4. A GYAKORLAT PÉLDÁI
Ebben a fejezetben a közösségfejlesztés négy példáját mutatjuk be Svédországból, Magyarországról, Spanyolországból és Hollandiából. Célunk ezzel a közösségfejlesztő tevékenységek és eredmények méreteinek és sokféleségének, valamint a közösségfejlesztés és a társadalmi bevonás elve közötti kapcsolódási pontok szemléltetése. A példák betekintést engednek a közösségfejlesztés gyakorlatába - megmutatják, hogy mit takar ez a fogalom "a terepen". Az ezt követő fejezetben a példákból kibontjuk és megtárgyaljuk a közösségfejlesztő munka végzésénél szükséges főbb módszereket, jártasságokat és a közösségfejlesztői tudás különböző területeit, valamint azt is megvizsgáljuk, hogyan viszonyul a közösségfejlesztés a társadalomba történő bevonáshoz.
Brickebacken - A nyilvánosság befolyása
egy Örebro-i lakótelepen
Örebro Stockholmhoz, a svéd fővároshoz viszonyítva körülbelül
200 kilométerre nyugatra található, de Göteborg - a legnagyobb város az ország
nyugati partján - is pontosan ilyen távolságra fekszik tőle. Minden svéd főút
Örebróba vezet, s ez így van már a század eleje óta. A város az azóta eltelt
időben kereskedelmi, ipari, kulturális és oktatási központtá nőtte ki magát. Sok
templom található ezen a helyen, ezért "Kis Jeruzsálem"-ként is emlegetik.
114 000 lakosával Örebro a tíz legnagyobb svéd város egyike. 14
szomszédságra osztották fel, ezek mindegyike rendelkezik egy helyhatósági
testülettel, amely politikai felelősséggel tartozik a gyermekgondozásért, az
iskolákért, az idősek segítéséért, a szociális szolgáltatásokért, a szabadidős
lehetőségekért, a művelődésért, valamint a technikai jellegű karbantartási
munkák egy részéért. Ezt a felelősséget a Városi Tanács ruházza a testületekre,
amelyeknek minden tagja abban a szomszédságban él, amelyet képvisel. A helyhatósági
testületek saját maguk foglalkoztatnak embereket az adminisztrációs feladatok
elvégzésére, és ezenkívül is minden tevékenység helyileg szervezett.
Brickebacken-Gallersta ezen 14 szomszédság egyike. Vidékies és városias jellegű
részekkel is rendelkezik, és körülbelül 6500-an lakják - ennek fele él a '70-es
években épített városias kerületben. A legtöbb lakás kétemeletes sorházban
található, de akad néhány három-, sőt hatemeletes épület is. 1800 lakás, hat
napközi otthon, szabadidőközpontok, valamint egy többfunkciós központ is van itt
iskolával, kávéházzal, könyvtárral, élelmiszerbolttal, gyógyszertárral,
fodrásszal stb.
"A Fa" - egy együttműködésen alapuló szervezet
"A Fa" a Brickebackenhez kapcsolódó polgárok, helyi
egyesületek és szervezetek együttműködési platformja. Gyökerei arra az időre
vezethetők vissza, amikor a helyi fiatalok az iránti igényüket fejezték ki, hogy
maguk működtethessék az ifjúsági szabadidőközpontot. A fiatalok befolyása a
tevékenység milyenségének meghatározásában azóta is lényeges vonása a
szervezetnek. "A Fá"-t 1987-ben alapította 90 helyi lakos, és azóta minden
tevékenységet egy, az iskola, a könyvtár, a szomszédsági tanács, a közfürdők, a
templom és a rendelőintézet közelében elhelyezkedő központ helyiségeiben
végeznek. Ezen körülmények "A Fá"-t mindenki számára elérhetővé
tették.
A szervezet ma megközelítőleg 300 tagot számlál. Négy alkalmazottja
van, s rajtuk kívül az önkéntes iroda egy koordinátorát is foglalkoztatja. A cél
egy művelődési és szabadidős központ működtetése a szomszédságban; a
tevékenység végzése pedig a szomszédsági tanács felkérésére történik. "A
Fa" rendelkezik egy kávéházzal is, és arra bátorítja az embereket, hogy
aktívan részt vegyenek a szervezett tevékenységekben, s ezt demokratikus alapelvekhez
igazodva tegyék. A szervezetnek 1995-ben 79 000 látogatója volt. Összességében 17
000 órányi önkéntes munkát végeztek az emberek.
A szervezet célja a részvétel fokozása, a közös környezettel és a közösségi
erőforrásokkal kapcsolatos felelősségvállalás növelése, valamint annak
kezdeményezése és támogatása, hogy a tagok munkalehetőséget kapjanak, vagy
másfajta elfoglaltságot találjanak. A szervezet fejlődésének és függetlenségének
biztosítása érdekében ösztönzik a tevékenységek oly módon való végzését, hogy
a fejlesztés a tagok személyes közreműködésén alapuljon. A tevékenységek arra
ösztönzik a kevés vagyonnal rendelkező csoportokat, hogy több felelősséget
vállaljanak a szervezetben, többet legyenek jelen és használják befolyásukat.
Nagyon fontos a gyerekekkel és a fiatalokkal végzett munka. Lehetőséget kapnak arra,
hogy demokratikus módon vegyenek részt a tevékenységek alakításában. "A
Fá"-nak van egy megegyezése az iskola tanári karával, mely szerint az órák
közti szünetekben különböző tevékenységeket szerveznek. Az egyik ilyen
tevékenység neve "javítókocsi". A diákok (felnőtt felügyelet mellett) egy
kis kocsit használnak, hogy az iskola megrongálódott részeit tisztítás, festés és
javítás útján helyrehozzák. Egy másik példa a diákok részvétele a sport napok
és az iskola különleges tevékenységeinek megtervezésében.
1994-ben megalakult a "ifjúsági front" elnevezésű, fiatalokból álló
bizottság, amely egy jobb érdekképviseletet hivatott biztosítani az ifjúság
számára. A bizottságnak 11 tagja van, életkoruk 14 és 20 év közötti. Feladatuk a
fiatalok kéréseinek feldolgozása, és megvalósításuk előmozdítása.
"A Fa" önkéntesei egy kávéházat is működtetnek. A munkát úgy
próbálják megszervezni, hogy alkalmanként két önkéntes dolgozhasson, akiket a
szervezet tagjai támogatnak. Az önkéntesek az iskola felsős diákjai, szülők,
tanulási nehézségekkel küszködő emberek, nyugdíjasok és Brickebacken más lakói.
A kávéház központi helyen van, és találkozóhelyet biztosít fiatalok és idősek
számára egyaránt. A "Café Brickan" (Tálca Kávézó) többféle módon is
"A Fa" tevékenységeinek központi részét alkotja.
A szomszédsági tanács kérésére "A Fa" 1995-ben létrehozta önkéntes
irodáját. A szervezet felvett egy koordinátort, és hozzáférhetővé tették a
központ helyiségeit. Az önkéntes iroda célja a helyi hatóságok munkájának
kiegészítése, de nem helyettesítése. Az iroda találkozóhelyet teremt azok
számára, akiknek segítségre van szüksége a könnyebb munkák elvégzésében,
valamint azoknak, akik ezt a segítséget biztosítani kívánják. Olyan találkozóhely
ez, ahol a polgárok lakóhelyükkel kapcsolatos információkhoz juthatnak, ahol
elkötelezettségükről és ötleteikről számot adhatnak, hogy ezáltal
hasznosíthassák azokat. A törekvéseknek több példája is bemutatásra került abban
a jelentésben, amely akkor készült, amikor az önkéntes iroda körülbelül 12
hónapja működött. A leginkább kínált és keresett segítség a kapcsolatteremtés
volt - beszélgetni és együtt tölteni az időt valakivel. Körülbelül 90 ember
személyesen kért segítséget az irodától, mások pedig e személyes
kapcsolatteremtés nélkül vettek részt a szervezet tevékenységeiben. Néhány
önkéntes az iroda közbenjárása nélkül segített, és olyan munkákat végzett, mint
levelek fordítása svédről, illetve svédre.
Nyári projekt
1989 nyarán egy tinédzserekből álló csoport elkezdett bajba
keveredni. Egyre több aggódó hangvételű jelentés érkezett a helyi szociális
munkásoktól, és a problémák hamarosan olyan méreteket öltöttek, hogy a
szomszédsági tanács igazgatója kénytelen volt több közösségi megbeszélést is
összehívni. Helyi vállalkozók, a közösségi iskola, a szociális szolgáltatások
főosztálya, "A Fa", a lakásügyi társaság, a helyi rendőrség, valamint a
lakásbérlők egyesülete vettek részt ezeken a megbeszéléseken, és mindannyian
egyetértettek abban, hogy a tinédzserek fő problémája az volt, hogy nem volt elég
tennivalójuk a szünidőben.
Egy kérdőívet küldtek szét azzal a céllal, hogy kikérjék a fiatalok
véleményét. A felmérés megmutatta, hogy döntő többségük szívesen dolgozott
volna. Ötven százalékuk nem sokat várt a szünidőtől az utazás és a munka terén.
