1. BEVEZETÉS
Kétsebességű Európa, marginális lét, társadalmi elszigeteltség, kiélezettség, megbélyegezettség... e szavak zúdulnak ránk a politikai állásfoglalásokból, a stratégiai anyagokból, a kutatási dolgozatokból és a kiadói hasábokról. Ám amit e szavak a szegények számára jelentenek, az valami egészen más. Lehetséges-e egyáltalán, hogy a kényelmes Európa megértse a szegénységben élőket?
Az Európai Unióban az 1990-es évek közepén a munkanélküliségi ráta 11% körüli volt - ez mintegy 17 millió embert jelentett;
Az Unió 340 millió lakosából több mint 52 millió él szegénységben (a jövedelmük kevesebb, mint fele a tagállamok átlagkeresetének);
Az Európai Unió közel 3 millió polgára hajléktalan.
A statisztikai adatok tényszerű
bizonyítékai az Európában létező szegénységnek, tanúbizonyságok, amelyekre
szükségük van a politikusoknak, az Európai Bizottság munkatársainak, az ngo-knak és
más elkötelezett szervezeteknek a szegénység, a társadalmi kirekesztettség
leküzdését szolgáló programok és kampányok szervezéséhez.
Ez a tanulmány nem a statisztikáról, de még csak nem is a szegénység
meghatározásáról vagy mérhetőségéről szól. Létezőként kezeli az európai
szegénységet és szükségesnek a rá adandó válaszok sokféleségét, mint pl.:
maguknak a szegényeknek a cselekvéseit;
maguknak a szegényeknek a kampányait;
az intézmények stratégiai válaszait.
Ez a kiadvány elsősorban azoknak készült, akiknek munkája megköveteli, hogy fontolóra vegyenek politikai kérdéseket - dolgozzanak akár a kormányzati, a nem-kormányzati vagy az üzleti szektorban, legyenek akár politikusok, közszolgálatban állók, önkormányzati hivatalnokok, vállalatvezetők, a nem-kormányzati szervezetek munkatársai tagjai, vagy kutatók. Tanulmányunknak három célja van:
közvetíteni szeretnénk mindazt, amit a cselekvő közösségektől tanultunk a társadalomhoz tartozásért folytatott küzdelmeikből, annak érdekében, hogy a politikusok e tapasztalatokat a programok kialakításában használni tudják;
ki szeretnénk fejteni a közösségfejlesztés lehetőségeit a társadalomba történő bevonás vonatkozásában;
jelezni kívánjuk a társadalmi kirekesztettségre adandó közösségi válaszadás támogatásához szükséges források természetét.
A gondolatok és a példák a Combined
European Bureau for Social Development CEBSD tagszervezettől származnak. (Ez a magyarra
csak nehézkesen fordítható nevű szervezet - Egyesített Európai Iroda a Társadalmi
Fejlődésért - egy nemzetközi egyesület, amely főleg a nyugati országok vezető
közösségfejlesztői szervezeteit fogja össze közös kutatások, projektek,
információcsere stb. céljából, s amelynek a Közösségfejlesztők Egyesülete 1991
óta tagja. Részletes ismertetőnket lásd a kötet végén! A szerk.) Ahol csak
lehetséges, a társadalmi kirekesztettség fogalmát a projektekből és gyakorló
szakemberektől származó tapasztalatokkal illusztráljuk.
Dolgozatunkban szívesebben használjuk a "szegénység" kifejezés helyett a
"társadalmi kirekesztettség"-et, mégpedig a következő három oknál fogva:
A társadalmi kirekesztettség fogalma megvilágítja a társadalmon belüli távolságot azok között, akiknek van, és akiknek nincs. A kirekesztettek egyben ki is tagadottak a teljes társadalmi részvételből.
A társadalmi kirekesztettség kifejezés rámutat arra a tényre, hogy a gazdasági, a politikai és a társadalmi erők az egyén ellenőrzésén kívül esnek. Ez pedig azt sejteti, hogy egy folyamat van lejátszódóban, amely számos intézmény döntéseinek, vagy éppen azok hiányainak eredménye:
"A kirekesztettség azt sugallja, hogy valaki vagy valami csinálja azt. Határozott kapcsolatot teremt a gazdag és a szegény, a társadalomhoz tartozó és a kirekesztett között. A kifejezés nem egy passzív, s nem is egy önmaga által kifejlesztett állapotot tükröz." (Russell, 1995. 96 o.)
