más módon való megszervezését. A szervezet célja ehelyett:

Ahol csak lehetséges, a Xenofilia elkötelezetten ösztönzi az érintettek aktív bevonását a munkába, mind a segítők, mind a kedvezményezettek esetében. A bevándorlók hatékonyabb integrálása a helyi életbe csak olyan kezdeményezésekre alapozva oldható meg, amelyek összehozzák a különféle szervezetek tagjait - az őslakos és bevándorló szomszédsági szervezeteket, az önkormányzatokat, a közművelődési egyesületeket, a szakszervezeteket, a különféle szakmai csoportokat, az egyetemeket, a nem-kormányzati szervezeteket stb.
A számos szervezettel folytatott állandó párbeszéd, eszmecsere és vita rámutatott a Ciutat Vella-i bevándorlókat érintő legfontosabb kérdésekre. Ennek eredményeképpen a projekt során olyan specifikus tervek születtek, amelyek finom összhangban állnak az emberek szükségleteivel. Három év megfeszített fejlesztő munkája és jelentős időbefektetése vezetett el a különféle cselekvési vonalak és a fő témák vagy tevékenységek kialakításához. Ezen témák mindegyike egy bizonyos aspektusra koncentrál, miközben kapcsolódik egy bizonyos célcsoporthoz igazított feladatcsoporthoz, és alkalmazkodik az éppen folyamatban lévő akciókutatás természetéhez (nők, fiatalok, kommunikáció, munkaerő-képzés, lakásügy, törvények és jogok, szolgáltatások). Mind a témakörök, mind a feladatcsoportok összeállításánál törekednek arra, hogy teret engedjenek az olyan átfogó tevékenységeknek és kezdeményezéseknek, amelyek ösztönzik a tudás áramlását és a kölcsönhatást a cselekvés különböző fajtái között. A következő témaköröket különböztetik meg:

A helyi tudatosság növelése. Ez a téma tartalmaz minden olyan tevékenységet a városban, amely a tudatosság növelését célozza a sokféle kultúrájú helyi bevándorló népesség körében. Arra is módot keres, hogy érzékennyé tegye ezeket az embereket az előítéletek kérdésére, megmutatva, hogy a bevándorlók milyen mértékig szorulnak a társadalom perifériájára, és mennyire el vannak nyomva. E munka célja a tabuk ledöntése és a kölcsönös szolidaritás érzésének népszerűsítése.

A képzési téma olyan tevékenységeket foglal magában, amelyek különféle szakmákra, mesterségekre készítik fel a bevándorlókat. Alapszintű kurzusokat tartanak a bevándorlási törvények, a dolgozók jogai, a vállalkozás, a szövetkezetek, az üzletvezetés és a számítástechnika témaköreiben, és egyes specifikus szektorokban munkaerő-képzést is tartanak (szállodavezetés, kertészkedés, vízvezeték-szerelés stb.). A közép- vagy felsőbb iskolát végzett fiatal bevándorlók jelenleg a számítástechnika iránt érdeklődnek leginkább, mert ez a terület jó szakmai előmenetellel kecsegtet.
A végső cél a bevándorlók munkaerő-piaci integrálása. A Xenofilia munkájának másik fontos része a diákok és a szakemberek képzése specifikus bevándorlási kérdésekben. Ezt a témát elméleti és gyakorlati síkon is megközelítik, és összehozzák a tanulók érdeklődési köreivel.

A lakásügyi témakör szoros együttműködést takar a szomszédság bevándorlóinak szervezeteivel és a lakásügy szakembereivel (építészek, földmérők, vízvezeték-szerelők, ácsok stb.), akik a kezdeti stádiumban szakértelmükkel járultak hozzá a bevándorlók lakáshelyzetének, nehézségeinek, valamint ezek lehetséges megoldásainak felméréséhez. A Barcelonai Tanács számára erről jelentés is készült.
Mindazonáltal, a Xenofiliának már van egy működő segítő szolgálata a lakásukat bérlő bevándorlók és családjaik számára. Lakásbérléssel kapcsolatos információkat nyújtanak, és elkísérik azokat, akiknek segítségre van szüksége a lakáskeresésben. Tanácsot adnak a bérleti szerződéssel kapcsolatban, és felmérik az életkörülményeket. Segítenek az anyagi források felkutatásában a bérlet kifizetéséhez, vagy az öreg lakások feljavításához, felújításához. Jelenleg is számos új ötletet fontolgatnak, ilyen például az olyan szövetkezetek támogatásának előmozdítása, amelyek a lakásépítésben, illetve lakásértékesítésben érdekeltek. A cél az, hogy munkalehetőséget biztosítsanak azok számára, akik a Xenofilia munkaerő-képzésében vesznek részt.