Ezekre az eredményekre alapozva, egy munkacsoport kidolgozta a "Nyár - 90"
elnevezésű projektet, mely két fő részből állt: értelmes munka/elfoglaltság, és
megfelelő szabadidős programok.
A tinédzserek közül sokan vettek részt a projekt kivitelezésében "A
Fá"-val és a szomszédsági tanáccsal együttműködve. A városi hatóság alá
tartozó intézmények szinte mindegyike felajánlott többféle munkalehetőséget is -
így tett például a lakásfenntartó vállalat, a családsegítő szolgálat, a
szomszédsági tanács hivatala és a napközi otthon is, hogy csak néhányat
említsünk. Több helyi egyesület, köztük a "Café Brickan" is követte a
példát. Ezenkívül esti programokat, stoppos túrákat és úszáslehetőséget is
felkínáltak a tinédzsereknek, mindezt a szülők és a helyi egyesületek
szervezésében.
1990 nyarán 41 tinédzser csatlakozott a projekthez és kezdett el dolgozni. Az
eredmények olyan bíztatóak voltak, hogy a szomszédsági tanács indítványozta a
városi hatóságnál, hogy a következő nyáron is jöjjön létre egy hasonló projekt.
"A Fa" vállalta a felelősséget a projektért, és ez azóta is minden évben
így történik. A tinédzserek körében folyamatosan nő az érdeklődés, és ma már a
14-16 éves fiatalok 90 százaléka kész csatlakozni ezekhez a nyári projektekhez. A
vandalizmus csökkent, csakúgy, mint az alkoholfogyasztás és a kábítószerezés,
valamint a helyi élelmiszerboltnak is kevesebb lopással kapcsolatos és egyéb
problémája akadt. A jó irányú változásokkal kapcsolatos pozitív visszajelzések
érkeznek szerte a közösségből, így például a lakásfenntartó vállalattól
(kevesebb vandalizmus és falfirka), a helyi vállalkozóktól (kevesebb bolt ablakát
törték be), a rendőrségtől, a lakásbérlőktől, maguktól a tinédzserektől és
másoktól is.
Brickebacken a '90-es évek elején
Az 1990-es évek elején Svédország széles körű gazdasági recessziótól szenvedett. Ez a recesszió mély nyomokat hagyott Brickebacken szinte minden polgárának életében. A gazdaság hanyatlása - magas munkanélküliséget teremtve a környéken - több helyen is deficitet eredményezett a szomszédsági tanács költségvetésében. Ez a helyi lakosság összetételéből származott. Az egyedülálló szülők, munkanélküliek, bevándorlók és alacsony képzettségűek száma jóval az átlagos fölött volt. A megnövekedett igénynek köszönhetően a szociális szolgáltatások főosztályának kiadásai robbanásszerűen megnövekedtek. A brickebackeni infrastruktúra nem volt kielégítő. A foglalkoztatás és az üzleti tevékenység hiánya, valamint a város más részeitől való elszigeteltség mind hozzájárultak a szociális problémák térnyeréséhez. A jobb anyagi helyzetben lévő emberek elköltöztek a környékről, még több hátrányos helyzetűnek hagyva helyet az ideköltözéshez. Elkezdődött a városrész gyors hanyatlása. Új stratégiákra volt szükség a városi hatóságok erőfeszítéseinek fenntartásához, mert ezek maguk is csorbát szenvedtek a takarékoskodás és az ésszerűsítés kényszerétől. E fejleményekre alapozva jött létre "a '90-es évek programja".
A "'90-es évek programja"
A szomszédsági tanács kijelölt egy lakásügyi munkacsoportot,
amelybe a városi hatóság helyi hivatalából, a lakásbérlők egyesületéből és a
helyi lakásfenntartó vállalattól érkeztek képviselők, azzal a céllal, hogy
kifejlesszenek egy programot a megújulásért, a változásért és az
életkörülmények javulásáért Brickebackenban. A cél a lakásbérlők részvételre
bátorítása, valamint a környék fejlődése iránti aktív érdeklődésének
felkeltése volt. A programot egy felmérés eredményeire alapozták. Ennek során a
lakásbérlők és a közalkalmazottak véleményét és ötleteit kérték ki arról,
hogy mire van szükség és mit hogyan kellene csinálni.
A fizikai környezet változását és megújulását tekintve az egyik
cél az volt, hogy minimálisra csökkentsék a távozók számát, és növeljék a
környék stabilitását. Ezt a lakásbérlők kényelmének és otthonosságának
fokozásával kívánták elérni. A lakásfenntartó vállalat (újból) beszervezte és
kiképezte a speciális "területi felelősöket", akiket felelősség terhelt a
társaság minden szolgáltatásáért saját szomszédságukban. A bérlők számára
egyszerű és közvetlen hozzáférést biztosítottak ezekhez a területi
felelősőkhöz, akik a problémákkal és a karbantartással közvetlenül foglalkoztak,
és így személyesebb légkört teremtettek a szomszédságokban (például
veteményeskerteket alakítottak ki, és több gyümölcsfát ültettek szerte a
környéken).
Egy másik cél az volt, hogy az integrált központot vonzóbbá tegyék az üzleti
szféra számára, amit úgy oldottak meg, hogy nagyon alacsony bérleti díjakért
üzlethelyiségeket adtak ki a központban. Ez az ötlet azonban csak bizonyos mértékig
volt sikeresnek tekinthető. A vártnál kevesebb vállalkozó érkezett, és csaknem
lehetetlen volt a központban egy életteli vásárteret kialakítani.
A szolgáltatási struktúra kialakítása érdekében számos célt fogalmaztak meg, és
nagy erőfeszítéseket tettek. Ezek közül mutatunk be most néhányat.
Családsegítő központ
A "Bjorkdungen" (Nyírfaliget) családsegítő központ segíti a rászoruló szülőket gyermekeik hozzáértőbb nevelésében, és igyekszik csökkenteni a köztük különböző okokból meglévő távolságot. A központot a szomszédsági tanács népjóléti osztálya működteti. Az ügyfeleket a szociális intézmények, a terhes- és gyermekgondozók irányítják ide. Az ellátást az egyes családok egyéni problémáira és szükségleteire alapozzák, és környezettanulmány előzi meg. Az egyszerű esetmegbeszélést és a "Marte Meo" (az én háborúm) elnevezésű módszert egyaránt használják. A Marte Meo főként videofelvételeket használ, így mutatva meg a szülőknek, hogy milyen a kapcsolatuk a gyerekeikkel, és hogy mik a problémák.
Napközi otthon
A "Faltstationen" (mezei állomás) a népjóléti osztály és a Verdandi nevű, szenvedélybetegek számára létesült helyi egyesület vegyesvállalkozása. Olyan mindennapos tevékenységeket kínálnak itt felnőtteknek, mint amilyen például a főzés. A "Faltstationen"-t főként szenvedélybetegek használják, de mások is látogatják. A vendégek közül sokan jó barátok lettek, és támogatni kezdték egymást. Mindez azt eredményezte, hogy a népjóléti osztálynak ma már kevesebbszer kell beavatkoznia (például kevesebb kábítószerest kell erővel felügyelet alá helyeznie). A népjóléti osztály most azt készül megszervezni, hogy a környék szellemi fogyatékosai is látogassák a napközi otthont. A szellemi fogyatékosok sokszor a legmagányosabbak a hátrányos helyzetűek között, így a központ jó esélyt teremthetne arra, hogy a maguk módján ők is élhessenek társasági életet. Sokak számára a napközi otthon lehet az első lépés a munkaközvetítő által kínált tevékenyebb életforma és foglalkozási rehabilitáció felé.
Munkaerő-képzés
A foglalkozási rehabilitációért tett brickebackeni erőfeszítések egyike "a helyi szolgáltató csoport", amelybe olyan embereket várnak, akik régóta munkanélküliek, és egzisztenciájuk különböző segélyektől függ. Ez a projekt a népjóléti osztály és a munkaközvetítő közös vállalkozása, amelynek célja a munkanélküliek képessé tétele a munkaerőpiacra való visszakerülésre azáltal, hogy egy olyan speciális környezetbe helyezi őket, ahol megtanulhatják problémáikat orvosolni. Minden ügyfél 20 hetet dolgozik egy 8 fős munkacsoportban. A munka főként társadalmi képzést takar, amely kis lépés egy állandóbb jellegű foglalkoztatás felé. A résztvevőknek olyan tanulmányokat is kínálnak, mint amilyen a svéd nyelv és irodalom, a társadalomtudományok vagy a testnevelés.
