6. POLITIKAI IRÁNYELVEK ÉS ERŐFORRÁSOK
A kiadványunk által felvetett gondolatokat és témákat boncolgató bármely elemzés során nagy szerepet kell kapnia a ?sürgősség? fogalmának, hiszen a szociálisan kirekesztett emberek könnyen még jobban elszigetelődhetnek a társadalom többi részétől. Esetenként saját normák, íratlan szabályok alakulnak ki ezekben a közösségekben, mert az emberek úgy érzik, hogy a társadalom elutasítja őket. Egyes szomszédságokban például a fiatal munkanélküliek között egy szubkultúra jött létre, s egyre több fiatal keveredik bűnügyekbe, erőszakos cselekményekbe, vagy nyúl kábítószerekhez - gyakran társadalmi identitás-problémákból fakadóan. Ahogy azt egy Liverpool-i közösségi munkás megjegyezte: ?a kábítószerezés út lehet a társadalomhoz tartozás felé.?
Európa sok részén élnek sérült közösségek, s ezekben gyakran nagy szerep jut a konfliktusoknak és az erőszaknak. Ezekben a közösségekben is élnek azonban olyan emberek, akik felelősséget éreznek szomszédságuk iránt, és rendelkeznek a szükséges jártassággal, tudással, kitartással. Ezek az emberek készek arra, hogy kulcsszerepet vállaljanak a közösség életminőségének javításában. A döntéshozóknak ezt a kettős üzenetet - problémák, de megoldási lehetőségekkel együtt - kell észben tartaniuk munkájuk során. Egyfelől nem becsülhetik alá a közösségeket és szomszédságokat fenyegető krízishelyzeteket, másfelől azonban nem bánhatnak velük úgy, mintha híján volnának az emberi erőforrásoknak, a kellő jártasságnak, tudásnak és energiának.
Barry Cullen fejtette ki, hogy az általános elképzeléssel ellentétben a közösségfejlesztés nem mindig a szegénység és a hátrányos helyzet leküzdésében érdekelt elsősorban, de szándékosan foglalkoznia kell ezekkel a kérdésekkel is, és ehhez szüksége van olyan szervezetekre és intézményekre, amelyek megfelelő irányelvekkel és erőforrásokkal rendelkeznek:
?A közösségfejlesztés hatalmi vákuumban nem működik; nem lehet képessé tenni valakit, másszóval hatalmat adni valakinek úgy, hogy közben elkerüljük a hatalommal való foglalkozást?. (Cullen 1994, 117. o.)
Általánosságban szólva, a közösségfejlesztés hatékonyabbnak mutatkozott a újjáépítéssel, felújítással foglalkozó szervezetek politikájának befolyásolásában, mint a helyi önkormányzatok és az egészségügyi döntéshozók szolgáltató-rendszereinek megváltoztatásában - ez főként azon szervezetek esetében van így, amelyeket az Európai Unió szponzorál. A két aspektus azonban egyaránt fontos: a szegények élete például nagy mértékben függ az aktuális szociál- és lakáspolitikától. Létfontosságú, hogy a közösségfejlesztés irányelvei széles körűek legyenek, és - amint az néhány országban történik - ne csupán az újjáépítéssel kapcsolatban merüljenek fel.
Irányelvek
Az itt következő irányelveknek bármely közösségfejlesztő stratégiában szerepelniük kell.
Közösségek
A közösségeknek maguknak is jelen kell lenniük a közösségfejlesztő projektek irányelveinek megbeszélésénél, megvitatásánál. A bevonás fontos aspektusa a közösségekkel folytatott konzultáció, ez azonban távolról sem elégséges, ha nem elegyítjük megfelelő partnerkapcsolat-építéssel és a részvétel lehetőségének megadásával.