A közvetítés témaköre esetenként áthajlik a szolgáltatási témába (lásd később), mégpedig annyiban, hogy a projekt-kínálta szolgáltatásokat lényegében mint kultúrák között végzendő feladatokat fogják fel, amelyek hidat alkotnak a bevándorlók vagy azok szervezetei, valamint az őslakosok intézményei, szervezetei között. A szolgáltatások a következő területeket fedik: jogi tanácsadás, egészségügy, lakásügy, ifjúságpolitika, információ és konzultáció/tanácsadás.

A szolgáltatási témakörben az erőforrások a kezdetektől fogva arra koncentrálódnak, hogy megbízható támogatást nyújtsanak a bevándorlók törvényes és szociális jogait érintő kérdésekben. A szervezet első kezdeményezései között szerepelt egy útmutató megjelentetése, amelyből a bevándorlók megismerhetik jogaikat. Ezt eljuttatták a bevándorlók különböző szervezeteihez Ciutat Vella-ban és máshol Barcelonában, és az őslakosok számára is elérhetővé tették. Egy másik kezdeményezés, az Információs és Tanácsadó Központ jó erőforrásnak bizonyult a környék bevándorlói körében.
Mégis, a Xenofilia projekt egyik legérdekesebb oldala talán a kultúrák közötti közvetítés; a bevándorló magánszemélyeket, családokat vagy csoportokat érintő konfliktusokban úgy kívánnak közvetíteni, hogy ezalatt a kulcsszerepet maguk a bevándorlók játsszák.
A valamiben hiányt szenvedő bevándorlóknak és a velük dolgozó szakembereknek szóló tanácsadás és segítés mellett a projekt támogatja az olyan kollektív közösségi tevékenységeket, amelyek a kultúrák közötti kapcsolatok fejlődését célozzák. Ez a munka a következő témákat érinti: egészségügy-gondozás, gyermekek vezetésével foglalkozó központ, ifjúsági szabadidőközpontok és sportkomplexumok, általános és középiskolák, felnőttoktatás, lakásügyi projektek, a szociális biztonság kérdései és kapcsolatok a városi tanáccsal.
E folyamatokban központi szerepet játszik egy közvetítőkre építő projekt, az 'Alcantara', amely a Desenvolupament Comunitari munkájával jött létre az Európai Bizottság Leonardo programjának égisze alatt. Habár a közvetítőkre kezdetben mint "fordítókra" van szükség, mégis, hamar kulcsszerephez jutnak az üzenetek és jogszabályok tolmácsolásában. A bevándorlókat informáló, segítő és oktató munkájuk az állami- és magánszektorok által használt nyelvezetek, jogszabályok és procedúrák terén nagyban hozzájárul egy új életformára való könnyebb átálláshoz.
Hasonlóan elengedhetetlen a szolgáltatásokért felelős szakemberek informálásában és oktatásában betöltött szerepük. Ahogy azt az Alcantara projekt további fázisai is alátámasztják, a cél a közvetítők világos szakmai profiljának kialakítása, valamint egy tanterv létrehozása a terület speciális képzésére, ezáltal teremtve új munkalehetőségeket a város bevándorlói számára.

 