Önsegítő csoportok
A népjóléti osztály két szociális munkása kezdeményezte az önsegítő csoportok lehetséges módszerként való alkalmazását. A hasonló problémákkal küzdő, vagy azonos élethelyzetben lévő ügyfelek lehetőséget kapnak arra, hogy csatlakozzanak egy olyan csoporthoz, ahol megoszthatják tapasztalataikat a többiekkel, és újból kézbe vehetik életük irányítását, szakértői segítség nélkül. A szociális munkások gyakran érzik úgy, hogy nem értik teljesen az ügyfél helyzetét, így az ügyfelek összehozása nagyban előmozdíthatja a problémák megoldását célzó programokat. Az emberek saját szabad akaratukból vannak jelen, és egy-két szociális munkás is részt vesz a csoport megbeszélésein. Az eredmények nagyon bíztatóak, és a megbeszélések során sokan képessé váltak gondjaik megoldására.
Részvételi képesség (társadalmi bevonás)
Amióta Örebro városa elhatározta Brickebacken felépítését, általános volt az a meggyőződés és szándék, hogy az ott élő polgárokat integrálni kell. Amikor 1983-ban megalapították a szomszédsági tanácsokat, az együttműködés és a szektorok közötti társulás új feltételei jelentek meg. Ez idő tájt a helyi fejlesztések már folyamatban voltak, ilyen volt például a helyi elöljáróság, a lakásfenntartó vállalat és a lakásbérlők egyesületének együttműködése. A szomszédsági tanács megjelenése nagyban megkönnyítette ezt a fajta munkát.
A tinédzserek maguk akarták működtetni az ifjúsági szabadidőközpontot. A tinédzserek, az ifjúsági munkások és a helyi szervezetek képviselőinek együttműködése lehetővé tette egy projekt beindulását, egy projektét, amely végül "A Fa" létrejöttét eredményezte. Egy, a szomszédsági tanács által fizetett közösségi munkás segítségével kezdődött meg a munka. Amikor "A Fá"-t hivatalosan megalapították, a szomszédsági tanács megbízta az egyesületet az ifjúsági programok szervezésével. Ahogy ezt már bemutatásukkor is érzékelhettük, e programok kialakításánál a fiatalok ötleteit és érdekeit veszik alapul.
A '90-es évek programja is ezekből a helyi folyamatokból ered, de emellett a recesszió miatt is szükség volt a változtatásokra. Ez a program teljes egészében a helyiek szükségleteire és igényeire épült, és az emberek a közösség minden szektorában részt vettek a tervezésben. A '90-es évek programja általában sikeresnek mondható. Néhány kitűzött célt azonban nem sikerült elérni, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a helyiek részéről nem volt elegendő érdeklődés. Mindazonáltal bebizonyosodott, hogy van értelme a projektek helyi szinten való építésének. A lakásügyi munkacsoport már készíti az ötletek és javaslatok leltárát a "jövő századelő programjához".
Brickebackenben számos tényező erősíti a közösség befolyását. Megalapozottnak tűnik az a feltevés, hogy ennek a szemléletnek itt szilárd politikai alapjai vannak. A helyi politikusok mindig is komolyan vették és támogatták a polgárok elkötelezettségét és ötleteit, függetlenül attól, hogy melyik párt volt hatalmon. Mindez azt mutatja, hogy itt olyan szintű demokráciáról van szó, amelyet minden párt támogat, és amely helyi perspektívákra épít. Az általunk bemutatott kérdésekben erősebbnek bizonyult a szomszédsági megközelítés, mint a politikai kényszer.
Pia Sellstrom, Orebro
Amire a svéd esettanulmány rámutat:
egy közösségi tevékenység egy másikhoz vezet - "dominó-elv",
a közösségi szervezetek (szövetkezetek, lakásbérlők egyesületei) és más együttműködő szervezetek közösségfejlesztő munkája rendkívül fontos,
egy krízishelyzet serkentheti a közösségi részvételt,
szükséges befektetni az embereket mozgósító projektekbe, mert így maximalizálhatjuk a közösségi részvétel lehetőségeit,
a közösségfejlesztés összehozza a különböző generációkat,
milyen módokon lehet a szolgáltatásokat eljuttatni a legrászorultabbakhoz.
"Ez a dolog nemcsak a támogatásra, segítésre és a fejlesztés perspektívájára szorítkozik, hanem magába foglalja azt is, hogy megkeressük, felismerjük és megismerjük azon csoportok valódi jelentéssel bíró társadalmi kapcsolatait, amelyekkel együtt dolgozunk." (van Rees & Rodrigues, 48. o.) |
Magyarország
A lakossági részvétel fokozása a "Mecsekalja" kistérség aprófalvainak fejlesztésében, a lakossági és az önkormányzati, valamint a kistérségi együttműködés révén
A mai - gazdaságilag megnehezedett, ám demokratikus - körülmények
között egy kistérség fejlesztésénél már nem mellőzhető a lakosság bevonása,
erőforrásainak feltárása és a fejlesztés felelősségében való osztozás sem.
Mindezeken túlmenően a falvakon belüli és a falvak közti együttműködés, mint
alapvető demokratikus technika is nélkülözhetetlen a kistérség fejlesztésében,
hiszen egy település problémái nem oldhatók meg a település határain belül.
Tudnunk kell azonban, hogy az önkormányzás, a demokrácia-csinálás
technikái Magyarországon ma még nem eléggé ismertek, hiszen a korábbi hatalmak
meglehetősen autokratikusan működtek. A kommunikációs technikák ezekben az időkben
háttérbe kerültek, míg az értékek, az egyéni tudások nem, vagy nem jól jelentek
meg a települési-kistérségi munkában.
A "Mecsekalja" Kistérségi Önkormányzatok Szövetsége 1995 elején
felkereste a Közösségfejlesztők Egyesületét, hogy segítsen a lakosság
véleményének, hozzáértésének megismerésében, aktivizálásában és a
közügyekben való részvételük erősítésében, a helyi gazdaság élénkítésében
és a kistérségi együttműködés alapjainak megteremtésében. Elsősorban a 24
településből álló térség kisebb településeire gondoltak, azokra, amelyek hasonló
problémákkal küzdenek - munkanélküliség, képzetlenség, a civil szervezetek és a
helyi nyilvánosság részlegessége stb. Úgy gondolták, hogy e problémák
mérséklése érdekében az önkormányzatoknak és a lakosságnak közösen kell
dolgoznia, mégpedig a tervek készítésétől azok megvalósításáig. Az egyesület 5
tagja dolgozik önkéntes munkában a településeken 14 egyetemi hallgatóval, jórészt
azokból a forrásokból, amelyeket a Soros Alapítvány és a pécsi egyetem biztosít a
képzés számára.
A Mecsekalja-kistérség
Cserkút (308 fő); Kővágótöttös (340 fő); Bakonya (371 fő);
Boda (421 fő) és Bicsérd (894 fő) a dél-nyugati megyeszékhely, Pécs nyugati,
mintegy 20 km-es körzetében helyezkednek el, a Mecsek hegység lábánál.
Az '50-es években ez alatt a terület alatt nyitották meg az eleinte csak
az oroszoknak termelő híres Mecseki Uránbányát, az egyéni gazdálkodókat pedig
termelőszövetkezetbe kényszerítették. Az itt élők zöme vagy
tsz-tag lett, és nagyüzemi keretek között folytatta az itteni hagyományos tevékenységeket: a szarvasmarha- és lótartást, a gabonatermesztést, míg a szőlő- és gyümölcstermesztés a városlakók hétvégi tevékenységévé vált, vagy éppen a helybeliek kiegészítő tevékenysége maradt;
az uránbányászatban helyezkedett el; ill. munkát vállalt más, zömmel pécsi iparvállalatoknál, szolgáltatást nyújtó cégeknél, és mindennap bejáró ipari munkás lett;
elköltözött, ill. idetelepült. A népesség cserélődése e folyamatok megindulása óta folyamatos, míg pl. Kővágótöttösre cigányok települtekbe az elköltözöttek helyére, addig a Pécshez közelebbi Cserkútra az egészségesebb környezetet kereső városlakók költöztek ki. A népesség elmúlt 25 éven belüli csökkenése többé-kevésbé mindegyik falura jellemző, ugyanígy a népesség elöregedése is.
Ma már sem a bánya, sem a gazdálkodás nem biztosít egzisztenciát
a lakosságnak. A munkanélküliség elsősorban a bejáró és alacsonyan képzett
munkásokat sújtja, de a többiek számára is erősen beszűkültek az elhelyezkedési
lehetőségek a magas útiköltség és az alacsony keresetek miatt. A bányászati
tevékenység az ezredfordulóra teljesen le fog állni, s a gazdálkodásban a közeli
város adta lehetőségeket kihasználni nem tudó falvak nem látnak fejlődési
lehetőséget.
A községek a rendszerváltásig - Bicsérd kivételével - nem
rendelkeztek önálló elöljárósággal, a 90-es önkormányzati törvény bevezetése
óta azonban mindegyiknek önálló önkormányzata van, demokratikusan választott
képviselőkkel, önállóan gazdálkodnak és döntenek fejlődési irányaikról.
Cserkút és Bicsérd - ha nehezen is, de - talpon maradt a rendszerváltás óta.