3. A kirekesztettség az emberek bizonyos csoportjaival áll
összefüggésben - a kisebbségek, a nők, az idősek, a mozgásukban korlátozottak stb.
csoportjaival, akiket különben, pusztán egy jövedelem-alapú
szegénység-meghatározás alapján, nem tekinthetnénk kívülállóknak a társadalom
fő folyamataitól.
E három oknál fogva a közösségfejlesztés általánosságban szólva
szívesebben használja a "kirekesztettség", mint a "szegénység"
fogalmát.
Felmerülhet azonban a kérdés, hogy akkor miért fordítunk mégis e munkában a
"társadalmi kirekesztettség" fogalmán, hogy helyette a "társadalomhoz
tartozás", a "társadalmi bevonás" fogalmát használjuk? A válasz a
közösségfejlesztés és a társadalomfejlesztés középpontjában álló értékekben
és alapelvekben keresendő. E két fogalom az embereknek saját életfeltételeik
javítására és a változásokra irányuló közös cselekvéseire vonatkozik. (A
"social inclusion" szó szerinti fordítása a nyakatekert "társadalmi
belefoglalás" lenne, ezért ezt fordításunkban használni nem tudjuk. A
"társadalmi bevonás" szintén hű, de magyarul megintcsak nem túl jól
hangzó fordítása már tartalmazza a közösségfejlesztői közreműködést is, vagyis
a kirekesztettek társadalomba történő vissza-integrálásának mozzanatát is, ezért
ezzel a kifejezéssel élni fogunk. Ugyancsak használjuk majd a "társadalomhoz
tartozás" fordítási-változatot is, amely kétségkívül a legmagyarosabban
hangzik, s amely a "társadalmi bevonás"-nál többet és kevesebbet is jelent
egyszerre, mert statikus kifejezés, vagyis egy már létező állapotot tükröz. A
fordításban igyekszünk e két változat közül mindig azt alkalmazni, ami a közlő
aktuális szándékához a legközelebb áll. A ford.).
A közösségfejlesztés és a társadalomfejlesztés programjai helyi szinteken
bonyolódnak, és gyakran projektekben valósulnak meg, emiatt tehát nem fejlődött még
ki egy közös európai nyelv. A "közösségfejlesztés" angolszász fogalom,
míg a "társadalomfejlesztés" Franciaországban és a dél-európai
országokban ismertebb. Bár vannak különbségek a két, különböző kulturális és
politikai kontextust tükröző fogalom között, központi vonásaik mégis ugyanazok, s
így e kiadványban is egyazon dolgot jelölnek.
Néhány száz méterre a brüsszeli Európai Bizottság irodáitól van egy szomszédsági központ. Ez egy kis utcasaroknyi "nyitott ház" a közeli és a kicsit távolabbi városközponti emberek, elsősorban bevándorlók számára, akik kölcsönös támogatást és segítséget keresnek. A központ használói együtt főznek. Együtt dolgoznak a központ néhány alkalmazottjával az önkormányzattal való egyezkedésben, amelynek során azt kívánják elérni, hogy az önkormányzat fenntartsa az alacsony bérű lakások kínálatát a környéken. A központ mintegy 15 éve működik. |
A "társadalmi bevonás" tehát elmozdul arról a pontról,
amelynél az embereket előre gyártott címkék szerint kezelik. A közösségfejlesztés
elkötelezett az elnyomott és marginalizált emberekkel való együttműködésben, s
ennek során keresi az emberek megerősítésének és képességeik növelésének
támogatási lehetőségeit. Ez pedig épp az ellenkezőjét jelenti az emberek
címkékkel való ellátásának, s ezért is szeretjük jobban használni a
"társadalmi bevonás", mint a "kirekesztettség" fogalmát. A
"bevonás" tehát kifejezi a közösségfejlesztés célját is, míg a
"kirekesztés" inkább elemző terminológia.