2. Ateneu Popular de Nou Barris

A kétszázezer fős Nou Barris Barcelona egyik legnagyobb külvárosi lakótelepe, amelyet főként dél-spanyol idetelepedők laknak. A munkások és családjaik a '60-as években vándoroltak a városba, és a környező dombokon telepedtek le. Az életkörülmények szegényesek voltak, és ebben csak akkor jelentkezett javulás, amikor az 1992-es olimpiára való felkészülés részeként felújítási tervek születtek.
A szomszédság életét az erőforrásokért és az infrastruktúráért folytatott harc jellemezte és jellemzi, amely az életszínvolnal emelését, valamint azt célozza, hogy a kerület jobban kapcsolódjon a városhoz. Kezdeményezések jöttek és mentek, gyakran a Városi Tanács támogatásával, azonban ezek általában nem vették figyelembe a már megfogalmazott prioritásokat.
Az Ateneu Popular egy kulturális szolgálat, amelyet a szomszédság közösségeinek elkötelezett tagjai hoztak létre a '70-es évek végén. Gyökerei abban a küzdelemben keresendők, amit az emberek egy, a szomszédság központjában elhelyezkedő aszfaltüzem lebontásáért folytattak. Az egész lakosság tudatában volt annak, hogy mekkora környezetvédelmi és egészségügyi kockázatot jelent az üzem a közösségnek. A kerület szociális és kulturális hanyatlásának, és az alapvető szolgáltatások hiányának kérdése is a napirenden volt. Így tehát a kormány elé - sikeresen - terjesztett kérelem az volt, hogy az üzemet bontsák le, és a kerületet egy olyan projekt keretein belül fejlesszék, amely támogatja és ösztönzi a közösség által kitalált és irányított kezdeményezéseket.
Az Ateneu Popular az évek során nehezen és akadozva fejlődött, s ez főként annak tudható be, hogy az egész várost érintő tervekben a szomszédságnak marginális szerep jut. Mindezek és az anyagi megkötöttség ellenére, az Ateneu szervesen jelen van a közösségben, és jelentőségét a helyieken túl a város más részén élők is elismerik.
Az Ateneu egy független kulturális egyesület, amelyet közösségek működtetnek, közszolgálatként. Részben a Városi Tanács szponzorálja, de más anyagi forrásokat is keres függetlenségének biztosítása érdekében. A szervezet mindig olyannak tekintette munkáját, mint amelyik teljes mozgásszabadságot, valamint önigazgatást kíván, és ez a tény néha egyfajta stresszhatást vált ki közigazgatási körökben.
Szükségtelen említeni, hogy a költségvetési megszorítások korlátozzák a tevékenységeket is, és csökkentik a projekt aziránti lehetőségeit is, hogy új cselekvési irányok felé terjeszkedjen, így reagálva a társadalomban, valamint a Nou Barris közösségében végbemenő változásokra. Másfelől, a megszorítások azt is jelentik, hogy kevesebb a súrlódás a közigazgatással.

 

Tevékenységek

Az Ateneu által elfoglalt hatalmas telek most színházakkal, számos műhely- és próbateremmel, egy nagy étteremmel és kávézóval, valamint szabadtéri programokhoz szükséges hellyel büszkélkedhetik. Tisztán érzékelhető, hogy a legtöbb kezdeményezés nagy népszerűségnek örvend. A munka egyik fontos része például a hagyományok újrafelfedezése. A fesztiválokat, karneválokat, parádékat mindig a többi közösségi szervezettel közösen ünneplik. Olyan műhelyeket is szerveznek, ahol bábu- és babafestést, vagy a ruhatervezést és -varrást lehet elsajátítani.
Az Ateneu elkötelezetten támogatja a művészetek megértésének alternatív módjait, ezért népszerűsítik például a színjátszóköröket, kabarétársulatokat ugyanúgy, mint a különböző cirkuszi társulatokat. Az előadótermeket a közösségek mellett maga az Ateneu is használja, gyakran véve igénybe más európai városok alternatív művészeti és kulturális hálózatait. A képzési műhelyek és tanfolyamok kulcsszerepet játszanak ezekben a tevékenységekben. Az Ateneu ezzel párhuzamosan nagy elkötelezettséggel támogat egy sor közösséget és klubot.
A cél mindig a közösségi élet pozitív befolyásolása a szervezett és támogatott kezdeményezések szociális tartalmán keresztül. Az Ateneu egyik fő célja ezért a kapcsolat építése az olyan más városrészekbeli közösségfejlesztő projektekkel, amelyek a szociális szolgáltatásokhoz és a kulturális kezdeményezésekhez kapcsolódnak.
Az Ateneu Polpular számára az irányítás professzionalizálása jelenti az egyik legfontosabb kihívást. A sokféle tevékenységet egy 30 fős mag szervezi, sok-sok órányi önkéntes munka keretében. Ha azonban a projekt megéri a következő századot, és megfelel az ilyen szolgáltatástól elvárható alapvető követelményeknek (szakosodás, elszámolási kötelezettség, függetlenség, a közösség bevonása), akkor valóban szükség lesz egy fizetett szakemberekből álló csapat irányítására.