Cserkúton fellendült a falusi turizmus, Bicsérd pedig nagy helyi energiák
mozgósításával meg tudta őrizni körzetközpont szerepét. A sikerek mögött
elsősorban a rendkívül ambíciózus vezetés és a szaporodó civil szervezetek
állnak. A többi falu azonban rohamosan hanyatlik a változások óta, s csakugyan
reálissá vált az egyik helyi polgár- megfogalmazta kérdés: "Most már
akarhatnak akarni az itteniek, de vajon tudnak-e akarni?"
A projekt három szakaszból áll:
1995-96: a lakosság aktivizálása az egyes falvakban az
interjúkészítés, a nyilvános beszélgetések és a közösségi felmérés
módszerével; helyi civil szervezetek kialakulása; lakossági cselekvési tervek
készítése;
1996-1997: képzési programsorozatot beindítása a választott önkormányzati
képviselők és a kialakult helyi közösségek számára, valamennyi falu
részvételével; a helyi és a kistérségi nyilvánosság megszervezése;
1998: az együttműködés további fejlesztése: kistérségi fórumok szervezése az 5
falu képviseletében, fejlesztési projektek azonosítása a gazdaságfejlesztés és a
környezetvédelem terén.
Eddigi mérhető eredmények
A lakosság minden faluban összeállított egy kérdőívet az általa
legfontosabbnak ítélt helyi problémákról, és azt a település minden lakosához
eljuttatta. Ez a kérdőív a vélemények megismerésén túl a helyi cselekvéshez
keresett partnereket. A témák (összességükben) a következők voltak: helyi
identitás, településszépítés- és üzemeltetés, településtervezés,
munkahelyteremtés, információ és nyilvánosság, egészségügyi, társadalmi,
oktatási, kulturális, szabadidős és sporttevékenységek és környezeti problémák.
A kérdőíveket valamennyi faluban a 14 éven felüli lakosságnak
50-60%-a töltötte ki.
Új civil szervezetek, lakossági csoportok alakultak mindegyik faluban - Faluszépítő
Egyesület, Nyugdíjasok Egyesülete, Ifjúsági Klub, Egyesület a Falusi Turizmusért,
Szülők Klubja, Faluház Egyesület, Asszonyok Klubja, Cigányklub, Iskolánkért
Alapítvány; Sportkör.
Három faluban helytörténeti kiállítást rendeztek tárgyi emlékeikből, egy faluban
"jövőkép-pályázatot" a gyerekeknek; több helyütt készülnek állandó
helyi kiállítás megnyitására.
A nyilvános beszélgetések kéthetenkénti lakossági fórumokká váltak, melyeken
nemegyszer a helyiek mellett megyei vagy országos politikusok és szakemberek is részt
vettek egyes helyi kérdés megvitatásánál (a kárpótlási földek ügye; kell-e egy
400 fős falunak önálló iskola stb.)
Mindenütt megindult a párbeszéd az önkormányzat és a lakosság között.
Két képviselő testület már beillesztette fejlesztési tervébe a lakossági
javaslatokat, és rendszeresen egyeztet a civil szervezetekkel.
Megindult a falvak közötti lakossági együttműködés: tapasztalatcserék, kulturális
eseményeken való részvétel, közös képzés; két nyári vándortábor szerveződött
a helyi gyerekeknek (minden faluban két napot töltenek, a helyiek mutatják be a
falujukat).
Megszületett néhány projekt-terv - Kővágótöttösön az iskolabővítés,
faluházépítés, kirándultak, együtt ünnepeltek.
Cserkút országos jelentőségű helyi műemlék templomának felújítására sikeresen
pályáztak, és elutaztak Kacorlakra, megnézni az ország első környezetbarát
szennyvíztisztítóját. Két fórumot tartottak a szövetkezetiség új
lehetőségeiről.
Falusi turizmusra felkészítő tanfolyamot végzett 6 fő.
A felmérés eredményét tartalmazó füzetet két faluban már minden helybeli család
megkapta, a továbbiak is készülnek.
A közösségi felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy a falvakban van egyéni és
közösségi vállalkozási kedv, továbbfejleszthető szakértelem, tanulási terv és
konkrét üzleti elképzelések, de az akadályokat egyedül nem képesek legyőzni, vagy
legalábbis legyőzésükhöz nincs elegendő önbizalmuk ("nincs tőkém";
"nincsenek tapasztalataim"; "tartok tőle, hogy egyedül nem sokra
mennék"). A közösségfejlesztés elvben segíteni tudna ezen akadályok és a
közösségi vállalkozások előtt álló legfőbb akadály, a bizalomhiány
leküzdésében, ám ehhez ma még nincsenek meg a feltételei. Értékesítő,
szolgáltató, élelmiszerfeldolgozó, turisztikai és kézműves szövetkezetek, valamint
számos magánvállalkozás megszervezésének vannak meg a humán előfeltételei,
melyekkel a munka későbbi szakaszában, kistérségi szinten és kellő finanszírozás
mellett bizonyára lehetne mit kezdeni.
Gyakoribb jelenléttel és több bátorítással, az adományozók felkutatásával
bizonyára megszervezhetők (lennének) a szociális vállalkozások is, pl. ételfőzés
és kihordás időseknek. Az elkészült felmérések azonban máris jó alapot
szolgálnak a helyi és kistérségi gazdaságfejlesztési politika kialakításához.
Sok egyéb mozgás is van a falvakban, amelyek nem könyvelhetők el a
közösségfejlesztői munka kizárólagos eredményeiként - csakúgy, mint a fentiek
sem.
Nem mérhető eredmények:
Fontos beszámítanunk az eredmények közé azt is, hogy a
kérdőívekben felvetődtek megoldási alternatívák, amelyek a továbbiakban már
mindenkiben munkálnak, és az eljövendő évek során teret kérhetnek maguknak, s
bármikor megvalósításukba kezdhetnek.
A helyi cselekvés egy tanulási folyamat is egyben, melyben a résztvevők
felelősen és tudatosan gondolkodnak településük közügyeiről, s felismerik
szervezetük fontosságát, lehetséges mozgásterét és szerepeit.
A közösségi folyamat vélhetően fokozta a helyi polgárok településük iránti
felelősségvállalását is. Azt tapasztaljuk, hogy bizony elég nagy a függőség
iránti igény, s nehezen megy a felelősség vállalása.
Valószínűsítjük, hogy ez a munka is hozzájárult néhány új, általunk nem ismert
helyi cselekvéshez, ill. felgyorsított ilyeneket, mert inspiráló légkört hozott
létre a településeken. Olyan ez a munka, mint amikor egy kavicsot dobunk a vízbe, és
az egyre táguló köröket leíró hullámokat vet.
Szebbé teszi a munkát az a légkör, amelyben az emberek örültek a megnyílt
mozgástereknek és annak, hogy ők is tehetnek valamit életük szebbé, értelmesebbé
tételéért.
A rendszerváltás negatívumai azonban e munkában is megjelentek. A hatalmi harcok, a
túlpolitizáltság jelentkezhet egy aprócska településen is, néha szinte tragikomikus
módon. Tapasztaltuk a települések versengését, s hogy az egymás legyőzésének
vágya olyan erős lehet, hogy elfedheti a közös problémák közös
megoldhatóságának felismerését. Irigység, féltékenykedések lehetetlenítenek el
jó törekvéseket, és veszik el a kedvét a jobbért tenni akaróknak.
Figyelemre méltó, hogy ahol kezdeményezési kísérletünk kudarcba fulladt vagy
megtorpant, mindig valami hatalmi konfliktus áll a kudarc hátterében. Az önkormányzat
pl. ellenségének, riválisának tekinti a helyi egyesületet, és a maga
"fölény"-helyzetéből vagy eleve lehetetleníti a kezdeményezés
megindulását, vagy hagyja, de folyamatosan aláaknázza, míg végül az csakugyan meg
nem torpan és abba nem marad.
Talán azok a folyamatok lettek igazán eredményesek, ahol "kitalálódott",
"megmutatkozott" egy nagy helyi ügy, amelyik lázba hozta az embereket,
amelyért "mindenki" szívesen munkálkodott, amelyiket tehát a helyiek
szerettek és akartak. Az ilyen akciók mindig sikeresek, s az ilyen ihletett
"pillanatok" egy település életében mindig nagyot lendítenek a
közösségiségen és emlékezetesek maradnak.
A finomabb munkálkodás, a nyomasztó gondokon - pl. a munkanélküliségen - való
segítés sokkal kevésbé látványos, s bár a közösségfejlesztés módszereivel nem
lehetetlen, sokkal nagyobb befektetést igényel, olyan szakmai infrastruktúrát -
álláshelyeket - és támogató szervezeteket, amelyek ma még nincsenek, vagy csak
nagyon szűkösen Magyarországon, ill. Közép-Kelet-Európában. A fejlődés törékeny
esélyeit ma még tönkrezúzhatja az emberi butaság és hiúság, a települések és a
civil szervezetek közötti értelmetlen kakaskodás, s a döntéshozók egyre késlekedő
felismerése.