Az Aide á Toute Detresse (ATD) nevű szervezet megfelelő modellt szolgáltat:
?Az ATD Fourth World (ATD Negyedik Világ) mindig aszerint az alapelv szerint működött, hogy maguk a szegények a szegénység szakértői. A kutatómunkának nem lesz gyakorlati haszna, ha nem veszi figyelembe az érintettek valós tapasztalatait.? (Godinot 1995, 12. o.)
A képviseleti demokráciának kéz a kézben kell haladnia a részvételi demokráciával:
?A helyi lakosok, pontosabban a fiatalok, a nők és az újonnan bevándorlók önkifejezésének és törekvéseinek más formákra is szüksége van.? (Jacquier 1995, 75. o.)
Minden olyan intézménynek, amely közösségfejlesztő projektet tervez, törekednie kell arra, hogy hiteles partnerkapcsolatban álljon a szomszédsági szervezetekkel, az érdekelt közösségekkel és a helyi hálózatokkal.
2. Vezetés
A különböző vezetési struktúrákat és rendszereket össze kell hangolni a közösségfejlesztési folyamattal, s különösen a nők és az etnikai kisebbségek esetében szükséges lépéseket tenni annak érdekében, hogy a bevonásuk előtt álló akadályokat elhárítsuk.
Az igazgatásnak el kell kerülnie, hogy nyomást gyakoroljon a közösségfejlesztő projektekre azért, mert mérhető ?eredményeket? vár tőlük már rövid távon is. Nem mintha ezek a projektek nem lennének képesek elég precízen, ?pedánsan? dolgozni, hanem azért, mert ahhoz, hogy hatékonyak és hitelesek legyenek, bizonyos folyamatokon végig kell menniük. Az intézményeknek is rendelkezniük kell egy bizonyos látásmóddal és bátorsággal ahhoz, hogy a különböző témák és kérdések körül tevékenykedő innovatív projekteket támogassák. Ez különösen a közösségi művészetek, a kulturális fejlesztés és a nők szervezeteivel folytatott munka területén van így.
Célcsoportok
Amennyiben a közösségfejlesztés a társadalmi kirekesztés ellen akar hatni, kívánatos munkájával a legsebezhetőbbek csoportjait választani: munkanélküliek és alacsony fizetésűek; nők; munka- és továbbképzési lehetőségek, vagy szociális juttatás nélkül maradt fiatalok; egyedülálló szülők; mozgássérültek, vagy olyan családok, ahol a gyerek mozgássérült; etnikai kisebbségek; többgyermekes családok; nyugdíjasok; olyan alacsony jövedelmű falusi háztartások, amelyek nehezen jutnak hozzá az állami szolgáltatásokhoz; hajléktalanok.
A célcsoport dönti el, hogy a társadalmi bevonás stratégiáját, vagy egy általános közösség- és gazdaságfejlesztési stratégiát válasszunk a program vagy a projekt megtervezésekor.
Integrált stratégia
A közösségfejlesztés egy integrált, a társadalomba történő bevonást célzó stratégiának csak része. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy az intézményeket egyre többen buzdítják arra, hogy bevegyék stratégiáikba a társadalmi bevonásnak a közösségi aspektusát is, s nemcsak azért, mert a közösségfejlesztés reményt ébreszt a kiábrándult közösségekben, hanem azért is, mert ezáltal a helyi fejlesztési kezdeményezések hatékonyabbá és eredményesebbé tehetők.
Erőforrások
Ha a közösségfejlesztés erőforrás-ellátásáról gondolkodunk, vegyük figyelembe az itt következőket.
1. Forrásteremtés
A közösségfejlesztési mozgalomban széles körben elfogadott az a nézet, hogy a projekteket hosszabb távon kellene szponzorálni. Ennek okai az előző fejezetben említett közöségfejlesztési folyamat természetében keresendők: a közösségek a változás és fejlesztés folyamatának, valamint az ezzel kapcsolatos tanulásnak a során különböző fázisokon mennek keresztül. Ez a folyamat csak akkor lehet eredményes, ha a szükséges idő rendelkezésre áll.