 

3. Zona Nord Közösségi ház

A Zona Nord Nou Barris egyik legelmaradottabb környéke. Főleg cigányok, valamint dél-spanyol és észak-afrikai bevándorlók élnek itt, olyan épületekben, amelyeket úgy építettek az évek során, hogy nem vették figyelembe a várostervezési és egészségügyi elvárásokat. A szomszédság emellett nem rendelkezik megfelelő közlekedési lehetőségekkel a város többi része felé.
A közösségi ház egy tanácsi kezdeményezés, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy szociális és kulturális szolgáltatásokat nyújtson a szomszédság lakóinak. A szolgáltatóknak a nehézségek végeláthatatlan sorával kell szembenézniük, hiszen itt él a legtöbb írástudatlan a városban, és a munkanélküliség is 20% fölötti. A helyiekkel való intenzív kapcsolattartás eredményeként fokozatosan jöttek létre a közösség igényeit kielégítő szolgáltatások: személyes szolgáltatások az egészségügy, az oktatás és a sport területén; technikai jellegű szolgáltatások a lakások fejlesztése, az útburkolás, a közvilágítás, a szemétgyűjtés és az útfenntartás területén; általános szolgáltatások a népszámlálás, az adózás és az információnyújtás kérdésköreiben.
Amint ezek a szolgáltatások létrejöttek, világossá vált, hogy a Zona Nord-nak egy olyan számottevő kulturális projektre van szüksége, amely a közösséget saját fejlődése érdekében mozgósítaná, valamint megismerné a közösség életét, és a városhoz kapcsolná azt.
Egy öreg, lerobbant mozi bizonyult megfelelő megoldásnak. Renoválták, majd közösségi színházként kezdték el működtetni, amely megfelelő felszereléssel rendelkezik minden fajta művészi előadáshoz. A cél az emberek bevonása, miközben éreztetik, hogy a színház nyilvános találkozóhely, melynek kulturális tevékenysége szem előtt tartja a közösség érdekeit. Jelenleg a környék bármely egyesülete vagy iskolája használhatja a színházat. A műhely- és próbatermeket állandóan használják, hiszen a programokat folyamatosan szervezi a közösségi ház és a helyiek.
Ebben a kulturális projektben különösen érdekes az az erőfeszítés, amellyel a műsorok színvonalát próbálják javítani, alternatívát kínálva így a város többi részének, mégpedig olyan koncertekkel, show-kal és színdarabokkal, amelyeket a helyi közösség irányít, szervez és látogat. Ennek eredményeképpen a központ színházi fény- és hangtechnikusokat képző tanfolyamát ma már Barcelonában és Spanyolország, sőt Európa többi részén is elismerik.
Négy év munka után, és a nemrég kieszközölt pénzügyi támogatással a zsebében - amelyet a regionális kormányzat és az Európai Bizottság biztosít -, a központ jelenleg valóban munkához juttatja a környék fiataljait - a város minden színtársulatának legalább egy tagját a Zona Nord Színházban képezték. A kapcsolat a város többi részével jobban kiépült, s ez jelentősen hozzájárult a közlekedési lehetőségek fejlesztéséhez. Hasonlóan fontos megemlíteni, hogy a kezdeményezés nagyban elősegítette azt, hogy a helyiek ma büszkék közösségükre.

Kira Bermudez, Barcelona

 

Amire a spanyol esettanulmány rámutat:

 

Hollandia

Szomszédsági cselekvés: együttműködés, változás és stabilitás!