A "bevonás" alkalmazásának másik oka a közösségfejlesztés
központi jellegzetességével függ össze, amely az egyéni cselekvések mentén
kialakuló közös, együttes cselekvésre helyezi a hangsúlyt. A "társadalmi
odatartozás"-nak az az üzenete az emberek számára, hogy csatlakozzanak az ilyen
cselekvésekhez, vitákhoz és a döntéshozatalhoz, hogy ne legyenek mindebből kizárva.
A közösségfejlesztés elkötelezett a részvétel mellett, mégpedig nem egy laza,
általános módon, hanem abban az értelemben, hogy képessé teszi rá azokat, akiknek
csak csekély gyakorlatuk van - ha egyáltalán van - a részvételben, vagy akik saját
élményeik hatására már kiábrándultak abból, hogy cselekvő részesei legyenek az
igazi civil társadalomnak.
"A társadalmi bevonás" irányelvei a társadalmilag alárendelt csoportok társadalmi, gazdasági és politika erejét fokozzák, más szóval: elősegítik a marginális csoportok autonómiáját." (Farrar, 1996. 294. o.)
A "bevonás"-t így értelmezvén tisztában vagyunk a
veszéllyel: patrónusokká válhatunk, ha feltételezzük, hogy a "kívül
rekedtek" magától értetődően fogják keresni a kulturális többséghez való
tartozást ahelyett, hogy egy több-kultúrájú és több-nemzetiségű társadalomnak
lennének részei. Van egy másik veszély is, éspedig a közösségekkel kapcsolatos
naivitás és romanticizmus. Az odatartozás és a tagsági viszony érméjének másik
oldala a kirekesztettség és az elzárkózás. A különbözőségek, az
érdekkonfliktusok és az előítéletek vonatkozásában a közösségek gyakran
megosztottak. A közösségfejlesztésnek tisztában kell lennie ezekkel a realitásokkal,
miközben azt keresi, hogyan építhet a közösségek erősségeire és közös
vonásaira.
Elképzeléseinknek ez a gondolati alapja, s a következőkben azt
szeretnénk érzékeltetni, hogy mit is jelent mindennek értelmében a társadalomhoz
tartozásért dolgozni - közösségfejlesztési szempontból, európai keretek között.
Ez meglehetős kihívás elé állít bennünket. Nem csak azt szorgalmazzuk, hogy
kapcsolat létesüljön két nehéz és vitatható fogalom, a közösségfejlesztés és a
társadalmi kirekesztettség között, de mindezt ráadásul egy európai perspektívában
szeretnénk megtenni. Néhány kulcsfontosságú építőelemet szeretnénk találni ezen
a tág terepen, néhány zsetont szeretnénk letenni az olyanfajta európai játszmák
asztalára, amelyek komolyan veszik a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelmet, s
amelyek ezért érdekeltek lehetnek egy sor, egymással is kapcsolatban lévő stratégia
alkalmazásában.
Vitánk szempontjából fontos különbséget tennünk a társadalmi bevonás és a
gazdasági megújítás között. (Itt "economic regeneration" kifejezést
használt a szerző, de a továbbiakban ugyanilyen értelemben használja a
"regeneration or renewal programmes" kifejezéseket, amelyeket városrészek
felújítására, újjáépítésére, (újra) létrehozására használnak. E programok,
melyek felbukkanásuk óta sokat változtak-finomodtak, sajnálatos módon gyakran még ma
is az ott lakó szegények kiszorításával érik el a városrész
"fejlesztését". Mind gyakrabban alkalmaznak e programok
közösségfejlesztőket, akik a lakosok, az érintettek bevonását segítik elő akár a
program megakadályozásában, akár a tervezési vagy kivitelezési munkákban.
Skóciában, Angliában, Hollandiában, Svédországban pl. a leggyakoribb
közösségfejlesztői munkák színterei éppen ezek a programok. A szerk.) Ez
utóbbiak gyakran tűzik ki célul az ún. belső beruházások maximalizálását, vagyis
az emberek képzését, akik így újra versenyezhetnek a munkaerőpiacon. Az efféle
stratégiák hatékonyak lehetnek, mindazonáltal az esetek többségében nem képesek
összekapcsolódni a hátrányos helyzettel, az elnyomással és a kirekesztettséggel. E
kérdés erőteljesen fogalmazódott meg pl. egy lakáskonferencián, olyan lakosok
körében, akiknek már van gyakorlatuk az újjáépítési programokban:
"Számos közösség vallja, hogy az újjáépítés fókuszában a szegénységnek és az emberek szükségletei felismerésének kell lennie. A szegénység a lényegi kérdés, ez befolyásolja a lehetőségeket, a választásokat, az életminőséget és az egészségügyi, oktatási és más szolgáltatásokhoz való hozzáférést." (Hashagen, 1996. 5. o.) |
Szükséges, hogy az újjáépítési
programokat a gyakorló közösségfejlesztők és a döntéshozók részletesen és
gondosan felülvizsgálják, s feltegyék a nehéz kérdést: pontosan kinek is származik
haszna e programokból? Ki ellenőrzi ezeket? Milyen értelemben viszonyulnak a
történelemhez, a kultúrához és az adott közösség tapasztalataihoz?
Az újjáépítési és felújítási programokra számos területen
szükség van, mert az épületek, a környezet megújulását hozzák magukkal, és új
munkahelyeket teremtenek. Minket az foglalkoztat, hogy e programokon belül hogyan lehet
megtalálni a módját annak, hogy a társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos ügyeket
felismerjük, és hogy meg is adjuk rájuk a megfelelő válaszokat.
A társadalmi és kulturális kontextus minden országban erősen különböző.
Árnyalatnyi, ám mégis fontos különbségek érzékelhetők olyan kulcsfogalmak
értelmezésénél, mint pl. a "közösség", a "helyi", a
"fejlesztés" és a "politika". A városon belüli szomszédságok és
a városszéli lakótelepek pl. Lyonban, Amsterdamban vagy Glasgow-ban olyan éles
kontrasztjai a vidéki szegénységnek pl. Görögországban vagy Dél-Franciaország
elnéptelenedett falvaiban, hogy a kételkedők nyugodtan megkérdőjelezhetnék az
Európa-szintű megközelítés mint kiindulási pont jogosságát. Nem értenénk egyet
velük. Sőt, a közösségfejlesztés alapelvei, valamint azok az alapelvek, amelyek a
kirekesztettek gondolatait és cselekedeteit áthatják, fontosak mindenfajta közösség
számára, legyenek bár belvárosi, városszéli, ingázó falu vagy szórványosan
lakott vidék közösségei.
"A közösségi munka hosszú története és a társadalmi-kulturális cselekvés (Belgiumban) létrehozta az egyesületeknek, csoportoknak, kampányoknak és kezdeményezéseknek a szomszédságokat és városokat teljesen lefedő, sűrű szövetét." (Conroy, 1995. 63.o.) |
Hogy e publikáció fókuszát tisztán láttassuk, a 2. fejezet négy
rövid közösségfejlesztési példával kezdődik. Ezeket építjük tovább, hogy
néven tudjuk nevezni azokat az alapelveket, amelyeken a közösségfejlesztés gyakorlata
nyugszik. A 3. fejezet a közösségfejlesztés és a társadalmi bevonódásért
folytatott munka közötti kapcsolatokra összpontosít, a kulcsfontosságú témák
meghatározásán keresztül.
Ezután a 4. fejezetben négy esettanulmányt közlünk, amelyek e
kapcsolatot illusztrálják, és ezekből - az 5. fejezetben - bontakoztatjuk ki a
közösségfejlesztés társadalomfejlesztési hozzájárulásának fő érvelési
rendszerét. Elengedhetetlenül fontos, hogy e programok jól tervezettek és anyagilag is
biztosítottak legyenek, s az utolsó fejezet az ehhez szükséges kulcselemekkel
foglalkozik.
Európai programok
E kiadvány sokat köszönhet az Európai Bizottság által
támogatott, "szegénységellenes" programok elemzéseinek, különösen a
harmadik, az 1990-94-ig tartó programénak. Az állampolgári jogoknak szentelt figyelem
- és az, ahogyan a kirekesztettektől megtagadják e jogokat -, valamint az a mérték,
ahogyan a kirekesztettség áthatja jóformán az emberek életének minden területét,
volt az a két gondolat, amelyet a harmadik szegénységellenes program vizsgálat alá
vett, és amelyik rendkívüli fontosságú a társadalmi fejlődés szempontjából.
Vannak a programnak olyan létfontosságú tanulságai, mint amilyeneket Brian Harvey
(1994) vont le az ír programból. Egy másik jelentős anyag is született a harmadik
szegénységellenes program alapján, s ez a "társadalmi kirekesztettség"
fogalmának jelentéséről szól (Room, 1995).
Az Európai Bizottság negyedik szegénységellenes programja nem került
végrehajtásra, ami sokak elégedetlenségét váltotta ki, vannak azonban olyan most is
futó EB programok, amelyek ellensúlyozhatják ezt a hiányt, mert valamennyien a
résztvétel fokozásával foglalkoznak pl.:
A Közösség egyik főigazgatóságának (DG V.) folyamatos elkötelezettsége a társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos munka iránt.
A regionális fejlesztésért felelős bizottság
igazgatósága, a DG XVI. megbízott egyet a CEBSD tagszervezetek közül egy 12 országra
kiterjedő tanulmány elkészítésével, a "Közösségi bevontság a városok
megújításában" témában (Chanan és Armstrong, 1996).
A DG XXIII szociális gazdasággal kapcsolatos munkája közvetlenül összefügg a társadalmi bevonással és a közösségfejlesztéssel.
Az egykori szénbányász közösségek RECHAR programját a közösségfejlesztés támogatására használják.
A HORIZON program, amely a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci hozzáférési esélyeit hivatott emelni, a munkanélküliek mellett azokat az embereket is megcélozta, akik a peremre sodródás kockázatában élnek.
A vidékfejlesztési LEADER program a fenntartható fejlődés helyi szintű megközelítésére buzdított.
Az EU "Különleges Támogatási Program a Békéért és az Egyeztetésért" jelentős lehetőséget biztosít a közösségek által vezetett, közösségi alapú cselekvésekre.
Az Európai Unió számos fontos programjában támogatják a közösségek bevonását a tervezésbe és a projektek kialakításába.
Az Európai Szociális Alap programjaiban egyre nagyobb keret jut a közösségfejlesztésnek - a 1997-99-re tervezett brit programban a közösségfejlesztéssel és az erőforrás-teremtéssel kapcsolatban új prioritásokat mutattak be.
A CEBSD tagszervezeteinek gondolkodására hatással voltak a
közép-kelet-európai változások. Magyar tagján keresztül a CEBSD tájékozódni
tudott a civil társadalomért és a helyi demokráciáért folytatott küzdelem
támogatásának szükségességéről és arról, hogy mindezeket nem lehet elválasztani
a kirekesztettség kérdésköreitől.
Végezetül, az olvasó úgy fogja találni, hogy érvelésünk és
példáink a korszak kényszerű fogságában, egy kreatív feszültségben születtek.
Muszáj egyfelől sürgős választ adnunk a társadalmi kirekesztettség valóságára.
Ki kell használni az 1996-os Kormányok Közötti Konferencia által biztosított
kedvező lehetőségeket. Támogatjuk az Európai Szegénységellenes Hálózatot és más
szervezeteket abban, hogy bebizonyítsák: a szegénység és a kirekesztettség elleni
küzdelemnek be kell kerülnie a napi politikába. Másfelől: a szegénység mélyen
beágyazódott sebhelyeit nem lehet eltüntetni gyors megoldásokkal. Az európai
szegénységet csak egy szélesebb nemzetközi kontextusban lehet megérteni és
értelmezni. A Társadalmi Fejlődésért rendezett koppenhágai, 1995-ös
csúcstalálkozó különösen a gazdasági és a társadalmi fejlődés közötti
kapcsolatok tekintetében jelent kihívást. Az ENSZ Szegénység Kiírtásáért (1996)
nemzetközi évében a társadalmi kirekesztettség elleni helyi projekteket, és az
Európa-szerte folyó kampányokat hosszú távra kell előkészíteni, és ezeket az
erőfeszítéseket szélesebb társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekkel kell
összekapcsolni.
Ez az a pont, ahol a közösségfejlesztés hozzájárulása a szegénység
felszámolásához életbevágó, ennélfogva az Európa-szintű közösségfejlesztés
szószólóiként az a szándékunk, hogy bemutassuk, miből is áll ez a hozzájárulás.