Lehetőséget biztosítani az embereknek arra, hogy megismerjék egymást és megbízzanak egymásban; biztosítani, hogy a vezetők a tagok támogatását élvezzék; módot találni a csoportos döntések meghozatalára - ez a folyamat egyik dimenziója. Meg kell nézni azonban azt is, hogy a közösségek hogyan viszonyulnak az olyan szervezetekhez, mint amilyenek az önkormányzatok és a kormányzati szervezetek: időre van szükség a tárgyalásokhoz, s hogy ezeket a viszonyokat megtapasztaljuk. Ráadásul itt van még annak a kérdése is, hogy a motivált, cselekvést felvállaló emberek hogyan hangolják össze közösségi munkájukat személyes körülményeikkel - családi és más kötelezettségeikkel.
Számos más oka is van annak, hogy a közösségfejlesztési folyamathoz időre van szükség. A legtöbb ilyen ok az olyan szervezetek döntései körül keresendő, amelyek erőforrásokkal rendelkeznek, valamilyen szolgáltatásért felelősek. Általánosságban szólva, az igazság az, hogy az ilyen szervezetek döntéshozási mechanizmusa lassú, és a közösségeknek sokat kell várniuk a válaszra.
Első erőforrásokkal kapcsolatos témánk ezért nem annyira a pénzügyi támogatás mennyiségével foglalkozik (bármennyire fontos is az), hanem a hosszú távú elköteleződés kérdésével. Az egy évig vagy még annál is kevesebb ideig tartó pénzügyi támogatás a közösségfejlesztés szempontjából nem bír jelentőséggel. A 4-5 évig tartó támogatásnak több értelme van, és ez igaz mind a közösségfejlesztők foglalkoztatásával kapcsolatosan, mind az olyan projektek esetében, mint amilyenek pl. a szomszédsági erőforrás-központok.
Partnerkapcsolatok
A gazdasági és társadalmi újjáélesztési programok során széles körben felismerték az állami, az önkéntes és a magánszektorok közötti partnerkapcsolatok fontosságát. Sajnos azonban egyre több bizonyíték támasztja alá e partnerkapcsolatok kiegyensúlyozatlan természetét, ami azt jelenti, hogy a közösségek, önkéntes szervezetek egyre kevésbé részesülnek kellő figyelemben a másik két partner részéről, akik nem vesznek tudomást arról, hogy a többi ?játékoshoz? képest ezek a szervezetek híján vannak a kellő hatalomnak és erőforrásoknak. A partnerek gyakran alacsonyabb státusúakként kezelik az ilyen egyesületeket.
Ha a partnerség építésének elve képes lesz hitelességét megőrizni (amint az reményeink szerint történni is fog), akkor életbevágó, hogy az erőforrásokkal rendelkező szervezetek válaszoljanak erre a problémára. Ezt különösen az olyan egyesületekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, amelyek a társadalmi bevontság megteremtéséért dolgoznak, hiszen ezek általában gyengébbnek és sérülékenyebbnek bizonyulnak, mint a többiek.
Még tovább megyünk és kijelentjük, hogy a partnerkapcsolatok résztvevőinek folyamatosan olyan struktúrák kialakítására kell törekedniük, amelyek a képviselet terén utat engednek a közösségben az új hangoknak, és ennek különösen azok esetében kell igaznak lennie, akik a társadalom perifériájára szorultak. A partnerkapcsolatokat dinamikusan kell felfognunk. Nem tekinthetjük őket egyszerű ?érdekházasságoknak?, amik csak a pénzügyi támogatásra jók és azután eldobhatók. Ehelyett olyan szervezetek szövetségeiként kell őket kezelnünk, akik ilyen formában erősebbek és hatékonyabbak. A társadalomhoz tartozásért küzdő közösségeknek egyenjogú tagként kell jelen lenniük az ilyen szövetségekben - hiszen a partnerség szempontjából egyedülálló tapasztalatokkal és perspektívákkal rendelkeznek -, valamint erőforrásaiknak is nagyobb figyelmet kell szentelnünk.