A hollandiai Heerlen lakosainak szervezetei szó szerint harcba szálltak az önkormányzattal, hogy az támogassa őket lakásuk megvásárlásában. Ezen a környéken a legtöbb ház a lakásfenntartó társulás tulajdonában volt. Az emelkedő bérleti díjakat a bérlők közül sokan nem voltak képesek tovább fizetni, és azt tervezték, hogy olcsóbb környékre költöznek. Ekkor azonban sikerült az önkormányzatot rákényszeríteni az anyagi támogatásra, és így a lakók otthonaikban maradhattak: egy ház megvásárlása anyagilag gyakran kedvezőbb, mintha bérelnénk azt. A szociális támogatáson élő emberek legnagyobb problémája, hogy nem találnak olyan bankot, amely meghitelezné a tranzakciót. Az önkormányzat ki tudta volna őket segíteni anyagilag... és végül így is tett. Az eredmény egy virágzó szomszédság lett.
Nemrégen a Vrieheide nevű szomszédság még nagyon rossz hírnek örvendett. "Kis Chicago"-nak hívták a rossz közbiztonság, a kábítószerkereskedelem, a prostitúció, a munkanélküliség és a bűnözés különféle fajtáinak jelenléte miatt. Röviden: Heerlen városa a nélkülözés és elhanyagoltság jól ismert lejtőjére lépett. A '80-as évek második felében a közösségfejlesztő munka már fontos szerepet játszott több olyan projektben is, melynek célja a bűnözés elleni harc, a tanulók iskolai körülményeinek javítása, a közbiztonság növelése, a munkanélküliség-ellenes kezdeményezések létrehozása, valamint egy olyan társadalmi központ fölötti ellenőrzés megszerzése volt, amely akkor meglehetősen gyengén kihasznált volt, hiszen csak ezer helyi lakos látogatta.
1990-ben Hollandia összes nagyvárosában bevezették a társadalmi megújulás politikáját. A holland belügyminiszter kezdeményezését kísérleti jelleggel számos város elkezdte követni, de hamarosan már minden holland városban működött. Heerlenben a lakosság önkormányzattal szembeni helyzete központi fontosságúvá vált. A közösségfejlesztés a helyiek és az önkormányzat közti párbeszéd-sorozat koordinálásával vett részt a kezdeményezésben.
Alapítványt hoztak létre, s így a lakók csoportja megfelelő jogi státust kapott: létrejött a Vrieheide-i lakosok alapítványa a szomszédság ügyeinek rendezésére (1991). Megszülethetett tehát a megegyezés a társadalmi megújulást irányító hivatalos szervvel. Először gondosan elemezték a szomszédságban tapasztalható életkörülményeket. Erről jelentés készült, amely alapként szolgált egy három évre szóló "területi jóléti terv" elfogadásához. A tervben négy fő célt fogalmaztak meg:
Egy integrált intézkedéscsomag segítségével a következők elérése:

  1. Egészséges társadalomszerkezet

  2. A lakosok nagyobb biztonsága

  3. Levesebb elköltözés

  4. Kellemes környezet.

Az alapítványt 55 millió magyar forintnyi összeggel támogatta az önkormányzat. A polgármesteri hivatal szomszédsági koordinátorával folytatott konzultáció után ez a pénz szabadon elkölthető. Az alapítvány igazgatótanácsa gyorsan heti 20 óra professzionális közösségfejlesztő munka "megvásárlása" mellett döntött, amelyet a terv kivitelezésekor a lakosok munkájának koordinálására fordítanak.
A közösségfejlesztők nagy hangsúlyt helyeznek az integrált megközelítés módszerére. Így tehát kéznél volt egy olyan széles körű szervezet létrehozásának gondolata, amely a szomszédság ügyeit intézi. Az 1991-1994-re szóló szomszédságfejlesztő tervezet alapján a közösségfejlesztők négy stratégiai célt fogalmaztak meg:

A közösségfejlesztők mindenféle helyi egyesületet, önkormányzati szolgáltatót és szomszédsági szervezetet mozgósítottak arra, hogy közösen vállaljanak felelősséget a szomszédság fejlesztéséért. 1994-ben a társadalmi megújulást irányító bizottsággal kötött megegyezést 1996-ig meghosszabbították. Ezzel párhuzamosan a szomszédság igazgatásának költségvetését 31 millió magyar forintnyi összegre emelték.

A siker összetevői
Több tényező is magyarázza az eddigi munka sikerét:

A közösségfejlesztők és Vrieheide 200 részt vevő lakosa együtt értek el jelentős sikert a szomszédság fejlesztésében.

 