A legkézenfekvőbb minden nagyságrendű önkormányzati szövetség számára az
infrastrukturális összefogás. A mi ismereteink szerint jelenleg a következő
együttműködésekre lenne szükség:
gyökérteres szennyvíztisztító létesítése, melynek környezetbarát jellegéről meggyőződhettek azok a cserkútiak, akik részt vettek a kacorlaki kiránduláson;
információs bázis kiépítése elsősorban a vállalkozások, pályázatok, kapcsolatok szervezése céljára, de ez a hely bázisa lehetne számítógépes tanfolyamoknak, képzéseknek is. A megvalósításra pályázatokon keresztül lehetne pénzt szerezni;
falugondnok alkalmazása a szociális feladatok ellátására;
a környezet rekultivációja, vagyis a bányászat során meddővé vált földfelszín visszaillesztése a természeti környezetbe, szintén csakis kistérségi feladat lehet, legalábbis a kistérség érdekeinek érvényesítése szempontjából.
A gazdaságfejlesztésre feltétlenül egy közös fenntartású
kistérségi álláshely biztosítását javasoltuk, de egészállású foglalkoztatás
esetén a fenti infrastrukturális fejlesztéseket is segíthetné egy
kistérségfejlesztési alkalmazott...
Az infrastrukturális- és gazdaságfejlesztő tevékenység mellett
szükséges és lehetséges az azonos típusú képzések összehangolása a
kistérségben, a turizmus-tanfolyamtól az önkormányzati képviselők és a civil
szervezetek vezetőinek képzéséig. A közösségi cselekvésben jelentős tapasztalatok
birtokában lévő helyi polgárok is vállalkozhatnak szomszéd települések
érdeklődő polgárainak képzésére, pl. faluszépítés vagy közösségi felmérés
ügyben.
Szükséges és lehetséges a térségi identitás megerősítése. Ez azt jelenti, hogy a
kistérségben az idők során, hagyományosan kialakult, gazdag kapcsolatrendszer
tartalmát minél jobban feltárhassák és megismerhessék a kistérségi falvak lakói,
hogy a valahová tartozás és a jelenbéli összetartás fontossága tudatosulhasson
bennük. E pillanatban egyetlen ötlet látszik fontosnak és megvalósíthatónak:
azokkal a bányászokkal készítünk interjúkat, akik a kezdetektől, a nyers orosz
fennhatóság idejétől kezdődően dolgoztak az uránbányában, és végigélték annak
változásait. Egy bányászinterjúkat tartalmazó kötettel nemcsak a közös múltnak,
hanem egy végleg letűnni látszó korszak átélőinek is tisztelegni fogunk.
Vercseg Ilona, Budapest
Amire a magyar esettanulmány rámutat:
a közösségi cselekvésben a történelem nagy hatással van az emberek részvételi kapacitására,
a gyakorlók (itt: közösségfejlesztők és diákok) jelenléte néha elengedhetetlen a fejlesztési folyamat beindításánál,
a gazdasági és társadalmi fejlődés elválaszthatatlan a környezetvédelem kérdéseitől,
az emberek véleményének kikérése (közösségi felmérés a faluban),
annak elősegítése, hogy az emberek ne csak befelé, hanem kifelé is tekintsenek (falvak közti együttműködés),
a részvétel együtt jár a tanulással.
Szomszédsági projektek Barcelonában
A CEBSD spanyol tagjától, a Desenvolupament Comunitari-tól kaptuk a következő három, társadalomfejlesztéssel kapcsolatos, barcelonai kezdeményezésről szóló jelentést.
1. Xenofilia
A Barcelona központjáról (Ciutat Vella) készült felújítási
tervek még nem oldották meg a város legöregebb részében tapasztalható városi
hiányjelenségeket. A silány lakás-, oktatás- és egészségügyi körülmények,
valamint a munkanélküliség és a szegénység megnehezíti a helyiek mindennapjait.
Különösen sebezhetőek a déli országokból érkező bevándorlók, akiket az alacsony
bérleti díjak, valamint a könnyebb elhelyezkedési lehetőségek és a barátkozást
megkönnyítő központi fekvés vonz ide.
A Xenofilia egy hálózat, amely Ciutat Vella bevándorló közösségét
hivatott segíteni. Olyan egyesületek és szervezetek kis csoportja vállalta
népszerűsítését, amelyeket a szétszórt és elszigetelt kezdeményezések által
irányított közös munka gyengülő hatékonysága foglalkoztatott.
A független központok összeadták tapasztalataikat és szakértelmüket a
bevándorlókat érintő sokféle kérdésben, és kifejlesztettek egy, a kultúrák
közötti perspektívákon alapuló módszertant. A projekt el kívánja kerülni a
közösségek által végzett életbevágó és egyedi feladatok más módon való
megszervezését. A szervezet célja ehelyett:
a már működő kezdeményezések kiszélesítése és/vagy megszilárdítása,
azon hiányosságok megszüntetése, amelyek a bevándorlók szükségleteit kielégíteni hivatott szolgáltatásokban észlelhetők,
az őslakosok és a bevándorlók szervezetei közötti kapcsolatteremtés támogatása.
Ahol csak lehetséges, a Xenofilia elkötelezetten ösztönzi az
érintettek aktív bevonását a munkába, mind a segítők, mind a kedvezményezettek
esetében. A bevándorlók hatékonyabb integrálása a helyi életbe csak olyan
kezdeményezésekre alapozva oldható meg, amelyek összehozzák a különféle
szervezetek tagjait - az őslakos és bevándorló szomszédsági szervezeteket, az
önkormányzatokat, a közművelődési egyesületeket, a szakszervezeteket, a
különféle szakmai csoportokat, az egyetemeket, a nem-kormányzati szervezeteket stb.
A számos szervezettel folytatott állandó párbeszéd, eszmecsere és
vita rámutatott a Ciutat Vella-i bevándorlókat érintő legfontosabb kérdésekre.
Ennek eredményeképpen a projekt során olyan specifikus tervek születtek, amelyek finom
összhangban állnak az emberek szükségleteivel. Három év megfeszített fejlesztő
munkája és jelentős időbefektetése vezetett el a különféle cselekvési vonalak és
a fő témák vagy tevékenységek kialakításához. Ezen témák mindegyike egy bizonyos
aspektusra koncentrál, miközben kapcsolódik egy bizonyos célcsoporthoz igazított
feladatcsoporthoz, és alkalmazkodik az éppen folyamatban lévő akciókutatás
természetéhez (nők, fiatalok, kommunikáció, munkaerő-képzés, lakásügy,
törvények és jogok, szolgáltatások). Mind a témakörök, mind a feladatcsoportok
összeállításánál törekednek arra, hogy teret engedjenek az olyan átfogó
tevékenységeknek és kezdeményezéseknek, amelyek ösztönzik a tudás áramlását és
a kölcsönhatást a cselekvés különböző fajtái között. A következő
témaköröket különböztetik meg:
A helyi tudatosság növelése. Ez a téma tartalmaz minden olyan tevékenységet a városban, amely a tudatosság növelését célozza a sokféle kultúrájú helyi bevándorló népesség körében. Arra is módot keres, hogy érzékennyé tegye ezeket az embereket az előítéletek kérdésére, megmutatva, hogy a bevándorlók milyen mértékig szorulnak a társadalom perifériájára, és mennyire el vannak nyomva. E munka célja a tabuk ledöntése és a kölcsönös szolidaritás érzésének népszerűsítése.
A képzési téma olyan tevékenységeket foglal
magában, amelyek különféle szakmákra, mesterségekre készítik fel a
bevándorlókat. Alapszintű kurzusokat tartanak a bevándorlási törvények, a dolgozók
jogai, a vállalkozás, a szövetkezetek, az üzletvezetés és a számítástechnika
témaköreiben, és egyes specifikus szektorokban munkaerő-képzést is tartanak
(szállodavezetés, kertészkedés, vízvezeték-szerelés stb.). A közép- vagy felsőbb
iskolát végzett fiatal bevándorlók jelenleg a számítástechnika iránt érdeklődnek
leginkább, mert ez a terület jó szakmai előmenetellel kecsegtet.
A végső cél a bevándorlók munkaerő-piaci integrálása. A Xenofilia
munkájának másik fontos része a diákok és a szakemberek képzése specifikus
bevándorlási kérdésekben. Ezt a témát elméleti és gyakorlati síkon is
megközelítik, és összehozzák a tanulók érdeklődési köreivel.
A lakásügyi témakör szoros együttműködést
takar a szomszédság bevándorlóinak szervezeteivel és a lakásügy szakembereivel
(építészek, földmérők, vízvezeték-szerelők, ácsok stb.), akik a kezdeti
stádiumban szakértelmükkel járultak hozzá a bevándorlók lakáshelyzetének,
nehézségeinek, valamint ezek lehetséges megoldásainak felméréséhez. A Barcelonai
Tanács számára erről jelentés is készült.
Mindazonáltal, a Xenofiliának már van egy működő segítő szolgálata
a lakásukat bérlő bevándorlók és családjaik számára. Lakásbérléssel
kapcsolatos információkat nyújtanak, és elkísérik azokat, akiknek segítségre van
szüksége a lakáskeresésben. Tanácsot adnak a bérleti szerződéssel kapcsolatban,
és felmérik az életkörülményeket. Segítenek az anyagi források felkutatásában a
bérlet kifizetéséhez, vagy az öreg lakások feljavításához, felújításához.
Jelenleg is számos új ötletet fontolgatnak, ilyen például az olyan szövetkezetek
támogatásának előmozdítása, amelyek a lakásépítésben, illetve
lakásértékesítésben érdekeltek. A cél az, hogy munkalehetőséget biztosítsanak
azok számára, akik a Xenofilia munkaerő-képzésében vesznek részt.
A közvetítés témaköre esetenként áthajlik a szolgáltatási témába (lásd később), mégpedig annyiban, hogy a projekt-kínálta szolgáltatásokat lényegében mint kultúrák között végzendő feladatokat fogják fel, amelyek hidat alkotnak a bevándorlók vagy azok szervezetei, valamint az őslakosok intézményei, szervezetei között. A szolgáltatások a következő területeket fedik: jogi tanácsadás, egészségügy, lakásügy, ifjúságpolitika, információ és konzultáció/tanácsadás.
A szolgáltatási témakörben az erőforrások a
kezdetektől fogva arra koncentrálódnak, hogy megbízható támogatást nyújtsanak a
bevándorlók törvényes és szociális jogait érintő kérdésekben. A szervezet első
kezdeményezései között szerepelt egy útmutató megjelentetése, amelyből a
bevándorlók megismerhetik jogaikat. Ezt eljuttatták a bevándorlók különböző
szervezeteihez Ciutat Vella-ban és máshol Barcelonában, és az őslakosok számára is
elérhetővé tették. Egy másik kezdeményezés, az Információs és Tanácsadó
Központ jó erőforrásnak bizonyult a környék bevándorlói körében.
Mégis, a Xenofilia projekt egyik legérdekesebb oldala talán a kultúrák
közötti közvetítés; a bevándorló magánszemélyeket, családokat vagy csoportokat
érintő konfliktusokban úgy kívánnak közvetíteni, hogy ezalatt a kulcsszerepet maguk
a bevándorlók játsszák.
A valamiben hiányt szenvedő bevándorlóknak és a velük dolgozó szakembereknek
szóló tanácsadás és segítés mellett a projekt támogatja az olyan kollektív
közösségi tevékenységeket, amelyek a kultúrák közötti kapcsolatok fejlődését
célozzák. Ez a munka a következő témákat érinti: egészségügy-gondozás,
gyermekek vezetésével foglalkozó központ, ifjúsági szabadidőközpontok és
sportkomplexumok, általános és középiskolák, felnőttoktatás, lakásügyi
projektek, a szociális biztonság kérdései és kapcsolatok a városi tanáccsal.
E folyamatokban központi szerepet játszik egy közvetítőkre építő projekt, az
'Alcantara', amely a Desenvolupament Comunitari munkájával jött létre az Európai
Bizottság Leonardo programjának égisze alatt. Habár a közvetítőkre kezdetben mint
"fordítókra" van szükség, mégis, hamar kulcsszerephez jutnak az üzenetek
és jogszabályok tolmácsolásában. A bevándorlókat informáló, segítő és oktató
munkájuk az állami- és magánszektorok által használt nyelvezetek, jogszabályok és
procedúrák terén nagyban hozzájárul egy új életformára való könnyebb
átálláshoz.
Hasonlóan elengedhetetlen a szolgáltatásokért felelős szakemberek informálásában
és oktatásában betöltött szerepük. Ahogy azt az Alcantara projekt további fázisai
is alátámasztják, a cél a közvetítők világos szakmai profiljának kialakítása,
valamint egy tanterv létrehozása a terület speciális képzésére, ezáltal teremtve
új munkalehetőségeket a város bevándorlói számára.
2. Ateneu Popular de Nou Barris
A kétszázezer fős Nou Barris Barcelona egyik legnagyobb külvárosi
lakótelepe, amelyet főként dél-spanyol idetelepedők laknak. A munkások és
családjaik a '60-as években vándoroltak a városba, és a környező dombokon
telepedtek le. Az életkörülmények szegényesek voltak, és ebben csak akkor
jelentkezett javulás, amikor az 1992-es olimpiára való felkészülés részeként
felújítási tervek születtek.
A szomszédság életét az erőforrásokért és az infrastruktúráért
folytatott harc jellemezte és jellemzi, amely az életszínvolnal emelését, valamint
azt célozza, hogy a kerület jobban kapcsolódjon a városhoz. Kezdeményezések jöttek
és mentek, gyakran a Városi Tanács támogatásával, azonban ezek általában nem
vették figyelembe a már megfogalmazott prioritásokat.
Az Ateneu Popular egy kulturális szolgálat, amelyet a szomszédság közösségeinek
elkötelezett tagjai hoztak létre a '70-es évek végén. Gyökerei abban a küzdelemben
keresendők, amit az emberek egy, a szomszédság központjában elhelyezkedő
aszfaltüzem lebontásáért folytattak. Az egész lakosság tudatában volt annak, hogy
mekkora környezetvédelmi és egészségügyi kockázatot jelent az üzem a
közösségnek. A kerület szociális és kulturális hanyatlásának, és az alapvető
szolgáltatások hiányának kérdése is a napirenden volt. Így tehát a kormány elé -
sikeresen - terjesztett kérelem az volt, hogy az üzemet bontsák le, és a kerületet
egy olyan projekt keretein belül fejlesszék, amely támogatja és ösztönzi a
közösség által kitalált és irányított kezdeményezéseket.
Az Ateneu Popular az évek során nehezen és akadozva fejlődött, s ez főként annak
tudható be, hogy az egész várost érintő tervekben a szomszédságnak marginális
szerep jut. Mindezek és az anyagi megkötöttség ellenére, az Ateneu szervesen jelen
van a közösségben, és jelentőségét a helyieken túl a város más részén élők
is elismerik.
Az Ateneu egy független kulturális egyesület, amelyet közösségek működtetnek,
közszolgálatként. Részben a Városi Tanács szponzorálja, de más anyagi forrásokat
is keres függetlenségének biztosítása érdekében. A szervezet mindig olyannak
tekintette munkáját, mint amelyik teljes mozgásszabadságot, valamint önigazgatást
kíván, és ez a tény néha egyfajta stresszhatást vált ki közigazgatási körökben.
Szükségtelen említeni, hogy a költségvetési megszorítások korlátozzák a
tevékenységeket is, és csökkentik a projekt aziránti lehetőségeit is, hogy új
cselekvési irányok felé terjeszkedjen, így reagálva a társadalomban, valamint a Nou
Barris közösségében végbemenő változásokra. Másfelől, a megszorítások azt is
jelentik, hogy kevesebb a súrlódás a közigazgatással.
Tevékenységek
Az Ateneu által elfoglalt hatalmas telek most színházakkal, számos
műhely- és próbateremmel, egy nagy étteremmel és kávézóval, valamint szabadtéri
programokhoz szükséges hellyel büszkélkedhetik. Tisztán érzékelhető, hogy a
legtöbb kezdeményezés nagy népszerűségnek örvend. A munka egyik fontos része
például a hagyományok újrafelfedezése. A fesztiválokat, karneválokat, parádékat
mindig a többi közösségi szervezettel közösen ünneplik. Olyan műhelyeket is
szerveznek, ahol bábu- és babafestést, vagy a ruhatervezést és -varrást lehet
elsajátítani.
Az Ateneu elkötelezetten támogatja a művészetek megértésének
alternatív módjait, ezért népszerűsítik például a színjátszóköröket,
kabarétársulatokat ugyanúgy, mint a különböző cirkuszi társulatokat. Az
előadótermeket a közösségek mellett maga az Ateneu is használja, gyakran véve
igénybe más európai városok alternatív művészeti és kulturális hálózatait. A
képzési műhelyek és tanfolyamok kulcsszerepet játszanak ezekben a tevékenységekben.
Az Ateneu ezzel párhuzamosan nagy elkötelezettséggel támogat egy sor közösséget és
klubot.
A cél mindig a közösségi élet pozitív befolyásolása a szervezett és támogatott
kezdeményezések szociális tartalmán keresztül. Az Ateneu egyik fő célja ezért a
kapcsolat építése az olyan más városrészekbeli közösségfejlesztő projektekkel,
amelyek a szociális szolgáltatásokhoz és a kulturális kezdeményezésekhez
kapcsolódnak.
Az Ateneu Polpular számára az irányítás professzionalizálása jelenti az egyik
legfontosabb kihívást. A sokféle tevékenységet egy 30 fős mag szervezi, sok-sok
órányi önkéntes munka keretében. Ha azonban a projekt megéri a következő
századot, és megfelel az ilyen szolgáltatástól elvárható alapvető
követelményeknek (szakosodás, elszámolási kötelezettség, függetlenség, a
közösség bevonása), akkor valóban szükség lesz egy fizetett szakemberekből álló
csapat irányítására.
3. Zona Nord Közösségi ház
A Zona Nord Nou Barris egyik legelmaradottabb környéke. Főleg
cigányok, valamint dél-spanyol és észak-afrikai bevándorlók élnek itt, olyan
épületekben, amelyeket úgy építettek az évek során, hogy nem vették figyelembe a
várostervezési és egészségügyi elvárásokat. A szomszédság emellett nem
rendelkezik megfelelő közlekedési lehetőségekkel a város többi része felé.
A közösségi ház egy tanácsi kezdeményezés, amelyet azzal a céllal
hoztak létre, hogy szociális és kulturális szolgáltatásokat nyújtson a
szomszédság lakóinak. A szolgáltatóknak a nehézségek végeláthatatlan sorával
kell szembenézniük, hiszen itt él a legtöbb írástudatlan a városban, és a
munkanélküliség is 20% fölötti. A helyiekkel való intenzív kapcsolattartás
eredményeként fokozatosan jöttek létre a közösség igényeit kielégítő
szolgáltatások: személyes szolgáltatások az egészségügy, az oktatás és a sport
területén; technikai jellegű szolgáltatások a lakások fejlesztése, az útburkolás,
a közvilágítás, a szemétgyűjtés és az útfenntartás területén; általános
szolgáltatások a népszámlálás, az adózás és az információnyújtás
kérdésköreiben.
Amint ezek a szolgáltatások létrejöttek, világossá vált, hogy a Zona Nord-nak egy
olyan számottevő kulturális projektre van szüksége, amely a közösséget saját
fejlődése érdekében mozgósítaná, valamint megismerné a közösség életét, és a
városhoz kapcsolná azt.
Egy öreg, lerobbant mozi bizonyult megfelelő megoldásnak. Renoválták, majd
közösségi színházként kezdték el működtetni, amely megfelelő felszereléssel
rendelkezik minden fajta művészi előadáshoz. A cél az emberek bevonása, miközben
éreztetik, hogy a színház nyilvános találkozóhely, melynek kulturális
tevékenysége szem előtt tartja a közösség érdekeit. Jelenleg a környék bármely
egyesülete vagy iskolája használhatja a színházat. A műhely- és próbatermeket
állandóan használják, hiszen a programokat folyamatosan szervezi a közösségi ház
és a helyiek.
Ebben a kulturális projektben különösen érdekes az az erőfeszítés, amellyel a
műsorok színvonalát próbálják javítani, alternatívát kínálva így a város
többi részének, mégpedig olyan koncertekkel, show-kal és színdarabokkal, amelyeket a
helyi közösség irányít, szervez és látogat. Ennek eredményeképpen a központ
színházi fény- és hangtechnikusokat képző tanfolyamát ma már Barcelonában és
Spanyolország, sőt Európa többi részén is elismerik.
Négy év munka után, és a nemrég kieszközölt pénzügyi támogatással a zsebében -
amelyet a regionális kormányzat és az Európai Bizottság biztosít -, a központ
jelenleg valóban munkához juttatja a környék fiataljait - a város minden
színtársulatának legalább egy tagját a Zona Nord Színházban képezték. A kapcsolat
a város többi részével jobban kiépült, s ez jelentősen hozzájárult a
közlekedési lehetőségek fejlesztéséhez. Hasonlóan fontos megemlíteni, hogy a
kezdeményezés nagyban elősegítette azt, hogy a helyiek ma büszkék közösségükre.
Kira Bermudez, Barcelona
Amire a spanyol esettanulmány rámutat:
A kulturális tevékenységek és a közösség bevonása között életbevágóan fontos a kapcsolat.
A közösségfejlesztés által használható eszközök sora.
A magánszemélyeknek nyújtott szociális szolgáltatások hogyan tehetőek fontossá a helyi közösségek számára.
A városvezetés irányelvei és egy marginális közösség között lévő kapcsolat megváltoztatása.
Mennyi várható el az önkéntesektől?
Egy közösségi erőforrás (pl. közösségi ház) megszerzése és működtetése közti alapvető különbség.
Hollandia
Szomszédsági cselekvés: együttműködés, változás és stabilitás!
A hollandiai Heerlen lakosainak szervezetei szó szerint harcba
szálltak az önkormányzattal, hogy az támogassa őket lakásuk megvásárlásában.
Ezen a környéken a legtöbb ház a lakásfenntartó társulás tulajdonában volt. Az
emelkedő bérleti díjakat a bérlők közül sokan nem voltak képesek tovább fizetni,
és azt tervezték, hogy olcsóbb környékre költöznek. Ekkor azonban sikerült az
önkormányzatot rákényszeríteni az anyagi támogatásra, és így a lakók
otthonaikban maradhattak: egy ház megvásárlása anyagilag gyakran kedvezőbb, mintha
bérelnénk azt. A szociális támogatáson élő emberek legnagyobb problémája, hogy
nem találnak olyan bankot, amely meghitelezné a tranzakciót. Az önkormányzat ki tudta
volna őket segíteni anyagilag... és végül így is tett. Az eredmény egy virágzó
szomszédság lett.
Nemrégen a Vrieheide nevű szomszédság még nagyon rossz hírnek
örvendett. "Kis Chicago"-nak hívták a rossz közbiztonság, a
kábítószerkereskedelem, a prostitúció, a munkanélküliség és a bűnözés
különféle fajtáinak jelenléte miatt. Röviden: Heerlen városa a nélkülözés és
elhanyagoltság jól ismert lejtőjére lépett. A '80-as évek második felében a
közösségfejlesztő munka már fontos szerepet játszott több olyan projektben is,
melynek célja a bűnözés elleni harc, a tanulók iskolai körülményeinek javítása,
a közbiztonság növelése, a munkanélküliség-ellenes kezdeményezések létrehozása,
valamint egy olyan társadalmi központ fölötti ellenőrzés megszerzése volt, amely
akkor meglehetősen gyengén kihasznált volt, hiszen csak ezer helyi lakos látogatta.
1990-ben Hollandia összes nagyvárosában bevezették a társadalmi megújulás
politikáját. A holland belügyminiszter kezdeményezését kísérleti jelleggel számos
város elkezdte követni, de hamarosan már minden holland városban működött.
Heerlenben a lakosság önkormányzattal szembeni helyzete központi fontosságúvá
vált. A közösségfejlesztés a helyiek és az önkormányzat közti párbeszéd-sorozat
koordinálásával vett részt a kezdeményezésben.
Alapítványt hoztak létre, s így a lakók csoportja megfelelő jogi státust kapott:
létrejött a Vrieheide-i lakosok alapítványa a szomszédság ügyeinek rendezésére
(1991). Megszülethetett tehát a megegyezés a társadalmi megújulást irányító
hivatalos szervvel. Először gondosan elemezték a szomszédságban tapasztalható
életkörülményeket. Erről jelentés készült, amely alapként szolgált egy három
évre szóló "területi jóléti terv" elfogadásához. A tervben négy fő
célt fogalmaztak meg:
Egy integrált intézkedéscsomag segítségével a következők elérése:
Egészséges társadalomszerkezet
A lakosok nagyobb biztonsága
Levesebb elköltözés
Kellemes környezet.
Az alapítványt 55 millió magyar forintnyi összeggel támogatta az
önkormányzat. A polgármesteri hivatal szomszédsági koordinátorával folytatott
konzultáció után ez a pénz szabadon elkölthető. Az alapítvány igazgatótanácsa
gyorsan heti 20 óra professzionális közösségfejlesztő munka
"megvásárlása" mellett döntött, amelyet a terv kivitelezésekor a lakosok
munkájának koordinálására fordítanak.
A közösségfejlesztők nagy hangsúlyt helyeznek az integrált
megközelítés módszerére. Így tehát kéznél volt egy olyan széles körű szervezet
létrehozásának gondolata, amely a szomszédság ügyeit intézi. Az 1991-1994-re
szóló szomszédságfejlesztő tervezet alapján a közösségfejlesztők négy
stratégiai célt fogalmaztak meg:
a társadalomszerkezet megerősítése (ez magában foglalja a gyermek- és ifjúságnevelés támogatását, és a helyi lakosok elkötelezettségének tovább mélyítését);
a környezet szépítése;
két nehezen bérbe adható lakótömb teljes felújítása;
a környék egészének vonzóbb lakóhellyé tétele.
A közösségfejlesztők mindenféle helyi egyesületet, önkormányzati szolgáltatót és szomszédsági szervezetet mozgósítottak arra, hogy közösen vállaljanak felelősséget a szomszédság fejlesztéséért. 1994-ben a társadalmi megújulást irányító bizottsággal kötött megegyezést 1996-ig meghosszabbították. Ezzel párhuzamosan a szomszédság igazgatásának költségvetését 31 millió magyar forintnyi összegre emelték.
A siker összetevői
Több tényező is magyarázza az eddigi munka sikerét:
Munkájuk során a közösségfejlesztők az itt lakók meglévő problémáira koncentráltak. Ez olyan helyzet kialakulásához vezetett, amelyben a lakosok központi szerepet játszottak a munkacsoportokban és a különböző tevékenységekben. A polgárokat meglepte saját erőforrásaik nagy száma, és jelentősen nőtt az önbizalmuk.
A lakosok figyelmének kisebb fajsúlyú kérdésekre való irányítása. A nagyobb fajsúlyú kérdéseket le kell egyszerűsíteni, és átláthatóvá kell tenni az átlagpolgár számára. A környék fejlesztésének általános tervéből származó összes tevékenységet megtárgyalták a helyiekkel. Az önkormányzatok és a lakásfenntartó társaságok a kivitelezés stádiumában kapcsolódtak be a munkába, miután a polgárok már befejezték a tervezést.
Közvetlen és hatékony cselekvés. A hosszú és unalmas megbeszélések helyett gyakorlatias, a célnak megfelelő megoldások keresése. Ez a munka a helyi lakosok és a helyi intézmények közötti nem-hivatalos együttműködésen alapszik.
A "csak nyerő" helyzetek megteremtése. Minden tevékenységet úgy kell megtervezni, hogy minden résztvevő érdekét figyelembe vegyük, nehogy bármelyikük is úgy érezze, hogy ő a folyamat vesztese. A megbeszéléseken párbeszédre kell törekedni, nem pedig hatalmi pozíciókból való tárgyalásra.
A közösségfejlesztőknek sikerült a helyiek figyelmét saját erőforrásaikra fordítani, ahelyett, hogy szembesítették volna őket hiányosságaikkal. Ez azért fontos, mert az utóbbi túl gyakran történik meg, s természetesen nem hoz eredményt.
A szomszédsági központ jó kísérleti talaja a társadalmi innovációnak. A '70-es évek óta működő szomszédsági központ életbevágóan fontosnak bizonyult a projekt létrehozásánál.
Gondosan szervezett nyilvánosság és kommunikáció a szomszédságban. A kommunikáció eszközei a következők lehetnek: hírlevelek, az egyes tevékenységeket bemutató szórólapok, plakátok és a helyi sajtó. A nyilvánosság állandó előtérbe helyezése fontos ahhoz, hogy a helyieket informálhassuk a folyamat pozitív oldalairól. Ez nemcsak a lakosok, hanem a folyamat többi szereplőjének önbizalmát is növeli. A nyilvánosság nagy mértékben elősegíti a megfelelő image kialakítását, s pontosan ez volt e projekt egyik célja.
Ha egy lakossági szervezet dinamikus és megfelelően irányított kíván maradni, akkor munkája során a bürokrácia legkisebb jelét sem szabad mutatnia.
A szolidaritás is erősítésre szorul. Az évente szervezett "szomszédsági nagytakarítás" tökéletes módszer a helyiek egymás és szomszédságuk iránti szolidaritásának növelésére. Az emberek itt személyes tapasztalás útján értik meg a szomszédság igazgatásának jelentését.
A közösségfejlesztők és Vrieheide 200 részt vevő lakosa együtt értek el jelentős sikert a szomszédság fejlesztésében.
Eredmények
A környék egyre jobban kezdett kinézni. Azok a lakosok, akik
régebben - cinizmusból vagy érdektelenségből fakadóan - távol tartották magukat a
történésektől, mára aktív résztvevőkké váltak. A lakosok
"visszahódították" a szomszédságban található zöldterületet, amit
biztonságosabbá alakítottak, s jellegtelensége megszűnt. A környéken található,
addig félig nyilvános, s ezért meglehetősen személytelen kisebb zöld foltokat a
polgárok rendelkezésére bocsátották, akik ezeket a gyakorlatilag gondozatlan,
egyhangú telkeket gyönyörű kertekké varázsolták. A szomszédság így egyre
színesebb és sokfélébb lett. A lakosok az otthonaik közelében található bármilyen
kis földarabot kertté alakítottak, amely tükrözi gondozójának egyedi ízlését.
1991-ig a Vrieheide-i háztulajdonosoknak nehéz volt bérlőket találni,
s emiatt a 837 ház és 96 appartment bizonyos hányada folyamatosan lakatlan maradt. Ez
igen sokáig problémát jelentett, s ezért a helyi lakosok, a közösségfejlesztők,
valamint az iskola, a lakásügyi társaság és az önkormányzat képviselői elkezdtek
megoldást keresni. A szomszédságfejlesztési terv pozitív fejleményeit felhasználva
a lakásfenntartó társaság kampányba fogott, így próbálva új lakókat vonzani a
környékre. A lakatlan házak száma 150-ről hamarosan 50-re csökkent.
A maradék 50 házat azonban lehetetlennek tűnt kiadni. A részt vevő felek ezért
ismét gondolkodni kezdtek. Ezalatt megjelent a színen a lakásukat megvásárolni
kívánó helyiek egyre növekvő csoportja. És miért is ne? Magántulajdonuk sorsa
érdekeltebbé teheti a helyieket a szomszédság igazgatásának kérdéseiben. Egy
másik érv a lakásmegvásárlás mellett az lehet, hogy saját házuk tulajdonosaként
az emberek nagyobb hajlandóságot mutatnak az itt maradásra, ez pedig nagyobb fokú
stabilitáshoz, folyamatossághoz és egy jobb társadalmi légkör létrejöttéhez
vezet. A lakásfenntartó társaságot meggyőzték az érvek, és beadta a derekát.
1993-ban egy lakáseladási program vette kezdetét, melynek során a lakóknak 75%-os
áron kínálták megvételre otthonaikat (az árak 8-10 millió magyar forintban
fejezhetők ki). A lakatlan házakat is eladásra kínálták, és hamarosan el is adtak
250 házat. Azok számára, akik megvették otthonukat, a lakásfenntartás költsége
lecsökkent, mert olcsóbb volt egy házat megvenni, mint bérelni. Az új tulajdonosok
azonnal házaik és az azokat környező területek felújításába fogtak, ami újabb
erős pozitív hatást jelentett a környező területek fejlődésében.
Az eladások bonyolítása során egyre több alacsony keresetű, vagy szociális
támogatásból élő helyi lakos jelentkezett, hogy meg kívánná vásárolni otthonát,
mert így számottevően csökkennének a fenntartás költségei is. A baj csak az volt,
hogy a bank nem volt hajlandó hitelezni nekik. A szomszédság igazgatásának szervezői
ezért beszéltek az éppen szolgálatot teljesítő tanácsadóval, aki megígérte, hogy
utánanéz a dolognak, és megteszi a szükséges intézkedéseket. Hamarosan azonban
világossá vált, hogy a dolog nem oldható meg ilyen egyszerűen. A helyi
önkormányzatot jellemző bürokrácia nagy leküzdendő ellenállást jelentett a
szükséges támogatás odaítélése előtt. Eközben a szomszédság igazgatásáért
felelős csapat folyamatosan informálta a helyi politikusokat az eseményekről. A több
mint egy évig tartó párbeszéd során megpróbálták az önkormányzatot rábeszélni
a cselekvésre. Eközben a lakásfenntartó társaság megtagadta a maradék 98 lakos
házának értékesítését. Ezek az emberek nem voltak megfelelően informáltak, és
időre volt szükségük annak eldöntésére, hogy meg tudják-e venni házukat, vagy
sem. A szomszédságot vezető szakemberek vállalták, hogy kellőképpen informálják
ezeket az embereket. 1994 decemberében 33 esetben igényelték jelzálogszerződés
létrejöttét, és márciusban újabb 30 igénylés érkezett. Az önkormányzat végül
is megteremtette a szükséges anyagi feltételeket.
Az új tulajdonosok megelégedéssel nyugtázták "a háztulajdonosnak lenni"
újszerű érzését. Egyikük így fejezte ki megelégedését: "Amit maguk véghez
vittek, az csodálatos. Most már van miért élnem." A munkanélküliek számára a
háztulajdon nemcsak alacsonyabb fenntartási költségeket, hanem értelmes
elfoglaltságot is jelent. A projekt másik nagy előnye az, hogy a szegény családok nem
kényszerültek arra, hogy az úgynevezett alacsonyabb jövedelmű környékek
valamelyikére költözzenek. Tovább élhetnek szomszédságukban, s ebből gyermekeiknek
is csak előnyük származik.
Math Wierts, Heerlen
Amire a holland esettanulmány rámutat:
Miként vonják be a "kirekesztetteket" a területfejlesztési programok során?
Önkormányzatok és közösségfejlesztés - hogyan hozzuk össze a kettőt?
Magán- és állami tulajdon a lakásügyben - előnyök és hátrányok.
A közösségfejlesztők szerepe a közösségfejlesztő folyamat különböző stádiumaiban.
A közösségfejlesztésben részt vevő szervezetek köre.
Miként juthatnak a "kirekesztettek" jövedelememelkedéshez, valamint értelmes életcélhoz azáltal, hogy megveszik otthonukat?
Mit tegyünk, ha a lakásbérleti díjak drasztikusan emelkednek (ahogyan az Hollandiában is történt)?