1. BEVEZETÉS

 

Kétsebességű Európa, marginális lét, társadalmi elszigeteltség, kiélezettség, megbélyegezettség... e szavak zúdulnak ránk a politikai állásfoglalásokból, a stratégiai anyagokból, a kutatási dolgozatokból és a kiadói hasábokról. Ám amit e szavak a szegények számára jelentenek, az valami egészen más. Lehetséges-e egyáltalán, hogy a kényelmes Európa megértse a szegénységben élőket?

A statisztikai adatok tényszerű bizonyítékai az Európában létező szegénységnek, tanúbizonyságok, amelyekre szükségük van a politikusoknak, az Európai Bizottság munkatársainak, az ngo-knak és más elkötelezett szervezeteknek a szegénység, a társadalmi kirekesztettség leküzdését szolgáló programok és kampányok szervezéséhez.
Ez a tanulmány nem a statisztikáról, de még csak nem is a szegénység meghatározásáról vagy mérhetőségéről szól. Létezőként kezeli az európai szegénységet és szükségesnek a rá adandó válaszok sokféleségét, mint pl.:

Ez a kiadvány elsősorban azoknak készült, akiknek munkája megköveteli, hogy fontolóra vegyenek politikai kérdéseket - dolgozzanak akár a kormányzati, a nem-kormányzati vagy az üzleti szektorban, legyenek akár politikusok, közszolgálatban állók, önkormányzati hivatalnokok, vállalatvezetők, a nem-kormányzati szervezetek munkatársai tagjai, vagy kutatók. Tanulmányunknak három célja van:

A gondolatok és a példák a Combined European Bureau for Social Development CEBSD tagszervezettől származnak. (Ez a magyarra csak nehézkesen fordítható nevű szervezet - Egyesített Európai Iroda a Társadalmi Fejlődésért - egy nemzetközi egyesület, amely főleg a nyugati országok vezető közösségfejlesztői szervezeteit fogja össze közös kutatások, projektek, információcsere stb. céljából, s amelynek a Közösségfejlesztők Egyesülete 1991 óta tagja. Részletes ismertetőnket lásd a kötet végén! A szerk.) Ahol csak lehetséges, a társadalmi kirekesztettség fogalmát a projektekből és gyakorló szakemberektől származó tapasztalatokkal illusztráljuk.
Dolgozatunkban szívesebben használjuk a "szegénység" kifejezés helyett a "társadalmi kirekesztettség"-et, mégpedig a következő három oknál fogva:

  1. A társadalmi kirekesztettség fogalma megvilágítja a társadalmon belüli távolságot azok között, akiknek van, és akiknek nincs. A kirekesztettek egyben ki is tagadottak a teljes társadalmi részvételből.

  2. A társadalmi kirekesztettség kifejezés rámutat arra a tényre, hogy a gazdasági, a politikai és a társadalmi erők az egyén ellenőrzésén kívül esnek. Ez pedig azt sejteti, hogy egy folyamat van lejátszódóban, amely számos intézmény döntéseinek, vagy éppen azok hiányainak eredménye:

"A kirekesztettség azt sugallja, hogy valaki vagy valami csinálja azt. Határozott kapcsolatot teremt a gazdag és a szegény, a társadalomhoz tartozó és a kirekesztett között. A kifejezés nem egy passzív, s nem is egy önmaga által kifejlesztett állapotot tükröz." (Russell, 1995. 96 o.)

3. A kirekesztettség az emberek bizonyos csoportjaival áll összefüggésben - a kisebbségek, a nők, az idősek, a mozgásukban korlátozottak stb. csoportjaival, akiket különben, pusztán egy jövedelem-alapú szegénység-meghatározás alapján, nem tekinthetnénk kívülállóknak a társadalom fő folyamataitól.
E három oknál fogva a közösségfejlesztés általánosságban szólva szívesebben használja a "kirekesztettség", mint a "szegénység" fogalmát.
Felmerülhet azonban a kérdés, hogy akkor miért fordítunk mégis e munkában a "társadalmi kirekesztettség" fogalmán, hogy helyette a "társadalomhoz tartozás", a "társadalmi bevonás" fogalmát használjuk? A válasz a közösségfejlesztés és a társadalomfejlesztés középpontjában álló értékekben és alapelvekben keresendő. E két fogalom az embereknek saját életfeltételeik javítására és a változásokra irányuló közös cselekvéseire vonatkozik. (A "social inclusion" szó szerinti fordítása a nyakatekert "társadalmi belefoglalás" lenne, ezért ezt fordításunkban használni nem tudjuk. A "társadalmi bevonás" szintén hű, de magyarul megintcsak nem túl jól hangzó fordítása már tartalmazza a közösségfejlesztői közreműködést is, vagyis a kirekesztettek társadalomba történő vissza-integrálásának mozzanatát is, ezért ezzel a kifejezéssel élni fogunk. Ugyancsak használjuk majd a "társadalomhoz tartozás" fordítási-változatot is, amely kétségkívül a legmagyarosabban hangzik, s amely a "társadalmi bevonás"-nál többet és kevesebbet is jelent egyszerre, mert statikus kifejezés, vagyis egy már létező állapotot tükröz. A fordításban igyekszünk e két változat közül mindig azt alkalmazni, ami a közlő aktuális szándékához a legközelebb áll. A ford.).
A közösségfejlesztés és a társadalomfejlesztés programjai helyi szinteken bonyolódnak, és gyakran projektekben valósulnak meg, emiatt tehát nem fejlődött még ki egy közös európai nyelv. A "közösségfejlesztés" angolszász fogalom, míg a "társadalomfejlesztés" Franciaországban és a dél-európai országokban ismertebb. Bár vannak különbségek a két, különböző kulturális és politikai kontextust tükröző fogalom között, központi vonásaik mégis ugyanazok, s így e kiadványban is egyazon dolgot jelölnek.

Néhány száz méterre a brüsszeli Európai Bizottság irodáitól van egy szomszédsági központ. Ez egy kis utcasaroknyi "nyitott ház" a közeli és a kicsit távolabbi városközponti emberek, elsősorban bevándorlók számára, akik kölcsönös támogatást és segítséget keresnek. A központ használói együtt főznek. Együtt dolgoznak a központ néhány alkalmazottjával az önkormányzattal való egyezkedésben, amelynek során azt kívánják elérni, hogy az önkormányzat fenntartsa az alacsony bérű lakások kínálatát a környéken. A központ mintegy 15 éve működik.

A "társadalmi bevonás" tehát elmozdul arról a pontról, amelynél az embereket előre gyártott címkék szerint kezelik. A közösségfejlesztés elkötelezett az elnyomott és marginalizált emberekkel való együttműködésben, s ennek során keresi az emberek megerősítésének és képességeik növelésének támogatási lehetőségeit. Ez pedig épp az ellenkezőjét jelenti az emberek címkékkel való ellátásának, s ezért is szeretjük jobban használni a "társadalmi bevonás", mint a "kirekesztettség" fogalmát. A "bevonás" tehát kifejezi a közösségfejlesztés célját is, míg a "kirekesztés" inkább elemző terminológia.
A "bevonás" alkalmazásának másik oka a közösségfejlesztés központi jellegzetességével függ össze, amely az egyéni cselekvések mentén kialakuló közös, együttes cselekvésre helyezi a hangsúlyt. A "társadalmi odatartozás"-nak az az üzenete az emberek számára, hogy csatlakozzanak az ilyen cselekvésekhez, vitákhoz és a döntéshozatalhoz, hogy ne legyenek mindebből kizárva. A közösségfejlesztés elkötelezett a részvétel mellett, mégpedig nem egy laza, általános módon, hanem abban az értelemben, hogy képessé teszi rá azokat, akiknek csak csekély gyakorlatuk van - ha egyáltalán van - a részvételben, vagy akik saját élményeik hatására már kiábrándultak abból, hogy cselekvő részesei legyenek az igazi civil társadalomnak.

"A társadalmi bevonás" irányelvei a társadalmilag alárendelt csoportok társadalmi, gazdasági és politika erejét fokozzák, más szóval: elősegítik a marginális csoportok autonómiáját." (Farrar, 1996. 294. o.)

A "bevonás"-t így értelmezvén tisztában vagyunk a veszéllyel: patrónusokká válhatunk, ha feltételezzük, hogy a "kívül rekedtek" magától értetődően fogják keresni a kulturális többséghez való tartozást ahelyett, hogy egy több-kultúrájú és több-nemzetiségű társadalomnak lennének részei. Van egy másik veszély is, éspedig a közösségekkel kapcsolatos naivitás és romanticizmus. Az odatartozás és a tagsági viszony érméjének másik oldala a kirekesztettség és az elzárkózás. A különbözőségek, az érdekkonfliktusok és az előítéletek vonatkozásában a közösségek gyakran megosztottak. A közösségfejlesztésnek tisztában kell lennie ezekkel a realitásokkal, miközben azt keresi, hogyan építhet a közösségek erősségeire és közös vonásaira.
Elképzeléseinknek ez a gondolati alapja, s a következőkben azt szeretnénk érzékeltetni, hogy mit is jelent mindennek értelmében a társadalomhoz tartozásért dolgozni - közösségfejlesztési szempontból, európai keretek között.
Ez meglehetős kihívás elé állít bennünket. Nem csak azt szorgalmazzuk, hogy kapcsolat létesüljön két nehéz és vitatható fogalom, a közösségfejlesztés és a társadalmi kirekesztettség között, de mindezt ráadásul egy európai perspektívában szeretnénk megtenni. Néhány kulcsfontosságú építőelemet szeretnénk találni ezen a tág terepen, néhány zsetont szeretnénk letenni az olyanfajta európai játszmák asztalára, amelyek komolyan veszik a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelmet, s amelyek ezért érdekeltek lehetnek egy sor, egymással is kapcsolatban lévő stratégia alkalmazásában.
Vitánk szempontjából fontos különbséget tennünk a társadalmi bevonás és a gazdasági megújítás között. (Itt "economic regeneration" kifejezést használt a szerző, de a továbbiakban ugyanilyen értelemben használja a "regeneration or renewal programmes" kifejezéseket, amelyeket városrészek felújítására, újjáépítésére, (újra) létrehozására használnak. E programok, melyek felbukkanásuk óta sokat változtak-finomodtak, sajnálatos módon gyakran még ma is az ott lakó szegények kiszorításával érik el a városrész "fejlesztését". Mind gyakrabban alkalmaznak e programok közösségfejlesztőket, akik a lakosok, az érintettek bevonását segítik elő akár a program megakadályozásában, akár a tervezési vagy kivitelezési munkákban. Skóciában, Angliában, Hollandiában, Svédországban pl. a leggyakoribb közösségfejlesztői munkák színterei éppen ezek a programok. A szerk.) Ez utóbbiak gyakran tűzik ki célul az ún. belső beruházások maximalizálását, vagyis az emberek képzését, akik így újra versenyezhetnek a munkaerőpiacon. Az efféle stratégiák hatékonyak lehetnek, mindazonáltal az esetek többségében nem képesek összekapcsolódni a hátrányos helyzettel, az elnyomással és a kirekesztettséggel. E kérdés erőteljesen fogalmazódott meg pl. egy lakáskonferencián, olyan lakosok körében, akiknek már van gyakorlatuk az újjáépítési programokban:

"Számos közösség vallja, hogy az újjáépítés fókuszában a szegénységnek és az emberek szükségletei felismerésének kell lennie. A szegénység a lényegi kérdés, ez befolyásolja a lehetőségeket, a választásokat, az életminőséget és az egészségügyi, oktatási és más szolgáltatásokhoz való hozzáférést." (Hashagen, 1996. 5. o.)

Szükséges, hogy az újjáépítési programokat a gyakorló közösségfejlesztők és a döntéshozók részletesen és gondosan felülvizsgálják, s feltegyék a nehéz kérdést: pontosan kinek is származik haszna e programokból? Ki ellenőrzi ezeket? Milyen értelemben viszonyulnak a történelemhez, a kultúrához és az adott közösség tapasztalataihoz?
Az újjáépítési és felújítási programokra számos területen szükség van, mert az épületek, a környezet megújulását hozzák magukkal, és új munkahelyeket teremtenek. Minket az foglalkoztat, hogy e programokon belül hogyan lehet megtalálni a módját annak, hogy a társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos ügyeket felismerjük, és hogy meg is adjuk rájuk a megfelelő válaszokat.
A társadalmi és kulturális kontextus minden országban erősen különböző. Árnyalatnyi, ám mégis fontos különbségek érzékelhetők olyan kulcsfogalmak értelmezésénél, mint pl. a "közösség", a "helyi", a "fejlesztés" és a "politika". A városon belüli szomszédságok és a városszéli lakótelepek pl. Lyonban, Amsterdamban vagy Glasgow-ban olyan éles kontrasztjai a vidéki szegénységnek pl. Görögországban vagy Dél-Franciaország elnéptelenedett falvaiban, hogy a kételkedők nyugodtan megkérdőjelezhetnék az Európa-szintű megközelítés mint kiindulási pont jogosságát. Nem értenénk egyet velük. Sőt, a közösségfejlesztés alapelvei, valamint azok az alapelvek, amelyek a kirekesztettek gondolatait és cselekedeteit áthatják, fontosak mindenfajta közösség számára, legyenek bár belvárosi, városszéli, ingázó falu vagy szórványosan lakott vidék közösségei.

"A közösségi munka hosszú története és a társadalmi-kulturális cselekvés (Belgiumban) létrehozta az egyesületeknek, csoportoknak, kampányoknak és kezdeményezéseknek a szomszédságokat és városokat teljesen lefedő, sűrű szövetét." (Conroy, 1995. 63.o.)

Hogy e publikáció fókuszát tisztán láttassuk, a 2. fejezet négy rövid közösségfejlesztési példával kezdődik. Ezeket építjük tovább, hogy néven tudjuk nevezni azokat az alapelveket, amelyeken a közösségfejlesztés gyakorlata nyugszik. A 3. fejezet a közösségfejlesztés és a társadalmi bevonódásért folytatott munka közötti kapcsolatokra összpontosít, a kulcsfontosságú témák meghatározásán keresztül.
Ezután a 4. fejezetben négy esettanulmányt közlünk, amelyek e kapcsolatot illusztrálják, és ezekből - az 5. fejezetben - bontakoztatjuk ki a közösségfejlesztés társadalomfejlesztési hozzájárulásának fő érvelési rendszerét. Elengedhetetlenül fontos, hogy e programok jól tervezettek és anyagilag is biztosítottak legyenek, s az utolsó fejezet az ehhez szükséges kulcselemekkel foglalkozik.

 

Európai programok

E kiadvány sokat köszönhet az Európai Bizottság által támogatott, "szegénységellenes" programok elemzéseinek, különösen a harmadik, az 1990-94-ig tartó programénak. Az állampolgári jogoknak szentelt figyelem - és az, ahogyan a kirekesztettektől megtagadják e jogokat -, valamint az a mérték, ahogyan a kirekesztettség áthatja jóformán az emberek életének minden területét, volt az a két gondolat, amelyet a harmadik szegénységellenes program vizsgálat alá vett, és amelyik rendkívüli fontosságú a társadalmi fejlődés szempontjából. Vannak a programnak olyan létfontosságú tanulságai, mint amilyeneket Brian Harvey (1994) vont le az ír programból. Egy másik jelentős anyag is született a harmadik szegénységellenes program alapján, s ez a "társadalmi kirekesztettség" fogalmának jelentéséről szól (Room, 1995).
Az Európai Bizottság negyedik szegénységellenes programja nem került végrehajtásra, ami sokak elégedetlenségét váltotta ki, vannak azonban olyan most is futó EB programok, amelyek ellensúlyozhatják ezt a hiányt, mert valamennyien a résztvétel fokozásával foglalkoznak pl.:

A CEBSD tagszervezeteinek gondolkodására hatással voltak a közép-kelet-európai változások. Magyar tagján keresztül a CEBSD tájékozódni tudott a civil társadalomért és a helyi demokráciáért folytatott küzdelem támogatásának szükségességéről és arról, hogy mindezeket nem lehet elválasztani a kirekesztettség kérdésköreitől.
Végezetül, az olvasó úgy fogja találni, hogy érvelésünk és példáink a korszak kényszerű fogságában, egy kreatív feszültségben születtek. Muszáj egyfelől sürgős választ adnunk a társadalmi kirekesztettség valóságára. Ki kell használni az 1996-os Kormányok Közötti Konferencia által biztosított kedvező lehetőségeket. Támogatjuk az Európai Szegénységellenes Hálózatot és más szervezeteket abban, hogy bebizonyítsák: a szegénység és a kirekesztettség elleni küzdelemnek be kell kerülnie a napi politikába. Másfelől: a szegénység mélyen beágyazódott sebhelyeit nem lehet eltüntetni gyors megoldásokkal. Az európai szegénységet csak egy szélesebb nemzetközi kontextusban lehet megérteni és értelmezni. A Társadalmi Fejlődésért rendezett koppenhágai, 1995-ös csúcstalálkozó különösen a gazdasági és a társadalmi fejlődés közötti kapcsolatok tekintetében jelent kihívást. Az ENSZ Szegénység Kiírtásáért (1996) nemzetközi évében a társadalmi kirekesztettség elleni helyi projekteket, és az Európa-szerte folyó kampányokat hosszú távra kell előkészíteni, és ezeket az erőfeszítéseket szélesebb társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekkel kell összekapcsolni.
Ez az a pont, ahol a közösségfejlesztés hozzájárulása a szegénység felszámolásához életbevágó, ennélfogva az Európa-szintű közösségfejlesztés szószólóiként az a szándékunk, hogy bemutassuk, miből is áll ez a hozzájárulás.