2. KÖZÖS ÉLMÉNYEK
- EGYÜTTES VÁLASZOK
Az individualizmus - a legtöbb európai országban - egyre szorosabban
tartja markában az emberek életét, s jelenléte gazdasági, politika, kulturális és
társadalmi kontextusban egyaránt tükröződik: a fragmentáció (széthúzás) és a
szeparáció (elkülönülés) dominál.
Azonban még ebben a társadalmi klímában is megtalálható azoknak a
helyzeteknek a sokasága, amelyekben az emberek együttműködnek, s ez ellene szól annak
a közhiedelemnek, miszerint manapság szinte normává vált egyedül vagy önösen
cselekedni. Az emberek azonos problémákat és ügyeket élnek át, és ezek
eredményeiként kapcsolatba kerülnek egymással. Ügyeik inkább egyesítik, mintsem
megosztják őket.
A társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos tapasztalatok e jelenség meglétét
igazolják, vagyis a kirekesztettek együttes válaszait mutatják fel. E fejezetben a
társadalmi kirekesztettség és a közösségfejlesztés e vetületét vizsgáljuk meg.
Társadalmi jelenségek sokasága tükrözi - közvetve vagy közvetlenül - a
szegénységi állapotot: munkanélküliség, jövedelmi szint, lakáshelyzet, környezet,
oktatás, utazási körülmények. Az egészségügyi és jóléti szolgáltatások akár
csak egyetlen csoportjából való kirekesztettség már egyben a társadalom fő
áramlataiból való kirekesztettséget is jelenti. A kirekesztettség létrejöhet az
identitás talaján (közös meggyőződés vagy érdekek) csakúgy, mint szomszédsági
alapon (közös lakóhely).
A kirekesztettség térbeli dimenziója is fontos. Hordozhatja egy szegény régió, egy,
a fejlettebb régiótól övezett szegény "sziget", egy városi gettó vagy egy
lepusztult kisváros. A hátrányos helyzetű térségekben sok szegény csoportosul, s ez
teszi az ilyen területek jellegzetességeit oly szemmel láthatóvá. De ugyanilyen nagy
számban szóródnak is persze a szegények a társadalom többi részében, mintegy
"láthatatlanul". A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez a helyzet miféle
kihívást jelent a közösségfejlesztés számára.
A kirekesztettség legszélsőségesebb formái akkor jöhetnek létre, amikor az
identitás és a szomszédság érintkeznek egymással. Az egymást átfedő,
"kettős kirekesztettség" legtisztább példája azoknak a bevándorlóknak,
etnikai kisebbségi csoportok tagjainak a helyzete, akik egy belvárosi vagy egy tanácsi
lakótelepen koncentráltan él-nek. (Régóta tart az a folyamat - s nálunk is
elkezdődött -, hogy a nyugati nagyvárosok egészségtelen, szűk, komfort nélküli
lakásait a tehetősebbek elhagyják, kiköltöznek a zöldbe, hátrahagyva a területet a
szegényeknek. Egy másik jellegzetes jelenség az ún. tanácsi bérlakásban élők
társadalmi megítélése: ők a legszegényebbek, mert nekik nem telik saját lakásra. A
szerk.) A szegénység vidéki közösségekben kevésbé látványos és gyakran
rejtve marad, de hatása a helyi emberek életére éppoly romboló lehet, amint a városi
szegénység.
Mégis, minden közösségen belül található energia és leleményesség, s ezek
gyakran éppen a dühből vagy az erős gondoskodni-akarásból táplálkoznak.
Különböző okoknál fogva az emberek készek felelősséget vállalni és idejüket
áldozni lakóhelyükért, szomszédságukért, ám esetenként a körülmények egyfajta
összejátszása szükséges ahhoz, hogy felismerjék saját erőforrásaikat. Az 5.
fejezetben bemutatjuk, hogy a közösségi munkások, a szocio-kulturális animátorok, a
fejlesztési munkatársak és más gyakorló szakemberek képességei és módszerei
hogyan játszanak kulcsszerepet ebben a folyamatban.
FRANCIAORSZÁG Válságok - Helyi emberek cselekvései - Gyakorlati eredmények Mantes-la-Jolie városi előjogú térségében a népesség 8000 fő,
legtöbbjük bevándorolt. A lakónegyed a '60-as években épült, s egy ideje egyre
inkább úgy néz ki, mint egy gettó. A szélsőséges feltételek miatt 1991-ben egy
három áldozatot követelő lázadás tört ki. |
ÉSZAK-ÍRORSZÁG Válaszok a munkanélküliségre - képzési folyamat A Brownlow Community Trust egyike volt az Európai
Bizottság "Szegénységellenes program 3." által létrehozott projekteknek. A
szervezet Munkanélküliség Projektje a fő hangsúlyt arra helyezte, hogy Brownlow
tartós munkanélkülijeinek és alacsony keresetű lakosainak lehetőségeket teremtsen a
hatékony részvételre, mégpedig egy helyi, mindenkit figyelembe vevő, jó
információs adatbázison keresztül; hogy az emberek hozzájárulhassanak a mindennapi
életüket érintő döntési folyamatokhoz és befolyásolhassák azokat, valamint hogy
kifejleszthessenek és támogathassanak olyan közösségi kezdeményezéseket, amelyek
hosszabb távon segíteni fogják őket. |
BELGIUM A Wotepa Project Antwerpen észak-keleti részén, a város legmagasabb
népsűrűségű kerületében látott napvilágot. Nagy számban élnek itt
egyedülálló emberek és a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a munkanélküliség
pedig 50% felett van. |
ÍRORSZÁG A nők és a kirekesztettség - Egyéni és közösségi cselekvés A nők
csoportjainak térhódítása kicsiny, de növekvő részét képezi a
Közösségfejlesztési Programok projektjeinek. A Blanchardstown-i lakótelepeken sok
olyan többgyermekes asszony él, aki korábban a jól ellátott városközpontban vagy
ahhoz közel lakott, és természetesnek vette a segítésnek és a támogatásnak már
meglévő, informális hálózatát. Ezek az asszonyok hirtelen egy új, külső
peremvárosban találták magukat, elvágva természetes támogatási rendszerüktől és
bizonytalanul a tekintetben, hogyan tudnának kapcsolatokat létesíteni új
közösségükben. Mindezek következtében az asszonyok visszahúzódtak a feleség és
anya engedelmes és alárendelt szerepébe. Sokan közülük szélsőségesen izolálttá,
magányossá, önbizalomhiányossá váltak, és mit sem tudtak arról, hogy közvetlen
szomszédjuk vagy a szemközt lakó hozzájuk hasonlóan kellemetlen helyzetben van. |
A fenti pillanatképek a közösségfejlesztés néhány kulcsfontosságú alapelvéből villantanak fel néhányat. Közülük 6 alapelvet emelünk ki, amely - hitünk szerint - a közösségfejlesztési gyakorlat valamennyi változatát alátámasztja:
egyéni és együttes
folyamat és eredmények
a középpontban a hátrányos helyzet áll
részvétel
megelőzés
változás és befolyás.
1. Egyéni és együttes
A közösségfejlesztés egyének és csoportok megváltoztatásával
és fejlesztésével foglalkozik. Közösségi cselekedeteiken keresztülk az emberek
visszajelzéseket kapnak saját képességeikről és erőforrásaikról - akár
rendelkeznek már ezekkel, akár a folyamat közben sajátítják el őket -, ezért a
közösség tagjai képzésének biztosítása és annak támogatása a
közösségfejlesztés fontos szempontja.
Az egyéni tanulástól elválaszthatatlan a csoport változásának és
fejlődésének folyamata. A tudást, a képességek fejlődését és az önbizalom
kialakulását az egyének érik el, de éppen közösségi bevonódottságuk által - az
egyén és a közösség egymástól kölcsönös függésben vannak.
A közösségfejlesztés lényege az, hogy az emberek meddig tartanak ki az általuk kitűzött közös cél mellett. Akárhogyan is vesszük, az emberek sokféle okból és motiváció alapján, a nyilvánvaló önzetlenségtől a kézzelfogható önérdekig, de készek arra, hogy egy együttes cselekvés részeseivé váljanak. A közösségfejlesztésnek meg kell találnia azokat a módokat, amelyek révén az egyének az együttes elköteleződés mellett egyénileg is haszonélvezők lesznek. A közösségfejlesztésnek e dinamika szerint kell működnie.
2. Folyamat és eredmények
A fenti alapelvvel kapcsolatos a közösségi fejlesztésben meglévő
további kreatív feszültség is: a konkrét eredményeket létrehozó folyamatok mentén
- egy új közösségi központ, egy munkahelyteremtő projekt, egy biztonságos
játszótér a gyerekek számára stb. - teret nyernek az egyéni- és csoportszintű
művelődési folyamatok is.
A közösségi fejlesztés felöleli mindkét elemet, mely a
közösségfejlesztés mindennapos gyakorlatában akár versenyre is kelhet egymással, s
emiatt az emberek különböző helyre tehetik a hangsúlyt a közösségi fejlődés
célja és módszerei között. Ebben az értelemben a közösségfejlesztés koncepciója
minden szempontból versenyképes. Egyesek úgy szemlélhetik, hogy szorosan felzárkózik
a felnőttnevelés filozófiájához és módszereihez, míg másokat jobban érdekel az a
vonatkozása, hogy programokat és szolgáltatásokat nyújt. A legtöbben azonban el
akarják kerülni mindkét szélsőséget. Amikor egy közösséget támogatunk, arra
bátorítjuk őket, hogy tartsanak egyensúlyt a folyamat és a kitűzött feladatok
között, és segítünk a csoportnak elgondolkodni afelett, hogy mit is csináljon a
maximális hatékonyság elérése érdekében.
3. Középpontban a hátrányos helyzet
A közösségfejlesztés, aránylag rövid történelme során,
világosan megfogalmazta, hogy kiáll a hátrányos helyzetű emberekért és
együttműködik velük. Mindig is annak a feltevésnek az elhárítására törekedett,
hogy a szegényeknek a jóléti állam szolgáltatásaitól kell függeniük, hogy nem
motiváltak és nem képesek arra, hogy saját maguk tegyenek meg dolgokat. Ez a
szándéka világossá is vált akkor, amikor a kirekesztettségnek és a hátrányos
helyzetnek adott elsőbbséget. A közösségfejlesztési módszereket mindenfajta
közösségben lehetséges alkalmazni, mégis, félrevezető lenne azt képzelni, hogy a
közösségfejlesztés elmélete és gyakorlata semleges.
A leghátrányosabb és legelnyomottabb csoportokkal való foglalkozás
hosszú története ad magyarázatot arra, hogy miért szentelünk külön figyelmet a
közösségfejlesztésben a nőknek, az etnikai kisebbségi csoportoknak és a
munkanélkülieknek. A szegénység által leginkább veszélyeztett csoportok közül
ezek azok, amelyek a legnagyobb valószínűséggel esnek diszkrimináció alá.
Néhány kommentátor úgy érzi, hogy a közösségfejlesztés csapdába esett, amiért a
középpontjába a hátrányos helyzetet tette. E kommentátorok úgy tekintik a
közösségfejlesztést, mint egy, általában a központi és a helyi kormányzat által
használt stratégiát - gyakran mint utolsó menedéket - egy olyan szomszédságban,
amelyik a fragmentáció nyilvánvaló jeleit hordozza: pusztuló környezet, magas
munkanélküliség, vandalizmus, a bűnözéstől való rettegés, rejtett erőszak stb.
Ennek köszönhetően a szegénység és a hátrányos helyzet külső okai nem is
kerülnek középpontba. Legszélsőségesebb formájában a közösségfejlesztést akár
még úgy is magyarázhatják, mint egy módszert a tiltakozás "lehűtésére".
Ez bizony komoly érvelés. Hozzásegít annak megértéséhez, hogy miért is látják
mostanában úgy a közösségfejlesztés szóvivői: politikai szinteken is
nélkülözhetetlen működniük - a nemzeti és a helyi önkormányzatokban és más
testületeknél csakúgy, mint helyi és szomszédsági szinteken. A szegénység és az
elégedetlenség okai ugyanis strukturálisak, s nem az egyes szomszédságok úgymond
belső gyengeségéből vagy kórtanából fakadnak. A közösségi fejlesztésnek az
alapvető okokra kell irányulnia.
4. Részvétel
Lényegi alapelve a közösségfejlesztésnek az, hogy a csoportok és
a szervezetek nyitottak legyenek. A kulcsszó a hozzáférhetőség: meg kell
kérdőjelezni azokat a csoportokat, amelyek a vezetők vagy klikkek által dominánssá
válnak, vagy nem engednek be új tagokat.
A "részvétel" a közösségfejlesztésnek az a szemszöge,
ahonnan szélesebb vitára nyílik lehetőség. Két fontos adalékot szolgáltatunk
ehhez:
- A fókuszban a szegény és elnyomott emberek részvétele áll, azoké, akik pl. nem valószínű, hogy csatlakoznak a szomszédsági fórumokhoz vagy nyilvános találkozókhoz.
- Egy nagyobb választókörzethez viszonyulva: a közösségfejlesztésen keresztüli képessé tétel nemcsak azokra vonatkozik, akik már cselekvően részt vesznek egy csoportban, hanem azokra is, akik a szélesebb tagságban vagy hálózatban vannak jelen. Ebben az értelemben a közösségi csoportok másokat is képviselnek cselekvéseikben - a lakásbérlők egyesülete valamennyi lakótelepi bérlő nevében, a játszótéri bizottság a szomszédság valamennyi gyereke nevében stb.
5. Megelőzés
A közösségfejlesztés nemcsak arra keres választ, hogy mit akarnak
az emberek, hanem arra is, hogy mit nem akarnak. Izgalmas példák mutatják be pl. azt,
hogyan válnak a helyi emberek tervezőkké, hogyan vitatják meg a hivatalos szervekkel,
hogy milyen fejlődést szeretnének látni településükön, és kulcsszerepet
játszanak abban, hogy ezek az elképzelések meg is valósuljanak.
Ez az egyik terület, amelyen a közösségfejlesztés preventív. Egy
másik azoké a szociális és képzési tevékenységeké, amelyekbe a közösségek
bevonódnak, és amelyek segítenek megelőzni a problémákat a keletkezésük vagy a
szétterjedésük előtt. Például:
egy szomszédsági tanácsadó központ, amely információkkal és tanácsokkal szolgál társadalombiztosítási és jogi ügyekben, de amelyet a lakosok csoportja vezet;
egy családi központ, amely elsősorban a gyerekeknek és a szülőknek kínál szolgáltatásokat és lehetőségeket, de a közösség egésze számára is rendelkezésre áll;
játszóterek, amelyeket a gyermekek bevonásával hoztak létre és vezetnek, és amelyek alapvető alternatívákat nyújtanak a gyerekeknek, akik máskülönben nem hagynák el otthonaikat, vagy ha az utcán játszanának, erőszaknak vagy baleseti veszélynek lennének kitéve;
önkéntesek, akik az idős és legyöngült embereket meglátogatják otthonaikban, ezzel is megelőzve azok számának növekedését, akiket bentlakásos otthonokba kell szállítani.
6. Változás és befolyás
A közösségfejlesztés alapvetően elkötelezett a változás iránt
és abban, hogy segítse az embereket a változás hatásainak feldolgozásában.
Szenvedéllyel kérdőjelezi meg a fennálló status quot, és arra ösztönzi és
támogatja az embereket, hogy szervezkedjenek a közös célok elérése érdekében.
A változást előidéző stratégiák és taktikák nagyon változatosak
lehetnek - a helyi lakosok pl. kampányt szerveznek egy falusi iskola bezárása ellen,
vagy egy belvárosi lakókörzet szervezeteiből álló szövetség megszerzi a jogot a
lakások renoválására. A jó tervezési folyamat a változtatás stratégiáiban
létfontosságú szerepet kap, csakúgy, mint a kreativitás és az alkalmazkodás - a
nehéz helyzetekre adandó válaszok és újító szellemiségű módszerek útján.
Sok példája van annak, amikor a közösségfejlesztés a kétségbeesés, az apátia és
az elcsigázottság ellenében a változás katalizátoraként működik.
Egy vidéki közösségfejlesztő projekt, az ír Connemara West története a
változtatás és a befolyásolás izgalmasabb példái közé tartozik:
"A közösségfejlesztés távlatait tekintve is nagy büszkeség övezi azokat az eredményeket, amelyek húsz év alatt, helyi energiabefektetés és szervezés útján születtek. Hitelszövetkezetével, közösségi tanácsával, szövetkezeteivel, valamint sportolókat vagy más közösségeket vendégül látó intézményével a szomszédság teljes közösségi infrastruktúrát hozott létre." (O?Donohue, 1993, 12. o.)
Az ilyen projektekkel kapcsolatban az az igazán szembetűnő, ahogyan a tevékenységek és programok összefonódnak: a döntéshozók jó példákkal való befolyásolása , valamint az elköteleződés a képzés, a művelődés és a foglalkoztatás iránt és a mindezekben megnyilvánuló megbízhatóság.
A közösségfejlesztés identitása
A fenti 6 alapelv a közösségfejlesztésben szilárd alapokon nyugszik, az elmúlt évek gyakorlatában többször is kipróbálták és vizsgálat alá vetették. Mind a gyakorlat, mind a nyilvánosság szempontjából ezek alkotják a közösségfejlesztés identitását.
A közösségfejlesztés a legtöbb európai országban nem számít
önálló foglalkozásnak abban az értelemben, ahogyan az orvos, a jogász vagy a
szociális munka az, vagy félig az. Ennek egyik oka, hogy a közösségfejlesztésben
alkalmazott emberek száma alacsony, a közösségfejlesztés általában
alul-támogatott. A másik ok azoknak az idegenkedésében rejlik, akik megkockáztatják
a helyi közösségeket mellőzni, akik nem akarják használni a vitathatatlanul profi
tudást és szakértelmet, és elzárják a közösség tagjait a
közösségfejlesztéstől.
A szakmai vagy foglalkozási identitás ellentmondásos helyzetének
mindazonáltal nem szabadna csorbítania a közösségfejlesztés eddig szerzett
ismereteinek értékét, amely egyébként számos módon kifejezésre jut: a helyi
emberek történeteiben, a közösségi projektek esettanulmányaiban, valamint az ezeken
alapuló elméletben. Fontos a megtett út eme bizonyítékaira felhívni a figyelmet,
mivel alapul szolgálhatnak jövőbeli programokhoz, ugyanakkor emlékeztetnek bennünket
a közösségfejlesztés komplex folyamat-jellegére, valamint arra is, hogy a
közösségek életébe való beavatkozás nagyfokú hozzáértést és érzékenységet
kíván.
Hasznos az a megkülönböztetés, amely a közösségfejlesztést a változtatás
stratégiájának, a közösségi munkát pedig beavatkozásnak tekinti: a
közösségfejlesztés a szomszédságokban és az azonos identitású csoportokban
végbemenő változások folyamata, míg a közösségi munka a módszerek és készségek
azon készlete, amelyet a változási folyamat ösztönzésére és támogatására
használnak.
A gyakorlatban gyökerező, közösségfejlesztői alapelvekről folytatott vita során az
is megfontolandó, hogy a közösségfejlesztés hogyan viszonyul a tágabb politikához
és a szociálpolitikához. Mint fogalom, a közösségfejlesztés azért lehet
különösen erőteljes, mert az általunk megálmodott társadalomról, a társadalmi
igazság jelentéséről, valamint az egyenlőségről és a szabadságról tesz föl
alapvető kérdéseket, s emiatt más kérdésekről folytatott vitákban is megjelenik.
Csakugyan, a közösségfejlesztésből érkező ötletekről és tapasztalatokról egyre
többen ismerik fel, hogy többféle módon is információt szolgáltatnak ezekhez a
vitákhoz.
Ez a felismerés jelenik meg a fenntartható fejlődés és a szegénységellenes
stratégiák közti kapcsolatról szóló elemzésekben is. A "Local Agenda 21"
(21-es helyi napirendi pont) - az 1992-es Earth Summit ("Föld"
Csúcstalálkozó) megállapításait tartalmazó dokumentum - a helyi fenntarthatóság
megteremtésének eszköze. (A Csúcstalálkozó egyik határozata szerint az aláíró
országokban meg kell szervezni a helyi fenntartható - tehát a gazdasági növekedés
káros emberi és környezeti hatásait ellensúlyozó - fejlődés stratégiájának
kialakítását. 1997 tavaszán Dél-Angliában jártam, ahol egy helyi képviselő minden
héten legalább egyszer részt vett egy-egy helyi közösségi "Local Agenda
21" beszélgetésén, amelynek a témája az volt: milyennek szeretném látni a
településemet 50 év múlva? A szerk.) A dokumentum kijelenti: "a
fenntartható fejlődés biztosításának egy specifikus szegénységellenes stratégia
az egyik alapvető feltétele..."
A "részvétel" és a "képessé tétel" fogalmait sok olyan szervezet
tette magáévá, amely a fenntartható fejlődés és a szegénységellenes harc
kapcsolódó témáiban foglalatoskodik. Az Oxfam (amely egy több mint 50 éves múltra
visszatekintő, társadalomfejlesztő világszervezet, ngo, amelynek minden földrészen
vannak önálló szervezetei, így az Egyesült Királyságban is. A szerk.)
például nagy hangsúlyt fektet a közösségekkel folytatott munkára és "az
olyan emberek energiájára és kreativitására, akik alternatívákat keresnek, és egy
új cselekvési programot alakítanak ki." (Watkins, 1995, 217. o.).
Az európai kontextusban ekkor merül fel a kérdés: hogyan kapcsolódik a
közösségfejlesztés a társadalomba történő bevonás projektjeihez? Globális
szinten lehetnek olyan magas szintű elvárások, amelyek szerint a közösségfejlesztés
a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos programok egy aspektusa, és láttuk, hogy a
közösségfejlesztés alapelvei hogyan hangolódnak össze a szegény és hátrányos
helyzetű emberek szükségleteivel. Vajon meghatározható-e, hogy a társadalmi
kirekesztettség elleni harc közösségfejlesztő megközelítése mit is jelent
valójában az intézmények, szervezetek és közösségi csoportok számára
Európa-szerte? A következő fejezetben erre a kérdésre kísérelünk meg válaszolni.