Eredmények

A környék egyre jobban kezdett kinézni. Azok a lakosok, akik régebben - cinizmusból vagy érdektelenségből fakadóan - távol tartották magukat a történésektől, mára aktív résztvevőkké váltak. A lakosok "visszahódították" a szomszédságban található zöldterületet, amit biztonságosabbá alakítottak, s jellegtelensége megszűnt. A környéken található, addig félig nyilvános, s ezért meglehetősen személytelen kisebb zöld foltokat a polgárok rendelkezésére bocsátották, akik ezeket a gyakorlatilag gondozatlan, egyhangú telkeket gyönyörű kertekké varázsolták. A szomszédság így egyre színesebb és sokfélébb lett. A lakosok az otthonaik közelében található bármilyen kis földarabot kertté alakítottak, amely tükrözi gondozójának egyedi ízlését.
1991-ig a Vrieheide-i háztulajdonosoknak nehéz volt bérlőket találni, s emiatt a 837 ház és 96 appartment bizonyos hányada folyamatosan lakatlan maradt. Ez igen sokáig problémát jelentett, s ezért a helyi lakosok, a közösségfejlesztők, valamint az iskola, a lakásügyi társaság és az önkormányzat képviselői elkezdtek megoldást keresni. A szomszédságfejlesztési terv pozitív fejleményeit felhasználva a lakásfenntartó társaság kampányba fogott, így próbálva új lakókat vonzani a környékre. A lakatlan házak száma 150-ről hamarosan 50-re csökkent.
A maradék 50 házat azonban lehetetlennek tűnt kiadni. A részt vevő felek ezért ismét gondolkodni kezdtek. Ezalatt megjelent a színen a lakásukat megvásárolni kívánó helyiek egyre növekvő csoportja. És miért is ne? Magántulajdonuk sorsa érdekeltebbé teheti a helyieket a szomszédság igazgatásának kérdéseiben. Egy másik érv a lakásmegvásárlás mellett az lehet, hogy saját házuk tulajdonosaként az emberek nagyobb hajlandóságot mutatnak az itt maradásra, ez pedig nagyobb fokú stabilitáshoz, folyamatossághoz és egy jobb társadalmi légkör létrejöttéhez vezet. A lakásfenntartó társaságot meggyőzték az érvek, és beadta a derekát.
1993-ban egy lakáseladási program vette kezdetét, melynek során a lakóknak 75%-os áron kínálták megvételre otthonaikat (az árak 8-10 millió magyar forintban fejezhetők ki). A lakatlan házakat is eladásra kínálták, és hamarosan el is adtak 250 házat. Azok számára, akik megvették otthonukat, a lakásfenntartás költsége lecsökkent, mert olcsóbb volt egy házat megvenni, mint bérelni. Az új tulajdonosok azonnal házaik és az azokat környező területek felújításába fogtak, ami újabb erős pozitív hatást jelentett a környező területek fejlődésében.
Az eladások bonyolítása során egyre több alacsony keresetű, vagy szociális támogatásból élő helyi lakos jelentkezett, hogy meg kívánná vásárolni otthonát, mert így számottevően csökkennének a fenntartás költségei is. A baj csak az volt, hogy a bank nem volt hajlandó hitelezni nekik. A szomszédság igazgatásának szervezői ezért beszéltek az éppen szolgálatot teljesítő tanácsadóval, aki megígérte, hogy utánanéz a dolognak, és megteszi a szükséges intézkedéseket. Hamarosan azonban világossá vált, hogy a dolog nem oldható meg ilyen egyszerűen. A helyi önkormányzatot jellemző bürokrácia nagy leküzdendő ellenállást jelentett a szükséges támogatás odaítélése előtt. Eközben a szomszédság igazgatásáért felelős csapat folyamatosan informálta a helyi politikusokat az eseményekről. A több mint egy évig tartó párbeszéd során megpróbálták az önkormányzatot rábeszélni a cselekvésre. Eközben a lakásfenntartó társaság megtagadta a maradék 98 lakos házának értékesítését. Ezek az emberek nem voltak megfelelően informáltak, és időre volt szükségük annak eldöntésére, hogy meg tudják-e venni házukat, vagy sem. A szomszédságot vezető szakemberek vállalták, hogy kellőképpen informálják ezeket az embereket. 1994 decemberében 33 esetben igényelték jelzálogszerződés létrejöttét, és márciusban újabb 30 igénylés érkezett. Az önkormányzat végül is megteremtette a szükséges anyagi feltételeket.
Az új tulajdonosok megelégedéssel nyugtázták "a háztulajdonosnak lenni" újszerű érzését. Egyikük így fejezte ki megelégedését: "Amit maguk véghez vittek, az csodálatos. Most már van miért élnem." A munkanélküliek számára a háztulajdon nemcsak alacsonyabb fenntartási költségeket, hanem értelmes elfoglaltságot is jelent. A projekt másik nagy előnye az, hogy a szegény családok nem kényszerültek arra, hogy az úgynevezett alacsonyabb jövedelmű környékek valamelyikére költözzenek. Tovább élhetnek szomszédságukban, s ebből gyermekeiknek is csak előnyük származik.

Math Wierts, Heerlen

 

Amire a holland esettanulmány rámutat: