5. A TÁRSADALOMFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI

 

A Európa-szerte működő projektek tapasztalatai lehetővé tették, hogy a közösségfejlesztés felismerje: mi is érhető el általa, mi tevékenységének eredménye? Meg kell azonban jegyeznünk, hogy e tapasztalatok értékelése még nem vált igazán szerves részévé a különböző szervezetek irányelveinek és stratégiáinak. Ez az oka annak, hogy dolgozatunkban megragadjuk az alkalmat és ismét megvilágítjuk a közösségfejlesztés lehetőségeit a társadalmi bevonásért folytatott küzdelemben. A helyzet az, hogy szakadék tátong a közösségek ténykedése és a irányelvek meghatározóinak munkája között.

Ebben a fejezetben elsőként a közösségfejlesztés - mint eszköz a városi és vidéki közösségek életének befolyásolására - fő módszereire, jártasságaira, tudásterületeire és várható eredményeire összpontosítunk. Ezután meghatározzuk a társadalomba történő bevonás közösségfejlesztői megközelítésének néhány lényegi összetevőjét. A szándék mindvégig az, hogy demonstráljuk a tapasztalatok sokféleségét, hozzáférhetőségét és hatékonyságát.

 

(i) Módszerek, jártasságok és a szükséges tudás

Itt főként a professzionális munkások, s nem a helyi közösségi vezetők közreműködésére fogunk összpontosítani. Ez egy fontos megkülönböztetés, még akkor is, ha tudatában vagyunk annak, hogy a mindennapos helyi munkában a különbség nem érzékelhető mindig tisztán. A kérdés azért érdemel említést, mert a szakemberek és a helyi közösségi vezetők különböző szerepkört töltenek be:

A professzionális közösségi munkásokat általában az önkormányzatok, vagy a nem-kormányzati szervezetek foglalkoztatják. Feladatuk a helyiek terveinek és tevékenységeinek koordinálása.

A helyi közösségi vezetők olyan kulcsemberek egy szomszédságban vagy faluban, akik a helyiek támogatását élvezik. Helyi egyesületekben betöltendő posztokra választják meg őket, például lakossági szervezetekben elnökölnek, vagy falusi szövetkezetek titkárai.

A közösségi munkások és a helyi vezetők a helyi társadalom fejlesztésében szorosan együttműködnek, a közösségfejlesztő folyamat korai stádiumaiban naponta egyeztetnek és tervezik meg a munkát. A közösségi munkások mindig támogatni próbálják a helyi vezetőket, bátorítják őket a jártasságok megszerzésében és a bizalom kialakításában.

A közösségi munkások által használható módszerek, jártasságok és tudás egy sor más szakmából eredeztethető. Ez bármelyik európai országon belül külön is igaz, így végül meglehetősen összetett képet kapunk. A közösségi munkások módszereit, jártasságait és tudását az adott ország domináns oktatási- és koncepcionális tradíciói is befolyásolják, s ez a tény nagy segítségünkre van a közösségfejlesztés elméletének és gyakorlatának kialakításakor.

A közösségfejlesztés főként a következő szakmákból nőtte ki magát:

szociális munka
ifjúsági munka
közösségi művészetek
egészségnevelés
felnőttoktatás és közművelődés
egyházi tevékenység
fejlesztési tanulmányok
tervezés
gazdaságfejlesztés.

A közösségfejlesztés rendelkezik önálló identitással, valamilyen szinten azonban mégis függ azoktól a szakmáktól, amelyekhez félig-meddig vagy teljes egészében tartozik. Ennek az az eredménye, hogy a közösségfejlesztést sokféle felállásban gyakorolják (ezek közül már említettünk is néhányat): családsegítő- és szomszédsági központok, vidékfejlesztő programok, újjáépítési projektek, lakásügyek, népfőiskolák, bűnmegelőzés, gyermekekkel- és fiatalokkal végzett munka. Ha egy tetszőleges országban megszámoljuk a közösségi munkásokat, viszonylag alacsony számot kapunk (Hollandiában például megközelítőleg 1000 a számuk). Ha azonban azoknak a körét is hozzávesszük, akik munkájában fellelhető valamilyen közösségfejlesztési elem (szociális munkások, ifjúsági munkások, tervezők, stb.), akkor jóval nagyobb végeredményt kapunk.

Ezen felállások mindegyikében elkülöníthetők azonban a közösségfejlesztés megkülönböztető jegyei. Ez főleg a gyakorló közösségi munkás által betöltött szerepkörre igaz. Függetlenül attól, hogy az illető közösségi munkás, közművelődési szakember, szociális munkás, tervező, stb., munkájában mindenképpen szerepet kap a képessé tétel és a segítés, a helyi emberek tevékenységeinek bátorítása és támogatása. A módszereknek, jártasságoknak és tudásnak léteznek olyan központi területei, amelyek minden felállásban igazak, és mi most pontosan ezekre kívánjuk felhívni a figyelmet.

Folyamatok a közösségfejlesztésben

Amikor az emberek bekapcsolódnak közösségük közéletébe, ezzel párhuzamosan bizonyos változási, fejlődési folyamaton mennek keresztül mind egyénileg, mind pedig együttesen. A folyamatnak ez a jelentése a közösségfejlesztés alapja, és gyakran érzékelhető működés közben - például egy közösség színjátszásra alkalmas helyet szerez, vagy a helyiek jobban résztvesznek a közösség életében.

A ?folyamat? szó a közösségfejlesztésben a közösségi munkás közbelépésére is utal, és mi most a folyamatnak ezt a jelentését kívánjuk megvilágítani. A folyamat fogalmának használata segítségünkre lehet, mert így egyértelművé válik, hogy mik azok a feladatok, amelyeket a közösségfejlesztőnek el kell látnia egy közösséggel végzett munkája során. Pontosabban fogalmazva, a folyamat fogalmának használata lehetővé teszi, hogy megnevezzük a gyakorlat különféle elemeit: azt, hogy mikor mit kell tennie a közösségfejlesztőnek. Továbbá, a munka részelemeinek összerendezésekor kitűnik, hogy mekkora szükség van a közösségfejlesztők munkájának megtervezésére.

Munkája során a közösségfejlesztő gyakran kerül kiszámíthatatlan és megtévesztő helyzetekbe. Ha valaki képes munkáját bármikor egy végbemenő folyamat részeként érzékelni, akkor ez nem csak helyes érzékelést és irányultságot biztosít számára, hanem annak lehetőségét is, hogy a megfelelő időben visszalépjen és kiszakadjon a cselekvésből. A folyamat tehát mind a gondolkodás, mind a cselekvés eszköze is lehet.

A ?folyamat? fogalmának használata az egyik legnagyobb segítség a közösségfejlesztés módszereinek és jártasságainak meghatározásakor. Számos szakíró használja keretként a gyakorlat bemutatásakor-megvitatásakor, hiszen egy folyamat minden stádiuma pontosan azonosítható. A stádiumok megkülönböztetése azért fontos, mert mindegyik során más-más feladatokat kell elvégezni, és ehhez hatékony módszerekre és megfelelő jártasságra van szükség.

A közösségfejlesztőnek a saját munkájába vetett bizalma nagy mértékben nő, ha képes felimerni, hogy adott pillanatban milyen módszerekre és jártasságokra van szüksége. Ez azzal is együtt jár, hogy képes lesz gondolkodását és cselekedeteit megmagyarázni másoknak (pl. igazgatóknak, politikusoknak), de legfőképp azoknak, akikkel együtt dolgozik.

Az itt következő összegzést a közösségfejlesztés módszereiről és jártasságairól Alan Barr és kollégái állították össze 1997-ben:

 

MÓDSZER KAPCSOLÓDÓ JÁRTASSÁGOK
Tervezett megközelítés A kitűzött célok egyértelműsége, ennek folyamatos ellenőrzése, értékelés
A közösség szüségleteinek felmérése Meghallgatás, kommunikáció, hang- és képrögzítés, elemzések és erőforrások
Szervezés - a helyiek mozgósítása Kommunikáció, képessé tétel, kapcsolati kultúra
Hálózatépítés helyi közösségek és szervezetek, intézmények között Kommunikáció, tárgyalás, közvetítés
Művelődés - a tanulás, valamint az egyén és a csoport fejlődésének ösztönzése Az egyéni fejlődés támogatása, tanácsadás, információnyújtás, pedagógia, visszacsatolás
Értékelés - a közösségi csoportok és tagjaik cselekvési potenciáljának maximalizálása érdekében. Hang- és képrögzítés, számbavétel, helyzetfelmérés.

Amellett, hogy a közösségi munkás képes módszereket és jártasságokat megkülönböztetni és építeni ezekre, a munka során számos technikát is felhasználhat (például: közösségi felmérés vagy számítógépek használata a közösség szükségleteinek és erőforrásainak számbavételekor). A közösségi munka módszereit, jártasságait és technikáit sok és sokféle közösségben kipróbálták, s ma már hozzáférhetőek a közösségfejlesztő szervezetek kiadványaiban, képzésein, tanácsadásain. (A magyar módszerekről az első összefoglaló a Parola 1995/VI., a közösségi felmérésről készült tematikus számában jelent meg. Megjelenés előtt áll az első átfogó közösségfejlesztési kézikönyv, amelynek módszertan-fejezete az eddigi legrészletesebb leírás. A szerk.)

 

Tudásalap

Mindenhol egyetértenek abban, hogy a közösségfejlesztőknek szükségük van bizonyos fajta tudásra ahhoz, hogy hatékonyan dolgozhassanak a közösségekben. Ez a tudás a következőkből merít: szociológia, politológia, felnőttoktatás, tervezés, gazdaság- és fejlődéstan (harmadik világ). Néhány közösségfejlesztő a felsőoktatásban folytatott tanulmányokat ezen témakörök valamelyikében, vagy akár többükben is, mások pedig valamilyen szakmai tanfolyam (pl. szociális vagy ifjúsági munka képzése) során jutottak hasonló tudáshoz. A már bizonyos gyakorlattal rendelkező közösségfejlesztők számára is szerveznek tanfolyamokat, sőt, ezek némelyike utólagos képesítést is nyújt.

Minden európai országban más és más fokú szakmai képzettséget követelnek meg azoktól, akik a közösségfejlesztés területén kívánnak elhelyezkedni. A követelménybeli különbségektől függetlenül abban mindenhol egyetértenek a szakemberek, hogy a tudásalap csupán egy része a gyakorló közösségfejlesztő erőforrás-készletének. A közösségfejlesztőnek ugyanis hasonló mértékben kell támaszkodnia saját intuíciójára, személyiségére is, képesnek kell lennie arra, hogy sok és sokféle emberrel tartson kapcsolatot, s eközben módszereket, jártasságokat és technikákat is felhasználjon. A legfontosabb azonban a megfelelő értékrendszer, amelyben a helyükre kerülhetnek a módszerek, jártasságok, technikák és a szakmai tudás - valamint az, hogy a közösségfejlesztő mennyire képes ezeket alkalmazni mindennapi gyakorlata során. A közösségfejlesztés semmit sem ér, ha elveszíti azt a fölöttéb emberi vonását, hogy elkötelezetten segíti az embereket abban, hogy bekapcsolódjanak saját életük alakításába.

A közösségfejlesztés tudásalapjával kapcsolatban végezetül azt szükséges megemlíteni, hogy a helyi emberek cselekvése révén a közösségfejlesztés folyamatosan bővíti a közösségekről szerzett tudást. A közösségfejlesztés megerősít bennünket abbéli tudásunkban, hogy az emberek miként viselkednek bizonyos helyzetekben, hogyan viszonyulnak egymáshoz és az olyan intézményekhez, mint amilyenek például az önkormányzatok vagy a különböző kormányzati hivatalok. A közösségfejlesztés kulcsfontosságú hozzájárulás a politikai irányelvek kialakításához és a döntéshozatalhoz. Ez a szakma azért van olyan helyzetben, hogy tolmácsolhatja a közösségek szükségleteit, mert az emberek közvetlen közelében dolgozik, velük együtt.

 

(ii) A közösségfejlesztő munka várható eredményei

A közösségfejlesztéssel kapcsolatos tudás egyik központi fontosságú része a fejlesztő-munka várható eredményeinek meghatározása. A következő eredmény-lista a Scottish Centre for Community Development (Skót Közösségfejlesztő Központ) összeállítása alapján készült (Barr és mások, 1996, 134-136. o.), és azt sugallja, hogy a közösségfejlesztéstől joggal várhatók eredmények. Ezek némelyike kizárólag a közösségfejlesztés érdeme, de vannak olyanok is, amelyek egyfelől kapcsolatba hozhatóak ugyan a közösségfejlesztéssel, másfelől azonban további tevékenységekből is eredeztethetőek:

 

Jellemzően közösségfejlesztésből származó eredmények

Kollektív fejlődés a politika terén: a közösség megfelelően szervezett, és kellő beleszólása van a helyi demokratikus folyamatokba.

A közösség cselekvőképessége: annak a tudásnak és jártasságnak közösségen belüli fejlődése, amely a közösség nevében, kollektívan használható fel a változás kieszközlésére.

Az alapok fejlődése: csoportok formálódnak, amelyek erős helyi szervezetekké növik ki magukat.

Helyi befolyás és ellenőrzés: az együttes helyi ellenőrzés vagy befolyás kiterjesztése a szomszédság vagyonára és a helyi szolgáltatásokra.

A helyi szervezetek bevonása: a helyi közösségek nagyobb mértékben egyeztetnek más helyi testületekkel.

A hosszú távú cselekvés struktúrája: megegyezések születnek a szervezés mikéntjéről, s így hosszú távon teremtődik meg a gyors cselekvés lehetősége a helyieket érintő kérdésekben.

Küzdelem a hátrányos megkülönböztetés ellen: a közösségek aktívan népszerűsítik az egyenlő esélyek politikáját faji, nemi, kulturális, valamint a cselekvőképtelenséggel és a szociális kirekesztéssel kapcsolatos kérdésekben.

Közösségi hálózat: a helyi lakosok és a közösségek közötti kapcsolattartás módja, amely lehetővé teszi egymás kölcsönös figyelembevételét és támogatását.

 

 

Nem kizárólag a közösségfejlesztésre jellemző eredmények

Helyi gazdaságfejlesztés: olyan kezdeményezések, amelyek a gazdasági fejlődést és a keresetek megtartását segítik elő a közösségben.

Anyagi nyereségek: több bevétel, jobb munkakörök, jobb lehetőségek stb.

A helyiek képessé tétele: a helyiek bizalma, tudása és jártassága folyamatosan nő, és ebből hasznot is tudnak húzni mind önmaguk, mind a szélesebb közösség számára.

Az ügyvitel és a szolgáltatások fejlődése: a projekt eredményeképpen javul a helyi közösség vagy a nem helyi szervezetek által nyújtott szolgáltatások minősége.

A jellemző és nem jellemző eredmények gyakran keverednek egymással, például amikor az új tudás és jártasságok megjelenése a közösségben közvetlenül vezet a helyi gazdaság fejlesztéséhez. Valóban, a közösségfejlesztés gyakran játszik kulcsszerepet a különböző témák és kérdések közti kapcsolódási pontok megteremtésében.

A várható eredmények listája a közösségfejlesztő projektek érzékelhető és mérhető hasznát demonstrálja. Az ellenőrzés és az értékelés során egyértelműen építeni kell az ilyen projektekre, de erre az utolsó fejezetben még visszatérünk.

 

(iii) A társadalmi bevonás gyakorlati modelljei

Említettük már, hogy a közösségfejlesztés nagy mértékben hozzá tud járulni a társadalmi bevonódásért folytatott küzdelemhez, és utaltunk arra is, hogy ebbéli alkalmasságát jórészt módszerei, jártasságai és tudásanyaga biztosítja. E potenciál fennmaradó részét azok az eredmények és szolgáltatások alkotják, amelyeket a közösségfejlesztés hoz létre a településen. A fenti lista pedig csak akkor lesz teljes, ha ezeket az ugyancsak lényeges eredményeket is hozzávesszük.

A gyakorlati modelleket sokféle módon lehet meghonosítani egy közösségben. Esetenként a folyamat teljesen spontánnak tűnik, talán mert a közösség eltökélt szándéka a változtatás, vagy a közösségfejlesztők tervezték meg kivételes hozzáértéssel közreműködésüket a közösség életében, de az is lehetséges, hogy az állami-, a civil- és a magánszektorok szervezeteinek szoros együttműködése, partnerkapcsolata révén jött létre egy használható program.

A társadalmi bevonásért végzett munka sohasem nyilvánul meg egyféle módon. Lényegbevágóan fontos, hogy az erőforrások tulajdonosai és a követendő irányvonalak kialakítói megértsék: szükség van erre a pluralitásra és rugalmasságra, máskülönben nem fognak hozzájárulni a folyamathoz kellő energiával és elkötelezettséggel, jóllehet a közösségfejlesztést ez a két dolog tartja életben.

Az itt következő példák mindegyike a társadalmi bevonás egy-egy gyakorlati közösségfejlesztői modelljét mutatja be. A modellek itt rövidített formában szerepelnek - a valóságban mindegyikhez rengeteg tapasztalat és részlet kapcsolódik. Azért mutatjuk be őket, mert a közösségfejlesztés és társadalmi bevonás folyamatában az irányelveket jól átlátható példákkal támasztják alá:
árcsökkentés/jobb minőség
jövedelemnövelés
az együttműködés népszerűsítése
közösségi vállalkozás
jártasság- és készségfejlesztés
megfelelő kihívás biztosítása
a politika befolyásolása.

 

1. Árcsökkentés/jobb minőség

Sok szegény ember számára létkérdés, hogy megfizethető áron jusson jó minőségű élelmiszerhez. Egy élelmiszer-szövetkezetbe való belépés hatékony módja lehet e feltétel megteremtésének.

Az élelmiszer-szövetkezeteket helyiek működtetik és ellenőrzik, általában szükségük van azonban a helyi szakemberek (pl. egészségügyi dolgozók, szociális munkások) támogatására is. A siker érdekében az élelmiszer-szövetkezeteket rendkívül gondosan kell megszervezni és irányítani, valamint jól átlátható elszámolási módokra is szükség van. Az önkénteseket általában a könyvelés és a leltározás technikáira kell megtanítani.

Az élelmiszer-szövetkezetet működtető szervezetek szabadon határozhatják meg, hogy mikor kell az árut értékesíteni. A szövetkezetek egy része a mozgó ABC-ket részesíti előnyben. Több élelmiszer-szövetkezet is közreműködött az iskolákban és rendelőintézetekben folyó egészségügyi oktatásban.

 

 

2. Jövedelemnövelés

Egy közösségben sokféle tanácsadó és információs szolgáltatás nyújtható, s ezek mindegyikénél a fizetett és önkéntes munkaerő együttes alkalmazása a legcélravezetőbb. E szolgáltatások szorosan kapcsolódnak a szociális jogokat ismertető kampányokhoz. E kampányok során a szegényeket sokféleképpen lehet informálni arról, hogy milyen állami juttatásokra jogosultak (például újságcikkek, falragaszok, televíziós hirdetések útján, de közösségi hálózatok és erőforrás-központok segítségével akár szájról szájra is).

A társadalmi kirekesztettség megszüntetésének rendkívül hatékony módja, amikor a juttatásokkal kapcsolatos, célzott információt a közösségi részvétel fokozásának módszereivel vegyítjük.

 

3. Az együttműködés népszerűsítése

A helyiek részvételükkel vagy más módon is támogathatják azokat a szervezeteket, amelyek a szegény embereket és a szomszédságokat segítik a szolgáltatások, az erőforrások, valamint a munkaerőpiac hozzáférhetőségének növelésében.

Az alacsony jövedelműek gyakran válnak a magas hitelkamatok áldozataivá. Az ennek kiküszöbölésére létrejövő hitelszövetkezetek önsegítő pénzügyi szövetkezetek. Az azonos szomszédsághoz vagy szervezethez való tartozásuk (?közös kötelék?) tudatában az emberek úgy döntenek, hogy egy szerény pénzösszeg rendszeres befizetésével támogatni kezdenek egy hitelszövetkezetetet. Hozzájárulásukért cserébe kedvezményes hitelben részesülnek.

Esetenként nehéz rávenni az embereket arra, hogy hitelszövetkezetbe tömörüljenek - gyakran csak mélységes döbbenet és gyanakvás a válasz, ami abból fakad, hogy az emberek együttműködésének ez a módja még meglehetősen szokatlan. Ez pedig azért hátrány, mert a szegényebb közösségek jó hasznát vehetnék ennek a módszernek.

 

 

4. Közösségi vállalkozás

Sok közösségfejlesztési folyamatban játszanak kulcsszerepet az olyan projektek, amelyek a helyi foglalkoztatás növelésével küzdenek a munkanélküliség és a szegénység ellen. A ?közösségi vállalkozás? elnevezést gyakran olyan gazdasági tevékenységekkel kapcsolatban használják, amelyek a közösségen vagy a helyi gazdaságon belül, annak részeiként vannak jelen. John Pearce (1993) rámutatott arra, hogy ez a módszer számos eredménnyel járhat, de csak abban az esetben, ha a közösségi vállalkozás szerkezete lehetővé teszi közösségfejlesztő folyamat szervezését:

Közösségi üzletek

A lakókörzet fejlesztése

A földdel és a környezettel kapcsolatos fejlesztések

Képzési programok

Információs és tanácsadó szolgálatok

Munkahelyteremtő kezdeményezések

Helyi közösségi szolgáltatások

Más közösségi vállalkozási formák fejlődésének elősegítése a helyi gazdaságban: lakással kapcsolatos szövetkezetek, munkaközösségek, hitelszövetkezetek. (Pearce, 1993)

 

A közösségi vállalkozás esetenként fölöttéb gyakorlatias formát is ölthet, például amikor egy szomszédság munkaügyi központjában segédkeznek a segélyből élőknek munkát keresni. Más esetekben a közösségi üzletek, szövetkezetek fejlesztési- és oktatómunkájának köszönhetően a helyi gazdaság szerves részévé válnak. Minden közösségi vállalkozás számára létkérdés azonban, hogy egyensúly legyen a közösség haszna és az üzletszerűen folytatott kereskedelmi tevékenység között.

 

5. Jártasság- és készségfejlesztés

Általánosan elterjedt az a nézet, hogy a szegények és elnyomottak bevonását szolgáló képzések és oktatási programok akkor a legelőnyösebbek, ha helyben szerveződnek. Számos okból (idő, személyes biztonság, gyermeknevelés) az emberek inkább hajlanak a részvételre, ha ennek körülményei nem ellenkeznek a saját szomszédságukról kialakított képpel. Valószínűtlen azonban, hogy ugyanilyen készségesek lesznek, ha azt várjuk el tőlük, hogy például egy belvárosi intézményt látogassanak meg, vagy hogy nagyobb távolságokra utazzanak el falujukból. A helyszín helyes megválasztása a közösségfejlesztő felelőssége.

(Talán megjegyzésre érdemes, hogy a Közösségfejlesztők Egyesülete ennek épp az ellenkezőjére vonatkozó tapasztalati anyaggal rendelkezik: az emberek szívesen utaznak el és találkoznak más közösségekkel, vagy fogadnak másokat, s a direkt képzési helyzetekben is örülnek a máshonnan jött emberektől átvehető tapasztalatoknak. A különbség valószínűleg abból fakad, hogy a mi közösségfejlesztési identitásunk hangsúlya inkább a közművelődésre és a minden egyes, közösségi munkába bevonható emberre, mintsem célzottan a hátrányos helyzetű csoportokkal foglalkozó közösségi szociális munkára tevődik. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az egyre növekvő számú szegényekkel mi is egyre növekvő mértékben foglalkozzunk. A szerk.)

Az is bizonyossá vált, hogy sok előnnyel jár, ha az emberek közreműködnek saját képzési szükségleteik feltárásában, mert ez:

felkeltheti érdeklődésüket a képzések iránt általában,

nagyobb bizalommal tölti el őket a tanfolyamon/műhelymunkában való részvétellel kapcsolatban,

kezdeti lépésként elősegítheti az emberek jártasságainak fejlődését egy konkrét feladat megvalósítása, de akár egy későbbi munkakör betöltése irányába is,

lehetőséget biztosít arra, hogy a képzések potenciális résztvevői egy nem hivatalos légkörben ismerjék meg egymást és a tanárt, még mielőtt a képzés beindulna.

(Strathclyde Regional Council/Strathclyde Poverty Alliance 1994, 123. o.)

 

Általában véve a közösségfejlesztés eddig kétféle képzési megközelítést alkalmazott, egyet a szomszédsági munkában, egy másikat pedig az emberek (újra)foglalkoztatása terén.

A szomszédsági központok és közösségi házak gyakran helyszínei a különféle képzéseknek. A folyamatban először a képzés iránti szükségleteket tárják fel, majd pedig módot keresnek kielégítésükre. Ez történhet különálló előadás formájában (pl. információnyújtás egy bizonyos szociális segéllyel kapcsolatban), de kötött időtartamú tanfolyam is szervezhető (pl. számítástechnikai ismeretek, színdarab-rendezés, szövetkezetfejlesztés). A közösségfejlesztés szó valójában azt takarja, hogy az emberek egyesítik erejüket, mert nagyobb beleszólást szeretnének életük alakulásába, következésképpen jártasságaik és készségeik alternatív fejlesztésének e munka középpontjában kell állnia. Ha ez a munka kellően hiteles, akkor növelheti a helyiek érdeklődését az oktatás és képzés kérdései iránt is.

A másik közösségfejlesztő megközelítés a hivatalos foglalkoztatási programokban való közreműködés. Ennek legjobb példáját Franciaországban találjuk, ahol a ?Revenu Minimum d?insertion?(RMI) 1988 óta biztosít minimáljövedelmet a kirekesztettek számára, miközben arra is lehetőséget teremt, hogy ezek az emberek visszailleszkedhessenek a társadalmi életbe és a munka világába. A közösségekhez közelálló szakemberek információval és tanácsokkal láthatják el a szegényeket az RMI-hez hasonló foglalkoztatási programok terén. Crescy Cannan is említi, hogy a beilleszkedésnek ez a fajta elősegítése új távlatokat nyitott a francia szociális munkások számára:

?A szociális munka természete megváltozott, mert míg korábban a szociális munkások domináltak egy passzív, alapos vizsgálat alá vetett klientúra felett, addig most a cél a ?közbeiktatás?, vagyis azoknak az ötletes eszközöknek a folytonos keresése és alkalmazása, amelyek segítségével az emberek saját maguk oldhatják meg problémáikat oly módon, hogy eközben más szervezetekkel, szakemberekkel és egyesületekkel partnerként működnek együtt.? (Cannan 1996, 13. o.)

 

6. Megfelelő kihívás biztosítása

Ez a példa talán inkább tekinthető elvi megfogalmazásnak, mint gyakorlati modellnek: szükséges meghallgatni a szociálisan kirekesztett emberek véleményét, és ehhez szükség van olyan rendszerekre és fórumokra, melyek alkalmasak megbeszélések és viták lebonyolítására. A társadalmi fejlesztési programok alkalmasak a helyiek támogatására, és ez autonóm struktúrák, fórumok létrejöttét eredményezheti.

A társadalmi fejlesztés egy új lehetőségként jelenik meg akkor, amikor a kirekesztés kérdését az érdeklődés középpontjába állítjuk. Említettük már, hogy a kirekesztettek jellemző élethelyzeteit fel kell tárni a társadalom többi tagja számára, s ennek egyik legmegfelelőbb módja az, amikor a szegények a saját nevükben beszélnek. Ez természetesen új kihívást jelent a politikusok, a média szakemberei és a közvélemény számára - indokolt kihívást, olyat, amely mellé a társadalomfejlesztés is felsorakozik.

 

7. A politikai irányelvek befolyásolása

A megfelelő kihívás megléte esetenként változásokat eredményezhet a (helyi) politikai irányelvekben, valamint a szomszédságban található szolgáltatások minőségében is. Másszóval, ha alkalmat biztosítunk arra, hogy a kirekesztettek megkérdőjelezzék a prioritásokat és a különböző feltevéseket, az nemcsak azért előnyös, mert lehetőségük nyílik arra, hogy szegénységgel kapcsolatos élményeikről beszéljenek, hanem azért is, mert ez esetükben javíthatja a túléléshez nélkülözhetetlen juttatások és szolgáltatások hozzáférhetőségét.

Ezt az alapelvet támasztja alá annak felismerése is, hogy a társadalmi fejlesztés fő színhelye a szomszédság ugyan, de mégsem csak a szomszédságot érinti. A helyi kérdések összekapcsolása az országos és nemzetközi politikai irányelvekkel a stratégikus gondolkodás része kell legyen. Ezenkívül hasznos az is, ha építünk a már meglévő jó pédákra is, mint ahogyan ezt a 3. szegénységellenes európai programmal kapcsolatban Helen Johnston is hangsúlyozza:

?A ?Szegénység 3? tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a viszonylag kicsi, demonstratív jellegű projektek is képesek olyan politikai kérdéseket felvetni, amelyek helyi, országos és európai szinten is fontosak.? (Johnston 1994, 10. o.)

A gyakorlat modelljeinek és alapelveinek előbbi hét példája konkrétan e kiadvány alapkérdésével foglalkozik, vagyis a társadalomfejlesztés tevékenységeivel és stratégiáival, amelyek felhasználhatóak a kirekesztettség leküzdésére. A példák mindegyikében jelen vannak a helyi közösségekkel végzett hatékony és hiteles munka alapvető ?szabályai?: hogyan konzultáljunk a helyiekkel, módszerek és feladatok a helyiek segítésére a szervezésben és a mozgósításban, a képviselet és részvétel kérdései - hol helyezkednek el a kirekesztettek a helyi közösségek tagsága és a partnerségi kapcsolatok szereplői között.

Ha gyökeret eresztenek a helyiek képessé tételével és az összetartó közösségek építésével kapcsolatos gondolatok, akkor megnövekedik a szükséglet még több működőképes modell és alapelv alkalmazására.

A társadalmi fejlesztés legjellemzőbb sajátossága talán az, hogy képes csökkenteni a helyi csoportok és szervezetek elszigeteltségét. A közösség szintjén ez azt jelentheti, hogy a szociálisan kirekesztett emberek ?kategóriái?-nak - nyugdíjasok, alacsony fizetésűek, nők, újkori vándorok (?travellers?, értsd: cigányok. A szerk.) stb. - lehetőségük nyílik arra, hogy egyesítsék erőiket: mindegyik csoport sajátos problémákkal küzd, azonban mindegyiküknél napirenden vannak a kirekesztettséggel kapcsolatos tapasztalatok. Ez a már említett szomszédsági alaphelyzetek közül sokban nyomon követhető - egy tanácsadó központban például, ahol a kirekesztettség különböző formáit tapasztaló emberek támogatni tudják egymást.

Végül: a szervezetek hozzáállásában és szolgáltatásaiban előidézett változás során a társadalmi fejlesztés képes párbeszédet létesíteni a helyi közösségek és a döntéshozók között, és ez szintén életbevágóan fontos. A következő fejezetben kifejtjük, hogy milyen politikai irányelvekre és erőforrásokra van szükség a közösségfejlesztés népszerűsítésében és támogatásában.