3. Támogatás
A CEBSD jelentősnek találta azt az elkötelezettséget, amellyel a közösségfejlesztést szerte Európában támogatják. Vitathatatlan azonban, hogy az elkötelezettség szintje országról országra változik, mégpedig a közösségfejlesztés helyi történelmének, profiljának és politikai elfogadhatóságának függvényében.
A támogatás számos forrásból érkezhet - a kormánytól, az önkormányzatoktól, egyetemektől, nem-kormányzati szervezetektől, egyházaktól. Léte esetenként a lelkes emberek munkájától függ, olyan személyekétől, akik készek időt és energiát ölni az erőforrások megszerzésébe, amiket azután a közösségi fejlődés hatékonyabbá tételének támogatására fordítanak. Más esetekben a támogatás egy stratégikusabb hozzáállás eredménye. Az utóbbi megközelítésre találunk jó példát Észak-Írországban, ahol az önkéntes és közösségfejlesztő szervezetek kormányhivatalokkal együttműködve kezdeményezték a közösségfejlesztés helyzetének áttekintését. Ez azt eredményezte, hogy a közöségfejlesztés azóta nagyobb elismerésben részesül.
A közösségfejlesztés erőforrás-szükségleteinek körülhatárolásakor fontos, hogy egyensúly legyen a szakemberek és az önkéntesek szükségletei között. Az utóbbiak számára a támogatás főként a szomszédság megismerésének, feltárásának munkájában, a képzésben nélkülözhetetlen. Ez a közösségfejlesztés létfontosságú aspektusa.
Félrevezető lenne és ellentétes eredményt hozna, ha a közösségfejlesztést elsővonalas, szemtől szembeni tevékenységek soraként fognánk fel. Ezek valóban a leginkább észlelhető aspektusai, azonban ha nem áll mögöttük - egyfajta információs háttérként - megfelelő képzés és kutatás, akkor erősen korlátozott lesz. Röviden: a közösségfejlesztésnek szüksége van egy infrastruktúrára ahhoz, hogy stratégiáit, módszereit és jártasságait tanítani, valamint tanulni lehessen.
Az erőforrások e területekre történő összpontosítása mellett támogatni kell a közösségi cselekvésbe bevont helyi szervezeteket is. Azt gondoljuk, hogy ez a közösségfejlesztés jövőjét illetően központi fontossággal bír. Arra biztatjuk az Európai Bizottságot és az Európa Tanácsot, hogy folytassák erőfeszítéseiket ezen a területen, hiszen programjaik olyan modellekkel szolgálnak, amelyeket az egyes országok kormányai is átvehetnek. Fontos például, hogy a Munkanélküliek Európai Hálózata (European Network of the Unemployed) és a többi, a társadalmi kirekesztettségre összpontosító hálózat ugyanolyan támogatást élvezzen, mint a szakmai hálózatok.
Értékelés
Korábban már említettük, hogy a közössségfejlesztéstől joggal várhatunk mérhető és elemezhető eredményeket. Félrevezető lenne, ha úgy jelenítenénk meg a közösségfejlesztést, mint ami ellenáll a konkrét célok kitűzésének (jóllehet a célkitűzések gyakran változnak).
Az ellenőrző és értékelő módszerek fejlesztése központi fontosságú abban a folyamatban, amelynek során a közösségfejlesztés átláthatóbbá válik mind a pénzügyi támogatók, mind a helyi közösségek számára. Az elmúlt 20 évben központi téma volt a közösségi cselekvés résztvevői által elfogadható, de ugyanakkor precíz módszerek kipróbálása, és ennek meg is volt az eredménye.
Következésképpen létfontosságú, hogy a közösségfejlesztés értékelésére a szervezetek tegyék hozzáférhetővé erőforrásaikat, hogy a további közösségi projektek tervezésénél és vezetésénél az érintettek a legjobb gyakorlat szerint járjanak el. Bizton állíthatjuk ezt, hiszen az a meggyőződésünk, hogy a közössségfejlesztés sokat tud nyújtani a társadalmi bevonásban érdekelt kormányzati és önkormányzati projektek során. Hiszünk abban is, hogy egy megfelelően vezetett értékelés bizonyítani is tudná ezt.
Az értékelés során fontos visszajelzést adni a leginkább érintetteknek - a helyieknek, különösen a közösségek tagjainak. Ez a kitétel a közösségfejlesztési folyamat szükséges velejárója: az értékelés egy létfontosságú mechanizmus, egy önmagához visszatérő kör, hiszen lehetővé teszi, hogy a projekt résztvevői a projekt tevékenységeiből tanuljanak. Ez a közösségfejlesztő munka hatékonyabbá válását eredményezheti, ezért azt tanácsoljuk az intézményeknek, hogy az értékelések eredményeit osszák meg a helyi közösségekkel is.
Záró megjegyzések
A CEBSD azt várja a nemzetközi szervezetektől, hogy vezető szerepet játsszanak a társadalmi bevonódáson munkálkodó projektek közösségfejlesztési aspektusainak szélesebb körű elfogadtatásában. Azt kívántuk megmutatni, hogy - amellett, hogy a saját projektjeikből is tanulnak - az EU, az Európa Tanács és más testületek -, nagyobb mértékben használják fel a tagországok, valamint Kelet- és Közép-Európa országainak tapasztalatait. Itt említendő meg, hogy örömmel fogadjuk az Európa Tanács kezdeményezését, ?Az emberi méltóság és a társadalmi kirekesztettség, 1995-1997? című kutatási programját (Human Dignity and Social Exclusion). Ez egy pán-európai kezdeményezés, mely során 36 országban készül jelentés a szegénységről és a társadalmi kirekesztettségről:
?Többek között azt várjuk, hogy a jelentés az 1995-ös, társadalomfejlesztéssel kapcsolatos ENSZ csúcstalálkozó folytatásaként (európai) regionális jelentés legyen.? (EAPN, 1996, 5. o.)
A CEBSD különösen érdeklődik a projekt iránt, mert az olyan kutatási modellként fog szolgálni, amely a hátrányos helyzetűek részvételével folytatott kutatómunkát mutatja be.
Biztató, hogy kormányzati szinteken néhány tagállamban - Írországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Hollandiánban, Franciaországban, Portugáliában - már jelentős szegénységellenes stratégiák léteznek. Ezek némelyike országos szinten szervezett kormányprogram, mások önkormányzati kezdeményezések. Lehetséges, hogy nem minden ilyen program törekszik a társadalmi kirekesztés strukturális okainak megszüntetésére, azonban létük azt bizonyítja: a választott testületek tudatában vannak, hogy válaszolniuk kell a kirekesztettség kérdésére.
A mi üzenetünk az, hogy a közösségfejlesztés e programok létfontosságú összetevője. A közösségeket be kell vonni a munkába, és bátorítani kell őket arra, hogy ők mondják meg, mivel tudnak a programhoz hozzájárulni, másképp könnyen eltorzulhat a programok eredeti funkciója. A közösségek mellőzése azzal a kockázattal járna, hogy még több elnyomott és perifériára szorult ember idegenedne el a társadalomtól.
A közösségfejlesztés a leginkább azzal tud hozzájárulni a társadalomba történő bevontsághoz és az állampolgáriság megteremtéséhez, hogy tudja, hogyan kell dolgozni a helyi emberekkel. Tudásból és jártasságokból álló teste az értékek és alapelvek tiszta vázán pihen, arra várva, hogy végre a döntéshozásban is megértésre és elismerésre találjon.